Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1994. január (51. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-20 / 16. szám
• A Szög-Art Szentesen „Az ember szívesen lakjon együtt a festménnyel!” Két dolog egészen biztos. Egyik, hogy a Szög-Art szegedi művészeti egyesület nyilvánvaló értékeket teremt és képvisel. A másik körülmény ugyancsak harmonizál az eredeti szándékkal és a már említett képzőművészeti értékek meg- és elismerése aktív folyamat mind idehaza, mind pedig külföldön. Legyen szó grafikusról, szobrászról, festőről, mindegyikőjük szuverén alkat. Az ebből adódó sokszínűségből is táplálkozik a Szög-Art egysége. Többek között ezeket a bevezető gondolatokat hangsúlyozta a napokban a szentesi tárlat megnyitása alkalmával dr. Hann Ferenc művészettörténész. A megjelent közönséget - előzetesen - Endrédi Józsefné, a szentesi Művelődési Központ igazgató-helyettese üdvözölte, hozzátéve, hogy a szegedi művészek együttes kiállítását február 5-ig lehet megtekinteni a városi Galériában. Felsorolandó még a munkáikkal résztvevő művészek neve: Aranyi Sándor, Eszik Alajos, Farkas Pál, Fritz Mihály, Kalmár Márton, Kovács Keve, Lapis András, Lázár Pál, Novák András, Sinkó János, Szathmáry Györgyi, Zombori László. A művészek alkotásai megtalálhatók a magán- és közgyűjteményekben, a megye településein, a hazai és nyugati múzeumokban. A Szög-Art tagjai közül néhányan művészeti ösztöndíjasok és így tovább. Aranyi Sándor például a csongrádi művésztelep alapító tagja. Zombori László ezt írja önmagáról az illusztrációs ismertető kiadványban: „A hatvanas évek elején érdeklődéssel fordultam az akkor modernnek tartott festői szemlélethez. De később csendesebb, természetelvűbb évek következtek. Két éve ismét intenzívebben foglalkoztatnak a festészet más lehetőségei is. Ilyen képeimből válogattam e kiállításra.” Novák András azt tartja feladatának, hogy megláttassa a szépet, az értelmeset. Kutatja az igazat. Új művek mindig születnek, de a feladat és a cél változatlan. Lázár Pál tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Képei eljutottak a világ számos országába. Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adjunktusa. Több izgalmas hangulatú képe látható a szentesi kiállításon. Kérdésünkre a következőket válaszolta: - Mindig a konkrét látványból indulok ki és ezt sajátosan átszűri az ember egyénisége. Itt Szentesen kiállított képeimen franciaországi élményeimet örökítem meg, kemény határvonalú színfoltokkal. • Az egyesület hogyan jutott el a szentesi szerepléshez? - Természetesnek tartjuk, hogy a megyében ne csak Szegeden, hanem a megye más városaiban is találkozzunk a közönséggel. Én már nem nagyon hiszek abban, hogy a művészet képes átalakítani a világot és hogy az emberek jobbak lesznek tőle. Viszont a művészet szerves része a világnak, ez így volt régebben és így lesz ezután is. • Az ízléskultúrához kapcsolódik a művészet feladata? - Az emberek a mai rohanásban, elfoglaltságban naponta elfáradnak. Ha esetleg valaki az én festményem gazdája, akkor azt képzelem el és azt szeretném, hogy szívesen lakjon vele együtt! És, ha ránéz, jó érzés, nyugalom fogja el. Ennél többet manapság a művész nem kívánhat - fejezte be szavait Lázár Pál, a Szög-Art szegedi művészeti egyesület egyik reprezentánsa. SZ. R. Szathmáry Gyöngyi bronzérmése Kodályról Azon a délutánon valaki, nem tudom ki, nő vagy férfi, hegedűn játszott a másik szobában. A darabot nem ismertem fel, és valószínűleg a darabot játszó tehetségét sem, mint ahogy ő ismerte a darabot. Azt azonban egyből megállapítottam, hogy ez élőzene, nem pedig holt, nem pedig valamilyen hangszóróból jön, hanem egyenes