Délmagyarország, 2019. december (109. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-02 / 279. szám

2 Aktuális ÁLLÁSPONT FARKAS JUDIT ÚJSÁGÍRÓ Adni is meg kell tanulni­ okszor kezdtem már úgy jegyzetet, hogy „mióta gyerekeim vannak” - a mai is egy lesz ezek közül. Szóval, mióta gyerekeim vannak, mindig várom azt az első bűvös hétvégét, amikor felkapcsolják az ünnepi fényeket, és fellobban az első gyertya lángja az adventi koszorún. A gyerekkoromtól a gyereke­inkig eltelt jó pár év, amikor a várakozás nem volt ennyire hangsúlyos, adventi koszorú először akkor készült, amikor az első lányom volt csecsemő. Nem is sikerült rosszul, pedig az alapja bálázómadzaggal lett körbetekerve: nagyon büszke voltam az alkotásra. Egy ideje már együtt készítjük a gyere­kekkel. Az ünnepi készülődést is tanulni kell - tud-e ünne­pelni az, aki nem tette soha, nem tapasztalta meg, milyen? Eszembe jutott az a képsorozat, amit a napokban láttam az interneten: gyerekeket fotóztak le a világ minden táján kedvenc játékaikkal. Volt, aki egész játékbolttal pózolt - volt, aki­­ egyetlen műanyag dinoszau­ruszt dédelgetett. Lehetett sej­teni, nincs is neki más, és nem csak a Föld túlsó oldalán élnek ilyen kicsik. Az elsős nagy­lány meg közben hazajött azzal a hírrel, hogy az iskolában gyerekeknek gyűjtenek játékokat, karácsonyra. Ő is szeretne vinni dobozt. Advent első napján futóangyalok tették ugyan­ezt jótékonysági félmaratonon, lapunk is gyűjt a Jóakarat hídja keretében rászoruló családoknak, embereknek, számos akcióhoz csatlakozhatunk az adventi időszakban. Vonjuk be a gyerekeket: azt is meg kell tanulni, hogy öröm lehet adni is, nemcsak kapni, látni vagy tudni más örömét. A játék, amit ő két éve elő sem szedett a szekrényből, másnak azt jelentheti, hogy idén lesz csomag a karácsonyfa alatt.­­ Azt is meg kell tanulni, hogy öröm lehet adni is. £ judit.farkas@delmagyar.hu HIRDETÉS endcntium lyiss minden nap a Kedvezményei www.digitalstand.hu/kalendarium DÉLMAGYARORSZÁG 2019.12.02., hétfő Szerényen, ám boldogan élnek Nagyi Edináék Három hónapos kora óta ne­veli egyedül most 13 éves fiát Nagyi Edina. Két hónapja köl­töztek első saját otthonukba a szentmihályi kiskertekbe. A 26 négyzetméteres ingatlanban szerényen élnek, legnagyobb szükségük tűzifára lenne. SZEGED-SZENTMIHÁLY HAJÓ EDINA Nappal sem könnyű megtalálni azt a kis házat, ahol alig két hó­napja él Nagyi Edina 13 éves fiával, Miksával. Este, szakadó esőben nehéz dolgunk volt. A szentmihályi kiskertekben lévő takaros házban mosolyogva fo­gadott bennünket az édesanya és fia, akik örülnek annak, hogy hosszú idő után végre van saját otthonuk. A fiút az sem zavarja, hogy messze van a buszmegálló. NINCS FŰTÉS A KIS HÁZBAN Edina három hónapos kora óta neveli egyedül fiát, eddig édes­anyjával éltek együtt Szegeden, ám már régóta vágytak arra, hogy kettesben legyenek. A 26 négyzetméteres ingatlant két hónapja vásárolta meg az édes­anya. Nemrégiben szigetelték le a fenti részt, a gondot az okozza, hogy a fűtésük egyelőre megol­datlan, lent van egy kis kályha, ezt úgy kapták, ám az emeleten nincs fűtés, így penészesedik a fal. A kályha mellett bojlert is kaptak, de sok minden hiány­zik még a kis lakásból. - Nincs sütőm, pedig nagyon szeretünk sütni Miksával, aki imádja a ha­sát. A gáz sincs bevezetve, de szerencsére villany van - magya­rázta Edina. A fiú hozzátette: „anyu, a hétvégén is sütöttünk”, mire édesanyja elnevette magát, ugyanis sütés nélküli édességet készítettek együtt. Miksa el­árulta, nagyrészt ő alkotta, gon­dolkozik azon, hogy séf lesz. A LEGFONTOSABB,HOGY EGYÜTT LEGYENEK Miksát nem zavarja hogy messzebb köl­töztek, sok évfo­lyamtársa és osztálytársa van Szentmi­­hályon.