Délvilág, 1992. június (49. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

A kínai kényszermunka­táborokban fogva tartottak száma a 80-as évek végén 4 és 5,7 millió között mozgott. Erre a megállapításra jutott Jean- Luc Domenach neves francia Kína-kutató a Kína: elfeledett szigetvilág című könyvében, amelyben a kínai koncent­rációs táborok történetét vá­zolja fel az 1949-es kom­munista hatalomátvételtől nap­jainkig. A kínai kényszermunka­táborok a világtörténelem legjelentősebb ilyen jellegű börtönrendszerei közé tar­toztak. A foglyok száma az 50-es években stabilizálódott: ekkor mintegy 10 millió ember zártak be ide. A 70-es évek végén, a maoizmus korszaká­nak leáldozása után azonban jelentősen csökkent a lágerek létszáma. A szovjet és a kínai Gulag között a legnagyobb különb­séget a foglyoknak a népes­séghez viszonyított aránya jelentette. A legrosszabb évek­ben Kínában a lakosság 1,75 százaléka, míg a Szovjetunió­ban 4,4 százalék sínylődött a lágerekben. A félsivatagi Csinghaj tar­tományt leszámítva, Kínában nem hoztak létre a szibériai koncentrációs táborok nagy­ságához hasonlítható rendszert. A táborokat elosztották az or­szág teljes területére, gyakran a nagyvárosok környékén fel­állítva. A tömeges politikai üldö­zések megszűnése azonban nem jelentette a táborok ki­ürülését. Ezentúl a kulturális forradalom által létrehozott szociális káosz „szülöttei”­­ a köztörvényesek és a társadalmi élet perifériáira szorultak közül kerültek ki nagy többségben a táborlakók. 1988 és 1989 között mindössze 2-3 száza­lékra volt tehető a politikai foglyok aránya, s ez mintegy 100 ezer főt jelentett. A kínai Gulag-rendszer alkalmazkodott az új időkhöz. Vannak bizonyos szolgálta­tások, a személyzet megveszte­gethető. A maoizmus fényko­rában hangoztatott jelsza­vakról, az „új ember létre­hozásáról, a gondolkodás át­alakításáról” már alig beszél­nek. Helyette a külföldi valutá­ból származó bevételek, a jövedelmezőség forrásai ke­rültek divatba. A világ sokáig alábecsülte, vagy nem is tudott a Kínában is létező kényszermunka­táborokról. Jean-Luc Dome­nach szerint ez egyrészt az értelmiség viszonylagos hall­gatásának tudható be. Kína még mindig várja a maga Szolzsenyicinjét. A kínai Gulag 8 Kártyaszabályok I. Az OTF tájékoztatja a lakosságot, hogy a háziorvos­­(házi gyermekorvos) válasz­táshoz nem kell a beteg­­biztosítási igazolványt érvé­nyesíttetni, ugyanis 1992. július 1. napja előtt a beteg­­biztosítási igazolvány célja kizárólag az orvosválasztás lehetővé tétele. Az igazolványt azért kell érvényesíttetni, mert az iga­zolvány tulajdonosa 1992. július 1-jét követően érvénye­sített igazolvánnyal igazolja jogosultságát az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére. (A társadalombiztosítás keretében nyújtott egészségü­gyi szolgáltatások közül az orvosi ellátások döntő több­sége térítésmentes, míg a gyógyszerek, gyógyászati se­gédeszközök, a gyógyfürdő­ellátás árához és az egészség­­ügyi ellátás során felmerült utazási költséghez a társa­dalombiztosítás támogatást nyújt.­ II. Azok az állampolgárok, akik eddig még nem jutottak hozzá a betegbiztosítási igazol­ványhoz, annak kiadását, illetőleg a hibás adatú igazol­vány cseréjét a következők szerint kérhetik: A nyugdíjasok­­ a nyugdíj­­folyósítási törzsszámra hivat­kozva, a javítandó adat pontos megjelölésével levélben vagy személyesen a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóságnál, címe: 1138 Budapest, Váci út 73.;­­ a vasutas nyugdíjasok a MÁV Nyugdíj Igazgatóságnál, címe: 1061 Budapest, And­­rássy út 66. szám . A nem nyugdíjas állam­polgárok az igazolvány kiadá­sát, illetőleg cseréjét a megyei társadalombiztosítási igazgató­ság, illetőleg kirendeltség ügy­félszolgálati irodájánál sze­mélyesen vagy levélben igé­nyelhetik. A levélben közölni kell az igazolvány kiállítá­sához szükséges adatokat (név, leánykori név, születési hely, személyi szám, a nyugdíjas eltartott hozzátartozója esetén az eltartó nyugdíjas nyugdíj­­folyósítási törzsszámát is). Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató amennyiben rendelkezik betegbiztosítási igazolvánnyal a biztosítottnak vagy eltartott hozzátartozójá­nak igazolványt állítson ki vagy cseréljen. A cseréhez szük­séges tartalék igazolványt, az érvényesítő szervek képvise­lőjük útján személyesen vagy levélben igényelhetik a terü­letileg illetékes társadalom­­biztosítási igazgatóságtól (ki­­rendeltségtől). III. 1992. július 1. után te­hát az egészségügyi szolgálta­tásokat a társadalombiztosítás terhére csak érvényes igazol­vánnyal lehet igénybe venni. Az érvényesítés időponthoz nincs kötve, célszerű azonban az érvényesíttetést az előbbiek miatt 1992. július 1. napja előtt kérni. A nyugdíjasok, illetőleg nyugdíjszerű ellátásban része­sülők igazolványa érvényes, azt érvényesíttetni nem kell. A nem nyugdíjas személyek betegbiztosítási igazolványát a jogszabályban felsorolt szer­vek, személyek érvényesítik. Az eltartott hozzátartozók (kiskorú gyermek, az eltartóval közös háztartásban élő gyer­mek, házastárs, szülő, örökbe­fogadott és nevelt gyermek, örökbefogadó és nevelő szülő, és testvér, akinek havi jöve­delme nem haladja meg a naptári év első napján érvényes havi minimál­bér összegét (ez az idén 8000 forint) beteg­­biztosítási igazolványát az a szerv vagy személy jogosult és köteles érvényesíteni, amely vagy aki az eltartó beteg­­biztosítási igazolványát érvé­nyesíti. 1. Munkaviszonyban (közal­kalmazotti-, illetőleg közszol­gálati jogviszonyban) álló személyek, szövetkezeti tagok, szakmunkástanulók, mezőgaz­dasági szövetkezet tagjának a közös munkában résztvevő családtagja, egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában rendszeresen közreműködő segítő családtag, jogi szemé­lyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának a társaságban rendszeresen munkát végző segítő családtagja, átképzési támogatásban, munkanélküli járadékban, pályakezdők mun­kanélküli segélyében, továbbá képzési támogatásban része­sülő munkanélküli személy, közkereseti társaság termé­szetes személy tagja, betéti társaság természetes személy beltagja, illetőleg a társaság tevékenységében személyesen közreműködő kültagja, korlá­tolt felelősségű társaság tagja, gépjárművezető-képző munka­­közösség tagja, oktatói munka­­közösség tagja, ipari és szol­gáltató szövetkezeti szakcso­port tagja, bedolgozóként, megbízás, illetőleg vállal­­kozási jellegű jogviszony ke­retében, díjazás ellenében személyesen munkát végző biztosítottak, továbbá eltartott hozzátartozóik esetében a munkáltató. (A munkanélküli­ellátásban részesülő személyek esetében munkáltatón a mun­kanélküli ellátást folyósító szervet kell érteni.); 2. egyéni vállalkozó és el­tartott hozzátartozója esetében az illetékes társadalombizto­sítási igazgatóság (kirendelt­ség); 3. fegyveres erők (honvéd­ség, határőrség), a rendőrség, a büntetésvégrehajtási testület, a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb szervek hivatásos, valamint továbbszolgáló állo­mánya tagjai és eltartott hoz­zátartozói esetében az illetékes testület, szerv; 4. baleseti táppénzben és bányászati kereset-kiegészítés­ben részesülő és eltartott hoz­zátartozóik esetében az ellátást folyósító szerv; 5. egyháztól, felekezettől nyugdíjban részesülők, egy­házi személyek és eltartott hozzátartozóik esetében az illetékes egyház; 6. rendszeres szociális se­gélyben, ápolási díjban része­sülők és eltartott hozzátar­tozóik, továbbá az olyan ma­gyar állampolgárságú gyerme­kek esetében, akiknek eltartósa nem jogosult egészségügyi ellátásra, valamint azoknak az esetében, akiknek szociális rászorultságát az önkormány­zat megállapította - a telepü­lési önkormányzat jegyzője; 7. a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának (jogutód­jának) tagjai és eltartott hozzá­tartozóik esetében az Alap, illetőleg a jogutódja; 