Délvilág, 1991. augusztus (48. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

Tiszta a lelkiismerete a csongrádi Nagynak (Folytatás az 1. oldalról.) kel átvette a Kertvendéglőt. Nekünk önfenntartónak kell lennünk. Ám, mérlegel­ve azt is, hogy a Kertven­déglőben vagy tíz ember munkanélkülivé válna, ezért a saját felelősségünkre en­gedtünk. No, az tény, hogy nemcsak ez a veszteségünk, amit nála engedtünk.­­ Úgy hírlik, hogy a vízmű vállalat idejében nem volt gubanc az étte­remmel ... — Ha visszagondol a költ­­ségvetéses gazdálkodásra, meg arra, hogy hová jutot­tak a vízművek, egyértelmű magyarázatot ad minderre. A vízmű ugyanis egy ma­mutvállalat, ennek a Kert­vendéglő csepp a tenger­ben. Amíg kapott állami tá­mogatást, persze, hogy nem volt gond vele.­­Miután ez megszűnt, veszteséges lett. Logikus, hogy leadta!­­ Szeptembertől meg­hirdetik a vendéglőt, igaz­gató úr? — Nem tudom, hogy meg­hirdetjük-e. A vendéglátós körökben ennek már híre ment. O Tehát tényleg igaz, hogy máris megvan a ki­szemelt delikvens? — Van jelentkező. O Miként hallom, ön azt mondta a jelenlegi üzlet­vezetőnek: ő is pályázhat. — Pályázni pályázhat! O Valóban megszünte­tik a konyhát? — Ebbe nem szólhatunk idele, mert vállalkozónak ad­juk ki az üzletet, teljesen tetszőleges hasznosításra. S ha ő, mint vállalkozó, az italárusításból tud megél­ni... Itt egy a lényeg: a magas 'bérleti díjat 'befizes­se nekünk. — Hol ebédeljenek ősz­től a Kertvendéglő előfi­zetéses étkezői? — Nos, ha a város nem­­tudja ellátni az éttermet kellő számú üzemi étkező­vel, vagyis nem rendel any­­nyit, hogy ebből a vállalat megéljen, akkor valakinek dotálni kellene az étkezést. O Hiszen jelenleg is van úgy 130 előfizető! — Hát akkor a mostani üzletvezető miért nem él meg? — Megélne ... — Akkor miért adja le az üzletet? S miért kell módo­­sítgatni a szerződést? O Emberség? — Mi már annyi enged­ményt adtunk neki — fakad ki Kocsisné —, hogy ezzel csak a veszteségünket növel­tük. Ha ez nem emberséges, akkor nincs hozzáfűzniva­lóm! O Amennyiben beperel­né az üzletvezető önöket? — Miért? — kérdez visz­­sza Nagy Imre. — Bárme­lyik fél felbonthatja a szer­ződést 3 hónapos határidő­vel! O Nyugodtan alszik, tiszta a lelkiismerete eb­ben az ügyben? — Hát, nyugodtan nem alszom, de a lelkiismeretem ■tiszta! O Miért oly’ sok mosta­nában a konfliktusa? A Körös-torokban például az üdülőtulajdonosokkal, az önkormányzattal sem a legjobb a kapcsolata, azután itt ez a vendég­lő... Mivel magyarázza? — Szerintem másnak is sok a konfliktusa. — A pénztelenség az oka mindennek — egészíti ki Kocsis Imréné. BALÁZSI IRÉN Megnyugvás a szentesi szülészeten Elkerülendő a leánykori terhességmegszakítás . Itt az osztályon szak­mailag és emberileg min­denkinek megnyugvást és örömet hozott a változás, ami egyébként több mint 10 éve szerepelt az előzetes tervekben, és amit nekem annak idején irányítási fel­adatként­­is megszabtak. Bi­zonyos műszerezettségi fej­lesztés már nem fért a be­ruházási összegekbe. Ettől függetlenül kielégítő szín­vonalon tudjuk azt nyújta­ni, amire az országban a jó átlagú városi kórházak szü­lészeti osztályai képese­k. — Vannak specifikus eredmények is? — Igen. Ezek főként a sze­rencsés konstellációban kialakult, és ambiciózus kollektívának köszönhetők. Én mindig is jó néven ve­szem bárkitől a szakmai lé­péstartást, a tájékozódást. Szóval olyan apróbb dol­gokban, és ésszerű megoldá­sok alkalmazásában, mint a magzati diagnosztika, a szülőszék, a rendszeres ult­rahangos szűrővizsgálat stb. országosan is az élvo­nalban vagyunk. — Milyen konkrét elő­nyök mutatkoznak a most már egy épületben helyet kapott osztályon? — Például biztonságos és