Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1991. december (48. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-02 / 282. szám

Megszületett a fotográfiai múzeum .....bárki által egy szerencsés pilla­natban készített fotográfia fontossá és kiemelkedően értékessé válhat bár­mely jövőben.” (írásunk a 2. oldalon) 1991/282 december 2., hétfő óra: 7,20 Ft Gáz sem volt két napig • Biztos a vállalat élén Felszámolják a Hadikötöt Kezdetét vette egy újabb fejezet, mégpedig egy hirtelen és váratlan fordulattal. A Dégáznál elszakadt a cérna - a gázszolgáltatónak ugyanis 7 millióval „lógott” a vállalat. November 19-én - többszöri felszólítások után - elzárta a gázcsapot. Csakhogy éppen aznap jelent meg a Magyar Közlöny... Új helyzet állt elő, a régi követelések egy csapásra befagytak, s a Szanáló Szerve­zettel kellett új szerződést kötni. A szervezet pedig vál­lalta a közszolgáltatási díjak kifizetését, s szerdán újrain­dulhatott a termelés. A felszámolást végző Sza­náló Szervezet Szabó Tibort nevezte ki biztosnak a vállalat élére. Mivel csak szerdánként tartózkodik Hódmezővásár­helyen, telefonon beszéltünk, a személyes találkozást egy későbbi időpontra halasztva. • Mi lesz a Hadiköttel? - November 19-i dátummal elkezdődött a felszámolása. Az 1986. évi 11. számú törvény alapján a Szanáló Szervezetnek mérleggel kell átvennie a céget, ennek a határideje de­cember 19. Utána a hitelezők beterjeszthetik a követelé­seiket. Mindeközben folyik majd a vagyon pontos fölmé­rése és az adósságok fölbecsü­­lése. Egyelőre csak sejtéseink vannak a hitelezők köve­teléseinek nagyságrendjéről. • Mi lesz a befejező lépés? - A vagyon értékesítése, hogy a hitelezőket kielégít­hessük. • Mekkora a Hadiköz vagyona? - A könyv szerinti érték körülbelül 1 milliárd­ forint, de ennek is még utána kell szá­molni. A tényleges vagyon nyilván annyi lesz, amennyiért elkel a cég. Egyelőre nem so­kat tudok mondani, még na­gyon az elején járunk a fo­lyamatnak. • A gyár tovább dolgozik.­­ Igen, érdekünk, hogy menjen a termelés. Egyrészt foglalkoztatjuk az embereket, másrészt azt az üzemet, ame­lyik termel, sokkal magasabb áron lehet értékesíteni. F. K. A november 19-i Magyar Közlöny írta meg: elkezdő­dött a Hódiköt felszámolása. Egészen pontosan: a meg­maradt Hódiköté, hiszen a belső gyárból angol-magyar vegyes vállalat alakult, de a makói úti egységben is bizonyos részek már külföldi érdekeltség alá kerültek. A hajdanvolt szocialista nagyvállalat lekarcsúsított utódja cipelte tovább a terheket, adott (ad még mindig) munkát 500 dolgozónak. A tartozások azonban elérték az 1 milliárd forintot, s a hitelezők türelme is elfogyott. Antall József nyilatkozata Személycsere igen, tárcaösszevonás nem A magyar pénzügyi politi­káról, az MNB-nél szüksé­gessé vált személyi változá­sokról, a minisztériumok összevonásáról sajtóban el­terjedt híresztelésekről, vala­mint a Külügyminisztériumban tervezett személycserékről adott nyilatkozatot Antall Jó­zsef miniszterelnök a Magyar Televízió Híradójának és az MTI-nek szombaton este. A miniszterelnök hangsú­lyozta: a december 1-jén életbe lépő jegybanktörvény teszi szükségessé azt, hogy fel­mentsék, majd újra kinevezzék a Magyar Nemzeti Bank leg­felső vezetőit, így minden kö­rülmények között fel kellett menteni az MNB elnökét és elnökhelyetteseit. Arra a kérdésre, hogy ezek a változások nem veszélyez­­tetik-e külföldi pénzügyi körök hazánk iránti bizalmát, a mi­niszterelnök kifejtette: az ed­digi sikeres