Délvilág, 1992. március (49. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

/--------------------------------------------------------------------------­ Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc teljes szellemi, politikai, gazdasági, társadalmi örökségét vállaljuk, az egész mai átalakulás világító csillagának tekintjük - fogalmazott Antall József miniszterelnök a TV2-n vasárnap délelőtt sugárzott ünnepi beszélgetésben. A kormányfő kiemelte, hogy minden nemzet történelmében van egy olyan nagy jelentőségű esemény, amely mintegy betetőzi a társadalmi fejlődést, magába sűrítve a politikára, az adott nép lelkületére jellemző tulajdonságokat, a füg­getlenséget szolgáló törekvéseket. Március 15-e ezt szimbolizálja számunkra, s nem véletlen, hogy az azóta eltelt csaknem másfél évszázad alatt mondanivalójának sokféle elemét helyezték előtérbe a különböző magyar társadalmi rendszerek. Először csak a díszletet vették át, majd az ünnep politikai hasznosságát próbálták kiaknázni. 1956 megmutatta 1848 élő örökségét, az igazi márciusi forradalom született újjá, s ez a szellem tért vissza újra és újra a rendszerváltás időszakában. 1988-89-90. március idusán - hangsúlyozta Antall József, kiemelve, hogy a mai társadalom nem csak a forradalom díszleteit kínálja, hanem mindazokat a gondolatokat, amelyeket a függetlenségről, a jogállamiságról, sőt a piacgazdaság szükségességéről fogalmaztak meg a történelmi liberalizmus nagy alakjai. Ugyanakkor némiképp szomorúnak nevezte, hogy az 1848-49-re jellemző követelések, polgárosodási törekvések még ma is aktuálisak lehetnek ebben a térségben. Antall József külön hangsúlyozta a márciusi forradalom vértelen jellegét, rámutatva arra, hogy a magyar nép valódi forradalmai mindig vértelenek voltak, kivéve, amikor idegen erők avatkoztak be. Szabad a szólás (Budapesti tudósítás.) A rossz idő ellenére ezrek igyekeztek a Nemzeti Múzeum elé, hogy részesei legyenek a negyvennyolcas forradalom köszöntésének. A forgalmat lezárták, szabadon jöhe­­tett-mehetett a nép a körúton. Mégsem volt könnyű eljutni a múzeumkertig, mert valamivel távolabb tömött sorokban várakoztak az Ötvenhatos Nemzeti Szövetség táblái alatt, legalább százan. „Áruló Al­kotmánybíróság!”, „Nemzeti tévét, rádiót akarunk!”, „Ha­zudtatok eleget” - tallóztam a táblák szövege közt. Nem tudom, valójában kik lehettek ők, mert az ünnepségre igyekvő ismert ötvenhatosok közül is néhányan elfordították a fejüket. A múzeum lépcsőire kiálló kormánytagokat és párt­politikusokat (akik között feltűnő volt, hogy egyetlen ellenzékit se láttam), szolid taps köszöntötte. Kivéve a harcos tüntetőket. Ők pfú­­joltak, fütyültek, tartós egész­ségromlást kívántak némely államférfinak. Alighogy Szabad György elkezdte színvonalas, „Kiszközponti” szervezésben zajló, keret­számos ünnepségekhez képest retorikai bravúrnak beillő beszédét, odakinn az utcán megszólalt egy megafon. Sürgős volt nekik épp a szónoklat alatt a televízió épü­lete elé hívni az ünneplő tömeget, mert ugye nem tűrhetjük tovább... innen jött a szokott szitokszózat a sajtó, az Alkotmánybíróság, a Parla­ment, a kormány és az ellenzék ellen. Nemzeti megbékélés tapsa csak egyszer csendült fel minden irányból, amikor Szabad György következetes küzdelmet hirdetett és ígért a meglévő kiváltságokkal szemben. Rögvest hozzá­­szótagolták azonban a mindent tagadók, hogy „Le vele!”