Délsziget, 1991 (19-21. szám)
1991 / 20. szám
Bethlen Gábor Gimnázium előtt, az árvízvédelmi kőfalat képezzük ki a vásárhelyi XX. század siratófalának, ahol bronztáblák tucatjai fogják őrizni hőseink nevét.. . Ide mindenki elzarándokolhat és az év bármely időszakában elhelyezheti a kegyelet virágait. De ezenkívül a városháza mögötti téren, annak újrakezdésével később állítanánk egy közös emlékművet is, amely valamennyi áldozat véréért kiált: halála bekövetkezett már harctéren, fogolytáborban vagy gázkamrában. Persze ezeknek a terveknek a végrehajtása a város lakosságának anyagi áldozatvállalásától is függ. ÁRMENTESÍTŐK emlékműve Nehéz gazdasági helyzetünkben a távolabbi, de nem hanyagolható tervek közé kell tartoznia egy emlékműnek, amely az ármentesítők 1847-től 1910-ig terjedő munkáját dicséri. Nincstelen, szegény emberek ezreinek adott munkát és kenyeret a város környékén végzett emberfölötti, áldozatos földmunka (Gondoljunk Csak Bibó Lajos: „Mihály lovat akar” c. drámai erejű elbeszélésére.) Ez a város, ahol a Hód-tó, erek és más tavak lecsapolásától kezdve a Tisza határunkban több helyen történt átvágásáig, csatornák ásásától gátak és városvédő körgát építéséig, avagy hidak, középületek alapozásáig stb. annyi verítéket hullattak, sohasem felejtheti el apáink küzdelmét! írhatnánk még persze a további tervekről is: a kuruckori szabadságharcban való résztvevők, vagy a Bujdosó-Pető-Törő-féle ufókuruc mozgalomban hősi halált haltak emlékét őrző, vagy az 1956-os forradalmat megörökítő monumentumok tervéről is, de miután ezeknek a megvalósítása több millió forintba kerül, korai még róluk gondolkodni. Végezetül pedig hadd jegyezzen meg: ezekkel az emlékművekkel Vásárhely nem zavaros mítoszt teremt, hanem számba veszi valós értékeit. Amikor szaporodik az élet és vagyon ellen súlyos vétségek száma, amikor határainkon belül és kívül ellenségeink rendre megkérdőjelezik e földhöz fűződő tulajdonjogukat, még soha nem vol akkora szükség ezekre a monumentumokra, mint most. Hirdetni fogják és példát mutatnak, hogy a hazáért, ezért a nemzetért, benne városunkért évezred óta százezrek vállaltak áldozatot és ha kellett életüket is adták! A tömeg szava Mélyhűtőbe tenni a múló időt? Koccannak ránk a jelen ordas fogai elégszer. Kiköpjük talán a tüdőnk?... Szívünk zakatol. Úttalanul az úton Némán ballagunk. SZENTI TIBOR 34 FEHÉR JÓZSEF