Délmagyarország, 2002. július (92. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-01 / 151. szám

HÉTFŐ, 2002. JÚLIUS 1. ■AKTUÁLIS* Hunniális Ópusztaszeren lovasokkal, garabonciásokkal, néptáncosokkal Honfoglalás kori vigalmak Két napon át zajlott az ópusz­taszeri honfoglalás kori rendez­vény, a Hunniális. Őseink szel­lemét idézték a merész és ügyes lovasok, a céhes mesterek, a zenés traktával felszolgált ét­kek, a garabonciások, a nép­táncosok. Szájtátva bámulta szombaton kora délelőtt az apró népség a lo­vasok látványos bevonulását az Árpád-emlékmű előtti térre. A honfoglalás kori öltözetben lévő harcosok alig nyugtatták meg ál­lataikat a kijelölt felvonulási té­ren, máris megérkeztek a gara­bonciások, gólyalábakon. Ettől a szemek még nagyobbra kereked­tek. A VI. Ópusztaszeri Hunniáli­­son Nagy László, a Nemzeti Tör­téneti Emlékpark igazgatója megnyitó beszédében kiemelte: a rendezvény lényege, hogy a hatá­ron innen és túlról érkező vendé­gek e történelmi hely szellemé­nek varázsában éljék meg a két napot, s ezáltal közelebb kerü­lünk múltunk megismeréséhez és jobban is kötődünk majd hoz­zá, miközben pedig a jövőbe pil­lantunk. A kétnapos történelmi ren­dezvény programján olyan mű­­­sorok szerepeltek, amelyekben mindenki kedvére válogatha­tott. A családi összejövetelnek is minősíthető ópusztaszeri Hunniálison ugyanis apa és fia együtt hajította a dárdát, az anyuka és a kislánya közösen próbálkozott a kosárfonás és a nemezelés fortélyaival. A gyere­kek nagy örömére lehetett íjjal célba lőni, hordón lovagolni, megpróbálni gólyalábon járni, az elfáradt „embert" pedig feje­delmi étkek várták. Voltak bábjátékosok, vásári pajzán komédiások, többször is felléptek a nemzetközi táncfesz­tivál hazai és külföldi együttesei, a lovasok pedig honfoglalás kori huszáros csatákat vívtak, az ezernél is nagyobb létszámú kö­zönség előtt. A kézművesek be­mutatóját is sokan megcsodál­ták, és volt, aki „csak" a skan­zenben bolyongott csodálva múl­tunk (nem is oly régi) emlékeit. Este főleg a fiatalok vették bir­tokukba az emlékparkot: a Re­public együttes koncertjén szóra­koztak, majd a Tatros együttes parázson járását csodálhatták meg, s aki vette magának bátor­ságot, be is szállhatott a buliba... A Hunniális második napján, vasárnap bemutatkozott a Szent Vince Borrend, és szeri haditor­nát tartottak. A kézművesek to­vább dolgoztak a skanzenban és a honfoglalás kori faluban, végül pedig a maskarások búcsújával zárult a kétnapos gazdag prog­ram. KIS IMRE FERENC A korhű ruhába öltözött lovasok valóban honfoglalás kori időutazásra invitálták az emlékpark látogatóit. Fotó: Gyenes Kálmán EMLÉKPARKI ELISMERÉSEK A korábbi évek hagyományaihoz híven idén is elismeréseket ado­mányoztak az emlékpark támogatóinak, munkatársainak. Ebben az évben Sós László, az emlékpark alkalmazottja érdemelte ki az aranygyűrűt, emlékérmet kapott Vörös Gabriella múzeumigazga­tó, Lukács János dandártábornok, Csongrád megyei rendőrfőkapi­tány és Makra József, Ópusztaszer polgármestere. Külön elisme­résben részesült Laczkó Ferenc, kisteleki plébános, Benke György, az Ativizig főtanácsosa, Mihály Illés idegenvezető, G. Nagy Ferenc mérnök, Tóth Imre Csongrád megyei főtanácsos, Vass Imre újság­író-szerkesztő. A díjazottak munkáját Ott József, a megyei közgyű­lés alelnöke és Szabó László, az emlékpark szakmunkatársa mél­tatta. Gellért úr gesztikulál KOVÁCSANDRÁS Protokollátadásról nehéz jó sajtófotót készíteni, az emberek áll­nak és hallgatnak valakit, aki a kánikulában is begombolt zakót visel, s ha