. Mármint az Országgyűlés elnökével, aki történelmi visszatekintésében éppen 1956 sorsformáló szerepéig jutott. Szelíd, felhajtásmentes ünnepség volt a múzeumkerti. A beszéd után koszorúzások. Nemzeti dal, Szózat. Szép volt, egyszerűségében felemelő (vagy talán éppen ezért). Távolodóban valaki a kezembe nyomta a magukat öt­venhatosoknak tituláló hon­fitársak szórólapját, melyen mára megint a tv előtti tüntetésre hívtak, az intézmény „liberálkommunista (?) szel­leme ellen”. Nem mentem oda. Pró­báltam fölfedezni inkább közöttem s önmgamban, hogy miért érdemes, és nem azt, hogy mi ellen. Hazavittem például zászlócskán a buda­pesti ünnepség szállóigéjét: „Légy hű, s bízzál magadba nemzetem.” - Gazsó - HÉTFŐ, 1992. MÁRCIUS 16. A kokárda üzenete ' -'Ó ■ • .... S Vásárhelyen Borongós, hideg vasárnap reggel. Délelőtt 9 órakor díszközgyűlést tartott Vá­sárhely megyei jogú városi önkormányzatának képvi­­selő-testülete, amelyen részt vettek a város polgárai és a meghívott vendégek. Dr. Rapcsák András polgármester a Himnusz után bejelentette, hogy az ünnepi eseményen adják át a Pro Urbe-kitün­­tetéseket, majd ismertette a kitüntetettek névsorát: Nagy József operatőr, Makó Imre levéltáros, Katona Lajos nyu­galmazott iskolaigazgató, Herceg Mihály levéltár vezető, Szigeti János tanár, Kovács István tanár, Hegyi Flórián fafaragó érdemeit, és átadta a város elismerését jelképező plaketteket. Mintegy ezer-ezerötszáz résztvevő jelenlétében a Kos­­suth-szobornál tartottak ünnepi megemlékezést, ahol dr. Rap­csák András polgármester mondott ünnepi beszédet, méltatva az 1848-as forra­dalom és szabadságharc je­lentőségét a demokratikus jogállamiság megteremté­sében. A mezőgazdasági szak­­középiskola irodalmi színpadá­nak műsora után az önkor­mányzat, a fegyveres testületek és a pártok koszorúzták meg a Kossuth-szobrot. A megemlékezés a Pe­­tőfi-szobornál, esőben foly­tatódott délelőtt 11 órakor, ahol a Bethlen Gábor Gim­názium irodalmi színpada adott műsort, majd koszorúkat és virágokat helyeztek el a szobor talapzatán. Szegeden a városi megemlékezések fél 10-kor kezdődtek a Dóm téren. Petőfi Sándor szobránál, Sző­­regen, a 48-as emlékműnél. A Klauzál téri Kos­­suth-szobornál 10 órakor kezdődött a központi ünnep­ség. Tíz órakor a Himnusz hangjaival kezdődött a meg­emlékezést. Ezután dr. Lippai Pál, Szeged polgármestere tartott ünnepi beszédet. Ezután színjátékosok érkeztek a térre. A kétlovas hintóról Dobos Katalin, Bodor György és Bicskei Lukács szavalta többek között Petőfi Sándor és Bajza József verseit. Tavaly óta március 15-e egyben a szabad sajtó napja is. Ennek meg­ünneplésére ünnepi közgyűlést tartottak fél 12-kor a városháza dísztermében. A tisztelt egy­begyűlteket Lippai Pál kö­szöntötte. A polgármester arról beszélt, hogy napjainkban a sajtó politikai érdekek mentén polarizálódik. Az ünnepi beszédet dr. Vörös László, a Tiszatáj szerkesztőbizott­ságának elnöke tartotta. A sajtó fontosságáról, hatalmának mibenlétéről Adyt és Ma­dáchot idézte. Arról beszélt, a század elején volt egy lehe­tőség a szabad és demokratikus magyar sajtó létrejöttére. Ezt az esélyt azonban az első világháború megszüntette. A sajtó minél teljesebb sza­badságának megteremtésére ezúttal is jó történelmi esély adódik. S reméljük, a tör­ténelem ezúttal hagy időt a kibontakozásra. A Szózat hangjai után a jelenlévők, rádiósok, tévések, hírlapírók, politikusok foga­dáson vettek részt, ahol kö­tetlen eszmecserét folytattak. Szentesen - A 144 éve történteket Petőfi és Kossuth neve fémjelzi, a kivégzett tábor­nokok emlékét csak itt-ott, utcanevekben leljük fel. Mert nem egy vesztes szabad­ságharcra emlékezünk, hanem Kossuth beszédei, Petőfi versei ébrednek újjá bennünk. A nemzet érdekét szolgáló fe­lelősséget csodáljuk, amivel a magyar sorsot meg akarják fordítani. Itt és­ most, ezen az ünnepen ne a jelen nehézségei, hanem a holnap ragyogó képe lelkesítsen