Délvilág, 1992. január (49. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

1992/1 CSONGRÁD MEGYEI HÍRLAP január 2csütörtök Ára: 7.20 Ft Az állam ölelő karja (Beszélgetés Lengyel Lászlóval a 7. oldalon) (Hogy miért? - megtudhatjuk a 2. oldalion) fi rendőr ártatlan Napjainkban ismét tanúi lehetünk annak, hogy bizonyos erők rossz ízű aktuálpolitikai célok szolgálatában kívánnak „érveket” kovácsolni a távoli múlt hiányos láncszemeiből. (Írásunk a 6. oldalon.) Milyen volt ’91, mit vár ’92-től? Makóiak válaszolnak Az embereket általában érdekli, hogy a város közéleti szereplői, azok a vezetők, akiket jobban ismernek, hogyan vélekednek egy-egy esztendő végén az elmúlt tizenkét hónap történéseiről, és mit várnak az elkövetkezendő évtől. Ezt a két kérdést tolmácsoltuk a riportalanyoknak. Szabó István, a József Attila Tsz elnöke: - A nagy változások évének nevezhetjük 1991 -et. Sajnos, ebben az esztendőben egyáltalán nemkényeztették el a mezőgazdaságban dolgozókat. A paraszti réteg hátrányos helyzetben volt. Ez a munka nincs elismerve. Bizony, tragédiákhoz is vezetett a kilátástalanság. Nagyon reménykedem abban, hogy 1992-ben helyére kerül a parasztság a megbecsülést illetően. Közeledem a nyugdíjhoz, de bízom abban, hogy tapasztalataimmal segíthetek még ebben a zűrzavaros, átmeneti helyzetben. Halmágyi Pál, a József Attila Múzeum igazgatója: - Álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan dolgok történnek, mint amelyek megtörténtek 1991-ben. Gondolok itt a szovjetunióbeli változásokra, a jugoszláv eseményekre. Öröm számomra, hogy az idei év krónikájába intézményünk beírhatta: ellátogatott hozzánk Habsburg Ottó. - A jövő év? A világpolitika rettentően ködös, aggódom, hogy milyen meglepetéseket tartogat számunkra. Szeretnénk, ha a múzeumban csöndesen, nyugodtan dolgozhatnánk. Remélhetőleg meglesz hozzá minden feltételünk. Másfél éve nősültem - hogy egy kicsit a magánéletemről is beszéljek -, nagyon szeretném, ha ’92-ben megérkezne a „trónörökös”. Sánta Sándor, polgármester: - Mint polgármestertársaimnak, nekem is a legnagyobb feladatot az jelentette, hogy az önkormányzat, a testület lépést tudjon tartani a változásokkal. Az átalakulás során mindvégig ügyelni kellett arra, hogy az államigazgatás gyeplői is kézben maradjanak. A város működött, ha nem is volt mindig könnyű megtalálni ennek feltételeit. Kritikus év lesz 1992. A „nagy fejlesztések” éve. Tornatermet építünk, szennyvízberuházásba kezdünk, épül a tűzoltólaktanya, a mentőállomás. Harmincmilliós állami támogatást sikerült különféle pályázatokkal elnyernünk. Nehéz lesz, de ha sikerül, akkor ’93-ban és ’94-ben már lehet egy kicsit lazítani. Pásztor Vilmos, a Magép igazgatója: - Túléltük. Nagyobb megrázkódtatás nélkül. Ez volt az első esztendő a keleti megrendelések drasztikus megcsappanása óta. Pontos számokat még nem tudok, valószínűleg, minimális veszteséggel zárunk. - Bizakodva vágunk neki a következő évnek. Az eddigi megrendelések alapján jobbak a kilátásaink, ha minőségben is eleget tudunk tenni az elvárásoknak, akkor kevesebb problémánk lesz. Purgel István, a Makói I. sz. Postahivatal vezetője: -Nehéz esztendő van mögöttünk. Lényegesen megszaporodott a munkánk. A különféle segélyezések számának megszaporodása, a nyugdíjkiegészítési procedúrák miatt. És ehhez jött egy jó adag bizonytalansági tényező. Nagyon várjuk már, hogy elfogadják az új postatörvényt. Rendeződjék már végre a vállalat státusza. A kérdések tisztázása nélkül, bizonytalan légkörben nem lehet dolgozni. Ha minden elrendezett, akkor