Délvilág, 1991. augusztus (48. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-01 / 179. szám
Tiszta a lelkiismerete a csongrádi Nagynak (Folytatás az 1. oldalról.) kel átvette a Kertvendéglőt. Nekünk önfenntartónak kell lennünk. Ám, mérlegelve azt is, hogy a Kertvendéglőben vagy tíz ember munkanélkülivé válna, ezért a saját felelősségünkre engedtünk. No, az tény, hogy nemcsak ez a veszteségünk, amit nála engedtünk. Úgy hírlik, hogy a vízmű vállalat idejében nem volt gubanc az étteremmel ... — Ha visszagondol a költségvetéses gazdálkodásra, meg arra, hogy hová jutottak a vízművek, egyértelmű magyarázatot ad minderre. A vízmű ugyanis egy mamutvállalat, ennek a Kertvendéglő csepp a tengerben. Amíg kapott állami támogatást, persze, hogy nem volt gond vele.Miután ez megszűnt, veszteséges lett. Logikus, hogy leadta! Szeptembertől meghirdetik a vendéglőt, igazgató úr? — Nem tudom, hogy meghirdetjük-e. A vendéglátós körökben ennek már híre ment. O Tehát tényleg igaz, hogy máris megvan a kiszemelt delikvens? — Van jelentkező. O Miként hallom, ön azt mondta a jelenlegi üzletvezetőnek: ő is pályázhat. — Pályázni pályázhat! O Valóban megszüntetik a konyhát? — Ebbe nem szólhatunk idele, mert vállalkozónak adjuk ki az üzletet, teljesen tetszőleges hasznosításra. S ha ő, mint vállalkozó, az italárusításból tud megélni... Itt egy a lényeg: a magas 'bérleti díjat 'befizesse nekünk. — Hol ebédeljenek ősztől a Kertvendéglő előfizetéses étkezői? — Nos, ha a város nemtudja ellátni az éttermet kellő számú üzemi étkezővel, vagyis nem rendel anynyit, hogy ebből a vállalat megéljen, akkor valakinek dotálni kellene az étkezést. O Hiszen jelenleg is van úgy 130 előfizető! — Hát akkor a mostani üzletvezető miért nem él meg? — Megélne ... — Akkor miért adja le az üzletet? S miért kell módosítgatni a szerződést? O Emberség? — Mi már annyi engedményt adtunk neki — fakad ki Kocsisné —, hogy ezzel csak a veszteségünket növeltük. Ha ez nem emberséges, akkor nincs hozzáfűznivalóm! O Amennyiben beperelné az üzletvezető önöket? — Miért? — kérdez viszsza Nagy Imre. — Bármelyik fél felbonthatja a szerződést 3 hónapos határidővel! O Nyugodtan alszik, tiszta a lelkiismerete ebben az ügyben? — Hát, nyugodtan nem alszom, de a lelkiismeretem ■tiszta! O Miért oly’ sok mostanában a konfliktusa? A Körös-torokban például az üdülőtulajdonosokkal, az önkormányzattal sem a legjobb a kapcsolata, azután itt ez a vendéglő... Mivel magyarázza? — Szerintem másnak is sok a konfliktusa. — A pénztelenség az oka mindennek — egészíti ki Kocsis Imréné. BALÁZSI IRÉN Megnyugvás a szentesi szülészeten Elkerülendő a leánykori terhességmegszakítás . Itt az osztályon szakmailag és emberileg mindenkinek megnyugvást és örömet hozott a változás, ami egyébként több mint 10 éve szerepelt az előzetes tervekben, és amit nekem annak idején irányítási feladatkéntis megszabtak. Bizonyos műszerezettségi fejlesztés már nem fért a beruházási összegekbe. Ettől függetlenül kielégítő színvonalon tudjuk azt nyújtani, amire az országban a jó átlagú városi kórházak szülészeti osztályai képesek. — Vannak specifikus eredmények is? — Igen. Ezek főként a szerencsés konstellációban kialakult, és ambiciózus kollektívának köszönhetők. Én mindig is jó néven veszem bárkitől a szakmai lépéstartást, a tájékozódást. Szóval olyan apróbb dolgokban, és ésszerű megoldások alkalmazásában, mint a magzati diagnosztika, a szülőszék, a rendszeres ultrahangos szűrővizsgálat stb. országosan is az élvonalban vagyunk. — Milyen konkrét előnyök mutatkoznak a most már egy épületben helyet kapott osztályon? — Például biztonságos és