Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

Csütörtök, 1997. Jan. 2. születésnapja • Kiskőrös (MTI) Petőfi Sándor születésének 173. évfordulójára emlékeztek Szilveszter éjszakáján Kiskőrösön. A szülővárosban - mint minden évben - most is az éjféli köszöntések után gyűltek össze a költő tisztelői a szülőház előtti téren. Égő gyertyákkal és fáklyákkal emelve a megemlékezés ünnepi hangulatát megkoszorúzták a költő szobrát. A Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum, amely egyben az egykori fehérfalú, nádtetős szülőházban működik, épp úgy, mint minden év Szilveszterén ezen az éjszakán is nyitva tartott. A Duna-Tisza-közén egyébként egyre több faluban hódít az a szokás, hogy a költő tiszteletére éjfél után égő gyertyát tesznek az ablakba. Különösen így van ez azokon a településeken, mint például Szabadszálláson és Dunavecsén, amelyekhez Petőfi Sándor szorosan kötődött. Páncélosok • Záhony (MTI) Az orosz államadósság fejében az év végén érkezett Záhonyba egy szerelvény, húsz BTR-80-as típusú páncélozott harci járművel. A szállítmányból hat jármű a határvadász zászlóaljakhoz, a többi a honvédséghez kerül. A vasúti átrakó körzetbe Ukrajnából az idén elsőként egy olyan teherszerelvény érkezett, amelyben 35, szénnel rakott vagon volt. Borsits László: felmentve • Budapest (MTI) Közszolgálati jogviszonyának megszüntetésével egyidejűleg - január 2-i hatállyal - felmentette beosztásából Borsits László helyettes honvédelmi államtitkárt Keleti György honvédelmi miniszter. Erdélyi Lajos ezredes, a HM szóvivője a döntés indoklásaként rámutatott: a minisztérium január 1-i szervezeti átalakításával kapcsolatban a tárcánál megszűnik a katonai ügyeket felügyelő helyettes államtitkári beosztás. Irányítási feladatköreit Fehér József, a minisztérium közigazgatási államtitkára veszi át. Szilveszteri autózás • Mátraszőlős (MTI) Kedd éjszaka a 18 esztendős K. Szabolcs Mátraszőlősről Pásztóra tartott, s a 21-es út kereszteződésébe érkezve nem vette észre a Salgótarján felől jövő Golfot, amely teljes erőből „eltalálta” a Wartburgot. Az utóbbi autó egyik utasa, a 25 éves M. Zsolt a helyszínen életét vesztette, négy másik személyt pedig súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba. Zobák-akna • Komló (MTI) Közép-Európa legmélyebb felszín alatti szénbányájában virradt az Újesztendő tizenhét mecseki bányászra, ők tartottak szilveszteri ügyeletet hétszáz méter mélységben lévő munkahelyükön. A komlói üzemben szilveszter és újév napján nem folyt ugyan széntermelés, de a bánya biztonságvédelme ilyenkor is megköveteli a folyamatos ügyeletet. • Göncz Árpád újévi köszöntője Határvonalra értünk Az alábbiakban a köztársasági elnöknek a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban az új esztendő első perceiben elhangzott ünnepi beszédét közöljük. Honfitársaim, határon innen és határon túl, szeretettel köszöntöm mindazokat, akik ma éjfélkor tíz percre félbeszakítják a jóízű beszélgetést, hogy velem együtt elgondolkodjanak hazánk múltján, jelenén és jövőjén. Amely összefonódik minden magyar, az egész magyar nép jövőjével. Határainkon innen és határainkon túl. S köszöntöm azokat is - őket talán még nagyobb szeretettel -, akiknek erre nincs módjuk, mert épp a köz javára teljesítenek szolgálatot, betegek, tévéjük sincsen, vagy a magány és keserűség tartja vissza őket az együttléttől és együttgondolkodástól. Tudom: a múlton - hazánk múltján - immár nem lehet változtatnunk, hiszen szervesen beépült a jelenünkbe. S bár egyre távolabbról, de hatni fog a jövőnkre is. A távoli jövőnk még ködbe burkolódzik. Mégis úgy érezem: 1997-ben határvonalra értünk, ahol már ránk köszön a jövő. És búcsút vesz tőlünk a múlt. S ha holnap ugyanazokkal a gondokkal kell is még küzdenünk, mint tegnap, ha az idő - a térképpel ellentétben - vörös vonallal megrajzolt határt nem ismer, akkor is úgy hiszem, most dereng fel előttünk láthatóan az a választóvonal, amely átalakulásunk véglegességét, közgondolkodásunk változását többrendbéli múltjaink halványultát jelzi. Ezt kinek-kinek