Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23 / 19. szám

A rendőrség lezárta az ügyet! Üzentek az ufók? A­rc a csempén Az ufo-kutatók körében már nem ismeretlen a zöld fénysugár. A kismegyeri Kö­les Éva és kislánya viszont most találkozott vele elő­ször. - Mi történt 1992. febru­ár 26-án? - kérdeztem az édesanyától. - Este kilenc óra körül le­hetett, kint álltunk az udva­ron. Egyik pillanatról a má­sikra, a szomszéd háza fe­lett megjelent egy kb. 10-12 méter átmérőjű ovális sárga gömb. - Gondolom, nem volt hétköznapi látvány. Nem ijedtek meg? - De igen, nagyon meg­ijedtünk, és beszaladtunk a lakásba. Bezártam az ajtót, és rémülten megálltunk a konyha közepén, vártuk, hogy mi lesz. Ekkor az ab­lak felől megjelent egy spi­rális alakú zöld fénysugár, és a konyha falán lévő csempén három foltott ha­gyott, majd eltűnt. A gyerek annyira félt, hogy sikoltozni kezdett. Még szerencse, hogy a papa pont akkor ért haza. Letörölte a foltokat, és megnyugtatta a kislányt. - Már ez is elég fantasz­tikusnak tűnik, de úgy tu­dom, hogy ezzel még nincs vége a történetnek. - A java sajnos még csak ezután kezdődött. Talán ne­gyedóra múlva újra megjel­ent a zöld fénysugár, de most az egész lakást zöld fény árasztotta el. - Most is maradtak foltok a csempén? - Nem, most egy szür­kés-zöldes színű torzonborz „majompofa, rémpofa” né­zett velünk farkasszemet a csempéről. Annyira megré­mültünk, egyszerűen el sem tudtuk képzelni, hogy mi tör­ténhetett, és nagyon féltünk, ezért kihívtuk a rendőrséget. - A rendőrök mit szól­tak a látványhoz? - Teljesen tanácstalanok voltak, széttárták a karjukat és csak annyit mondtak, hogy nyugodjunk meg. A konyháról és a csempéről sok fényképfelvételt készí­tettek, de mintát a csempén képződött anyagból nem vettek. Vajon csak jóízű tréfáról lenne szó? De a történet 1992 októberében tovább folytatódott. - Úgy tudom, hogy korán lefeküdt, és a kislánya éb­resztette fel. - Arra ijedtem fel, hogy a gyerek sikoltozni kezdett. Mikor kinyitottam a sze­mem, még egy zöld villa­nást láttam a konyha sar­kában. Felugrottam az ágy­ról és odaszaladtam. Rög­tön észrevettem, hogy újra valami ábra van a csempén. Nagyon megijedtem, felkap­tam a gyereket és átfutot­tam vele apám szobájába. Ezek­ után már ő intézke­dett. Én a konyhába se mer­tem bemenni többet.­­ Ez azt jelenti, hogy is­mét kihívták a rendőrsé­get? - Természetesen. Az események meghall­gatása után megkerestem Polgár Ferenc bűnügyi tech­nikust, mivel mindkét alka­lommal ő járt a helyszínen. - Mit tapasztalt, amikor megérkezett? - A család rendkívül zak­latott állapotban volt. Mind­két esetben a csempén va­lami anyagfelkenődést ész­leltünk. Az első esetben csak fotókat készítettem, a második alkalommal viszont Pestre, a bűnügyi labora­tóriumba továbbítottam a csempéket. - Ön szerint milyen anyag lehetett a csempén? - Ezt így nem lehetett megállapítani, de felmerült a gyanú, hogy esetleg a kony­hában talált testápoló krém is ludas lehet a dologban, ezért azt a tubust is továb­bítottuk Pestre. Sajnos, ezt a gyanút az újságok is kellőképpen megszellőztették, ezzel nem kis gondot okozva a család­nak. Ugyanis a csalás, a feltűnősködés és a részeg­ség újra napirendre került, mint megannyiszor, ha ufót lát valaki. Hosszú hónapok teltek el, míg végül 1993 ja­nuárjában sikerült megtud­nom a vizsgálat eredmé­nyét. Ennek lényege, hogy a csempén talált, több kom­ponensből álló anyag nem azonos a testápoló krém­mel. Az ügyben egyéb vizs­gálatot nem végeztek, és mivel bűncselekmény nem történt, a rendőrség az ügyet lezárta. Úgy tűnik, hogy „happy end” is van a végére, hiszen