Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-01 / 254. szám
Belpolitika 3Hétfő, 1993. Nov. 1. i Fölavatták a 11. világháborús emlékművet Kegyelet, emlékezés, lenn’ ■ (Folytatás az I. oldalról) kőfaragó mester volt segítségére. Az emlékmű talapzatát még az ünnepség kezdete előtt elborították a virágok, s gyertyák, mécsesek lángja lobogott a szélben. Katona Judit a második magyar hadsereg emlékére írott versét Kiss Ernő előadásában hallhatták az egybegyűltek. Ezután dr. Trogmayer Ottó megyei múzeumigazgató mondott avatóbeszédet, s többek között arról is szólt, hogy a második világégés nyolcszázezer magyar álodzatából ötezernyolcszázan voltak szegediek. A most átadott emlékmű a remény, a kegyelet és az emlékezés együttes szimbólumaként álljon az utókor előtt - mondta dr. Trogmayer Ottó. Az egyházak képviselői közül elsőként Gyulay Endre megyés püspök szólt. „A hatalom őrületéről” beszélt, „amelyben már nem számít az Isten parancsa..." Az emlékmű megáldása előtt pedig a következőket mondta: „ha a szeretet úrrá lenne, nem kellenének fegyverek, s fölöslegessé válnának a hatalom megszerzéséért hangoztatott hazug szavak. Tegyük félre a gyűlöletet!” Kádár Ferenc református esperes az áldozatokra emlékezve arra szólított fel, hogy „legyünk emberek az embertelenségben.” Tóth Attila evangélikus lelkipásztor bocsánatot kért az Úrtól mindannyiunk számára, akik „engedtük hatalomra jutni a bűnt.” Dr. Winter Miklós, a szegedi izraelita felekezet elnöke, és dr. Gráf Imre ügyvezető elnök a második világháborúban elpusztult zsidók tiszteletére hajtott fejet az emlékmű előtt. A koszorúzás után katonai tiszteletadás következett, majd a háború áldozataira emlékezők a Szózatot énekelték, a vasutas rézfúvósok kíséretében. Ny. P. (Fotó: Schmidt Andrea) ■ A szocialisták ifjúsági tagozata Szegeden A fiatalok a rendszerváltás vesztesei A hazánkban élő 3,6 millió 35 éven aluli fiatal a rendszerváltás legnagyobb vesztese, a folyamatok alakítója helyett a folyamatok kiszolgáltatottjaként vesz részt a társadalmi átalakulásban. Ezen változtatni kell- fogalmazódott meg az MSZP országos ifjúsági kollégium tagozatának szombati, „Ifjúság 1994-2000” című szegedi konferenciáján, amelyen az egybegyűltek a változtatás hogyanjára keresték a választ. A tanácskozáson több szervezet képviseltette magát, így a Baloldali Ifjúsági Társulás is, amely a szocialistákkal a választásokra együttműködési szerződést kötött. Ahogy Botka László, a párt ifjúsági tagozatának elnöke fogalmazott, generációjuk a rendszerváltás nagy vesztese a kormány impotenciájának köszönhetően. Javasolta, hogy jöjjön létre egy tanács, amely bármely fórumon képviseli az egyeztetett érdekeket. A konferencián megvitatták az MSZP választmánya elé november közepén kerülő koncepció tervezetet, amely témája a modernizáció és az ifjúságpolitika. A szocialisták a fiatalok érdekeit igyekeznek a gazdasági és a társadalmi programokban megjelentetni, érvényre juttatni. ■ (Folytatás az 1. oldalról.) „Megdöglessz” (így, két ésszel!) - ismeretlen szerző e jövendölést karcolta az egyik udvari melléképület szobájának málló vakolatába, egy kóccal tömött fekhely-alom fölé. De mielőtt rátaláltunk volna, még át kellett vágnunk magunkat a ház bejáratában fölhalmozott szemétdombon. Autóülések, tévéképernyő, kályhacső, és a szokásos háztartási hulladék keveredik itt, megnehezítve a bejutást. A kapu már nem akadály, mert azt elsőnek lopták el... Az udvaron két épület között lecsüngő villanyvezetéken lépünk át, remélve, hogy már lekapcsolták a hálózatról. A falak tövében ecetfák, ajtókablakok kiverve. Az egyik földszintes ház padlásából alig maradt valami, a maradék faanyag minősége talán nem ütötte meg a kívánt mértéket, vagy csak még nem volt idő elvinni. A gerendák helyére kék zománcú vizeskannát helyezett valaki. Az emeletre vezető lépcső korlátja hiányzik, lépteink óvatosak, ki tudja, mikor roskad magába (velünk együtt) az