Délmagyarország, 2002. július (92. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-30 / 176. szám

A moszkvai háziasszonyok is vevők a szentesi Hungerít termékeire Túltermelés a csirkeágazatban Értékesítési nehézségekkel küzd a csirkeágazat. Az Európai Uni­óban is túltermelési válság van, s ez kihat a hazai piaci viszonyok­ra. Magyar József, a szentesi Hungerít Rt. vezérigazgatója, a Baromfi Terméktanács alelnöke szerint régebben telirakták a mélyhűtőjüket a családok, most még az olcsó csirkehúst sem vá­sárolják. Nagyon sok összetevője van an­nak, hogy megteltek a raktárak baromfiipari termékekkel, de kétségtelenül „ludas" volt ebben az ominózus kínai csirke is. Mint emlékezetes, még a télen szállították hazánkba a fagyasz­tott portékát, amelynek minősé­ge - enyhén szólva - nem felelt meg a közegészségügyi előírások­nak. A kínai csirke okozta sokkot még ki sem heverte az ágazat, újabb gondok jelentkeztek. Ezek a problémák az európai uniós pi­acokkal hozhatók összefüggésbe. Mivel az EU-ban túltermelés van csirkehúsból, a hazai barom­fi-feldolgozó cégek raktáron lévő árui alig-alig találnak vevőre. Magyar József, a szentesi Hun­­gerit Rt. vezérigazgatója, a Ba­romfi Terméktanács alelnöke azt mondja, tavaly ilyenkor még na­gyon keresték a csirkehúst a vá­sárlók, novemberben viszont már elkezdődött a hanyatlás. Az ágazatban kialakult helyzetet az­zal is magyarázza, hogy a dollár gyengült, a forint viszont erősö­dött, és ez nem kedvez az expor­tőröknek. A szentesi cég most a volt szocialista országokban pró­bál újabb piacokat szerezni a csirkehúsnak, amelyet például a moszkvai háziasszonyok igen kedvelnek. Az egykori keleti blokk államai most dollárral fi­zetnek az áruért. Csakhogy a dollár jelenleg mintegy hatvan forinttal ér kevesebbet, mint a korábbi időszakban, s ezt az érté­kesítés szempontjából katasztro­fálisnak nevezi Magyar József. De a hazai viszonyok sem túlsá­gosan - mint mondani szokás - rózsásak. A csirkecombról azt említi a vezérigazgató: az elmúlt év hasonló időszakához képest negyven százalékkal csökkent az ára, ám így már csak vesztesége­sen lehet eladni ezt a terméket. A baj az, hogy az olcsó portékát sem viszik a vevők. Magyar Jó­zsef szerint „belföldön sem fogy arányosan több csirkecomb an­nál, mint amikor drágább volt". Sőt azt is megkockáztatja, talán még kevesebbet vásárolnak belő­le a családok. Ez is azzal magya­rázható, hogy mindenféle húsból - beleértve a sertést is - túlkíná­lat van. Azt meséli a vezérigazga­tó: mára megszűnt az a szokás is, hogy ha volt valamilyen akció, akkor a mélyhűtőbe bespájzoltak az emberek. Most csak egy, leg­feljebb két hétre veszik meg a húst a családok, ám azt is ked­vezményes áron. A csirkeágazat túltermelési vál­ságának a nyertese a fogyasztó le­hetne, ám nem él a lehetőséggel. A termelők egyelőre nem érzik a bajt, de Magyar József szerint lo­gikus, hogy előbb-utóbb rájuk is kihat majd valamilyen formában. A Hungerít Rt.