Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1994. március (51. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-14 / 61. szám
Csongrád kapcsolata Kossuth Lajossal régen, az 1840-es évek közepén kezdődött. A politikus, szónok, államférfi iránti tisztelet, a Kossuth-kultusz is korai, a szabadságharc idejéből való. Csongrád mezőváros a XVIII. század elejétől a Károlyi család birtoka volt. A város 1845 elején elhatározta, hogy szabad egyezséggel „örökösen megváltja” magát. Gróf Károlyi István, a földesúr hajlandónak mutatkozott a szerződéskötésre. A város igyekezett egy jó ügyvédet keresni, aki jártas az ügyekben és bankkölcsönt is tud szerezni, mert a városnak nem volt elegendő pénze a váltságdíj fizetésére. Az elöljárók Kossuth Lajos ügyvédet választották. A hosszú eljárás 1847 augusztusában ért véget, de életbe sohasem lépett, mert mire a helytartótanács jóváhagyta volna, az 1848-as áprilisi törvények megszüntették az úrbéri szolgáltatásokat. Kossuthnak kilenc levele maradt meg ebből az időszakból, melyeket a városiúzeum őriz. Alig múlt el néhány hónap, Kossuth az ország első embere lett. 1848 szeptember végén, alföldi toborzókörútján Csongrádra is eljutott. Október elsején, vasárnap délelőtt mondta el beszédét a főtéren: „... ott volt az egész város. Midőn bűbájos szép szavát hallatta, teljesen rabjává tette hallgatóit...” „Fel hát fegyverre, Csongrád népe! Kaszára, kapára, kinek mije van. Keljen fel tömegben a magyar nép és megmenti magát, megmenti az árva hazát...” A csongrádi nép egy szívvel, egy lélekkel kiálta: „Elmegyünk! Megvédjük a hazát!” - írta Sághy Mihály az eseményről. Kossuth személyes találkozása a csongrádi néppel emlékezetes maradt, nevét a város lakói áhítattal ejtették, díszpolgárrá választották. Császári csapatok érkeztek 1849. július 27-én Félegyházáról, bort, élelmiszert, takarmányt gyűjtöttek a hadsereg számára. Másnap minden baj nélkül visszatértek Félegyházára. Még aznap este levél érkezett a Szentesen tartózkodó, menekülő Kossuthtól, melyben felhívta a csongrádiakat, hogy „mossák le becsületükről azon gyalázatot, melyet magukra vette, midőn a császári lovasokat beszállásolni engedték, holott kicsinyes ellenséges csapatokat agyon kell verni”. Az osztrákok már másnap értesültek a levélről, és 29-én két század katonaság jött át Csongrádra. Garázdálkodtak, parancsnokuk Kossuth levelét kérte, de nem kapta meg. Délután elfogtak két nemzetőr tisztet, és magukkal akarták vinni. A csongrádiak értesítették és segítségül hívták a Szentesen tartózkodó magyar sereget, akik gyorsan jöttek, és a Kisrétről ágyúval lőni kezdték az osztrákokat. A menekülő császáriaknak a helybeliek minden kezük ügyébe eső eszközzel nekiestek, kiszabadították a nemzetőr tiszteket. Másnap jött a megtorlás, büntető csapat érkezett azzal a szándékkal, hogy teljesen elpusztítsák a várost. Végül is a lakosság és a plébános kérésére a tábornok enyhítette a büntetést, ami abból állott, hogy hatórai szabad rablás után kilenc helyen felgyújtották Csongrádot. Szerencsére szélcsendes idő volt, így csak valamivel kevesebb, mint kétszáz ház égett le. Mindez nem tántorította el Kossuthtól a csongrádiakat. 1861-ben megtámadták az adófizetést, jött az exekució, az erőszakos adóbehajtás. Aki nem fizetett, annak házába katonákat szállásoltak be, azokat etetni-itatni kellett, míg a gazda ki nem fizette az adót. Keserves idők voltak. A kiegyezés után évtizedekig a 48-as Párt tagjaiból állt a város vezetősége. Az országgyűlési képviselők is kevés kivétellel e párthoz tartoztak. 1894-ben, Kossuth halálakor rendkívüli közgyűlésen emlékeztek meg a nagy államférfiról. Temetésére a városból tizenöt tagú küldöttség utazott fel Budapestre, vitték a város koszorúját. A hatalmas koszorúból a küldöttség vezetője egy babérágat hozott vissza, melyet üvegfedelű dobozban a múzeum ma is őriz. A város főterét, ahol beszédét mondta 1848-ban, Kossuth térnek nevezték el. Arcképét megfestették és a városi tanácsteremben helyezték el. Kossuth Lajos szobrának elkészíttetésére és felállítására 1898-ban nyílt lehetőség. A Strobl Alajos által mintázott bronzszobor a következő év tavaszára el is készült. A Kossuth-kultusz olyan nagy volt, hogy mindenáron fia, Kossuth Ferenc közreműködésével kívánták felavatni. Kevés szobor került olyan furcsa helyzetbe, hogy egymás után kétszer is leleplezték, mint a csongrádit. 