Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
2 Külpolitika Vérdíj vagy diverzió? Megmozdult a rendőrség Jeles közéleti személyiségeket meg-megfenyegetnek. Okot a bosszú után lihegők találnak, ugyanis többnyire a bosszú vágya létezik, s hozzá fércelik az oki előzményt. Legalábbis így áll a helyzet Tőkés László esetében. Aki 1991 decemberében kapott egy levelet, amelyben öt országszéli megye románságának a nevében „ítélték halálra", s tűztek ki a fejére 100 ezer márka nagyságrendű vérdíjat. Fenyegető levelet, telefonhívást eddig is el kellett viselnie Tőkés Lászlónak, ennek a levélnek a nyilvánosságra hozatalával is várakozott. Mennyire veendő komolyan egy olyan levél, amelynek a nagyváradi aláírója a városban nem létező - de Temesvárt városrészt jelölő! - utcában „lakik"? Nem létező utcának lehet-e valóságos lakója? És alighanem ez a helyzet a szatmárival, meg a máramarosival... Az ilyen levelek diverzióként is felfoghatók, mit tesz a megfenyegetett, kihez fordul, reagál-e egyáltalán? És Tőkés László az utóbbi időben sok fenyegetés célpontja volt. Hát nyilatkozott, tiltakozott, itthon és külföldön. Ezzel a legutóbbi, vérdíjas levéllel kapcsolatosan csaknem egyszerre jelent meg a híradás a magyarországi és a romániai médiákban. Bár elsőként a hír valóban Magyarországon hangzott el. A decemberi megemlékezések menetét, azt a megbékélés-konferenciát, amelyet éppen a református püspökség szervezett, nem kívánta azzal megzavarni, hogy személyével kapcsolatos kérdést hoz elő és állít - elkerülhetetlenül - a figyelem középpontjába. Akik arra számítottak, a megemlékezéseket és a konferenciát beárnyékolhatják egy ilyen diverzióval, elszámították magukat. A püspök hallgatott. Aztán január elején egy szemfüles magyarországi sajtós robbantotta a hírt. Értesítették a rendőrséget is, egy magas rangú tisztet tájékoztattak az esetről, megmutatták a levelet. Amikor annak fénymásolatát kívánták átadni, a megfelelő bejelentéssel együtt, a tiszt urat annyira lefoglalták különböző más ügyek, hogy elérhetetlenné vált. Pár napig, majd egy hétig. Közben a magas politika szintjéig csaptak az eset hullámai, a magyar külügyminiszter telefonon beszélt Nastase bukaresti külügyminiszterrel, s kérte közbenjárását az eset kapcsán. Ekkor, érdekes módon, azonnal megkerült az illetékes magas rangú rendőrtiszt, a papírokat átvette, szóval a hivatalos nyomozás kezdetét vette. Laikusként nem tudom, mit lehet még kideríteni ilyenkor, sok héttel a levél érkezte, s jó tíz nappal a hír felröppentése után. Annyi bizonyos, a levélből rendőrségi ügy lett. Ahogyan kellett. S nincs itt a vége. Na nem a vizsgálatnak, mert eredményre, ha találnak bármit is, darab ideig nem számíthatunk - hanem a nyilvánosság előtti szereplésnek. Ugyanis jelentkezett a püspök korábbi állomáshelyéről, Temesvárról egy szekustiszt, azzal indítja levelét a Renasterea Banateana-ban (szélsőjobbos napilap), hogy érthető okokból elhallgatja igazi nevét, címét, de ezek a szerkesztőségben megtalálhatók. Majd elregéli kedvesen, hogy mennyire örültek ők. szekusék, amikor Tőkés László 1989 vége felé elhatározta magát a végső harcra, ugyanis azzal begubózott, s a lakását figyelvén azt is tudták a kedves szekusok, mikor puszilja meg lefekvés előtt Edit asszonyt (sic!). Azt is tudták, mikor vitték ki a Kossuth rádió részére készített magnókazettákat, mikor a videófelvételt (bizonyos Salamon Rudolf készítette