építmény. Odafönn félig letépett, piros tapéta lengedezik a huzatban, s kilógó téglákkal keretezett ablakon át a ház előtt kókadozó szivarfára látunk. Amíg az udvaron botladozunk, a környékbeliek kíváncsian kukucskálnak be, talán azt hiszik, magunk is lopni jöttünk. A háztető hófogó kerete mellől üres unicumos üveg vigyorog ránk. Mielőtt elmennénk, még megtekintjük a kapu mellé szögelt kis fémtáblát, amelyen ez olvasható: „Szegedi IKV 21 44 301” (ez egyelőre még nem kellett senkinek, pedig edény-, vagy vasalóalátétnek kiválóan megfelel). A pontos helyrajzi szám mellett szerepel még a nem szabványszerű „Tipi” felirat is, de ez valószínűleg nem tartozik szorosan a hivatalos nyilvántartáshoz. A ház sorsáról érdeklődve megtudtuk, hogy az IKV még tavasszal bontási engedélyt kért rá, de a városházán mindeddig nem sikerült dűlőre vinni az engedélyezést. Örvendetes viszont, hogy a koránkelő fuvarosok „állampolgári kezdeményezésével” mégis csak megindult a romok eltakarítása... Nyilas Péter A széthordott ház históriája A vásárhelyi százak Szegedre jönnek A vásárhelyi vágóhíd százhatvan dolgozójából száznak tud munkát biztosítani szegedi üzemében a Pick Szeged Szalámigyár és Húsüzem Rt. A hatvan dolgozónak - akik közül körülbelül húszan még nem döntötték el: képesek-e vállalni a két város közötti ingázást és a hajnali keléseket - január 1- jével felmondanak, és végkielégítéssel elbocsátják őket - tudtuk meg Novák Imre vásárhelyi polgármester-helyettestől, a vágóhíd sorsáról érdeklődve. Novák Imre hangsúlyozta: azt be kell látni, hogy a vásárhelyi vágóhíd jelenlegi állapotában nem elég korszerű, ezért nem felel meg a magas exporthigiéniai elvárásoknak. Mégis bízik abban - mondta hogy a Pick Rt.,ha csökkentett létszámmal is, de tovább üzemelteti a helyi céget, az infrastrukturális lehetőségeknek megfelelő tevékenységgel. jegesembereknek amolyan piszkavasforma szerszámuk uü volt. Belevágták a sűrű anyagba, húztak rajta egyet, aztán a vállra került a jéghasáb, onnan a bolt elf, a köre. Hat-hétéves lehettem, amikor mindennap ugyanazzal az izgalommal vártam a Pásztor utcában a jéggyáriakat, mint a fagylaltosbicikli csengőszavát. Csodálattal néztem végig a műveletet, ahogy a kisteherautó platójáról, a fölfűrészelt hasábfákat idéző jeges rendből kihalásztak a szótlan mesterek egy-egy darabot, aztán mentek a dolgukra, teríteni városszerte a csodát. Azt gondoltam, élet van a jégben. Egyszer hallottam, ahogy a piszkavasféle szerszám csapása nyomán fölsikoltott a jégdarab. Azután még jobban figyeltem, mi is történik. Ha csak délután nyitott ki a bolt, s erősen tűzött a nap, előfordult, hogy elolvadt valamelyik tábla. Azután a foltot is fölitatta a napsugár a kőről. A szentlélek az, véltem a páráról, amivé lett az az erős, kemény, súlyos tömb. Semmi sem maradt utána, csak a lélek. Temetések után mindig eszembe jut ez a gyerekes megfigyelés, vagyis az, hogy mi hull vissza ránk. A halott ruhája itt marad, a polcon, a fogason vár valamire, nem tudni, ki veszi föl később, meddig foglalhatja a helyet a szekrényben. Az átizzadt hálóing mosásra vár. Ott van a könyv, amit utoljára vett a kezébe, a fésű, ami a hajával tegeződött nap mint nap, a fényképe, a hazaküldött levél, a kihűlt ágyra kucorodó macska, s ezer zugból tör előre a kéztartása, a köhögése meg a kacsintása, szóval ott van a végtelen idő testének minden egyes sejtjében, velünk, veled együtt. És persze a sír, az odavezető út mindegyik téglája, a virágtartó pontos helye, a kis pad, a fű, még a felhő is, mintha az örökkévalóság szögezte volna oda. Azt mondom, kihalásznak bennünket azzal a szerelt számmal, s csak valami más lesz utánunk, valakinek a viszonya, valamihez képest jó vagy rossz, vagy csupán elégséges, hideg vagy meleg, de véges. És, persze, a lélek. Talán jól gondoltam akkor, a Pásztor utcai kisbolt előtt, a kerítésnek dőlve, méregetve a rézsűt hulló napfényben a gumicsizmás munkásokat, a