Délvidéki Hirlap, 1950. március (2. évfolyam, 53-74. szám)

1950-03-15 / 63. szám

Tapasztalatcsere a szegedi és vásárhelyi rizstermelő rszcs-tagok között • Éoros évre nő a rizseki bőré tett területek nagysága a Dél­vidéken. Az idén már négy szegedi termelőszövetkezeti csoport is bekapcsolódik a rizstermesztés­be, ami jelentős hasznot biztosít a szövetke­zet számára. A vásárhelyi ha­­tárban már »múltja« van a rizsnek, több termelő követke­zeti csoport már évek óta ter­meszti sikerrel. Mint halljuk, most kísérleteket folytatnak az öntözéses vetésforgó be­vezetésére, az öntözés legtö­kéletesebb technikájának meg­állapítására. A szegedi rizs­ter­mesztő termelés következeti csoportoktól a jövő hét folya­mán látogatók mennek át a vásárhelyi határba és tapasz­­talatokat gyűjtenek a fejlet­tebb rizsitelepeken. A délvidéki rizstermesztés ügyét nagy gonddal támogatja az újszeged­i Növénytermeszté­si és Növénynemesítő Intézet amely tudományos módszerek segítségével tanulmányozza a termesztés folyamatait, hogy kikísér­ve tűzze délvidéki éghaj­lati viszonyoknak leginkább megfelelő termesztési módsze­­reket. Itt vizsgálják meg azt is, hogy mi okozza a rizs ve­szedelmes betegségét, a rizs­­brusODCt, ami tavaly jelentős kárt okozott a rizstermésben. Ennek a betegségnek a kór­okozóját még nem ismeri a tudomány. Ha sikerül megta­lálni, nagy veszedelemtől sza­­bad­ meg a rizstermelés. A fasiszta vezetés alatt álló jugoszláv szakszervezeteknek nincs semmi keresnivalójuk a szakszervezeti világszövetségben A romániai országos szak­­­szervezeti tanács végrehajtó bi­zottsága magáévá tette a ma­gyarországi országos szakszer­vezeti tanács javadatát a fö­­ldaszta vezetés «M k©rlöt Ju­goszláviai az aksztervezieletperc a Szakszervezeti Világszövetség­től való kizárására vonatkozó­an. A belgrádi körnek és gyilko­sok klikkjének a Raj­­ce I£oez­­tov-per során történt leleplezése beigazolja — mondja a határo­zat —, hogy a Tito—Rankovic*­­klik nyíltan az angol amerikai monopol trösztök szolgálatában áll és mint ilyen eszköze a dolgozó népek egységét megbon­tó törekvéseiének. Az angol-ame­rikai imperializmus ügynökei­nek és kémbandáknak soraiban ott vannak a Jugoszláviai szak­­­szervezetek fasiszta vezetői is. A jugoszláviai szakse­rvezetek fasiszta vezetősége, elárulva a nemzetközi proletáriájnat és a munkásosztály szolidaritásának eszsnéit, engedelmes eszköze lett a fasiszta Tito—Rankovica klikknek és a modaizmus or­szága­­ „ népi demokráciák, a nemzetközi munkásmozgalom elleni gyűlöletet hirdeti. Utó ügynökei a jugoszláviai a fasiszta rendőrségbe. A Ju­goszláviai szakszervezetek így ma már ezközök az elnyomók és k­i­zsákmányo­lók kezében és ezeknek a szakszekrvesetek­nek igénybevételével az amerikai és angol monopolkapitalistáik napi 12—16 munkaórát erőszakodnak rá a dolgozókra, éhbért fizet­nek, mindezek ellenére azt kö­vetelik, hogy minél több stra­tégiai nyersanyagot termeljen az új háborúra izgató tábor számára. *­* A Magyar Dolgozók Párt­ja I—IV. kerületi kulturgárdá­ja március 19-én este 7 órai kezdettel mutatva be * Fekete Sasban Márdi Éva nagysikerű színművét, melynek címe: Mélyek a gyökerek. A főbb­­szerepeket : Földesi Margit, Tóth Jolán, Bánfi Frigyes, Varga Tóth László játsszák így történt 1848-ban... Szemtanú: Vajda János — 1848 február vége felé Mz r­á­jött, hogy Pártéban kiütött a ,­i forradalom..­ Majd a berlini kravallók (zavargások) hírér­e vettük.­­ Szörnyűség! Hát már még a­­ németek !»! Csak a magyar nem! Nyomorúság! Gyávaság!­­ Szégyen lesz magyarnak lenni.­­ Ilyen kifakadások voltak hajiha-­­ tók. De végre a mérték meg­telt. Bécsben ia kitört a ribillió.