volna), sőt, még annak a 10 ezernek a helyét is tudták, ahová a sokat vitatott átvett júdáspénzt dugták. Ezek után csak annyi a megjegyezni valóm, ha mindezt tudták, és a feladatuk nyilván az egykori lelkipásztor „diverziós tevékenységének ” a meggátolása volt, hisz senkit sem szabadott beengedniük, még az orvos sem nézhette meg az előrehaladott állapotban lévő, és kezelésre szoruló Edit asszonyt (!), akkor miért hagyták elmenni azt a bizonyos Salamon Rudolfot, miért nem kutatták elő a pénzt. Ugyanis csak mond valami érdekeset a nevét „érthető okokból" elhallgató valakink levelében. Tételesen azt, hogy amikor 1989-ben Tőkés László fenyegető levelet kapott, BEHATOLTAK LAKÁSÁBA, mert érthetetlen volt számukra, hogyan került - kerülhetett be észrevétlenül a levél a lelkész kezéhez. Vagyis nem akárkik törtek volt rá Terkés Lászlóra, nem egyszerű bűnözők voltak, hanem szekus gazemberek. S akkor azt tapasztalták - úgymond hogy az újságkivágásos módszerrel elkészített levél helyben készült, az újságok maradványait megtalálták, ahonnan a szavakat kivágták, a szemétben. Csak két megjegyzés - Tőkés László, ha ilyesmit írogatott volna magának, aligha dobja félre az újságokat, a bűntárgyakat, ezt bárki azonnal elégetné. Főleg, hogy akkor semmi, de semmi fája nem volt, valósággal fagyoskodtak a lakásban. Hogyan tartogattak volna éghető, elégetendő (!) szemetet a lakásban! Újabb diverzióval van dolgunk, nyilvánvaló. Mivel a rendőrségnek át kellett vennie az ügyet, más csapásokat kell vágni. De ha elfogadjuk névtelen levélírónk logikáját, akkor holnap azt kellene elhinnünk, hogy a temesvári decemberi áldozatok mind öngyilkosok voltak. Tettes ugyanis nincs. Bodó Barna Szabotázs egy litván atomerőműben Súlyos szabotázsakció történt csütörtökön az egyik északlitvániai atomerőműben. Illetékes litván személyek elmondták: az ignalinai (snieczkusi) erőmű egyik dolgozója szándékosan megfertőzte az erőmű számítógépes irányítórendszerét. A tragédiát az atomerőmű biztonsági szerveinek köszönhetően sikerült elkerülni. Mindössze az egyik reaktor hűtőrendszere sérült meg. A hiba elhárítása a szakemberek becslése szerint mintegy egy hetet vesz igénybe. Az atomerőmű üzemeltetését leállították, a nukleáris sugárzás szintje nem haladja meg a normális szintet a térségben. A litván belügyi szervek az erőmű dolgozóinak a segítségével elfogták a tettest. Feltételezik, hogy politikai okokból próbált a csernobilihoz hasonló tragédiát előidézni. Délmagyarország Béketörekvések Prágában, New Yorkban AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI értekezlet prágai külügyminiszteri tanácskozásán csütörtök este két szöveget fogadtak el: a „Prágai dokumentum" címet viselő okmány az EBEÉ intézményeiről és struktúrájáról szól, a „Nyilatkozat" pedig a fegyverek továbbadása ellen foglal állást. A „Prágai dokumentumban” kimondták a „konszenzus mínusz egy” elvét. Ennek értelmében az EBEÉ külügyminiszteri tanácsa, illetve a vezető külügyi tisztségviselők bizottsága akkor is hozhat határozatot, ha azzal nem ért egyet valamely olyan tagállam, amely „érintett az EBEÉ-kötelezettségek világos és durva megsértésének eseteiben”. TALÁLKOZÓNK IDEJÉN Földünket óriási változások jellemzik, a hidegháború befejezése reményt nyújt arra, hogy biztonságosabb, humánusabb lesz a világ - mutat rá a Biztonsági Tanács csúcsértekezletéről pénteken kiadott közös nyilatkozat. A dokumentum