Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-30 / 202. szám
Q HÍREK, ESEMÉNYEK, EREDMÉNYEK MINDEN HÉTFŐN A DÉL SPORTJA '' syíÁ y - '?<>' síÜl-' ' % ' SZERKESZTI: SÜLI JÓZSEF ■ 2004. AUGUSZTUS 30. ATHÉN 2004ATHEN 2004 Véget ért az olimpia, nyolc aranyéremmel zártak a magyar sportolók Kajakkirálynőt koronáztak A magyar küldöttség számára valószínűsíthetően nem a tegnap esti záró ünnepség, hanem a délutáni férfi vízilabda-döntő jelentette az athéni olimpia feledhetetlen zárását. Kemény Dénes válogatottja leírhatatlan izgalmak után K:7-re verte Szerbia-Montenegró együttesét, és ezzel a sportág és a magyar küldöttség nyolcadik olimpiai aranyérmét szerezte. A végső mérleg 8 arany, 6 ezüst, 3 bronz. Annus Adrián kalapácsvető aranyát ugyanis tegnap elvette a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. KAJAK-KENU És repültek sorra, egymás után a medencébe. Az eleje önként és dalolva. Az aranynégyes, a címvédő Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth kvartett tagjai és James Natasa ugrott a kajakküldöttségnek otthont adó hotel fürdőjébe, Kovács Katinak csak kicsit kellett segíteni, a vezetőség viszont székestül repült. Sári Nándor edzőt és Angyal Zoltán szövetségi kapitányt követte ruhástul az elegáns elnök, Baráth Etele, végül slusszpoénként Emőke, a szövetség lelke, pontosabban nemzetközi referense sem úszta meg szárazon. Volt is mit ünnepelni a szombati, sportági záró ebéden. A kajak-kenu ismét az olimpiai küldöttség legeredményesebbjének bizonyult három arany-, egy ezüst- és két bronzérmével. Pénteken ez a számsor két arannyal volt kevesebb, és a történet ettől kezdve elsősorban egy 22 esztendős, Bácskapalánkáról Szegedre települt hölgyről, Janics Natasáról, a Démász-Szeged sportolójáról szól. Persze, „tehetnek" erről a többiek is, akik összességében tán valamivel haloványabbak voltak szombaton, az 500 méteres versenyen a vártnál. Vereckei Ákos a számára kellemetlen, széles pályán ötödik lett, és talán a négyes csapategysége jegyében ugyanitt zárt a Kammerer, Storcz kettős. A kenusok a számmisztika jegyében a hetedik pozíciót lőtték be maguknak, itt zárt a szegedi loób Márton és a Kozmann, Kolonics duó. A rendet nem törték meg a hölgyek sem. Csakhogy ők az aranyérmes pozíciót nézték ki maguknak. A sort egyesben nyitotta Janics, aki olyan magától értetődő egyszerűséggel verte a mezőnyt, hogy még izgulni se hagyta a több ezres, ismét feledhetetlent nyújtó magyar tábort. Mögötte a három „nagy", Idem, Brunet és Wagner végzett. Janics rajt-cél győzelmet aratott, a célban talán már a párosra rápihenve, kiengedve is közel két másodpercet vert a mezőnyre. Aztán szaladt mérlegelni, közben ugrált, táncolt, sikítozott örömében, könnyes szemmel végighallgatta a tiszteletére eljátszott Himnuszt, majd a dobogóról lelépve, a jól megérdemelt pihenő helyett futva indult vissza a rajthely felé, hiszen fél órája sem maradt a párosok versenyéig. Kétszázötvennél még szűk négy tizedmásodperccel Birgiték vezettek a Kovács, Janics páros előtt, de ekkor hihetetlen hajrába kezdtek a magyarok. Olyanba, hogy már jóval a cél előtt egyértelművé vált, a nyolcadik magyar aranyérem is megszületett Athénban. Megadták a módját az ünneplésnek is. Előbb jelentős tiszteletkört téve megköszönték a szurkolást a hálás közönségnek, majd az utolsó métereket a stégig úszva tették meg, elvégre hideg zuhany nekik is járt, nemcsak a teljes páros mezőnynek. Athénban kajakkirálynőt koronáztak. Akit Janics Natasának hívnak, Natasa örömében táncolt Fotó: MTI/AP/Armando Franca Ne kerüld a hét! Vége. És a nagy kérdésekre választ kaptunk. Magyarország továbbra is sport hatalomnak számít - igaz, már nem sportnagyhatalomnak. Viszont doppingnagyhatalommá vált. E szomorít jelző sajnos akkor is kísért, ha valóban megannyi, a vártnál talán több szenzációs magyar siker született Athénban. Csakhogy ilyet már látott a világ. Olyat viszont soha, hogy egy ország két atlétikai aranyérmese kerüljön olyan helyzetbe, mint Fazekas Róbert és Annus Adrián. Meg olyat se, hogy az olimpián egy