Délvilág, 1991. október (48. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

__ A helyzet változatlan__ Két logika Na, majd abban a de­mokráciában! Majd a többpártrendszerben! Ott aztán nem kell remegni a láthatatlan hatalomtól, nem erény, de főbűn lesz a csúszás-mászás, hajbó­kolás, talpnyalás meg mi­egymás. Ott aztán kibon­takozhatsz, barátom! Nem kötnek majd polt­szem­pontok, legföljebb gazda­ságiak. De hát ez a leg­kevesebb, hiszen mi va­gyunk a jobbak, mi va­gyunk maga a szakma — kétségtelen a siker. Így gondolkodtak alig egy-két esztendeje egé­szen értelmes emberek, és a „nagy” forradalom ku­polája alatt megcsinálták a maguk „kis” forradal­mait. Éppen a múlt rendszer iránt érzett kifogástalan utálatuk, egy tisztább, jobb, mű­­­­ködőképesebb új meg­formálásának vágya (te­hát a klasszikus forradal­mi erények) feledtették el velük: nem a forradalom fontos, hanem ami utána jön. Mert a forradalom elszáll, de ami aztán kö­vetkezik, megmarad. És ami jön, alapjaiban nem­igen különbözik a min­denkori előzőtől, az em­beri természet tehát a helyzet, évezredek óta változatlan — mitől vál­tozna meg éppen most? Ismerősöm hangja el­­csuklik, ujjai közt remeg a cigaretta. Vállalatnál dolgozott, főnöküket, aki nemcsak pártember volt, de meglehetősen gonosz ember is — érthetően nem szerették. A „nagy " forradalom árnyékában kirobbantották ellene te­hát a „kis” forradalmat. Leveleket írogattak min­denféle fórumoknak, föl­tárva a principális min­den köz- és magánügyét, kijelentve: ily emberrel ők többé már nem dol­goznak. Ki is jött a tévé, rádió, lemezjátszó (par­don, az utóbbi nem . ..), két hónap múlva foglal­koztak is a dologgal, va­lamikor tizenegy és éjfél között, másfél percben, az al-al-alműsoridőben. A nagyfőnök föllélegzett, a beosztottak megijedtek, sorra visszapártoltak hoz­zá. Kivéve a főszervezőt, ismerősömet. Ki is fúrták nemsokára. Nem rúgták, fúrták. A főnök ma még nagyobb főnök, ismerő­söm most utcán van. Vi­­lágos, elfeledte a tör­vényt: nem a forradalom fontos, hanem ami utána jön. Aki kiáll a jobbító vál­toztatásokért, általános tapasztalat szerint — me­netrendszerűen elbukik. Senki sem emel szót érde­kében, az sem, aki három napja még mellette volt. Aki kiáll valamiért, le­hetetlenné teszik, akár páros láb útján, akár úgy intézve a dolgot, hogy az illető saját maga kérje elbocsátását (képzelhető, ilyen előzmények után, hisz ma Magyarországon az utca kész öngyilkos­ság, egyébként pedig újabban nálunk minden öngyilkosság nélkül, egész egyszerűen éhen lehet halni.) De miért ez a tenden­cia? Miért buknak el a hősök? Ismerősöm, azt hiszem, túl intellektuáli­san gondolkodott, túlsá­gosan épeszűen, túl ra­cionálisan. A formális lo­gika lépései szerint. Mert ugye, adott egy­részről a cég, ahol a hely­zet rossz. Ennek forrása­ a főnök. A főnök kom­munista. Adott másrészről az or­szág, a helyzet ott is rossz. Ok: a vezetés kom­munista. Ha az ország kirúgja a kommunista vezetőket, mi kirúgathatjuk a miénket. S bár a mi helyzetünk nem azért rossz, mert a főnök kommunista — ez egyre megy, ha távoztá­­val minden megjavul. Világos észjárás, szín­tiszta okfejtés. Csak ép­pen nélkülözi azt az ösz­­tönösséget, aminek a visz­­visszatáncoló többiek na­gyon is birtokában vol­tak, s melynek lényege: kivárni, a végsőkig lapul­ni, mert a harc sohasem eldöntetlen, s az életben maradás programja min­den, csak nem a formá­lis logika. Ha netán a lá­zadó győz, azonnal hozzá­csatlakozni. De Isten ir­­galmazzon neki, ha ve­szít. FARKAS CSABA Nyílt Szegeden egy kis­vendéglő — azaz, nyílt több is, nem erről van szó —, kis forgalmú