sürgeti a leszerelést, aláhúzza a kollektív biztonság elvét, az ENSZ szerepét a nemzetközi béke és biztonság megerősítésében és megbízza a főtitkárt: július 1-jéig terjesszen elő részletes javaslatokat arra, hogyan szerezhet a világszervezet érvényt új lehetőségeinek a megelőző diplomáciában, a válságok elhárításában, a béke fenntartásában. A FÜGGETLEN ÁLLAMOK KÖZÖSSÉGÉBEN tapasztalható élelmiszerhiány valóban univerzális méreteket ölt: már az űrben is érezhető. A Mir űrállomás legénysége legutóbb például mézfogyasztását volt kénytelen csökkenteni, egyszerűen azért, mert az őket ellátó teherűrhajóval egy csepp sem érkezett. A TASZSZ jelentése szerint az indoklás csupán annyi, hogy a jelenlegi elosztási rendszerben nehéz jó minőségű mézet találni. Valerij Polikov, az űrhajósok élelmezésével foglalkozó szolgálat vezetője utalt arra, hogy ez nem csupán a méz esetében van így... A ROMÁNIAI ELLENZÉKI Demokratikus Konvenciónak minden esélye megvan arra, hogy megnyerje a bukaresti helyhatósági választásokat - tűnik ki a bukaresti sajtóban pénteken közreadott közvéleménykutatásból. A TASZSZ hírt adott a reprezentatív felmérésről, melynek 1500 megkérdezettje közül minden második kijelentette, hogy a február 9-i választásokon az ellenzék jelöltjére adja a voksát. JAPÁN ÉS AMERIKAI TUDÓSOKNAK sikerült egy olyan kísérlet, amellyel előbbre léptek a Holdon alkalmazható oxigéntermelő berendezés megépítése felé - jelentette az AP. A kísérlet során megvizsgálták, miként befolyásolja a földi gravitáció egyhatoda az oxigéntermelés folyamatát. A teszthez egy amerikai repülőgépen utazva hozták létre a holdihoz hasonló gravitációs állapotot. A kísérlet során a holdihoz nagyon hasonló, de földi homokot használtak és biztonsági okok miatt nem hidrogént, hanem héliumot. Románia-bírálat a kisebbségek miatt Az ENSZ rendkívüli megbízottja a romániai kisebbségek helyzetéről szóló jelentésében azt hangsúlyozta, hogy a romániai cigány és magyar kisebbség a vele szemben való türelmetlenség légkörében él. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 48. genfi ülésszaka alkalmával a jelentést a svájci Joseph Voyame terjesztette elő. Voyame megdöbbentőnek minősítette azt a tényt, hogy a roma kisebbség ellen végrehajtott támadásokat mind ez ideig semmilyen módon nem ítélték el. Megállapította, hogy a roma közösség továbbra is erősen mellőzött és a rendőrség által nem megfelelően védett. - A bizalmatlanság és a gyűlölet légköre 1991-ben sem enyhült a magyar és a román közösség között - mutatott rá a továbbiakban Voyame. A Romániában élő magyarok gyakran különféle zaklatás áldozatai - olvasható a Voyame-jelentésben. Az ENSZ-megbízott sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a román többség nem mutat semmilyen nagylelkűséget a magyarok iránt, márpedig a nagylelkűség hosszabb távon enyhítheti a két közösséget megosztó feszültséget. A jelentéstevő szerint Romániában az új törvények alkalmazását hátráltatja az a körülmény, hogy „sokan azok közül, akik a Ceausescu-rezsim idején különböző tisztségeket töltöttek be az államigazgatásban, jelenleg is ugyanezeket a tisztségeket foglalják el.” EMWWWWMMMMBWWWMMiWMWMMKiOTflUIBflfflMlíllllOTI Terjed a tbc az Egyesült Államokban A tbc újbóli megjelenése az Egyesült Államokban, elsősorban a szűkös anyagi körülmények között élők és a kábítószer-élvezők körében, arra késztetheti az egészségügyi hatóságokat, hogy