­­ A Karolina-is­­kolába járok, a 6 óra 40-es busszal szok­tam indulni, sze­retek időben oda­érni. Nagyon szeretem a sulit, kedvelem az osztálytársai­mat és a tanáraimat - magya­rázta a fiú. Édesanyja elmondta, már az első napokban sem en­gedte, hogy kikísérje a buszmeg­állóba, az sem érdekli, hogy sötét van és sár. - A lényeg, hogy együtt lehetünk, nekünk ez a legfontosabb, az sem zavar, hogy kicsi a hely - mondta a kamasz fiú, aki az ebédlőasztalon épp a házi feladatát írta. Edinának jelenleg n­incs ál­landó munkahelye, nemrég szűnt meg az állása, eladó­ként dolgozott. Most alkalmi munkákból él, egy kisbabára vigyáz és takarít. TŰZIFÁRA LENNE SZÜKSÉGÜK Januártól újra szeretne a szakmájában elhelyezkedni, úgy fogalma­zott, szívesen tanul, volt már műszaki, ruházati eladó, és dolgozott pékségben is. Jelenleg alig 90 ezer forintból kell kijönniük havonta, legnagyobb gondjuk a tűzifa hiánya, valamint a fűtés megoldatlansága. - Barátnőm­től kaptunk egy utánfutónyi tüzelőt, de ez körülbelül egy hétig lesz elég. Hosszabb távon pedig gondolkodnom kell a fűtési rendszer kialakításában, fent minden vizesedik - fogal­mazott az édesanya. Láttuk, nincsenek nagy igényei, azt mesélte, ruháit barátnőitől kapja. Ennél nagyobb gond a ka­masz fia ruháztatása, aki egyre nő. Miksának sincsenek nagy vágyai, a szerény fiú egy táv­csövet szeretne karácsonyra, nagy álma pedig egy kerék­pár, hogy tudjon a barátaival biciklizni. Miksa és édesanyja, Edina két hónapja élnek kettesben saját otthonukban. FOTÓ: TÖRÖK JÁNOS JÓAKARAT HÍDJA A lapunkban bemutatásra kerülő 12 család számára a jóakaratforintokat december 15-éig várjuk a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász 11735005-20392886 OTP Banknál vezetett számlaszámára. Akinek kérdése, vagy más jellegű felaján­lása van, a 62/567-825-ös telefonszámon jelentkezhet munkaidőben. Bútort, műszaki cikket és egyéb tárgyi adományokat csak abban az esetben fogadunk, ha azok megfelelő állapotúak, és a támogatott családoknak valóban szükségük van rá. Ezeket előzetes egyeztetés után a helyileg illetékes Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász irodájába vihetik el a felajánlók, vagy közvetítésünkkel közvetlenül a kiválasztott családnak is átadhatják. PÁLYÁZATOT HIRDETÜNK OLVASÓI LEVELEK ÍRÁSÁRA - SZAKÁCSKÖNYVET ADUNK AJÁNDÉKBA Karácsonyi emlékeket várunk CSONGRÁD MEGYE MUNKATÁRSUNKTÓL Kérjük kedves olvasóinkat, hogy írják meg a Délmagyar­­ország számára a legkedve­sebb, vagy éppen legem­lékezetesebb karácsonyi élményüket. Szerkesztőségünk a leg­jobban sikerült leveleket és írásokat megjelenteti a Dél­­magyarország napilapban és a delmagyar.hu weboldalon, azok szerzőit pedig megaján­dékozzuk most megjelent ka­rácsonyi szakácskönyvünk­kel. Szeretnénk kérni, hogy be­küldendő írásaik ne legyenek hosszabbak 2000 leütésnél (karakternél)! Amennyiben lehetőség van rá, küldhetnek az írások mellé fotót is, amelyeket természete­sen visszapostázunk a beküldő részére. Olyan fényképet is várok önöktől, amelyek nem közvetlenül a leírt karácso­nyi emlékhez kapcsolódnak, hanem az adott korszak han­gulatát idézik fel vagy mutatják meg. Leveleiket a szerkesztoseg@ delmagyar.hu elektronikus, vagy a 6729 Szeged, Szabadkai út 20. postacímre várjuk. Ünnepi írásokat, fotókat várunk olvasóinktól. FOTÓ: FORTEPAN

Next