bennünket. Az ország fizetési mérlege soha nem volt olyan kiegyen­súlyozott, mint 1991-ben. Csökkent a nettó adósság­­állományunk. Megindultunk kifelé az alagútból, sajnálatos,­ hogy az életszínvonalunk csak később követi ezt a tendenciát. Tudom, hogy a lakosság jelentős részét még a min­dennapok kifizetési gondjai nyomasztják, de vannak már néhányan, akiknek sikerült ebből kitörni. Már egyéves távlatban van a megélénkülés lehetősége. Sokat kibírtunk. A hátralévő időszak könnyebb és rövidebb lesz - mondotta egyebek között a szónok, dr. Papp Lehel országgyűlési képviselő. Március 15-én ünnepélyes zászlófelvonással kezdődött a megemlékezés fél 10-kor, a Kossuth téren. Az ünneplők átsétáltak a gimnázium kert­jéhez, ahol megkoszorúzták Horváth Mihály szobrát. 10 órakor indult a sportstaféta. Az ünnepi műsor fél 11-kor a Himnusz hangjaival indult, majd a Kossuth téren ’48-as dalokat játszott a városi fú­vószenekar, és eközben he­lyezték el a koszorúzók a tisztelet virágait. Makón Olyan idő lehetett 1848 március idusán — a legenda szerint­­, mint tegnap Makón. Borús, az eső szemerkélt. Délelőtt fél 11-kor, a Petőfi­­szobornál felcsendült a Him­nusz, majd a makói egyházi iskola frissen avatott cser­készei és tanulói adtak emlék­műsort. A szobor talapzatánál az Agrárszövetség, a Keresz­ténydemokrata Néppárt, az MDF, az MSZP és az SZDSZ helyi szervezetének képviselői helyeztek el koszorút. Katona Pál esperes atya beszédében többször is Petőfi sorait idézte: „A magyar név megint szép lesz...”. Törté­nelmünk meghatározó sze­mélyiségeinek példaadó cse­lekedeteire hívta fel a figyel­met. Ha újra a keresztény értékek lesznek irányadóak népünk életében, akkor re­ménykedhetünk a magyarság felemelkedésében. A városháza előtt százak gyűltek össze Kossuth szob­ránál. A zenekarral együtt énekelték a makóiak a Him­nuszt. A polgármester, dr. Sán­ta Sándor az 1848—49-es ese­mények és a napjainkban zajló „forradalom”, átalakulás között vont párhuzamot beszédében. Radikális változásokra vagy fokozatos átalakulásra van szükség? — tette fel a kérdést a szónok. A társadalom átala­kulásához a tisztességnek és az összefogásnak kell lennie vezérelvnek. Előbb mindenki saját magával készítsen szám­adást - ez a szent kötelessé­günk. Ezek után lehet hittel és bizakodással nézni a jövő elé. Az ünnepi beszéd elhang­zása után a Kossuth-szobornál a városi önkormányzat kép­­viselő-testülete, a független kisgazdapárt, a Gazdasági Egyesület, az MDF, az MSZMP és a Pofosz helyi szervezete helyezte el az emlékezés virágait. Csongrádon a rossz időjárás miatt a városháza nagytermében tar­tották­ meg az ünnepséget. A Himnusz elhangzása után Gát László iskolaigazgató, ön­­kormányzati bizottsági tag mondott beszédet az Alföld legősibb magyar városában. A hagyomány szerint csongrádi ember is jelen volt Pesten 1848-ban a március 15-i ese­ményeken, a vállalkozó Bagi József személyében... Csong­­rád népe nagy lelkesedéssel fogadta a forradalmi ese­ményeket. Ez csak fokozódott, amikor Kossuth Lajos, toborzó körútja közben megállt Csong­rádon, s a Nagyboldogasszony­­templom és az egykori parókia között álló publikálókőről beszédet intézett a csongrá­diakhoz... A szabadságharcban aktívan vett részt a város népe, sőt 1849. július 29-én az osztrák túlerővel is felvették a harcot, kiszabadították a mene­külő osztrákok fogságából Blázsik Mihály bírót és nem­zetőr társait... Haynau másnap Thun tábornok vezetésével büntetőcsapatot küldött, akik kilenc helyen fölgyújtották a várost, s porig égett csaknem száz ház... Gát László mindezeket azért szőtte beszédébe, hogy föl­mutassa: miért él máig 1848 emléke oly