­­ Bécsben! Ez több volt, mint amennyit el lehetett viselni. Vasvári órahoegzant szónokolt­­ a Fillingerben, a­romóban, s ahol fogékony közönségre ta­lált. Kívüle még Oroszhegyi, Magos, Gál Ernő, Sebő Anti, s többen harangok­ozták a töme­get. Március 14-én néhány szóvivő fiatalember a közvélemény asz­talánál abban állapodott m­eg, hogy másnap reggel proklamál­­ja a forradalmat. Éppen ak­kor léptem a kávé­házba, midőn e végzés már hoz­va volt .Indultak kifelé. Én e rajongást nem tudtam komo­­í I­ívan venal és amiatt,­ hogy egy­­ LfaViyííito­r-Uktt tefeötoaitfitaj lom dacára, rovásom volt K tui­­bunosc elftjt. Oroszhegyi Józsa szerfölött súlyos képpel figyelm­eztetett, hogy — népszerűtlen kezdek lenni! Borzasztó! — De hát mi­ért holnap ? — mondom ekkor. Miért nem ma mindjárt? Az éjjel elfoghatnak benneteket. Rovásom jóvá volj téve. Oroszhegyi, m­it valami gene­rális előre­t vezényelt. De a többség amellett volt, hogy most kevés e­m­ber van az utcákon. Maradjon holnapra. Másnap reggel, március 15-én, Petőfi, Vasvári, Jókai, Sírkei, az elmaradhatatlan Oroszhegyi, alig néhányadmagukkal megin­dultak a F­iliegerből és mennek a Hatvani utcán végig az orvos­­egyetem udvarára- A Fillinger ajtajánál találkoztam szembe velük, s anélkül, hogy tudnám, mi a program, hozzájuk csatla­koztam. Az utcán „Éljen a sza­badság!“ kiáltások min­tegy m­egkétszerzték vámunkat.­­ Az orvosi egyetem egyik főkon­­i termébe léptünk, hol éppen ma t 1z0tetaott * Oh­­­zys szó a vezetők részéről és a­­ növendékek fölugráltak székek­­­ rő], majd az udvarra tódultak.­­ Itten Petőfi fölállt egy szék-­­ re és elzavarta a „Talpra ma­­gyar“-t. Lelkes éljenzés, az „es­küszünk“ szó követte a végso­­rakat. Utána Jókai lépett föl és fölolvasta „Mit kíván a ma­gyar nemzet?“ 61111 alatt a ti­zenkét pontot. Hasonló lelke® éljenzés, kiáltozás. Innen a jogi egyetembe vonult a csapat, már ekkor több esen főre növekedve. Az összes jo­­gátsság lejött az egyetemiérre, ahol Petőfi, Jókai ismételték az előbbi szavalást, s ahol Vi­­dacs János rögtönzött kész be­széddel varangozta fel az ifjú­ságot. Következett a Länderer­­s Heckenast-féle nyomda előtti jelenet, a Hatvani-utca azon há­za előtt, ha­ most a Kimmon­­kávéház van. Petőfi verse és a tikokét pont itt, cenzúra nélkül, rögtön ki lett szedve, nyomva, mialatt az utcán izgató szónoklatok tar­tatták számosak által, a nyom­­jtatványok aztán szétosztattak. » Délután már az egész város­­­s Izgalomban és talpon volt.­­ Eáni kezdett, még pedig jó­l­i A tieseli&í Uts tnt csődült esernyős tömeggel. S Itt a hatóság termébe rohant szóvivők s a roppant népség ki­­áltozása folytán a tanács is ma­gáévá tette és az erkélyről prok­­la­málta a tizenkét pontot. Az eső folyvást szakadt De a tömeg esernyőben föl­ment Budavárába, ő szabadította. Táncsiigot és diadallal hozta át Pestre... Talán Budapetsen is történ­tek volna erőfeszítések, mint egész Európa minden nagy vá­rosában, az akkor oly szédítő varázsú Páris forradalanának Utánozására; de egyet, mint szemtanú; bizonyosnak merek állítani, hogy Petőfi nélkül a márciusi 15-i nap esvényei nem történnek a meg. ... Volt egy nagy, mindennel felérő tényező: Petőfi egyénisé­gének hódító varázsa. Petőfi egy rendkívüli, szinte emberfe­letti tünemény, kielégíthetetlen csodálat tárgya volt az ifjúság szemében és boldog az, aki kö­zelébe férkőzhetett. Ez volt a szerencsénk, azaz, hogy a nemzeté. Mert ez a dics­fény tette lehetővé, ez adta a nemzeti történelemnek az 1848-i március 15-ét. A meggyőződés, hogy ex susmimne re­ményezett mozgalom lelke, elö­­l idézője Petőfi volt, kifejezést nyert néhány nap múlva egy olyan tüntetésben, minőben még költő aligha részesült val­aha a művelt népek életében. Egy este majd a fél belváros összeverő­dött egy tüntető csoporba, Pe­tőfit éljenezve és arcképét hor­dozva meg egy olyan lobogón, aminőt búcsújárásokon szoktak előlvinni. Nem tudom, meddig tart a március idusa ünnep­i tett­ének szokása nálunk. Talán a félszá­zados forduló után meg is szű­nik, vagy legalább szűkebb kör­re módosul. Talán ettel­ik még egy