Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1992. december (49. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-01 / 282. szám

Albán Európa? M­inap hallottam a hírt, miszerint egy nemzetközi fölmérés adatai szerint az albánok érzik magukat a leginkább európai nemzetnek. Hát...! Szóval lelkük rajta, ám a magam részéről - ha választhatnék - valahogyan in­kább élnék egy osztrák, svájci vagy angol típusú Euró­pában, semmint egy albán, netán szerb (lásd Szarajevó), ro­mán (lásd Funar) vagy szlovák (lásd C variáns, magyar nyelvű település-táblák leszedetése stb.) típusúban. Hisz ez utóbbiak legföljebb földrajzi értelemben sorolhatók egye­lőre Európához. Az olvasóban nyilván fölötlik a kérdés: vajon miért nem emlegetem e tipológiai sorban Magyarországot? Tulajdon­képpen ezelőtt másfél-két évvel még lelkiismeretfurdalás nélkül megemlítettem volna, méghozzá ama kívánatosabb oldalon, ma viszont már ezt nemigen tehetem. (Szerencsére még igazán a másik térfélre sincs elégséges okom sorolni.) Az ok tulajdonképpen egyszerű. Mert bár Magyarországon egyelőre nem emelkedett a hivatalos politika rangjára a vad­nacionalizmus, az intolerancia, minden másság gyűlölete, de túlontúl is jelen van a mindennapokban és a politikai praxisban ahhoz, hogy figyelmen kívül lehetne hagyni. Fő­ként amiatt, hogy teret nyerni látszanak radikalizálódó erők, no meg az sem vet éppen túl jó fényt egy országra, ha a média ellenőrzése központi kérdéssé válhat a nagy­­politikában. (Lásd a költségvetési bizottsági botrányt!) M­ert végül is, amit mi Európának hívunk, az egy meghatározóan toleráns világ, amely nemcsak elviseli, de támogatja és garantálja is a másságot, a sokszínűséget, a társadalom civil szerveződéseit, a személyiség önállóságát. Olyan liberális világ, amely teret enged minden vélemény­nek, gondolatnak, életformának és cselekedetnek, no és nem utolsó sorban alanyi jogon segíti az elesetteket és rá­szorultakat. És éppen ezért eredményes az a bizonyos Eu­rópa. Amit évtizedeken át sokszínűségéért, gazdagságáért, liberalizmusáért irigyeltünk mi, akik mindettől meg­fosztanunk. Kár lenne nem arra tartanunk. Olajban (is) megcsúfolták a Ewingokat! (Folytatás az 1. oldalról.) magyartési cseretelepről 202 ezer forint értékben rámoltak ki palackokat, azután több ismerősnél elosztva értéke­sítették. A szentesi Városgaz­dálkodási Vállalat szere­lőműhelyéből még 118 ezer forint áru gépi szerszámot vit­tek el négyesben — ez is szép bevétel. Fórián és Koncz a szintén előzetesben lévő Kósa József Attilával Vásárhelyen is na­gyot aratott: a vadászház feltö­réséből 110 ezret profitáltak. Egyébként a hat előzetes letar­tóztatott egyike-másika szíve­sen szövetkezett alkalmanként más, kívülálló társakkal. A De­­rekegyházi Állami gazdaságtól fóliát, Pankotáról öntözőcsö­veket, Felgyőről oxigén- és dissou-palackot hordtak el ilyen „vegyes” társaságban. Ezen felül a mártélyi üdülőte­lepen négy, a csongrádin 5, a békésszentandrásin 6 rendbeli betöréses lopás terheli a szám­lájukat. Mondják, a házkutatások után teherautókkal vitték a lefoglalt holmit a rendőrség udvarába, ahol aztán napokig válogatták a károsultak a saját tulajdonukat, akár a zsibpia­­con. Szó, ami szó, a letartóz­tatott urak jobbára nagycsa­ládosok, foglalkozásukra nézve pedig munkanélküliek, ám a lopásból felhalmozott javak nem éppen a szűkös megél­hetést szolgálták. Mert ugye mégis luxus, hogy például egy vágóhíd feltörése után a disz­nók is vastag kolbászt egyenek otthon, a padlás meg teli le­gyen szárított borsóval. No meg a garázs olyan minden­napos használati