8. a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytatók és eltartott hozzátartozóik ese­tében az illetékes felsőoktatási intézmény; 9. ideiglenes hatályú beutalt, intézeti elhelyezett, intézeti és állami nevelt gyermekek ese­tében az illetékes Gyermek- és Ifjúsági Intézet; 10. a szociális otthonban, szociális intézetben, egészség­­ügyi gyermekotthonban elhe­lyezettek (ide nem értve a kül­földi állampolgárt) esetében, ha az intézmény fenntartója az önkormányzat, akkor az ön­­kormányzat jegyzője, egyéb­ként az intézmény fenntartója által kijelölt szerv (személy); 11. az egészségügyi szolgál­tatásra megállapodást kötő személy részére az illetékes társadalombiztosítási igazga­tóság; 12. a nyugdíjasok és nyug­díjszerű ellátásban részesülők eltartott hozzátartozói - kivéve azokat, akik postai kézbesítés útján nyugdíjas igazolványt kaptak - továbbá a szociál­politikai egyezmény alapján egészségügyi ellátásra jogosult nyugdíjas, és eltartott hozzá­tartozói esetében az illetékes társadalombiztosítási igazgató­ság (kirendeltség); 13. a munkanélküli ellátás­ban már nem részesülő és önhibájukon kívül elhelyez­kedni nem tudók és eltartott hozzátartozóik esetében - az illetékes­ munkaügyi hivatal igazolása alapján - az illetékes társadalombiztosítási igazgató­ság (kirendeltség). A Magyarországon tartóz­kodó külföldi­­ deviza külföldi magyar állampolgár­­ részére 1992. július 1-jétől betegbiz­tosítási igazolványt - ha Magyarországon bizto­sított, a munkáltatója - ha az egészségügyi szol­gáltatásra való jogosultságot megállapodás alapján szerzi meg, az a társadalombiztosítási szerv, amelyik a megállapodást kötötte állítja ki és érvényesíti. Az újszülött állampolgár betegbiztosítási igazolványát az annak érvényesítésére jo­gosult szerv adja ki, az anya­könyvi kivonat alapján. Amennyiben a biztosított jo­gosult anyasági segélyre, cél­szerű az igazolványra vonat­kozó igényt, az anyasági se­gély iránti igénnyel együtt bejelenteni. Az igazolvány érvényessége az alapjául szolgáló jogo­sultság megszűnését követő 90. napig fennáll. Az igazolvány érvényes­ségének lejártát követően a biztosított és eltartott hozzá­tartozója, továbbá az egészség­­ügyi szolgáltatásra egyéb, jogcímen jogosult az előző­ekben felsoroltak szerint kér­heti az új igazolvány kiállítását és érvényesítését. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 4-10. pontban megjelölt szerv csak akkor jogosult a betegbiztosítási igazolvány kiadására és érvényesítésére, ha az érintett személy bizto­sítottként vagy eltartott hozzá­tartozóként egészségügyi szol­gáltatásra nem jogosult. Az 1-13. pontban felsorolt munkáltatók, szervek, intéz­mények, személyek (további­akban munkáltatók) az iga­zolvány érvényesítését - ille­tékességi körükben - nem tagadhatják meg, annak köte­lesek eleget tenni. A munkáltató érvénye­sítéskor az „Ellenőrző lap”-on a „Befizetési törzsszám” ro­vatba beírja a munkáltató tár­sadalombiztosítási törzsszámát majd kötőjelet tesz és feltünteti az érvényesítés jogcímének jelzőszámát (munkaviszonyban állók esetében pl.­­1). Az „Ellenőrző lap” hátoldalán feltünteti az érvényesítés nap­jának dátumát, lepecsételi a lapot és az érvényesítést a munkáltató megbízottja alá­írásával igazolja. Ezt követően az „Ellenőrző lap”-ot az iga­zolványról le kell választani, össze kell gyűjteni és mindig a tárgyhót követő hónap 15. napjáig az illetékes társada­lombiztosítási igazgatósághoz el kell juttatni. Az igazolványon érvényesí­téskor a „Befizetési törzsszám” rovatba ugyancsak be kell írni a munkáltató társadalom­­biztosítási törzsszámát. Az igazolványt pedig le kell pecsételni a „BETEGBIZ­TOSÍTÁSI IGAZOLVÁNY” feliratot tartalmazó fehér mezőben található emblémán. A nem nyugdíjas állam­polgárt neve, személyi száma azonosítja. Az igazolvány akkor érvényes ha azt az érvényesítő lepecsételte és azon a társadalombiztosítási törzsszámát feltüntette. A munkáltatóknak kell