utcasarkon, nem túl sok embertől látogatot­­tan. Telt-múlt az idő, a vendéglő most néhány he­tes, s a minap, nem messze tőle, mintegy húszméternyi­re, félig-meddig a bokrok alatt megpillantottam egy kislábost. Közönséges macs­kalábost,­­benne — nyilván — némi kaja, parizervég, kolbász héja, paprikás­­s­rumpli-maradék. Aztán megláttam a három kis macskát is, mint a tál ha­szonélvezőit: óvatosan búj­tak elő a bokorból — egyik fehér, másik szürke, a har­madik koromszín —, bele­dugták fejüket a lábasba, és ki sem vették addig onnét, míg az edény tisztára nem volt nyalva. No, gondoltam, bizonyára a szomszéd ház egyik öreg­asszonya, magányos lakója szánta meg a három kis boldogtalant, „akik” már elég nagyok ahhoz, hogy ne szoptassa őket az anyjuk — viszont éppen elég kicsik ahhoz, hogy elvigye őket a közelítő tél. Szóval, azt hit­tem, mint lásd fenn — de azután kiderült, tévedtem. A hangulatos kiskocsma pincé­rei vendégelték meg a macskákat, ezzel­ azzal, ami maradt, s vendégelik is meg, immáron jó pár hete. A kis­macskák pendülnek is, sze­mük élesedik, szőrük fénye­sedik, mozgásuk már nagy­­macskásabb, surranóbb, mint darab ideje, egész kis lényük életképesebb. Tán csak kibírják a telet vala­hogy! Fettéve, ha­­ a vendéglő­sök még jó ideig etetni fog­ják őket, és nem unják meg a dolgot, mondjuk, a húsz­fokos január (persze, mínusz­ban . . .) kellős közepén, s a macskákra nem szakad rá a nagy bőség után hirtelen a rossz Világ. De hát annyi minden közbejöhet, pénz- és vendéghiány, fenyegető csőd, ezernyi baj, betegség, egy­szóval: nem csak a­ te kutya vacsorája bizonytalan. A macskáé is. És az embereké? Azoké, akiket odaszoktat magához a másik, s egyszer csak úgy rúgja ki páros lábbal, hogy az örülhet, hogy nem döglik bele? A nő — vagy férfi —, aki elcsábítja a másikat, aki ezt nem is kérte, s azután, egy kis idő múlva, azt mond­ja, kész, vége, ennyi volt csak, múló szeszély? Az új kft., gmk. stb., amely régi, nem túl jó fizető munka­helyéről átkecsegteti az em­bert, hogy azután fél év múlva közölje, hogy téved­tünk, oppardon, nem jött be a számításunk, fizetségről ne is álmodj — jöhet az utca, te pedig mehetsz? . . . Elég bonyolult a kismacs­kasors, barátaim. Ha embe­rek vagytok, akkor meg ki­fejezetten nehéz. - efcsé - M­acskák TV-CSEREAKCIÓ! Japán 37 cm színes ti 24 900 Ft Japán 51 cm színes ti 33 900 Ft Japán 53 cm színes ti 34 900 Ft Új készülék vásárlásakor a használt készülék árát beszámítjuk. ROBINSON MŰSZAKI KERESKEDÉS Vásárhely, Szántó K.J. u. 17. Tel.:46-400, nyitva: hétfőtől péntekig 9-12.30,14-18 óráig. KEDD, 1991. OKTÓBER 1. NE VÁRJA MEG, MÍG KÖTELEZŐ LESZ. Már most végezze el a NEMZETKÖZI AUTÓBUSZ-VEZETŐI TANFOLYAMOT a szentesi ATINÁL. Tanfolyam indul okt. 11-én. Októberben indul még Közúti áru­fuvarozói TIR- és ADR-szaktanfolyam is. Jelentkezni lehet Szentes ATI. Szabadság u. 1. (Mozi mellett) Telefon: 63/11-853. Mészáros Sándor bácsi, 86 éves bevándorló. — Sándorfalván voltam 29 évig magángazdálkodó hét­ holdon. Onnan 1960-ban Szegedre menekültem, mert beette a fene a tsz-t. Ta­nyámat meghagyták, kimér­tek hozzá ezer négyszögöl földet. A tanya­­mögvót 1974- ig­— Megszoktam a földet, szeretem, így gazdálkodóiból kásikertgazda lettem. Néha kijártunk a párommal, hogy pihenjünk, de én mindig ta­láltam munkát a földön. A feleségem mondta, adju­k el a­­tanyát, csak pihenjünk. Asszonyom, Szegénykém 8 hónapja pihen örökre. Egye­dül maradtam. — Miért éppen Batidát választotta? — Itt él az unokaöcsém. Vele vagyunk ketten. * Kossuth utca 14., takaros ház, környéke rendezett. A szőlőlugas között gondosan nyírt