tárgyakkal, mint a halászcsizma, pótkocsi­ponyva, autógumi, locsolóslag, katonai sátor és miegyéb. Ám ez mind semmi ahhoz képest, amit a búvárok találtak a Szentes-Csongrád tiszai híd közelében! A társaság egyné­hány tagjának ugyanis tevőle­ges szerepe van abban, hogy a jó öreg Tisza feneke bűnügyi múzeummá lépett elő. Hogy mi módon, arról legközelebb adunk számot. (Folytatjuk.) -git Mi lenne a Világ utcájában? Az 1996-os világkiállítás­hoz kapcsolódó projekt mű­szaki-gazdasági ismertetését, a Világ utcája néven tervezett kereskedelmi-szellemi-üzleti központ programjavaslatát, a hozzá kapcsolódó megyei részvétel lehetőségeit ismerték meg vállalkozók, üzletembe­rek, építészek, idegenforgalmi szakemberek, a környékbeli te­lepülések vezetői. A programjavaslat céljairól - melyek közül a legfontosabb talán az, hogy Szegeden és a régióban teremtsünk olyan körülményeket, hogy idevonz­­zuk Európát, sőt a nagyvilágot - Apró Juhász János, az ötlet­gazda, és Csapó Balázs, a kft. ügyvezetői szóltak. Hangsú­lyozva, a tervezet az expohoz kötődő részvételen túli, folya­matosan működő központot, regionális létesítményeket kí­nál. Amiknek építészeti ar­culata Makovecz Imre szel­lemiségére támaszkodna, meg­valósítása pedig lelki és anyagi biztatást, távlatot, munkát adna a szegedieknek és a környező­­településeken élőknek. A találkozások városában, Szegeden megálmodott Világ utcája a Széchenyi tér - Régi híd - Liget - Főfasor vonalra fűződve 42 hektáros területen Újszegeden valósulna meg, s tulajdonképpen egy sétáló utca lenne, egy kis világközpont. Amelybe minden vállalkozó ország építene olyan házat, ahol jellemző termékeivel be­mutatkozik, kereskedelmi kép­viseletet működtet. Lennének kapuházak, központi épületek. A körutasan rendezett tér kö­zéppontjába pedig készülne egy emlékkút, mely jelképével St. Exuperyt egyetemes szelle­miségét idézné, ötvözve a sze­­gedi históriával, a nagy vízzel és az újjászületéssel. A tervezet a szabadteres­­pavilonos újszegedi területre telepítené ki a Mars térről a szegedi vásárt. Építenének egy ökumenikus templomot, laká­sokat tehetséges művészeknek, európai színvonalú vidámpar­kot a gyerekeknek, sportlétesít­ményeket ( a két ottani termál­kút­­vizére telepítve uszodát, kisebb sportcsarnokot, film­es stúdiót, pályákat), lovardát. Pályázatra készített, a szegedi­ek által kiválasztott műalkotá­sokat helyeznének itt el, termé­szetesen sok-sok fás, virágos területen. Melyen adottak már az alapközművek, a közl­ekedés felfűzhető a meglévő úthálózatra, van elég tér zöld­beton parkoló kialakítására.­­ S van szándék a tervezők ré­széről, hogy minden további ötletet, javaslatot, véleményt meghallgassanak. Erre szolgált a fórum is. Melyen szóba kerültek a terve­zethez kapcsolható megyei, re­gionális lehetőségek is. Az, miként vehetnek részt a tele­pülések a szegedi központ létrehozásában, majd annak életében; milyen önálló prog­ramjaik lehetnek; hogyan alakíthatók ki a megyébe be­lépő utak mentén információs központok, azaz megyei ka­puk; mint kellene az utak men­tén tájrehabilitációt meg­valósítani. Kecskeméti János, Ópusztaszer polgármestere ezzel kapcsolatban az önkor­mányzatokkal történő mielőbbi konzultációkat javasolt. SZABÓ MAGDOLNA Regionális jelentő­ségű és kihatású gazdasági, építészeti projektet készített az alakuló „Világ utcája Kft”. A terv szerint Szegeden egy olyan gazdasági-szellemi-üzleti köz­pont létesülne, mely visszaadná a térség önbecsülését, se­gítené magára találását. Megmutatná a vidék erejét, az itteniek képességeit. Hogy miként, arról tartottak tájékoz­tatást a megyeházán. KEDD, 1992. DECEMBER 1. • Kérem, mutassa be az állomást.