kulturált körülmények között végezhetők a kisebb műtétek is. Teljesen elfogadható viszonyok közepette gondoskodhatunk az újszülöttekről, a koraszülöttekről, és azokról az anyákról, akiknél valamilyen terhességi rendellenesség lép fel. Ugyanez mondható el az operált és az egyéb nőgyógyászatibetegekről is. Meg kell említenem, hogy más osztályok is — traumatológia,belgyógyászat — terjeszkedni tudtak a szülészet összevonásával. — Az osztály kedvező változásaival szinkronban van-e a páciensek, betegek felfogása, esetenként a látogatásra érkező hozzátartozók magatartása? — Az egészségügyi kultúra része a társadalom általános kultúrájának, és éppen ezért nem lehet imáról, holnapra „elrendelni” a kívánt és óhajtott viselkedést. Főleg azokra a kismamákra gondolok, akik terhességük idején sem hagynak fel a dohányzással, és ezzel veszélyeztetik a magzat épségét, egészségét! Ezzel a problémával sajnos naponta találkozunk. A látogatók magatartása — csoportosan jönnek, vagy elnagyolják a higiéniai előírásokat — helyenként és időnként szintén kifogás alá esik. — Mostanában felerősödtek a viták és a követelések a terhességmegszakítás, és ezzel együtt a magzat védelmének kérdéseiről. Erről mi az ön véleménye? — Mi természetesen érzékeljük a társadalmi és ezen belül a szociális és morális feszültségeket. Ám, helyzetünknél és munkánknál fogva — nagyon gyakran kész tények elé vagyunk állítva — már nem tudjuk alapvetően befolyásolni az eseményeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a magunk eszközeivel és lehetőségeivel nem teszünk meg mindent az anya és a magzat érdekében. Nekünk, és elsősorban a születendő életnek az lenne a megközelítőleg ideális állapot, ha a nők elkerülnék a nem kívánt terhességet. Az utóbbi időszakban sajnos emelkedett a leányanyák aránya, és ezzel összefüggésben, nálunk a terhességmegszakítások is gyakoribbak. A nemkívánt terhesség elkerülésére megvan, hogy úgy mondjam a védekező arzenál, de ezzel még nem egyenértékű az érintettek felvilágosultsága, és a felvilágosítás sem. Az persze más kérdés, hogy a magzat élettani, vagy külső tényezők hatására létrejött súlyos károsodása miatt javasoljuk a terhesség megszakítását. — Hogyan alakul a születések száma az osztályon? — Egyes „forgalomban levő” megállapítások ellenére biztató tény, hogy a születések körül megszűnt a csökkenő tendencia. A születések száma osztályunkon már tavaly is meghaladta a korábbi időszak statisztikáját, és az idén időarányosan is emelkedésről beszélhetünk. Ezek a folyamatok is igazolják a maguk módján, hogy mennyire szükség van a most már egyesített szülészet munkájára — fejezte be szavait az osztályvezető főorvos. SZABÓ RÓBERT A kórházudvaron tologatták a beteget, az orvosok egyik épületből a másikba szaladgáltak, és nehézségekbe ütközött a nővérek munkabeosztása. Ezek a bántó kísérőjelenségek szűntek meg az év eleje óta, amikor egy helyre került a szülészeti osztály a szentesi kórházban. Az egyesítés, az összevonás tapasztalatai aktuálissá teszik, hogy ezzel kapcsolatban szélesebb egészségügyi kitekintésre kérjük dr. Weszelovszky Iván kandidátust, osztályvezető főorvost. CSÜTÖRTÖK, 1991. AUGUSZTUS 1. — Az idén legalább nem ültettek föl bennünket! Június elején megmondta Raskó államtitkár, hogy egyetlen fillér intervencióra, hitelre ne számítsunk a bortermelő vállalatok kizárólag saját kockázatukra vásárolhatnak fel szőlőt. A volt KGST-tagországokbéli export megszűnésével ,mi is elvesztettük piacaink 50-60 százalékát, s ennek következtében felhalmozódtak készleteink. Most, a szüret előtt 60-65 ezer hektoliter bort