a család végre visszakapta a csempéket - netán ha az ufóknak újra rajzolni volna kedvük, ez ne legyen aka­dály. Ha valakit érdekel, hogy mi látható a rendőrségi fo­tókon, vagy szívesen meghallgatná a sándor­­falvi ufó-leszállás egyik szemtanújának hiteles beszámolóját, esetleg kér­déseket szeretne feltenni, azt sok szeretettel várja a RYUFOR rendezősége a Bálint Sándor Művelődési Házba. Ugyanis 1993. ja­nuár 23-án 18 órától Fó­rum az ufókról címmel csillagász, fizikus, orvos, filozófus és ufó-kutató közreműködésével vita­műsort rendez. Sós Tibor RYUFOR Szeged ■ [UNK]mhmmhmmhí Ugye nem is gondolnák, hogy holmi „ufós rémhír” ügyében többször is kiszáll a helyszínre a rendőrség, sőt van is mit fényképezniük. Végre kézzelfogható nyomok maradnak, mert ugye, mondják, évtizedek óta ez hiányzik: „a bizonyíték.” Most van! Sőt szemtanúk és rendőrségi fényképek is (de ufók, azok nincsenek?). Vannak. De ne vágjunk a dolgok elébe, lássuk, mi volt az 1992-es év egyik legszenzációsabb ufo-sztorija. Ilyen lehetett a látogató A hét rajza Clinton és csapata A Clinton-éra, az új elnök ne­vével jelzett korszak január 20- án hivatalosan is megkez­dődött. Milyen lesz? Négy év múlva bizonyosan, száz nap múltán a főbb vonalaiban meghatározható, minthogy árgus szemekkel figyelik a mindenkori elnök első száz napját. A Washington Post azonban már megelőlegezi a véleményt: a száz napból lehet, hogy ezer nap is lesz... Bill Clin­ton ugyanis krónikus elkéső! A tekintélyes lap példákat is említ. Az eskütételig, január 20-ig legalább 200 személyt ki kellett volna nevezni a minisztériu­mokba, alig néhány tucatnál tart. De már elözönlötték az emberei Washingtont, azonban senki sem tudta, hogy hol, mit fog dolgozni. És mikor, így az­tán már az elnök hivatalba lépése előtt megszületett a Clinton korszak első vicce: „Hány időzóna van az Egyesült Államokban? Január 20-ig még három, utána már négy. A negyedik a Clinton 'standard time', a clintoni időszámítás, amely legalább egy órával elmarad mindegyiktől". Az állandó időzavar, állítólag arra vezethető vissza, hogy az új el­nök „éjjeli bagoly", este szeret dolgozni, ennek megfelelően nem erénye a korai felkelés. A hét híre Kapitány úr, szerelemtől ég a gép! A szerelem hegyeket képes megmozdítani. De senki sem látott még ilyen földindulást. A szerelem forraló hevét azonban ész­lelhette a Londonból New Yorkba tartó DC-10-es pilótája, és egy­ből melege lett. A British Airways légitársaság gépének műszer­falán ugyanis 10 ezer méter magasságban a tenger felett kigyul­ladt a piros vészjelző: a gép fedélzetén emelkedik a hőmérséklet! Valahol tűz van... A légi kísérők azonnal keresni kezdték a lehetséges helyet és a tűzforrást, de csak azt jelenthették, hogy az egyik vécé ajtaját belülről bezárták. Amikor erőszakkal kinyitották, nehezen hittek a szemüknek: egy ifjú pár olyan hevesen vezette le az egymás iránti olthatatlan szerelmét, hogy közben bekapcsolták az automata oltókészüléket, és ettől az egész utastérben megemelkedett a hőmérséklet. Az esetről beszámoló The Sun szerint a személyzet gyors öltözködésre sarkallta, majd a kábult utasok megjegyzései közepette a helyére kísérte az ifjú párt. Aztán, amikor helyreállt a rend, a kapitány kereste fel őket: „Je­gyespárhoz van szerencsénk, nemde?" Kiderült, hogy csupán itt, a gépen ismerkedtek meg, ám olyan erős volt a vágy mindket­tőjükben a szerelmi örömök 10 ezer méter magasságban történő kipróbálásához, hogy nem halaszthatták tovább. A The Sun szerint október 6-án történt az eset, és hogy nem­­„hajózómese”, azt hitelt érdemlően bizonyítja egy dokumentum. A