Délvilág, 1992. január (49. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

1992/1 CSONGRÁD MEGYEI HÍRLAP január 2csütörtök Ára: 7.20 Ft Az állam ölelő karja (Beszélgetés Lengyel Lászlóval a 7. oldalon) (Hogy miért? - megtudhatjuk a 2. oldalion) fi rendőr ártatlan Napjainkban ismét tanúi lehetünk annak, hogy bizonyos erők rossz ízű aktuálpolitikai célok szolgálatában kívánnak „érveket” kovácsolni a távoli múlt hiányos láncszemeiből. (Írásunk a 6. oldalon.) Milyen volt ’91, mit vár ’92-től? Makóiak válaszolnak Az embereket általában érdekli, hogy a város közéleti szereplői, azok a vezetők, akiket jobban ismernek, ho­gyan vélekednek egy-egy esztendő végén az elmúlt tizenkét hónap történéseiről, és mit várnak az elkövetkezendő évtől. Ezt a két kérdést tol­mácsoltuk a riportalanyoknak. Szabó István, a József Attila Tsz elnöke: - A nagy változások évének nevezhetjük 1991 -et. Sajnos, ebben az esztendőben egyáltalán nem­­kényeztették el a mezőgazda­ságban dolgozókat. A paraszti réteg hátrányos helyzetben volt. Ez a munka nincs elis­merve. Bizony, tragédiákhoz is vezetett a kilátástalanság.­­ Nagyon reménykedem abban, hogy 1992-ben helyére kerül a parasztság a megbecsü­lést illetően. Közeledem a nyugdíjhoz, de bízom abban, hogy tapasztalataimmal segít­hetek még ebben a zűrzavaros, átmeneti helyzetben. Halmágyi Pál, a József Attila Múzeum igazgatója: - Álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan dolgok történnek, mint amelyek meg­történtek 1991-ben. Gondolok itt a szovjetunióbeli válto­zásokra, a jugoszláv esemé­nyekre. Öröm számomra, hogy az idei év krónikájába intéz­ményünk beírhatta: ellátogatott hozzánk Habsburg Ottó. - A jövő év? A világpolitika rettentően ködös, aggódom, hogy milyen meglepetéseket tartogat számunkra. Szeret­nénk, ha a múzeumban csön­desen, nyugodtan dolgozhat­nánk. Remélhetőleg meglesz hozzá minden feltételünk. Másfél éve nősültem - hogy egy kicsit a magánéletemről is beszéljek -, nagyon szeretném, ha ’92-ben megérkezne a „trónörökös”. Sánta Sándor, polgármes­ter: - Mint polgármestertár­saimnak, nekem is a legna­gyobb feladatot az jelentette, hogy az önkormányzat, a tes­tület lépést tudjon tartani a változásokkal. Az átalakulás során mindvégig ügyelni kellett arra, hogy az állam­­igazgatás gyeplői is kézben maradjanak. A város műkö­dött, ha nem is volt mindig könnyű megtalálni ennek feltételeit.­­ Kritikus év lesz 1992. A „nagy fejlesztések” éve. Tor­natermet építünk, szennyvíz­­beruházásba kezdünk, épül a­ tűzoltólaktanya, a mentőállo­más. Harmincmilliós állami támogatást sikerült különféle pályázatokkal elnyernünk. Nehéz lesz, de ha sikerül, akkor ’93-ban és ’94-ben már lehet egy kicsit lazítani. Pásztor Vilmos, a Magép igazgatója: - Túléltük. Na­gyobb megrázkódtatás nélkül. Ez volt az első esztendő a kele­ti megrendelések drasztikus megcsappanása óta. Pontos számokat még nem tudok, valószínűleg, minimális vesz­teséggel zárunk. - Bizakodva vágunk neki a következő évnek. Az eddigi megrendelések alapján jobbak a kilátásaink, ha minőségben is eleget tudunk tenni az elvárá­soknak, akkor kevesebb prob­lémánk lesz. Purgel István, a Makói I. sz. Postahivatal vezetője: -Nehéz esztendő van mögöt­tünk. Lényegesen megszapo­rodott a munkánk. A különféle segélyezések számának meg­szaporodása, a nyugdíjkiegé­szítési procedúrák miatt. És ehhez jött egy jó adag bizony­talansági tényező.