ajánlják az álarcviselést az orvosoknak, és fontolóra vegyék a tüdőszanatóriumok újbóli megnyitását. Míg 1989-ben Louis Sullivan egészségügyi miniszter azt jósolta, hogy 2010 előtt eltűnik ez a betegség, addig a valóság az, hogy 1984 és 1989 közt 28 000 új tbc-s megbetegedést jelentettek az Egyesült Államokban. Hivatalos adatok szerint 1989 és 1990 közt 11 százalékkal nőtt a tbc-s megbetegedések száma. Szombat, 1992. Febr. 1. Esélytelen kéksisakosok? Senki sem meri kimondani, pedig egyre kevesebb esélye van a kéksisakosok Jugoszláviába való küldésének. Tárgyalások sorozata után a hivatalos jelentések - bár óvatosan és visszafogottan fogalmaztak - minden esetben némi reményt fűztek a megállapodáshoz. Nevezetesen ahhoz, hogy az ENSZ békefenntartó erői - tízezer katona - végre elfoglalják helyüket a polgárháború sújtotta országban. Igen ám, de a buktatókkal teli és szövevényes délszláv hadihelyzet a felek más-más „kívánalma", csökönyössége, elutasító magatartása, a legharcedzettebb diplomatákat is megoldhatatlannak tűnő feladat elé állította. Lord Carrington, Cyrus Vance, majd végül Marrack Goulding győzködte a szembenálló feleket, jobb belátásra, békére szólította őket. Kiderült azonban, hogy hat olyan komoly (és megannyi mellékes) gátló körülmény létezik, amelyet nem egykönnyen tudnak kiiktatni a szerbhorvát, szerb-bosnyák, krajinai-szerb, horvát-krajinai viszályból, így azután egyelőre nem jöhetnek a kéksisakosok a (volt) Jugoszláviába. Pedig - hivatalos szerbiai megfogalmazás szerint a Szerb Köztársaság nem áll hadban Horvátországgal. Döbbenetes. Mert mi lenne (még) akkor, ha hadban állna?... K F Jeszenszky New Yorkban Jeszenszky Géza külügyminiszter, aki Antall József miniszterelnök helyett vesz részt a Biztonsági Tanács csúcsértekezletén, megérkezett New Yorkba. A miniszter találkozott Butrosz Gáli ENSZ- főtitkárral, átadta neki Antall József levelét. Jeszenszky Géza ezt követően amerikai üzletemberekkel találkozott és tájékoztatta őket Magyarország gazdasági helyzetéről. A magyar külügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy a szerbiai, a horvátországi helyzet mellett kívánatos figyelmet fordítani Boszniára és a Vajdaságra is: diplomáciai tevékenységgel meg kell előzni, hogy a súlyosbodó válság e területekre is átterjedjen. Forgószél 3. A Novoje Vremja decemberi száma harmincöt év után először közöl hitelesnek tűnő, de nem elégségesen dokumentált adatokat a magyarországi felkelés leverését végrehajtó szovjet csapatok akciójáról, a „Forgószél” hadműveletről. Maga a tény, hogy a szovjet csapatösszevonás parancsnoka Konyev marsall volt, s hogy a hadjárat a „Forgószél” fedőnevet kapta, most került napvilágra, s először olvashatók szovjet adatok a csapatlétszámról. Muszatov megintcsak forrásmegjelölés nélkül, adatot közöl arról, hogy a büntetőhadjáratban mintegy 60 ezer főnyi szovjet csapatkontingens vett részt. Ez azért meglepő, mert magyar és nyugati források viszont 150 ezerre becsülik ezt a létszámot. Idézzük a Novoje Vremja beszámolóját: „November 4-én hajnali 6 óra 15 perckor a szovjet csapatok Konyev marsall parancsára hozzákezdtek az addigra már megalakult Kádár-kormány kérésének teljesítéséhez, hogy ’segítsenek megtörni a lázadók ellenállását Budapesten, helyreállítsák a törvényes hatalmat és rendet’ az ország területén. A Lascsenko parancsnoksága alatt Magyarországon állomásozó, három hadosztályból álló különleges