Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

1991. május 2., csütörtök Egyetemes együttlét . A Dugonics téren, az egyetem előtt, József Attila szobrának közelében ütött tanyát a szocia­lista és a munkáspárti képviselők kis csoportja, mellettük a városi rendőrkapitány és a járőrök parancsnoka. Kedélyes beszélge­tésbe merültek. A néptáncosok bemutatója után, késő délután hasonlóan per­gő ritmusú politikai vitafórum kezdődött a kertmozi színpadán. Az MDF-KDNP koalíció szak­­szervezetek elleni támadásáról kérdezett először a műsorvezető. Eörsi Mátyás (SZDSZ) azonnal válaszolt: szabad szakszervezeti választások szükségesek, s a szakszervezeti vagyon felosztása; ma nincs a munkavállalóknak érdekképviseletük; a kormányzó pártok úgy beszélnek, mintha ellenzékben lennének - de nem lehet örökké a kommunistákra hivatkozni. Básthy Gábor a szoci­alisták részéről annyit fűzött hoz­zá, hogy a szervezett dolgozóknak kell eldönteniük, kit tekintenek ér­dekeik képviselőjének. Az aláíró pártok szerinte szerepzavarban szenvednek, igen jellemző módon csak tagadásra képesek, s igazából nem is érdekük az erős munkavál­laló érdekvédelem, amit tesznek, demagógia. Ha­na ni Zoltán a kis­gazdapártból azt fejtegette, hogy ilyen és hasonló okok miatt kérdőjelezték meg többször is a koalícióban való részvételt. Leg­fontosabbnak tartotta, hogy ke­nyér legyen és munka, az érdek­­védelem ráér. Demagóg! - kiabál­ták ekkor többen is a nézőtérről. Ez nem demagógia! Menj, igyál meg még egy sört, akkor nem lesz ilyen vörös a fejed! - szólt vissza a pódiumról az önkormányzati képviselő. Nagytakarítás? - foly­tatta. Még porsöprés sincs, ugyanazok ülnek jóval nagyobb fizetésért a helyükön, mint eddig. Tőlük alig húsz méterre a bejá­rathoz vezető lépcsők másik olda­lán két jellegzetesen Cserepes sori nemzetiségi karakter ácsorgott: a hölgyek kezében zászló: „Szocia­lista Párt". Ők is dolgoznak, jogos tehát a pihenés s az ünneplés. Május elseje tényleg egyetemes. Napjaink politikai életének érdekes színfoltja Torgyán József közszereplése. Jelenthet-e ve­szélyt Magyarországra az ő tevé­kenysége? Érvek hangzottak el pro és kontra. A fasizálódás ve­szélye Magyarországon fennáll, de ha bekövetkezik, nem Torgyán lesz az oka - mondotta a kisgaz­dapárti városatya. Ez az ember hallatlanul népszerű, amerre jár, megtelnek a kultúrházak, nem demagóg. Ha Orbán Viktor kije­lenti: a kommunistákat bele kell döngölni az agyagba - hű, de he­lyes fiú, mondják, ha Torgyán kiáltja: ruszkik haza! - demagóg­nak bélyegzik. Géczi József szoci­alista párti országgyűlési képvi­selő szerint Torgyán bázisát az idős parasztemberek adják, akik boldogok, hogy megérhették: megbukott a kommunizmus, de ha a földkérdés lezárul, semmi­lyen szélsőséges akcióját nem fogják támogatni. Rövid időre terítékre kerültek az önkormányzat belügyei is. Básthy Gábor úgy vélekedett, a politikai nézetkülönbségek keve­rednek a személyes szimpátiával vagy ellenszenvvel - például akkor, ha bizonyos pályázatokat kell elbírálni, de előfordult már politikai zsarolás is­­ a költség­­vetési vitában. Hatvani Zoltán ar­ról beszélt, hogy az együttmű­ködés intelligencia kérdése; a pártérdek csak a város s a benne élő emberek érdekei után követ­kezhet - a legutolsóként.