­­ Nagyon várjuk már, hogy elfogadják az új postatörvényt. Rendeződjék már végre a vál­lalat státusza. A kérdések tisz­tázása nélkül, bizonytalan légkörben nem lehet dolgozni. Ha minden elrendezett, akkor nyílik lehetőség arra, hogy a tisztességesen dolgozó embe­rek megtalálják számításukat. Vida Sándor, vállalkozó, önkormányzati képviselő: - Az országos politikában na­­gyon sikeres volt 1991. Helyi szinten azonban egy csomó rejtett akna felrobbanásától kellett tartanunk. Törhettük a fejünket, hogyan egyenlítsük ki a város felhalmozódott tartozásait. - Sikeres lesz 1992. Régóta mondogattam, hogy amikor Magyarországon legördül a szalagról az első Suzuki, akkor már lesz esély a kilábalásra. Természetesen hitem van a jövőben, különben ötvenéves fejjel nem politizálnék. Ha az embernek van hite, van célja, tudja, hogy mit akar, akkor optimista. Én optimista va­gyok. (Folytatás a 3. oldalon) Átszervezés Szentesen A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat szentesi kutatóközpontjában a múlt év végéig szólt dr. Faragó László igazgató kinevezése. E meg­bízatás megerősítésére, illetve újabb betöltésére a vállalat fővárosi vezetése pályázatot írt ki. Ennek lejártáig, ponto­­sabban az új igazgató kineve­zéséig - a szentesi kutatóban - Korondi Lászlót bízták meg az ügyek irányításával. Eddig az igazgatóhelyetteseként, illetve a kutatóközpont főmérnö­ként tevékenykedett. Még annyit érdemes megemlíteni a változásokkal kapcsolatban, hogy az új esztendőben sor kerül az egész vállalat átala­kulására és ez a szentesi bázist is érinti majd. Még egy kiemelkedő ese­mény: a napokban tartottak tudományos ülést a szentesi kutatóközpontban abból az alkalomból, hogy dr. Szalva Péternek — 40 esztendős, nemzetközileg is minősített­­ munkásságának elismeréséül - átnyújtották a Földművelés­­ügyi Minisztérium kitüntetését. Tudományos eredményeinek méltatásából nem maradt ki, hogy milyen óriási segítséget nyújtott és nyújt ma is a szentesi zöldségtermelő tájnak, közte a kiskertészeknek. Mint lapunkban is hírt adtunk róla, 1992. január 1-jétől állítják rendszerbe az új típusú útleveleket, amelyeken már a magyar állam címerét és államformáját az alkotmány­törvénynek megfelelően tün­tetik fel. Ugyancsak ettől az időponttól kerül sor a régi útlevelek folyamatos cseréjére is. Ezzel egyidőben módosul a magánútlevelek iránti igények benyújtásának rendje is. A tájékoztató szerint január 1-jétől a magánútlevelet igény­lők kérelmüket személyesen az állandó, vagy ideiglenes lak­helyük - annak hiányában tartózkodási helyük - szerint illetékes jegyzőnél (körjegy­zőnél), vagy a Belügymi­nisztérium Adatfeldolgozó Hivatalánál (Budapest, VI., Andrássy út 93.), továbbá kül­földön a külképviseletnél SSM nyújthatják be a megadott feltételek alapján. Eszerint az útlevéligény benyújtásához rendszeresített formanyomtat­ványhoz mellékelni kell 2 darab 35x45 milliméteres fekete-fehér vagy színes iga­zolványképet, amely 1 évnél hamarabb készült az érintett személyről, ezen kívül csatolni kell egy 1000 forintos illeték­­bélyeget is. Amennyiben kiskorú, vagy gondnokság alatt álló személy részére kérnek útlevelet, akkor mellékelni kell a szülők (törvényes képviselő) hozzájáruló nyilatkozatát, amelyet a közjegyző, vagy a gyámhatóság, illetve az út­levéligény átvételére jogosult szerv előtt hitelesítettek. A külföldön élő magyar állam­polgárok mellékeljék a magyar állampolgárság megállapítá­sához szükséges iratokat is. Az az állampolgár, aki 1988. január 1-je után kiállított útlevéllel rendelkezik, és ennek cseréjét kéri, a kérelmet, amelyhez a feltételek szerinti mellékletekhez csatolja az útlevelet is, postai ajánlott kül­deményként is elküldheti köz­vetlenül a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatalnak (1903 