kulturált körülmények kö­zött végezhetők a kisebb műtétek is. Teljesen elfo­gadható viszonyok közepet­te gondoskodhatunk az új­szülöttekről, a koraszülöt­tekről, és azokról az anyák­ról, akiknél valamilyen ter­hességi rendellenesség lép fel. Ugyanez mondható el az operált és az egyéb nőgyó­gyászati­­betegekről is. Meg kell említenem, hogy más osztályok is — traumatoló­gia,­­belgyógyászat — ter­jeszkedni tudtak a szülészet összevonásával. — Az osztály kedvező változásaival szinkron­ban van-e a páciensek, betegek felfogása, eseten­ként a látogatásra érkező hozzátartozók magatar­tása? — Az egészségügyi kultú­ra része a társadalom álta­lános kultúrájának, és ép­pen ezért nem lehet imáról, holnapra „elrendelni” a kí­vánt és óhajtott viselkedést. Főleg azokra a kismamákra gondolok, akik terhességük idején sem hagynak fel a dohányzással, és ezzel ve­szélyeztetik a magzat épsé­gét, egészségét! Ezzel a problémával sajnos naponta találkozunk. A látogatók magatartása — csoportosan jönnek, vagy elnagyolják a higiéniai előírásokat — he­lyenként és időnként szin­tén kifogás alá esik. — Mostanában felerő­södtek a viták és a köve­telések a terhességmeg­szakítás, és ezzel együtt a magzat védelmének kér­déseiről. Erről mi az ön véleménye? — Mi természetesen érzé­keljük a társadalmi és ezen belül a szociális és morális feszültségeket. Ám, helyze­tünknél és munkánknál fogva — nagyon gyakran kész tények elé vagyunk ál­lítva — már nem tudjuk alapvetően befolyásolni az eseményeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a magunk eszközeivel és lehetőségei­vel­ nem teszünk meg min­dent az anya és a magzat érdekében. Nekünk, és első­sorban a születendő életnek az lenne a megközelítőleg ideális állapot, ha a nők el­kerülnék a nem kívánt ter­hességet. Az utóbbi időszak­ban sajnos emelkedett a leányanyák aránya, és ezzel összefüggésben, nálunk a terhességmegszakítások is gyakoribbak. A nem­­kívánt terhesség elkerülésére meg­van, hogy úgy mondjam a védekező arzenál, de ezzel még nem egyenértékű az érintettek felvilágosultsá­­ga, és a felvilágosítás sem. Az persze más kérdés, hogy a magzat élettani, vagy kül­ső tényezők hatására létre­jött súlyos károsodása miatt javasoljuk a terhesség meg­szakítását. — Hogyan alakul a szü­letések száma az osztá­lyon? — Egyes „forgalomban le­vő” megállapítások ellenére biztató tény, hogy a születé­sek körül megszűnt a csök­kenő tendencia. A születések száma osztályunkon már ta­valy is meghaladta a koráb­bi időszak statisztikáját, és az idén időarányosan is emelkedésről beszélhetünk. Ezek a folyamatok is iga­zolják a maguk módján, hogy mennyire szükség van a most már egyesített szülé­szet munkájára — fejezte be szavait az osztályvezető fő­orvos. SZABÓ RÓBERT A kórházudvaron tologatták a beteget, az orvosok egyik épületből a másikba szaladgáltak, és nehézségekbe ütközött a nővérek munkabeosztása. Ezek a bántó kísérő­­jelenségek szűntek meg az év eleje óta, amikor egy helyre került a szülészeti osztály a szentesi kórházban. Az egyesí­tés, az összevonás tapasztalatai aktuálissá teszik, hogy ezzel kapcsolatban szélesebb egészségügyi kitekintésre kérjük dr. Weszelovszky Iván kandidátust, osztályvezető főorvost. CSÜTÖRTÖK, 1991. AUGUSZTUS 1. — Az idén legalább nem ültettek föl bennünket! Jú­nius elején megmondta Raskó államtitkár, hogy egyetlen fillér intervencióra, hitelre ne számítsunk a bor­termelő vállalatok kizárólag saját kockázatukra vásárol­hatnak fel szőlőt. A volt KGST-tagországokbéli ex­port megszűnésével ,mi is elvesztettük piacaink 50-60 százalékát, s ennek követ­keztében felhalmozódtak készleteink. Most, a szüret előtt 60-65 ezer hektoliter bort tárolunk, ez