Délmagyarország, 2019. december (109. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-02 / 279. szám
2 Aktuális ÁLLÁSPONT FARKAS JUDIT ÚJSÁGÍRÓ Adni is meg kell tanulni okszor kezdtem már úgy jegyzetet, hogy „mióta gyerekeim vannak” - a mai is egy lesz ezek közül. Szóval, mióta gyerekeim vannak, mindig várom azt az első bűvös hétvégét, amikor felkapcsolják az ünnepi fényeket, és fellobban az első gyertya lángja az adventi koszorún. A gyerekkoromtól a gyerekeinkig eltelt jó pár év, amikor a várakozás nem volt ennyire hangsúlyos, adventi koszorú először akkor készült, amikor az első lányom volt csecsemő. Nem is sikerült rosszul, pedig az alapja bálázómadzaggal lett körbetekerve: nagyon büszke voltam az alkotásra. Egy ideje már együtt készítjük a gyerekekkel. Az ünnepi készülődést is tanulni kell - tud-e ünnepelni az, aki nem tette soha, nem tapasztalta meg, milyen? Eszembe jutott az a képsorozat, amit a napokban láttam az interneten: gyerekeket fotóztak le a világ minden táján kedvenc játékaikkal. Volt, aki egész játékbolttal pózolt - volt, aki egyetlen műanyag dinoszauruszt dédelgetett. Lehetett sejteni, nincs is neki más, és nem csak a Föld túlsó oldalán élnek ilyen kicsik. Az elsős nagylány meg közben hazajött azzal a hírrel, hogy az iskolában gyerekeknek gyűjtenek játékokat, karácsonyra. Ő is szeretne vinni dobozt. Advent első napján futóangyalok tették ugyanezt jótékonysági félmaratonon, lapunk is gyűjt a Jóakarat hídja keretében rászoruló családoknak, embereknek, számos akcióhoz csatlakozhatunk az adventi időszakban. Vonjuk be a gyerekeket: azt is meg kell tanulni, hogy öröm lehet adni is, nemcsak kapni, látni vagy tudni más örömét. A játék, amit ő két éve elő sem szedett a szekrényből, másnak azt jelentheti, hogy idén lesz csomag a karácsonyfa alatt. Azt is meg kell tanulni, hogy öröm lehet adni is. £ judit.farkas@delmagyar.hu HIRDETÉS endcntium lyiss minden nap a Kedvezményei www.digitalstand.hu/kalendarium DÉLMAGYARORSZÁG 2019.12.02., hétfő Szerényen, ám boldogan élnek Nagyi Edináék Három hónapos kora óta neveli egyedül most 13 éves fiát Nagyi Edina. Két hónapja költöztek első saját otthonukba a szentmihályi kiskertekbe. A 26 négyzetméteres ingatlanban szerényen élnek, legnagyobb szükségük tűzifára lenne. SZEGED-SZENTMIHÁLY HAJÓ EDINA Nappal sem könnyű megtalálni azt a kis házat, ahol alig két hónapja él Nagyi Edina 13 éves fiával, Miksával. Este, szakadó esőben nehéz dolgunk volt. A szentmihályi kiskertekben lévő takaros házban mosolyogva fogadott bennünket az édesanya és fia, akik örülnek annak, hogy hosszú idő után végre van saját otthonuk. A fiút az sem zavarja, hogy messze van a buszmegálló. NINCS FŰTÉS A KIS HÁZBAN Edina három hónapos kora óta neveli egyedül fiát, eddig édesanyjával éltek együtt Szegeden, ám már régóta vágytak arra, hogy kettesben legyenek. A 26 négyzetméteres ingatlant két hónapja vásárolta meg az édesanya. Nemrégiben szigetelték le a fenti részt, a gondot az okozza, hogy a fűtésük egyelőre megoldatlan, lent van egy kis kályha, ezt úgy kapták, ám az emeleten nincs fűtés, így penészesedik a fal. A kályha mellett bojlert is kaptak, de sok minden hiányzik még a kis lakásból. - Nincs sütőm, pedig nagyon szeretünk sütni Miksával, aki imádja a hasát. A gáz sincs bevezetve, de szerencsére villany van - magyarázta Edina. A fiú hozzátette: „anyu, a hétvégén is sütöttünk”, mire édesanyja elnevette magát, ugyanis sütés nélküli édességet készítettek együtt. Miksa