Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1992. december (49. évfolyam, 282-306. szám)
1992-12-01 / 282. szám
Albán Európa? Minap hallottam a hírt, miszerint egy nemzetközi fölmérés adatai szerint az albánok érzik magukat a leginkább európai nemzetnek. Hát...! Szóval lelkük rajta, ám a magam részéről - ha választhatnék - valahogyan inkább élnék egy osztrák, svájci vagy angol típusú Európában, semmint egy albán, netán szerb (lásd Szarajevó), román (lásd Funar) vagy szlovák (lásd C variáns, magyar nyelvű település-táblák leszedetése stb.) típusúban. Hisz ez utóbbiak legföljebb földrajzi értelemben sorolhatók egyelőre Európához. Az olvasóban nyilván fölötlik a kérdés: vajon miért nem emlegetem e tipológiai sorban Magyarországot? Tulajdonképpen ezelőtt másfél-két évvel még lelkiismeretfurdalás nélkül megemlítettem volna, méghozzá ama kívánatosabb oldalon, ma viszont már ezt nemigen tehetem. (Szerencsére még igazán a másik térfélre sincs elégséges okom sorolni.) Az ok tulajdonképpen egyszerű. Mert bár Magyarországon egyelőre nem emelkedett a hivatalos politika rangjára a vadnacionalizmus, az intolerancia, minden másság gyűlölete, de túlontúl is jelen van a mindennapokban és a politikai praxisban ahhoz, hogy figyelmen kívül lehetne hagyni. Főként amiatt, hogy teret nyerni látszanak radikalizálódó erők, no meg az sem vet éppen túl jó fényt egy országra, ha a média ellenőrzése központi kérdéssé válhat a nagypolitikában. (Lásd a költségvetési bizottsági botrányt!) Mert végül is, amit mi Európának hívunk, az egy meghatározóan toleráns világ, amely nemcsak elviseli, de támogatja és garantálja is a másságot, a sokszínűséget, a társadalom civil szerveződéseit, a személyiség önállóságát. Olyan liberális világ, amely teret enged minden véleménynek, gondolatnak, életformának és cselekedetnek, no és nem utolsó sorban alanyi jogon segíti az elesetteket és rászorultakat. És éppen ezért eredményes az a bizonyos Európa. Amit évtizedeken át sokszínűségéért, gazdagságáért, liberalizmusáért irigyeltünk mi, akik mindettől megfosztanunk. Kár lenne nem arra tartanunk. Olajban (is) megcsúfolták a Ewingokat! (Folytatás az 1. oldalról.) magyartési cseretelepről 202 ezer forint értékben rámoltak ki palackokat, azután több ismerősnél elosztva értékesítették. A szentesi Városgazdálkodási Vállalat szerelőműhelyéből még 118 ezer forint áru gépi szerszámot vittek el négyesben — ez is szép bevétel. Fórián és Koncz a szintén előzetesben lévő Kósa József Attilával Vásárhelyen is nagyot aratott: a vadászház feltöréséből 110 ezret profitáltak. Egyébként a hat előzetes letartóztatott egyike-másika szívesen szövetkezett alkalmanként más, kívülálló társakkal. A Derekegyházi Állami gazdaságtól fóliát, Pankotáról öntözőcsöveket, Felgyőről oxigén- és dissou-palackot hordtak el ilyen „vegyes” társaságban. Ezen felül a mártélyi üdülőtelepen négy, a csongrádin 5, a békésszentandrásin 6 rendbeli betöréses lopás terheli a számlájukat. Mondják, a házkutatások után teherautókkal vitték a lefoglalt holmit a rendőrség udvarába, ahol aztán napokig válogatták a károsultak a saját tulajdonukat, akár a zsibpiacon. Szó, ami szó, a letartóztatott urak jobbára nagycsaládosok, foglalkozásukra nézve pedig munkanélküliek, ám a lopásból felhalmozott javak nem éppen a szűkös megélhetést szolgálták. Mert ugye mégis luxus, hogy például egy vágóhíd feltörése után a disznók is vastag kolbászt egyenek otthon, a padlás meg teli legyen szárított borsóval. No meg a garázs olyan mindennapos használati