Délvilág, 1993. augusztus (50. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-02 / 178. szám

Mentés földön és vízen Akik korábban érkeztek, kaptak műsoron kívüli „szolgá­­tatást”, egy valódi, hamisítat­lan vízibalesetet. Motorcsónak ütközött egy vízimotorral a ré­gi híd újszegedi hídfőjének kö­zelében. A szegedi partsza­kaszról csak találgatni lehetett, hogy megsérült-e a vízimotor vezetője, aki az ütközés követ­keztében lerepült járgányáról. Percekig úgy tűnt, hogy meg­sérülhetett, mert nem úszott ki a partra. A szabadstrandon für­­dőzők siettek a segítségére. A szegedi oldalon csak akkor nyugodtak meg a kedélyek, amikor emberünk a saját lábán kászálódott ki a vízből. A való­di balesetben súlyos sérülés nem történt. Odaát, a túlparton — a vízirendészet érkeztével — bevégződött a valódi „bemuta­tó”, s kezdődött a szegedi olda­lon egy imitált tömeges baleset sérültjeinek mentését bemutató katasztrófagyakorlat, amit dr. Ványai Éva alpolgármester nyitott meg ünnepélyesen. Frontális ütközéseket na­ponta produkáló korunkban sem gyakori, de bármelyik pil­lanatban bekövetkezhet a Ti­sza- parton megrendezetthez hasonló tragédia, amikor is két ütköző kocsiból az egyik bere­pül a folyóba, s a másik is ala­posan roncsolódik. Ilyen „két­éltű” baleset sérültjeinek men­téséhez égből-földről egyaránt kell, hogy segítők érkezzenek. Jöttek is minden irányból és közegből a mentőalakulatok: rohamkocsik, tűzoltóautók, he­likopter. A rakparti autóroncs­nak előbb a tűzoltók estek ne­ki, hogy kiemeljék a bennre­kedt sérülteket. S amíg az egyik mentőscsoport a száraz­földön látta el a súlyos és két könnyű sérültet, megérkeztek a búvárok a mentőhelikopteren, hogy kiszabadítsák a folyóba repült kocsiból az embereket. S noha a baleseti szituáció imitált volt, a mentési munka minden lépése valódi. A sérül­tekkel pontosan azt tették, amit egy ilyen baleset során bekö­vetkezhető sérülések esetén tenni kell. Tennivaló pedig bő­ven akad ott, ahol az 5 sérült között van gerinctörött, kopo­nyaalapi törést és agyzúzódást szenvedett. A katasztrófa-bemutatót nem izgalmas nyári látnivaló­nak szánták a szervezők. Első­sorban gyakorlatnak, felkészü­lésnek egy olyan baleseti szitu­ációra, ahol több szervezet és szakember összehangolt mun­kája szükségeltetik ahhoz, hogy a sérültek mihamarabb szakszerű ellátásban részesül­hessenek. A bemutató­ gyakorlat részt­vevői - a „Mentés a jövőért alapítvány”, a Légi Mentőszol­gálat, a Manta Búvár Klub, az Országos Mentőszolgálat, a Tűzoltóság, a Csongrád Me­gyei Balesetmegelőzési Bizott­ság, a Polgárőrség és a Vízi­rendészet - ezentúl minden esztendőben szerveznek a szombatihoz hasonló nagysza­bású tréninget, hogy bemutat­hassák az életmentés techniká­jának és a maguk mentő-tudo­mányának fejlődését. K. K. Szeptemberben Bor-Show (Folytatás az 1. oldalról.) bemutatkozót 5 ezren néztek meg. A siker azonban nem csak a látogatottsággal méren­dő, vannak egyéb mutatói is. A négy szakvásár bevétele az 1992-es Szegedi Nemzetközi Vásárénak a 60 százaléka volt. Az erős teammunkával, sta­bil stábbal, precízen szervezett vásársorozat nyereséges volt - s nem csak pénzügyileg, ha­nem azzal is, hogy szakmai kö­rökben igen kedvező volt a visszhangja. A kiállítók jelez­ték, örömmel vennék, ha a szakvásársorozattal Szegeden hagyományt teremtenének. Mert ez nekik koncentrált pia­cot jelent, a versenytársak megismerését, kapcsolatokat, marketing tevékenységet, rek­lám lehetőségét. A Mars téri eseménysorozat a szakvásárok zárásával nem ér véget, már készek az újabb rendezvénytervek, s javában szervezik például a szeptember végi Bor-Show-t, ami könnyed szüretidejű programot ígér a szegedieknek. Szeptember vé­gén a Szegedi Vásárigazgató­ság szervezésében régiónk be­mutatkozik a szkopjei élelmi­­szeripari vásáron és a grazi nemzetközi vásáron. A hazai közönségnek az év végén pe­dig megszervezik a Karácsonyi Vásárt. SZABÓ MAGDOLNA HÉTFŐ, 1993. AUGUSZTUS 2. A tömörkényi községházán kezdődött az ünnepség dr. Thirring Ákos polgármester bevezető és üdvözlő szavai után. Elsőnek Bak­tal János, a szegedi Operon építészstúdió képviseletében. Ő és tervező társai nyerték a pályázatot, s tervezték meg a tornaterem és a szociális otthon alkotta épü­letegyüttest. Mint mondotta: a 12x24-es tornaterem és a 40 fős szociális otthon épület­­együttesét falusi környezetbe illően kellett megtervezni mind külsőleg, mind belsőleg. Az építés engedélyezéstől a ki­viteli terv elkészítéséig egy esztendő állt rendelkezésükre. A tervezők vállalták a műveze­tést, tehát a megvalósulásig kí­sérik figyelemmel alkotásukat. Az építkezés július 19-én kez­dődött meg a csanyteleki Né­meth István vállalkozó vezeté­sével. Bartrucz Tibor a három - il­letve négy - község összefogá­sával megvalósuló földgázve­zetékkel kapcsolatos tényeket ismertette. (Felgyő is bekap­csolódott, noha ott van már földgáz, de a későbbi bővítést ezzel alapozzák meg.) Új gáz­átadót építenek Csongrád és Felgyő között, a Serköv telep­nél. Összesen 22 kilométer ge­rincvezetéket fektetnek le szer­vezetten és jó minőségben. A DÉGÁZ a fogadóállomás meg­építésével segíti elő a mintegy 200 millió értékű beruházást, mely nagy léptekkel kezdődött meg július 23-án. A legelőre­­haladottabb állapotban Csany­­telelek van a gáz fogadása, min­den tervük kész. Ezen a héten Tömörkényre is megérkeznek a csővezetékek. Készülnek itt is a tervek. Thirrig Ákos polgármester a gázvezetéképítéshez kiegészí­tésül hozzátette: valóban a társközségek nélkül ez nem jö­hetne létre. Kiemelte Csanyte­­lek úttörő, kezdeményező sze­repét, ők tették meg az első lé­péseket és ezzek nagyot lendí­tettek az építkezésen. Szót kért dr. Rapcsák And­rás, Hódmezővásárhely polgár­­mestere is, aki ugyancsak méltatta a regionális együttmű­ködésben rejlő erőt, energiát. Ugyanis három éve nagy kér­dés volt, hogy a települések hogyan tudják majd össze­egyeztetni érdekeiket. Meg­győződése, hogy a települések akkor fejlődnek egészségesen, ha felülről nem erőltetnek rájuk semmiféle merev szerke­zeteket. Néhányan meglepőd­tek, amikor azt mondta, hogy: „nem az a fontos, hogy sze­mély szerint jóba vagyok-e Tö­mörkény polgármesterével vagy sem, hanem az, hogy ér­dekeinek egybeesnek-e. Ha igen, ha fölismerjük, akkor plusz erőforrások szabadulnak fel. Jelentős mérföldkő a köz­ségek életében, hogy a gázve­zeték elkészül, ehhez a képvi­selőtestületek jó döntése, hely­zetfelismerése kellett”. Kitért arra is, hogy Tömörkény nem tudta volna egyedül megépíteni a szociális otthont. Vásárhe­lyen viszont túlterhelt ez a szo­ciális ellátás. Sok összeütkö­zést vállalt, hogy az együttmű­ködés létrejöjjön. Érdemes volt vállalni, mert a regionális együttműködések hozzák fel­színre a rejtett tartalékokat. Tö­mörkényen egyharmad költ­séggel épül meg egy szociális otthoni férőhely, a megyei szoc­otthon költségeihez képest. Mert itt, helyben odafigyelnek minden forintra, mert itt köz­vetlen ellenőrzés van. Majd utalt a közüzemi szolgáltatá­sokkal kapcsolatos megyei helyzetre, mondván: Csongrád mgye az egyetlen, ahol még nem történtek meg a megálla­podások a megyei települések bevonásával. A tornaterem alapkövénél dr. Eke Károly országgyűlési képviselő, a szociális otthonnál dr. Rapcsák András és a gázve­zetéknél Ratkai Imre, a Csong­­rád Megyei Közgyűlés alelnö­­ke helyezte el a betonalapba a rozsdamentes acélhengert, melybe beletették az emlékira­tot, a jövőnek szóló üzenetet. Eke Károly beszédet is mondott, melynek summája: régen a folyók, ma a gázveze­ték köti össze a településeket; illetőleg: jó az, ha a békés épí­tőmunka köti le a helyi alkotó­energiákat és nem az áldatlan viszály. Íme a jó példa: egy­ségben az erő. Az egykori jegyzői lakban, majd iskolában, kisvendéglő­ben, miután a község saját tu­lajdonát visszavásárolta, varro­dát nyit a