Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1994. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-20 / 16. szám

• A Szög-Art Szentesen „Az ember szívesen lakjon együtt a festménnyel!” Két dolog egészen biztos. Egyik, hogy a Szög-Art szege­di művészeti egyesület nyil­vánvaló értékeket teremt és képvisel. A másik körülmény ugyancsak harmonizál az ere­deti szándékkal és a már em­lített képzőművészeti értékek meg- és elismerése aktív folya­mat mind idehaza, mind pedig külföldön. Legyen szó grafi­kusról, szobrászról, festőről, mindegyikőjük szuverén alkat. Az ebből adódó sokszínűség­ből is táplálkozik a Szög-Art egysége. Többek között ezeket a be­vezető gondolatokat hangsú­lyozta a napokban a szentesi tárlat megnyitása alkalmával dr. Hann Ferenc művészettör­ténész. A megjelent közönsé­get - előzetesen - Endrédi Jó­­zsefné, a szentesi Művelődési Központ igazgató-helyettese üdvözölte, hozzátéve, hogy a szegedi művészek együttes ki­állítását február 5-ig lehet megtekinteni a városi Galériá­ban. Felsorolandó még a mun­káikkal résztvevő művészek neve: Aranyi Sándor, Eszik Alajos, Farkas Pál, Fritz Mi­hály, Kalmár Márton, Kovács Keve, Lapis András, Lázár Pál, Novák András, Sinkó János, Szathmáry Györgyi, Zombori László. A művészek alkotásai meg­találhatók a magán- és köz­­gyűjteményekben, a megye te­lepülésein, a hazai és nyugati múzeumokban. A Szög-Art tagjai közül néhányan művé­szeti ösztöndíjasok és így to­vább. Aranyi Sándor például a csongrádi művésztelep alapító tagja. Zombori László ezt írja önmagáról az illusztrációs is­mertető kiadványban: „A hat­vanas évek elején érdeklődés­sel fordultam az akkor mo­dernnek tartott festői szemlé­lethez. De később csendesebb, természetelvűbb évek követ­keztek. Két éve ismét intenzí­vebben foglalkoztatnak a festé­szet más lehetőségei is. Ilyen képeimből válogattam e kiállí­tásra.” Novák András azt tartja feladatának, hogy megláttassa a szépet, az értelmeset. Kutatja az igazat. Új művek mindig születnek, de a feladat és a cél változatlan. Lázár Pál tagja a Magyar Alkotóművészek Or­szágos Egyesületének. Képei eljutottak a világ számos or­szágába. Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adjunktusa. Több izgalmas hangulatú képe látható a szen­tesi kiállításon. Kérdésünkre a következőket válaszolta: - Mindig a konkrét látvány­ból indulok ki és ezt sajátosan átszűri az ember egyénisége. Itt Szentesen kiállított képei­men franciaországi élményei­met örökítem meg, kemény ha­tárvonalú színfoltokkal. • Az egyesület hogyan jutott el a szentesi szerep­léshez? - Természetesnek tartjuk, hogy a megyében ne csak Sze­geden, hanem a megye más vá­rosaiban is találkozzunk a kö­zönséggel. Én már nem nagyon hiszek abban, hogy a művészet képes átalakítani a világot és hogy az emberek jobbak lesz­nek tőle. Viszont a művészet szerves része a világnak, ez így volt régebben és így lesz ez­után is. • Az ízléskultúrához kapcsolódik a művészet fel­adata? - Az emberek a mai roha­násban, elfoglaltságban napon­ta elfáradnak. Ha esetleg valaki az én festményem gazdája, ak­kor azt képzelem el és azt sze­retném, hogy szívesen lakjon vele együtt! És, ha ránéz, jó ér­zés, nyugalom fogja el. Ennél többet manapság a művész nem kívánhat - fejezte be sza­vait Lázár Pál, a Szög-Art sze­gedi művészeti egyesület egyik reprezentánsa. SZ. R. Szathmáry Gyöngyi bronzérmése Kodályról Azon a délutánon valaki, nem tudom ki, nő vagy férfi, hegedűn játszott a má­sik szobában. A darabot nem ismertem fel, és valószínűleg a darabot játszó tehetségét sem, mint ahogy ő ismerte a darabot. Azt azonban egyből megállapítottam, hogy ez élő­zene, nem pedig holt, nem pe­dig valamilyen hangszóróból jön, hanem egyenes hegedű­szó, amit