Délvilág, 1992. március (49. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám

A kft.-k viszik a pálmát A vállalkozások fele még mindig budapesti Előzetes adatok szerint közel ötvenezer jogi szemé­lyiségű gazdasági szervezet működött tavaly év végén az országban. Számuk az utóbbi három év során - a társasági törvény életbe lépését követően - közel az ötszörösére nőtt. A társasági formán belül a korlátolt felelősségű társa­ságoké a vezető szerep, hiszen 1991 végére arányuk meg­haladta a 95 százalékot. Szá­muk gyors növekedével lehe­tővé vált, hogy a magán­­kistőkék is közvetlenül be­kapcsolódhassanak a terme­lőszférába. A régi típusú gazdasági szervezetek közül a vállalatok számában 1989 óta lassú és fokozatos csökkenés mutat­kozik: ennek mértéke 1990- ben 1,5 százalék, ’91-ben már 5,2 százalék. A különféle szövetkezeteknél csak csekély növekedés volt tapasztalható: az 1989-ben működött 7546 helyett 7749 ilyen gazdasági egység működött tavaly ha­zánkban. Az 1991 végén működő 49 ezer 378 gazdasági szervezet közül 16 ezer 255 a keres­kedelemben, 11 ezer 530 az iparban, 6 ezer 600 az épí­tőiparban és 3 ezer 543 az üzleti szolgáltatások területén tevékenykedett. A gazdasági szervezetek számának rendkívül gyors gyarapodása a nagyság szerinti eloszlást is jelentősen meg­változtatta a közepes és egé­szen kisméretű (1-2 fős) szer­vezetek javára. 1991 végén az összes gazdasági szervezet 71,2 százaléka 20 alkalma­zottnál kevesebb személyt foglalkoztatott. A 21-50 fő közötti létszámot foglalkoztató szervezet 12,5 százalékot, az 51-300 főt foglalkoztatók 11,2 százalékot képviseltek, míg a 300 főnél nagyobb szervezetek aránya 5,1 százalékra esett vissza. A gazdasági szervezetek többsége azonban továbbra is Budapestre és környékére koncentrálódik. A cégek 43,4 százaléka a fővárosban és 8,6 százaléka Pest megyében működött a tavalyi év végén, míg a többi megyére 1,5-4,1 százalék jutott. R. G. A gazdaság színeváltozása Még a csalót is becsapták! Csalás és devizabűncse­lekmény alapos gyanúja miatt a Semax-ügyben Samu László ellen vádemelési javaslatot nyújt be a Fővárosi Főügyész­ségnek a Budapesti Rendőr­főkapitányság - jelentette be Peer Tibor alezredes, a BRFK gazdaságvédelmi osztályve­zetője. Mint elmondta: a két éve egymillió forintos alap­tőkével, dombóvári székhellyel alakított Samax magyar-német vegyes vállalat 1052 ügyféltől 370 millió forintot vett fel elő­legként Lada Szamara gép­kocsik szállítására. A meg­rendeléskor a vételár 50 szá­zalékát, 205 ezer forintot kellett befizetni, majd a gépkocsi átvétele előtt volt esedékes az összeg másik fele. Összesen 259-en jutottak autóhoz, 39-en visszaszerezték az előleget, 754-en pedig azóta is hiába várják a beígért Szamarát. Samu László összesen 270 millió forinttal tartozik az ügyfeleknek és ehhez jön még közel 100 millió forint kamat is. A kicsalt pénz egy részét azóta csődbe ment vállal­kozásba fektette, másik részé­vel, több mint 100 millió forinttal viszont egy osztrák állampolgár, Michael Spitzauer salzburgi lakos lépett meg, akit csak az Interpol segítségével sikerült elfogni. Samu ugyanis 1000 darab Szama importjára szerződött az osztrákokkal, aki - miután a magyar rendőrség bevonta útlevelét - hamis papírokkal szökött el Magyar­­országról az Egyesült Álla­mokba. A mind gyakrabban hallha­tó csökkenő inflációs előrejelzések egyelőre még a betéti kamatoknál is csak nagyon kis mértékben éreztetik hatásukat. Igaz ugyan, hogy a legújabb lakossági konstruk­ciók már egyértelműen fel­hívják a figyelmet a