Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-30 / 202. szám

Q HÍREK, ESEMÉNYEK, EREDMÉNYEK MINDEN HÉTFŐN A DÉL SPORTJA ''­­ syíÁ y - '?<>' síÜl-' ' % ' SZERKESZTI: SÜLI JÓZSEF ■ 2004. AUGUSZTUS 30. ATHÉN 2004A­THEN 2004 Véget ért az olimpia, nyolc aranyéremmel zártak a magyar sportolók Kajakkirálynőt koronáztak A magyar küldöttség számára valószínűsíthetően nem a tegnap esti záró ünnepség, hanem a délutáni férfi vízilabda-döntő jelentette az athéni olimpia feledhetetlen zárását. Kemény Dénes válogatottja leírhatatlan izgalmak után K:7-re verte Szerbia-Montenegró együt­tesét, és ezzel a sportág és a magyar küldöttség nyolcadik olimpiai aranyérmét szerezte. A végső mérleg 8 arany, 6 ezüst, 3 bronz. Annus Adrián kalapácsvető aranyát ugyanis tegnap elvette a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. KAJAK-KENU És repültek sorra, egymás után a medencébe. Az eleje önként és dalolva. Az aranynégyes, a cím­védő Kammerer, Storcz, Verec­­kei, Horváth kvartett tagjai és Ja­mes Natasa ugrott a kajakkül­döttségnek otthont adó hotel für­dőjébe, Kovács Katinak csak ki­csit kellett segíteni, a vezetőség viszont székestül repült. Sári Nándor edzőt és Angyal Zoltán szövetségi kapitányt követte ru­hástul az elegáns elnök, Baráth Etele, végül slusszpoénként Emőke, a szövetség lelke, ponto­sabban nemzetközi referense sem úszta meg szárazon. Volt is mit ünnepelni a szombati, sportági záró ebéden. A kajak-kenu ismét az olimpiai küldöttség leg­eredményesebbjének bizonyult há­rom arany-, egy ezüst- és két bronz­érmével. Pénteken ez a számsor két arannyal volt kevesebb, és a tör­ténet ettől kezdve elsősorban egy 22 esztendős, Bácskapalánkáról Szegedre települt hölgyről, Janics Natasáról, a Démász-Szeged spor­tolójáról szól. Persze, „tehetnek" erről a többi­ek is, akik összességében tán vala­mivel haloványabbak voltak szombaton, az 500 méteres verse­nyen a vártnál. Vereckei Ákos a számára kellemetlen, széles pá­lyán ötödik lett, és talán a négyes csapategysége jegyében ugyanitt zárt a Kammerer, Storcz kettős. A kenusok a számmisztika jegyében a hetedik pozíciót lőtték be ma­guknak, itt zárt a szegedi loób Már­ton és a Kozmann, Kolonics duó. A rendet nem törték meg a höl­gyek sem. Csakhogy ők az arany­érmes pozíciót nézték ki maguk­nak. A sort egyesben nyitotta Ja­nics, aki olyan magától értetődő egyszerűséggel verte a mezőnyt, hogy még izgulni se hagyta a több ezres, ismét feledhetetlent nyújtó magyar tábort. Mögötte a három „nagy", Idem, Brunet és Wagner végzett. Janics rajt-cél győzelmet aratott, a célban talán már a párosra rápihenve, kien­gedve is közel két másodpercet vert a mezőnyre. Aztán szaladt mérlegelni, közben ugrált, tán­colt, sikítozott örömében, kön­­­nyes szemmel végighallgatta a tiszteletére eljátszott Himnuszt, majd a dobogóról lelépve, a jól megérdemelt pihenő helyett fut­va indult vissza a rajthely felé, hiszen fél órája sem maradt a pá­rosok versenyéig. Kétszázötvennél még szűk négy tizedmásodperccel Birgiték vezet­tek a Kovács, Janics páros előtt, de ekkor hihetetlen hajrába