-nek a csirketer­melőkkel most még érvényes szerződése van, amit be kell tarta­nia mindkét félnek. A szentesi feldolgozó cégnél a megoldást a termelés csökkentése jelentené, de kényszerpályán van a Hungerít is. A naposbaromfit előállító tele­pükön ugyanis mindig egy-másfél évvel korábban el kell dönteni, hogy milyen háziszárnyast akar­nak majd vágni a gyárban. A csirkeágazatban a túlterme­lés a feldolgozókat sújtja igazán. A nyomott árak miatt a négymil­­liárd forintot jóval meghaladja ezeknek a cégeknek a vesztesége. A Baromfi Terméktanács félmil­­liárd forint állami támogatást kért az ágazatnak, és az alelnök szerint azt is szorgalmazták: akadályozzák meg az illetékesek a baromfi behozatalát olyan or­szágokból, ahol még vágóhíd sincs. Magyar József azt állítja az agrártárca vezetőjével folytatott tárgyalásukról: „Talán kedvezőbb fogadtatásra találtunk, mint az előző kormánynál." BALÁZSI IRÉN A Hungeritnél csökkentenék a termelést, ám a megkötött szerződések miatt kényszerpályán mozog a cég. Fotó: Tosik Attila Egyeztetnek az eváról BUDAPEST (MTI) Még folyik az egyeztetés az egy­szerűsített vállalkozási adó (eva) pontos megoldásainak kialakítá­sáról - közölte Máté Dániel, a Pénzügyminisztérium szóvivője. Burány Sándor, a minisztérium politikai államtitkára korábban a múlt hétre ígérte, hogy elkészül­nek a végleges elképzeléssel. Eh­hez azonban még néhány napra szükség lesz - mondta a szóvivő. Burány Sándor korábban an­­­nyit már nyilvánosságra hozott, hogy nem szűkítik és nem korlá­tozzák a választási ígéretekhez képest azok körét, akik jogosul­tak lesznek az egyszerűsített vál­lalkozási adó választására. Az ál­lamtitkár hangsúlyozta, hogy az új adónemmel a jelenleg műkö­dő, tízmillió forint árbevétel alat­ti kis- és középvállalkozásokat akarják jobb helyzetbe hozni. Nem célunk azonban, hogy a jövőben a munkavállalók töme­gesen váljanak kényszervállalko­zóvá - tette hozzá akkor az állam­titkár. Korábban azt is elmondta, hogy a főállással rendelkező vál­lalkozók és az általános forgalmi adó hatálya alá eső társaságok is választhatják majd az evát. Fejlesztés a Tisza völgyében A Földművelésügyi és Vidék­­fejlesztési Minisztérium 150 millió forint támogatást ad a Tisza-völgy gazdaságfejlesztési koncepciójának aktualizálásá­hoz. TISZADOB (MTI) A fentieket Szanyi Tibor, a tárca politikai államtitkára jelentette be Tiszadobon, a Tiszatér Fej­lesztési Társaság konferenciáján. Az államtitkár a tanácskozás előtt az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a minisztéri­um áttörésre számít a Tisza tér­ségének fejlesztésében. Kiemel­te: az intenzív mezőgazdasági művelés helyett ökoszociális gazdálkodást szükséges a folyó mentén kialakítani a következő öt évben. - Jövedelemtermelő céllal pél­dául olyan szolgáltatásokra kell áttérni, amelyek hosszú távon biztosítják a Tisza mentén élő emberek megélhetését - mond­ta. Szanyi Tibor a fejlesztés egyik legfontosabb elemeként a kör­nyezetbarát agrárgazdálkodás ki­alakítását és a turizmus korszerű feltételeinek megteremtését em­lítette. A biogazdálkodásnál igen fontosnak nevezte az erdőtelepí­téseket. Az államtitkár elképzel­hetőnek tartotta a folyó menti mezőgazdasági területek önkén­tes cseréjét is, amit a Nemzeti Földalap lehetővé tesz. Szanyi Tibor közölte: a Tisza völgyének gazdaságfejlesztésé­hez, illetve a természetvédelmi célú biogazdálkodás elterjeszté­séhez adottak a források.