Délvilág, 1993. október (50. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-20 / 245. szám
Peru után Bolívia következhet Piramisfúrás Thor Heyerdahllal Szegedi muzeológus, Varga András, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa dolgozott idén a perui agyagpiramisok feltárásánál. A szegedi csoport a híres norvég kutató, Thor Heyerdahl segítségére volt azzal a talajfúró berendezéssel, melynek Európában Varga András az egyik „specialistája”, a dél-amerikai régészeti feltárásoknál pedig most debütált. A szegedi csoport munkáját a KLM, a Soros Alapítvány, a Katz Alapítvány és az Ega-Trade Kft. támogatta. - Hogyan kapták a perui meghívást? - Egyrészt Gyarmati János kollégám révén, aki az Akadémiai Kiadónál latin-amerikai régészeti kultúrákkal foglalkozik és kapcsolatba került a híres norvég kutató, Thor Heyerdahl csapatával, másrészt pedig én két archeológiai konferencián is társszerzőként vettem részt a fúrásokkal kapcsolatos témában. Olyan problémáik voltak, hogy a piramisok szerkezetének feltárására vagy teljes átvágására nekik se idejük, se pénzük nem volt. Ezzel a módszerrel pedig lényegesen gyorsabb és elég pontos közvetett információkat lehet kapni. - Miben tudtak együttműködni a Heyerdahl-csapattal? - Mielőtt a szegedi múzeumba kerültem, talajmechanikusként dolgoztam. 1981- ben merült fel, hogy szükség lenne egy ilyen berendezésre, amelyikkel előzetes fúrásokat lehet végezni. Arra, hogy kézifúróval különböző lelőhelyeket megfúrtak, korábban is volt példa, de keveredett a minta: amilyen hosszú volt a fúró, olyan intervallumban lehetett csak megkülönböztetni a rétegeket. Nekem a „talajos” múltam alapján sikerült egy olyan berendezést létrehozni, amelyik keveredésmentesen hozza fel a talajt, és fél centiméter pontossággal meg lehet különböztetni a rétegeket. Ahol hamucsíkok és mikroszkopikus méretű antropológiai nyomok vannak, ott lényeges, hogy a minta ne keveredjen. Gyakorlatilag ez egy olyan fúróberendezés, amelyik keveredésmentesen, az eredeti talajrétegződésnek megfelelően hozza fel a mintákat. A talaj minőségétől függően 10 cm-től 1 méteres mintát tudunk felhozni. Ezt a berendezést kimondottan Perura alakítottam át, hiszen hazai felkérésre itthoni régészeti feltárásokra 1981-től már használtam. Sajnos a perui hatóságok a berendezés tartózkodási idejének meghosszabbításában nagyon merevek voltak. A norvég konzulátus és a magyar követség minden segítsége ellenére is csak egy hónap maradt a Heyerdahl-csapattal a kutatásokra. - Hogyan kell elképzelni ezeket az építményeket? - Ezek lépcsős, tömör piramisok. Elképzelhető, hogy amelyek temetkezési célokra készültek, azokban üregek vannak, de a kimondottan kultikus célúak tömörek, bár építésileg különböző típusúak. Volt, amelyiknél agyagtégla pilléreket állítottak fel és agyagkő keverékű törmelékkel töltötték ki, de volt, amelyiknek a teljes szerkezete szárított agyagtéglából volt kirakva. Ez koronként változott. - Mikor épültek a piramisok? - A datálás szempontjából nem egységes a régésztársadalom. A VI.-VII. századtól kezdve egész az inka civilizációig épülhettek. Amelyiken mi dolgoztunk, a legutolsó fejlesztési fázis szerint inka szentély volt, illetve a sírok alapján feltételezik, hogy régebben fonóműhely lehetett. Tizenhét sírt találtak, melyekben a csontváz mellett textilnyomókat és orsókarikákat fedeztek fel. Az észak-perui Tucume környékén, ahol a Heyerdahl kutat, huszonhét kisebb-nagyobb agyagpiramis van. Ezek valaha temetkezési célt szolgáltak, kultikus céllal épültek, de volt, amelyik lakóhelyül is szolgált. Egyébként minden leletet kiállítanak, de semmilyen műtárgyat kihozni nem lehet Peruból. Amit feltárnak, az a helyi régészetet gazdagítja. - Jövőre folytatják? - Peruban befejeztük, ha minden jól megy, két-három év múlva Bolíviában folytatjuk a munkát. Egy ottani egyetemmel vagyunk tárgyalásban, és épp a napokban fogom elküldeni a terveket. Hároméves kutatási terminust vállaltunk, ami nem fúrásra, hanem egy romjaiban meglévő inka lelőhely geodéziai és régészeti feltárására