Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-01 / 27. szám
81. évfolyam, 27. szám 1991. február 1., péntek ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Tejtestvérek Éljenek a tehenek! - Százmilliós csalás Vásárhelyen Német szénsegély Romulus és Remus is megirigyelhette volna azt a tejtestvérséget, amelynek demonstrálására az ország több településén — így Szegeden is — e tápláló nedű fogyasztói árának emelkedése adott okot. Lapunk negyedik oldalán az ezzel kapcsolatos helyi eseményekről, a második oldalon pedig a fővárosban történtekről tájékoztatjuk olvasóinkat. Mint általában csütörtökönként, tegnap is ülést tartott a kormány, s döntött az 50 millió márkás német szénsegély felhasználásáról. A szénimport bővítése azért szükséges, mert a lakossági kereslet megnövekedett (talán az olaj- és gázárak növekedése miatt?), s ezen igényeket hazai termelésből már nem lehet kielégíteni. Az MTI által kiadott közleményből az derül ki, hogy hamarosan 350 ezer tonna szén érkezik Magyarországra; ennek 10 százaléka kiváló minőségű fekete kőszén. A kormány döntése alapján azokat a bányászokat, akiknek munkaviszonya bányabezárás miatt szűnt meg (magyarul: munkanélkülivé váltak) különböző kedvezmények illetik meg. Az Állami Számvevőszék korábban már döntött az elmúlt rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról, ám ezen „számlák" egy része nem felelt meg a követelményeknek, emiatt néhány szervezetet arra köteleztek, hogy „adósságaikat" a későbbiekben pótolják. Göncz Árpád köztársasági elnök USA-beli útja során találkozott Baker külügyminiszterrel, majd részt vett a hagyományos imareggelin, számunkra egy jó várospolitika kialakításához. Szétesik így a döntés-előkészítés és a végrehajtás egyaránt. Köszönhető ez azoknak a képviselőknek, akik saját politikai céljaikra akarták a jegyzőt felhasználni, azt a személyt, akinek feltétlenül kívül kellene maradnia a politikán. Ezzel elindultunk a romlás útján. Én Tóth László helyében az összes szabadságomat kivenném, s nem érdekelne ez az egész, így nem lehet dolgozni, hogy nem tudom, melyik pillanatban veszítem el az állásomat. Koncepciózus, kemény munkát, az apparátus átszervezését, a személycseréket amelyek rengeteg feszültséggel járnak, csak akkor lehet elkezdeni, ha az ember tudja, nem csupán a vele járó konfrontációt, hanem gyümölcsének beérését is átélheti. A jegyzőválasztást is elodáztuk, húzzuk, halasztjuk, akárcsak a harmadik alpolgármester megválasztását. Mindennek az alfája és ómegája a gazdaság. Ha erre a területre nem választunk alpolgármestert a csőd következik. Oka: három alpolgármester szükségeltetik ugyan, de csak két nagy frakció van. Szabó Ferenc (Fidesz): — Rendkívül nehéz helyzetben voltunk e döntés meghozatalánál, hiszen a közvélemény nagy nyomás alatt tartja a testületet: elvárják tőlünk a rendszerváltást, a struktúra átdolgozását, egy demokratikus feltételrendszer kialakítását. Ebbe beleértendő a jegyző személye is, a vele kapcsolatos elvárások. Sajnos, úgy alakult, a jelentkezők közül egyedül a jelenlegi megbízott jegyző, dr. Tóth László adott be értékelhető pályázatot. A problémát az okozta, hogy nem voltunk igazi döntési helyzetben, nem tudtunk választani. Az egyetlen lehetőség volt: az ő személyét elfogadni, vagy elvetni. Nem csupán arról van itt szó, hogy a megbízott jegyzőt visszautasítottuk, sokkal inkább azt jelenti döntésünk, hogy a közgyűlés időt kért. Új pályázat kiírása után újra szeretnénk választani, de már több lehetőség közül. Nagy hiba azonban a testület részéről, ha mindenáron