újabb félszázad, mikor majd megint „lesz még egyszer ünnep a világon". ... Mindazonáltal azt hiszem, hogy Petőfi nőni fog még úgy a magyar, mint a külvilág­­íté­letében. És azok lesznek a leg­szebb korszakok a nevrtzet jö­vendő ékjében, amelyekben is­métlődőleg megint ő lesz az H­júság eszményképe. A legkedvesebb, amivel nem tartozunk, hogy március 15-e emlékének szenteljük. Attila óta biztoy kevés mai­gyar név ismeretes az egész vi­lág előtt. De e kevés közül a együt­tt a**, . Szabad hazában boldog ifjúság ünnepli ma «MÁRCIUSI 1 'ORRADAU»IRT A felszabadult Magyarország az odah­amvat építő ifjúsága büszke örömmel emlékezik vis­­­sza azokra a fordulóira, amikor népünk a szabadságért harcolt­ Szívünkbe vés­ük 1848 március 15. napját — Petőfi, Táncsics nevét és annak az ifjúságnak az emlékét, amely felkelt a zsarnoki rend az idegen elnyo­más, a feudális szolgaság ellen. Mi helyben tudjuk értéketek méltóképp ,adjuk ünnepelni a szabadságot fe tti vadam- har­cot. Hiszen még hat évvel ez­előtt­­* magunkon éreztük a mérhetetlen kizsákmányolás és a szkngaság gyötrelmeit. — De joggal ünnepelünk, mert 1945. április 4. óta m­egregyerjük a szabadság örömeit is. A hős­zovjet katonák vívták ki né­pünk szabadságát, a nagy Szov­jetunió hatalma és ereje segí­tett, hogy ezt is megtarthassuk. Szabad hazában boldogan él dolgozó népünk, Ifjúságunk, Krieszt Rákosi Mátyás bölcsen ve­­zet bennünket Lenin és Sztálin­­­tán élére. Március 15-ét csak április 6-e megvilágításában ünnepelhetjük méltóan s csak így, hogy helyt­ál­lunk a termelési munkában, ha mindent elkövetünk, hogy ötéves tervünket­­keresem te­l­­jegítíüik. A szodameta verseny elsősorban pedig az egyéni ver­seny az az út, amely elvezet ben­nünket ahhoz a célhoz, amit a Magyar Dolgozók Pártja tűzött ki elén­k: legyen az ifjúság a szocial­izmus építésének roham­csapata. S csak így, e feladatok teljesítésével követi a magyar ifjúság híven példaképét, a le­nini Komszomolt, s így valósít­ja meg mindannyi­unk vágyát: az egységes ifjúsági ezérd­sé­­g­et. A A szegedi ifjúság március 15-i ünnepsége ma dél­előtt 11 órakor kezdődik a Klaus­zál-téri Kossuth szobornál. Az ifjúsági nagygyűlést a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége szege­di szervezete rendezi, ünnepi beszédet mond Ságvári György,­­a MXNSz szegedi titkára. A gyűlésen Petőfi Sándor forra­dalmi verseiből szavalatok hang­zattak (­, szakszervezeti ének­kar pedig szabads­ágha­rcos da­lokat ad elő. Vásárhelyen is a NTNSz rendezi meg a sza­badságharc évfordulójának ün­nepségét. A város dolgozói a Szabadság-téren gyülekeznek és 10 órakor az Ifjúság vezetésé­vel a Kossuth-térre vonulnak a Magyar Szovjet Társaság zene­karának kíséretében. Az ünne­pélyt a Kossuth-téren tartják meg a következő műsorral: Humnusz, előadja az MSzT ze­nekar. 2. Megnyitóbeszédet mond Molnár Imre városi MINSz titkár. 8. Szavalat. 4. Ünnepi beszédet mond Bajomi Sándor MINSz megyei titkár. 5. Az egyesített dalárda előadja a Sztálin kantátát. 6. Zárószó.­­ 7. Az emlékművek megkognorá­­zása. 8. Internacionalé. A makói dolgozók munkahelyeik és tömegszerve­­zeteik előtt gyülekeznek és zászlók alatt vonulnak a Sza­­badság-téren délelőtt 10 óra­kor kezdődő nagygyűlésre. A gyűlés a Köztársaság dalával kezdődik, melyet a szakszer­vezeti dolgozók „Petőfi” ének­kara ad elő. Az ünnepség azo­­r oka Szén­ás­i Sándor, a MINSZ központi küldötte lesz. Az if­júsági szervezetek tagjai Pe­tőfi-verseké­t szavalnak. A nagygyűlés végén koszorúk­at helyeznek a Kossuth-szonos teipazatárót. Este a DRFOSz nagytem­és­ben a szabadságharc dalaiba zenéjéből, táncaiból összeállí­tott kultúrműsorral és regge­lig tartó tánccal fejezi be a makói fiatalság a márciusi if­­jak ünnepét.­­ Heinrich Mann, az ismert haladó német író vasárnap 78 éves korában meghalt k D01QG30 MQAMI fúlia. vásárrA MUNKA ELŐTT ÉS MUNKA UIÁK

Next