épül. Panek József Fotó: Nagy László Varga András: ha minden jól megy, Bolíviában folytatjuk. Arról, hogy a tudomány és a gazdaság milyen kapcsolatban van, illetve lehet egymással, kinek-kinek más a véleménye. Nyugati példák sorát hallani az ipar finanszírozta kutatásról, innovációs központokról, a gazdaság igényeit kiszolgáló oktatási rendszerről. Ám minden józan gondolkodású ember tudja azt is, hogy itt és most nem lehet egycsapásra csodát csinálni. A vállalatok egy része örül, ha talpon marad, és kisebb gondja is nagyobb annál, hogy milyen megbízásokat adjon a kutatóknak. A kezdeményezésnek tehát feltehetően az oktatási intézményektől kell indulnia. A Szegedi Élelmiszeripari Főiskola - részben profiljából adódóan - az elsők között találta meg az együttműködési lehetőségeket a gazdasági szférával. Az elmúlt rendszerben a gazdaság és az oktatás közötti kapcsolat áttételes volt, mert azt, hogy kiket mire képezzünk, a hivatal határozta meg - mondja Dinya László főigazgató. - Nem is volt felelőssége az egyetemeknek. Ma már ez nem működik, az állami támogatás olyan kevés, hogy legfeljebb a bérekre, az ösztöndíjakra meg a hideg vízre elég. Ha egy intézmény pénzt akar látni, a gazdaságból kell azt megszereznie. Ehhez pedig olyat kell kínálnia, amire az ipar vevő. Mert a régi baráti kapcsolatok helyét elfoglalják az üzleti érdekek. - Milyen területeken lehetséges az együttműködés ? - A legfontosabb a képzés, hiszen az oktatási intézményeknek ez az elsődleges feladatuk. A hagyományos képzés iránya többé-kevésbé adott, de tágítható. Az élelmiszeripari főiskola például - a tradicionális technokrata szakemberek mellett - vállalkozókat, menedzsereket is képez. Ezek tudása igazodik az új gazdasági követelményekhez úgy, hogy rendelkeznek a megfelelő szakmai ismeretekkel is. - Érkeznek jelzések a vállalatoktól arról, hogy mire van szüksége a gazdaságnak? - Ha valaki igazán meg akarja szerezni ezeket az információkat, akkor igen. A SZEF döntése a menedzserképzésről például azon a világbanki jelentésen alapul, mely szerint a magyar élelmiszeripar versenyképessége nem a technológián és a termékeken, hanem elsősorban az emberi tényezőn múlik. Vagyis jó menedzser-vezetőkre van szükség. - Mennyire tartja egy állami felsőoktatási intézmény feladatának a gazdaság igényeit közvetlenebbül kielégítő kiegészítő, tanfolyamos képzéseket? - Az oktatási intézmények dolga, hogy a rájuk bízott nemzeti vagyonnal minél hatékonyabban gazdálkodjanak. Márpedig ez a tárgyi és szellemi érték akkor van a legjobban kihasználva, ha minél többen hozzájutnak. A főiskolán diplomát nem adó, rövidebb, szűkebb szaktanfolyamok, kiegészítő, másoddiplomás képzések egyaránt folynak. Egyrészt, mert ezek bevételt jelentenek az intézménynek, másrészt, mert a panellakásokban kisvállalkozás formájában működő „university”-kkel szemben a főiskolán a képzés színvonala garantált. - A főiskola - gondolom - nemcsak az oktatás, hanem az oktatók révén is kapcsolatban lehet az iparral. A szakértői tevékenységre gondolok. Mennyire veszi igénybe a gazdaság az önök tudását? - Tapasztalatom szerint a magyar felsőoktatási intézmények presztízse nem igazán magas gazdasági körökben. A vállalkozók úgy tartják - az elmúlt évtizedekre tekintve nem is alaptalanul -, hogy a főiskolai oktatók elefántcsonttoronyban ülnek, tudásuk túlságosan elméleti. Pedig az oktatóknak és az intézményeknek nagy szükségük van ezekre a megbízásokra, mert szinte ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a pálya elhagyása nélkül kiegészíthessék szerény jövedelmüket. - Mi a helyzet a kutatással? - Az alapkutatásokhoz a gazdaságnak nem fűződik közvetlen üzleti érdeke, így azokra nemigen lehet támogatást szerezni. Ezért egyre inkább az alkalmazott kutatások kerülnek előtérbe - akár az előbbi rovására. Ám a kutatásnál fontosabb a szolgáltatás, vagyis az intézmény műszereivel végzett iparszerű munka, aminek már jóval kevesebb köze van a tudományhoz. Ebből akár vegyes vállalkozás is kinőhet, mint ahogy történt is a SZEF esetében. - Sokat emlegetik