Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám

Belpolitika 3Hétfő, 1993. Nov. 1. i Fölavatták a 11. világháborús emlékművet Kegyelet, emlékezés, lenn­’ ■ (Folytatás az I. oldalról) kőfaragó mester volt segít­ségére. Az emlékmű talapzatát még az ünnepség kezdete előtt elborították a virágok, s gyer­tyák, mécsesek lángja lobogott a szélben. Katona Judit a má­sodik magyar hadsereg emlékére írott versét Kiss Ernő előadásában hallhatták az egybegyűltek. Ezután dr. Trogmayer Ottó megyei mú­zeumigazgató mondott avató­beszédet, s többek között arról is szólt, hogy a második világégés nyolcszázezer ma­gyar álodzatából ötezernyolc­­százan voltak szegediek. A most átadott emlékmű a re­mény, a kegyelet és az emlé­kezés együttes szimbólu­maként álljon az utókor előtt - mondta dr. Trogmayer Ottó. Az egyházak képviselői közül elsőként Gyulay Endre megyés püspök szólt. „A hatalom őrületéről” beszélt, „amelyben már nem számít az Isten parancsa..." Az emlékmű megáldása előtt pedig a következőket mondta: „ha a szeretet úrrá lenne, nem kellenének fegyverek, s fö­löslegessé válnának a hatalom megszerzéséért hangoztatott hazug szavak. Tegyük félre a gyűlöletet!” Kádár Ferenc református esperes az áldozatokra em­lékezve arra szólított fel, hogy „legyünk emberek az em­bertelenségben.” Tóth Attila evangélikus lelkipásztor bocsánatot kért az Úrtól mindannyiunk számára, akik „engedtük hatalomra jutni a bűnt.” Dr. Winter Miklós, a szegedi izraelita felekezet elnöke, és dr. Gráf Imre ügyvezető elnök a második világháborúban elpusztult zsidók tiszteletére hajtott fejet az emlékmű előtt. A koszorúzás után katonai tiszteletadás következett, majd a háború áldozataira emlé­­kezők a Szózatot énekelték, a vasutas rézfúvósok kísére­tében. Ny. P. (Fotó: Schmidt Andrea) ■ A szocialisták ifjúsági tagozata Szegeden A fiatalok a rendszerváltás vesztesei A hazánkban élő 3,6 millió 35 éven aluli fiatal a rendszer­­váltás legnagyobb vesztese, a folyamatok alakítója helyett a folyamatok kiszolgáltatottja­ként vesz részt a társadalmi át­alakulásban. Ezen változtatni kell- fogalmazódott meg az MSZP országos ifjúsági kollé­gium tagozatának szombati, „Ifjúság 1994-2000” című sze­gedi konferenciáján, amelyen az egybegyűltek a változtatás hogyanjára keresték a választ. A tanácskozáson több szer­vezet képviseltette magát, így a Baloldali Ifjúsági Társulás is, amely a szocialistákkal a vá­lasztásokra együttműködési szerződést kötött. Ahogy Bot­ka László, a párt ifjúsági tago­zatának elnöke fogalmazott, generációjuk a rendszerváltás nagy vesztese a kormány im­potenciájának köszönhetően. Javasolta, hogy jöjjön létre egy tanács, amely bármely fóru­mon képviseli az egyeztetett érdekeket. A konferencián megvitatták az MSZP választmánya elé no­vember közepén kerülő kon­cepció tervezetet, amely témá­ja a modernizáció és az ifjú­ságpolitika. A szocialisták a fiatalok érdekeit igyekeznek a gazdasági és a társadalmi prog­ramokban megjelentetni, ér­vényre juttatni. ■ (Folytatás az 1. oldalról.) „Megdöglessz” (így, két és­­szel!) - ismeretlen szerző e jövendölést karcolta az egyik udvari melléképület szobá­jának málló vakolatába, egy kóccal tömött fekhely-alom fölé. De mielőtt rátaláltunk volna, még át kellett vágnunk magunkat a ház bejáratában fölhalmozott szemétdombon. Autóülések, tévéképernyő, kályhacső, és a szokásos háztartási hulladék keveredik itt, megnehezítve a bejutást. A kapu már nem akadály, mert azt elsőnek lopták el... Az udvaron két épület között lecsüngő villanyveze­téken lépünk át, remélve, hogy már lekapcsolták a hálózatról. A falak tövében ecetfák, ajtók­ablakok kiverve. Az egyik földszintes ház padlásából alig maradt valami, a maradék faanyag minősége talán nem ütötte meg a kívánt mértéket, vagy csak még nem volt idő elvinni. A gerendák helyére kék zománcú vizeskannát he­lyezett valaki. Az emeletre vezető lépcső korlátja hiányzik, lépteink óva­tosak, ki tudja, mikor roskad magába (velünk együtt) az