Budapest, Pf. 314/47). Természetesen személyesen is intézhetik a cserét, oly módon, mintha új útlevelet kérnének, tehát a formanyomtatvány kitöltésén túl szükség van a két fényképre és az 1000 forintos illetékbélyegre is. Személyes ügyintézés esetén a lakhelyük szerinti jegyzőt vagy a BM Adatfeldolgozó Hivatalát ke­ressék fel. A Magyar Köztársaság cí­merével ellátott új formátumú útiokmányokat a BM Adatfel­dolgozó Hivatal postán küldi el a kérelmezők címére. Visszazökkent E­legendő kinéznem a szerkesztőség ablakán, így, január első napján, hogy láthassam: fehér hótakaró borítja a földet. Éjjel még jócskán fagyott, amint azt a szilveszteri baráti társaságból hazafelé menet megállapíthattam. Reggel, munkába indulván azt konstatálhattam, hogy a bágyadt­ téli napsütés ellenére igazán nem indult olvadásnak a hó, amely - sok év óta először - valóban takarója lett a tájnak. Tél van. Nem afféle csatakos, lucskos és fekete félig sem tél, mint amilyent megszoktunk immár, hanem valódi januári fények szikráznak a megmaradó havon. Mintha visszazökkent volna az idő a lassan már csak gyermekkori emlékekben élő megszokott mivoltába. Jó így kezdeni az évet. Úgy, hogy a tél igazán tél, amitől immár sok éve elszoktunk. Hisz mindig bizton­ságérzetet ad az embernek, ha igazi a világ, amely körülve­szi. Igazi a tél, igazi az élet, valódiak a küzdelmek, amelyek várják. Pedig hogy elszoktunk tőle? Hogy elszoktunk az igazi telektől, a valódi élettől, a valódi küzdelmektől. Megszok­tuk a csatakos-szutykos mintha­ teleket, a céltudatos küz­delmek helyett a napra szóló küszködéseket. Mert furcsa alvilágban éltünk. Olyan világban, amelyben az ember nem felelt, mert nem felelhetett magáért. Amelyben apró kis jutalmakban részesült, ha tudta tartani a száját és elfogadta a számára egyedüliként fölkínált játékszabályokat. S amelyben legföljebb gyerekes duzzogásra futhatta „ellen­állásképpen”, s amelyben némi, néhány felessel megtámo­gatott dacot is jótékonyan elnéztek neki, mint ártalmatlan gyerekcsínyt a jó atya. Közben, ahogyan ismét kinézek az ablakon, látom, igazi, valódi immár a tél. Tán ahogyan lassan valódi körü­löttünk a világ, amelyben valódi felelősségekkel illik vagy kell lassanként közlekednünk. Amelyben el kell felednünk dackorszakunkat, amely még működhetett valahogyan egy paternalista állam puhán erőszakos és sokszor azért mégis jótékony, mert olykor segítő fennsőbbségével szemben. K­izökkent az idő... - mondotta egykoron Hamlet, hogy most azt kelljen mondanunk: visszazökkent immár. Még akkor is, ha jótékony és biztonságot adó szabályai egyelőre nincsenek. Ami van: a „lenni vagy nem lenni?” kérdésére immár a saját feladatunk megkeresni a választ. Már több mint három évti­zedes hagyomány, hogy szil­veszter éjszakáján az Állami Biztosító Rt. közjegyző jelen­létében sorsolja ki azt az egy budapesti és négy vidéki babát, akik ÁB-bébik lesznek. 1992. 00.00 óra és 01.00 óra között nyolc budapesti és 13 vidéki baba született. Az újszülöttek az Állami Biztosítótól 100 ezer forintos életbiztosítást, a ma­ma az idén először CSÉB-M biztosítást kap. Ezenkívül a Stummer gyermekruha-készítő cégtől az ÁB-bébik első ruha­tárukat, a Johnson Johnson cégtől babaápolási csomagot kapnak. Budapesti ÁB-bébi Csongrádi ÁB-bébi Ladnay Zoltán, a dél-pesti kórházban született 00.04 órakor, Bernáth Anita a kun­­hegyesi szülőotthonban, Papp Szabina a nagyatádi városi kórházban, Vidács Katalin a csongrádi szülőotthonban és Faragó Gábor a bajai városi kórházban született. Mind a babák, mind pedig a mamák kitűnő egészségnek örven­denek.

Next