Délvilág, 1992. március (49. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-16 / 64. szám
/-------------------------------------------------------------------------- Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc teljes szellemi, politikai, gazdasági, társadalmi örökségét vállaljuk, az egész mai átalakulás világító csillagának tekintjük - fogalmazott Antall József miniszterelnök a TV2-n vasárnap délelőtt sugárzott ünnepi beszélgetésben. A kormányfő kiemelte, hogy minden nemzet történelmében van egy olyan nagy jelentőségű esemény, amely mintegy betetőzi a társadalmi fejlődést, magába sűrítve a politikára, az adott nép lelkületére jellemző tulajdonságokat, a függetlenséget szolgáló törekvéseket. Március 15-e ezt szimbolizálja számunkra, s nem véletlen, hogy az azóta eltelt csaknem másfél évszázad alatt mondanivalójának sokféle elemét helyezték előtérbe a különböző magyar társadalmi rendszerek. Először csak a díszletet vették át, majd az ünnep politikai hasznosságát próbálták kiaknázni. 1956 megmutatta 1848 élő örökségét, az igazi márciusi forradalom született újjá, s ez a szellem tért vissza újra és újra a rendszerváltás időszakában. 1988-89-90. március idusán - hangsúlyozta Antall József, kiemelve, hogy a mai társadalom nem csak a forradalom díszleteit kínálja, hanem mindazokat a gondolatokat, amelyeket a függetlenségről, a jogállamiságról, sőt a piacgazdaság szükségességéről fogalmaztak meg a történelmi liberalizmus nagy alakjai. Ugyanakkor némiképp szomorúnak nevezte, hogy az 1848-49-re jellemző követelések, polgárosodási törekvések még ma is aktuálisak lehetnek ebben a térségben. Antall József külön hangsúlyozta a márciusi forradalom vértelen jellegét, rámutatva arra, hogy a magyar nép valódi forradalmai mindig vértelenek voltak, kivéve, amikor idegen erők avatkoztak be. Szabad a szólás (Budapesti tudósítás.) A rossz idő ellenére ezrek igyekeztek a Nemzeti Múzeum elé, hogy részesei legyenek a negyvennyolcas forradalom köszöntésének. A forgalmat lezárták, szabadon jöhetett-mehetett a nép a körúton. Mégsem volt könnyű eljutni a múzeumkertig, mert valamivel távolabb tömött sorokban várakoztak az Ötvenhatos Nemzeti Szövetség táblái alatt, legalább százan. „Áruló Alkotmánybíróság!”, „Nemzeti tévét, rádiót akarunk!”, „Hazudtatok eleget” - tallóztam a táblák szövege közt. Nem tudom, valójában kik lehettek ők, mert az ünnepségre igyekvő ismert ötvenhatosok közül is néhányan elfordították a fejüket. A múzeum lépcsőire kiálló kormánytagokat és pártpolitikusokat (akik között feltűnő volt, hogy egyetlen ellenzékit se láttam), szolid taps köszöntötte. Kivéve a harcos tüntetőket. Ők pfújoltak, fütyültek, tartós egészségromlást kívántak némely államférfinak. Alighogy Szabad György elkezdte színvonalas, „Kiszközponti” szervezésben zajló, keretszámos ünnepségekhez képest retorikai bravúrnak beillő beszédét, odakinn az utcán megszólalt egy megafon. Sürgős volt nekik épp a szónoklat alatt a televízió épülete elé hívni az ünneplő tömeget, mert ugye nem tűrhetjük tovább... innen jött a szokott szitokszózat a sajtó, az Alkotmánybíróság, a Parlament, a kormány és az ellenzék ellen. Nemzeti megbékélés tapsa csak egyszer csendült fel minden irányból, amikor Szabad György következetes küzdelmet hirdetett és ígért a meglévő kiváltságokkal szemben. Rögvest hozzászótagolták azonban a mindent tagadók, hogy „Le vele!”