tárgyakkal, mint a halászcsizma, pótkocsiponyva, autógumi, locsolóslag, katonai sátor és miegyéb. Ám ez mind semmi ahhoz képest, amit a búvárok találtak a Szentes-Csongrád tiszai híd közelében! A társaság egynéhány tagjának ugyanis tevőleges szerepe van abban, hogy a jó öreg Tisza feneke bűnügyi múzeummá lépett elő. Hogy mi módon, arról legközelebb adunk számot. (Folytatjuk.) -git Mi lenne a Világ utcájában? Az 1996-os világkiállításhoz kapcsolódó projekt műszaki-gazdasági ismertetését, a Világ utcája néven tervezett kereskedelmi-szellemi-üzleti központ programjavaslatát, a hozzá kapcsolódó megyei részvétel lehetőségeit ismerték meg vállalkozók, üzletemberek, építészek, idegenforgalmi szakemberek, a környékbeli települések vezetői. A programjavaslat céljairól - melyek közül a legfontosabb talán az, hogy Szegeden és a régióban teremtsünk olyan körülményeket, hogy idevonzzuk Európát, sőt a nagyvilágot - Apró Juhász János, az ötletgazda, és Csapó Balázs, a kft. ügyvezetői szóltak. Hangsúlyozva, a tervezet az expohoz kötődő részvételen túli, folyamatosan működő központot, regionális létesítményeket kínál. Amiknek építészeti arculata Makovecz Imre szellemiségére támaszkodna, megvalósítása pedig lelki és anyagi biztatást, távlatot, munkát adna a szegedieknek és a környezőtelepüléseken élőknek. A találkozások városában, Szegeden megálmodott Világ utcája a Széchenyi tér - Régi híd - Liget - Főfasor vonalra fűződve 42 hektáros területen Újszegeden valósulna meg, s tulajdonképpen egy sétáló utca lenne, egy kis világközpont. Amelybe minden vállalkozó ország építene olyan házat, ahol jellemző termékeivel bemutatkozik, kereskedelmi képviseletet működtet. Lennének kapuházak, központi épületek. A körutasan rendezett tér középpontjába pedig készülne egy emlékkút, mely jelképével St. Exuperyt egyetemes szellemiségét idézné, ötvözve a szegedi históriával, a nagy vízzel és az újjászületéssel. A tervezet a szabadterespavilonos újszegedi területre telepítené ki a Mars térről a szegedi vásárt. Építenének egy ökumenikus templomot, lakásokat tehetséges művészeknek, európai színvonalú vidámparkot a gyerekeknek, sportlétesítményeket ( a két ottani termálkútvizére telepítve uszodát, kisebb sportcsarnokot, filmes stúdiót, pályákat), lovardát. Pályázatra készített, a szegediek által kiválasztott műalkotásokat helyeznének itt el, természetesen sok-sok fás, virágos területen. Melyen adottak már az alapközművek, a közlekedés felfűzhető a meglévő úthálózatra, van elég tér zöldbeton parkoló kialakítására. S van szándék a tervezők részéről, hogy minden további ötletet, javaslatot, véleményt meghallgassanak. Erre szolgált a fórum is. Melyen szóba kerültek a tervezethez kapcsolható megyei, regionális lehetőségek is. Az, miként vehetnek részt a települések a szegedi központ létrehozásában, majd annak életében; milyen önálló programjaik lehetnek; hogyan alakíthatók ki a megyébe belépő utak mentén információs központok, azaz megyei kapuk; mint kellene az utak mentén tájrehabilitációt megvalósítani. Kecskeméti János, Ópusztaszer polgármestere ezzel kapcsolatban az önkormányzatokkal történő mielőbbi konzultációkat javasolt. SZABÓ MAGDOLNA Regionális jelentőségű és kihatású gazdasági, építészeti projektet készített az alakuló „Világ utcája Kft”. A terv szerint Szegeden egy olyan gazdasági-szellemi-üzleti központ létesülne, mely visszaadná a térség önbecsülését, segítené magára találását. Megmutatná a vidék erejét, az itteniek képességeit. Hogy miként, arról tartottak tájékoztatást