nyílik lehetőség arra, hogy a tisztességesen dolgozó emberek megtalálják számításukat. Vida Sándor, vállalkozó, önkormányzati képviselő: - Az országos politikában nagyon sikeres volt 1991. Helyi szinten azonban egy csomó rejtett akna felrobbanásától kellett tartanunk. Törhettük a fejünket, hogyan egyenlítsük ki a város felhalmozódott tartozásait. - Sikeres lesz 1992. Régóta mondogattam, hogy amikor Magyarországon legördül a szalagról az első Suzuki, akkor már lesz esély a kilábalásra. Természetesen hitem van a jövőben, különben ötvenéves fejjel nem politizálnék. Ha az embernek van hite, van célja, tudja, hogy mit akar, akkor optimista. Én optimista vagyok. (Folytatás a 3. oldalon) Átszervezés Szentesen A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat szentesi kutatóközpontjában a múlt év végéig szólt dr. Faragó László igazgató kinevezése. E megbízatás megerősítésére, illetve újabb betöltésére a vállalat fővárosi vezetése pályázatot írt ki. Ennek lejártáig, pontosabban az új igazgató kinevezéséig - a szentesi kutatóban - Korondi Lászlót bízták meg az ügyek irányításával. Eddig az igazgatóhelyetteseként, illetve a kutatóközpont főmérnöként tevékenykedett. Még annyit érdemes megemlíteni a változásokkal kapcsolatban, hogy az új esztendőben sor kerül az egész vállalat átalakulására és ez a szentesi bázist is érinti majd. Még egy kiemelkedő esemény: a napokban tartottak tudományos ülést a szentesi kutatóközpontban abból az alkalomból, hogy dr. Szalva Péternek — 40 esztendős, nemzetközileg is minősített munkásságának elismeréséül - átnyújtották a Földművelésügyi Minisztérium kitüntetését. Tudományos eredményeinek méltatásából nem maradt ki, hogy milyen óriási segítséget nyújtott és nyújt ma is a szentesi zöldségtermelő tájnak, közte a kiskertészeknek. Mint lapunkban is hírt adtunk róla, 1992. január 1-jétől állítják rendszerbe az új típusú útleveleket, amelyeken már a magyar állam címerét és államformáját az alkotmánytörvénynek megfelelően tüntetik fel. Ugyancsak ettől az időponttól kerül sor a régi útlevelek folyamatos cseréjére is. Ezzel egyidőben módosul a magánútlevelek iránti igények benyújtásának rendje is. A tájékoztató szerint január 1-jétől a magánútlevelet igénylők kérelmüket személyesen az állandó, vagy ideiglenes lakhelyük - annak hiányában tartózkodási helyük - szerint illetékes jegyzőnél (körjegyzőnél), vagy a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatalánál (Budapest, VI., Andrássy út 93.), továbbá külföldön a külképviseletnél SSM nyújthatják be a megadott feltételek alapján. Eszerint az útlevéligény benyújtásához rendszeresített formanyomtatványhoz mellékelni kell 2 darab 35x45 milliméteres fekete-fehér vagy színes igazolványképet, amely 1 évnél hamarabb készült az érintett személyről, ezen kívül csatolni kell egy 1000 forintos illetékbélyeget is. Amennyiben kiskorú, vagy gondnokság alatt álló személy részére kérnek útlevelet, akkor mellékelni kell a szülők (törvényes képviselő) hozzájáruló nyilatkozatát, amelyet a közjegyző, vagy a gyámhatóság, illetve az útlevéligény átvételére jogosult szerv előtt hitelesítettek. A külföldön élő magyar állampolgárok mellékeljék a magyar állampolgárság megállapításához szükséges iratokat is. Az az állampolgár, aki 1988. január 1-je után kiállított útlevéllel rendelkezik, és ennek cseréjét kéri, a kérelmet, amelyhez a feltételek szerinti mellékletekhez csatolja az útlevelet is, postai ajánlott küldeményként is elküldheti közvetlenül a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatalnak (1903 