Délmagyarország, 1999. május (89. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-03 / 101. szám

Három amerikai kiszabadult (2. oldal) Hétfő, 1999. MÁJ. 3., 89/101.Ára: 42 Ft (Előfizetve: 37 Ft) • A szegedi felvonulók semmit sem kértek Ünnep önnönmagáért _ A vártnál kevesebben látogattak ki május elsején a Ligetbe. Az újszegedi platánok alatt rövidebb lett a műanyagba*ár is, ámde a Vigadóban így is nehéz volt üres helyeket találni. Hétfőn viszont már visszaköltözhetnek megszokott tanyájukra a hajléktalanok. Nekik nem volt ünnep a majális. „A párttal a néppel egy az utunk, a jelszavunk munka és béke” - énekelték egykoron a kommunista ifjak dalát a felvonulók legalább oly’ lelkesen, mint ahogyan most a Somogyi utcai sörkert néhány vendége hallgatta. S bár a konzerv zene taktusaira nem vonultak végig a város utcáin a szocializmus lelkes építőmunkásai, és a majális elengedhetetlen kellékeiből, a vörös és nemzetiszín lobogókból, brigádtranszparensekből, szakszervezeti molinókból, sörből és virsliből csak ez utóbbiak voltak jelen, a hangulat mégis így lett igazi május elsején. Május elseje nagy nap volt a nagymamám számára, aki az évtizedekkel ezelőtt is elviselhetetlenül füstös és Poros nagykörúti háza ablakát végre szélesre tárhatta, hogy beomolhasson rajta a házak között falként megrekedt, és addig csak az ablakot döngető langyos májusi levegő. A nagymamám manapság már nem szellőztet a május elsején sem, mert mostanság nem divat lezárni a körutat, hogy a feldíszített rakodóautók mögött másíthasson a munkát ünneplő tömeg. Emlékszem, a nagymamám mellett ágaskodtak az ablakpárkányon, és bámultam a léggömbös, zászlós, alapvetően vörös színezető tömeget. És ámulva hallgattam a felnőtteket, akik a Vörös téri felvonulásról beszéltek, meg arról, hogy a szovjetek rakétákkal lövik szét a felhőket, hogy a parádéra melegen süssön a nap. Azt azonban nem tudtam megállapítani, valóban vörös-e a Vörös tér, a nagymamámnak akkor még békebeli fekete-fehér, vagy méginkább szürke televíziója volt. Húsz évvel ezelőtt még, ma pedig már nem tudják az emberek, mit is ünnepelnek május elsején. Mert vajon egy nagy, napfényes, ringlispíles, sörhabos délelőttbe bódultak volna a munkások, csak nyomokban emlékezve a chicagói munkásmegmozdulásokra, akkor is ha sejtik, néhány év múlva saját szakszervezeteiknek sem csak a bográcsgulyás fölállítására lesz gondjuk. Ünnepelték volna a jelent, vagy gyászolták volna a jövőt? Talán mindegy is. A lényeg: ma már nem majálison ünnepli munkáját az, akinek van. Nem is igazi ünnep már ez, lobogók, tömeg, vonulás nélkül. Kirakodóvásárrá alacsonyodot május első napja, és a szegedi annak sem volt túl nagy. A Ligetben talán a beígért esőktől félve - nem volt teltház, a kiskertekben valószínűleg annál inkább. Kellemesebb hely is, mint a kétségkívül csábítóan kolbászillatú zsibvásár, ahol azonban érdemes a gyerek kezét fogni, nehogy egy pikáns humorlap tavalyi remittenda-példányait nyomják a kezébe. A lapot ugyan tilos a kioszkok kirakatából árulni, annak azonban semmi akadálya nem volt a hétvégi szabad majálison, hogy fiatal lánykák százszámra osztogassák a humorlapot, amelyben viccen kívül minden megtalálható volt, főképpen az ember szaporodása témakör mezsgyéjén. Apropó: ember szaporodása. Egykori biológia tanárom, egyben úttörővezetőm jut eszembe, meg a piros nyakkendőm, amivel még ’85-ben integettem a Széchenyi téri platánok alatt. Úgy tudjuk, Csernobilban semmi sem történt. De ha történt volna is, a vízi felvonulás mindenképp érdekesebb. Kéri Barnabás Majális. Ahogyan egy kortárs képzőművész megörökíthetné. (Nagy László) Rombolt a szélvihar • Szikszó (MTI) Az abaúji Szikszón vasárnap délután három órakor fánként 150 kilométer sebességű szélvihar söpört ve A tomboló szél, amelyet jégesővel óriási zivatar kísért, Etetőket emelt a magasba, emeletes épületek falát donte ki, fákat csavart ki tövestől, villanyvezetékeket szaggatott és kisebb építményeket döntött romba. A város szinte teljes belterületét atetőkről lesöpört