a megyeházán. KEDD, 1992. DECEMBER 1. • Kérem, mutassa be az állomást. A Székkutasi Növény Fajtakísérleti Állomás a Mezőgazdasági Minősítő Intézet egyik állomása. Az állomás feladata: a fajtaösszehasonlító kísérletezés. Ez azt jelenti, hogy itt azokat a fajtákat hasonlítjuk össze a köztermesztésben lévőkkel, amelyeket a nemesítők újonnan kinemesítettek, vagy pedig honosítani szándékoznak. A növények potenciális termőképességén túl vizsgáljuk a betegségekkel szembeni ellenállóképességet, valamint a beltartalmi értékeket. Másik feladatunk a vetőmag-minősítés. Az állattenyésztési részlegünk az állat fajtakísérletekkel, míg a szaporítóanyag felügyelőségünk a szőlő, gyümölcs és erdészeti szaporítóanyagokkal foglalkozik. Az állomás 60,57 hektáron terül el, ebből 10-12 hektáron folynak már évek óta kísérletek, a többin hagyományos üzemi termesztést végzünk. A kísérletezésben elsősorban a szántóföldi növények (búza, kukorica, napraforgó) élveznek előnyt. Évente 50-60 kísérlete van az állomásnak, a fajták száma pedig 800 és 1500 között mozog. Tizenhárman dolgozunk a telepen. A fizikai munkát végzőknek éppen a munka összetettsége miatt - először is meg kell tanulniuk, hogy mi az a kísérlet, mi az a parcella, mi az a fajta és sorozat. Ez beletelik egy-két évbe. A munka hatékonysága és eredményessége érdekében minden télen elővesszük az iskolatáblát. Ezeken a téli kurzusokon az állomás dolgozói komoly és alapos felkészítést kapnak. • Milyen volt az idei termés? Előrebocsátom: mi úgy kezeljük a szántóföldeket, úgy bánunk az anyafölddel, mint déd- és ükapáink. Minden negyedik évben, minimum, istállótrágyázunk (hektáronként 5-600 mázsa), műtrágyát csak az a rész kap, ahová kísérletet szánunk. Van is eredmény: az idén napraforgóból a termésátlag 45-52 mázsa volt hektáronként, búzából pedig 64 mázsa. De voltak olyan hibridek, amelyek, dacolva az idei száraz időjárással, 70-80, sőt 90 (!) mázsa fölötti termésátlagot hoztak. Ezen a vidéken egyébként csak a középérésű kukoricáig és búzáig szabad elmenni. Javaslom a kisgazdáknak a közép intenzív és extenzív fajták termesztését. Mindezt azért mondom, mert Vásárhely és környéke klímája jelentősen megváltozott az elmúlt időszakban. Ennek okait a következőkben látom: a tanyák 99 százalékát felszámolták. Amikor idekerültem, a csicsatéri dűlőben 20-25 tanya volt, ma három. Minden tanyát körülvett legalább 100-200-300 fa és szénakazal. Ezek felfogták a szél szabad áramlását, így a szél nem vitte el a talaj tetejéről a párát. A régi csatornák mind vakcsatornák voltak, így a leesett csapadék itt helyben párolgott el. Most a táblák melioráltak, s a csapadék a csatornákon keresztül egyenesen a Tiszába jut. Tehát az égi áldás, ami itt lehull, zömében nem itt párolog el. Minden évben tavasszal jön a felmelegedés és a humuszverés. A szél - amely Orosházától Vásárhelyig szabadon nyargal - elhordja a talaj felső rétegét. Sajnos, a repülőgépes növényvédelemmel kiirtották a ‘40-es években telepített erdősávokat, amelyek felfognák a szelet. Amit párologtat a növény, azonnal elviszi a szél, így alakulhatott ki a mostani száraz klíma. • Ez a száraz klíma önöket is befolyásolja? - Minket nem annyira. Egyrészt azért, mert a területünk elég kicsi. Másrészt körülöttünk erdősáv húzódik, harmadrészt, istállótrágyázunk, ami köztudott, hogy nagyban javítja a talaj vízháztartását. Míg a tsz-ben maximum 2 százalék körül mozog a humusztartalom, addig nálunk ez az érték 2,5-3,8 százalék. Az istállótrágya kiválóan kompenzálja a műtrágya