pénzügyi politika nemcsak Surányi György ne­véhez fűződik, hanem az egész Magyar Nemzeti Bank és a kormány munkájának ered­ménye. Azzal a kérdéssel kapcso­latban, hogy Surányi György aláírta a demokratikus chartát, Antall József hangsúlyozta: egy ilyen nyilatkozat aláírása azt jelenti, az aláíró kétségbe vonja, hogy Magyarországon demokrácia van, s a kialakuló bankrendszer megfelel az euró­pai normáknak. Ha valaki szabadságért kiabál ott, ahol szabadság van, az téveszme áldozatává vált, hogy valótlant állít. A miniszterelnök elmondot­ta, hogy személyesen közölte kifogását Surányi Györggyel, beleértve azt is, hogy ez a cselekedet összeegyeztet­hetetlen a jegybank elnöki tisztséggel. Bod Péter Ákos vállalta azt, hogy lemond minden politikai tevékenységéről, a Parlament­ben betöltött képviselői tisz­téről. Antall József kifejtette, szakmai szempontból jó véle­ménnyel van arról a munkáról, amelyet Surányi György vég­zett. Mivel értékes szakem­bernek tartja, ezért bízik ab­ban, hogy élni fog ajánlatával, és továbbra is állami szol­gálatban marad, a kormányzat bizalmát élvezve tölt be meg­felelő funkciót. Egy másik témára áttérve a miniszterelnök cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint ha­marosan összevonják az Ipari és Kereskedelmi, valamint a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumát. Ilyen változtatás nemcsak a kormány döntésén múlik, ahhoz a Parla­mentnph­­ic t­rvp.nvt kpllpnp Tornyon a kereszt Ami két héttel ezelőtt nem járt eredménnyel Szentesen, az most az elmúlt szombaton szinte könnyedén sikerült. A közvetlen rárepülést is be­számítva tíz percig tartott a bravúros művelet, amikor a helikopter az evangélikus templom 42 méter magas tor­nyának csúcsára emelte a több mint másfél mázsás fémke­resztet! Persze a „helyszínen”, vagyis a torony tetején is ott kellett lenni Czompa Csabá­nak, hogy az illesztésnél ne legyen semmi hiba, így az összegyűlt nézősereg nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy újra komplett a templom, amelynek tetejéről pár évvel ezelőtt vihar szakította le a rozsdától is meggyengült egyházi ékességet. (Folytatás a 3. oldalon) Mi legyen . ... . a „tanácsi lakásokkal? (3. oldal) I­dőről időre fölröppen a remény ga­lambja és békén turbékol: jönnek majd a segítő csapatok Nyugatról. Jönnek a segítő csapatok és gondjainkat vállainkról leveszik. Tömérdek bajunkat orvosolják. Fájdalmainkat elsimítják. Jönnek a segítő csapatok. Majd jönnek. Nekünk remény kell ezen a fertályán a világnak. Remény. Hogy van, lesz aki segít. Aki kisegít. Fölsegít. Átsegít. Megsegít. Kelet-Közép-Európa népei, akár a Messiász örökösen vár, vala­melyik­ égtáj felé veti a szemét, onnan érkezik majd a mindent jóvátevő csapat. Pedig csak a naptárt kéne pergetni, az átkos negyvenegynehány esztendők naptárát. Ezerkilencszázötvenhatban Magad uram! ugyan kit érdekelt, hogy Magyar­­országon forradalom vagy ellenforra­dalom élethalál harca zajlik-e? Nyuga­tot? Aligha. Ezrek pusztultak el harc közben, százak a kádári bitófákon. S hatvannyolcban? A testvéri tankok voltak az egyedül üdvözítő, igazságtevő segítők. Nyugatról, ugyan egyetlen mozdulat nem született. Napjaink keserű valósága Jugo­szlávia. Mind hangzik a fölszólítás, hogy gazdasági szankciók, hogy katonai segítség, hogy politikai nyomás. Ezen­közben tízezrek pusztulnak tegnap még testvér golyójától, gyermekekre dől a ház, földönfutók reszketnek úttalan utakon. Kelet-Közép-Európa nem Kuvait. Szó szerint érdektelenek