Flywise, a pilóták számára kiadott kézikönyv, amely a fedélzeti történéseket dolgozza fel. A legutóbbi példány már ezt az esetet is tárgyalja. Minden eshetőségre számítva... Sárember Az Úristen csinált egy agyagembert, egy sárembert, osztán látta, hogy az nem sike­rült. Ilyen sikertelen valami lett. Akkor azt mondta, hogy ez jó lesz nőnek. Elfelejtette rátenni a koronát arra a testre, osztán azért mondta, ez majd jó lesz a nőnek. Aztán megcsinálta újra Ádámot, oszt annak már csinált koronát is. (Asztalos Ferencné, Maroslele). Az ördög és az agyagember Úgy történt, hogy az Isten meggyúrta a földbül az embert. Lelket lehűlt bele. Szárítgatta. Utána megcsinálta Évát. Igen­­ám, de mind a kettő egyforma vöt. Arra ment a sátán. Luciferkó. Aszongya: - Hát ez egyforma. Ezt nem lehet egymástól megkülön­böztetni. Akkor elővette a kést. Kivág­ta Évából ezt a dolgot, és oda­tette Ádámnak, ahol a mostani hímvessző van. Aszongya: - Mostmár jó. Igenám, de aszonta az Úr. - Most toltad el az egészet. Nagy hibát csináltál, mert ez a kicsi mindig oda visszakívánko­zik. (Korom Lajos, Maroslele.) * Hát amikor Uram-Teremtőm megteremtette a nőt és a férfit. Hát mindene megvan neki. Aszongya a férfi.­­ De még egy nincs, de mit csináljunk neki. A férfinek megvót a hím­vesszője, a nőnek is a balta­vágás. Lyuk nem vót rajta. Hát osz­tán oda a hűvösre lefeküdt a nő. Szétvetette a lábát, oszt úgy aludt. Arra ment az ördög. Nézte. - Enyje, itt hiba van. - Aszongya: - Hát nincs rajta lyuk! Mindjárt az ördög elővette a fúrót, oszt kilyukajtotta, kifúrta. Azóta kedves nagyon az a lyuk minden férfinek. Azóta lyukas a nő, és lehet használni azt a lyu­kat. (Halál Sándor, Szegvár) Isten embert teremt Megteremtette Isten Ádámot. No majd Ádám életre kelt, jött­­mént a paradicsomba. Hiába vót akármilyen szép a paradi­csom, egymaga vót. Aszonta neki az Isten: - Még vagy elégedve? - Nem, mert egyedül va­gyok. Nincs senki társam itten. - Na nem baj, majd teremtek egy társat. Akkor elaltatta Ádámot, ki­­vette a bordáját, és abból te­remtette Évát. Mikor fölébredt Ádám, nézi. Egy gyönyörű szép nő. Aszongya: - Uram-Teremtőm, ki ez? Aszongya: - Ez egy élő lény. A te tár­sad. - No de, hogy került ide? Hát aszongya: - Elaltattalak, és kivettem a bordádat. Ebből lett ez a nő, Éva. - Uram-teremtőm, szedd ki az összes bordámat! Olyan huncut vót Ádám. Inkább borda nélkül járna máig is minden férfi, nem elég neki egy nő. Ilyen vót Ádám. (Galsi Józsefné, Mindszent.) Hogyan szaporodott el az emberiség? Ádám és Éva mikor megte­remtődtek, hát az ingük le­szennyeződött, még a zsebken­dőjük is. Kimosta Éva a folyóba az alsóneműjét. De akkor azon gondolkod­tak, hogy hova is terítsék, mert se ág, se fa, semmi nem vót a környékén. Ennek még kő szá­radni. Hát Ádám fölállította a hímvesszőjét, osztán Éva ráteri­­getett. A hideg ruhája lekonyult. Oszt­akkó Éva négykézláb állt, Ádám még betette a hegyit a lyukba. Ádámnak egy darázs közben megcsípte a fenekét. Nagyot lökött rajta, így kezdő­dött a származás, így szaporo­dott el az emberiség. (Halál Sándor, Szegvár.) Ma is suhancnak néznénk. Filigrán, örökmozgó alakja hol itt, hol ott tűnik föl a városban, metakommunikációs jeleit csak kevesen értik. Költő, néprajzkutató, újságíró. Mindahány olyan hivatás, amelyből nem lehet nyugállományba vonulni. Márpedig Polner Zoltán, aki holnap lesz hatvanéves, immáron nyugdíjas. Hiszi a pici! Születésnapján kívánunk termékeny éveket, erőt, egészséget. Köszöntjük néprajzi gyűjtéseinek néhány pikáns különlegességének közlésével. Isten éltessen, Zoli! E­redetmondák Papp György metszete

Next