­­ A Székkutasi Növény Faj­takísérleti Állomás a Mező­­gazdasági Minősítő Intézet egyik állomása. Az állomás fe­ladata: a fajtaösszehasonlító kí­sérletezés. Ez azt jelenti, hogy itt azokat a fajtákat hasonlítjuk össze a köztermesztésben lé­vőkkel, amelyeket a nemesítők újonnan kinemesítettek, vagy pedig honosítani szándékoz­nak. A növények potenciális termőképességén túl vizsgáljuk a betegségekkel szembeni ellenállóképességet, valamint a beltartalmi értékeket. Másik feladatunk a vetőmag-minősí­tés. Az állattenyésztési részle­günk az állat fajtakísérletekkel, míg a szaporítóanyag felügye­lőségünk a szőlő, gyümölcs és erdészeti szaporítóanyagokkal foglalkozik. Az állomás 60,57 hektáron terül el, ebből 10-12 hektáron folynak már évek óta kísérletek, a többin hagyomá­nyos üzemi termesztést vég­zünk. A kísérletezésben első­sorban a szántóföldi növények (búza, kukorica, napraforgó) élveznek előnyt. Évente 50-60 kísérlete van az állomásnak, a fajták száma pedig 800 és 1500 között mozog. Tizenhárman dolgozunk a telepen. A fizikai munkát végzőknek­­ éppen a munka összetettsége miatt - először is meg kell tanulniuk, hogy mi az a kísérlet, mi az a parcella, mi az a fajta és so­rozat. Ez beletelik egy-két év­be. A munka hatékonysága és eredményessége érdekében minden télen elővesszük az iskolatáblát. Ezeken a téli kur­zusokon az állomás dolgozói komoly és alapos felkészítést kapnak. • Milyen volt az idei termés?­­ Előrebocsátom: mi úgy kezeljük a szántóföldeket, úgy bánunk az anyafölddel, mint déd- és ükapáink. Minden ne­gyedik évben, minimum, istállótrágyázunk (hektáron­ként 5-600 mázsa), műtrágyát csak az a rész kap, ahová kísér­letet szánunk. Van is ered­mény: az idén napraforgóból a termésátlag 45-52 mázsa volt hektáronként, búzából pedig 64 mázsa. De voltak olyan hib­ridek, amelyek, dacolva az idei száraz időjárással, 70-80, sőt 90 (!) mázsa fölötti termés­átlagot hoztak. Ezen a vidéken egyébként csak a középérésű kukoricáig és búzáig szabad el­menni. Javaslom a kisgazdák­nak a közép intenzív és exten­­zív fajták termesztését. Min­dezt azért mondom, mert Vá­sárhely és környéke klímája je­lentősen megváltozott az el­múlt időszakban. Ennek okait a következőkben látom: a tanyák 99 százalékát felszámolták. Amikor idekerültem, a csicsa­­téri dűlőben 20-25 tanya volt, ma három. Minden tanyát kö­rülvett legalább 100-200-300 fa és szénakazal. Ezek felfog­ták a szél szabad áramlását, így a szél nem vitte el a talaj tetejéről a párát. A régi csa­tornák mind vakcsatornák vol­tak, így a leesett csapadék itt helyben párolgott el. Most a táblák melioráltak, s a csapa­dék a csatornákon keresztül egyenesen a Tiszába jut. Tehát az égi áldás, ami itt lehull, zö­mében nem itt párolog el. Min­den évben tavasszal jön a fel­­melegedés és a humuszverés. A szél - amely Orosházától Vásárhelyig szabadon nyargal - elhordja a talaj felső rétegét. Sajnos, a repülőgépes növény­­védelemmel kiirtották a ‘40-es években telepített erdősávokat, amelyek felfognák a szelet. Amit párologtat a növény, azonnal elviszi a szél, így ala­kulhatott ki a mostani száraz klíma. • Ez a száraz klíma önöket is befolyásolja? - Minket nem annyira. Egy­részt azért, mert a területünk elég kicsi. Másrészt körülöt­tünk erdősáv húzódik, har­madrészt, istállótrágyázunk, ami köztudott, hogy nagyban javítja a talaj vízháztartását. Míg a tsz-ben maximum 2 százalék körül mozog a humusztartalom, addig nálunk ez az érték 2,5-3,8 százalék. Az istállótrágya kiválóan kompenzálja a