változó, esetenként negyedévente újra megállapított kamatra, illetve a tervek szerint a PM új, változó kamatozású kincstárjegyének hozama 36-ról 33 százalékra csökken, a hiteleknél még alig érezékelhető valami. A jegy­bank kamatcsökkentését, egy-két kivételtől eltekintve, nem követte a kereskedelmi bankok hasonló intézkedése, s úgy tűnik, hogy a kamatok - elsősorban természetesen a hiteleké - csak késéssel követik majd a várakozások szerint csökkenő inflációt. Az üzletinél alacsonyabb kamatozású, vállalkozásoknak szánt célhiteleken - Start, Egzisztencia, Privatizációs stb. - túlmenően a különböző kormányhitelek is csak részben tudnak eleget tenni a meg­hirdetett elvárásoknak. Egy­részt azért, mert a keretet biztosító ország ezzel sokszor saját gazdálkodóit - vegyes vállalataink külföldi partnereit - is preferálni próbálja, másrészt a kereskedelmi banki közvetítéssel adott hitel nem ritkán üzletivé drágul, mire a végső fogyasztóhoz, a vállal­kozásokhoz ér. Az üzleti kamatozású hitel ára jelenleg negyven százalék körül van. (Egy évvel ezelőtt 34, két éve 27 százalék volt az átlagos hitelkamat.) A maxi­mális futamidő egy év, és csak rendkívüli esetekben juthat a vállalkozó, a gazdálkodó szervezet 2-3 éves lejáratú hitelhez. Ezt azonban már szinte kizárólag a budapesti központokból engedélyezik, s természetesen csak nagyon alapos hitelfedezet-vizsgálat után. A célt a beruhá­zás-gazdaságossági számításo­kon keresztül értékelik ugyan, legfontosabb azonban a fe­dezet. Ennek forgalomképes ingatlanban, esetleg hasonlóan forgalomképes gépben min­denképpen el kell érnie a felvett összeg másfélszeresét. A vállalkozásbarátnak hir­detett gazdaságpolitikából egyelőre csak annyit érzékel a megcélzott réteg, hogy még mindig drága a hitel, a biztosítékot egy valóban kezdő vállalkozó a család lét­alapjának veszélyeztetése nélkül képtelen letenni, a bankgarancia pedig akár 8-10 százalékkal is megdrágítja a hitelt. Miután ötven százalék feletti jövedelmezőségű, törvényes keretek között bonyolított vállalkozási rész­terület nagyon kevés található, legtöbben a gyors megtérülésű kereskedelemben keresik boldogulásukat. A nagyobb vállalkozások, az egykor álla­mi középvállalatok a termelés elengedhetetlenül szükséges forgóeszközhitelhez is nehezen jutnak hozzá, illetve a kamatokat nem tudják ki­gazdálkodni. KOVÁCS ANDRÁS Kitartott kamatok? SZERDA, 1992. MÁRCIUS 11. Véletlenül ismerkedtünk meg. Kiálltam autostoppolni az útra, ő elvitt Csanádalbertiig, majd egy kávéra a házába invitált, így találkoztam Roska Andrással, aki szívesen mesélt az életéről. - Tótkomlósi származású vagyok - kezdte. - Hatévesen­ már kint, a nagyéri juhászati telepen apámmal együtt fejtem a birkát. Talán innen ered bennem az állatok szeretete. Tizenhat éve költöztem át Csanádalberti­e, és a Felsza­badulás Tsz-ben kezdtem el dolgozni, tehenészként. A háztájiban nevelt 6 anyakoca és 70 hízó mellett végeztem el egy mezőgazdasági szak­­középiskolát és tettem le az érettségit. Tizenhat éve vagyok nős, feleségem a jugoszláviai Gunarasról származik Amikor összekerültünk, nem volt semmink. A szülők sem tudtak támogatni, még a saját lakodalmamat is én fizettem. Csak a szomszédom adott egy cserépkályhát. Éjjelt-nappalt egybevéve dolgoztunk. Igaz, elég jól kerestem, nem is tagadom, de hát én a pénzt nem a kocsmába vittem. Ma sem ott költöm el. Egyáltalán nem iszom. Végül meg tudtuk venni ezt a házat, ami akkoriban szinte lomtár volt. Saját erőnkből rendbehoztuk. Egy darab lagórral indultunk, mára összekókányoltam egy tusolót