Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-27 / 98. szám
1991. április 27., szombat Az Országos Bizantinológiai Munkabizottság (amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága hívott életre Ká lár Zoltán debreceni egyetemi tanár elnöki és Olajos Terézia szegedi egyetemi docens titkári megbízásával) 1991. április 12-én tartotta Budapesten, a Nemzeti Múzeumban alakuló ülését. Ezáltal megszűnt egy hosszúra nyúlt áldatlan állapot, az, hogy a bizantinológia tudományágának nem volt hivatalos magyar képviselete. Nem ismétlődhet meg az a bántó esemény, amelyre az utolsó nemzetközi bizantinológiai világkongresszuson 1986-ban került sor Washingtonban: az Association Internationale des Etudes Byzantines hiába várta a magyar nemzeti bizottság képviselőjét vagy legalább levelét, országunk hivatalos szószóló nélkül maradt egy fontos tudományos diszciplína internacionális szervezetében. Most, hogy a kedvező fordulat elkövetkeztében a titkár személye révén a szegedi egyetem figyelemre méltó szerephez jutott, érdemes egy pillantást vetni az idevezető útra. A magyar egyetemek latin-görög filológiai tanszékeinek elsőrangú oktatási feladata középiskolai tanárok képzése. Minthogy pedig a gimnáziumokban a Homérosztól a római irodalom ezüstkoráig terjedő Kr. e. VilI.-Kr. u. II. századok ókori remekíróit olvassák elsősorban a diákok a klasszikus antikvitás világa mindenkor ott szerepelt a katedrák működésének a hatósugarában. Így volt ez Szegeden is, míg a Rákosi-éra humánműveltség-ellenes kultúrpolitikája 1950-ben hét hosszú esztendőre fel nem számolta a két tanszéket, amely odáig a klasszika-filológiát szolgálta. S így volt ez azzal az egyetlen katedrával is, amely a Kádár-éra alatt működhetett ugyan, de csak egy a humán műveltséget valójában lebecsülő (a középiskolai görögtanítást elvető, a latintanítást pedig egyre sorvasztó) szellemi légkörrel birkózva. Persze a szegedi egyetemen művelt latin filológia már korán túllépte az ókor időhatárát. Huszti József, aki 1923-1934 között vezette az egyik klasszika-filológiai tanszéket, kutató munkájában kiemelkedő helyet juttatott középkori, főleg humanista latin szerzőknek (így Janus Pannoniusnak). S fáradhatatlan tanítványa, Juhász László megalapította Szegeden a „Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum" című - országos vállalkozásként ma is élő - kiadványsorozatot, amelyben neves külföldi és hazai szakemberek középlatin és humanista szövegek hosszú sorát publikálták (a második világháború végéig közel negyven kötet megjelenését gondozta városunkban Juhász László). S azóta is folytatódik közép- és újlatin auctorok (főleg magyarországiak) tudós vizsgálata Szegeden. Viszont 1921-től, amikor a Tisza partján működni kezdett az egyetem, egészen az 1960-as évek végéig lényegében hiányzó szín maradt az itteni univerzitás palettáján a középgörög, más elnevezéssel bizánci filológia. Holott Budapesten intenzíven művelték ezt a tudományágat (Moravcsik Gyula professzor páratlan nemzetközi elismertséget vívott ki ezen a téren). S ha kevésbé folyamatosan, de a debreceni és a pécsi egyetem életében is említésre méltó szerephez jutott a bizantinológia (Debrecenben Darkó Jenő, Pécsett Vári Rezső professzorok nevét említhetem kiragadott példaként ebben az összefüggésben). Szegeden viszont csak a két utolsó évtizedben vert lassan gyökeret a szóban forgó kutatási irány, hogy ma már erősödő új hajtásként gazdagítsa a városunkban művelt tudományos diszciplínák körét. A kezdetet az a célkitűzés jelentette, hogy összegyűjtsük és interpretáljuk mindazokat a bizánci forrásokat, amelyek a keleti sztyeppéről érkezett lovas nomád avarságról vallanak. Az avar nép volt a mai Magyarországnak és a vele szomszédos tájaknak az ura az 567 és kb. 800 között eltelt közel negyedévezredben. Maradványai megérték Árpád honfoglalását s feltárt temetőinek a tanúsága