még az újonnan elkészült háttér sem izgalmas, elég po­csék lehet a végeredmény. A minap Hangár Expo sajtóbejárásán Gellért Ákos megkönnyítette a fotósok dolgát, olyan hévvel gesz­tikulált, hogy számos mozgalmas kép készülhetett. Nem profi szónok, hadar is rendesen, ráadásul állandóan a feje felett van mind a két keze, miközben azt tanítják: mellmagaság fölé emelni csak egészen indokolt esetben szabad. Sokat szépült a megyeszékhely az elmúlt négy - tizenkét­­ esz­tendő alatt, de gazdasági területen már korántsem gyarapodott megfelelő ütemben. Inkább ment, mint jött a működő tőke, s er­re valaki azt mondja, új vásárközpontot épít, ideális helyen, közel a városhoz és az autópálya-lejárókhoz... Igaz, az utóbbihoz nagy gázzal is kell legalább negyven perc, de majd csak ideér egyszer a sztráda. És akkor felértékelődik ez a vásárközpont, aminek talán legnagyobb előnye az, hogy a földön épült. Miközben a város éve­kig álmokat kergetett, Gellért Ákosék finanszírozhatót építettek. Ráadásul mindenkivel elhitették: ez működni is fog. Most ott tartanak, hogy az első vásár megtelt, pedig nagyon ne­hezen indult a szervezés és még hadiállapotok közepette kellett győzködni a potenciális kiállítót: időre elkészülnek. A három fel­újított „hajó" minden négyzetmétere elkelt, jövőre pedig hozzá­csaphatnak egy-két hajót, van még nyolc tartalékban. A hitelező pénzintézet vezetője is megjelent a protokollbejáráson, s beval­lotta, bizony erős hitre volt szükségük ahhoz, hogy pénzüket koc­káztassák. Azt már csak én teszem hozzá, a bank nem jótékony­­sági intézmény, s szinte biztos, hogy szükség esetén akár a Gel­lért Szabadidőközpontra is rátáblázza a hitelt. A vásárépítők mára a várost is maguk mögött tudják - az inf­rastrukturális berházásból, az útépítésből alaposan kivette ré­szét Szeged s ezt a lendületet az sem törheti meg, ha ősszel esetleg változik a város vezetése. Gellért úr hadar, gesztikulál, s olyan tempóban megy előre, hogy egyszerűen nem lehet mögüle kihátrálni. 3 Határsértők a déli végeken Százharmincan érkeztek a hét végén MUNKATÁRSUNKTÓL Hazánk déli határ­szakaszán 130 határsértőt fogtak el szombaton és vasárnap a kiskunhalasi határ­őr-igazgatóság járőrei. A legtöbb menekült - hatvanöt - Jugoszlá­viából érkezett, nyolcan pedig ro­mán állampolgárok. Szombaton Bácsalmás közelében 14 afgán, 11 szudánit és 6 iraki kurdot, Szeged térségében pedig 4 irakit tartóztattak fel a határőrök. Vasárnap hajnalban Ásottha­lom mellett fogtak el 22 afgánt, köztük egy gyereket is. Lököshá­­za közelében pedig nyolc iraki határsértőt állítottak elő. A me­nekültek kihallgatásuk során el­mondták, hogy politikai, illetve vallási okból kellett elhagyniuk hazájukat. Az embercsempé­szeknek 1700 és 3 ezer 500 dol­lár közötti összeget fizettek fe­jenként. A menekültstátust kérő külföldieket a határőrök átadták a Bevándorlási és Állampolgársá­gi Hivatalnak. Csalogató hiperplazák, olcsó szupercenterek Az idegenforgalomban a vásárlás „Valódi" turistából keveset, ha­táron túli szomszédból annál többet üdvözölhetünk térsé­günkben. Tényként kell tehát elfogadnunk: többeket biztat határátlépésre a hipermarketek kínálata, mint a szegedi halász­lé íze. Ha valamely településen az egy boltra jutó lakosok száma, pon­tosabban az ez alapján kiszámí­tott vásárlóerő tartósan és jelen­tősen a megyei átlag alatt marad, ám az üzlet mégis pompásan működik, akkor ott kiegészítő vásárlóerőnek is lennie kell, kü­lönben le lehetne húzni a re­dőnyt. Az országban számos ilyen, tipikusan „idegenek eltar­totta" helységek