Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1994. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-11 / 8. szám

Center lóugrásban A modern politikai pártok nem ideológiai alapon szerveződ­nek, hanem gyakorlati célok jegyében. Van ugyan néhány alap­eszméjük - emberhúst nem eszünk, anyánkat nem szeplősítjük meg; ha már nekünk is van, akkor tiszteletben tartjuk a magán­­tulajdont­-, ám ezektől nem lettek tisztábbak a háborúk, nem jobb az anyák helyzete, és persze, a tulajdon szentsége. Mind­ezeket észben tartva igazán nincsen abban semmi rendkívüli, hogy a Fidesz-vezérkar idővel megnyilatkozott, lekapta szakállát, füléből a csingilingiket, ügyeskedett székházeladásokkal, roko­nok vállalkozásainál, és megvívta belső pozícióharcait, hogy mostanra mint jobbközép-konzervatív-liberális-népi-nemzeti­­keresztény-szociális elkötelezettségű, nem is tudom mit hagytam ki... szóval: indul a választásokon. Ilyesmi történt a magyar 48-as nemzedékkel, ilyen az e századi nyugat-európai 68-as ifjúsággal. Most meg velük. A beilleszkedés olykor nem gusztusos, de természetes. Az em­ber nemcsak étkezik, de az excrementumot is kiadja. Az se gusz­tusos, de természetes. Zavarba csak az ejt, ha az eddig futballozó center sakkfigura módjára kezd mozogni, kosárra dobva leüti a királynőt vagy a saját góljait két ponttal számolja. Kevésbé kép­letesen szólva: Orbán Viktor követhetetlenné válik. Tehetséges ember, győzni akar - O. K. Ilyen az élet. Választási kiadásokra ingatlan ügyekből csinált pénzt - ilyen a gazdaság. Ledarálta belső ellenzékét - ilyen a politika. Koalíciós partnereket keres - ilyen a nagyobb politika. Sakkozva még arra is gondol az ember, hogy ha én ide a futómmal, akkor a szemközti beüt a paraszttal, rishh­oz, ugrik a huszárral, mire én... mire ő... az óra ketyeg, s et­től az időzavaros töprengő kimondja a kombinációt, mire a szem­közti leüti a labdát: az MDF nemet mond a felkínálkozó Fidesz legfontosabb partnerére. Okos. Egy lehető kormányalakításnál nem fog a Fidesz vagy a sikerlistán mindenképp szerepelni akaró Orbán Viktor megoldhatatlan gondokat okozni. Róluk, látványos nyitólépések után, mára nyilvánvaló, hogy készek duplanelsonnal élni focizás közben, golfütőt alkalmazni lepényevéskor, puskát jéghokiban. Mindebben pedig az a leginkább lehangoló, hogy ez a nagy készség semmi jót nem ígér a jövőre nézve. Elképzelem, milyen gazdag játékötletekkel fog élni az orbános koalíció, ha a bárgyú választókkal szemben kell majd a szándékát érvényesíte­ni. Ha kormányzati pozícióban alkudozni kell - mondjuk - a munkavállalók dadogó deputációjával... De nem, mert még nem a győző személye érdekes, hanem az: mit is tetszenek akarni játszani? Rögbizünk vagy tarokkozunk? BERKES ERZSÉBET 2 Választási arcképcsarnok „AKI KÖZSZEREPLÉST VÁLLAL, AZ EGYSZERSMIND ARRA IS SZERZŐDIK, HOGY NYÍLT KÁRTYÁKKAL JÁTSSZA AZ ÉLETÉT” - MONDJA EGY VOLT VÁ­LOGATOTT ASZTALITENISZEZŐ, AKI VÁLLALATI VEZÉRIGAZGATÓVÁ KÜZ­DÖTTE FÖL MAGÁT. TALÁN NEM IS ELSŐSORBAN A GAZDASÁGI VEZETŐK­RE GONDOLT, HANEM A POLITIKUSOKRA. KÖZELEDNEK A VÁLASZTÁSOK, NAPONTA ÉRZÉKELJÜK, HOGY A KAMPÁNY MÁR MEG IS KEZDŐDÖTT. ILLŐ HÁT MEGKÉRDEZNI: KIK A MI POLITIKUSAINK? MOSTANTÓL AZ OLVASÓKAT MEGISMERTETJÜK NÉHÁNY KÖZÍRÓ VÉLEMÉNYÉVEL. S MI­KÖZBEN AZ OLYKOR EGYMÁSSAL IS FELELELŐ SZERZŐK JELLEMZIK A MAGYAR PÁRTVEZÉREKET, REMÉLJÜK, A MOZAIKOKBÓL KIKEREKEDIK . ________________________________| Portré helyett Festőnek készültél - mit nem lehet kihagyni Orbán Viktor portréjából?