ér­vényesíteniük a hozzájuk forduló biztosítottak kiskorú gyermekeinek és eltartott hozzátartozóinak igazolványát is. Az eljárás megegyező az eddig leírtakkal. Különbség csupán annyiban van, hogy a kiskorú gyermek vagy eltartott hozzátartozó igazolványának „Ellenőrző lap”-ján a „Származtatott jogosultság alapja” rovatba fel kell tüntetni a jogosultságot adó személy igazolványának sorszámát. Az együtt élő szülők választ­hatnak, hogy gyermekeik iga­zolványát az apa vagy az anya jogán érvényesítik. A betegbiztosítási igazol­vánnyal kapcsolatos részletes szabályokat az 54/1992. (III. 21.) Korm. rendelet tartal­mazza. Megtalálható a Magyar Közlöny 1992. évi 29. szá­mában és az 1992. április havi Társadalombiztosítási Köz­lönyben. Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság A háziorvos-választásról, a betegbiztosítási igazolványok kiadásáról, cseréjéről és érvényesítéséről Ismét közelebb kerülünk Amerikához, ugyanis május eleje óta közvetlenül, leszállás nélkül utazhatunk a tenge­rentúlra, méghozzá a Delta és a Malév közös járatával, az Airbus 310-essel. Szenzációs eredmények ezek, amelyek valahol a világ műszaki hala­dásának őscsíráiból sarjad­­zanak. A repülő emberek sorában egészen elöl kell megemlítenü­nk a Wright testvéreket: Or­ville Wright (1871-1948) és Wilbur Wright (1867-1912), akik elsőként végeztek mo­toros repülőgépen repülést. A két Wright fiatal korában nyomdában dolgozott, majd jónevű újságírók lettek, végül egy kisebb kerékpárgyárat alapítottak. Ebben az időben határozták el, hogy megpró­bálnak megépíteni egy kisebb repülőgépet. Wilbur nagyon helyesen felismerte, hogy az addigi balsikerek oka az egyensúly problémájában ke­resendő. Ezért a stabilitás tanulmányozásából indult ki, egy kellemes fiatal hölgy (R) szorgalmazására is, érzelmi világát kiegészítve. Szélcsa­tornában vizsgálta a különböző alakú szárnyakat. Ő vezette be a függőleges vezérlősíkot a törzs hátulsó részén. A testvérpár 1899-ben elkészítette az első kísérleti siklógépet, röviddel azután pedig egymotoros repülőgépü­ket. Kiely Hawkban (USA, North Carolina) emelkedtek a levegőbe kéthengeres motorral hajtott gépükön, és három­méteres magasságot értek el 1903-ban. 1905-ben már negyven kilométert, 1908-ban pedig 120 kilométert repültek leszállás nélkül 150 perc alatt. O. Wright repülőgépgyárat, W. Wright repülőiskolát alapított, ahonnan aztán kifejlődhetett a világ repülése, amit oly remekül ad vissza a Malév napjainkban látható és felcsen­dülő reklámja. Wilbur Wright sajnos nem élte meg elgondolásai teljes győzelmét. Aránylag fiatalon, 1912. május 23-án halt meg, 45 éves korában. A század leghatalmasabb technikai csodálatából, a repü­lésből a szegediek 1909-ben kaptak először ízelítőt, amikor a francia repülős, Montigny és Zsélyi Aladár tartott bemu­tatót. Az első szegedi repü­lőteret az első világháború idején építették, és 1915. október 8-án adták át. Fábián Lajos mérnök vezetésével itt december 13-ától kezdődően repülőgépeket is építettek. A polgári repülés 1923-ban kezdődött Szeged és Budapest között, Kogutowicz Károly professzor szorgalmazására is. Itt hozták létre az ország első repülőiskoláját, és ennek jeles szorgalmazója volt Száva Péter műszaki tiszt. Az algyői, a kisebb repülőtér a második világháború idején létesült. Szeged legnagyobb virtuóz repülője Vilhem Károly volt, aki képes volt a Fogadalmi templom tornyai között vagy a híd alatt is repülni. A második világháború befeződését követően aludt a szegedi polgári repülés, majd a hatvanas években AT-gépeken újra kezdődött. Most ismét lehetőség nyílik Szegedről is Budaörsre és több városunkba repülni, csak a pénztárca bírja. Ennyit most a világrepülés kezdeteiről, a szegediről is, Wilbur Wright korai halálának 80. évfordulóján. BÁTYAI JENŐ Pihenő. (Fotó: Enyedi Zoltán) CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚNIUS 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék