Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1992. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-01 / 231. szám

Szalámi(s) taktika: hűségpénz Kiélezett piaci helyzet köze­pette látta vendégül tegnap, szerdán a Pick Rt. vezérka­ra a legfontosabb termelő partnereit. Most épp vág­­nivaló sertésből van hiány, így biztató a termelők rö­vidtávú pozíciója. A felvá­sárlási árak nap mint nap kúsznak fölfelé, s akad 100 forint körüli ajánlat is az élősertésre. Ebben az átme­neti helyzetben nem kecseg­tethet gyors sikerrel az egyeztetés, a piacon az az úr, aki többet fizet. Ennek az ellenkezőjére volt példa a tavalyi esztendő, amikor a sertés olcsó pénzért sem kellett senkinek. E két szél­sőséges helyzet alapjaiban függ össze. Talán épp ezért csengett össze az felszóla­lások alaphangja, a hosszú­távú együttműködés szük­ségszerűségéről. Bihari Vilmos vezérigazgató elöljáróban a nemrégiben tár­sasággá alakult vállalat priva­tizációs elképzeléseiről szólt. A tőzsdére kerülés szigorú mércéjének megfelelni kívánó neves cég számára különösen fontos, hogy a befektetők kor­rekt és megbízható gazdálkodó egységnek ismerjék. Terveik szerint a ‘97-ig tartó fejlesztés eredményeként évente 600 ezer sertést és 24 ezer marhát tudnak vágni. Szalámiból 14 ezer, míg hentesáruból 12 ezer tonna az elképzelt mennyiség. Míg a termékkör bővülésével számolnak, a tőkehús értéke­sítésben elképzelhető a kisszer­vezetek térnyerése. A pillanatnyi helyzetre jellemző, hogy a felvásárlási szerződések kétharmad rész­ben teljesülnek csak, s ezután dől el, hogy a hiányzó rész végképp „elveszett”, vagy a kánikulai rossz súlygyarapodás miatti időeltolódásról van csak szó. Szándékuk szerint a ter­melő és feldolgozó jövőbeni biztonságát szolgálják az itt közzétett jövő évi szerződési feltételek. Az a sertéstartó, aki az idén is hűséges volt a Pickhez, jö­vőre 1 forint felárat kap kilón­ként. A kistermelők körében is törekednek a minőségi átvé­telre, s ezt elsősorban az ehhez­­tartozó felárakkal ösztönzik, amely a tervek szerint 20, 11,8 forint az I.-III. osztályban. Az alapárra két, 75 és 80 forintos változat készült. A gyors áringadozás kivédésére ezt egyébként havonta egyeztetik, de a korrekció más formáin is gondolkodnak. A nagy súlyú sertés alapára valamelyest magasabb lesz a tőkesertésnél, de minőségi felár nincs rá. A vázoltak természetesen csak tájékozódási pontként érté­kelhetők, a konkrét feltételeket mindig a szerződéskötéskor döntik el. Itt jelentették be, hogy októberre 5 forintos időszaki felárat adnak. Ettől nem lesz ugyan több a vágnivaló, de talán kevesebbet visz el belőle a konkurencia. A termelői körből is többen sürgették, hogy mielőbb rakják le a hosszútávú együttműködés alapjait, mely arra az egyszerű alapigazságra épül, hogy egyiknek se jó, ha a másik tönkremegy. Nem lehetetlen, talán épp most jött el az ideje, hogy ez a sokadszori felis­merés végre valósággá váljék. T. SZ. I. Szegvári rendkívüli Ma, csütörtökön délután kettő órakor rendkívüli tanács­kozásra jönnek össze Szegvár község képviselőtestületének tagjai, hogy a település égető kérdéseiről tanácskozzanak és határozzanak. A javasolt napirend szerint