­­ Portrét nem írok. Mit nem lehet kihagyni? Az erőt. Mit lehet kihagyni? Minden pasz­tellszínt. Ha szobor gyúrható feketeborsból és pirospapriká­ból, sóból és szellemből, nem lenne nehéz őt ide varázsolni. Tetszik a lendülete, talpraesett­sége. Erős politikai egyéniség vagy annak látszik. Politikai fűszere, csípős paprikája a szenvedélyes határozottság - akár grízpapit főz, akár pör­költet. Nem értem viszont, mire való volt pártjának öncsonkí­tása. Fodor Gábor kitolonco­lása afféle Tower-i mozzanat, dinasztikus kivégzés családon belül, tán hogy a címert meg lehessen változtatni. Orbán Viktor végzetes pártvezéri té­vedése: azt hitte, Fodor Gábor száműzésével sokkal keveseb­bet veszít (voksokban is), mint amennyit nyer majd egy eset­leg morzsolódó kormányko­alíció jobboldali háza táján. A kezdeti, szókimondó Fidesz megnyugtató, egyensúlyt sza­vatoló erőnek látszott, amely­nek hatalomra jutásától egyik középerő sem retteg, nem akasztja fel magát tőle az MDF és az SZDSZ sem, nem iszik lúgot a KDNP és nem ugrik a Dunába egyetlen szocdem sem, de még az MSZP sem esik végső kétségbe. Most vi­szont a Fidesz elfutott jobbra, mert azt hitte, ott adódik gól­helyzete. A választásokon kiderült jó taktika volt-e. Szerintem jóval többet veszített a réven, mint amennyit átcsempészhet a vá­mon. Kivéve, ha a Fidesz kí­ván a holnap MDF-je lenni. Ehhez viszont kései volt a for­dulat. És aki Lezsákot isteníti, most sem szavaz Orbánra. (Egyébként Lezsák sem az a szentelt bárányfelhőn lebegő vajákos kalóz, mint sokan kép­zelik.) Sőt. Aki Borossra sza­vazna, az sem tér át Fidesz­­hitre, csak mert onnan elzavar­ták Fodorékat. Akiknek ez a Fidesz tetszeni akar, azoknak Boross Péter érettebb, megbíz­hatóbb, tapasztaltabb és ügye­sebb Orbán. Ahogy egy profi fogalmazott: ezt a kormányt és koalíciót nem lehet jobbról előzni. Portré helyett - kérdések. Örülök, hogy nemzeti liberális pártként határozza meg magát az orbáni Fidesz - csak nem értem, miért kezeli ezt újdon fordulatként a közvélemény. Szerintem nem a Szent Korona című lap a nemzeti; az ellenzék minden tisztes tagolódása sok­kal inkább az. Hogy csak kez­dő (újrakezdő) pártot említsek: Király Zoltán gondosabban, hangoskodás nélkül, haszno­sabban nemzeti, mint akik eb­ből politikai üzletet csinálnak. A Fidesz színeváltozása, jobbrafordulása miatt most már biztos nem szavazok rá. De marad bennem némi szomorú nosztalgia. Azt hittem, ez a párt és ez az Orbán képes lesz végrehajtani a század legszük­ségesebb és legnehezebb poli­tikai csodatettét, egyesíteni a jobbközép, balközép és libe­rális nemzeti politika erényeit. Ebben a kicsi országban erre lett volna szükség. Realista gazdaságpolitika, érzékeny szociálpolitika, minőségelvű