kezdtek a magyarok. Olyanba, hogy már jóval a cél előtt egyértelművé vált, a nyolcadik magyar aranyérem is megszületett Athénban. Megadták a módját az ünnep­lésnek is. Előbb jelentős tiszte­letkört téve megköszönték a szurkolást a hálás közönségnek, majd az utolsó métereket a stégig úszva tették meg, elvégre hideg zuhany nekik is járt, nemcsak a teljes páros mezőnynek. Athén­ban kajakkirálynőt koronáztak. Akit Janics Natasának hívnak, Natasa örömében táncolt Fotó: MTI/AP/Armando Franca N­e kerüld a hét! Vége. És a nagy kérdésekre választ kaptunk. Magyarország tovább­ra is s­port hatalomnak számít - igaz, már nem sport­nagyhat­alom­nak. Viszont doppingnagyhatalommá vált. E szomorít jelző sajnos akkor is kísért, ha valóban megannyi, a vártnál talán több szenzá­ciós magyar siker született Athénban. Csakhogy ilyet már látott a világ. Olyat viszont soha, hogy egy ország két atlétikai aranyérmese kerüljön olyan helyzetbe, mint Fazekas Róbert és Annus Adrián. Meg olyat se, hogy az olimpián egy országból öt versenyzőről derül­jön ki, hogy valami nem tiszta körülötte. Azt persze meg lehet ten­ni, amit Gyurcsány Ferenc sportminiszter, a miniszterelnöki cím várományosa tett. A jól szereplő olimpikonok tiszteletére adott nagykövetségi fogadáson ugyanis valóban Majorosról, Nagy Timi­ről, Igalyról, Janicsról, Kovács Katiról, Vörösről és a kajak négyesről illett szót váltani, így aztán Gyurcsány külön kitért arra, hogy ez alkalommal kerüljük a „d "-vel kezdődő kifejezéseket. Azonban egy ilyen világméretű­ botrány után nem dughatjuk a homokba a fejünket. A bajnokok éltetése mellett legalább olyan fontos, hogy a magyar sport visszanyerje elvesztett becsületét. Bizony, az elvesztett becsületét. Annus és Fazekas ugyanis nem csak valószínűsíthető doppingolásával ejtett súlyos szégyenfoltot. Hanem a vizsgálat utáni na­pokban tanúsított felháborító és elszo­morító viselkedésével. De ezért már nem csak ők hibáztathatók. Napok teltek el az eset óta, és még mindig nem tudok arról, hogy bárki, bármiben hibásnak ítélte volna meg magát, vagy ne adj’ is­ten felajánlotta volna lemondását. Márpedig a­dót nem lehet tovább kerülgetni! A két legilletéke­sebb, Schmitt Pál és Gyurcsány Ferenc némi kardcsörtetés után megállapodott arról: ez nem pártpolitikai kérdés, a MOB-nak és a sportminisztériumnak is érdeke, hogy felelősöket találjanak, és hogy hasonló eset magyar sportolóval olimpián ne - de lehetőleg máskor sem... - forduljon elő. Ez a minimum, ami elvárható tőlük - ha már ők nem érzik úgy, hogy némi felelőssége a sport első szá­mú vezetőinek szintén akad ebben a gyászos történetben. Még ak­kor is, ha mindenki tudja, sem Schmitt, sem Gyurcsány nem biz­tatott doppingolásra senkit. Zárszóként részemről e témában megint csak álljon itt egy idé­zet a miniszterelnök-jelölttől: „Nincs olyan döntés, amely túlzot­tan szigorú lenne Annus és Fazekas esetében." Egyetértek. Már csak a döntésnek kellene megszületnie. HHMMNM NAPI MELLÉKLETEK Kedd A PÉNZ BESZÉL, GYÓGY­ÍR * Szerda LÉGYOn Csütörtök BIZALMASAN Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA www.delmagyar.hu A­THEN 2004 Kötelességből bajnok Janics Natasa nevét szombaton egy ország tanulta meg örökre. A Démász-Szeged huszonkét éves sportolója az athéni olimpia leg­eredményesebb magyar versenyzője lett a kajak egyesben és páros­ban szerzett aranyérmével. A klasszissal - a jelző már nem túlzás vele kapcsolatosan - néhány órával sikerei után beszélgettünk, kö­szönhetően menedzserének, Csonka Gábornak. - Három hónapja az is kérdéses volt, hogy eljut Athénba. Most ön lett az olimpia legeredmé­nyesebb magyar sportolója. Gondolt már erre ! - Nem, és természetesen na­gyon örülök neki. De azt hadd te­gyem hozzá, hogy ezért szenved­tem az edzéseken, ezért küzdöt­tem évek óta. Mindent megtet­tem azért, hogy megszülessenek ezek az eredmények. - Az egyes vagy a páros volt könnyebb. - Talán a páros kicsit kemé­nyebbnek tűnt. Jobban is izgul­tam Birgit Fischer miatt, hiszen a német legenda pénteken a né­gyest győzelemre vezette. Ugyanakkor nagyon vártam elle­ne a versenyt és bíztam Katiban, hiszen amióta összeültünk, nagyszerűen ment a hajónk. - Csalódott lett volna, ha egyesben második lesz . - Nagyon. A világ elől elbújtam volna. - Nem mondja komolyan! - Dehogynem. Már csak Kovács Kati miatt is kutya kötelességem volt, hogy megnyerjem a ver­senyt. Egyesben ugyanis sokkal nehezebb volt számomra kijutni az olimpiára, mint elsőként a cél­ba érkezni. Nem udvariasságból nyilatkoztam a sajtótájékoztatón, hogy Katival osztoztunk volna az első és a második helyen. - És ki nyert volna ! - Nem tudom. De azt igen, hogy idén egyesben veretlen ma­radtam. - Beszélt már az otthoniak­kal. - Persze. A doppingvizsgálaton voltam, amikor keresett az édes­anyám. Később visszahívtam, de nem hallotta, hogy én vagyok, azt mondta: „Jó napot!". Aztán viszont kölcsönös sikításokba kezdtünk, rengeteg ismerőssel közösen nézte a döntőket Palán­kén. Remélem, odaföntről az édesapám is látott, rá gondol­tam, miközben egyesben evez­tem a rajt felé. Az első aranya­mat neki ajánlom, a másodikat mindenkinek, mind a kettőt meg magamnak. - Szegedről is érkezett gratu­láció ! - Persze, nem is egy. Többek között kaptam egy MMS-t, me­lyen én szerepeltem a belvárosi plakáton. Nagyon jól érzem ma­gam Szegeden, biztosan ott ma­radok, nem költözöm Budapest­re. Szeretem, hogy kisebb, mint a főváros, de nagyobb, mint egy kistelepülés. - Ha már itt tartunk, hogyan tovább ? - Erre nem tudok válaszolni, én mindig a mának élek. Most néhány napig ünnepelni sze­retnék, az biztos. Mindjárt in­dulunk az olimpiai faluba, ahol pezsgőzni szeretnék Kati nénivel, vasárnap meg meg­nézzük a fiúk pólódöntőjét. Aztán hétfőn irány Szeged, utána pedig Palánka. Hogy mi­kor ülök kajakba legközelebb? Majd jövőre. Alig több mint egy óra alatt kétszer győzött Janics Natasa Könnyezett, ünnepelt a Klauzál tér Szegeden, a Klauzál téri Dé­mász olimpiai fesztiválon szombaton legalább százan szurkoltak együtt Janics Nata­sának, hogy valóra váljon a nagy álom. Érdemes volt korán kelni, két olimpiai bajnoki címet ün­nepelhettünk sírva-nevetve. Sokan még