meg akarna szabadulni egy szakmailag nem kifogásolható embertől anélkül, hogy valóságos alternatívával rendelkezne. Amíg nincs jobb, ezt kell elfogadni. Kohl Róbert (MDF): — A jelentkezők közül szakmailag kizárólag Tóth László, a megbízott jegyző volt alkalmas, így döntött a véleményező bizottság, s a jelölteket ismerve, erre számítani is lehetett. Hogy a testület miért nem szavazta meg, azt nem tudom. Szakmai hozzáértését senki nem vitatta, ez a kérdés vele kapcsolatban föl sem merült. Az a benyomásom, aki ellene foglalt állást, azért tette, mert az elmúlt rendszer tisztségviselőjét látta benne. Beszámolhatok arról is, hogy elég nagy nyomás nehezedik ránk, képviselőkre, mert nem végezzük a takarítást. Az utóbbi időben már csak ilyen telefonokat kapok. Mégis azt kell mondanom, az ellenérzések személyével kapcsolatban nem egyértelműek, bizonyítja ezt, hogy közel 50 százalékos volt az igen szavazatok aránya. Ódor József Nincs új jegyzőnk Zárt ülést rendeltek el a városházán tegnap délután önmaguknak az önkormányzati képviselők. A kiszivárgott hírek szerint a jegyző személyéről készültek dönteni. A több mint kétórás tanácskozás és a titkos szavazás nem hozott eredményt. Szegednek továbbra is csupán megbízott jegyzője van. A négy pályázó közül a bíráló bizottság egyedül dr. Tóth László volt vb-titkár, jelenlegi megbízott jegyző szakmai felkészültségét ítélte az állás betöltésére alkalmasnak. A szavazáson a közgyűlésnek így nem volt alternatívája. A szükséges kétharmados többség azonban nem jött össze, dr. Tóth László eredménye 45 százalék körül mozgott. A folyosói beszélgetésekből kihallatszott: a megbízott jegyző a szakmai szűrőn átment, a politikain nem. Az ajtók megnyitása után a képviselők az szmsz módosításaként a településrészi önkormányzatok helyi jelölési módjairól határoztak. A csatolt községek ajánlási jogot kaptak, a városrészi önkormányzat személyi összetételéről a közgyűlés dönt. A jelölőgyűléseket olyan időpontokban kell megrendezni, amely lehetővé teszi a lakosság legalább 10 százalékának megjelenését (pontos tájékoztatást a szervezők a Délmagyarországon keresztül adnak), s megfelelő nagyságú termet szükséges erre az alkalomra biztosítani — a kívülrekedtek számára pedig — ,,kihangosítással” — a hallhatóságot. * A közgyűlés visszatért Márton György ügyére. Ismeretes, a képviselő, mintegy fű alatt, szerette volna megválasztatni a tápéi részönkormányzatot. Az ügyben vizsgálatot folytató ügyrendi bizottság szerint a pontos szabályozás híján a képviselő nem sértett jogot.. Ugyanakkor gondos előkészítéssel a közzététel módját illetően — a hely és időpont kiválasztását értve ezalatt — a félreértések elkerülhetők lettek volna. Az ilyen képviselői magatartás alkalmas lehet a közgyűlés egészével szembeni bizalmatlanság keltésére, ezért felhívja Márton Györgyöt a gondos munkavégzésre. Néhányan ezt kevésnek érezték, s azt kérték, a közgyűlés határolja el magát Márton György cselekedetétől, és fejezze ki rosszallását. A hosszadalmas, többszöri megismételt szavazási procedúra sem hozott eredményt. Piri József felvetette: a közgyűlés ne hozzon határozatot ebben az ügyben. Moldován Judit kifejezésre juttatta: a liberálisoknak nincs szégyellnivalójuk, akár el is fogadhatják a javaslatot. Szilvássy képviselő úr ezt kikérte magának, majd eldugta a mikrofont padtársa, Kohn Róbert elől, aki így nem tudott szólni. A polgármester arra figyelmeztetett: csak az nyilváníthat véleményt, akinek ő szót ad. Időközben Csapó Balázs a polgármester kérésére körülnézett a folyosón, ahonnan