tárolunk, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy tavaly megvettük az erre az évre szükséges szőlőt is. Hihetetlen feszültségeket okoz, hogy az idei termést nem tudjuk fölvásárolni. Részben azért, mert nincs miből — csak a kamatköltségünk 80 millió forint —, másrészt azért, mert nem tudjuk eladni a bort. Hiú ábránd, hogy Nyugat-Európába többet exportáljunk! Országosan megtermelünk 5 millió hektolitert évente, ebből mindössze 250 ezer hektolitert értékesítünk a közös piaci országokban. Szerintem legalább öt év kellene, és a kommersz tömegborok helyett minőségi fajták termelése ahhoz, hogy ez az arány elérje a 10 százalékot. Ez is nagyon optimista becslés, hiszen Nyugat- Európában kvótákat alakítottak ki (meghatározták, hogy melyik ország mennyi bort dobhat piacra) emellett azzal is védik a saját termelőiket, hogy a magyar borokat áron alul veszik meg Marad a belföldi piac. Itthon a borfogyasztás ugyanúgy polarizálódott, mint a társadalom: vannak, akik drága pénzért is megvásárolják az igazán minőségi borokat, és van egy másik réteg, amely a legolcsóbb almabort fogyasztja. Eltűnt az a régi középréteg, amely a közepes árfekvésű tömegborokat keresné, tehát nincs egy erős vásárlóréteg. Az agrárolló nyílása nemcsak a mezőgazdaságot sújtja, hanem a feldolgozó üzemeket is, hiszen a borstabilizáláshoz nagyon sok ipari eredetű anyag kell. Az energiaárak emelkedése mellett csak az idén kétszer drágult az üveg, a papírt pedig meg sem tudom mondani. Emellett fizetjük a 25 százalékos áfát és 11 százalék forgalmi adót. Régebben az állam preferálta a nagyüzemeket, most megfordult a helyzet. A gazdák félmillió forintig adómentesek, és ha ügyesek, akkor kibújnak a fizetési kötelezettségek alól. Oda jutottunk, hogy mint nagyvállalat, nem tudjuk magunkat eltartani. Az első lépésünk az lesz, hogy a Szolnok és Békés megyében levő egységeinket önelszámolóvá tesszük. Valószínű, hogy néhány hónap alatt bezárnak, így 150 ember marad munka nélkül. Csongrád megyében is le kell építenünk a létszámot, ez azt jelenti, hogy további 250 ember kerül az utcára. Lehet, hogy az igazgatónak is felmondanak, de most nem ezzel törődök, hanem azzal, hogy egy olyan működőképes kisvállalatot hagyjak az utódomra, amely jól tud majd gazdálkodni a megnehezedett körülmények között is. Nem hibáztatok senkit azért, hogy ide jutottunk. A jelenlegi kormány hatalmas erőfeszítéseket tett és tesz azért, hogy a magyar mezőgazdasági termékfelesleget eladja, de hiába akarunk mi a Szovjetunióba exportálni, ha nincs pénzük, ami segélyt pedig kapnak, azt létszükségleti cikkekre költik. Így aztán nem tehetünk mást, mint hogy tudomásul veszszük a helyzetet, és ahhoz alakítjuk a gazdálkodásunkat. A pincegazdaság 400 dolgozójánál jóval több válik munkanélkülivé; a szőlőtermelőkre gondolok. És mi lesz az idei szőlővel? Az eddig elmondottakból azt értettem, hogy egyáltalán nem vásárolnak föl az idén. Van 320 hektár saját szőlőnk Balotaszálláson, azt és a kooperációs partnerektől bejövő szőlőt, igen nagy anyagi nehézségek árán földolgozzuk. A többi termelőnek pedig nonprofit, tehát egyetlen forint haszon nélkül felajánljuk a feldolgozó kapacitásunkat és a pincéinket. Fizessék ők a pince értékcsökkenését, a munkabért, a tb-járulékot, a felhasznált közüzemi szolgáltatásokat, és helyezzék a hordók biztonságába a termésüket! Mi ennél többet nem tudunk tenni, s azt javaslom, hogy ne „vadkelet” módszerekkel próbáljunk megoldást találni, hanem mindenki a saját háza táján alkalmazkodjon a körülményekhez. Hatalmas, elkeseredett indulatok feszülnek a vállalaton belül, valamint a vállalat és a termelők között