álmosan a szemüket dörzsölték, itták a második, har­madik, vagy negyedik kávét, amikor loób Márton (Cl 500 m), pár perccel 8 óra után, a 7. he­lyen ért célba. - Ez is szép eredmény - mond­ta Va­s­s’ György, a Démász-Szege­­di VE egykori elnöke -, de majd most figyelj, jön Natasa! Ne is kérdezz, ilyenkor, az izgalomtól, a drukktól már azt sem tudom, fiú vagyok-e, vagy lány... És feltűnt az óriáskivetítőn, a starthoz közelítve, Janics Nata­sa. Hatalmas taps, tülkölés, fü­tyülés köszöntötte. (Aki a kör­nyéken még nem ébredt volna fel, az valószínűleg ijedten ugrott ki az ágyából...I Remekül sike­rült a rajtja, s végig a fél kilomé­teren a már említett tülkölés, fü­tyülés kísérte. Mintha erőt adott volna, egyre jobban elhúzott a ri­válisoktól, az olasz Idemtől, a ka­nadai Brunet-től és a német Wag­nertől. Végül majd másfél hajó­­nyi előnnyel, imponáló magabiz­tossággal nyert. Olimpiai baj­nok! „Szép volt, Natasa!" - zú­gott a frissiben Klauzál-kórus. Akadtak akik előkapták mobilju­kat, telefonáltak, SMS-t küldtek - a jó hír szállt az éterben. Köz­ben Natasa szájáról leolvashat­tuk: „Én vagyok a legboldogabb ember a világon!" - majd mintha a téren érte szorítóknak intege­tett volna a hajóból, Athénból. - Nagyon szurkoltam neki, ta­lán egy kicsit jobban, mint má­sok - árulta el Petrovics Máté, Petrovics Kálmánnak, a Dé­­mász-Szegedi VE ügyvezetőjének a fia­­, hiszen hét héten keresztül együtt edzőtáborozhattam vele. Ez óriási megtiszteltetés volt a számomra. Ott jobban megis­merhettem, rendkívül szimpati­kus, kedves egyéniség, úgy visel­kedik, mint egy tini, olyan, mint egy nagy gyerek. De nagy ver­senyző. Bíztam benne, tudtam, olyan második kétszázötvene van, ami meghozza számára a si­kert. A páros? Azt is megnyeri! Sokan mondhatják, a fiatal jós nem vállalt túl nagy kockázatot. Ez nem igaz. Ott volt ugyanis a kettes mezőnyében a német aranynégyes fele, vagyis Birgit Fischer és Carolin Leonhardt, nem tudhattuk, mire lesznek ké­pesek. Igaz, Angyal Zoltán szö­vetségi kapitány is úgy véleke­dett: „Nem hibázhatnak, meg kell, hogy csinálják". Ezt hallva százan bólogattak. Ismét csak az első kétszázötven méter volt szo­rosabb, utána Natasa és Kovács Kati begyújtotta a rakétákat. Nem kellett izgulni, csak örülni, ünnepelni! Tülkölés, duda, „Megcsinálták", „Ilyenkor jó magyarnak lenni" - hangok, za­jok, mondatok kavarodtak össze. - Nem találok szavakat - kö­zölte Kecse Nagy Sándor, a Dé­mász Rt. kommunikációs osz­tályvezetője, a klub elnökségi tagja, miközben kövér könny­cseppek gurultak le az arcán és szorongatta azt a dudát, amit egy másodperccel előtte még teli tü­dőből fújt. - A magyar lányok a legjobbak! Nem szégyellem, fér­fiként is megsirattam mindkét győzelmet. - Ki volt éhezve Szeged, a város sportközvéleménye erre a sikerre­­ vette át a szót Szentgyörgyi Pál sportért felelős alpolgármester. Fantasztikus volt, ahogy Vitray Tamás fogalmazott, úgy otthagy­ták ellenfeleiket, mint a pinty. Boldogok és büszkék vagyunk, na­gyon várjuk haza bajnokainkat! Natasa nyert, kezek a magasban Fotó: Karnak Csaba

Next