talajsavanyító hatását. • Miben tévedtek az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaságban, és önök hogyan tudják ezeket a ballépéseket korrigálni? - Úgy érzem, nagyban rombolták a környezetet a 2-300 hektáros szántóföldekkel. Mostanra a nagygazdaságok is rájöttek, hogy az optimális tábla maximum 100 hektáros. Ezek közé viszont - éppen azért, hogy gátat szabjanak a szélnek - erdősávokat és fasorokat kell ültetni. A klímaváltozás miatt nekünk egyértelműen az a feladatunk, hogy olyan új növényfajtákat vonjunk be a kísérletekbe, amelyek szárazságtűrőbbek, mint a mostaniak. • Említette az őszi bemutatón, hogy megszűnt az évtizedek óta működő kertészeti részleg. Nem szűnt meg, csak ideiglenesen szünetel. Ugyanis magas volt a sótartalma annak a kútnak, amiből eddig öntöztünk. Amíg nem lesz egy új technika vagy egy mélyebb kút, addig szüneteltetjük a kísérletek egy részét. • Ezekben az ínséges időkben mennyi pénzt fordítanak kísérletezésre? - Mint minden tudományos kutatóintézet, mi is gazdasági nehézségekkel küszködünk. Az elmúlt években - mind központilag, mind helyileg - nagyon visszaszorították a kutatásfejlesztést. Egyre kevesebb pénz jut kutatásra, fejlesztésre, kísérletezésre. Holott ez az a befektetés, ami kamatos kamattal térülne meg a jövőben, akár már a következő évben. Az ország érdeke, és a józan ész azt diktálná, hogy minél hamarabb piacra kerüljenek azok a fajták, amelyeknek jobb a beltartalmi értéke és nagyobb a termőképessége. De ez - sajnos - nem így működik. Az idén például csökkent az állami támogatás. A Mezőgazdasági Minősítő Intézettől 48 millió forintot, tőlünk pedig 440 ezer forintot vontak el. A környezetünket - mondta a beszélgetés végén Végh János - érdemes volna úgy alakítani, persze a növénytermesztésen keresztül, hogy bennünket, embereket szolgáljon. De a növényeket is szolgáljuk azzal, hogy megfelelő erdősávokat telepítünk. Ezekbe az erdőkbe pedig visszaköltöznének és újra fészket raknának azok az énekes madarak, amelyek rengeteg kártevőt pusztítanak el. Még egy: a nagymágocsi Károlyi birtok környékén - ahol tölgyerdő van - sokkal jobb a talaj vízháztartása, mint Székkutas—Szerhát közepén, ahová búzát vetettek, és ahol szabadon nyargal a szél. Ehhez annyit: egy tölgyerdő vízmegtartó képessége 19-szer nagyobb, mint a búzáé. Érdemes lenne ezeken a dolgokat egy kicsit elgondolkodni. SZABÓ C. SZILÁRD Jön a szárazság, kísérletre pedig nincs pénz A Székkutasi Fajtakísérleti Állomás húsz év alatt - tizenhét hasonló típusú állomás közül - hétszer lett első mind gazdálkodásban, mind pedig kísérleti eredményekben az országban. Az állomás vezetője, Végh János - minő véletlen! - pontosan húsz éve irányítja a munkálatokat. A rendkívül rokonszenves agrárszakemberrel egy év végi bemutatkozó, összegző beszélgetést készítettem. A szentesi Elektrofilnél Árkedvezmény előfizetőinknek Ugye, nem felejtették el kedves olvasóink? Amint arról már beszámoltunk, Szentesen, a buszpályaudvar szomszédságában az Elektrofil szaküzletben árkedvezményt kaphatnak mindazok, akik negyed évre, azaz 3 hónapra előfizetnek a Délvilágra. És íme, a lista, mire mennyi kedvezményt ad az Elektrofil üzlet a szentesi József Attila utca 6/B szám alatt: Panasonic telefonok, telefaxok, üzenetrögzítők Hitachi elektronikai termékek TEFÁS háztartási gépek és tartozékok Műholdvevők Világítástechnika, fényreklámok Egyéb elektronikai cikkek, villamossági cikkek Gorenje Eliád antennák, antennaerősítők, tartozékok Elektronikai alkatrészek 3% 3% 3% 3% 3% 3% 10% 10% 3