vagyunk Nyugat számára. Magunk számára vajon miért vagyunk azok? Senki, de senki nem oldja meg he­lyettünk az önmagunkra találást. Nem a Nyugat, nem a Kelet. Magad, uram! Aki keresett, talált Hárman mennének a Riviérára Éppen a szerencsés mártélyi nyerőről olvasott Kása Antalné Derekegyházon, és mire is gondolhatott volna másra, ha nem arra, hogy ekkora szeren­cse nekik is elkelne. Igaz, nem nagyon kergette eddig a csa­ládot, a Lotto is legföljebb két találattal legyezgette, le is tett róla mindjárt. Fordít egyet a lapon, és mit ád Isten, ott látja a közepén a piros pecsétet! A szeme káprázata lenne? A saját kezében ? Meg is vakarja, hogy igazándiból ott van-e , vagy csak játszik vele a várakozás. Ott volt. Igazi volt. Ekkor kezdődött azonban a legnagyobb gond. A férje, aki mindvégig magángazda és kubikos volt, már nem él. A fia is Kása Antal, a termelő­­szövetkezetben gépszerelő, de ő biztosan nem szeret utazni, vele tehát nem mehet. Az uno­kája is Kása Antal, most jár hatodikba, ő viszont szívesen menne. És menne a menye is, mindenképpen menne, de a nyeremény csak két emberre szól. Beutazott a meny Sze­gedre, hogy megkérdezze: teljes költséggel csatlakoz­hatna-e ő is? Rosszkor jött, nem tudtak rá feleletet adni. Nem is nagyon számítottak rá, hogy három ember ennyire ragaszkodhat egymáshoz. A mostanában gyökeret verő szabadabb gondolkodás azt mondaná, természetesen me­het, de minden attól függ, hány „törvényes” utassal indul az autóbusz, és hány hely lesz az üdülőben. Bármennyire jólesik a ragaszkodás, és bármilyen szívesen elégítenénk ki járu­lékos igényeket is, erre még senki nem tud feleletet adni. Biztos, ami biztos, fotóri­porterünk mindhármukat kép­be foglalta. Kása Antalnét unokája és menye fogja közre. (Fotó: Enyedi Zoltán) Andrásfalvy Makón Viharvert oktatás Kultuszminiszterünk, And­rásfalvy Bertalan az MDF és a Kereszténydemokrata Néppárt makói szervezete meghívásá­nak eleget téve pénteken este a régi városháza zsúfolásig megtelt nagytermében fóru­mon vett részt. A házigazda Mihály Zoltán országgyűlési képviselő volt. A beszélgetést, mondhatni vitát a vendég egyórás előadása előzte meg. A miniszter a közoktatási törvény előkészítését ahhoz az állapothoz hasonlította, amikor is a viharvert épület előtt a gazda csípőre tett kézzel meg­áll és azon gondolkodik: hon­nan is kezdje az újjáépítést? Legalább a fundamentumok használhatóak-e, avagy azokat is cserélni kell. Az oktatási tör­vénnyel egy korszerű magyar modell kialakítására töreked­nek. Andrásfalvy szerint: a legrégibb alapok a legmoder­nebbek. Lásd: Szent István intelmei, amelyek a demokra­tikus pluralizmus jegyeit hor­dozzák. Például: a kisebbségek egy ország sokszínűségét je­lentik, inkább támogatni kell őket. Ezt az elvet az új tör­vényben is megfogalmazták. Az előadó visszautalt arra, hogy a hat évvel ezelőtti okta­tási törvény úttörő volt. Meg­törte az egypárti ideológiát, egybek között a kísérleti is­kolák legalizálásával. A mos­tani tervezetet már negyedik körben fürösztik meg, a peda­gógustársadalom véleményét kikérve. Az alaptanterv csupán a tananyag hatvan százalékát írná elő kötelezőként, a fenn­maradó részt az adott intéz­mény, a pedagógusok töltenék meg tartalommal, saját környe­zetük adottságaira építve. Csu­pán egy minimális tudásszintet határoznának meg, ezáltal biz­tosítva az átmenetet az egyes iskolatípusok között. Azok a települések, ahol nincs iskola, óvoda, halálra ítéltettek. (Folytatás a 2. oldalon)

Next