­ ­ Érvek és sörök A hiányzó olvasat A politikai vitafórumon a közönség is szót kapott. Egy úr, miután felment a színpadra, a következőt kérdezte: igaz-e­z a hírt egyébként a Délmagyarországban olvasta -, hogy azok nem kap­nak segélyt, akiknek gépkocsijuk, telkük, garázsuk van, csak ha előbb eladják? Hatvani Zoltán képviselő kérdéssel válaszolt: Mondd csak - címezte szavait az érdeklődőnek -, amikor ezt olvastad, akkor is ennyi sör volt benned, mint most? A Délmagyarország - folytatta - már sokszor bebizonyította, hogy mi minden meg nem jelenik benne. Egyéb érdemlegeset nem tudott mondani. A helyzetet Jan­kó Attila mentette meg. Valóban, a rendelettervezetnek, amelyet a közgyűlés május 2-án tárgyal, van egy olyan alternatívája, hogy akik mobilizálható vagyonnal rendelkeznek, előbb azt kell pénzzé tenniük, s beépíteniük a lakástörlesztésbe, csak azután kaphatnak kamattámogatást - mondotta -, de itt is lesznek kivételek. Egyéb­ként ez csak tervezet, a közgyűlés határoz. A Délmagyarország kérdése: majd minden testületi ülés reklamációkkal kezdődött, mert a képviselők nem kapták meg időben az ülések anyagát, s ezért, mint mondották, nem tudtak idő­ben és a megfelelő alapossággal felkészülni - Hatvani Zoltán vajon hogyan kapcsolódik be a mai vitába, ha tegnap este fél 6-kor még korántsem volt tisztában azzal, hogy milyen problémák szerepelnek a közgyűlés napirendjén, s a rendeletek tervezett szövegéről meglehetősen kevés információval rendelkezett? Hangsúly Más ez a majális... Bor és bicikli Május elseje, kora reggel. Mó­­rahalom-Ásotth­alom- Öttömös- Rúzsa útvonalon indulunk el, mint egy vasárnapon, olyan a vidék. Csak a standosok rakodnak a Mórahalmi művelődési ház előtt, az utcasarkon pedig plakát hirdeti, hogy délelőtt kerékpárverseny indul innen, előtte pedig paraszt­kórus, gyermek-tánccsoport és jazzbalett-kar lép fel odabent. Ásotthalmon a Gárgyán erdőben készül valami, de a tisztáson még alig száll fel az első bográcsgu­lyások tüzének füstje, az öttömösi erdőpihenőben pedig egy lovas­­kocsi nyomában térünk rá az eredei útra, súlyos tölgyfa aszta­lokat szállít. A kocsis leszáll­ a bakról, módosan ránk köszön, és azt mondja, majális lesz. Rúzsa A fenyők alatt szabadtéri pó­dium áll, teli nézőtérre néz. Gyer­mekek lépnek fel, előbb röpke tánccal, majd a Ludas Matyit játsszák el, a maguk módján, ked­ves cérnahangon beszélve. A színpad melletti szárnyékban viszont komoly bírák ülnek, a majális borversenyének négytagú zsűrije. Míg a kóstolás folyik, szívest invitálnak körükbe, hadd lássuk, milyen bor terem e vidéken. A zsűrielnök, Vincze Miklós, mint tapasztalt bor­szakértő mondja: az asztali borok az országos versenyeken is megállnák a helyüket. A kék­frankos bíbora, a kövidinka borostyánszíne s az ezerjó „pir­­kadtsága" csillog a poharakban, egy-egy korty mindegyikből, és a tudósító bizonytalanabb léptekkel, de vidáman indul a rotyogó bog­rácsok felé, a birkagulyás-főzés meg a zöldségtermények verse­nyét is megszemlélni. A levegő­ben sátoros illat van, a füst fanyar szaga, a tisztást pedig egyre in­kább elönti a zsibongás - ilyenkor érezni: él a falu. Öttömös Az önkormányzat épp foci­meccset játszik, mondja egy hölgy, de lesz női foci is - végtére is nemcsak idős hölgyek vannak a faluban. Délután megérkezik majd az üllési néptáncegyüttes, mulat­ság is lesz, addig tovább foly­tatódik a készülődés. A falu hatá­rában, az egykori Petróczky­­iskola előtt májusfa áll, „május közepén lesz körbetáncolva", szól ide egy atyafi. Szemközt, az imaház oldalán felújítottan maga­sodik a feszület, mellette pedig a harangláb, amelyet nemrég he­lyeztek át ide. Délután avatják mindkettőt. Ásotthalom A Gárgyán erdőből gyermek­­rivalgás