a szíve joga sajnálnia, vagy a szíve joga örülnie neki. De a jelen nem más, mint a múlt és a jövő között húzódó mozgó határ. S a múltunk két legutóbbi szakasza mindmáig itt élt közöttünk. Meghatározta gondolkodásunkat. S ismerjük be, hat még ma is. Hátterét alkotja szavainknak, fogalmakkal szolgál, formálja magatartásunkat. Igényeinket és elvárásainkat. Egymással, s az állammal szemben. Olykor türelmetlenül. Anélkül, hogy észrevennénk, s még kevésbé, hogy beismernénk. Ezt tükrözi politikai vitáink heves modora, a jövő csak félig tudatos felismerése és létének vonakodó tudomásul vétele. S múltunk 1920-tól 1945-ig, 1948-tól 1989-ig terjedő szakaszának visszavágyásra vallóan vonakodó megtagadása. Nyugodtan beismerhetjük: mindkettőnek voltak történelmi érdemei. Sommásan: az előbbi örökítette át ránk régmúltunk szép emlékeit, azok érzelmi többletét. Az utóbbi építette be népünk tudatába a társadalmi egyenlőség igényét és jogát. Mindkettőnek voltak embernyi emberei - ha tetszik, hősei -, akik épp a tulajdon eszméik túlhajtásával szegültek szembe, akár az életük árán. A magyar nép védelmében. Mindkettőnek voltak kiemelkedő tudósai, művészei. Akik magukénak vallották a korukat, de maradandó alkotásaik ma is közös kincseink. Mert az emberség minden rendszerben emberség, és a tehetség minden rendszerben tehetség. De mindkét rendszernek voltak történelmi bűnei: mélypontján mindkettő eljutott az emberellenességig, s az ország önrendelkezésének tudatos feladásáig. Mindkettő megtorlás árán szilárdult meg. S mindkettő a bukásával hitelesítette a szabadság - a népuralom - igényét. Ami mára - ha nem is hibátlanul -, de beteljesült. És megtorlás, erőszak nékül szilárdult meg. Igaz: a szabadság olyan, mint a levegő - csak a hiánya észlelhető. Vagy épp a hétköznapi hátrányai: hogy nem csak az erényt, de a bűnt sem fojtja el. Ami a jelenünket illeti, hadd idézzem a Magyar Tudományos Akadémia elnökének sorait: „Napjaink történései kegyetlen erővel rázzák meg az eddigi politikai erők eszmei tartalékait. Ma nem a múlt hőseire, hanem a jelen leleményes értőire van szükségünk. Most, a rendszerváltás második szakaszának, a konszolidációnak küszöbén.” A jelennel - a gazdasági összeomlás közvetlen fenyegetésével - az ország kormánya húsz hónappal ezelőtt kényszerítően szembesült. A válság gyökere igen mélyre nyúlt, jóval a rendszerváltás előtt kezdődő eladósodásig. Gazdaságunk idegen igényekhez és nem az ország adottságaihoz igazodó szerkezetéig. A szovjet piac összeomlásáig. A piacát vesztett, piac- és tulajdonváltásra kényszerült gazdaság háborús veszteséggel fölérő leértékelődéséig. És ennek következtében a több mint egyharmados termeléscsökkenésig. A majd két évtizedes adósságból fedezett, inflációt gerjesztő életszínvonalpolitikáig. Ami mind köztudott volt, de mindeddig senki nem mert a következményeivel szembenézni. A válság elhárítása kényszerűen goromba volt, s mert végletes takarékosságot diktált, társadalmilag igencsak költséges: árát elsősorban a kiszolgáltatottak, a bérből-fizetésből élők és a nyugdíjasok fizették meg. A gazdaságra e méregerős orvosság úgy hatott, ahogyan egy, már kishíján érett piacgazdaságra hatnia kellett: recsegve-ropogva bár, de helyreállt az egyensúlya. A válságon túljutottunk. Sikerült elvágnunk a gyökereit. Még ha ezt a kiszolgáltatottak egyelőre nem is érzik. Épp ezért, most azoknak vagyunk kötelesek az ország erkölcsi adósságát, ha fokozatosan is, de elsőként visszafizetni, akik a válság elhárításáért a helyzetüknél fogva a legtöbbet áldozták. Az ország adósságának, a költségvetés hiányának, fizetési kötelezettségeinek csökkenésével mind több és több jut legégetőbb tennivalóinkra, a közoktatás, egészségügy, szociális ellátás, bűnüldözés korszerűsítésére és fejlesztésére. Bárki legyen is kormányon. Elmondhatjuk hát: az átalakulás első szakasza lezárult. A magánosítás a vége felé jár, a gazdaság - ha az állami fejlesztési stratégiát nem is nélkülözheti - önjáróvá lett. Lassan ismertté válnak, és hiszem, hogy bezárulnak a visszaélésekre módot