négy képviselőtársával tért vissza, majd ismét szavazás következett. Ezen elfogadták az ügyrendi bizottság jelentését, egyúttal elhatárolták magukat Márton György cselekedetétől de rosszallásukat nem fejezték ki. A kudarcról — három tételben A pártok képviselőit arról kérdeztük, mi az oka a jegyzőválasztás kudarcának? Szemák Árpád (MSZP): — Azzal, hogy egy szakmailag alkalmas embert talán politikai, talán más okokból nem választottunk meg, a közgyűlés megásta a saját sírját. Úgy érzem, a jövőben komoly munkára még oly mértékben sincs esély, mint eddig. Ehhez tudniillik egy harmonikus munkakapcsolatnak kellene lennie a közgyűlés és az apparátus között. A közgyűlés határozatai nem lesznek megvalósíthatók, hiszen ezeket az apparátusnak éppen a jegyző vezényletével kellene végrehajtania. Attól tartok, az apparátus ezek után — mivel úgy érzi, rá nincs szükség — menekülni fog, s főként azok, akik leginkább fontosak lennének E Lámpák Európában gy film jár az eszemben, amelyben Bronson félelmet, fáradságot nem ismerve őrzi az amerikai—mexikói határt: illegálisan átlépő mexikóiakra vadászik. A sötétben egyszer csak villan a lámpa, szegényesen öltözött nyomorultak arcát világítja meg a fénycsóva. Azok másodpercekre megvakulnak, aztán magukhoz térvén, szaladnak, amerre látnak. Át, vissza, bele a vakvilágba. De hiszen úgy is indultak valamelyik flancos nagyvároshoz ragasztott pléhputriból. Csak el, messzire, mert ott jobb lesz... A film régi, és persze más a vászonra vetített történet, mint az igazi. Néhány napja hajnalban 46 határsértőt fogtak el a magyar—román határon, Kübekháza térségében. A férfiakból álló csapat tagjainak semmi közük sem volt egymáshoz. Valami útnak indította a törököket, a pakisztániakat, a bangladesieket... A nyomor? Kalandvágy? A törvényes felelősségre vonástól való félelem? Számtalan oka lehet. Merre kalandoztak? A határőrök, a rendőrök_kevés, kis címletű pénzt találtak náluk, poggyászuk néhány hevenyészett csomag, melyek sorából a flottírtörülköző méltó említésre. Ennyi maradt Magyarországig? Hozzánk elérve, többük úgy döntött, az útlevél sem kell. Egyszerűen széttépkedték, eldobálták mentükben. Utolsó fillérjeiktől, vallomásaik szerint, még Romániában temesvári embercsempészek szabadították meg őket. Legalábbis a törökök 700-tól ezer dollárig terjedő összegeket fizettek. Ennek fejében fuvarozták őket a határ közelébe, ahol újabb vezető egyengette útjukat a zöldhatáron. Nálunk, a túloldalon, Mercedes mikrobusz meg két Dacia állt készenlétben. Gyanítható, a fejpénzekbe még belefért egyegy Szombathelyig tartó utaztatás. Nem, nem a dunántúli város nevezetességeire voltak kíváncsiak a vándorok, Ausztriába tartottak. Azok is, akik széttépték az útlevelüket. Talán azt gondolták, Kübekházával Európába értek ... Vajon ilyennek képzelik Európát? Mert kétségtelen, mi is ott vagyunk. A határsértőket visszaadták a román hatóságoknak, amelyeknek föltételezhetően több kérdésük is lesz a Temesváron köttetett „üzletről”. Mi, itt ennek a félszáz embernek a sorsáról aligha tudunk meg többet. Ezzel az igazi történetnek vége is lenne, ha nem olvasnánk például az Európa Tanács emigrációs és menekültügyi kérdésekkel foglalkozó bizottságának Párizsban megtartott üléséről szóló nyilatkozatokat. Az elkövetkező években valóban sok milliós menekültáradatra számíthat Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország ..., ezek közül az ET- tag Magyarország sincs fölkészülve eme áradat befogadására, bármiféle ezzel kapcsolatos intézkedés megtételére ..., a