manapság a nyugati innovációs parkokat, mint a fejlődés egyik lehetséges útját. Ugyanakkor közismert, hogy Szegeden volt már egy hasonló próbálkozás - nem egyértelmű sikerrel. Az innovációs park éppen olyan, mint a szerelem; két fél kell hozzá. A mi esetünkben az oktatásnak és a gazdaságnak egyaránt van még mit tennie. Nemrég jónéhány magyar élelmiszeripari vállalatot világítottak át holland szakértők, és megállapították, hogy igencsak hiányzik náluk az innovációs hajlam. Az oktatásnak pedig arról kellene „leszoknia”, hogy anélkül csinál valamit, amihez éppen kedve van, hogy előtte megnézné, kell-e az az iparnak vagy sem. Ráadásul mind a gazdaságban, mind az oktatásban kevés a pénz. Ezért úgy gondolom, ma nálunk csak kicsiből kiindulva lehet valami innovációs központ-félét létrehozni. A SZÉF tavaly, egy FEFA-pályázati pénzből létrehozta az Élelmiszer Minőség Centrumot abból a célból, hogy különböző élelmiszeripari vállalatok minőségbiztosítási rendszerét alakítsa ki. Ebből a későbbiekben kialakulhat egy élelmiszeripari innovációs központ. Keczer Gabriella Kiköltözés az elefántcsonttoronyból Az üzletben nincs barátság Fotó: Gyenes Kálmán Egymás mellett. Az oktatás és gazdaság kívánatos harmóniája -----------——--------------------------------Szerda, 1993. Okt. 20.1. Gazdasági Melléklet III. Rehabilitált filozófia Valljuk be, száműztük a filozófiát a könyvespolcok első sorából. A négy „nagy tanító” életműsorozataival együtt eltűnt a süllyesztőben, mint minden, amiből áradt, hogy a szerepe nem más, mint alátámasztani Marx, Engels, Lenin és Sztálin igazságát. Hálátlannak tűnik tehát újból a kirakatba tenni olyan könyvet, amelynek a címe viszolygást is kelt, meg ebből fakadó kíváncsiságot is. Milyen megfontolásból adta ki a Kossuth a Filozófiai Kisenciklopédiát? - Ezt kérdeztük Kocsis Andrástól, a kiadó igazgatójától. - Elhatároztuk, hogy kisenciklopédia-sorozatot indítunk a magyar szellemi életben hiányt pótolva. Az első kötet az Etnikumok Enciklopédiája volt. Ez az eredeti angol nyelven kívül csak magyarul jelent meg. A második a most kiadott Filozófiai Kisenciklopédia. Ilyen könyvet legutóbb is a Kossuth adott ki, sajnos. Az 1980-as kötet egyoldalú volt, az ismert szellemipolitikai irányzat által befolyásolt lexikon sajátosan válogatott, objektivitásra még csak nem is törekedett. Benne volt például a fenomenológia kritikája, de az nem, hogy tulajdonképpen mi is a fenomenológia. (A megismerés szubjektív idealista elmélete. A szerk.) - Felnőtt egy nemzedék, amely sajátos filozófiatörténet szenvedő alanya volt az iskolapadban. Számukra vajon a fogalmak átértékelését jelenti az új Kisenciklopédia? - Tény, hogy az utolsó kiadású enciklopédia folyamatosan értékelt. Ez a könyv nem ítél. Nem voksol Arisztotelész mellett Platónnal szemben, és nem helyez semmiféle irányzatot valami másik fölé. A szerzők következetesen tartották magukat ahhoz, hogy korrekt módon bemutassák, kik voltak a filozófiatörténet szereplői és milyen szellemi áramlatok hatottak. A tárgyilagosságra utalva idézhetem a Lukács Györgyről írt szócikket. Elmondják róla, hogy szerintük a baloldali marxista gondolkodást szolgálta műveivel, de nem teszik hozzá, hogy ezt helyesen, vagy helytelenül tette. - Mi indokolta, hogy angol kiadású enciklopédiával „rehabilitálják” a filozófia hazai irodalmát? - A választás lehetőségét a német vagy az angol kiadás kínálta. Szakértőink - Ludassy Mária egyetemi tanár és Steiger Kornél, a Filozófiai Társaság alelnöke - a már több kiadást megért angol anyagot javasolták. Oldott, kötetlen stílus jellemzi. A nyelvezetéről annyit, hogy ha valaki esti olvasmányként előveszi, laikusként is érdeklődéssel forgathatja. Úgy mélyedhet el a nehéznek tartott filozófia szféráiban, hogy közben a gondolkodás szépségei is megérintik. - Közelebbről is, milyen olvasókra gondoltak, amikor úgy döntöttek, hogy kiadják a Filozófiai Kisenciklopédiát? - Mindenekelőtt az egyetemi hallgatókra, oktatókra gondoltunk. Továbbá a téma iránt érdeklődő középiskolásokra és persze a tanáraikra. K. E.