Délmagyarország, 2009. november (99. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-04 / 258. szám
2009. NOVEMBER 4., SZERDA E-MAIL Az MDF közleménye a polgármesterjelöltről A Magyar Demokrata Fórum a 2010-es parlamenti és önkormányzati választásokra nem kötelezte el magát egyetlen szervezet vagy személy mellett sem. Természetesen együttműködésre hajlandó mindazon józan realistákkal, pártkötődéstől függetlenül, akik egy élhetőbb Magyarország megvalósításában partnerek lehetnek. Az MDF világosan meg is fogalmazta elképzeléseit a Normális Magyarország című programban, a Középosztály 13 pontjában, valamint a Nemzeti Adószabadság Programban. Ezekben kemény, konzervatív politikát vázol fel, s ahhoz, hogy a józan realitás és a demokratikus közép megerősödjön Magyarországon, mindenkivel együttműködik, aki szakértőként, tagként vagy támogatóként segíti a cél elérését. Szegeden is a párbeszéd híve az MDF, s büszke arra, hogy az EP-választásokon 7,3 százalékot ért el, ami Sopron után a második legjobb eredmény. Van tennivaló bőven városunkban, hiszen az elmúlt nyolc évben több volt a sikerpropaganda, mint a felmutatott eredmény. Nem biztos, hogy mindig, mindenben igazunk van, ezért is akarunk partnerek lenni a párbeszédben, hátha együtt többre megyünk. Ön is, a Magyar Demokrata Fórum és az ország is. A fentieket azért tartottuk fontosnak megerősíteni, mert a Délmagyarország keddi számában arról ír, hogy Bakai Csaba az ESZE és az MDF közös jelöltjeként indul Szegeden a polgármesterségért. Tímárné Horváth Magdolna, az MDF Szegedi Szervezetének elnöke és Rabi Mihály, az MDF Csongrád Megyei Szervezetének elnöke UTÁNAJÁRTUNK OLVASÓINK PANASZAINAK KÁTYÚ A CSATORNA FÖLÖTT A Jankovich u. 10/a szám alatti társasház lakóközössége nevében jelezte szegedi olvasónk a 30/903-4415-ös telefonszámról: „Sajnos a lakóépületünk előtt beszakadt az út a fürdő és a Forrás Szálló építése miatt, a burkolat nem bírta ki a nagy súlyú gépjárműveket. Fennáll a veszély, hogy további rongálódás esetén a házból kivezető szennyvízcsatorna is megsérül, ugyanis efölött van a süllyedés. Hiába jeleztük a problémát a kivitelezőknek, valamint az önkormányzati képviselőnknek, nem történt semmi már hónapok óta. A zaj továbbra is zavar minket, hiszen amikor egy nagyobb sebességgel haladó teherautó kereke belehuppan a gödörbe hajnaltájt, még a holtak is felébrednek. Szeretnénk, ha az úthibát minél hamarabb kijavítaná az arra illetékes. Molnár László, a szegedi önkormányzat városüzemeltetési irodájának vezetője megnyugtató választ adott olvasónk kérésére. Miután lapunk jelezte a problémát, az önkrományzat munkatársai néhány napon belül kijavították az olvasó által említett Jankovich utcai úthibát. HIÁNYZÓ ZÁRÓVONAL Dósa Endre jelezte: Szegeden, a Csongrádi sugárút 12. szám előtt hiányzik egy 2 méteres sárga záróvonal, amely megakadályozza, hogy a kerékpárutat szabályosan használókba oldalról belerohanjanak a szabálytalankodók. A kerékpárosok nevében kéri ennek a pótlását. Frankó János, a szegedi önkormányzat fejlesztési irodájának közlekedési referense úgy tájékoztatta lapunkat: a Csongrádi sugárút 12. szám előtt azért nem záróvonal, hanem szaggatott, sárga terelővonal van felfestve, mert itt engedélyezett a parkolás az út mellett. A szemközti oldalon nem parkolhatnak az autók, így ott záróvonalat festettek fel. Az autósoknak természetesen fokozottan kell figyelniük a kerékpárosokra ki-, illetve bekanyarodásnál. OLVASÓINKNAK Szerkesztőségünk fenntartja a jogot arra, hogy a beérkezett észrevételeket, olvasói leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában, teljes névvel aláírva közölje. Az írások olvasóink nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség véleményével. * KAPCSOLATOK 15 POSTABONTÁS Mérhetetlen keserűség Tisztelt közvélemény, mérhetetlen keserűséggel tölt el, hogy ennyi év elteltével sem korrektül tájékozódhatnak 2005-ös úgynevezett politikai megnyilvánulásokról, annak valódi tartalmáról, indítékairól és céljáról. Az igazság pedig az, hogy elhíresült beszédem