hegedűszó, amit a botfülemmel előbb szelíd szólónak hittem. És csak rövid hangtalan hallgatózás után mertem azt gondolni, a szünetekkel és mellényúlásokkal immár változatosan tarkított előadásról, hogy a szomszéd szobában egy hegedűs, netán egy leendő hegedűs gyakorol. Így készülnek a géniuszok a gigantikus feladatra, gondoltam, hogy ennyi alázatos munka áll a háttérben, s amikor megjelenik a színpadon, vagy az előadóterem roppant padlózatán, akkor mindebből már semmi sem látszik, csak a virtuozitás maradéktalan hatása marad. De egy géniusznak is lehetnek rossz pillanatai, vagy még rosszabbak, amikor túllendülve a tehetségbontakozás tetőfokán, mindenféle felismerhetetlen hangokat csal elő a hegedűből, ő pedig csak ujjai mozgására figyel, netán azok gyors árnyjátékára a falon. Amikor hosszabb, több perces szünetet tartott, azt hittem, hogy mára befejezte, a tokért nyúlt, s a vonóval együtt a hegedűt is a helyére helyezte. És akkor olyannak láttam hirtelen a hegedűtokot, mint egy hosszúkás virágot, amely nap nap után megnyílik; szóval: kibontja szirmait a hegedűtök. De nem hagyott ennyiben, talán nem is volt ott hegedűtök, talán csak újságpapírba csavarva tartotta a szekrényben, újra játszani kezdett, és sehogyan sem tudta feledtetni az előző perceket, a csendet semmiképpen, amit talán ő nem is hallott. Mert szólt benne belül az összes kottafej, és az ujjaiban is megszólaltak a hangok, meg a karjában a vonón keresztül, és ezt hallotta belül, csak követni tudja, csak legyen benne együtt az egész. És amikor végleg abbahagyta, ott maradtam bizonytalanul, hogy talán mégis belekezd, telhetett vagy egy óra, mire végképp letettem róla. Akkor pedig hallani véltem egy másik hegedűszót, vagy talán ugyanazt, csak halkabban: a sötét ablaküvegen át jött be felém, külön volt benne egy kis csend, egy kis hang, amivel valaki a sötétben hozzám beszélt. PODMANICZKY SZILÁRD ^ }fc@l}[j(2 »mD @ lódító Kitől származik a gondolat, hogy a városban eleddig egyedülállóként könyvsorozatot indítsanak? Kihez vagy mihez kapcsolódnak a megjelenő könyvek? Valamilyen nevezetes eseményre készülnek vagy csak úgy spontán születnek? Szigeti János: Az első kötet kiadását én vetettem fel. Kruzslicz István tovább gondolta az egészet, s az az ötlete támadt, hogy ebből érdemes lenne sorozatot készíteni. A könyvek egységes arculatának, profiljának a kimunkálása is Kruzslicz István érdeme. • A sorozatban eddig megjelent könyvek: Grezsa Ferenc: Irodalom Vásárhelyen, Vásárhely az irodalomban, a Kőszegfalvi Ferenc által szerkesztett, Jeles vásárhelyiek és a legutóbbi, Szigeti János gondozásában. A hódmezővásárhelyi zsidóság 1740 - 1993. Milyen kiadványok vannak előkészületben ? Kruzslicz István Gábor: Január 18-án mutatjuk be a Százéves a hódmezővásárhelyi városháza című kötetet. Ezután jelenik meg Herczeg Mihály: Hódmezővásárhelyi parasztételek című könyve. A további Téka kötetek kiadása a nyomdától és az anyagiaktól függ. Ezekre is vannak már tervek? KIG.: Ezek már több mint tervek! Szeptemberben, Szeremlei Sámuel halálának évfordulóján szeretnénk egy emlékkönyvet megjelentetni. Ehhez még annyit: a híres tudós ekkor kapja meg a posztumusz díszpolgári címet a várostól. Előkészületben van még A hódmezővásárhelyi óvónőképző története és A vásárhelyi mozaik című kiadvány, amely történelmi, néprajzi és régészeti tanulmányokat tartalmazna. Úgy gondolom, hogy a felsoroltak ebben az évben kiadásra kerülhetnek. • Hogyan folyik a munka a teamben? Van egy irányító, aki kiosztja és szervezi a munkát, a többiek pedig aládolgoznak? KIG.: Mindent közösen csinálunk. A szerkesztő bizottság összeül, s megbeszéljük, mi van a