Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-08 / 106. szám
FM 954 SHm'SS AZ ÉLETÜNK RÉSZE Jw Wwk Mm l’vít . M Mm ^ í ■ iv*£& SZERKESZTI: SZABÓ CSILLA, LÉVAY GIZELLA 2003. MÁJUS 8. A VALÓSÁGSHOW-K MINTAKÉNT SZOLGÁLNAK A FIATALOKNAK Az orvos a kezdődő depresszió jeleit állapította meg az egyik valóságshow volt szereplőjén - adta hírül egy sztármagazin. Ez nem egyedi jelenség: a pszichológus szerint ezek a műsorok otthagyják lenyomatukat a szereplők - és a nézők - személyiségén, éppúgy, mint egy jóleső nevetés ráncai az arcon. A BB egyik első szereplője, Horváth Zsanett egy hetilapnak nyilatkozva arról panaszkodott, hogy valahányszor hazamegy szülőfalujába, édesanyja szemrehányásokkal halmozza el a viselkedése miatt, és korábbi ismerősei is görbe szemmel néznek rá. Ugyanakkor régi álmát sem tudta valóra váltani: nem talált jól fizető, több százezer forintos fizetéssel járó állást a fővárosi médiában. A pszichológus az eset kapcsán arra hívja föl a figyelmet, hogy az ember akkor érzi biztonságban magát, ha folyamatosan kontrollálni tudja saját viselkedését a többi ember visszajelzéseit figyelve. A valóságshow-nak már a neve is manipuláció, hiszen abban a teljesen idegen, művi közegben épp a visszajelzésekben, reakciókban nem bízhat meg a szereplő. Nem tudhatja, hogyan kell, szabad viselkednie ahhoz, hogy minél tovább bent maradjon. Csak annyit tud: megnyerően, szimpatikusan kell élnie mindennapjait a kamerák előtt, még zuhanyozás közben sem lazíthat. De azt, vajon a szolid, visszafogott viselkedés-e a megfelelő, vagy a szabados, nem tudja biztosan. Idővel a többség inkább az utóbbi mellett dönt, a nők is. Ide-oda, egymáshoz csapódnak ezek az emberek, miközben kiszolgáltatottak annak a stábnak, amely feladatokat ad nekik, s megvágja a tévénézők számára a felvett nyersanyagot. A feladat is, a vágás is a manipuláció eszköze lehet. Vannak ugyan olyan feladatok, amelyeknek látszólag a szereplők mentálhigiénés gondozása a célja. Ilyen a titokszoba is, amely azonban épp hogy nem titkos, s ezt a szereplő is tudja. Mindez a teher együtt szétnyomhatja a személyiséget, így nem véletlen, hogy olyat tesz a lány, amivel megdöbbenti, elkeseríti a képernyő előtt ülő édesanyját - állítja Schádné Zsámolyi Judit pszichológus. - Hallottam már, hogy a szereplők viselkedésével kapcsolatban többen az őszinteség szót használták. Holott, ahogyan nem nevezhetjük őszintének azt az embert, aki a fejét elveszítve hisztizik egyet valami miatt, úgy a kamerák előtt élő fiúk és lányok viselkedését sem az őszinteség szándéka, inkább a szélsőségesség és a pillanatnyi helyzet motiválja - véli a szakember. Szerinte az is a manipuláció következménye, hogy sokan azt gondolják, egy ilyen szereplés után bárkinek, úgymond egy csapásra újrakezdődhet az élete. Az újrakezdés ígérete illúzió: az ember csak folytatni tudja az életét, a személyiségét megrendítő tapasztalatok után is. Igaz - ahogyan Zsanett példája bizonyítja - a folytatás nehéz lehet, ha a régi közösség úgy tapasztalta, az addig közéjük tartozó egyén olyasmit tett, amivel szégyent hoz a családra, a közösségre. S ha kirekesztésről van szó, abban a mi kultúránk mindig is hatékony volt. Épp ilyen tragikus lehet annak a fiúnak a példája, aki nem túl nagy szókinccsel, s nem is különösebben szimpatikus modorban riporterként közreműködik az egyik műsorban. Schádné Zámolyi Judit ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a valóságshow-kban látottak mintaként állhatnak a nézők, főképp a fiatal lányok és fiúk előtt, ezek a viselkedésformák könnyen lemásolhatóak, tanulhatóak. Mindannyiunkban vannak olyan késztetések, amelyek épp a már említett kontroll miatt nem kerülnek felszínre. Amikor azonban azt látja egy fiatal a tévében, hogy szabad, sőt, jópofa dolog például a meztelenséggel hivalkodni, s ezt a környezet esetleg díjazza, hajlamos arra, hogy maga is így tegyen. Mindenki szeretné