a gyatrán, következetlenül politizáló SZDSZ küldötteit volt hivatott felrázni. Erről a tényről a széles közvéleményt elfelejtették tájékoztatni. Csak és kizárólag az ellenzék vezérének címzett - elismerem, vitriolos, éles - bírálatát kapták ki a szövegkörnyezetből, irtózatosan csúsztatva himnuszgyalázásként. A „nemzet imáját”, a himnuszt, tehát Kölcsey Ferenc műfaji ajánlású, Hymnus című A magyar nép zivataros századaiból alcímű költeményének első versszakát és annak Erkel Ferenc által megzenésített feldolgozását, vagyis a köztársaság, a magyar nemzet Himnuszát, annak betűjét és szellemét, én sosem sértettem, gyaláztam meg. Parafrázisom azért született, mert úgy véltem, hogy mélységes fájdalomra, kis magyar abszurdként ez már elkövettetett... A nagyon nemzeti és nagyon szocialista retorikával elsöprően hódító országos vezér épp Tokajban, tehát topográfiailag a vers harmadik szakaszában is említett helyszínen és annak kapcsán eltévelyedett. Ráadásul aktuálisan kiemelkedő közjogi méltóságának gyakorló ideje alatt, miniszterelnökként. Borzalmasan fájt, mérhetetlen keserűséggel töltött el. Miképp mérhetetlen keserűséggel töltött el, hogy sem a rendszerváltó SZDSZ, sem a Fidesz nem önazonos immáron. Öt évvel ezelőtt sem, napjainkban végképp. A Fidesz egyre kevésbé a többpártrendszer híve, sokkal inkább több rendszer híveinek a pártja. Az SZDSZ meg gyakorlatilag nincs. Amikor anno a küldötteknek Shakespeare-t citálva azt mondottam:....be kell az ajtót zárni...!” - senki sem vihorászott a teremben. Idézem:....mert hát, barátaim, mi a Szadesz ma?! Homokhátság, fővárosa lesz Bia... itt meg játsszátok az ügynök halálát... pedig oly egyszerű és honi - uraságoknál tiszttartó, elvtársaknál tartó-tiszt... Ennyi. És nem szegénykérdés van, barátaim, hanem gazdagkérdés... Tesókám, hogy lettél te hirtelen ilyen kurva gazdag...?! Az előbbire árnyalt „csak” a válasz, az utóbbira válasz csak nem érkezik. Miként egykori Hamlet mondom. ....be kell az ajtót zárni...! - és ez a tanácskozás térítse észre és vissza az SZDSZ-t ahhoz az ősihez, ami volt. Az eredeti alapszabály első bekezdéséhez. Az SZDSZ legyen szociálisan elkötelezett liberális párt. És új fényű nevén szólítsuk úgy, mint egykor, 89-ben. A régi, szép és becsületes nevén.” Itt csak viharos taps volt. Nem volt röhögés. Aztán nem történt semmi. A saldo mára ismert. Egész beszédemet amúgy Kölcsey súgta, ihlette. Mint egykori alma materem, a budapesti Kölcseygimnázium jeles érettje, vénségemre is kölcseyista maradtam. Őspártonkívüli, a nemzetért élő, elkötelezetten liberális kövület. Halálosan fölzaklat, hogy „A haza minden előtt" költészetét, paradigmatikus próféciáját sajátos műfordításban gyakorolja ez az egész levitézlett elit. Minden és mindenki elől mindent hazavisznek. Tisztelet a kivételnek. Ezért szólaltam meg csaknem öt évvel ezelőtt is. De mert pusztába kiáltottam, a szavam is puszta szó maradt. Vagy gyarló bulvárhamisítvány. Az eredmény, lásd fentebb és napjainkat szintén ismert. Miért is szóltam?! - Mert a honi kultúra egyik decentrumának a végvárában szolgáltam mint várkapitány, és reméltem, súlya lesz a szavamnak. Ahogy mondani szokás, a remény hal meg utoljára... De ki fogja szegényt eltemetni...? Mert azt gondolom ma is, hogy a színész a nemzet napszámosa, a politikus pedig számos napon a nemzeté. A közjó szolgálatosai, rokon szakmák. Direktorként azonban száműztem a politikát a Házból. Szobámban sem engedtem sem ellenzéki, sem kormányoldali aktuálpolitizálást. Ami pedig alkalmi le- vagy felzsidózásomat illeti, bár megszokhatatlan - megszoktam. Hétfőtől péntekig magyar vándorszínész vagyok. Szombaton zsidó. Sabesz biboldó. Vasárnap meg kialszom az egészet. Ami pedig a himnuszt illeti, halvány vigyázzba állok. Az appelplatzon is úgy fogok. Ami pedig Csóka urat illeti... szerencsénk volt egymáshoz. A Jóisten lefogta a kezemet. Ami pedig a nekem ígért kést, tőrt vagy puskagolyót illeti - nincsenek illúzióim. Megtalál. Címem ismert. A Jóisten meg lefogja a szememet. Szegeden. Székhelyi József