tarsolyban. Ez persze nem zárja ki, hogy külső munkatársak is bekapcsolódjanak a munkába. Bárki fordulhat hozzánk. Mi a céljuk a sorozatban megjelenő könyvekkel? SZJ.: Könyvemmel, amely egyben memento is, szeretném felhívni az emberek figyelmét arra, hogy mentsük meg értékeinket, történelmi és szakrális emlékeinket. Jön a világkiállítás! Kérdem én: mit mutatunk be? Nyilvánvalóan nagy értékű műemlékeinket. Éppen ezért adjuk vissza az épületeknek eredeti jelentőségüket és szerepüket. Valójában a kötetek értéke. Vásárhely történeti, művészeti, néprajzi, irodalmi értékeinek feltárásában, felmutatásában rejlik. • Végigkísérik a könyvek születését a kézirattól a nyomdai munkálatokig? Kovács István: Természetesen. A városházán dolgozik az informatikai irodán egy szakember, Hevesi Zoltán, aki a kéziratot számítógépbe szerkeszti. Mi meghatározzuk a formát, a szövegtükröt, a betűnagyságot stb., ő pedig az előírásoknak megfelelően dolgozik. Hevesi a szövegszerkesztés után kinyomtatja a lapokat. Ezt hívják fényszedésnek. Ezeket aztán lefotózzák a nyomdában, s máris indulhat a nyomtatás. Azt lehet mondani: a gondolattól a végtermékig kísérjük végig a könyvet. Gyötrelmes munka ez, hiszen többször át kell olvasni, illetve bele kell javítani a szövegbe a hibák elkerülése végett. • Maradéktalanul elégedettek a munkájukkal? K.G.:' Mar'adéktalanul semmivel nem lehetünk elégedettek. A hibákból tanulunk, s azokat próbáljuk elkerülni a legközelebbi alkalommal. A Téka sorozat könyveinek kiadója, így a költségek nagy részének viselője, a város önkormányzata. De, tudtommal, már más is nyújtott anyagi segítséget a kiadáshoz. KIG.: Igen. A jeles vásárhelyiekre a Lakitelek Alapítvány, míg A hódmezővásárhelyi zsidóság történetére a helyi zsidó hitközség is adott pénzt. Mi, erőnkhöz mérten, igyekszünk szponzorokat keresni. Ettől függetlenül az árakkal voltak problémáink. Itt elmondanám: azért nem lehet olcsóbban adni a köteteket, mert magasak a nyomdaköltségek. KI.: A szerkesztő bizottság szeretné, ha ez a sorozat hosszú életű lenne. Éppen ezért szívesen várunk bárkit, bármilyen vásárhelyi vonatkozású néprajzi, helytörténeti, irodalmi írással a Téka sorozatban. Persze, ha megvan a pénzügyi fedezete a kiadásra. • Tegyük fel, hogy önöknél megjelenne egy fiatal vásárhelyi titán a verseivel és a megfelelő pénzügyi fedezettel. Segítenének neki bekerülni a Téka sorozatba? KIG.: Ha vásárhelyi költőről van szó, akkor mindenképpen segítenénk neki. Persze meg kellene nézni, milyen költeményeket hozott. SZJ.: Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy felvetődött a körünkben a fiatalítás gondolata. Jó lenne, ha a most kikerült pedagógusok és a kultúra területén dolgozók is foglalkoznának a helytörténettel, a helyismerettel, ugyanis nincs utánpótlás a városban KI.: Nem tudok 40 évesnél fiatalabb helytörténészről Vásárhelyen. Igazából ezt a pedagógusok művelhetnék, ők viszont egyrészt leterheltek, másrészt nincsenek inspirálva. A helytörténészkedésben nem látnak perspektívát. A szerkesztő megjegyzése: A team tagjai valamennyien megkapták már a Pro Urbe díjat. SZ. C. SZ. Fiatal helytörténész kerestetik! t ' ■vívj. npdin/ibov Beszélgetés a Vásárhelyi Téka sorozat szerkesztőivel A vásárhelyi Kovács István, Szigeti János és Kruzslicz István Gábor alkotta team a '80-as évek eleje óta dolgozik együtt. Közösen szerkesztették a Hódmezővásárhely története című monográfiát és a város bédekkerét. Tavaly ősszel elindították a Vásárhelyi Téka könyvsorozatot, amelyben eddig három könyv jelent meg. A negyediket január 18-án mutatják be a városházán. 