elárulta, nagyrészt ő alkotta, gondolkozik azon, hogy séf lesz. A LEGFONTOSABB,HOGY EGYÜTT LEGYENEK Miksát nem zavarja hogy messzebb költöztek, sok évfolyamtársa és osztálytársa van Szentmihályon. A Karolina-iskolába járok, a 6 óra 40-es busszal szoktam indulni, szeretek időben odaérni. Nagyon szeretem a sulit, kedvelem az osztálytársaimat és a tanáraimat - magyarázta a fiú. Édesanyja elmondta, már az első napokban sem engedte, hogy kikísérje a buszmegállóba, az sem érdekli, hogy sötét van és sár. - A lényeg, hogy együtt lehetünk, nekünk ez a legfontosabb, az sem zavar, hogy kicsi a hely - mondta a kamasz fiú, aki az ebédlőasztalon épp a házi feladatát írta. Edinának jelenleg nincs állandó munkahelye, nemrég szűnt meg az állása, eladóként dolgozott. Most alkalmi munkákból él, egy kisbabára vigyáz és takarít. TŰZIFÁRA LENNE SZÜKSÉGÜK Januártól újra szeretne a szakmájában elhelyezkedni, úgy fogalmazott, szívesen tanul, volt már műszaki, ruházati eladó, és dolgozott pékségben is. Jelenleg alig 90 ezer forintból kell kijönniük havonta, legnagyobb gondjuk a tűzifa hiánya, valamint a fűtés megoldatlansága. - Barátnőmtől kaptunk egy utánfutónyi tüzelőt, de ez körülbelül egy hétig lesz elég. Hosszabb távon pedig gondolkodnom kell a fűtési rendszer kialakításában, fent minden vizesedik - fogalmazott az édesanya. Láttuk, nincsenek nagy igényei, azt mesélte, ruháit barátnőitől kapja. Ennél nagyobb gond a kamasz fia ruháztatása, aki egyre nő. Miksának sincsenek nagy vágyai, a szerény fiú egy távcsövet szeretne karácsonyra, nagy álma pedig egy kerékpár, hogy tudjon a barátaival biciklizni. Miksa és édesanyja, Edina két hónapja élnek kettesben saját otthonukban. FOTÓ: TÖRÖK JÁNOS JÓAKARAT HÍDJA A lapunkban bemutatásra kerülő 12 család számára a jóakaratforintokat december 15-éig várjuk a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász 11735005-20392886 OTP Banknál vezetett számlaszámára. Akinek kérdése, vagy más jellegű felajánlása van, a 62/567-825-ös telefonszámon jelentkezhet munkaidőben. Bútort, műszaki cikket és egyéb tárgyi adományokat csak abban az esetben fogadunk, ha azok megfelelő állapotúak, és a támogatott családoknak valóban szükségük van rá. Ezeket előzetes egyeztetés után a helyileg illetékes Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász irodájába vihetik el a felajánlók, vagy közvetítésünkkel közvetlenül a kiválasztott családnak is átadhatják. PÁLYÁZATOT HIRDETÜNK OLVASÓI LEVELEK ÍRÁSÁRA - SZAKÁCSKÖNYVET ADUNK AJÁNDÉKBA Karácsonyi emlékeket várunk CSONGRÁD MEGYE MUNKATÁRSUNKTÓL Kérjük kedves olvasóinkat, hogy írják meg a Délmagyarország számára a legkedvesebb, vagy éppen legemlékezetesebb karácsonyi élményüket. Szerkesztőségünk a legjobban sikerült leveleket és írásokat megjelenteti a Délmagyarország napilapban és a delmagyar.hu weboldalon, azok szerzőit pedig megajándékozzuk most megjelent karácsonyi szakácskönyvünkkel. Szeretnénk kérni, hogy beküldendő írásaik ne legyenek hosszabbak 2000 leütésnél (karakternél)! Amennyiben lehetőség van rá, küldhetnek az írások mellé fotót is, amelyeket természetesen visszapostázunk a beküldő részére. Olyan fényképet is várok önöktől, amelyek nem közvetlenül a leírt karácsonyi emlékhez kapcsolódnak, hanem az adott korszak hangulatát idézik fel vagy mutatják meg. Leveleiket a szerkesztoseg@ delmagyar.hu elektronikus, vagy a 6729 Szeged, Szabadkai út 20. postacímre várjuk. Ünnepi írásokat, fotókat várunk olvasóinktól. FOTÓ: FORTEPAN