szerint különösen sűrűn lakta Szeged környékét. Világtörténeti jelentőséget adott az avar kalandozásoknak, hogy azok nyitottak utat a kelet-római határvédelmet áttörve a Balkán-félszigetre betelepedő szlávoknak. A kútfőfeltárások, amelyekben e sorok írója mellett több fiatal munkatárs (Lakatos Pál, Makk Ferenc, Olajos Terézia, Dér Terézia, Csillik Éva, Borsos Márta, Farkas Csaba) is kisebb-nagyobb részt vállalt, széles körű nemzetközi visszhangra találtak. Ennek sok egyéb mellett bizonyítéka, hogy a világ történelmi kézikönyv-sorozatainak talán a legjelentősebbikében, a „Cambridge History"-k sorában a legújabb kötet. „The Cambridge History of Early Inner Asia " éppen a szegedi egyetemről kapta az avarokról szóló fejezetet. S a magyar régészek számára az Archaeologiai Értesítő lapjain szegedi szerzőjű cikksorozat teszi hozzáférhetővé az avar történelem írott kútfőinek fordítását, kommentárral. A magyar állam és Bizánc között a kapcsolatok a legélénkebbek a XII. században voltak. Ezeknek a kapcsolatoknak a legkorszerűbb feldolgozását a nemzetközi tudomány számára Szegeden Makk Ferenc készítette el. A bizánci történetírás korai szakaszában (az arab hódítás és a képrombolás válsága előtti időben) az utolsó nagy historikus Theophülaktosz Szimokattész volt, akinek az 582-602 közötti két évtizedről szóló történelmi monográfiája még közvetlenül kapcsolódott a Hérodotosszal induló műfaj görögrómai alkotóinak évezredes sorához. Az európai historiográfia e kiemelkedő képviselőjének forráshasználatát Olajos Terézia könyve világította meg, amelynek nemzetközi elismertségét mutatja, hogy a tekintélyes holland bizantinológia reprezentatív sorozatának egy köteteként látott napvilágot. Mikor 1989 decemberében a Római Tudományegyetem századunk középkori latin és görög szövegekkel foglalkozó filológiájának áttekintését tűzte nemzetközi tanácskozás napirendjére, a magyarországi bizantinológia referenséül a szegedi egyetemről kért fel előadót Olajos Terézia személyében. A fent elmondottak és az egyetemi Acta-kiadványok sorában 1972-1986 között Opuscula Byzantina alcímen megjelent kötetek érzékeltethetik, hogy a szegedi tudományos életnek egy új ága hajtott ki az utolsó két évtizedben. Nagy kár lenne, ha a beköszöntő új idők a pénzügyi források teljes elapasztásával (ami az Opuscula Byzantina sorozatának folytatását az utóbbi öt évben lehetetlenné tette) derékba törné az ígéretes friss hajtást. SZÁDECZKY-KARDOSS SAMU A szegedi filológia egy új hajtása Hit és abortusz Mikor kezdődik a magzati élet? Az abortusz emberi szövetdarabok eltávolítása vagy gyilkosság? E kérdésben a világ vallásai két különböző álláspontot képviselnek. 926 millió hívő véleménye: az élet a fogantatáskor kezdődik, így az abortusz emberölésnek tekinthető, 860 millió hívő éppen olyan biztos benne, hogy az élet csak 40 nappal a fogamzás után indul. Hogyan vélekednek erről az egyházak? Előírásaik mely fogamzásgátlási módszereket tartják elfogadhatónak? A Római Katolikus Egyház 900 millió hívővel világszerte, 6,5 millióval Magyarországon) jól ismert, ősi alapdoktrínája,hogy az élet a fogantatáskor kezdődik, így ,az abortusz gyilkosságnak tekinthető. A vétkező anyát az egyház kiközösíti. A katolikus törvények csak abban az esetben tekintik megengedhetőnek az abortuszt, ha az anya életveszélyben van. (Nem tesz kivételt a magzat kimutatható deformitása és nemi erőszak esetén sem.) A korai időkben a katolikus doktrína a nemi aktus kizárólagos céljaként utódok létrehozását jelölte meg. Hosszú út vezetett a mai álláspontig, amely elismeri a szexuális örömök létjogosultságát a házasságban. Felismerve a tudatos családtervezés fontosságát XXIII. János pápa 1960-ban egy bizottságot bízott meg, hogy értékelje a hormonális ovulációgátló tablettákat, mint fogamzásgátló szereket. A bizottság és a vezető teológus támogató nyilatkozata ellenére