gyakorla­tilag azt jelenti, hogy tavaly megvettük az erre az évre szükséges szőlőt is. Hihetet­len feszültségeket okoz, hogy az idei termést nem tudjuk fölvásárolni. Részben azért, mert nincs miből — csak a kamatköltségünk 80 millió forint —, másrészt azért, mert nem tudjuk eladni a bort. Hiú ábránd, hogy Nyu­­gat-Európába többet expor­táljunk! Országosan megter­melünk 5 millió hektolitert évente, ebből mindössze 250 ezer hektolitert értékesítünk a közös piaci országokban. Szerintem legalább öt év kellene, és a kommersz tö­megborok helyett minőségi fajták termelése ahhoz, hogy ez az arány elérje a 10 szá­zalékot. Ez is nagyon opti­mista becslés, hiszen Nyugat- Európában kvótákat alakí­tottak ki (meghatározták, hogy melyik ország mennyi bort dobhat piacra) emel­lett azzal is védik a saját termelőiket, hogy a magyar borokat áron alul veszik meg Marad a belföldi piac. Itthon a borfogyasztás ugyan­úgy polarizálódott, mint a társadalom: vannak, akik drága pénzért is megvásá­rolják az igazán minőségi borokat, és van egy másik réteg, amely a legolcsóbb al­mabort fogyasztja. Eltűnt az a régi középréteg, amely a közepes árfekvésű tömegbo­rokat keresné, tehát nincs egy erős vásárlóréteg. Az agrárolló nyílása nemcsak a mezőgazdaságot sújtja, ha­nem a feldolgozó üzemeket is, hiszen a borstabilizálás­hoz nagyon sok ipari erede­tű anyag kell. Az energia­árak emelkedése mellett csak az idén kétszer drágult az üveg, a papírt pedig meg sem tudom mondani. Emel­lett fizetjük a 25 százalékos áfát és 11 százalék forgalmi adót. Régebben az állam preferálta a nagyüzemeket, most megfordult a helyzet. A gazdák félmillió forintig adómentesek, és ha ügye­sek, akkor kibújnak a fize­tési kötelezettségek alól. Oda jutottunk, hogy mint nagyvállalat, nem tudjuk magunkat eltartani. Az első lépésünk az lesz, hogy a Szolnok és Békés megyében levő egységeinket önelszá­molóvá tesszük. Valószínű, hogy néhány hónap alatt be­zárnak, így 150 ember ma­rad munka nélkül. Csongrád megyében is le kell építe­nünk a létszámot, ez azt je­lenti, hogy további 250 em­ber kerül az utcára. Lehet, hogy az igazgatónak is fel­mondanak, de most nem ezzel törődök, hanem azzal, hogy egy olyan működőké­pes kisvállalatot hagyjak az utódomra, amely jól tud majd gazdálkodni a megne­hezedett körülmények között is. Nem hibáztatok senkit azért, hogy ide jutottunk. A jelenlegi kormány hatalmas erőfeszítéseket tett és tesz azért, hogy a magyar mező­gazdasági termékfelesleget eladja, de hiába akarunk mi a Szovjetunióba exportálni, ha nincs pénzük, ami segélyt pedig kapnak, azt létszük­ségleti cikkekre költik. Így aztán nem tehetünk mást, mint hogy tudomásul vesz­­szük a helyzetet, és ahhoz alakítjuk a gazdálkodásun­kat.­­ A pincegazdaság 400 dolgozójánál jóval több vá­lik munkanélkülivé; a sző­lőtermelőkre gondolok. És mi lesz az idei szőlővel? Az eddig elmondottakból azt értettem, hogy egyáltalán nem vásárolnak föl az idén.­­ Van 320 hektár saját szőlőnk Balotaszálláson, azt és a kooperációs partnerek­től bejövő szőlőt, igen nagy anyagi nehézségek árán föl­dolgozzuk. A többi terme­lőnek pedig non­profit, tehát egyetlen forint haszon nél­kül felajánljuk a feldolgozó kapacitásunkat és a pincé­inket. Fizessék ők a pince értékcsökkenését, a munka­bért, a tb-járulékot, a fel­használt közüzemi szolgálta­tásokat, és helyezzék a hor­dók biztonságába a termésü­ket! Mi ennél többet nem tudunk tenni, s azt javas­lom, hogy ne „vadkelet­” módszerekkel próbáljunk megoldást találni, hanem mindenki a saját háza táján alkalmazkodjon a körülmé­nyekhez. Hatalmas, elkesere­dett indulatok feszülnek a vállalaton belül, valamint a vállalat és a termelők kö­zött is, de