megtárgyalják a sportegyesület működésének problémakörét, valamint a második világhá­ború szegvári áldozatai emlék­művének felállításával kapcso­latos teendőket. Egyre többet halljuk a kari­tatív, caritas (szeretet) fogal­makat, a velük összefüggő szervezetek neveit: a Johanni­­tákét, a Máltai Szeretetszolgá­latét. Valamikor a XI. század­ban a keresztes hadak betegeit ápoló „Szent János lovagok” (ispotályos keresztesek), letele­pedésük után a szentföldi za­rándokok befogadására, ellá­tására és ápolására szerveződ­tek, és alapítottak egyházi lo­vagrendet, Jeruzsálem köz­ponttal. Az 1300-as években Rhodosz szigetére tették át székhelyüket, innen a török támadások miatt Málta szi­getére. A reformáció idején a XVI. században a rend ketté­vált és a katolikusok szerveze­te a Máltai Lovagrend lett. Számos kórházat tartanak fenn a világban, tagszervezeteiken keresztül minden segítséget megadnak a rászorulóknak. Magyarországon Boeselager bárónő (Budapesten született) kezdeményezésére. Kozma Imre zugligeti plébános (a ma­gyarországi rend vezetője) se­gítségével létrehozták a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálatot 1989. február 4-én, a siralmas egészségügyi helyzet láttán, a menekültek segítségére, elhe­lyezésére. Csilla bárónő, Dobos Ma­rianne A szeretet önkéntesei című könyvében a Szentírást idézi, amikor betegségéről, hitéről, elkötelezett munkájáról vall: „A kétféle bölcsesség. Ki bölcs és értelmes köztetek? Bi­zonyítsa kifogástalan életével, hogy mindent bölcs szelídség­gel tesz. Ám ha keserű irigység és vetélkedés van szívetekben, ne büszkélkedjetek, meghazud­tolva az igazságot. Ez nem fölülről származó bölcsesség, hanem földi, érzéki, sőt ördögi. Ahol ugyanis irigység és ver­sengés van, ott békételenség uralkodik, meg minden más hitványság. Az a bölcsesség azonban, amely felülről szár­mazik, először is ártatlan, az­tán békeszerető, szerény, en­­gedékeny (jórahajló), izgalom­mal és jótékonysággal teljes, nem kérkedő és nem alakos­­kodó. Az igaz élet magját bé­kében vetik el a békeszeretők.” Ugyancsak ebben a könyv­ben Kozma Imre így beszél a szeretet kisugárzásáról, a közös cselekvés indíttatásáról: „...A legnagyobb ajándék, amivel egy gyermek megaján­dékozható, a másik gyermek, a testvér. Ezzel egyenrangú aján­déknak tartom azt, hogy a szü­lők nagyon, de nagyon szeretik egymást. Kettőjük szeretete teremti meg a családban azt a légkört, amelyben a gyerme­kek lubickolnak, növekednek, jól érzik magukat, erősödnek, gazdagodnak és boldogok, melyben keresztény emberek­ké nevelkednek, hogy azután így éljenek tovább majd a saját maguk által alapított családban is. Ez a szeretet nem marad a lakás falai között, túlnyúlik a család keretein, eléri azt, aki elhagyott, hogy őt is beölelje övéi közé. Az ilyen emberek­nek „megesik a szívük” a rá­szorultakon. A legtöbb ember sajnos átnéz fölöttük. Nekem, nekünk meg kell állni. Belső kényszer a megállás. Nem le­het nem cselekedni. Nem lehet nem megpróbálni, bajában együttérzéssel osztozva, vala­miféle támaszt, segítséget nyújtani neki. Ha már sok ember sorsában való osztozást vállaltunk fel, akkor gondola­tainkat betölti a keresés: zá­tonyra futott