VI. Pál pápa 1968-ban kihirdetett Humanae Vitae enciklUiájában megerősítette, hogy az egyház továbbra is a természetes fogamzásgátló módszereket tartja elfogadhatónak. Elveti minden mesterséges módszer alkalmazását, a női ciklus terméketlen időszakainak kihasználását, illetve a részleges vagy teljes önmegtartóztatást javasolja - kivételt csak orvosi javaslatra fogadnak el. A fenti enciklika sok vitát kavart teológus körökben. Belgiumban, Kanadában, Franciaországban, Németországban és Hollandiában csak megszorításokkal fogadták el. A hazai Görögkatolikus Egyház álláspontja e területen megegyezik a fentiekkel. A protestáns egyházak (300 millió összes hívővel) - köztük a Magyar Református Egyház (2 millió hazai hívő), elvi és gyakorolt állásfoglalása alapján a magzatot teológiai, orvosi és jogi szempontból emberi élőlénynek tekinti, akinek joga van az élethez, így elpusztítása megengedhetetlen. Kivételt az anya életveszélye esetén tesznek, ha a terhesség bűncselekmény következménye, vagy a magzatot valószínűleg károsodás érte. Az egyház az abortusz kérdését a házaspár közös ügyének, illetve csökkenő népességünk miatt nemzeti ügynek tekinti. Az Evangélikus Egyház (450 ezer hazai hívővel) a magzati élet kezdetének kérdésében az orvosi diagnózisra támaszkodik. Általában nem helyesli az abortuszt, mint születésszabályozási módszert, orvosi indokok alapján azonban nem ellenzi azt. Az evangélikus etika számol a hívők lelkiismeretével, a döntés jogát és a felelősségét rájuk ruházza. A nemiséget Isten ajándékának tekinti, az alkalmazott fogamzásgátló módszerek tekintetében korlátozást nem tesz. A Baptista Gyülekezet (30 ezer hazai hívő) a magzati élet kezdetét a fogamzás pillanatától számítja, így az abortuszt gyilkosságnak tekinti. Ha az anya élete veszélybe kerül, nem ítéli el a terhesség megszakítását. A döntést és a védekezési módszerek kiválasztását hívei lelkiismeretére bízza. A Metodista Egyház (15 ezer magyar hívővel) a magzati élet kezdetének a fogantatás pillanatát számítja, így az abortuszt emberi élet kioltásának tekinti. Megengedhetőnek csak az anya életveszélye, illetve a magzat kimutatható károsodása esetén tartja. A természetes fogamzásgátló módszerek alkalmazását javasolja. Az Adventista Egyház (10 ezer hívő) is a megtermékenyüléstől számítja az élet kezdetét, az abortuszt az élet szentsége elleni vétségnek tekinti. Kivételt csak az anya, illetve a gyermek betegsége esetén tesz. A fogamzásgátlást nem korlátozza. A Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezet (5 ezer) az abortuszt gyilkosságnak tekinti. Véleményük szerint semmilyen orvosi szempont nem indokolja az abortuszt. Tiltják bármilyen védekezési forma alkalmazását. Az Evangéliumi Testvérközösség (2 ezer) ellenzi az abortuszt, mely az élet kioltását eredményező beavatkozás, hitük szerint azt csak az anya életveszélyének elhárítása indokolhatja. A fogamzásgátlást tiltják, ehelyett az önmegtartóztatást javasolják. Az Unitáriusok (2 ezer) vallják, hogy a legnagyobb érték az ember, így ellenzik az abortuszt. A döntést a szülőkre bízzák. Nem korlátozzák a fogamzásgátlást Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség (5 ezer) hívei az abortuszt gyilkosságnak ítélik, csak egészségügyi probléma esetén tartják megengedhetőnek. A fogamzásgátlást nem korlátozzák, egyéni lelkiismeretre bízzák. Az Ortodox (Görög-Keleti) Egyház (350 millió összes, 50 ezer hazai hívő) vallja, hogy az élet a fogamzás pillanatában kezdődik, így hitük szerint az abortusz gyilkosság. Kivételt csak az anya életveszélye jelent. Fogamzásgátlók használatát általában nem javasolják, az önmegtartóztatás módszerét ajánlják. A Zsidó Hitközösség hazánkban a zsidó vallás neológ szárnyát képviseli. A zsidó törvények a magzatot nem teintik teljes jogú emberi lénynek, csak mint az anya testének egy darabját, azonban mint potenciális élőlény védelmet élvez. Az abortuszt nem fogadják el születésszabályozási módszernek. Az anya életének megmentése érdekében végrehajtható abortusz. Minden olyan esetben is engedményt tesznek, amikor a terhesség valamilyen vonatkozásban az anya lelki egészségét veszélyezteti. A magzat lehetséges károsodása azonban nem indokolja az abortuszt. Az abortuszról való döntést az anyának férje, orvosa és a rabbi bevonásával kell meghoznia. A zsidó tradíciók tiltják a megszakított közösülés alkalmazását, más megszorítást nem tesznek. Az Ortodox Zsidó Hitközösség hasonló álláspontot képvisel. Ellenzi az abortuszt, szigorúbb orvosi indokok alapján tesz csak kivételt. A női fogamzásgátlást javasolják, tiltják azokat, amelyek az aktus spontaneitását befolyásolják. Az anya egészsége érdekében orvosi, illetve rabbival történő konzílium azonban ezeket is engedélyezheti. Az iszlám követői (860 millió világszerte) az élet kezdetét a terhesség első 40 napja után számítják. Az abortusz ez időszakban megengedett, később azonban csak orvosi indokkal, az anya élete érdekében. Fogamzásgátló szerek használatát nem korlátozzák. A hinduizmus (750 millió követő) hite szerint a fogantatás pillanatában kezdődik az élet, így tiltja az abortuszt, kivételt csak életveszély, illetve nemi erőszak esetén tesz. A szigorú hindu doktrína ellenére Indiában 1971 óta az abortusz legális. Ennek egyik oka a szorító túlnépesedés kérdése, másik, hogy a hinduk hisznek az újraszületésben, így az abortusz nem veszi el az élet egyedüli lehetőségét. A fogamzásgátlást a vallás nem szabályozza. A buddhisták (300 millió hívő) és a szikhek (16,6 millió) szintén hisznek az újraszületésben, így nem tekintik súlyos kérdésnek az abortuszt. Például Japánban, ahol a buddhizmus igen elterjedt, az abortusz mindennapos. Megállapítható, hogy a különböző vallások morális alapon elvetik az abortuszt, mint születésszabályozási módszert. Az élet, illetve egy lehetséges élet kioltását minden vallás alapdoktrinája súlyos bűnnek tekinti. Az élet kezdetének megítélésében eltérnek a vélemények, az anyára és a magzatra való tekintettel változó engedményeket tesznek az abortusz alkalmazásának kérdésében. Némely vallás tilt, más a hívők lelkiismeretére épít. Előfordul, hogy nem élnek a korunk modern fogamzásgátló módszerei nyújtotta lehetőségekkel. Mindannyian elismerik azonban a nemiség és a család szentségét, a tudatos családtervezés fontosságát. Más-más metódussal, ám mindannyian a szeretetre és kölcsönös tiszteletre épülő családeszmény kiépítésén fáradoznak. TÓTH ÉVA 7 magazin DM Akiknek áldás a gyermek Évente harmincezer gyerekkel születik kevesebb Magyarországon, mint korábban - mondja a rideg statisztika. A lehetetlen gazdasági körülmények miatt, egyre kevesebb házaspár meri vállalni a nagy családot - mondják a szociológusok. Ugyanakkor számtalan házaspár életét keseríti meg a gyermektelenség. A meddőség valaha királyi dinasztiák uralmát veszélyeztette, s a korabeli orvosok semmit sem tudtak tenni ellene, azonkívül, hogy megállapították, az asszony nem képes a fogantatásra. De nem kell a gyorsan kimondott ítéletért letűnt századokba visszamenni. Húsz éve sincs annak, hogy mifelénk felfedezték, a férfiak is lehetnek meddők. S gyógyításuk nem reménytelen, vagy ha igen, akkor is van megoldás a családalapításra. Az eredményekről Dr. Szöllősi Jánost a szülészeti-, klinika andrológiai osztályának vezetőjét kérdeztük. - Osztályunkon házaspárokat vizsgálunk és nem házasfeleket. Ez fontos különbség. Ugyanis sokszor külön-külön sem a feleségnél, sem a férjnél nem találunk rendellenességet, ilyenkor a probléma valamiféle összeférhetetlenségben keresendő. Hivatalosan akkor tekinthető meddőnek egy házasság, ha egy évi redszeres együttlét után, nem esik teherbe az asszony. Úgy két évtizede annak, hogy ilyen esetben a férjet vizsgáljuk meg először. - Mi a tapasztalatuk, hányan