hadtest már valamivel előbb akcióba lépett. E hadosztályokon kívül a Forgószél hadműveletben még két hadsereg vett részt, kilenc hadosztállyal. Novemberben Magyarországon összesen kb. 60 ezer szovjet katona és tiszt volt.” Parancsuk úgy szólt, hogy ki kell vonni a hadrendből és le kell fegyverezni a magyar hadsereg egységeit. Ritka kivételektől eltekintve ezek nem is tanúsítottak ellenállást. ..De a felkelőkkel vívott harc Budapesten kegyetlen volt. A szovjet dokumentumokban fellelhető adatok szerint a harcokban megközelítően négyezer magyar állampolgár vesztette életét”. Milyen dokumentumokról beszél a Novoje Vremja? Megint nem tudjuk, holott a szám meghaladja a magyar történészek becsléseit. A szovjet veszteségekről eddig egyáltalán nem volt adat, márpedig Muszatov erre vonatkozó közlése pontos lehet. Eszerint „a győzelem ára” szovjet részről nem volt csekély: meghalt 669 szovjet katona és tiszt, megsebesült 1450, 51 embert pedig eltűntnek nyilvánítottak. Muszatov személyes értesülésének tűnik, hogy Kádár János egy alkalommal elmesélte Gorbacsovnak: amikor a szovjet „győzelem” nyomán hozott halálos ítéletek száma elérte a harcokban elesett vagy meggyilkolt rendszerhű áldozatok számát, kérte az igazságügyi és belügyi szerveket, hogy álljanak le. A szemet-szemért, fogat-fogért elvének ez az érvényesítése hazai dokumentumokból eddig nem volt ismeretes. Kérdés, megfelel-e a valóságnak, hogy Kádár ebből az elvből indult ki, s ha igen, milyen mértékben volt ez a magyar pártvezető magánakciója. A Nagy Imre és társai elleni bírósági eljárásról a moszkvai szerző úgy ír, mintha az, legalábbis eleinte, magyar belügy lett volna. Később azonban megemlíti, hogy a per idején a magyar hatóságok rendszeresen konzultáltak Moszkvával, ahonnan időre időre megbízottak érkeztek, hogy kivigyék a nyomozati anyagokat. Nem tér ki a moszkvai szerző Nagy Imre és társai letartóztatásának történetére sem, amelyben a KGB akkori budapesti rezidensének volt főszerepe. Arról viszont van tudomása, hogy a KGB szakértőinek része volt a Nagy Imre per előkészítésében. Szemtanúk elbeszélése szerint Hruscsov a várható nemzetközi visszhangra való tekintettel azt tanácsolta Kádárnak, hogy a vádlottakkal finomabban kell bánni. Úgy tűnik, a végső döntést Nagy Imre kivégzéséről a budapesti vezetők szűk köre hozta meg - hangzik a moszkvai verzió. A moszkvai hetilap „szuverén gondolkodású, karizmatikus személyiségként” írja le Kádárt, aki még „a posztsztálinista keretek között is képes volt önálló kurzus kialakítására. Magyarország a liberális elvek és a reformok országaként vált ismertté. Csakhogy a modernizált, de alapjaiban még mindig ugyanaz a sztálinista rendszer nem tette lehetővé az igazi újjászületést. Ennek tulajdonítja a moszkvai szerző, hogy „a párt és annak korosodó vezetője fokozatosan lejáratódott”. Leonyid Brezsnyev, aki már 1956 nyarán ott ült a döntnöki asztalnál, semmit sem tanult a magyarországi eseményekből. Ennek igazolására a Novoje Vremja idézi azokat a szavait, amelyek két nappal a csehszlovákiai bevonulás előtt, 1968. augusztus 18-án hangzottak el a „szocialista országok” vezetőinek értekezletén. „A csapatoknak katonai feladatot kell megoldani. Ha nem ezt teszik, akkor Magyarországhoz hasonlóan egy csomó letartóztatottat szedünk össze, aztán nem tudjuk, mit csináljunk velük: agyonlőjük őket, vagy megkegyelmezzünk nekik”. A leszámolás krónikája —