adó joghézagok és kialakulnak a szilárd gazdasági érdekviszonyok. Amelyek nemcsak megkövetelik, de ki is kényszerítik az üzleti és közéleti tisztességet. Jobban, mint bármi rendőrhatóság. Ha egy működőképes új politikai intézményrendszert ki is lehet építeni hat hónap alatt, egy piacgazdaság intézményrendszerét hat év alatt - amint ezt a magunk és a többi volt kommunista ország példája bizonyítja -, egy sokrétű társadalom gondolkozásmódjának és viselkedésformáinak megújítása sokkal hosszabb időt igényel. És mindenekelőtt jóhiszeműséget, jóakaratot. De ez nem állami feladat: egy társadalom csak úgy emelheti ki önmagát a történelem teremtette erkölcsi ingoványból, az értékvesztés és értéktévesztés mocsarából, mint Münchausen báró. Az önkezével. Higgyék el, van rá remény. Szeretném, ha észrevennék és elhinnék, amit a Magyarországra látogató, nálunk és velünk dolgozó külföldi szociális munkások, közgazdászok, szakemberek és üzletemberek látnak és észlelnek: térségünkben sehol annyi értékes és eredményes társadalmi kezdeményezés nincsen, mint éppen minálunk. Valami egészséges türelmetlenség hatja át és sarkallja a társadalmat. Igaz, ugyanakkor fékezi is valami másik, egészségtelen türelmetlenség. Amely nem képes, nem hajlandó sem felismerni, sem elismerni bármi sikert. Csak lefitymálni, megkérdőjelezni, tagadni, de azt készségesen. Kivált a másét. Igaz, érthető és természetes, hogy új és régi egyazon szervezet, egyazon társadalom keretében kioltani igyekszik egymást. De egy biztos: az új az, ami győzni fog. A természet törvényei szerint. Mert az a jövő. Kár hát fékezni a kibontakozását. És reménytelen is. Az év fordulóján emeljük hát poharunkat a magunk boldogulására, Európa többi népével közös jövendőnkre! „A szabadság olyan, mint a levegő - csak a hiánya észlelhető." (Fotó: DM-archívum) • Kecskemét (MTI) Egy fiatal nő elrablásáról és prostitúcióra kényszerítéséről szóló történet borzolta fel az ünnepekben a kecskeméti közvéleményt, a megyei napilapban is nyilvánosságra hozott esetről azonban kiderült, hogy nem igaz. A 23 éves, kétgyermekes F.-né a rendőrségen előadta. 22-én este a műkertvárosi buszmegállóból elrabolták és egy barakklakásban négy napig fogva tartották őt. Kínzásokkal akarták rákényszeríteni, hogy prostituált legyen, s az ezért kapott pénzt adja át fogvatartóinak. Sikerült megszöknie. A fiatalasszony vallomása alapján a bűncselekménnyel gyanúsított személyek - két huszonéves fiatalember és egy huszonéves nő - azonban előállításuk során egymástól függetlenül egybehangzóan, de F.-né feljelentésével ellentétesen beszéltek a történtekről. R. Anita elmondása szerint december 22-én az egyik presszóban ismerkedett meg F.-nével. Együtt ittak, szórakoztak, mindeközben F.-né - aki az alkoholtól kétszer is elájult elpanaszolta, hogy nincs hová mennie, mert a szüleivel éppen összeveszett. Arra kérte újdonsült barátnőjét, vigye magával oda, ahol lakik, így kerültek előbb egy műkertvárosi barakkba. Ettől kezdve F.-né napokon keresztül különböző barakkok férfi lakóinál „vendégeskedett”. Egyikük, A. Attila arra kérte őt, „dolgozzon” neki, a prostitúcióval szerzett pénzt osszák meg egymással. A fiatalasszony bele is ment volna az alkuba, de azzal a feltétellel, hogy a gyerekeit magánál tarthassa. A. Attilának ez nem tetszett és vitatkozás közben késsel többször megsebesítette F.-nét, végül pedig elzavarta a nőt. A kórházban ápolt fiatalasszony, amikor megtudta, hogy rendőrök mindezt kinyomozták, „irtózatos dührohamot” kapott. Ellene a hatóság félrevezetése miatt folytatnak eljárást. Kitalált asszonyrablás Belföld 3 jegyzet Legország !Bizonyára nem véletlen, hogy köztársasági elnöJkünk újévi köszöntőjének második felében már szinte csak a gazdaságról beszél, s annak is alapos oka van, hogy nem kerek egy esztendőt megy vissza, hanem húsz hónapot. Bármennyire is megutálta a közvélemény az évtized legpocsékabban kommunikáló pénzügyminiszterét, a gazdasági szakembereknek akkor is korszakhatár lett Bokros Lajos rendcsinálása. A csomagban persze voltak kevésbé