ezeket higgadtan kell levezetni. A Dél-alföldi Pincegazdaság privatizálása után pedig el tudok képzel­ni olyan kisebb csoportokat, amelyek a szőlőtermeléstől a bor eladásáig kiépítik a ver­tikumot s akkor már nem lesz kire mutogatni, ha baj van, mindenki a saját koc­kázatára és felelősségére dolgozik majd. MEGYERI VALÉRIA Lehet, fölmondanak Dudásnak (is) A pincések nem a bormámortól indulatosak Sajnos igaza lett Dudás Lászlónak, a Dél-alföldi Pincegazdaság igazgatójának. Ő ugyanis már tavaly megmondta: nem az évek óta tartó borháború lesz a magyar szőlő- és bortermelés mélypontja, 1991-től várható az igazi válság. Ez azért is borzasztó, mert szinte felmérhetetlen veszteséget okoz a még termő ültetvények kivágása, ám egyelőre megoldhatatlan probléma lesz: ezután miből él meg az a hétszázezer ember, akinek eddig a szőlő „adott kenyeret”? Az elmúlt hét pénteken megjelent „Falra hányt szőlő?” című cikkem után - amelyben a mórahalmi Homokkultúra szakszövetkezet elnöke arról panaszkodott, hogy egyetlen kiló szőlőt sem vesz át tőlük a pincegazdaság — megkerestem Dudás Lászlót, aki tavalyi ,jóslatánál­ is sötétebb helyzetet ismertetett. Frank az eredmények ellenére elégedetlen Virít a szegedi hibrid A tavaszi hideg időjárás miatt késik a napraforgó érése, az országban még sok helyen aratnak , ezért gondban volt a Szegedi Ga­bonatermesztési Kutatóinté­zet vezetősége, hogy mikor rendezzen a napraforgóról tanácskozást. Végül a leg­jobb megoldást választották: tegnapra meghívták Csong­rád és Bács-Kiskun megye szakembereit egy homoki napraforgó-termesztési be­mutatóra, augusztus végén pedig országos tanácskozást tartanak majd. Magyarország szántóiból 1 millió h­ektár a homok. Ku­korica, búza és más szántó­földi növények jövedelmező­en nem termeszthetők rajta — kivéve a napraforgót. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem hálálja meg a jobb ta­lajt, de a GKI termesztési kutatásai kiterjednek ezek­re a területekre is. Dr. Frank József, a GKI főigazgatója bevezetőjében az intézet helyzetét ismertet­te. Elmondta, hogy ők is keresik a helyüket ebben a zilált gazdaságban, ám ha ez a helyzet hosszú távon megmarad, akkor tönkre­megy a kutatás. A GKI sor­sa össze van kötve a mező­­gazdasági üzemekével, ezek viszont az elmúlt évben el­szegényedtek, lassan vető­magra sem jut pénzük. Így aztán a GKI is fennmaradá­sáért küzd pedig soha ilyen jó eredményeket nem értek még el a kutatás területén. Napraforgóból 17 elismert fajtájuk van külföldön: Franciaországban, Görögor­szágban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugá­liában, Marokkóban és Né­metországban virít szegedi hibrid. Itthon 12, államilag elismert napraforgóhibridet forgalmaznak, a termőterü­let 60 százalékán a GKI ve­tőmagját használják, s a 6 vezető hibridből 4 szegedi. A vetőmagot importáló orszá­gok tavalyi forgalma 100 millió francia frank volt. Ez az összeg persze a szaporí­­tóké, a GKI a licencdíjat kapja a felhasznált hibridek után. A Viki sikere óta évente kétszázezer hektáron termesztenek Franciaország­ban szegedi napraforgót, és jó esély van az újabban ne­mesített hibridek sikeres be­vezetésére is. Jelenleg 11 hibrid szerepel hivatalos fajtakísérletben. Az eredmények ellenére is elégedetlen a főigazgató. No, nem munkatársaival, hanem gazdálkodási körülményeik­kel. Az idei 600 millió fo­rintos költségvetésükből mindössze 40 milliót kaptak az államtól a Földművelés­ügyi Minisztériumban nincs illetékese a kutatásnak, te­hát senkihez sem tudnak se­gítségért fordulni. A szege­di intézet most még tartja magát, de ilyen körülmé­nyek között képtelen állni a versenyt a gazdag külföldi vetélytársakkal. M. V. 3

Next