Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

81. évfolyam, 101. szám 1991. május 2., csütörtök ALAPÍTVA : 1910-BEN Havi előfizetési díj: 185 forint Ára: 7,40 forint A Ligetben a megszokott sörök, fröccsök, tömény italok, egyéb üdítők, halak, hurka-kolbászok s a gyermekeknek való cukorkák, rágógumik, léggombok, játékok és más vásárfiók mellett ruha­nemű, hajszárítók, CD-lemezek és egyéb műszaki cikkek, pipe­reholmik és írószerek, könyvek, térképek, csecsebecsék, mű­­­tyurkék, bóvlik minden mennyi­ségben (talán csak valutát nem árusítottak - de lehet, hogy a tudósító volt figyelmetlen) - és rengeteg ember: a tömegek, akik talán elszakadtak a rend­szertől, de nem szakadtak el a jól bevált újszegedi majálistól. A rendőrök zöme nyakba lógó hajjal korzózott, ám volt köztük egy, aki nullás géppel nyíratta föl magát - talán valami extrát akart, mint mindenki más, aki eljött, mert majális volt tegnap: hajnaltól éjszakáig felváltva ömlött Szegedre az eső és a tavasz! Más ez a majális... előtt, arccal az utca felé, a pártok frontemberei - az úttesten a kicsiny „tömeg” - köztük a széles, átugorhatatlan, áthatolhatatlan élősövény. Lehet, hogy volt, lehet, hogy nem volt külön magyar, vagy len­gyel, vagy szovjet út. Valamiben azonban bizonyosan közösek voltak. Mindegyik osztottpályás volt - az egyik oldal sima, a másik nyomorúságos és nehezen járható. Hogy melyiken kik közle­kedtek, jól tudjuk. Reggeli pillanatok Beszámolni csak a nincsekről lehet. Semmi sincs. A Széchenyi téren nincs emelvény a veze­tőknek, s dolgozók terelgetésére alkalmas kordon. Nincs gyüle­kezés, vörös zászló, nincs ünnepi hangulat. Az a néhány járókelő, aki mégis az utcákon van, meg­szokott apró-cseprő ügyeit, hét­köznapi teendőit végzi. Igazán nagy dologra csak egyetlen ember készül, de pechje van, mert a nincsekből neki is alaposan kiju­tott. A borostás arcú a Szent Ist­ván téren toporog a sarki italbolt előtt, s WC után kutat: kilencig az a húsz perc örökkévalóságnak tűnik. Kétségbeesésében a tudó­sítótól érdeklődik, aki a főtérre irányítja: mire imbolygó lépteivel odaér, egyéb programot is talál­hat: friss, pattogós, a mozgalmi nótákat lehetőleg mellőző térzenét. A Munkásotthon homlokára Rendőrök zárták le reggel 9 órakor a Hétvezér utcát: a bal­oldali pártok részvételével meg­hitt, mondhatni családias ünnep­ség kezdődött a szegedi volt Mun­kásotthon előtt. A szociáldemok­raták Győző bácsija mondott rö­vid beszédet: a munkát a művé­szetekkel vetette össze, s a te­remtő képzelet mellett az alkotás folyamatosságát hangsúlyozta. A munka az egyetlen, amely átsegít­het a nehézségeken - május 1 -je ennek a munkának az ünnepe - mondotta. A megjelentek ezután az em­léktábla alá koszorúkat, rózsa­­csokrokat és orgonavirágokat he­lyeztek el, majd közösen eléne­kelték a Himnuszt. A Hétvezér utcai megemlékezés után az em­berek együtt indultak a Dugonics térre. Újra munkát, kenyeret követeltek Döntsd a tőkét! - Gyújtsd a tőkét! Tiéd az ország! - Kié az ország? Sződd a selymet...! - Privatizálj! - harsogták a Dugo­nics téren a párhuzamos jelszavak letűnt és jelen korokra utalva. Hangulatukon enyhített valame­lyest a Bodza banda úgy fél 11 