építmény. Odafönn félig leté­pett, piros tapéta lengedezik a huzatban, s kilógó téglákkal keretezett ablakon át a ház előtt kókadozó szivarfára lá­tunk. Amíg az udvaron botlado­zunk, a környékbeliek kíván­csian kukucskálnak be, talán azt hiszik, magunk is lopni jöttünk. A háztető hófogó ke­rete mellől üres unicumos üveg vigyorog ránk. Mielőtt elmennénk, még megtekintjük a kapu mellé szögelt kis fémtáblát, amelyen ez olvasható: „Szegedi IKV 21 44 301” (ez egyelőre még nem kellett senkinek, pedig edény-, vagy vasalóalátétnek kiválóan megfelel). A pontos helyrajzi szám mellett szerepel még a nem szabványszerű „Tipi” felirat is, de ez valószínűleg nem tartozik szorosan a hiva­talos nyilvántartáshoz. A ház sorsáról érdeklődve megtudtuk, hogy az IKV még tavasszal bontási engedélyt kért rá, de a városházán mind­eddig nem sikerült dűlőre vinni az engedélyezést. Örvendetes viszont, hogy a koránkelő fuvarosok „állam­­polgári kezdeményezésével” mégis csak megindult a romok eltakarítása... Nyilas Péter A széthordott ház históriája A vásárhelyi százak Szegedre jönnek A vásárhelyi vágóhíd száz­hatvan dolgozójából száznak tud munkát biztosítani szegedi üzemében a Pick Szeged Sza­lámigyár és Húsüzem Rt. A hatvan dolgozónak - akik kö­zül körülbelül húszan még nem döntötték el: képesek-e vállalni a két város közötti ingázást és a hajnali keléseket - január 1- jével felmondanak, és végki­elégítéssel elbocsátják őket - tudtuk meg Novák Imre vá­sárhelyi polgármester-helyet­testől, a vágóhíd sorsáról ér­deklődve. Novák Imre hangsúlyozta: azt be kell látni, hogy a vá­sárhelyi vágóhíd jelenlegi álla­potában nem elég korszerű, ezért nem felel meg a magas exporthigiéniai elvárásoknak. Mégis bízik abban - mondta hogy a Pick Rt.,­ha csökkentett létszámmal is, de tovább üzemelteti a helyi céget, az infrastrukturális lehetőségek­nek megfelelő tevékenységgel. jegesembereknek amolyan piszkavasforma szerszámuk uü volt. Belevágták a sűrű anyagba, húztak rajta egyet, aztán a vállra került a jéghasáb, onnan a bolt elf, a köre. Hat-hétéves lehettem, amikor mindennap ugyanazzal az izgalommal vártam a Pásztor utcában a jéggyáriakat, mint a fagylaltosbicikli csengőszavát. Csodálattal néztem végig a műveletet, ahogy a kisteherautó platójáról, a fölfűrészelt hasábfákat idéző jeges rendből kihalásztak a szótlan mesterek egy-egy darabot, aztán mentek a dolgukra, teríteni városszerte a csodát. Azt gondoltam, élet van a jégben. Egyszer hallottam, ahogy a piszkavasféle szerszám csapása nyomán föl­­sikoltott a jégdarab. Azután még jobban figyeltem, mi is történik. Ha csak délután nyitott ki a bolt, s erősen tűzött a nap, előfordult, hogy elolvadt valamelyik tábla. Azután a foltot is fölitatta a napsugár a kőről. A szentlélek az, véltem a páráról, amivé lett az az erős, kemény, súlyos tömb. Semmi sem maradt utána, csak a lélek. Temetések után mindig eszembe jut ez a gyerekes megfigyelés, vagyis az, hogy mi hull vissza ránk. A halott ruhája itt marad, a polcon, a fogason vár valamire, nem tudni, ki veszi föl később, meddig foglalhatja a helyet a szekrényben. Az átizzadt hálóing mosásra vár. Ott van a könyv, amit utoljára vett a kezébe, a fésű, ami a hajával tegeződött nap mint nap, a fényképe, a hazaküldött levél, a kihűlt ágyra kucorodó macska, s ezer zugból tör előre a kéztartása, a köhögése meg a kacsintása, szóval ott van a végtelen idő testének minden egyes sejtjében, velünk, veled együtt. És persze a sír, az odavezető út mindegyik téglája, a virágtartó pontos helye, a kis pad, a fű, még a felhő is, mintha az örökkévalóság szögezte volna oda. A­­zt mondom, kihalásznak bennünket azzal a szer­elt számmal, s csak valami más lesz utánunk, valakinek a viszonya, valamihez képest jó vagy rossz, vagy csupán elégséges, hideg vagy meleg, de véges. És, persze, a lélek. Talán jól gondoltam akkor, a Pász­tor utcai kisbolt előtt, a kerítésnek dőlve, méregetve a rézsűt hulló napfényben a gumicsizmás munkásokat, a jeget és a