. Mármint az Országgyűlés elnökével, aki történelmi visszatekintésében éppen 1956 sorsformáló szerepéig jutott. Szelíd, felhajtásmentes ünnepség volt a múzeumkerti. A beszéd után koszorúzások. Nemzeti dal, Szózat. Szép volt, egyszerűségében felemelő (vagy talán éppen ezért). Távolodóban valaki a kezembe nyomta a magukat ötvenhatosoknak tituláló honfitársak szórólapját, melyen mára megint a tv előtti tüntetésre hívtak, az intézmény „liberálkommunista (?) szelleme ellen”. Nem mentem oda. Próbáltam fölfedezni inkább közöttem s önmgamban, hogy miért érdemes, és nem azt, hogy mi ellen. Hazavittem például zászlócskán a budapesti ünnepség szállóigéjét: „Légy hű, s bízzál magadba nemzetem.” - Gazsó - HÉTFŐ, 1992. MÁRCIUS 16. A kokárda üzenete ' -'Ó ■ • .... S Vásárhelyen Borongós, hideg vasárnap reggel. Délelőtt 9 órakor díszközgyűlést tartott Vásárhely megyei jogú városi önkormányzatának képviselő-testülete, amelyen részt vettek a város polgárai és a meghívott vendégek. Dr. Rapcsák András polgármester a Himnusz után bejelentette, hogy az ünnepi eseményen adják át a Pro Urbe-kitüntetéseket, majd ismertette a kitüntetettek névsorát: Nagy József operatőr, Makó Imre levéltáros, Katona Lajos nyugalmazott iskolaigazgató, Herceg Mihály levéltár vezető, Szigeti János tanár, Kovács István tanár, Hegyi Flórián fafaragó érdemeit, és átadta a város elismerését jelképező plaketteket. Mintegy ezer-ezerötszáz résztvevő jelenlétében a Kossuth-szobornál tartottak ünnepi megemlékezést, ahol dr. Rapcsák András polgármester mondott ünnepi beszédet, méltatva az 1848-as forradalom és szabadságharc jelentőségét a demokratikus jogállamiság megteremtésében. A mezőgazdasági szakközépiskola irodalmi színpadának műsora után az önkormányzat, a fegyveres testületek és a pártok koszorúzták meg a Kossuth-szobrot. A megemlékezés a Petőfi-szobornál, esőben folytatódott délelőtt 11 órakor, ahol a Bethlen Gábor Gimnázium irodalmi színpada adott műsort, majd koszorúkat és virágokat helyeztek el a szobor talapzatán. Szegeden a városi megemlékezések fél 10-kor kezdődtek a Dóm téren. Petőfi Sándor szobránál, Szőregen, a 48-as emlékműnél. A Klauzál téri Kossuth-szobornál 10 órakor kezdődött a központi ünnepség. Tíz órakor a Himnusz hangjaival kezdődött a megemlékezést. Ezután dr. Lippai Pál, Szeged polgármestere tartott ünnepi beszédet. Ezután színjátékosok érkeztek a térre. A kétlovas hintóról Dobos Katalin, Bodor György és Bicskei Lukács szavalta többek között Petőfi Sándor és Bajza József verseit. Tavaly óta március 15-e egyben a szabad sajtó napja is. Ennek megünneplésére ünnepi közgyűlést tartottak fél 12-kor a városháza dísztermében. A tisztelt egybegyűlteket Lippai Pál köszöntötte. A polgármester arról beszélt, hogy napjainkban a sajtó politikai érdekek mentén polarizálódik. Az ünnepi beszédet dr. Vörös László, a Tiszatáj szerkesztőbizottságának elnöke tartotta. A sajtó fontosságáról, hatalmának mibenlétéről Adyt és Madáchot idézte. Arról beszélt, a század elején volt egy lehetőség a szabad és demokratikus magyar sajtó létrejöttére. Ezt az esélyt azonban az első világháború megszüntette. A sajtó minél teljesebb szabadságának megteremtésére ezúttal is jó történelmi esély adódik. S reméljük, a történelem ezúttal hagy időt a kibontakozásra. A Szózat hangjai után a jelenlévők, rádiósok, tévések, hírlapírók, politikusok fogadáson vettek részt, ahol kötetlen eszmecserét folytattak. Szentesen - A 144 éve történteket Petőfi és Kossuth neve fémjelzi, a kivégzett tábornokok emlékét csak itt-ott, utcanevekben leljük fel. Mert nem egy vesztes szabadságharcra emlékezünk, hanem Kossuth beszédei, Petőfi versei ébrednek újjá bennünk. A nemzet érdekét szolgáló felelősséget csodáljuk, amivel a magyar sorsot meg akarják fordítani. Itt és most, ezen az ünnepen ne a jelen nehézségei, hanem a holnap ragyogó