Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-01 / 230. szám

SZOMBAT, 2005. OKTÓBER 1. AKTUÁLIS Elköltöztettek Szegedről tizennyolc családot Háztulajdonosok lettek a repülőtéri romák Huszonkilencmillió forintot áldozott arra Szeged önkormányzata, hogy a repülőtér melletti életveszélyes épületben hajlékta­lanként élő roma családokat kiköltöztesse a városból és másutt ingatlanhoz juttassa. A megoldást sikertörténetnek nevezi az al­polgármester, az érintett cigány családok is elégedettek, a roma jogvédők viszont ki­telepítésről beszélnek. Konvojban hagyták el pénteken délelőtt Sze­ged határát azok a teherautók, amelyek a re­pülőtér melletti életveszélyes épületben évek óta tengődő roma családokat költöztették el a városból. Az egykor jól felszerelt hajlékta­lanszálló mára lepusztult romhalmazában ragadt cigányok örömmel csomagolták cók­­mókjukat, mert Szegedtől 15-100 kilométer­re ugyan, de saját házban, vagy tanyában kezdhetik újra az életet. - Imába foglalom a cigányok jótevőinek ne­vét! - jelentette ki Petrovics Edit, aki Jánoshal­mára három gyerekkel és egy élettárssal há­romszobás kertes házba költözik. - Úgy tu­dom, 1 millió 700 ezer forintért vásárolta meg nekünk a házat valami alapítvány. - Góré és disznóól is van a portán - teszi hoz­zá a fia, akinek a szegedi Kolozsvári téri iskolá­ja még bútorokat is gyűjtött, hogy segítsen la­kályossá tenni azt a szobát, ahonnan a srác a jánoshalmi szakiskolába jár majd tanulni. - Nagyjából minden repülőtéri romának el­rendeződött a sorsa az elmúlt négy hónapban - mondja Kovács Antal, akit egyfajta vajda­ként tisztelt a szegedi közösség. Velük együtt hat család költözik el 80 kilométerre, Kun­­szentmártonba, ahol Kovács Antalnak a vas­útnál, fiának egy kőművesnél, feleségének pedig az iskolai konyhán ígértek munkát. Úgy tudja, hogy Jánoshalmára hat, Öcsödre két család indul szerencsét próbálni. Sikertörténetnek minősíti a tizennyolc ro­ma család elköltöztetését a két éve bontásra ítélt épületből Sólymos László. A városüze­meltetési alpolgármester elmondta: a repülő­tér melletti ház lakói és a város 90-es évek óta érlelődő konfliktusának megoldásához Botka László polgármester az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium segítségét kérte. A közgyűlés júniusban úgy határozott: 29 millió forintot szán arra, hogy az életveszélyes épületből elköltöztesse a sze­gedi romákat. A képviselők arról is döntöttek, hogy a város értékesíti az ingatlant, miután eldózeroltatja az ottani romhalmazt. Nem segítette a repülőtéri hajléktalanok hajlékhoz jutását, ezért kárhoztatják is a ro­mák a Szegedi Cigány Kisebbségi Önkor­mányzatot. Az elnök, Jakab József szerdán is csak annyit tudott, hogy szeptember 30-án kiürítik a Bajai úti házat. A cigány vezető nem válaszolt az Igazságügyi Minisztérium Roma Antidiszkriminációs és Ügyfélszolgá­lati Hálózata szegedi ügyvédje többszöri le­vélbeli érdeklődésére sem. Dr. Szirtesi Zsu­zsanna ugyanis a romák mendemondájából úgy értesült, ami a repülőtér melletti épület­ben lakókkal történik, az kitelepítés és jog­sértő is lehet, hiszen Szegedről eltávolították a cigányokat például Jánoshalmára, vagyis nagyjából 80 kilométerre, vagy Öcsödre, azaz több mint 100 kilométerre. Az ügyvédnő a mai napig sem tudja, hogy ki szervezte a sze­gedi romáknak Csongrád megyén kívülre költöztetését, ott történt-e diszkrimináció, melyben a hálózat jogi segítséget nyújthat. ÚJSZÁSZI ILONA KONFLIKTUSKEZELŐ Konfliktuskezelők közreműködését javasolta a tárca, így jutott szegedi feladathoz Geskó Sándor és a Konszenzus Alapítvány, illetve a helyi, Szol­­lár Zsuzsanna nevéhez köthető Intermezzo Egye­sület. A két civil szervezet szerepét nem sikerült tisztáznunk, ugyanis szakmája etikai kódexére hivatkozva Geskó úr elzárkózott a tájékoztatás­tól. Azt viszont kérdés nélkül is hangsúlyozta, hogy alapítványának nem származott haszna az akcióból. Pénteken reggel elvitték a romákat, délelőtt bontani kezdték a kiürített