megmutatni magát, ez normális igény. Csak az nem mindegy, hogy milyen formában teszi ezt meg az ember. S bizony nem jó az, ha valakit csodálkozva figyel a környezete, aztán egyszer azt vetik a szemére, hogy nagyon megváltozott az utóbbi időben. BAKOS ANDRÁS Horváth Zsanett Tara és Angéla az Elmesélem, Brother című könyv bemutatóján egy budapesti könyvesboltban, novemberben. Tényleg buli volt? fotó: mti/kovács tamás A ValóVilág szereplői - mámoros hangulatban. FOTÓ: MTI A szentesi vásár egyik fő attrakciója volt a hastánc, melyet a helyi Lilávatí művésznő adott elő. A közönség kíváncsian és gyönyörködve szemlélte könnyű, lágy mozdulatait. Lilávatí szerint a hastánc a legalkalmasabb forma arra, hogy valaki hagyja kibontakozni a nőiességét. Közben ugyanis a lelke rezdüléseire figyel a táncos, s ez irányítja mozgását: ha hagyja azt megnyilvánulni, kinyílik, mint egy virág. Úgy véli, ma a nőknek nagyon kevés alkalmuk van arra, hogy előhívják valódi énjüket: mindig abból van baj, ha valami hiányzik. A mélyről jövő késztetés terápiáján is nagyon jól hat arra, aki táncol, hiszen meg tudja élni nőiségét. A ritmusra mozgó csípő valódi kehely, táncolni és nézni egyaránt lágyan ringó kellem, mely elvisz önmagunk szeretetéhez is. Ez utóbbiról feledkezünk meg legtöbbször, pedig Lilavati szerint elengedhetetlen feltétele a mások iránt megnyilvánuló odaadási készségnek az, hogy saját magunk belső teljességét megéljük, ezért javasolja ő mindenkinek ezt a mozgást. A választott zenei stílus elősegíti a folyamatot, amely kihozza a belső tartalmakat, az övé a neve jelentése szerint: játékos, könnyed, lágy. Lilávatí táncával bejárta már Európát, a legtöbbet Görögországban táncolt. Úgy tapasztalta, a mediterrán vidéken élő népeknek éppen azért nincs gondjuk az identitásukkal, mert sokat táncolnak, míg Magyarországon, a budapesti éttermekben például elsősorban nézik a hastáncosnőt, aki szemét nem emeli a közönségre, az ugyanis nyílt kihívás volna, ennek a táncnak pedig nem ez a feladata. B. G. a függöny előtt Lilávatí a Szentes expón. FOTÓ: VIDOVICS FERENC A legmegfelelőbb árnyalat A rúzs színének kiválasztása nem csupán a divat függvénye. Illenie kell a színtípushoz, ezzel együtt természetesen ahhoz az öltözékhez is, amit épp viselünk. Az az alapszabály, hogy hideg fényben (téli égbolt, kékes neonfény) óvatosan kell bánni a kékes színárnyalatokkal, meleg fényben pedig a narancsos, barnás árnyalatokkal. Az ajak formája is közrejátszik abban, hogy milyen színű rúzst választunk. A világos, fénylő színektől az ajak nagyobbnak látszik, míg a sötét színek inkább kicsinyítik a szájat. Még valamire figyeljünk: ha a fogaink természetes színe sárgásabb, akkor a barnás és sárgásvörös ajkak között kivillanva még sárgábbnak tűnnek. Jobb tehát ebben az esetben kékes árnyalatú vöröseket használni. Aki erősebben sminkeli a szemét, jól teszi, ha az ajkát viszont visszafogottabban festi. Fordítva is igaz, hogy az égővörös ajak önmagában is magára vonja a figyelmet, így csak kevés kiegészítő szemfestésre van szükség. Ha egyforma mértékben hangsúlyozzuk mindkettőt, könnyen természetellenesnek hat az összkép. A nagy szerelem Amennyiben azon kapjuk magunkat, hogy egyre többször feltesszük a kérdést, mit is szerethetünk a partnerünkben, akkor még egyáltalán nem kell megijednünk: a kérdés nem a kapcsolat végét jelenti, hanem sokkal inkább a tartósságára utaló jel. A Journal of Personality and Social Psychologyban megjelent egyik tanulmány szerint ugyanis azok a kapcsolatok tartanak soká, melyekben a partnereknek nincsen reális képük a másikról, ahol idealizálják egymást. Ezekben a kapcsolatokban ugyanis egymás iránt megértőbbek és elnézőbbek a párok, sőt, gyakran megtörténik, hogy a partnerek elkezdenek a másiknak a róluk kialakított idealizált képéhez alkalmazkodni, hogy beteljesítsék a másik elvárásait - a kutatók szerint pedig ez a hosszú távú szerelem záloga.