sikerült kis bunkócskák is, az Alkotmánybíróság is minden elkövetett, hogy csökkentse a csapások számát, a hatás azonban nem maradt el. Abban természetesen nem a taláros testület a hibás, hogy a goromba takarékosság költségeit már megint a bérből és fizetésből élők, illetve a nyugdíjasok fizették meg, abban viszont igen, hogy mindjárt működése kezdetén elkövette története legnagyobb bűnét. Nevezetesen akkor, amikor a rendszerváltozás alkalmából javasolt kötelező - egyszeri büntetlenséget és tiszta lapot jelentő - vagyonnyilatkozatot emberi jogainkra hivatkozva megvétózta. Bizonyára volt is legalább másfél százalék, akinek ez a dolog sértette volna emberi jogait, a többinek azonban nem. A dologban a legijesztőbb, hogy valakik újra feldobták a témát, a vagyonnyilatkozatot, amikor már alig maradt privatizálandó állami vagyon, amikor már a varrógépolaj is fogyasztásiadó-köteles, s mikorra olyan hat esztendő van mögöttünk, amely az évszázad - ha nem az évezred - leggyorsabb ütemű vagyoni átrendeződését produkálta Magyarországon. Idén végre az adóhivatal is megkérdezheti majd a polgárt, miből él, miből építi, miközben Amerikában már ötven évvel ezelőtt is nagyon bátran kérdezték, s az adóalanynak bizony könnyen bokáig nedves lett a nadrágja a revizor láttán. Nálunk még azért idén sem lesz olyan vészes a helyzet, a kissé talán megkeseredett vezető adószakember szerint ugyanis elég úgy válaszolni a „miből van" kezdetű firtató kérdésre, hogy loptam. Öt évvel ezelőtt. Vagy kicsit korábban, mint amennyi az értéktől is függő felső büntetési határ, azaz az elévülési idő. Szóval, Amerika még messze van. Eközben az ország renoméja - szebben és magyarul: külső megítélése - egyre jobb lesz, legalábbis messziről nézve, hiszen senki által nem várt mértékben csökkent külső adósságunk, kezelhetővé vált a költségvetési hiány, minden tekintetben fizetőképesek vagyunk. Akik csak a számokat nézik, azok akár elégedetlen csettinthetnek is, ellentétben azokkal, akik állták a számlát. És van még néhány rendezetlen is, például a kórházbezárások. Hiába fogyunk ijesztő mértékben, hiába használják elfekvőként az ágyak egy részét, egyszerűbb - s egyénileg mindenképpen olcsóbb - néhány ezrest csúsztatni a fehér köpenyzsebbe, mint otthoni ápolót fogadni a nagyinak. Nálunk pontosan akkora esélye van közmegelégedésre megszüntetni kórházi ágyakat, mintha az ország legnagyobb szemetesgödrét próbálnánk valahol elhelyezni ezen a szűk százezer négyzetkilométeren az érintett lakosság meghallgatása után. Egyik esetben sincs az a tudományos modellszámítás, azaz alapos előkészítés, aminek ne az lenne a végeredménye, hogy sikerült a legrosszabb, legpocsékabb megoldást megtalálni. És ez már letörölhetetlen magyar sajátosság: az összes lehetséges variáció közül a legrosszabb. Legország lettünk, csak téves előjellel. Nyíllal, torkon... • Vácegres (MTI) Nyílpuskával lőtte torkon egy duhaj fiatalember újév hajnalán a 22 éves román állampolgárságú Berta Hajnalt az egyik vácegresi diszkóban. A hatvani kórházból továbbküldték a sérültet, mert az ágyszámcsökkentés miatt megszűnt a gégészet. Gyöngyösön az ügyeletes úgy látta jónak, hogy a kerepestarcsai Flór Ferenc Megyei Kórházba szállítsák, ahol végül szakszerűen ellátták. A lány életveszélyes állapotban van. A villámhárítón ereszkedtek le • Debrecen (MTI) Két előzetes letartóztatott szerdán éjjel 0.40 órakor cellájuk ablakrácsát elfűrészelve és a villámhárítón leereszkedve megszökött a debreceni rendőrkapitányság fogdájából. A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint az egyik személyt, Kozák Kálmánt (debreceni lakos, 37 éves, 185 centiméter magas) önbíráskodás és zsarolás bűntette miatt, a másik megszokottét, Madarasi Lászlót (miskolci lakos, 26 éves, 180 centiméter magas) pedig különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt tartóztatták le. A rendőrség kéri mindazok segítségét, akikz ügyben bármilyen fix írást tudnak adni, hogy ékezzenek a 107-es segélyhívó telefonszámon. A nyomravezetőnek jutalmul 100 ezer forintot ígérnek.