a botfülemmel előbb szelíd szólónak hittem. És csak rövid hangtalan hall­gatózás után mertem azt gon­dolni, a szünetekkel és mellé­nyúlásokkal immár változato­san tarkított előadásról, hogy a szomszéd szobában egy he­gedűs, netán egy leendő he­gedűs gyakorol. Így készül­nek a géniuszok a gigantikus feladatra, gondoltam, hogy ennyi alázatos munka áll a háttérben, s amikor megjele­nik a színpadon, vagy az elő­adóterem roppant padlóza­tán, akkor mindebből már semmi sem látszik, csak a vir­tuozitás maradéktalan hatása marad. De egy géniusznak is lehetnek rossz pillanatai, vagy még rosszabbak, amikor túllendülve a tehetségbonta­­kozás tetőfokán, mindenféle felismerhetetlen hangokat csal elő a hegedűből, ő pedig csak ujjai mozgására figyel, netán azok gyors árnyjáté­kára a falon. Amikor hosszabb, több perces szünetet tartott, azt hittem, hogy mára befejezte, a tokért nyúlt, s a vonóval együtt a hegedűt is a helyére helyezte. És akkor olyannak láttam hirtelen a hegedűto­kot, mint egy hosszúkás virá­got, amely nap nap után megnyílik; szóval: kibontja szirmait a hegedűtök. De nem hagyott ennyiben, talán nem is volt ott hegedű­tök, talán csak újságpapírba csavarva tartotta a szekrény­ben, újra játszani kezdett, és sehogyan sem tudta feledtetni az előző perceket, a csendet semmiképpen, amit talán ő nem is hallott. Mert szólt benne belül az összes kotta­fej, és az ujjaiban is megszó­laltak a hangok, meg a kar­jában a vonón keresztül, és ezt hallotta belül, csak követ­ni tudja, csak legyen benne együtt az egész. És amikor végleg abba­hagyta, ott maradtam bizony­talanul, hogy talán mégis belekezd, telhetett vagy egy óra, mire végképp letettem róla. Akkor pedig hallani vél­tem egy másik hegedűszót, vagy talán ugyanazt, csak halkabban: a sötét ablaküve­gen át jött be felém, külön volt benne egy kis csend, egy kis hang, amivel valaki a sötétben hozzám beszélt. PODMANICZKY SZILÁRD ^ }fc@l}[j(2 »mD @ lódító ­ Kitől származik a gon­dolat, hogy a városban el­eddig egyedülállóként könyvsorozatot indítsanak? Kihez vagy mihez kapcso­lódnak a megjelenő köny­vek? Valamilyen nevezetes eseményre készülnek vagy csak úgy spontán szület­nek? Szigeti János: Az első kötet kiadását én vetettem fel. Kruzslicz István tovább gon­dolta az egészet, s az az ötlete támadt, hogy ebből érdemes lenne sorozatot készíteni. A könyvek egységes arculatának, profiljának a kimunkálása is Kruzslicz István érdeme. • A sorozatban eddig megjelent könyvek: Grezsa Ferenc: Irodalom Vásárhe­lyen, Vásárhely az iroda­lomban, a Kőszegfalvi Fe­renc által szerkesztett, Jeles vásárhelyiek és a legutóbbi, Szigeti János gondozásá­ban. A hódmezővásárhelyi zsidóság 1740 - 1993. Mi­lyen kiadványok vannak előkészületben ? Kruzslicz István Gábor: Január 18-án mutatjuk be a Százéves a hódmezővásárhelyi városháza című kötetet. Ezután jelenik meg Herczeg Mihály: Hódmezővásárhelyi parasztéte­lek című könyve. A további Téka kötetek kiadása a nyom­dától és az anyagiaktól függ.­­ Ezekre is vannak már tervek? KIG.: Ezek már több mint tervek! Szeptemberben, Sze­­remlei Sámuel halálának évfor­dulóján szeretnénk egy emlék­könyvet megjelentetni. Ehhez még annyit: a híres tudós ekkor kapja meg a posztumusz dísz­polgári címet a várostól. Elő­készületben van még A hód­mezővásárhelyi óvónőképző története és A vásárhelyi mo­zaik című kiadvány, amely tör­ténelmi, néprajzi és régészeti tanulmányokat tartalmazna. Úgy gondolom, hogy a felso­roltak ebben az évben kiadásra kerülhetnek. • Hogyan folyik a mun­ka a teamben? Van egy irá­nyító, aki kiosztja és szerve­zi a munkát, a többiek pe­dig aládolgoznak? KIG.: Mindent közösen csi­nálunk. A szerkesztő bizottság összeül, s megbeszéljük, mi van a tarsolyban. Ez persze nem zárja ki, hogy külső mun­katársak is bekapcsolódjanak a munkába. Bárki fordulhat hoz­zánk.