repülőtéri épületet Fotó: Gyenes Kálmán Minden demonstrálom jutott egy rendőr Ópusztaszeren Vasszécsénnyel kezdődött a bontás A vasszécsényi önkormányzat emléklapjának eltávolításával meg­kezdődött tegnap Ópusztaszeren a Megmaradás Falának bontása, mely ellen tízen demonstráltak a helyszínen. Ugyanennyi rendőr vigyázott a rendre. A szónokok varázsvesszőről, időbuborékról és a sátánról beszéltek. „A kegyeletsértő cselekedet ellen tiltakozást szervezünk, amelyre önt is elvárjuk" - állt a Dél-alföldi Média Kft. meghívójában. Tíz év­vel ezelőtt ez a cég kezdte el építe­ni - engedély nélkül - az ópuszta­szeri emlékparknál a Megmara­dás Falát, amelyre 70 ezer forin­tért tettek fel egy gránitlapot. A jogerős bírósági ítélet értelmében tegnap nekiálltak, hogy lebontsa­nak négy emlékfalat a tízből. Minden falra egy demonstráló és egy rendőr jutott. Szilágyi Árpád városvédő polgár azonban így is hálás volt azoknak, akik a zord időben hallgattak a hívó szóra. Szerinte nem volt még olyan bar­barizmus Magyarországon, mint amilyen itt. „Nagyon megkérem a kivezényelt építőmestereket, hogy ne bontsanak" - mondta Szilágyi és azt javasolta: ássák körbe a falakat és vigyék el azokat a Magyarok Világparkjába. (A Dóc határában létesített emlék­­faültető vállalkozás már évekkel ezelőtt bedőlt, a terület teljesen elgazosodott - a szerk.). Valaho­gyan erre az ötletére fűzte föl a városvédő azt, hogy a „jó szándé­kú embert az isten teremtette, egy részüket azonban rossz útra vitte a sátán." Körösi Imre közíró mélyen el­ítélte, hogy Bibó István és Féja Géza kegyhelyét vésővel és kala­páccsal próbálják megszüntetni. Szerinte most időbuborékban va­gyunk, és majd figyeljük meg, hogy a döntéshozókra, akik a fal lebontásáról rendelkeztek, senki sem fog emlékezni tíz év múlva. A közíró úgy vélte, most valami­lyen varázsvessző ütésére fontos­sá vált a bontás, ami hite szerint el fog maradni. Körösi tévedett. Noha nem jött a dózer, a vasszécsényi önkor­mányzat gránitlapjának eltávolí­tásával megkezdődött a bontás. Miközben az emléklapot vése­­gették a falon, a rendezvény han­gosításával megbízott Bene Gá­bor kisgazda alelnök spontán szónoklatba kezdett. Szerinte ka­tasztrófa, hogy ilyen ügyben nincs összefogás. A baseballsap­­kás kisgazda felpörgette a mo­tort, majd az „aki itt van, az igaz magyar" fordulattal üresbe tette. Akkorra végeztek is a bontók. A gránitlapot elvitték az ópuszta­szeri polgármesteri hivatalba, ahol átveheti a tulajdonos. A bírósági határozat végrehaj­tásában kijelölt jegyző, Mózes Ervin elmondta: lebontják a fa­lat, de előbb megpróbálják eltá­volítani az emléklapokat, ami több napig is eltarthat. SZ. C. SZ. Leszedik az első táblát a falról Fotó: Gyenes Kálmán Jöhet az eső BAKOS ANDRÁS Eredetileg építési engedélyért ment be a községházára, aztán ott ragadt. Előbb képviselő, majd polgármester lett, és azóta mindig újraválasztották. Amikor a megyeszéli kis falu fiatal polgármesterét arról fagga­tom, mi az, amire most, tizenöt évvel az önkormányzatok meg­alakulása után a legbüszkébb, nem valami beruházást említ. Azt mondja, most arra a két közmunkásra büszke, aki még az eső előtt levágta a füvet, ahol kellett: összesen három és fél hektáron. „Eredetileg úgy volt, hogy benn fognak dolgozni az épületben, és csak pénteken vágják a füvet. De reggel azzal állított meg az egyik, hogy a rádió újabb esőt mondott a hét végére, meg kéne cserélni a két feladatot. Nagy dolog, hogy szólt: ez az ember nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, mi foglalkoztatjuk, de a sa­játjának is érzi a falut, fontos neki a munkája, reggel nyolcra pon­tosan jön, és négy óra egy percig dolgozik. A rossz idő pedig tény­leg jön, már most sem tudnának füvet nyírni. Pihengethettek vol­na odabenn." A polgármester azt mondja, az ilyen élményekért érdemes ezt csinálni. Az első önkormányzati választások idején úgy tűnt, elithiány van a falvakban, holott inkább arról volt szó, hogy akik szóba jö­hettek, azokat