tájban. Az egyetem központi épü­lete előtt „hadrendbe,, állt a MÁV fúvószenekara is, és a transzpa­rensek alatt kis papírzászlócskákat lobogtatva csoportosultak a szimpatizánsok, párttagok és aktivisták­­ az MSZMP, MSZP és a szociáldemokrácia színeiben. Juhász Antal szenátor (Munkás­párt) arról szólt, hogy a piacgaz­daságot elsősorban a bérből és fizetésből élők sínylik meg, s a tehetősek még gazdagabbak lesznek. A létbizonytalanság nő, az emberek nagy tömegein lesz úrrá a szorongás. A szociáldemokrata Szerencsés György az MDF és a KDNP röp­­cédulás akcióját ítélte el, amely - szerinte - a szakszervezeti mozgalom megosztására irányul. A hatalomnak így üzent: még kér a nép, most adjatok...! Géczi József országgyűlési képviselő beszédében arra emlékeztetett, a világ úgy van berendezve, hogy nem lehet mindenki kapitalista - május elseje mindig időszerű, mert nemcsak a munka, de a pihenés, a szerelem, az egymásra találás és a gyönyör ünnepe is. Az ünnepi beszédek átgon­dolására is jutott idő­­ az egyes felszólalások között a fúvósok és (Folytatás a 3. oldalon) Osztottpályás út Előrebocsátjuk, a körülmények ostoba összejátszása alakította a volt Munkásotthon előtti színpa­dot, de, mert a múlt ennek okán igen jellemzően ott kísértett, beszélnünk kell róla. Az épület Budapesti üzenetek A Hősök terén a Városligetben, meg arrébb a Népligetben gyüle­keznek Budapest népéből azok, akik annyira megszokták, hogy május elsején ide jönnek, hogy ezúttal se mentek máshová, pél­dául kirándulni a budai hegyekbe. Jövőt kutató tekintetek most egymást figyelik: ki lehet a frissen érkező. Mi hozta ide, mire kíván­csi, beszélni fog-e, vagy csak hall­gatni. Ha hallgat, vajon kinek fü­lel, ha beszél, vajon mit fog mon­dani. A munkásszolidaritás idei ün­nepe, a 101. május elseje végképp megszabadult a dísztribüntől, a kényszerű ünnepélyektől és a meteorológusoktól. Emlékszünk, nem is oly rég pártutasításban volt kiadva, hogy erre a napra minden­képpen szép időt kell jelezni, aztán lesz, ami lesz. Üssük csak fel Hernádi Miklós Közhely­szótárát 1976-ból! Felvonulás: színpompás, hosszú tömött sorok, hitet tesz és erőt sugároz. És az időről mit is lehetett mondani: mintha az időjárás is a felvonulók kedvébe akarna járni! Rossz idő esetén pediglen: még a kedve­zőtlenre fordult idő sem tudta elrontani a dolgozók jó kedvét. Népünk vezetői helyett kel­lemes zsibvásár fogadja az érke­zőt, s nem a Felvonulási téren, aminek már talán nem is ez a neve, hanem a Vajdahunyad vár bejáratánál: rézmozsár, szovjet hadi relikviák, győzelmi zászlók, díszpárnák, húszkopejkás, egy­­pengős. Lenin jelvények sokféle kiadásban, keletnémet pénzérmék, szovjet fegyvernem-jelzések, szotyola az árus kínálata. Bródy Jancsi egy szál gitárral siratja kis szigét. Van is miért, mindjárt itt az új személyi igazolvány. Bródy énekes- és gitárművész új fórumot vezet be, laptársunk, a Magyar Hírlap rendezte: Orbán Viktort, Pető Ivánt, Oláh Sándort és Medgyasszay Lászlót hívták meg. De az MDF-es Medgyasszay képviselő elmaradt. - Úgy látszik valami szemé­lyes, váratlan dolog jöhetett közbe - mondja Oláh úr, a kisgazdák főtitkára. - Még tegnap este is beszéltem Medgyasszay