elevenen Csong­rádon... Ezután sokan koszo­rúztak, köztük Losonczi Zoltánné polgármester is. Szöveg: Bálint Gyula György, Kasuba Margit, Márok Tamás, Ocsovszky László, V. Fekete Sándor. Fotók: Enyedi Zoltán, Hárs László, Schmidt Andrea. k (Folytatás az 1. oldalról.) valószínűleg önkormányzati tulajdonba kerül. „Egyébként a Selye-hagyaték legújabb fej­leményei nagy örömmel töltötték el, egészen a mostani testületi ülésig. Az itt tapasz­talható bizalmatlanság miatt úgy érzem, mintha fejbe csap­tak volna” - fűzte hozzá a polgármester. Tájékoztatást adott még arról, hogy köz­munkában tisztaságot terem­tenek a városban, és a rend betartását szigorúan meg­követelik a város állam­polgáraitól, akár helyszíni bírság árán is. Ugyancsak gondosan ügyelnek arra - szintén a rendőrség köz­reműködésével­­, hogy a vendéglátó helyeken ne szolgáljanak ki 18 éven aluli fiatalokat. Várostörténeti jelentőségű határozat született ezután: a felsőpárti római katolikus Jézus Szíve-plébánia ke­zelésébe adták a Rákóczi utca 109. számú épületet. Az itteni és most már egyházi tulajdonú egykori „csengettyűs isko­lában” működik a Máltai Szeretetszolgálat szentesi szervezete. A testület döntését megköszönte Kiss Béla esperes és dr. Sípos Ferenc a megyei közgyűlés alelnöke, a szeretetszolgálat helyi ve­zetője. Közel két óra hosszat fog­lalkoztak a kárpótlással kapcsolatban a mezőgazdasági érdekvédelmi fórumok de­legáltjainak kijelölésével, holott dr. Pataki Tamás képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a testületnek tulajdonképpen az önkor­mányzati képviselők szemé­lyében kell dönteni. Meg­lehetős polémia támadt Udvarhelyi Gyula és dr. Gombos András között, amely­nek az volt a lényege, hogy a testület nem csak ügyvédekből, állatorvosokból áll, hanem más szakemberekből is (mezőgaz­dasági), másfelől, akinek más a véleménye, az még nem ellenség. Döntés született, mi­szerint tanácsnoki megbízott­ként a fórumok munkáját fel­ügyeli Hevérné Juhász Anikó. Az önkormányzatot képviseli a Termál Tsz-ben László Béla, a Felszabadulás Tsz-ben Föld­vári N. István, az Árpád Tsz-ben dr. Gombos András, a Pankotai Állami Gazdaságban dr. Drávai Gyula, a Derek­­egyházi Állami Gazdaságban dr. Rébek­ Sz. Tamás, a Fá­­biánsebestyéni Kinizsi Tsz-ben dr. Pataki Tamás. - Múltkor sem értettem, mi az a harc, ami Benkő Istvánná ellen folyik! Aki az átlagosnál igényesebb munkára képes, azt komolyabban kellene venni - hangzott Cseuz László kép­viselő véleménye, mintegy hangulati bevezetőként az intézményvezetők megválasz­tásához. A titkos szavazásnál most sem kapta meg a kellő számú jóváhagyást a bölcsőde irányítására Benkőné, viszont a közterület- és piacfelügyelet vezetője lett Kurucz Márton, a sportközponté Bocskai­ István. Egyúttal felmentették a sportközpont eddigi vezetőjét, Csányi Józsefet, az átszer­vezésre való tekintettel. Szintén sok huzavonával, de jóváhagyták a vásárokról és piacokról szóló önkormányzati rendeletet. Ez majd széles körű nyilvánosságot kap, hogy a lakosság is megismerje minden részletében. Dávid István, a Kofa nevében megelégedését fejezte ki, hangsúlyozva, hogy korábban sem volt és ezután sem lesz akadálya az együtt­működésnek a termelők ér­tékesítési gondjainak meg­oldásában. Ferwagner Péterné dr. arra kérte a polgármestert, hogy valamelyik legközelebbi ülé­sén számoljon be Szentes part­nervárosi kapcsolatairól. A testület tudomásul vette Szir­­bik Imre lemondását pénzügyi bizottsági tagságáról. A képviselő beadványában ezt a városházi dolgozók indoko­latlan béremelésével és a pinceklub kialakításával ma­gyarázta. SZABÓ RÓBERT Kívül-belül felújítják a volt megyeházát 3

Next