követ, hogy amit nem látok, az a lényeg. |k Äj* 6 Ü.016 x17­­ ■IMS „E” jelű födémgerendák ▼ ,,A”-„AD’ „ „ ~ jelű áthidalók ▼ „PK” födémepallók MODUL-BAU lEffian­tia SA&lUJigu Pl: E 7-42 2111 Ft áfával ▼ E 7-54 2653 Ft áfával A-12 631 Ft áfával ▼ AD-15 881 Ft áfával. MODUL-HAU ÉPÍTŐIPARI KFT. Szefsed, Csongrádi sgt. 27. T.: 4V I -022 Nyitva tartás: h­ p. 7.30—16.30, sz.: 8—12 óráig. ■ A Csongrád Megyei Baleset­megelőzési Bizottság, a Ford Capitol Kft. és a Coca Cola Rt. autós ügyességi versenyt szer­vezett a szegedi Széchenyi téren. Fő célkitűzésként azt jelölték meg, hogy hathatósan népszerűsítsék a józan vezetést — más szempontból: széles körű propagandát fejtsenek ki a sok állampolgárt veszélybe sodró ittas vezetés ellen. A közúton hihetetlenül ve­szélyes minden járművezető és gyalogos számára a szembejö­vő italos sofőr vagy gyalogos, akár kerékpáros. A megyében az utóbbi napokban „részcsú­csot” állított be egy szentesi la­kos, a Mucsiháton lakó F. L, akit Cserebökény és Eperjes között ellenőriztek a közleke­désrendőrök. Polgártársunk Alfa Romeo típusú személy­­gépkocsijával italfogyasztás után indult útnak, veszélyeztet­ve a közlekedés biztonságát. Vérének alkoholtartalma 2,83-3,63 között volt. Ez az állapot rendkívül súlyos alko­­holos befolyásoltságnak minő­sül, nyilvánvaló, azonnal ki­szállították a kocsiból. Egyedi példánkat egyrészt elrettentő­nek szánjuk, másrészt a ha­sonló rendezvények hasznossá­gát aláhúzandó. A szegedi Széchenyi téren több mint negyven jelentke­zőnek (akik érvényes jogosít­vánnyal kellett rendelkezze­nek) tesztlapot kellett kitölteni, majd a rendelkezésükre bocsáj­­tott Ford Sierra típusú sze­mélygépkocsival a kialakított ügyességi pályán bizonyít­hatták rátermettségüket, ru­tinjukat. A mindvégig izgal­mas vetélkedő alatt a nézők és versenyzők kólát fogyaszt­hattak, természetes ajzószer­ként... A szervezők „munkameg­osztása” során Nagy Attila rendőrhadnagy vezetésével az MBB közlekedési szakemberei a tesztlapokat értékelték; a pálya bólyáit a Nagyszöllősi Béla vezette Coca Cola Amatil Italáru Kft. emberei állították, míg a Részegh Ferenc ügy­vezető, a Ford Capitol Kft. ügyvezetője biztonsági embert ültetett a versenyzők mellé, akinek azonban, szerencsére, nem kellett közbeavatkozni... Az időjárás kedvezett a volán mellé ülőknek. Általános ta­pasztalatként megállapíthatjuk, hogy a tesztlapok mellett gyen­gébben szereplők a gyakorlat­ban ügyesebbnek bizonyultak; akadt azonban kivétel is, a szabályt erősítendő... Ők lettek a nyertesek. A „Józanság = biztonság" ügyességi verseny első három díjazottja: 1. Bakos József 143 hibaponttal (elméletben nulla hibapont; gyakorlatban 143 hibapont - ennyi másodperc alatt futotta be a Forddal a pályát); 2. Kónya Tibor 145 hibaponttal (30, 115); 3. Tóth Árpád 163 hibaponttal (20, 143). Az első helyezett ötven liter benzinjegyet, 500 Ft-os vásárlási utalványt, szerszám­­készletet, több ajándéktárgyat s egy rekesz nagyágyú kólát kapott... A további helyezettek 40, 30 liter benzinre jegyet, pillanatforrasztót, illetve gép­kocsiápolási készletet kaptak, teljesítményük elismerése­képpen. Amint Részegh Ferenc ügy­vezető (Ford Capitol Kft.) elmondta, amatőr gépkocsi­­vezetők vetélkedtek a Szé­chenyi téren. Óvatosan hasz­nálták a kocsit, a legsúlyosabb eset a műanyagbója felborítása volt... Külön kiemelte a má­sodik helyezett Kónya Tibor teljesítményét, aki úgy állított fel pályarekordot, hogy nincs autója. A siker hagyomány­teremtésre sarkallja a Ford­­képviseletet. Azt is tervezik, hogy mesteriskolát nyitnak, ahol egy csoportban fiatal, kezdő vezetőket oktatnának, míg a másik csoportban azok­kal foglalkoznának, akik presz­tízsből mesterfokra szeretnék emelni vezetéstechnikájukat. ...S végül egy bizonyosság: Nagy Attila és munkatársai a verseny alatt nem vették elő az alkoholszondát... Pataki Sándor ■ Józanság annyi, mint biztonság Kólafogyasztók a Ford volánjánál A verseny egy pillanata. (Fotó: Schmidt Andrea)

Next