Budapest, Pf. 314/47). Természetesen személyesen is intézhetik a cserét, oly módon, mintha új útlevelet kérnének, tehát a formanyomtatvány kitöltésén túl szükség van a két fényképre és az 1000 forintos illetékbélyegre is. Személyes ügyintézés esetén a lakhelyük szerinti jegyzőt vagy a BM Adatfeldolgozó Hivatalát keressék fel. A Magyar Köztársaság címerével ellátott új formátumú útiokmányokat a BM Adatfeldolgozó Hivatal postán küldi el a kérelmezők címére. Visszazökkent Elegendő kinéznem a szerkesztőség ablakán, így, január első napján, hogy láthassam: fehér hótakaró borítja a földet. Éjjel még jócskán fagyott, amint azt a szilveszteri baráti társaságból hazafelé menet megállapíthattam. Reggel, munkába indulván azt konstatálhattam, hogy a bágyadt téli napsütés ellenére igazán nem indult olvadásnak a hó, amely - sok év óta először - valóban takarója lett a tájnak. Tél van. Nem afféle csatakos, lucskos és fekete félig sem tél, mint amilyent megszoktunk immár, hanem valódi januári fények szikráznak a megmaradó havon. Mintha visszazökkent volna az idő a lassan már csak gyermekkori emlékekben élő megszokott mivoltába. Jó így kezdeni az évet. Úgy, hogy a tél igazán tél, amitől immár sok éve elszoktunk. Hisz mindig biztonságérzetet ad az embernek, ha igazi a világ, amely körülveszi. Igazi a tél, igazi az élet, valódiak a küzdelmek, amelyek várják. Pedig hogy elszoktunk tőle? Hogy elszoktunk az igazi telektől, a valódi élettől, a valódi küzdelmektől. Megszoktuk a csatakos-szutykos mintha teleket, a céltudatos küzdelmek helyett a napra szóló küszködéseket. Mert furcsa alvilágban éltünk. Olyan világban, amelyben az ember nem felelt, mert nem felelhetett magáért. Amelyben apró kis jutalmakban részesült, ha tudta tartani a száját és elfogadta a számára egyedüliként fölkínált játékszabályokat. S amelyben legföljebb gyerekes duzzogásra futhatta „ellenállásképpen”, s amelyben némi, néhány felessel megtámogatott dacot is jótékonyan elnéztek neki, mint ártalmatlan gyerekcsínyt a jó atya. Közben, ahogyan ismét kinézek az ablakon, látom, igazi, valódi immár a tél. Tán ahogyan lassan valódi körülöttünk a világ, amelyben valódi felelősségekkel illik vagy kell lassanként közlekednünk. Amelyben el kell felednünk dackorszakunkat, amely még működhetett valahogyan egy paternalista állam puhán erőszakos és sokszor azért mégis jótékony, mert olykor segítő fennsőbbségével szemben. Kizökkent az idő... - mondotta egykoron Hamlet, hogy most azt kelljen mondanunk: visszazökkent immár. Még akkor is, ha jótékony és biztonságot adó szabályai egyelőre nincsenek. Ami van: a „lenni vagy nem lenni?” kérdésére immár a saját feladatunk megkeresni a választ. Már több mint három évtizedes hagyomány, hogy szilveszter éjszakáján az Állami Biztosító Rt. közjegyző jelenlétében sorsolja ki azt az egy budapesti és négy vidéki babát, akik ÁB-bébik lesznek. 1992. 00.00 óra és 01.00 óra között nyolc budapesti és 13 vidéki baba született. Az újszülöttek az Állami Biztosítótól 100 ezer forintos életbiztosítást, a mama az idén először CSÉB-M biztosítást kap. Ezenkívül a Stummer gyermekruha-készítő cégtől az ÁB-bébik első ruhatárukat, a Johnson Johnson cégtől babaápolási csomagot kapnak. Budapesti ÁB-bébi Csongrádi ÁB-bébi Ladnay Zoltán, a dél-pesti kórházban született 00.04 órakor, Bernáth Anita a kunhegyesi szülőotthonban, Papp Szabina a nagyatádi városi kórházban, Vidács Katalin a csongrádi szülőotthonban és Faragó Gábor a bajai városi kórházban született. Mind a babák, mind pedig a mamák kitűnő egészségnek örvendenek.