László­val, s megerősítette, itt lesz. Nemcsak ő hiányzott. A kor­mány és hatalmi erők, egyszerűb­ben azok, akik most a Parlament­ben ülnek valamilyen szárnyon, a Szocialista Párt kivételével általában hiányoztak. A keresz­tények, MDF-esek, kisgazdák átengedték a mikrofont a nosztal­gia­párt főtitkárának, Bródy Já­nosnak és a megosztott balol­dalnak. A közelükben bonsai-ki­­állítás, a törpefák, a törpepoli­tikusok egyaránt nem nőnek az égig. A mikrofonból végre felhang­zik egy új szín, egy jó bemondás, egy új szervezetről, amilyen eddig nem volt: „a Tiltakozó Szövetség aláírást gyújt a büntetőkamatok ellen!" Lehet a sátornál sora­kozni. Sok sátor van. Az MSZMP árleszállítva árulja a Kádár János című színes albumot. 1989-ben még 110 forint volt az ára, ma már csak 50. A mikrofonnál kollégánk Bami, Bányász Rezső testvéröccse beszél lapjukról, a Szabadságról. A tájékozatlanok kedvéért ez az MSZMP hetilapja. Mellettünk egy idősebb úr fordul partneréhez, hangja nem szá­­monkérő, nem is lemondó, de amit mond az érdekes: „Hogy tudtunk ennyi árulót kitenyész­teni?" O Csaba Elemér, az MSZMP XV. kerületi szerveze­tének elnöke. Röpcédulát oszt, amely így szól: „Kedves Elvtárs! Értesítünk, hogy a győzelem napja alkalmából május 9-én, csü­törtökön délután fél 6-kor nagy­gyűlést tartunk a Nemzeti Sport­csarnokban, a Dózsa György úton. Előadó Thürmer Gyula elvtárs. Kérjük személyes megjelenésedet s minden érdeklődő mozgósítását. Elvtársi üdvözlettel!” Ugyanerre a napra a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége is meg­hívja a rokonszenvezőket. Az ellenállók és antifasiszták, vagyis a Partizánszövetség a Geszte­nyésben, a Kongresszusi Központ parkjában tart koszorúzást délután 4-kor. Röpcédulájuk ezt hirde­­ti:„Soha többé fasizmust, soha többé háborút, független, szabad, demokratikus Magyarországot!" Mi tagadás, eddig is ezt szerettük volna. Csaba Elemér hozzánk fordul: - Melyik laptól vagytok? - Én a szegedi Délmagyaror­­szágtól. - Hát akkor én azt mondom - kezdi Csaba Elemér - hogy Bécs­ben és Nyugat-Berlinben is a vá­ros közepén van a szovjet em­lékmű. A szegediek miért szé­gyellik? Az a véleményem, hogy egyet igazán meghagyhatnának, ne épp most bontsák le, a náci nosztalgiák, a Horthy-féle keresz­tény nemzeti gondolat megúju­lásának idején. Én szocialista ha­zafi vagyok, 1931-ben születtem, már tízéves koromban gyűlöltem a német fasizmust. A szovjet em­lékművek a fölötte aratott győzel­met jelentik számunkra. Leven-IFolytatás a 2. oldalon) MA: KÖZGYŰLÉS Jegyzőválasztás - harmadik kísérlet A szociális bizottság elkészítette - és a hétfői Délm­agyarország közölte - javaslatát, amely a lakáscélú kölcsönök kamat- és visszafizetési támogatását, valamint az első lakásukhoz hozzájutó fiatal házasok 150 ezer forintos, vissza nem térítendő megsegítését célozza. A rendelettervezetről a közgyűlés dönt, csakúgy, mint az ifjúsági és sportosztály átszervezéséről. Május 21-e Szeged napja. Méltó megünnepléséről is határoznak a városatyák, délután pedig újfent neki rugaszkodnak, hogy megválasszák a város jegyzőjét. Az ülés természetesn nyilvános, helye a városháza díszterme, a kezdés időpontja: reggel 9 óra.

Next