cserepek és gerendák borítják. A tűzoltóság rövid időn belül helyszínre érkező alakulatai megkezdték a 3-as számú főközlekedési útra dőlt fák eltávolítását, hogy biztosítsák a forgalmat. A város szinte minden lakója az utcákon van, hozzáláttak a romok eltakarításához. A károk mértékéről egyelőre nincs hivatalos becslés, annyi azonban bizonyos, hogy meghaladhatja a több tízmillió forintot. Személyi sérülést nem jeleztek. iBmm ÉLŐKONCERT Szegeden először, a városi Sportcsarnokban, 1999. május 9., 20 órakor Jegyek kaphatók a csarnokban, munkanapokon 15-17 óráig. tel: 62-434-234/116 Mórahalmi nedű Gyertyafénynél csillogtak a borok, a téren ringatóztak a bográcsok. (4. oldal) SPORTJA (7-10. oldal) • Keddi lapszámunkban A Tisza-parti elit súlya • Munkatársunktól Szegediként nem titkolt büszkeséggel hangoztatjuk szerte a világban: településünk Magyarország egyik kiemelkedő jelentőségű szellemi központja. Ugyanakkor a város „falain belül’ már hosszú évek óta azt panaszoljuk: Szeged vezetése nem kapcsolta be a Tisza-parti polgárság életét alapvetően meghatározó döntések előkészítésébe azokat a kiváló szakembereket, akik az egyetemeken és főiskolákon, illetve a gazdasági vállalkozásokban dolgoznak. De csak a politika bűne az, hogy Szeged szellemi elitjének szorosabb és szerteágazóbb kapcsolatai van a világgal, mint saját városával? Keczer Gabriella holnapi lapszámunkban megjelenő írásában erről is elmondja véleményét dr. Katona András, a Szegedi Nemzetközi Vásár és Piac Kft. igazgatója, önkormányzati képviselő. Akitől azt is megtudjuk, miért tartja fontosnak, hogy elkészüljön Szeged szellemi katasztere. Kovács László és a győzelem • Budapest (MTI) Kovács László, az MSZP elnöke és Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének vezetője szerint a kormány igen erőteljesen munkavállaló- és szakszervezet-ellenes politikát folytat - derült ki a szocialista párt szombati városligeti május 1-jei fórumán. A két szónok egyetértett abban, hogy a kabinet magatartásával szemben az erőösszpontosítás, az összefogás az egyetlen járható út. - Bízom abban, hogy a következő választásokon győzelemre segít bennünket a szakszervezetekkel való együttműködés, amely addig is korlátok közé szorítja ennek az agresszív, munkavállaló-ellenes kormánynak a törekvéseit - fogalmazott Kovács László. Habbal és vízzel a gáz ellen • Munkatársunktól Péntek délelőtt bemutatógyakorlatot tartott a tűzoltóság a kiskundorozsmai ROLA terminálon. A Csongrád megyei és szegedi tűzoltók a MÁV Rt. vegyi elhárító csoportjával közösen hárították a szimulált katasztrófát. A gyakorlaton egy veszélyes anyagot - cseppfolyósított C12 gázt - szállító tartály vagon és egy éghető folyadékkal teli gépjármű „ütközött” egymással. A 16 autóval kivonult 45 főnyi személyzet a riasztástól számított negyedórán belül megfékezte a lángokat, lekötötte a kiáramló gázt és kimentette az „eszméletét vesztett férfit” a roncsok közül. A bemutatónak azért volt fontos szerepe, mert a terminál miatt igen sok az éghető és könnyen robbanóanyagot szállító kamion Szegeden, ezért különösen veszélyeztetett városnak számít. Egy esetleges katasztrófán pedig csak sok gyakorlással lehet úrrá lenni. A gyakorlaton a tűzoltók percek alatt eloltották a kigyulladt tartályvagont, és kimentették a „sebesültet". (Fotó: Schmidt Andrea) MIÉP-nagygyűlés • Gyöngyös (MTI) A délvidéki magyarság biztonságát úgy lehet a leghatékonyabban garantálni, ha visszatérítjük Magyarországhoz a Bácska északi sávját - hangoztatta Csurka István pénteken Gyöngyösön megrendezett nagygyűlésén. Ha nem így történik, a háború végén a magyarok ott maradnak mint volt ellenségek a szerb többségben, a rendszer is ugyanaz marad, akkor pedig ugyanaz lehet a sorsuk, mint jelenleg az albánoké - festette fel a jövőt a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke. A politikus úgy vélekedett, ha már Magyarországot érdekei ellenére belerángatták a háborúba, akkor szabjuk meg az árát. Rossz üzlet ugyanis, hogy áldozatainkért semmit nem kapunk cserébe.