a határ menti kistelepülések, a határhoz közeli városok és a közlekedési csomó­pontok. A turisták kedve A Földrajztudományi Intézet munkatársa, Michalkó Gábor azt elemezte, hogy az elmúlt években miként alakult a vásár­lóerő, az üzletek száma és típusa, valamint a pénzváltóhelyek sű­rűsége ezeken a speciális adott­ságú vagy örökségű települése­ken. A szerző 1994-től figyelembe vett adatok szerint készített ta­nulmányában mintegy harminc olyan települést sorol fel, ame­lyek boltjaiban a helyi vásárlók mellett szép számmal költenek külföldiek is. Az összegzésből ki­derül, hogy Battonya, Biharugra, Öttömös, Tompa, a határhoz kö­zeli nagyvárosok, mint például Baja, Békéscsaba, Szeged és Pécs, illetve a közlekedési csomópont­ok és pihenőhelyek - külön ki­emelve Kecskemétet, Soltvad­kertet, Lajosmizsét és Kiskunfél­egyházát -, bizony nagyban függ­nek a bevásárlóturisták kedvétől. A bankfiókok városa Bár a tanulmány is rávilágít, mégis a gyakorlat illusztrálja igazán látványosan, hogy eze­ken a településeken a helyi la­kosság igényeit jóval meghala­dó mértékben nőttek ki a föld­ből új üzletek, áruházak, bevá­sárlóközpontok és a szórakoz­tatást is szolgáló plazák. Az el­múlt néhány évet tekintve Sze­ged és Kecskemét vezet e ver­senyben. A bevásárlóturizmus jelen­létét egyébként nemcsak a hi­per- és szupermarketek számá­nak gyarapodása jelzi, hanem a pénzváltóhelyek száma és terü­leti megoszlása is. A főváros után Szegedet évek óta a bank­fiókok városaként lehet említe­ni, s itt található a legtöbb bankautomata is. Ki a bevásárlóturista? Bevásárlóturistának nem csak költeni való pénze, de definíciója is van. Bevásárlóturista az, aki útja és vendégeskedése során több pénzt fordít vásárlásra, mint a szállásra étkezőre, szóra­kozásra együttvéve. Ilyen ven­dégből sokat üdvözölhetnek a ré­gió kiskereskedői - mondja Hala­siné Bacsa Ildikó röszkei vámpa­rancsnok, aki elmondja: a jugo­szláv területről érkező vendégek mindent vásárolnak, az élelmi­szertől a luxuscikkig, s jellemző­en az olcsó, nagy választékot kí­náló multikat látogatják. Az itt­honi kereseti viszonyokhoz mér­ten drága áruféleségeket, szá­mukra azért éri meg itt megven­ni, mert a határon az áfa az ötven ezer forint feletti vásárlásoknál ú­jra a pénztárcába vándorol. Ta­valy több, mint 70 ezer ilyen áfa-visszaigénylést regisztráltak Röszkén. Nem csak visznek, hoznak is A romániai határszakaszon más a helyzet, onnan jellemzően a szerényebb keretek között vá­sárlók érkeznek. Ők nemcsak visznek, hanem hoznak is árut: még mindig jellemző, hogy ap­róbb népművészeti tárgyakból Magyarországon csinálnak némi pénzt, majd azt kiegészítve első­sorban alapvető élelmiszereket és olcsó műszaki árut, gázüzemű berendezéseket, kazánokat vásá­rolnak - mondja Wenczel Ágos­ton, a nagylaki határátkelő vám­­parancsnoka, aki a romániai ha­társzakasz jellemzőjeként azt is megemlíti a cigarettából és az üzemanyagból még mindig túl sokan remélnek odaát biztos megélhetést. Minden negyedik turista A bevásárlóturizmusra vonat­kozóan a GfK Piackutató Intézet is végzett felmérést. E szerint minden negyedik turista vásárlá­si céllal érkezik hazánkba. A ku­tatásból az is kiderül, hogy az osztrákokat és a horvátokat fő­ként a jó minőségű delicatesse termékek a bor, a libamáj és egyéb különlegességek, a romá­nokat a márkás műszaki cikkek és a ruhaneműk vonzzák, s csak a távolabbról érkező vendégek­nek jut ideje arra, hogy a dél-al­föld idegenforgalmi, turisztikai kínálatában is elmerüljenek. RATKÓ KRISZTINA a nagy vonzerő

Next