­­ A je­lenlegi központi pénzügyi kere­tek ésszerűbb felhasználása mel­lett a beruházások az Európai Unió SAPARD-program alapjá­ból is részesülhetnek, és Brüsszel támogatja a környezetbarát gaz­dálkodás bevezetését is - mondta a földművelésügyi tárca politikai államtitkára. A magyar napraforgóhibrid külföldön kelendő, itthon mégis ritka Egyirányú utcában a hazai forgalmazók A zöldség- és gabonafélék neme­sítésével foglalkozó, szegedi székhelyű Gabonakutató Köz­hasznú Társaság a hetvenes évek eleje óta kínál a gazdálkodóknak napraforgómagvakat. Ez a ha­szonnövény most ismét népsze­rű - a magyar termelők viszont ritkán vetnek hazai magot. A napraforgó-nemesítés és ennek a szaporítóanyagnak a forgalma­zása tíz évvel ezelőtt a Gabona­kutató sikerágazata volt. Ma vi­szont a magyar napraforgótáblák alig tíz százalékán terem hazai nemesítésű növény - mondta el érdeklődésünkre a nemrégiben Kiszomboron megrendezett or­szágos napraforgó szakmai na­pon a kutatóintézet igazgatója. Frank József úgy látja, a fordu­lat azzal magyarázható, hogy a rendszerváltás idején megvetet­ték lábukat nálunk a külföldi for­galmazók: tőkeerős leányvállala­tokat alapítottak, melyekkel a hazai piac nagy részét meghódí­tották. Az igazgató szerint ma már nem a hibridek, hanem a cé­gek harca folyik - elsősorban a marketing eszközeivel, de a fel­használóknak nyújtott különbö­ző kedvezményekkel, például hi­telekkel és későbbi fizetési határ­idővel is. Ebben a versenyben szükségszerűen maradnak alul a tőkeszegény magyar cégek. Hogy nem a Gabonakutató hibridjeinek minőségével van a baj - és itt nem csak a naprafor­góról van szó -, azt jól jelzi, hogy a szegedi fajtákat az Egyesült Ál­lamoktól jó néhány európai or­szágon keresztül egészen Kínáig összesen több mint húsz állam­ban forgalmazzák. Szerte a nagy­világban jóval nagyobb a magyar hibridek vetésterülete, mint itt­hon. Ennek pedig az az oka, hogy míg a multinacionális cégek itt­hon vetélytársnak tekintik a ha­zai hibridet, külföldön - partner­ként - szívesen forgalmazzák. Frank József szerint különös ez a helyzet, de a magyar vető­mag-forgalmazók nem tehetnek egyebet, mint hogy beletörőd­nek. A külföldi piacon való jelen­lét ugyanis nagyon költséges, önálló kereskedelmi háttérrel szinte megoldhatatlan. Az igazgató szerint ez lesz a magyar társaságok legnagyobb problémája az uniós csatlako­zást, az európai piacok megnyílá­sát követően. A már erős hálózat­tal rendelkező nyugati vállalatok­nak ma sem okozott és a jövőben sem okoz gondot betörni a ma­gyar piacra, mi viszont - pénz hí­ján - ugyanezt nem tehetjük meg náluk akkor sem, ha termékeink különben megállnák a helyüket az ottani viszonyok között. Frank József szerint a kölcsönösen sza­bad kereskedelem végső soron egyirányú utcát jelent. Ami a napraforgó termesztését illeti, az igazgató úgy látja, a ter­mésátlagok idén nagyon szórtak lesznek: a Dunántúlon például kimondottan jó, a hol belvíztől, hol aszálytól sújtott Alföldön vi­szont gyengébb eredmény várha­tó. Az elmúlt esztendők tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy hosszú távon csak a nagyüze­meknek éri meg a napraforgóval foglalkozni, mert ott egyszerűbb megoldani a repülőgépes, heli­kopteres permetezést. SZABÓ IMRE Napraforgót elsősorban a nagyüzemeknek éri meg termelni. Fotó: Gyenes Kálmán

Next