hallatszik, már tudni, mi az, ami készült. Az általános iskola versenypróbái folynak, szurkoló csapat veszi körül a füg­gő kiflik alatt ügyeskedő kisdi­ákokat. A terepen kívül itt is bográcsok kotyognak, már kós­tolgatni is lehet. ... - Mórahalom határában rendőr állít meg, vár­junk, míg a keresztúton áthalad a kerékpárverseny mezőnye. Kime­legedett kamaszok tapossák a pedált, fejükön hátrafordított szemellenzős sapka, arcuk el­árulja, komoly viadal folyik. A művelődési ház előtt pedig már a felnőttek versenyét indítják. Az­tán a bámészkodók között Katona László polgármester­ talál ránk. „Civilben" van itt. Ő újságolja, hogy később összegyűlnek majd a város veterán focistái, és megmér­kőznek a fiatalokkal. Május elseje, kora délután. Az ünnep olyan, amilyenné teszik. Nincs munkásőrzenekar, se vörös zászlók. Nincsenek pártrendez­­vények sem, ebben szinte min­denütt előre megegyeztek. A munka ünnepe? A pihenésé? Vagy egyszerű szabadnap? Nem is próbálják értelmezni. Van, s ha már van, jobb békén és együtt tölteni. Utunk során egyetlen szónokkal sem találkozunk. Tegnap délután sajtóértekezle­tet hirdetett a Magyar Demokrata Fórum­. A rendező párt, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt vezetői elmondták: maguk is a majálisról jöttek; számtalan párt­tagjuk és szimpatizánsuk részt vesz a munka ünnepén, amibe - véleményük szerint - a pártok csak idegen testként tudnak be­avatkozni. Balogh László, az MDF szegedi elnöke jelezte: távolmaradásuk politikai döntés eredménye. Akár a Fidesz-é - ennek közlésére kü­lönben felhatalmazták. A két kormánypárt nem egyeztette né­zeteit e kérdésben a fiatal demok­ratákkal. A fiatal politikus bemu­tatta a rendezvényre szóló meghí­vót, melyen szervezőként az MSZP és a szocdemek szere­pelnek. Ahelyett, hogy a szak­­szervezetek a munka ünnepén a „lábukra állnának" még csak szervezőként sem kaptak szerepet. A független (pillanatnyilag: b­aloldaltól független) szakszerve­zetek szervezése - a hozzájuk eljuttatott jelzések szerint - az „örökölt szakszervezeti diktatúra" ellenállásába ütközik. A maguk során támogatják a független szakszervezetek szerveződését, viszont nem feladatuk ezeket létrehozni. Érzékeltette: az a tény, hogy a bejegyzett szakszervezetek „föladták" az őket megillető május elsejei terepet a baloldali pártoknak, elvtelen elkötelezettsé­güket jelzi. Dr. Ladányi Jánosné, a KDNP szegedi elnöke kifejtette: a tagság és elnökség döntött, hogy távol maradnak a május elsejei politikai demonstrációtól. Kísértenek még a hangzatos jelszavak, melyek látszólag a munkásság érdekeit szolgálták. Páltja szeretne soraik­ban látni minél több munkást - erre kötelezi őket a történelmi múlt. Kívánatosnak tartják a két­pólusú szakszervezeti élet kiala­kulását. Figyelmeztetett:március 15-én bebizonyosodott, lehet együtt ünnepelni... Póda Jenő (MDF) ország­­gyűlési képviselő a hangzatos szlogenek árnyaltabbá fogalma­zásának veszélyéről beszélt - be­csapódhat az, aki szó szerint ve­szi. Szerinte a pártok igazi arcu­lata nem a programokból, inkább a konkrét kérdésekben elfoglalt állásfoglalás után rajzolható meg. Dr. Bratinka József (MDF) országgyűlési képviselő nyugati tapasztalatai alapján megdöbbent a szocialista párt vállalkozásán. Furcsállja a szakszervezetek teljes távolmaradását a majálisról. „A politikum idegen” A május 1-jei események­ről Ódor József, Pataki Sán­dor és Somogyi P.­Sándor tudósított. A fotókat Gyenes Kálmán és Nagy László ké­szítette. 3

Next