képe lelkesítsen bennünket. Az ország fizetési mérlege soha nem volt olyan kiegyensúlyozott, mint 1991-ben. Csökkent a nettó adósságállományunk. Megindultunk kifelé az alagútból, sajnálatos, hogy az életszínvonalunk csak később követi ezt a tendenciát. Tudom, hogy a lakosság jelentős részét még a mindennapok kifizetési gondjai nyomasztják, de vannak már néhányan, akiknek sikerült ebből kitörni. Már egyéves távlatban van a megélénkülés lehetősége. Sokat kibírtunk. A hátralévő időszak könnyebb és rövidebb lesz - mondotta egyebek között a szónok, dr. Papp Lehel országgyűlési képviselő. Március 15-én ünnepélyes zászlófelvonással kezdődött a megemlékezés fél 10-kor, a Kossuth téren. Az ünneplők átsétáltak a gimnázium kertjéhez, ahol megkoszorúzták Horváth Mihály szobrát. 10 órakor indult a sportstaféta. Az ünnepi műsor fél 11-kor a Himnusz hangjaival indult, majd a Kossuth téren ’48-as dalokat játszott a városi fúvószenekar, és eközben helyezték el a koszorúzók a tisztelet virágait. Makón Olyan idő lehetett 1848 március idusán — a legenda szerint, mint tegnap Makón. Borús, az eső szemerkélt. Délelőtt fél 11-kor, a Petőfiszobornál felcsendült a Himnusz, majd a makói egyházi iskola frissen avatott cserkészei és tanulói adtak emlékműsort. A szobor talapzatánál az Agrárszövetség, a Kereszténydemokrata Néppárt, az MDF, az MSZP és az SZDSZ helyi szervezetének képviselői helyeztek el koszorút. Katona Pál esperes atya beszédében többször is Petőfi sorait idézte: „A magyar név megint szép lesz...”. Történelmünk meghatározó személyiségeinek példaadó cselekedeteire hívta fel a figyelmet. Ha újra a keresztény értékek lesznek irányadóak népünk életében, akkor reménykedhetünk a magyarság felemelkedésében. A városháza előtt százak gyűltek össze Kossuth szobránál. A zenekarral együtt énekelték a makóiak a Himnuszt. A polgármester, dr. Sánta Sándor az 1848—49-es események és a napjainkban zajló „forradalom”, átalakulás között vont párhuzamot beszédében. Radikális változásokra vagy fokozatos átalakulásra van szükség? — tette fel a kérdést a szónok. A társadalom átalakulásához a tisztességnek és az összefogásnak kell lennie vezérelvnek. Előbb mindenki saját magával készítsen számadást - ez a szent kötelességünk. Ezek után lehet hittel és bizakodással nézni a jövő elé. Az ünnepi beszéd elhangzása után a Kossuth-szobornál a városi önkormányzat képviselő-testülete, a független kisgazdapárt, a Gazdasági Egyesület, az MDF, az MSZMP és a Pofosz helyi szervezete helyezte el az emlékezés virágait. Csongrádon a rossz időjárás miatt a városháza nagytermében tartották meg az ünnepséget. A Himnusz elhangzása után Gát László iskolaigazgató, önkormányzati bizottsági tag mondott beszédet az Alföld legősibb magyar városában. A hagyomány szerint csongrádi ember is jelen volt Pesten 1848-ban a március 15-i eseményeken, a vállalkozó Bagi József személyében... Csongrád népe nagy lelkesedéssel fogadta a forradalmi eseményeket. Ez csak fokozódott, amikor Kossuth Lajos, toborzó körútja közben megállt Csongrádon, s a Nagyboldogasszonytemplom és az egykori parókia között álló publikálókőről beszédet intézett a csongrádiakhoz... A szabadságharcban aktívan vett részt a város népe, sőt 1849. július 29-én az osztrák túlerővel is felvették a harcot, kiszabadították a menekülő osztrákok fogságából Blázsik Mihály bírót és nemzetőr társait... Haynau másnap Thun tábornok vezetésével büntetőcsapatot küldött, akik kilenc helyen fölgyújtották a várost, s porig égett csaknem száz ház... Gát László mindezeket azért szőtte beszédébe, hogy fölmutassa: miért él máig 1848 emléke oly elevenen