embersorsok jobbításának módját keressük. „Szegények mindig lesznek veletek”, s én ezt most úgy hallom, nekem azt mondja, mutatja az Úr: „szegények sokan vannak veletek.” Ha lefordítjuk e nemes gondolatokat a hétköznapi nyelvünkre, létünkre, igen egyszerű szavak jutnak eszünkbe: szeretet, hit, segít­ség, adok, kapok, meglátoga­tom, elviszem, odaadom, meg­osztom, vagy még egyszerűb­bek: főzök, bevásárolok, kimo­som, kitakarítok, kezet fogok, beszélgetek... mind-mind cse­lekvő szavak. Az ember alap­­természetétől, érzelmeitől, szükségleteitől motivált, gya­korlatba átültetett tevékeny­ségek. Ennyi volna a Máltai Szeretetszolgálat munkája? Ne riadjunk meg az egyszerű­ségtől: igen, ennyi. Ezek su­gározzák vissza és tovább a cselekvés tiszta szándékát, a máltai szervezet jelszavát: „A hit védelme és a rászorultak segítése.” • Vásárhelyen is elindult a szervezés egy helyi csoport létrehozására, hiszen tudjuk, hogy itt helyben is szép szám­mal vannak segítségre, támo­gatásra, jó szóra várók. Nem nagy dolgokkal kezdődik a segítség, hanem az időben, szeretettel, önzetlenül nyúj­tottál, így hát aki részt kíván venni a munkában ötleteivel, javaslataival, konkrét ajánla­taival, tiszta szívű részvételi szándékával, keresse fel a Zrínyi utca 9. sz. alatti irodát kedden, szerdán és csütörtökön délután. OCSOVSZKY LÁSZLÓ Szeretet ha máltai Nyitott tenyérre süt a nap Egy simogatás, egy biztató szó, kinyújtott kéz a kapasz­kodó, együttérzés, bajban segítség, önzetlen szeretet. Ki ne kívánná mindezeket közelében tudni, maga mellett érezni? Különösen mostanában, amikor vergődik a lélek, amikor bizonytalan az élet, amikor a szociális gondok mérhetetlen súlya nehezedik a mindennapokra. Az emlékezet csendje „Gyerekek, nem kellett volna’ Biztosan ezt mondaná férjem, ha még élne szegény - kezdi a be­szélgetést Lányi Lajosné, a tra­gikus hirtelenséggel elhunyt vá­sárhelyi karnagy felesége. A hét végén megrendezett műsoros esten pályatársak, barátok, kollégák, szomszédok, ismerősök és ismeret­lenek emlékeztek a kiváló zene­­pedagógusra, Lányi Lajosra a Petőfi Művelődési Központ szín­háztermében. Köszönöm az est szervezőinek és szereplőinek az áldozatos munkát, köszönöm a megható pillanatokat, az együtt­érzést. A műsor szereplői­­ a Váro­si Vegyes Kar, a Városi Fúvó­szenekar, a Liszt Ferenc Ének- Zenei Általános Iskola Gyermek­­kórusa, a Promenád Dixieland és a HG Band - nagy-nagy szeretettel és őszinteséggel adóztak a mes­ternek, a barátnak, férjemnek. Nem lehet szavakkal leírni az utolsó pillanatokat: először teljes sötétség borult a teremre, majd a gyerekek kezében gyertyák gyúltak, közben Almási Istvánék az Égi szekerek című néger spirituálét játszották. A szám végén döbbent csend lett úrrá a nézőtéren. Az emlékezet szív­facsaró csendje. Egymásra találtak arcok, kezek és lelkek - ahogy azt Fenyvesi Félix Lajos írta In me­móriám Lányi Lajos című versé­ben. SZ. é. sz. A Hódmezővásárhelyi Városi Vegyes Kar. (Fotó: Hegyi Endre ) CSÜTÖRTÖK, 1992. OKTÓBER 1. Spanyolország budapesti nagy­követe tegnap át­adta Zsófia ki­rályné és a Spa­nyol Vöröskereszt ajándékát - egy Volkswagen mik­­robuszt - a Segítő Jobb Egészségügyi Humanitárius