pázsiton­­beszélgetünk a gazdával, a 69 éves Aszalai Jánossal. Az ápolt szőlőlu­­gasban másfél-két kilós für­tökben gyönyörködtem. — Látóim, tetszik magának a szőlőm. Sok m­unka van vele. Tudja, ez olyan, mint a szépassza, tü­­karban kell tartani, meg cirógatni. — Beszélne a kisfalu múltjáról? Honnan szárma­zik a neve? — Mintafalunaik szánták ’45 után. Azelőtt egy 400 ka­­tasztrális trinfcoik terpeszke­dett itt. A vidéket Vágott­ha­­lomna­k hívták. Gazdája Lá­zár Dezső, magyar királyi gazdasági főtanácsos méltó­­ságo­s úr volt. Úgy beszélik a népek, azért lett Batida, mert táborozott erre Batu­s kán. Taposta ez a földet tö­rök, itatár, orosz. Folyt itt vére­­mindenkinek, a ma­gyarnak is. Másoktól meg úgy tudom, élt a birodalom­ban a múlt században egy amazon, akit Bati Idának hívtak. Hát döntse el­­maga, honnan ered a falunév. — Mikor épült az első ház? — Úgy '48—49 körül. Mos­tanra 250-300-an élünk itt. Akkoriban megmondták, miit hogyan kell építeni. Pontos műszaki rajzot adtak még arra is, milyennek kell len­ni­e az árnyék­széknek. — Láttam a boltot. Mi­lyen az ellátás, a közleke­dés? — A boltiban megkapunk mindent. A közlekedés? Egyetlen rossz szavunk nem lehet. Makóra meg Marosle­­lére itt jár el a busz. Órán­ként jön, s mondhatom, köz­vetlen járatunk van Buda­pestre is, mert a Makó—Bu­dapest közti busz itt megy el. — Orvos, patikus a fa­luban? — Hetente egyszer jár ki a főorvos úr. Van egy ren­delője, házi patikája. Egy gondunk azért van: bő esz­tendeje bezárt a posta. Hi­ányzik. — Ezek szerint újság sem jár ide? — Dehogynem. A Délvi­lág. Kihozzák Vásárhelyről. — Végül nem lett min­tafalu Batida. — Hála Istennek. ’Ez így nagyon jó nekünk. Látom, tetszik magának is. * Milyen az iskola? Ha­sonlít­­például a ’Szeged­i Bé­­ketelepihez: kőporos, hatal­mas ablakok ékesítik, fent vilugározott parketta, köz­ponti fűtés. Az épület­­másik fele óvoda. A skót nélkülöz­hetetlen intézmény „családi vállalkozás”. Értendő ez úgy, hogy Rácz József a ta­nár úr, felesége az óvónő. — Nézze, a nejem alkalrva­­akaratlan tájékoztat az ovi­­sok képességeiről, s mire hozzám kerülnek a gyere­kek, már is­merem őket. Én is látom a kölyköket, csak egy ajtó választ el tő­lük. — Beszéljen az iskoláról. — A hőskor volt szép. Az iskolla 33 éves, én avattam. Látja: tiszta, rendezett s min­­den.­­Hajdan volt itt fölső tagozat is. A ’80-­as évek ele­jéig kilencvennél is több di­ák járt ide. Akkoriban öten voltunk nevelőik, most egye­dül vagyok. Nyolc alsóst ta­nítók. A ’70-es évek végén kiötvözték sajnos, hogy­­meg kell szüntetni a tanyai isko­lákat. Ennek szele sodorta el tőlünk a felsősöket. Ismét­lem, sajnos. — A gyerekek képessé­gei? — Velük születik, viszont az otthoni környezet inger­­szegény. Ezzel persze nem a szülőket akarom bántani, hi­szen tehetetlenek. Mind­ketten dolgoznak, nincs ide­jük foglalkozni fiaikkal, lá­nyaikkal.­­Elmenyu­togató­­nak az iskolám, túl egye­dül a tévé marad. — Napközi? — Az óvodában igen. A feleségem tizennégy nebuló­val foglalkozik délután is. Én sem megyek haza tanítás után. Megcsináljuk a leckét a diákok­kal,­­beszélgetünk, s így folyamatában okosod­nak a tanulók. — Művelődési lehető­ség? — Alakítottunk egy olva­sóként, de mire az összejött, megszűnt a könyvtár, mert nincs pénz tiszteletdíjra. A könyvtár anyaga így holt anyag. — Mit jelent, hogy az óvoda napköziotthonos? — Háromszori étkezésit. Száraz tízórai és uzsonna jár, délben pedig kihozzák Vásárhelyről, a szociális ott­honból­ a főtt ételt. Ebből jut a faluban élő nyugdíja­soknak is, akiik minimális összegeit fizetnek érte; a vá­sárhelyi önkormányzat segí­ti az időseket. ACS S. SÁNDOR Alig háromszázan — Nem lett mintafalu Batu kán unokái Vásárhelytől tíz kilométert autózunk, s a helység­névtábla: Batida. Csönd fogadott, érződött a nyuga­lom. ABC-t láttam, kocsmát találtam, telefonra figyel­meztető jelzőtáblát. Később még más szépet, nélkülöz­hetetlent is. Bezárt a BNV, hazautaztak a díjak. A Kontakta Konta­­vill vásári nagydíja is megtért hazájába, Szentesre. (Fotó: Enyedi Zoltán) Most érkeztek osztályos PVC-padló és tapéta 20-50%-kal olcsóbban. Francia és német tapéták reklámáron. Festékbolt Vásárhely, Felszabadulás-Nyizsnyai sarok. Fa, és Férn­él­­ megmunkáló T-­ Kft. Felajánljuk kapacitásunkat: I • belsőépítészeti termékek előállítására • egyedi nyílászárók, lambériák, nútolt desz- r­kák, épületlakatos­ szerkezetek gyártására. 6800 Hódmezővásárhely, Makói út - " Csomlép Ipartelep. Tel.: 62/46-644. Kenyerek próbája Tetszenek-e tudni, merő véletlenségből, hányfajta terméket gyárt a szegedi sütőipar? Hát persze, hogy nem tetszenek tudni. Én sem tudtam, s ha megkér­dezték volna, a boltokban látható választék alapján négyre-ötre tippeltem volna, vagy legföljebb hatra-hétre. Egyes boltok esetében ket­­tőre-háromra... A minap azonban kezembe került egy árjegyzékkel egybekötött katalógus, amiből kiderült, nem kevesebb, mint 138-féle terméket gyárt a Szegedi Sütőipari Vállalat! Ilyen például a szegedi tartós ke­nyér, a Fruzsi kenyér, a francia kenyér, a szezám­­magos dupla zsemle, a bor­dás kifli, a vajas kifli, a pozsonyi mákos kifli, a lek­város és túrós bukta, kakaós csiga, a mindszenti kalács, kevert kuglóf, szentesi sós kalács, óriás perec, Graham­­kenyér, diabetikus búzatö­­retes kenyér,­­képviselőfánk, négylapos krémeslap, leves­tészta, kókuszos rúd, tatai rozskenyér, erdélyi margari­­nos kenyér, zsemlemorzsa. Sió kenyér, zabpelyhes pári­zsi kenyér, imázlis kifli,­­mo­­m­pogi, habroló, pirog, al­más rétes, félkész francia perec... Ez mindössze né­hány példa, s hol vagyunk még a csaknem száznegyven­től! És hogy mindezt miért soroltuk föl? Olvasóink mondták-írták: nincsen kifli­­ Szegeden. Utánajártunk, s kiderült, hogy van, de még több is lehetne , ha a bol­tok rendelnének. A sütőipar ugyanis olyan terméket, s annyit gyárt, amilyenre vagy amennyire rendelés érkezik. Igen ám, de manapság a boltoknak is nagyon meg kell fogniuk minden fillért, nem hajlandók kockáztatni, a beváltnál többet rendelni. És ez bizony érthető is. A piac manapság kiszámítha­tatlan. Az emberek egy há­nyada örül, ha egyáltalán meg tudja venni mindennapi kenyerét — nem érdeki, hogy az milyen, felőle lehet akár szegedi tartós, akár Sió, akár félfehér! Lényeg az, hogy kenyér legyen. He­lyette a zsemle, kifli is meg­teszi — csak legyen mit tör­ni a szalonna, a­­kolbász mellé (ha van még kolbász és szalonna). Létezik persze a vásárlóknak egy bizonyos, igaz, az előzőnél jóval sző­kébb hányada is, amely — mert megteheti — igenis ke­resd és kéri a szezámmagos zsemlét, a Graham-kenyeret, vagy a búzatöretest. Korántsem hiábavaló hát, hogy a sütőipar számtalan, fajta terméket tud szükség esetén gyártani. S persze, az sem lenne baj, ha a boltok többfélét rendelnének. Csak úgy próbáiképpen. Mert nemcsak a puding próbája, hogy :megeszik-e vagy sem­ — de a ki­fnlé-zsemléé, sok­féle kenyéré is. F. CS. Átalakítási, bővítési munkálatok kivitelezé­sére kőműves vállalko­zók jelentkezését várjuk. „Diszkón 32352” jel­igére levelet a Délvilág vásárhelyi hirdetőjébe, Szőnyi u. 1. Stuttgarti munkavállalásra ácsokat keresünk azonnali belépéssel Érd.: Privát Mérnöki Iroda Makó, Toldi u. 2. (65) 12-813 3

Next