műtrágya talajsavanyító hatását. • Miben tévedtek az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaságban, és önök hogyan tudják ezeket a ballépéseket korrigálni? - Úgy érzem, nagyban rombolták a környezetet a 2-300 hektáros szántóföldek­kel. Mostanra a nagygazdas­ágok is rájöttek, hogy az opti­mális tábla­ maximum 100 hektáros. Ezek közé viszont - éppen azért, hogy gátat szab­janak a szélnek - erdősávokat és fasorokat kell ültetni. A klímaváltozás miatt nekünk egyértelműen az a feladatunk, hogy olyan új növényfajtákat vonjunk be a kísérletekbe, amelyek szárazságtűrőbbek, mint a mostaniak. • Említette az őszi be­mutatón, hogy megszűnt az évtizedek óta működő kertészeti részleg.­­ Nem szűnt meg, csak ide­iglenesen szünetel. Ugyanis magas volt a sótartalma annak a kútnak, amiből eddig ön­töztünk. Amíg nem lesz egy új technika vagy egy mélyebb kút, addig szüneteltetjük a kí­sérletek egy részét. • Ezekben az ínséges időkben mennyi pénzt fordítanak kísérletezésre? - Mint minden tudományos kutatóintézet, mi is gazdasági nehézségekkel küszködünk. Az elmúlt években - mind köz­pontilag, mind helyileg - na­gyon visszaszorították a kuta­tásfejlesztést. Egyre kevesebb pénz jut kutatásra, fejlesztésre, kísérletezésre. Holott ez az a befektetés, ami kamatos ka­mattal térülne meg a jövőben, akár már a következő évben. Az ország érdeke, és a józan ész azt diktálná, hogy minél hamarabb piacra kerüljenek azok a fajták, amelyeknek jobb a beltartalmi értéke és nagyobb a termőképessége. De ez - sajnos - nem így működik. Az idén például csökkent az ál­lami támogatás. A Mezőgazda­­sági Minősítő Intézettől 48 millió forintot, tőlünk pedig 440 ezer forintot vontak el. A környezetünket - mondta a beszélgetés végén Végh Já­nos - érdemes volna úgy alakí­tani, persze a növénytermesz­tésen keresztül, hogy bennün­ket, embereket szolgáljon. De a növényeket is szolgáljuk az­zal, hogy megfelelő erdősávo­kat telepítünk. Ezekbe az er­dőkbe pedig visszaköltöznének és újra fészket raknának azok az énekes madarak, amelyek rengeteg kártevőt pusztítanak el. Még egy: a nagymágocsi Károlyi birtok környékén - ahol tölgyerdő van - sokkal jobb a talaj vízháztartása, mint Székkutas—Szerhát közepén, ahová búzát vetettek, és ahol szabadon nyargal a szél. Ehhez annyit: egy tölgyerdő vízmeg­tartó képessége 19-szer na­gyobb, mint a búzáé. Érdemes lenne ezeken a dolgokat egy kicsit elgondolkodni. SZABÓ C. SZILÁRD Jön a szárazság, kísérletre pedig nincs pénz A Székkutasi Fajtakísérleti Állomás húsz év alatt - tizen­hét hasonló típusú állomás közül - hétszer lett első­ mind gazdálkodásban, mind pedig kísérleti eredményekben az országban. Az állomás vezetője, Végh János - minő vélet­len! - pontosan húsz éve irányítja a munkálatokat. A rend­kívül rokonszenves agrárszakemberrel egy év végi bemu­tatkozó, összegző beszélgetést készítettem. A szentesi Elektrofilnél Árkedvezmény előfizetőinknek Ugye, nem felejtették el kedves olvasóink? Amint arról már beszámoltunk, Szentesen, a buszpá­lyaudvar szomszédságában az Elektrofil szak­üzletben árkedvezményt kaphatnak mindazok, akik negyed évre, azaz 3 hónapra előfizetnek a Dél­világra. És íme, a lista, mire mennyi kedvezményt ad az Elektrofil üzlet a szentesi József Attila utca 6/B szám alatt: Panasonic telefonok, telefaxok, üzenetrögzítők Hitachi elektronikai termékek TEFÁS háztartási gépek és tartozékok Műholdvevők Világítástechnika, fényreklámok Egyéb elektronikai cikkek, villamossági cikkek Gorenje Eliád antennák, antennaerősítők, tartozékok Elektronikai alkatrészek 3% 3% 3% 3% 3% 3% 10% 10% 3

Next