jeget és a követ, hogy amit nem látok, az a lényeg. |k Äj* 6 Ü.016 x17 ■IMS „E” jelű födémgerendák ▼ ,,A”-„AD’ „ „ ~ jelű áthidalók ▼ „PK” födémepallók MODUL-BAU lEffiantia SA&lUJigu Pl: E 7-42 2111 Ft áfával ▼ E 7-54 2653 Ft áfával A-12 631 Ft áfával ▼ AD-15 881 Ft áfával. MODUL-HAU ÉPÍTŐIPARI KFT. Szefsed, Csongrádi sgt. 27. T.: 4V I -022 Nyitva tartás: h p. 7.30—16.30, sz.: 8—12 óráig. ■ A Csongrád Megyei Balesetmegelőzési Bizottság, a Ford Capitol Kft. és a Coca Cola Rt. autós ügyességi versenyt szervezett a szegedi Széchenyi téren. Fő célkitűzésként azt jelölték meg, hogy hathatósan népszerűsítsék a józan vezetést — más szempontból: széles körű propagandát fejtsenek ki a sok állampolgárt veszélybe sodró ittas vezetés ellen. A közúton hihetetlenül veszélyes minden járművezető és gyalogos számára a szembejövő italos sofőr vagy gyalogos, akár kerékpáros. A megyében az utóbbi napokban „részcsúcsot” állított be egy szentesi lakos, a Mucsiháton lakó F. L, akit Cserebökény és Eperjes között ellenőriztek a közlekedésrendőrök. Polgártársunk Alfa Romeo típusú személygépkocsijával italfogyasztás után indult útnak, veszélyeztetve a közlekedés biztonságát. Vérének alkoholtartalma 2,83-3,63 között volt. Ez az állapot rendkívül súlyos alkoholos befolyásoltságnak minősül, nyilvánvaló, azonnal kiszállították a kocsiból. Egyedi példánkat egyrészt elrettentőnek szánjuk, másrészt a hasonló rendezvények hasznosságát aláhúzandó. A szegedi Széchenyi téren több mint negyven jelentkezőnek (akik érvényes jogosítvánnyal kellett rendelkezzenek) tesztlapot kellett kitölteni, majd a rendelkezésükre bocsájtott Ford Sierra típusú személygépkocsival a kialakított ügyességi pályán bizonyíthatták rátermettségüket, rutinjukat. A mindvégig izgalmas vetélkedő alatt a nézők és versenyzők kólát fogyaszthattak, természetes ajzószerként... A szervezők „munkamegosztása” során Nagy Attila rendőrhadnagy vezetésével az MBB közlekedési szakemberei a tesztlapokat értékelték; a pálya bólyáit a Nagyszöllősi Béla vezette Coca Cola Amatil Italáru Kft. emberei állították, míg a Részegh Ferenc ügyvezető, a Ford Capitol Kft. ügyvezetője biztonsági embert ültetett a versenyzők mellé, akinek azonban, szerencsére, nem kellett közbeavatkozni... Az időjárás kedvezett a volán mellé ülőknek. Általános tapasztalatként megállapíthatjuk, hogy a tesztlapok mellett gyengébben szereplők a gyakorlatban ügyesebbnek bizonyultak; akadt azonban kivétel is, a szabályt erősítendő... Ők lettek a nyertesek. A „Józanság = biztonság" ügyességi verseny első három díjazottja: 1. Bakos József 143 hibaponttal (elméletben nulla hibapont; gyakorlatban 143 hibapont - ennyi másodperc alatt futotta be a Forddal a pályát); 2. Kónya Tibor 145 hibaponttal (30, 115); 3. Tóth Árpád 163 hibaponttal (20, 143). Az első helyezett ötven liter benzinjegyet, 500 Ft-os vásárlási utalványt, szerszámkészletet, több ajándéktárgyat s egy rekesz nagyágyú kólát kapott... A további helyezettek 40, 30 liter benzinre jegyet, pillanatforrasztót, illetve gépkocsiápolási készletet kaptak, teljesítményük elismeréseképpen. Amint Részegh Ferenc ügyvezető (Ford Capitol Kft.) elmondta, amatőr gépkocsivezetők vetélkedtek a Széchenyi téren. Óvatosan használták a kocsit, a legsúlyosabb eset a műanyagbója felborítása volt... Külön kiemelte a második helyezett Kónya Tibor teljesítményét, aki úgy állított fel pályarekordot, hogy nincs autója. A siker hagyományteremtésre sarkallja a Fordképviseletet. Azt is tervezik, hogy mesteriskolát nyitnak, ahol egy csoportban fiatal, kezdő vezetőket oktatnának, míg a másik csoportban azokkal foglalkoznának, akik presztízsből mesterfokra szeretnék emelni vezetéstechnikájukat. ...S végül egy bizonyosság: Nagy Attila és munkatársai a verseny alatt nem vették elő az alkoholszondát... Pataki Sándor ■ Józanság annyi, mint biztonság Kólafogyasztók a Ford volánjánál A verseny egy pillanata. (Fotó: Schmidt Andrea)