lehetőségeink, tartalékaink kimerültek. Különben mi is Európába tartunk, hogy ne csak földrajzi értelemben tartozzunk oda. S nagyon nem szeretném megérni, hogy egyszer az én arcomba világítsanak .. . .Mag Edit Emberkéz suhintott a halál kaszájával A félelem belopakodott Röszkére Szalma Szilveszternél szerda délután még sokan látták a faluban. Vásárolt, beszélgetett, egy gyűlésen társadalmi életet is élt, aztán hazament. Többet nem látják már Röszkén, hacsak nem a ravatalon, a temetés előtt, a népes család tagjai, az ismerősök, a lánykori barátnők, az immár fekete kendős, tipegő asszonyok! A tegnapi közmeghallgatáson fel is vetette az egyik aggódó lakos, mi a háttere a keringő pletykáknak, az úgynevezett „röszkei híreknek ’? — A hír sajnos igaz — válaszolt komoran Magyari László polgármester a kérdezőnek. — A faluban brutális gyilkosság történt az elmúlt napon. Rövid hallgatás a teremben néhány pillanatig. Majd újra a falu gondjairól esik szó, az esetről többen majd este, otthon, hiszen az élet megy tovább . . . — Kedden voltak itt a megyei és a városi rendőrség képviselői — így a polgármester a szünetben, már csak velem beszélgetve. — Utoljára egy néhány évvel ezelőtti gyilkosság alkalmával találkoztunk, most az átkelőhely körüli problémákról beszéltünk. Azzal váltunk el, remélhetően egy véres eset kapcsán nem kell a közeljövőben találkoznunk. Szerdán este 10 óráig jártuk be együtt a helyszínt... Bóklászok az emberek között, hallgatom beszédjüket, kérdezek néhányat, tart a szünet, tele a művelődési ház előtere. — Nem nyitunk többet este kaput! — utasítja kerékpáron távozó feleségét a még politizálni kívánó férj. — Zárj be mindent, ha hazamegy. — Semmit el nem vittek, pedig talán lett volna mit — dörmög egy másik társaság. — Családi harag, egy régi ügy, ki tudja? Átfutok a községházára, ott várják a nyomozók a tanúk jelentkezését, ez a gyűlésen fel is olvastatott, a kijelölt szobában javában folyik a meghallgatás, kopog az írógép, idegesen gomolyog a cigarettafüst. Felvilágosítást csak a nyomozás vezetőjétől kaphatok. Ő viszont helyszínel, és oda kimenni nem lehet. Várok. Megáll egy rendőrautó, kiszáll két nyomozó, megáll a második, a harmadik. Már négy parkol az ajtó előtt. Azt hiszem, erre mondják, hogy a rendőrség nagy erők bevonásával folytatja a nyomozást. Aki a hírről többet mondhatna, visszaindult Szegedre. Velem már nem lehet beszélnem, más dolgok, fontosabbak szólítják. Egyébként sem teljesen tisztázottak még az események. — Hallottam, persze, hogy hallottam, mi történt — fonja mellén karba a kezét a kultúrház gondnoknője, mikor visszatérek, s a szürkülő folyosón beszélgetünk. — Hozzánk is betörtek a múlt héten, elvitték a videónkat, 68 ezer forint volt az ára. Az ABC-t rendszeresen feltörik. Nem vagyunk biztonságban. '.Reggel, mikor a gázért mentem, már beszélték az emberek a halálhírt. Persze ilyenkor mindent beszélnek. Hogy ez volt, mert haragudott rá, hogy az volt, mert nem adott neki több pénzt inni. Ki tudja? Ki tudja? Senki olyan, akinek kellene. Csak egyetlen ember álmát rontja még az átvágott torokból előbuggyanó vér rémes képe. A közmeghallgatáson több száz fős falusi lakosság egyértelmű helyesléssel fogadta egy helyi, öntevékeny járőrcsoport felállítását Czégény József Szombati magazinunkban — a Petőfi-rejtélyről két véleményt közlünk és kritikát a Faust-bemutatóról; — összeállításunk a munkanélküliség helyi látleletét adja; — bemutatjuk a Móra Múzeum új, avarokról szóló állandó kiállítását; — és megemlékezünk „Szeged legnagyobb könyvkiadójáról". (újszászi)