is, de ezeket higgadtan kell levezetni. A Dél-alföldi Pincegazdaság privatizálása után pedig el tudok képzelni olyan kisebb csoportokat, amelyek a szőlőtermeléstől a bor eladásáig kiépítik a vertikumot s akkor már nem lesz kire mutogatni, ha baj van, mindenki a saját kockázatára és felelősségére dolgozik majd. MEGYERI VALÉRIA Lehet, fölmondanak Dudásnak (is) A pincések nem a bormámortól indulatosak Sajnos igaza lett Dudás Lászlónak, a Dél-alföldi Pincegazdaság igazgatójának. Ő ugyanis már tavaly megmondta: nem az évek óta tartó borháború lesz a magyar szőlő- és bortermelés mélypontja, 1991-től várható az igazi válság. Ez azért is borzasztó, mert szinte felmérhetetlen veszteséget okoz a még termő ültetvények kivágása, ám egyelőre megoldhatatlan probléma lesz: ezután miből él meg az a hétszázezer ember, akinek eddig a szőlő „adott kenyeret”? Az elmúlt hét pénteken megjelent „Falra hányt szőlő?” című cikkem után - amelyben a mórahalmi Homokkultúra szakszövetkezet elnöke arról panaszkodott, hogy egyetlen kiló szőlőt sem vesz át tőlük a pincegazdaság — megkerestem Dudás Lászlót, aki tavalyi ,jóslatánál is sötétebb helyzetet ismertetett. Frank az eredmények ellenére elégedetlen Virít a szegedi hibrid A tavaszi hideg időjárás miatt késik a napraforgó érése, az országban még sok helyen aratnak , ezért gondban volt a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet vezetősége, hogy mikor rendezzen a napraforgóról tanácskozást. Végül a legjobb megoldást választották: tegnapra meghívták Csongrád és Bács-Kiskun megye szakembereit egy homoki napraforgó-termesztési bemutatóra, augusztus végén pedig országos tanácskozást tartanak majd. Magyarország szántóiból 1 millió hektár a homok. Kukorica, búza és más szántóföldi növények jövedelmezően nem termeszthetők rajta — kivéve a napraforgót. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem hálálja meg a jobb talajt, de a GKI termesztési kutatásai kiterjednek ezekre a területekre is. Dr. Frank József, a GKI főigazgatója bevezetőjében az intézet helyzetét ismertette. Elmondta, hogy ők is keresik a helyüket ebben a zilált gazdaságban, ám ha ez a helyzet hosszú távon megmarad, akkor tönkremegy a kutatás. A GKI sorsa össze van kötve a mezőgazdasági üzemekével, ezek viszont az elmúlt évben elszegényedtek, lassan vetőmagra sem jut pénzük. Így aztán a GKI is fennmaradásáért küzd pedig soha ilyen jó eredményeket nem értek még el a kutatás területén. Napraforgóból 17 elismert fajtájuk van külföldön: Franciaországban, Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Marokkóban és Németországban virít szegedi hibrid. Itthon 12, államilag elismert napraforgóhibridet forgalmaznak, a termőterület 60 százalékán a GKI vetőmagját használják, s a 6 vezető hibridből 4 szegedi. A vetőmagot importáló országok tavalyi forgalma 100 millió francia frank volt. Ez az összeg persze a szaporítóké, a GKI a licencdíjat kapja a felhasznált hibridek után. A Viki sikere óta évente kétszázezer hektáron termesztenek Franciaországban szegedi napraforgót, és jó esély van az újabban nemesített hibridek sikeres bevezetésére is. Jelenleg 11 hibrid szerepel hivatalos fajtakísérletben. Az eredmények ellenére is elégedetlen a főigazgató. No, nem munkatársaival, hanem gazdálkodási körülményeikkel. Az idei 600 millió forintos költségvetésükből mindössze 40 milliót kaptak az államtól a Földművelésügyi Minisztériumban nincs illetékese a kutatásnak, tehát senkihez sem tudnak segítségért fordulni. A szegedi intézet most még tartja magát, de ilyen körülmények között képtelen állni a versenyt a gazdag külföldi vetélytársakkal. M. V. 3