4 • Nagy hiba az öngyógyítás Az A vírus éve Különböző hírek, találgatások keltek lábra az influenza körül hazánkban is. Sokan tudni vélik, hogy szomszédainknál már több ezer haláleset volt, s hamarosan nálunk is járványos méreteket ölt az influenza. Hivatalos adatok szerint az elmúlt héten csak Budapesten 9250-en fordultak orvoshoz. A jól értesültek már arról is hallottak, hogy a fővárosban működő Szent László kórházban egész pavilonokat ürítettek ki, ahol a súlyos, szövődményes betegeket helyezik majd el az ország minden tájáról. A tényleges helyzetről kérdeztük dr. Mikola Istvánt, a fővárosi Szent László Kórház orvos-igazgatóját. - Kórházunk országos szakmai feladat ellátásával megbízott intézmény, így tehát ha szükséges, az ország bármely pontjáról felveszünk beteget. Ez a része igaz a hírnek. Egyébként az elmúlt nyolc hét alatt összesen 33 olyan betegünk volt, akik influenzával kerültek be hozzánk, s ezt mi minden esetben vírusdiagnosztikailag is igazoltuk. Az utolsó két hétben 13 beteg került felvételre, s ez egy kis emelkedést mutat. Szövődményt csak két alkalommal diagnosztizáltunk, mindkét esetben tüdőgyulladást, azonban ezek a betegeink is gyorsan gyógyultak, s egészségesen hagyták el a kórházat. Európában és Amerikában október végétől észlelik az influenza-megbetegedések mérsékelt emelkedését, de ezekben a jelentésekben semmilyen kiemelkedő halálozási számról, vagy nemzeti járványkatasztrófáról nincs szó. Hiszen ha a keringő rémhírek igazak lennének, akkor már katasztrófáról kellene beszélnünk. A szövődményes esetek is csak akkor jelentenek komoly gondot, ha idős embereknél, vagy más súlyos alapbetegségben szenvedőknél lép fel. Milyen vírusról beszélhetünk jelenleg, s mik lehetnek a szövődmények? Az eddigi vizsgálatok alapján „A” típusú vírus okozza az influenzás megbetegedéseket, ellentétben az elmúlt évekkel, amikor a „B”-vírus és annak különböző szerotípusai jelentkeztek hazánkban is. Az emberek hajlamosak influenzának nevezni a náthát, az ebben az időszakban nagyon gyakori felsőlégúti hurutokat, a köhögéssel járó megbetegedéseket. Az igazi influenza nagyon jól körülhatárolt tünetcsoporttal jelentkezik. Jellemző rá az izom-, a csontfájdalom, a nagy levertség érzése, és a magas láz. Az influenza legsúlyosabb esete az elsődleges tüdőgyulladás, melyet maga a vírus okoz, szerencsére ez nagyon ritka, s ez nem, szövődmény. Persze előfordulhat gyakran szövődményes tüdőgyulladás is. Gyakori a hörghurut és a kishörgők, a homlok- és arcüreg gyulladásai, és gyerekeknél a középfülgyulladás. Ezek többnyire bakteriális szövődmények, melyek antibiotikumokkal maradéktalanul gyógyíthatók. Nagy hiba az „öngyógyítás”. Nagyon sok beteg ugyanis a házipatika készletéből elkezd valamilyen antibiotikumot szedni. A vírusra ezek a szerek nincsenek hatással! Az elmúlt év elején például nagyon sok olyan beteg került hozzánk, akik a feleslegesen szedett gyógyszerek mellékhatásai miatt szorultak kezelésre, gyógyításra. Az, hogy több ezer ember szorulna kórházi ápolásra, rémhír. Valóban volt a világban néhány olyan influenzajárvány - például a spanyolnátha -, amelynek súlyos kimenetele nemzetközi viszonylatban is sok halálos áldozattal járt. Én nem hiszem, hogy nekünk ilyen súlyos járványra kellene számítanunk... Mindazonáltal kórházunk egy nagyobb járvány esetén olyan belső szervezeti intézkedéseket tesz, amellyel el tudjuk látni a betegeket. Ha kell, 1-2 óra alatt átszervezzük a belgyógyászati osztályokat, s kiürítünk pavilonokat, de remélem, ilyesmire nem lesz szükség. Szerencsére az utóbbi évtizedben erre nem is volt példa, hiszen a teljes egészségügy felkészült arra, hogy bármennyi influenzás beteget elláson. URBÁN ILONA CSÜTÖRTÖK, 1994. JANUÁR 20.