elriasztotta a politika hangneme. Adó viszont most kóstol bele az önkormányzati munkába, azt a szűkülő mozgástér, a pénzhiány riasztja el a feladattól: a kudarcok lehetősége. A fia­tal polgármester azt mondja erre, hetente négyszer-ötször előfor­dul az, hogy valamit nem tud úgy megoldani az önkormányzat, ahogy szeretné, ahogy jó lenne az embereknek. Az Antall-kabinet adta a legtöbb lehetőséget a helyhatóságoknak, az akkor nem tűnt soknak, de azóta mindegyik kormány vett el belőle vala­mennyit, és még mindig nem fogyott el. „Megesik, hogy el kell bo­csátani valakit. De hát tudni kell odaállni ilyenkor is az emberek elé. Nem annak van hitele, aki mindenkinek kedvez, hanem an­nak, aki a legkedvezőtlenebb körülmények között is következe­tes marad" - mondja. A megyei közgyűlésen szoktunk találkozni. Legutóbb, amikor a szegedi vakok otthonának a vezetőjéről kellett dönteni, a fia­tal polgármester is igent mondott a több szakirányú végzettség­gel, nagy múlttal rendelkező pályázóra. A többséget adó frakció tagjai nem nyilvánítottak véleményt, viszont mindannyian tar­tózkodtak, és a szavazás érvénytelen volt. Láttam, ahogy a fiatal férfi arcán átsuhan a csalódottság. Egy pillanat alatt. „Most megaláztunk egy embert. Ennyi" - magyarázta később, hozzá­téve, ebben a politikai közegben az ilyen dolgok miatt érzi ros­­­szul magát. Otthon azonban más. Megint építkeznek, már meg is van az engedély. Nem, nem ő, hanem az önkormányzat épít: vettek egy leromlott állapotban lévő épületet, nyertek pályáza­ton, hamarosan kezdődik a felújítás. Ott van mellette az uniós pénzből felépített játszótér, kicsit távolabb az egészségház. Az utak aszfaltozottak, a közvilágítást is felújították. „Ha ez az épület is kész lesz, megszépül a főtér. Aki tizenöt éve látta utol­jára, nem ismerne rá." És a fű is le van vágva. Jöhet az eső. 3 Vásárhelyi tehermentesítő, autósoknak Megnyílt a Kaszap utca T­egnap reggel adták át a vásárhelyi laktanya előtti körforgalmat a Kaszap utcával összekötő, önkormányzati beruházásból elké­szült útszakaszt, amely a belváros egy részét tehermentesíti az átmenő forgalomtól. Az októberi hivatalos avatóra Medgyessy Pétert is várják. Minden bizonnyal az ország leg­biztonságosabb útszakasza volt a 47-esnek a vásárhelyi laktanya előtt húzódó, körforgalomban végződő, négysávos része - eddig ugyanis legfeljebb a katonák jár­tak rajta. A vasúti aluljáró köze­lében elhelyezett, a behajtást mindkét irányból megtiltó táblát viszont tegnap reggel Lázár János polgármester Csorba Mihály és Kószó Péter alpolgármester se­gítségével eltávolította, megin­dulhatott a forgalom. Köszöntőjében a város első embere elmondta: a 2001-es kor­mányzati döntést követően arról is megszülettek a tervek, hogy új nyomvonalra helyezik a 47-es Vásárhelyt átszelő szakaszát, mégpedig úgy, hogy a vasúti töl­tés alatti aluljárón át, a Kertvá­rost kikerülve érje el a Kaszap ut­cára. A körforgalmi csomópont­ból pedig majdan folytatódhat az egész várost tehermentesítő út. - A körforgalomtól a Kaszap utca torkolatáig terjedő 465 mé­teres szakaszt a város önerőből, 300 millió forintért építtette meg a Strabag Rt. kivitelezé­sében, a hozzá csatlakozó közvi­lágításokkal, közművekkel - emelte ki Lázár János. Hozzá­tette: a vasúti aluljáró kormány­zati forrásból, 350 millió forin­tért készült el, azaz az egész be­ruházás 600-650 millió forint értékű. A város első embere kü­lön megköszönte az előző kor­mánynak, s különösen Med­gyessy Péter volt miniszterel­nöknek a segítséget, aki szemé­lyes beszélgetésüket követően döntött arról, hogy a vasúti alul­járót a MÁV megépíti. Az átadott útszakasz ünnepé­lyes avatását október 15-ére ter­vezik, amikor is a nemzetiszín szalagot Lázár Jánossal közösen Medgyessy Péter vágja majd át. KOROM ANDRÁS * SUZUKI Most 500 000 Ft használt autó­beszámítással és 5 év garanciával! SUZUKI I SZENTGYÖRGYI, Szentgyörgyi Kft. Szeged, Dorozsmai út 17-19. Telefon: 62/554-300 www.suzukiszentgyorgyi.hu

Next