Alapítványnak. A szervezet a ha­tárokon túl élő magyarság gyógy- Zsófia királyné ajándéka szerellátását és egészségügyi ke­zelését vállalta fel. Az ökumenikus szemléletű ala­pítvány - amely ebben az évben is több száz beteg magyarországi gyógykezelésében segédkezett - főként az egyhá­zakra támaszko­dik. A mikrobuszt a betegek szállí­­tására használják majd. Kell-e nekünk újabb biztosító? Kötve hiszem, hogy nagyon sokan tudnák, vagy emlékez­nének rá: a II. világháború előtt 50 biztosító működött s mind megélt tisztes üzletpoli­tikával és nyilvánvaló, tisztes­séges haszonnal is. Az utóbbi években nem véletlenül szapo­­odtak el ezek a társaságok, ugyanis bizonyos területeken (piacfelosztás) akarják meg­vetni a lábukat. Erre nemcsak lehetőség, de igény is volt, így jött létre ez a legújabb, a tizen­kettedik biztosító (belga-ma­gyar), az ARGOSZ is. • Ez a vidék biztosítója, 99 százalékban külföldi tőkével létrehozott társaság, s elsősor­ban a mezőgazdaság, a kis- és középvállalkozók biztosítója akar lenni. Tervek szerint már két év múlva teljes körű szol­gáltatást nyújt a vidék lakossá­gának. A MOSZ kezdeménye­zésére két évvel ezelőtt a Belga Parasztszövetség biztosítójá­val, az ABB-vel létrehozott kft. mára kinőtte magát. Egy­­milliárd forintos alaptőkéve, az ABB (Belgium negyedik leg­nagyobb biztosítója) 50 száza­lékos részesedésével így kezd­hette meg működését (a MOSZ részesedése 1 százalék) a fő­ként mezőgazdaság területén, a lojalitás, az önsegélyezés elvét valló, de vállalkozásra alapozó új biztosító. Mit jelent mindez? Szüksé­gesnek tartja egy állami ka­tasztrófaalap megteremtését a különösen nagy természeti csa­pások ellensúlyozására. (Euró­pa több országában működik hasonló.) Nem lesznek fényes irodák, hatalmas apparátusok, hanem vállalkozási alapon helyi képviselők, akik például a kárrendezést is nem hetek­­kel-hónapokkal később (ami- Lehet, hogy a kedves ol­vasó nem is tudja, ha­zánkban 12 biztosítótár­saság működik. Kell-e Magyarországon ennyi? - kérdezheti jogosan, bár már semmi sem bizonyít­ható), szinte azonnal „lebonyo­lítják”. Figyelemreméltó törekvés az is, hogy elősegíti a falvak­ban az úgynevezett biztosítási egyesületek megalakítását. Ezek nonprofit alapon működő csoportok, már tíz fő részvéte­lével, s 500 ezer forintos tőké­vel életképesek. A tagok egy­szerre biztosítók és biztosítot­tak, a pénz egy részével saját maguk rendelkeznek és ami szintén lényeg, olyan károk ellen is védve vannak, ame­lyekre más, profit alapon mű­ködő társaság nem köt biztosí­tást. Éppen Mindszenten szer­veződik ilyen egyesület. Mi garantálja az ARGOSZ- nak a sikerét? Részben ami már a fentiekből kiolvasható, hogy ez szövetkezeti jellegű biztosítótársaság, jó számító­­gépes háttérrel rendelkezik és olyan felhasználható (nyugat­európai) tapasztalatokkal, együttműködésekkel, amelyek széles nemzetközi támogatást is sejtetnek. Márpedig erre a magyar vidéken égető szükség lenne. Természetesen ez itt nem a reklám helye, nem is az új biz­tosítónak csináljuk a reklámot. A magyar mezőgazdaság olyan mély válságba zuhant, hogy minden apró szalmaszálba kapaszkod(na)ik. Ez pedig talán széna is? SZ. LUKÁCS IMRE 3

Next