országból öt versenyzőről derüljön ki, hogy valami nem tiszta körülötte. Azt persze meg lehet tenni, amit Gyurcsány Ferenc sportminiszter, a miniszterelnöki cím várományosa tett. A jól szereplő olimpikonok tiszteletére adott nagykövetségi fogadáson ugyanis valóban Majorosról, Nagy Timiről, Igalyról, Janicsról, Kovács Katiról, Vörösről és a kajak négyesről illett szót váltani, így aztán Gyurcsány külön kitért arra, hogy ez alkalommal kerüljük a „d "-vel kezdődő kifejezéseket. Azonban egy ilyen világméretű botrány után nem dughatjuk a homokba a fejünket. A bajnokok éltetése mellett legalább olyan fontos, hogy a magyar sport visszanyerje elvesztett becsületét. Bizony, az elvesztett becsületét. Annus és Fazekas ugyanis nem csak valószínűsíthető doppingolásával ejtett súlyos szégyenfoltot. Hanem a vizsgálat utáni napokban tanúsított felháborító és elszomorító viselkedésével. De ezért már nem csak ők hibáztathatók. Napok teltek el az eset óta, és még mindig nem tudok arról, hogy bárki, bármiben hibásnak ítélte volna meg magát, vagy ne adj’ isten felajánlotta volna lemondását. Márpedig adót nem lehet tovább kerülgetni! A két legilletékesebb, Schmitt Pál és Gyurcsány Ferenc némi kardcsörtetés után megállapodott arról: ez nem pártpolitikai kérdés, a MOB-nak és a sportminisztériumnak is érdeke, hogy felelősöket találjanak, és hogy hasonló eset magyar sportolóval olimpián ne - de lehetőleg máskor sem... - forduljon elő. Ez a minimum, ami elvárható tőlük - ha már ők nem érzik úgy, hogy némi felelőssége a sport első számú vezetőinek szintén akad ebben a gyászos történetben. Még akkor is, ha mindenki tudja, sem Schmitt, sem Gyurcsány nem biztatott doppingolásra senkit. Zárszóként részemről e témában megint csak álljon itt egy idézet a miniszterelnök-jelölttől: „Nincs olyan döntés, amely túlzottan szigorú lenne Annus és Fazekas esetében." Egyetértek. Már csak a döntésnek kellene megszületnie. HHMMNM NAPI MELLÉKLETEK Kedd A PÉNZ BESZÉL, GYÓGYÍR * Szerda LÉGYOn Csütörtök BIZALMASAN Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA www.delmagyar.hu ATHEN 2004 Kötelességből bajnok Janics Natasa nevét szombaton egy ország tanulta meg örökre. A Démász-Szeged huszonkét éves sportolója az athéni olimpia legeredményesebb magyar versenyzője lett a kajak egyesben és párosban szerzett aranyérmével. A klasszissal - a jelző már nem túlzás vele kapcsolatosan - néhány órával sikerei után beszélgettünk, köszönhetően menedzserének, Csonka Gábornak. - Három hónapja az is kérdéses volt, hogy eljut Athénba. Most ön lett az olimpia legeredményesebb magyar sportolója. Gondolt már erre ! - Nem, és természetesen nagyon örülök neki. De azt hadd tegyem hozzá, hogy ezért szenvedtem az edzéseken, ezért küzdöttem évek óta. Mindent megtettem azért, hogy megszülessenek ezek az eredmények. - Az egyes vagy a páros volt könnyebb. - Talán a páros kicsit keményebbnek tűnt. Jobban is izgultam Birgit Fischer miatt, hiszen a német legenda pénteken a négyest győzelemre vezette. Ugyanakkor nagyon vártam ellene a versenyt és bíztam Katiban, hiszen amióta összeültünk, nagyszerűen ment a hajónk. - Csalódott lett volna, ha egyesben második lesz . - Nagyon. A világ elől elbújtam volna. - Nem mondja komolyan! - Dehogynem. Már csak Kovács Kati miatt is kutya kötelességem volt, hogy megnyerjem a versenyt. Egyesben ugyanis sokkal nehezebb volt számomra kijutni az olimpiára, mint elsőként a célba érkezni. Nem udvariasságból nyilatkoztam a sajtótájékoztatón, hogy Katival osztoztunk volna az első és a második helyen. - És ki nyert volna ! - Nem tudom. De azt igen, hogy idén egyesben veretlen maradtam. - Beszélt már az otthoniakkal. - Persze. A doppingvizsgálaton voltam, amikor keresett az édesanyám. Később visszahívtam, de nem hallotta, hogy én vagyok, azt mondta: „Jó napot!". Aztán viszont kölcsönös sikításokba kezdtünk, rengeteg ismerőssel közösen nézte a döntőket Palánkén. Remélem, odaföntről az édesapám is látott, rá gondoltam, miközben egyesben eveztem a rajt felé. Az első aranyamat neki ajánlom, a másodikat mindenkinek, mind a kettőt meg magamnak. - Szegedről is érkezett gratuláció ! - Persze, nem is egy. Többek között kaptam egy MMS-t, melyen én szerepeltem a belvárosi plakáton. Nagyon jól érzem magam Szegeden, biztosan ott maradok, nem költözöm Budapestre. Szeretem, hogy kisebb, mint a főváros, de nagyobb, mint egy kistelepülés. - Ha már itt tartunk, hogyan tovább ? - Erre nem tudok válaszolni, én mindig a mának élek. Most néhány napig ünnepelni szeretnék, az biztos. Mindjárt indulunk az olimpiai faluba, ahol pezsgőzni szeretnék Kati nénivel, vasárnap meg megnézzük a fiúk pólódöntőjét. Aztán hétfőn irány Szeged, utána pedig Palánka. Hogy mikor ülök kajakba legközelebb? Majd jövőre. Alig több mint egy óra alatt kétszer győzött Janics Natasa Könnyezett, ünnepelt a Klauzál tér Szegeden, a Klauzál téri Démász olimpiai fesztiválon szombaton legalább százan szurkoltak együtt Janics Natasának, hogy valóra váljon a nagy álom. Érdemes volt korán kelni, két olimpiai bajnoki címet ünnepelhettünk sírva-nevetve. Sokan még álmosan a szemüket dörzsölték, itták a második, harmadik, vagy negyedik kávét, amikor loób Márton (Cl 500 m), pár perccel 8 óra után, a 7. helyen ért célba. - Ez is szép eredmény - mondta Vass’ György, a Démász-Szegedi VE egykori elnöke -, de majd most figyelj, jön Natasa! Ne is kérdezz, ilyenkor, az izgalomtól, a drukktól már azt sem tudom, fiú vagyok-e, vagy lány... És feltűnt az óriáskivetítőn, a starthoz közelítve, Janics Natasa. Hatalmas taps, tülkölés, fütyülés köszöntötte. (Aki a környéken még nem ébredt volna fel, az valószínűleg ijedten ugrott ki az ágyából...I Remekül sikerült a rajtja, s végig a fél kilométeren a már említett tülkölés, fütyülés kísérte. Mintha erőt adott volna, egyre jobban elhúzott a riválisoktól, az olasz Idemtől, a kanadai Brunet-től és a német Wagnertől. Végül majd másfél hajónyi előnnyel, imponáló magabiztossággal nyert. Olimpiai bajnok! „Szép volt, Natasa!" - zúgott a frissiben Klauzál-kórus. Akadtak akik előkapták mobiljukat, telefonáltak, SMS-t küldtek - a jó hír szállt az éterben. Közben Natasa szájáról leolvashattuk: „Én vagyok a legboldogabb ember a világon!" - majd mintha a téren érte szorítóknak integetett volna a hajóból, Athénból. - Nagyon szurkoltam neki, talán egy kicsit jobban, mint mások - árulta el Petrovics Máté, Petrovics Kálmánnak, a Démász-Szegedi VE ügyvezetőjének a fia, hiszen hét héten keresztül együtt edzőtáborozhattam vele. Ez óriási megtiszteltetés volt a számomra. Ott jobban megismerhettem, rendkívül szimpatikus, kedves egyéniség, úgy viselkedik, mint egy tini, olyan, mint egy nagy gyerek. De nagy versenyző. Bíztam benne, tudtam, olyan második kétszázötvene van, ami meghozza számára a sikert. A páros? Azt is megnyeri! Sokan mondhatják, a fiatal jós nem vállalt túl nagy kockázatot. Ez nem igaz. Ott volt ugyanis a kettes mezőnyében a német aranynégyes fele, vagyis Birgit Fischer és Carolin Leonhardt, nem tudhattuk, mire lesznek képesek. Igaz, Angyal Zoltán szövetségi kapitány is úgy vélekedett: „Nem hibázhatnak, meg kell, hogy csinálják". Ezt hallva százan bólogattak. Ismét csak az első kétszázötven méter volt szorosabb, utána Natasa és Kovács Kati begyújtotta a rakétákat. Nem kellett izgulni, csak örülni, ünnepelni! Tülkölés, duda, „Megcsinálták", „Ilyenkor jó magyarnak lenni" - hangok, zajok, mondatok kavarodtak össze. - Nem találok szavakat - közölte Kecse Nagy Sándor, a Démász Rt. kommunikációs osztályvezetője, a klub elnökségi tagja, miközben kövér könnycseppek gurultak le az arcán és szorongatta azt a dudát, amit egy másodperccel előtte még teli tüdőből fújt. - A magyar lányok a legjobbak! Nem szégyellem, férfiként is megsirattam mindkét győzelmet. - Ki volt éhezve Szeged, a város sportközvéleménye erre a sikerre vette át a szót Szentgyörgyi Pál sportért felelős alpolgármester. Fantasztikus volt, ahogy Vitray Tamás fogalmazott, úgy otthagyták ellenfeleiket, mint a pinty. Boldogok és büszkék vagyunk, nagyon várjuk haza bajnokainkat! Natasa nyert, kezek a magasban Fotó: Karnak Csaba