is az udvarba, hogy hazatérve a munkából lemosakodhassak. Szép lassan haladunk, eddig a ház volt soron, most majd az udvart teszem rendbe. Bent a feleségem állt helyt maxi­málisan, de kint én dolgozom, mert ő szívműtéten esett át, s én magamnak kímélem - néz rá az asszonyra gyengéden. Amikor a munkájáról kér­dezem, s a háztájiról, csak úgy ömlik belőle a szó: - Most 3 tehenészeti telep között ingázok nap mint nap a Trabantommal: a királyhegyesi Csikóspusztán, Ambrózon és Nagyéren. Az egész a Fel­­szabadulás Tsz tulajdona, de sajnos, Csikós épp leépülőben van. Januárban még 568 jószág volt, most 189, kilenc ember helyett meg már csak háromra van szükség. Igaz, hogy szeretem a munkámat és az emberekkel is jó a kap­csolatom, de nyugodtabb vol­tam, amíg nem voltam vezető. Nem szégyellem a fizetésemet sem megváltani, nincs is mit szégyelleni rajta: 986o forint a bruttóm. Ehhez jön még a feleségem állami szociális járadéka, így összejön havonta a 12-13 ezer. De mire elég ez manapság? Ötezer a gáz, 2700 a villany, és még sorolhatnám. Én meg jobb kedvemben egyedül megeszek egy csirkét. Ez látszik a termetemen is - mosolyodik el. - A háztáji a pótlásra kell, no meg az önellátásra. Libával kezdtünk, de csúnyán be­faragtunk. Aztán jött a cirok, a hagyma, a hibrid. Mindig több dolgot csinálok egyszerre, mert ha az egyik bukik, a másik bejön. Tartok disznót is, de drága a takarmány. Azelőtt jól jövedelmezett, de tavaly csökkenteni kellett az állo­mányt 15 hízóra, mert nem érte meg 60 disznóval foglal­kozni, így is 6-8 ezer forint volt a súlytöbblet miatti veszteségem. Most meg két hónapja szántották ki két hektár zöldségemet. Kiadta a téesz a földet egy új gazdának. A baj az volt, hogy nem tudtam időben eladni, mert nem volt szerződésem. Leg­alább 120 ezer forintot a földbe szántottunk. Az idén addig nem nyugszom, amíg szer­ződést nem kötök. Nem vagyok ellene a vállalko­zásnak, de több lehetőséget kellene biztosítani a munkás­­embernek. Én például csirkét vágok, mert ha mindennap a boltba kéne járni húsért, meg sem tudnánk élni. Az újabb csirkéknek már kész a hely a padláson, megnézi? - Hogyan lehet ennyire jókedvű, ilyen energikus? - Igaz, hogy reggel 5-től este 5-ig dolgozom, de azt csiná­lom, amit szeretek. Mindig jól éreztem magam a jószág körül, ismertem sokszor a nevüket is. Nem marhának neveztem őket, hisz gyermeki szeretettel foglalkoztam velük. Máig emlékszem az első kutyámra, akivel legeltetni jártam. Művésznek hívták. - Bármi bajom volt, a munkahelyemre sosem vittem ki, a beosztottjaim nem érezték. Haza persze annál inkább hoztam belőlük, de a feleségemmel mindent meg­beszéltünk. Tizenhat éve vagyunk együtt, de nem cserélnék senkivel. Vannak pofonok az életben, de én itthon megértésre találok, és mindig tudok mosolyogni. Fontos az is, hogy a faluban szinte mindenkivel jóban vagyok. Tudják, rám mindig lehet számítani. Ha beteg gyerek van, éjjel is fel­csengetnek, hogy vigyem át a szomszéd faluba az orvoshoz. A kárpótlásról ne kérdezzen! Szerintem azok sem értik a törvényt, akik hozták. Érdekes helyzet ezzel kapcsolatban például, hogy az én 149 ezer forintos részemet 15 ezer készpénzért ideadták volna. Na, most mondja meg, ennyit ér az egész? Inkább azt írja meg, hogy nem könnyű mostanában az élet, sem a téeszben, sem a háztájiban. De hát kinek nem nehéz a megélhetés manapság? Úgy, hogy én is csinálom tovább, mert sosem leszek elégedett. Tervem mindig van, és addig jó. KISS KATALIN (Fotó: Enyedi Zoltán) „Mindig van tervem” Manapság mindenkinek nehéz 5

Next