jelentkeznek osztályukon ilyen panasszal? - Évente körülbelül 500-700 házaspár jön el hozzánk, mint új beteg. A siker általában 30-40 százalékos. - Mit javasol az orvos, ha a megfelelő kezelések ellenére sem születik eredmény? - Ha a férj eredményei, a kezelések után megfelelőek s természetes úton mégsem jön létre a terhesség, megpróbáljuk a mesterséges megtermékenyítést. Ezzel a módszerrel körülbelül 20-30 százalékos az esély a fogamzásra. Örömmel mondhatom, ezzel az eredménnyel egy szemernyivel sem vagyunk elmaradva a világszínvonaltól. Osztályunkra közelről, távolról járnak, évente körülbelül 300 házaspárt segítünk hozzá ily módon a gyermekáldáshoz. - Ön, mint e módszer egyik specialistája nemrég vett részt egy nemzetközi kongresszuson. - A szakmai találkozót Jénában tartották, témája pedig makitogén inszemináció, vagyis a férj ondójával történő mesterséges megtermékenyítés volt. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy nem kell szégyenkeznünk egy-egy ilyen külföldi megmérettetésnél. 1973 óta - Sas Mihály professzor vezetésével akkor alakult meg klinikánkon az andrológiai ambulancia - több külföldi kolléga fordult meg nálunk továbbképzésen, tapasztalatcserén. Szerencsére Kovács László professzornak is szívügye ez a szakterület, így egyre több esélyünk van arra, hogy a beavatkozások sikeresek legyenek. - Mi a véleménye a donorral történő megtermékenyítésről? - Ha a férj eredményeiből az derül ki, nincsenek megtermékenyítésre alkalmas ondósejtjei, s a kezelések után sem mutatkozik javulás, felajánljuk ezt a lehetőséget. Törvényeink 1981 óta megengedik , hogy idegen sperma segítségével hozzunk létre terhességet. Egyre többen választják ezt a megoldást, hiszen így legalább egyik szülője vérszerinti a babának. Azt tapasztaljuk, hogy az így született csecsemőt a férj is édes gyermeknek fogadja el. S ami még jellemző: azok a házaspárok, akik a monogén inszemináció mellett döntöttek a legritkább esetben válnak el. Hiszen a házasfeleknek, gyermektelenség miatti feszültségben eltelt évek alatt van idejük és alkalmuk egymás iránti toleranciájukat kipróbálni. Az ilyen házasságban tényleg áldás a gyerek, nem pedig váratlanul érkező plusz ember, aki a családnak még több gondot, kiadást jelent. A leendő anyukák szoronganak-e amiatt, vajon így milyen gyerekük születik? - Tudni kell azt, hogy donoradó, csak egészséges, húsz és negyven év közötti, jó szellemi képességű és fizikumú, magyar állampolgár lehet. Olyan férfi, aki vállalja a teljes kivizsgálást, ideértve az urológiai, genetikai, ideggyógyászati az AIDS-vizsgálatot is. E módszer alkalmazásához az andrológiai osztály segítségül hívja más szakterületek orvosait, kutatóit is, így kollaborálunk Skultéti Sándor, Szarvas Ferenc, Szemere György professzorok és Pető Zoltán tanár úr munkacsoportjaival. Az eljárás természetesen titkos, a donoradó és a kapó nem tudhatnak egymásról. Megfigyeltük, hogy a donoros gyerekek különösen szépek és jó képességűek, talán éppen amiatt, mert annyira odafigyelünk rájuk. A szülők sokszor később is behozzák őket megmutatni, sőt fényképeket is érzünk sok babáról. Jó érzés figyelemmel kísérni a fejlődésüket. - Erről az eljárásról sokat vitatkozik manapság az egyház, a jog és az orvostudomány. Mit szólna, ha egyszer csak megtiltanák önöknek a monogén inszeminációt ? - Ha a törvény ilyen rendeletet hozna, természetesen kénytelen lennék elfogadni. Az más kérdés, hogy tudom, rengeteg boldogtalan kisgyerek él úgy, hogy ismeri a vérszerinti apja nevét, de az még csak nem is látogatja. Én nem erkölcsi ítélőszék vagyok, hanem orvos. S hogyan tehetnék másként jót embertársaimnak, mint orvosi tudásommal. Mikor egy házaspár évekig jár hozzánk s egyre elkeseredettebben küzd a gyerekért, nincs szívem nem felajánlani neki ezt az utolsó lehetőséget. Eddig még egyszer sem bántam meg, hogy megtettem. PACSIKA EMÍLIA