félegyházi HUNO­­STYL Kft. a községgel együtt­működve, illetőleg a megyei munkaügyi központ támogatá­sával. Mészáros Tibor azt mondta, hogy olyan tartósak legyenek ezek a munkahelyek, mint amilyen szándékkal a me­gyei munkaügyi tanács, a mun­kaügyi központ és az illetékes munkahelyteremtő szakbizott­ság a pályázat elbírálásához hoz­­záállt. Tartós üzemeltetést kí­vánva vágta át a szalagot. Mint megtudtuk: e héten már min­den feltétel adott, hogy megke­­ződjék a varrodában a munka. Az ünnepségen a szomszéd­beli polgármesterek - Ábel Ist­ván, Balogh Lajosné, Veres Já­nos - mind jelen voltak, a jegyzők is s eljött Vásárhelyről Szabó Lajos országgyűlési kép­viselő is, aki érdeklődéssel fi­gyeli a regionális együttműkö­déssel is gyarapodó községe­ket. BÁLINT GYULA GYÖRGY Tömörkény alapkövei­­ kánikulában • Folyók, gázvezetékek vagy az érdekek? • Jegyzői lak régen, most meg varroda • Regionális tartalékok a felszínen Képeinken: a tömörkényi varroda épülete, s a szalagátvágás pillanatában dr. Thirring Ákos és Mészáros Tibor (Fotó: Enyedi Zoltán) • Mezőgazdasági fórum Szatymazon Tájkörzet, fúrott kutakkal Nem tagadta lámpalázát, hisz ismeri ezt a közönséget, amely csak a hiteles szót haj­landó elfogadni, s nem szereti az egyszer így, másszor úgy beszélőket. A mezőgazdaságot a válság szóval nevezte néven, s kivételként emlegette a még prosperáló ágazatokat. Tényké­­pébe a nyolcvanas évek köze­pén elkezdett támogatás­csök­kentés éppúgy beletartozott, mint a tartósan nyitva hagyott agrárolló, a beszűkült piacok, vagy a korrektséget nélkülöző világpiaci mechanizmus. A tu­lajdonrendezés elhúzódását le­het leginkább számon kérni a ma hatalmon lévőktől. Közel egy évre taksálta azt az időt, ami még ahhoz kell, hogy a kárpótlási földek zöme telek­könyvbe bevezetve kerüljön a tulajdonosokhoz. A márciustól az országban 35 ezer kilométe­res távot teljesített, természeti vagy gazdasági csapások nyo­mán felbukanó államtitkár tel­jesítménye elismerést érdemlő. A helyi gazdakör és az or­szágos szövetség elnöke egy­aránt e társadalmi szerveződés jelentőségéről szólt. Somogyi György a helyi gazdakör vizs­ganapjának nevezte az ese­ményt Kozma Huba a 20 ezer tagot számláló, újjászervezett mozgalom négy évét a több év­tizeddel ezelőttiekkel vetette össze. A hitelintézet és a han­gya szövetkezet megteremté­­nek ötlete, ha más néven is, ismét e körből indult Változó világunk közállapotait a falusi kútfúráshoz hasonlítva megje­gyezte: jó néhány választás el­telik még a „tiszta vízig.” A szervezetben szó sincs önelé­gültségről, érzik a veszélyt, hogy az értelmiség bevonása nélkül az eddig megteremtett értékek is szétzilálódhatnak. Farkas Gabriella, az MDF alelnöke a hitelképesség zálo­gaként említett tulajdonren­dezés gyorsítása érdekében to­vábbi kompromisszumokra biztata a termőföld 80 százalé­kára kiterjedő magyar földre­form szereplőit. Viták és perle­kedések miatt 137 szövetkezet területén nem jelölték még ki a földalapokat. A döntéseket megalapozó termelési biztonság megterem­tésének egyik pillére az agrár­rendtartás. Rieger László, a hi­vatal elnöke a piaci erők egyensúlyát csak a termelői ér­deket megjelenítő termék­­tanácsok megerősödését köve­tően tudja elképzelni. Nagypál Sándor főtanácsos a takarékszövetkezetek foko­zottabb bevonását ígérte a me­zőgazdasági hitelezésbe. A délutáni szakmai előadá­sok a tájkörzet sajátosságainak megfelelően a gyümölcs-, ezen belül az őszibarack-, a zöldség- és fűszerpaprika-termesztés aktuális kérdéseit vették sorra. Aligha véletlen, hogy az aszály, az öntözés és a növé­nyek vízháztartásának szabá­lyozási lehetőségei köré cso­portosították mondandójukat. A környékbeli tanyákat is bevonó hajtatási, agrotechnikai és fajtakísérleti bemutatók jól kiegészítették a művelődési ház melletti gép, eszköz és vetőmag kiállítás látni­ vagy elgondolkodni valóit. T. SZ. I. Fotó: Somogyi Károlyné

Next