­­ Mi a céljuk a sorozat­ban megjelenő könyvekkel? SZJ.: Könyvemmel, amely egyben memento is, szeretném felhívni az emberek figyelmét arra, hogy mentsük meg érté­keinket, történelmi és szakrális emlékeinket. Jön a világkiállí­tás! Kérdem én: mit mutatunk be? Nyilvánvalóan nagy érté­kű műemlékeinket. Éppen ezért adjuk vissza az épületek­nek eredeti jelentőségüket és szerepüket. Valójában a köte­tek értéke. Vásárhely történeti, művészeti, néprajzi, irodalmi értékeinek feltárásában, felmu­tatásában rejlik. • Végigkísérik a köny­vek születését a kézirattól a nyomdai munkálatokig? Kovács István: Természe­tesen. A városházán dolgozik az informatikai irodán egy szakember, Hevesi Zoltán, aki a kéziratot számítógépbe szer­keszti. Mi meghatározzuk a formát, a szövegtükröt, a betű­nagyságot stb., ő pedig az elő­írásoknak megfelelően dolgo­zik. Hevesi a szövegszerkesz­tés után kinyomtatja a lapokat. Ezt hívják fényszedésnek. Eze­ket aztán lefotózzák a nyomdá­ban, s máris indulhat a nyom­tatás. Azt lehet mondani: a gondolattól a végtermékig kí­sérjük végig a könyvet. Gyöt­­relmes munka ez, hiszen több­ször át kell olvasni, illetve bele kell javítani a szövegbe a hibák elkerülése végett. • Maradéktalanul elé­gedettek a munkájukkal? K.G­.:' M­ar'adék­talanul sem­mi­vel nem lehetünk elégedet­tek. A hibákból tanulunk, s azokat próbáljuk elkerülni a legközelebbi alkalommal.­­ A Téka sorozat köny­veinek kiadója, így a költsé­gek nagy részének viselője, a város önkormányzata. De, tudtommal, már más is nyújtott anyagi segítséget a kiadáshoz. KIG.: Igen. A jeles vásár­helyiekre a Lakitelek Alapít­vány, míg A hódmezővásárhe­lyi zsidóság történetére a helyi zsidó hitközség is adott pénzt. Mi, erőnkhöz mérten, igyek­szünk szponzorokat keresni. Ettől függetlenül az árakkal voltak problémáink. Itt elmon­danám: azért nem lehet olcsób­ban adni a köteteket, mert ma­gasak a nyomdaköltségek. KI.: A szerkesztő bizottság szeretné, ha ez a sorozat hosszú életű lenne. Éppen ezért szívesen várunk bárkit, bár­milyen vásárhelyi vonatkozású néprajzi, helytörténeti, irodal­mi írással a Téka sorozatban. Persze, ha megvan a pénzügyi fedezete a kiadásra. • Tegyük fel, hogy önöknél megjelenne egy fiatal vásárhelyi titán a ver­seivel és a megfelelő pénz­ügyi fedezettel. Segítenének neki bekerülni a Téka soro­zatba? KIG.: Ha vásárhelyi költő­ről van szó, akkor mindenkép­pen segítenénk neki. Per­sze meg kellene nézni, milyen költeményeket hozott. SZJ.: Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy felvetődött a körünkben a fia­talítás gondolata. Jó lenne, ha a most kikerült pedagógusok és a kultúra területén dolgozók is foglalkoznának a helytörténet­tel, a helyismerettel, ugyanis nincs utánpótlás a városban KI.: Nem tudok 40 évesnél fiatalabb helytörténészről Vásárhelyen. Igazából ezt a pedagógusok művelhetnék, ők viszont egyrészt leterheltek, másrészt nincsenek inspirálva. A helytörténészkedésben nem látnak perspektívát. A szerkesztő megjegyzése: A team tagjai valamennyien megkapták már a Pro Urbe díjat. SZ. C. SZ. Fiatal helytörténész kerestetik! t ' ■vívj. npdin­/ibov Beszélgetés a Vásárhelyi Téka sorozat szerkesztőivel A vásárhelyi Kovács István, Szigeti János és Kruzslicz István Gábor alkotta team a '80-as évek eleje óta dolgo­zik együtt. Közösen szerkesztették a Hódmezővásárhely története című monográfiát és a város bédekkerét. Ta­valy ősszel elindították a Vásárhelyi Téka könyvsoroza­tot, amelyben eddig három könyv jelent meg. A negye­diket január 18-án mutatják be a városházán. 