Csongrádon... Ezután sokan koszorúztak, köztük Losonczi Zoltánné polgármester is. Szöveg: Bálint Gyula György, Kasuba Margit, Márok Tamás, Ocsovszky László, V. Fekete Sándor. Fotók: Enyedi Zoltán, Hárs László, Schmidt Andrea. k (Folytatás az 1. oldalról.) valószínűleg önkormányzati tulajdonba kerül. „Egyébként a Selye-hagyaték legújabb fejleményei nagy örömmel töltötték el, egészen a mostani testületi ülésig. Az itt tapasztalható bizalmatlanság miatt úgy érzem, mintha fejbe csaptak volna” - fűzte hozzá a polgármester. Tájékoztatást adott még arról, hogy közmunkában tisztaságot teremtenek a városban, és a rend betartását szigorúan megkövetelik a város állampolgáraitól, akár helyszíni bírság árán is. Ugyancsak gondosan ügyelnek arra - szintén a rendőrség közreműködésével, hogy a vendéglátó helyeken ne szolgáljanak ki 18 éven aluli fiatalokat. Várostörténeti jelentőségű határozat született ezután: a felsőpárti római katolikus Jézus Szíve-plébánia kezelésébe adták a Rákóczi utca 109. számú épületet. Az itteni és most már egyházi tulajdonú egykori „csengettyűs iskolában” működik a Máltai Szeretetszolgálat szentesi szervezete. A testület döntését megköszönte Kiss Béla esperes és dr. Sípos Ferenc a megyei közgyűlés alelnöke, a szeretetszolgálat helyi vezetője. Közel két óra hosszat foglalkoztak a kárpótlással kapcsolatban a mezőgazdasági érdekvédelmi fórumok delegáltjainak kijelölésével, holott dr. Pataki Tamás képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a testületnek tulajdonképpen az önkormányzati képviselők személyében kell dönteni. Meglehetős polémia támadt Udvarhelyi Gyula és dr. Gombos András között, amelynek az volt a lényege, hogy a testület nem csak ügyvédekből, állatorvosokból áll, hanem más szakemberekből is (mezőgazdasági), másfelől, akinek más a véleménye, az még nem ellenség. Döntés született, miszerint tanácsnoki megbízottként a fórumok munkáját felügyeli Hevérné Juhász Anikó. Az önkormányzatot képviseli a Termál Tsz-ben László Béla, a Felszabadulás Tsz-ben Földvári N. István, az Árpád Tsz-ben dr. Gombos András, a Pankotai Állami Gazdaságban dr. Drávai Gyula, a Derekegyházi Állami Gazdaságban dr. Rébek Sz. Tamás, a Fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz-ben dr. Pataki Tamás. - Múltkor sem értettem, mi az a harc, ami Benkő Istvánná ellen folyik! Aki az átlagosnál igényesebb munkára képes, azt komolyabban kellene venni - hangzott Cseuz László képviselő véleménye, mintegy hangulati bevezetőként az intézményvezetők megválasztásához. A titkos szavazásnál most sem kapta meg a kellő számú jóváhagyást a bölcsőde irányítására Benkőné, viszont a közterület- és piacfelügyelet vezetője lett Kurucz Márton, a sportközponté Bocskai István. Egyúttal felmentették a sportközpont eddigi vezetőjét, Csányi Józsefet, az átszervezésre való tekintettel. Szintén sok huzavonával, de jóváhagyták a vásárokról és piacokról szóló önkormányzati rendeletet. Ez majd széles körű nyilvánosságot kap, hogy a lakosság is megismerje minden részletében. Dávid István, a Kofa nevében megelégedését fejezte ki, hangsúlyozva, hogy korábban sem volt és ezután sem lesz akadálya az együttműködésnek a termelők értékesítési gondjainak megoldásában. Ferwagner Péterné dr. arra kérte a polgármestert, hogy valamelyik legközelebbi ülésén számoljon be Szentes partnervárosi kapcsolatairól. A testület tudomásul vette Szirbik Imre lemondását pénzügyi bizottsági tagságáról. A képviselő beadványában ezt a városházi dolgozók indokolatlan béremelésével és a pinceklub kialakításával magyarázta. SZABÓ RÓBERT Kívül-belül felújítják a volt megyeházát 3