oktatási-tudományos-egészség­­ügyi program, harsányság nél­kül építkező nemzetelvűség, határozott, eredetien új kezel­ése a gyűlölködésből eredő, mély, nemcsak magyarországi eszmei-érzelmi válságnak (melyről a Fidesz ma jobbára hallgat), a hagyományos nem­zeti értékek fejlesztő konzer­válása egy nagyarányú, de az ország hitelesen fölmért le­hetőségeivel számoló moderni­zációs tervben - és így tovább. S ha mindebből egyet s mást fölleltem is a debreceni szöve­gekben - a Fidesz aurája meg­változott. Megváltozott a meta­kommunikációs üzenete. Csök­kent a progresszív, a humaniz­musban megtestesülő liberaliz­musa, legalábbis ilyen most a hangulat körülötte. Talán azóta, amióta Orbán Viktor ki­tessékelte egy értekezletükről a párt egyik akkori alelnökét, bi­zonyos Fodor Gábort. Isten óvja Orbánt attól a tévkép­­zettől, hogy mindez csak né­hány értelmiségi agyában mó­dosította a képet - a tömegek viszont melléálltak. BODOR PÁL • A jövendő magyar minisz­terelnökről mondják ezt külön­böző asztaltársaságokban. Nem biztos, hogy dicséretnek szán­ják, Orbán Viktor helyében mégsem sértődnék meg. Mus­solini ugyanis, akihez hasonlít­­gatják, furcsa pályaívet telje­sített. Mielőtt diktátorságra adta volna a fejét, fiatal korá­ban a szocialista eszmények­hez vonzódott. A tízes években például ő szerkesztette az olasz szocdemek lapját, a kutatók szerint nem is rosszul. Ha a szocializmustól eljutott a fasizmusig, akkor talán nem érdemes csodálkozni azon, hogy egy magyar fiatalember, akit agyagba döngölősként ismertünk meg, kommunista­ellenes és polgárpukkasztó jel­szavak hangoztatójaként, szinte a szemünk láttára vett föl legombolhatós nyakú inget, öltött nyakkendőt és húzott elegáns zakót. Vannak olyanok, akik nem titkolva csalódásukat, azt fejte­getik, hogy a mi Viktor-Győ­­zőnk elvesztette huszonéves hamvasságát, ha úgy tetszik: a hímporát. Számomra viszont a legújabb fejlemények - a változatlanul népszerű Fodor Gábor eltávolítása a Fideszből - éppenséggel azt sejtetik, hogy Orbán Viktor mostaná­ban vált igazán potenssé. Ve­zetésével a fiatal demokraták laza szervezete profi párttá fej­lődött. A politikával immár hi­vatásszerűen foglalkozó fide­­szesek szétnéztek a magyar­­országnyi terepen, s úgy érzé­kelték, hogy a centrum kiü­rülőben. A nemzeti liberaliz­musnak helye van a választók szívében, s ami legalább ennyi­re fontos: a vállalkozók zsebé­ben. Nem állítanám tehát, hogy ez a gyors beszédű - némelyek szerint hadaró - ügyvéd har­mincéves korára megtárgyalt volna. Szerintem racionális helyzetelemzőnek bizonyult. Lehet, hogy elveszítette rokon­­szenvünket, de legalább politi­kussá vált. Cselekedeteit az érdek mozgatja és a lehető­ségek korlátozzák. Visszhang nélkül maradt filozófus tanács­adójának, Bence Györgynek az a gondolata, hogy „Az él­vonalbeli Fidesz-vezetők szá­mára nem olyan tragédia, ha csak harmincöt éves koruk után lesznek miniszterek.” Or­bán Viktor csupán az ezred­forduló után tölti be a negy­venet, igazán ráér minisz­terelnök lenni (noha nyilván­való, hogy már a közeljövőben szívesen kipróbálná a minisz­teri