4 • Nagy hiba az öngyógyítás Az A vírus éve Különböző hírek, találgatá­sok keltek lábra az influenza körül hazánkban is. Sokan tud­ni vélik, hogy szomszédaink­nál már több ezer haláleset volt, s hamarosan nálunk is jár­ványos méreteket ölt az inf­luenza. Hivatalos adatok sze­rint az elmúlt héten csak Buda­pesten 9250-en fordultak or­voshoz. A jól értesültek már arról is hallottak, hogy a fővá­rosban működő Szent László kórházban egész pavilonokat ürítettek ki, ahol a súlyos, szö­vődményes betegeket helyezik majd el az ország minden tájá­ról. A tényleges helyzetről kér­deztük dr. Mikola Istvánt, a fő­városi Szent László Kórház or­vos-igazgatóját. - Kórházunk országos szak­mai feladat ellátásával megbí­zott intézmény, így tehát ha szükséges, az ország bármely pontjáról felveszünk beteget. Ez a része igaz a hírnek. Egyébként az elmúlt nyolc hét alatt összesen 33 olyan bete­günk volt, akik influenzával kerültek be hozzánk, s ezt mi minden esetben vírusdiagnosz­­tikailag is igazoltuk. Az utolsó két hétben 13 beteg került fel­vételre, s ez egy kis emelke­dést mutat. Szövődményt csak két alkalommal diagnosztizál­tunk, mindkét esetben tüdő­­gyulladást, azonban ezek a be­tegeink is gyorsan gyógyultak, s egészségesen hagyták el a kórházat. Európában és Amerikában október végétől észlelik az in­fluenza-megbetegedések mér­sékelt emelkedését, de ezekben a jelentésekben semmilyen ki­emelkedő halálozási számról, vagy nemzeti járványkatasztró­fáról nincs szó. Hiszen ha a ke­ringő rémhírek igazak lenné­nek, akkor már katasztrófáról kellene beszélnünk. A szövőd­ményes esetek is csak akkor jelentenek komoly gondot, ha idős embereknél, vagy más sú­lyos alapbetegségben szenve­dőknél lép fel.­­ Milyen vírusról be­szélhetünk jelenleg, s mik leh­etnek a szövődmények?­­ Az eddigi vizsgálatok alapján „A” típusú vírus okoz­za az influenzás megbetegedé­seket, ellentétben az elmúlt évekkel, amikor a „B”-vírus és annak különböző szerotípusai jelentkeztek hazánkban is. Az emberek hajlamosak influenzá­nak nevezni a náthát, az ebben az időszakban nagyon gyakori felsőlégúti hurutokat, a köhö­géssel járó megbetegedéseket. Az igazi influenza nagyon jól körülhatárolt tünetcsoporttal jelentkezik. Jellemző rá az izom-, a csontfájdalom, a nagy levertség érzése, és a magas láz. Az influenza legsúlyosabb esete az elsődleges tüdőgyulla­dás, melyet maga a vírus okoz, szerencsére ez nagyon ritka, s ez nem, szövődmény. Persze előfordulhat gyakran szövőd­ményes tüdőgyulladás is. Gya­kori a hörghurut és a kishör­­gők, a homlok- és arcüreg gyulladásai, és gyerekeknél a középfülgyulladás. Ezek több­nyire bakteriális szövődmé­nyek, melyek antibiotikumok­kal maradéktalanul gyógyítha­tók. Nagy hiba az „öngyógyí­tás”. Nagyon sok beteg ugyan­is a házipatika készletéből el­kezd valamilyen antibiotiku­mot szedni. A vírusra ezek a szerek nincsenek hatással! Az elmúlt év elején például na­gyon sok olyan beteg került hozzánk, akik a feleslegesen szedett gyógyszerek mellékha­tásai miatt szorultak kezelésre, gyógyításra. Az, hogy több ezer ember szorulna kórházi ápolásra, rémhír. Valóban volt a világ­ban néhány olyan influenzajár­vány - például a spanyolnátha -, amelynek súlyos kimenetele nemzetközi viszonylatban is sok halálos áldozattal járt. Én nem hiszem, hogy nekünk ilyen súlyos járványra kellene számítanunk... Mindazonáltal kórházunk egy nagyobb jár­vány esetén olyan belső szer­vezeti intézkedéseket tesz, amellyel el tudjuk látni a bete­geket. Ha kell, 1-2 óra alatt át­szervezzük a belgyógyászati osztályokat, s kiürítünk pa­vilonokat, de remélem, ilyes­mire nem lesz szükség. Szeren­csére az utóbbi évtizedben erre nem is volt példa, hiszen a tel­jes egészségügy felkészült arra, hogy bármennyi influen­zás beteget elláson. URBÁN ILONA CSÜTÖRTÖK, 1994. JANUÁR 20.

Next