bársonyszéket). Nem árt felidézni a leg­utóbbi választásokról ismerős képet. A házfalakon lepedőnyi fotó, rajta három fej, egy ma­­gasságban. A Deutsch Tamásé, a Fodor Gáboré és az övé. Nos, az előbbi kettő a százkilencven centit hajazza, Orbán Viktor pedig százötven-százhatvan közötti. Azóta csaknem négy esztendő telt el, s úgy rémlik, hogy nemcsak felnőtt hoz­zájuk, hanem az egyiket el is hagyta. ZÖLDI LÁSZLÓ A kis Duce Pápai Gábor rajza Orbán Vik­tor Orbán Viktor politikus, Székesfehérvár, 1963. máj. 31. Nős, 1986, Lévai Anikó. Gy.: egy leány, egy fiú. T.: ELTE JTK, 1982- 87. É.: 1983- a Bibó István Szakkolégium alapító tag­ja, 1984- a Századvég egyik szerk., 1987-88 a MÉM Vez.­képző Int.-ben szociológus gyakornok, 1988- a Közép-Európa Kvt. csop. munkatársa, 1989- 90 az oxfordi Pemb­roke College ösztöndíjasa, 1988- márc. a Fidesz egyik megalapítója, ápr.-okt. szóvivője, 1988. nov.-89. okt., 1990. jún.-1­993 a vá­lasztmány tagja, 1993- a Fidesz év­. 1990- or­­szággy. képv. (Pest m.), 1990- 93 a Fidesz-frakció vez. 1990- az IPU magy.­­latin-amerikai tagozatá­nak évi. 1992- a Liberális Internacionálé aleln. (A Ki kicsoda 1994 alapján) M­­acs­ka köröm Orbán Viktor mondja Szemléletes hasonlat Mi a szüzességünket a választásokkor vesztettük el, és az aktusnál jelen volt 411 ezer ember. Beismerés Az volt a stratégiánk, hogy a reformkom­­munizmus alatt keményebben kell fellépnünk, mint a diktatúra alatt, mert a puhákat lehet nyomni. Üzleti ajánlat A politikus nem szolgáló, hanem ügynök, nem áldozatot hoz, hanem üzletet ajánl: én ezt a politikát kínálom, ha rám szavazol, kitűnő terméket vásárolsz. Változófélben Nem vagyok hajlandó egy vitában csak azért alulmaradni, mert az ellenfelemen volt nyakkendő, rajtam meg nem. Népszerűséghajhászás? A kormánypártiak lassan valamennyien Fradi-drukkerek lesznek, mert ez ma a legnépszerűbb csapat. Mumus Szlogen járja most a Fideszen belül. Úgy szól, hogy Szájer Józsit nem szabad senkivel szemben elindítani, mert akit legyőz, az kilép a pártjából, mint ahogy kilépett Pozsgay Imre és Fodor Gábor. Horn Gyuláról Az, hogy Horn egyre idegesebb, talán ért­hető. Ő mindig is szidta a Fideszt s engemet. Ez már ‘89-ben sem volt másképpen. A Nagy Imre-temetés után ő fordult a legradikálisabban szembe velem. Ám az idő nem őt igazolta, s ezzel nehéz szembenéznie. Fohász Nem szeretnék trottyos öregúr lenni har­mincéves koromra. Bosszúság Csak az bosszant, hogy nem én találtam fel Kolumbuszt. Egy hétközi focimeccs után Gyenge közepes, ma ez voltam. Vágyálom Ha egyszer kiöregszem a politikából, az MLSZ elnökeként szeretnék nyugdíjba menni. Agyagba döngölés Pro Orbán Viktor visszatért korábbi, agyagba döngölős stílusához. Torgyán József ügyvéd, a Független Kisgazdapárt elnöke Kontra Nekünk 1994 után nem agyagba döngölni valónk lesz, sokkal inkább megegyezni valónk. Orbán Viktor ügyvéd, a Fidesz elnöke Rekontra Az egykori agyagba döngölést ígérőket most mások akarják agyagba döngölni. Géczi József szegedi politológus, a Szocialista Párt országgyűlési képviselője. ZÖLDI LÁSZLÓ gyűjtése KEDD, 1994. JANUÁR 11.

Next