1899 nyarán már ott állt a Kossuth tér keleti oldalán, egy kis dombon. Kossuth Ferenc többször is megígérte, hogy eljön, valami miatt mindig lemondta. Június közepén a képviselő-testület elhatározta, hogy csendes ünnepség keretében leleplezik a kész szobrot, azzal a kikötéssel, hogy amikor Kossuth Ferenc végre ráér, újra megtartják az emlékmű felavatását, így is történt: először június 18-án csendben, másodszor szeptember 24-én, nagy ünnepség keretében megtörtént a szobor felavatása. A Kossuth-kultusz egyik érdekes vadhajtása, hogy a múlt század hatvanas éveitől a XX. század ‘20-as éveiig a Kossuth Lajos azt üzente... ismert dallamára írták mindig a képviselőválasztáskor énekelt kortesdalok szövegét. E század ötvenes-hatvanas éveit kivéve, a város mindig nagy lelkesedéssel tartotta a március 15-i megemlékezést a szobornál. Korábban még egy nagy koszorút is elhelyeztek a szobor nyakába. Kossuth Ferencre is emlékezett a város. Halála után róla nevezték el a leghosszabb utcát (ma Fő utca). A csendes hallgatás időszakában - 1963. november 1- jén - a Központi Általános Iskola Kossuth Lajos nevét vette föl. DUDÁS LAJOS Kossuthot szívébe zárta Csongrád A jobb érzésű lokálpatrióták, a helytörténet lelkes kutatói és terjesztői, a hagyományokat ápoló történelemtanárok együttes munkálkodása eredményeképp a múlt értékeit őrző polgárok szívében ma is él Kossuth Lajos, a város díszpolgára, akinek példája még ma is lelkesít, ha nem is olyan erővel, mint a századfordulón. Kossuth mellszobra a gimnázium előtt, melyet 1899. szeptember 24-én Kossuth Ferenc jelenlétében lepleztek le. (Fotó: Enyedi Zoltán) Emléktábla a bútorgyár régi irodaépületének falán, a dátum bántóan téves, mivel a kiszabadítás 1849-ben (!) történt... Kossuth Jókaival érkezett Kossuth Lajos már 1845- ben személyes kapcsolatba került a várossal. Az örökváltsághoz szükséges egymillió pengőforint kölcsön megszerzését vállalta. 1848 őszén Kossuth alföldi toborzókörútjából nem hagyta ki a várost. „Csongrádhoz közeledve - írta Jókai Mór, aki Kossuth kíséretében volt - nagyon rossz utak fogadtak bennünket. Ha repülni lehetett volna! Utóbb is Kossuth azt indítványozta, hogy szálljunk le szekereinkről, azokat bocsássuk előre üresen s magunk vágjunk neki erdőn-mezőn keresztül toronyiránt. Az út sáros volt a sok esőtől, de a tarló annál zöldebb, még a sívóhomok is tarackot eresztett, gyönyörű utunk volt őszvirágos rétek, sárguló jegenyeerdők között, az ég tiszta, a láthatáron egy felhő sem látszott. Hogyan emlékszem én az akkori égre is? Nagyon jó okom van arra emlékezni. Ott az útban ránk alkonyodott, az éj is utolért, kiderült fölöttünk a tiszta ég csillagmilliárdjaival. Ki ne keresné ily bujdosás éjszakáján az égen azt a csillagot, mely bennünket vezet? Kossuth kezdett a csillagokról beszélni, minden csillaggal oly ismerős volt, mintha közöttük laknék, megmagyarázta a csillagképeket, bámulatos tájékozódó tehetséggel jelölé ki, hogy ez meg az a képlet a láthatár mely részén fog egy óra múlva föltűnni. Mi körülötte álltunk és hallgattuk magunkban kérdezve: hát csillagom vagy e te ki lépteid dobbanásával lavinákat indítasz meg a földön? Egyszerre távoli dübörgés szólított vissza bennünket a csillagok közül. Egy erdő mögül egy csapat lovas bukkant ki hirtelen. - Ha cirkáló vasasok lennének! - jegyző meg egyike Kossuth kísérőinek. - Közéjük lőnénk - felelt rá Kossuth és helyben maradt. Az erdőből azonban egyre több lovas vágtatott elő, és egyenesen felénk, egy teljes zászlóalj volt az. Öt perc múlva előttünk álltak. Csongrádra értek már azalatt, míg mi a csillagokról beszéltünk. Kossuth azt viszonozta az üdvözlésre, hogy kétezer ilyen lovassal a poklokon is keresztül mennénk!” Kossuth és kísérete szombaton, késő este (szeptember 30-án) érkezett Csongrádra. „Az egybesereglett nép örömrivalgással sietett az érkező elé, s diadalmenetben kísérte a városházához. Aki csak beteg nem volt, az mind ott volt a fogadtatáson. Nézni, látni óhajtotta mindenki azt a férfiút, akit a gondviselés jelölt ki arra, hogy Magyarország újjáalkotásának nagy művét keresztülvigye.” A hagyomány szerint a csongrádi elöljáróság is nagy ügybuzgalommal készült a fogadásra. A küldöttség érkezése napján őszi eső tette sárossá, lucskossá a csongrádi utcákat, így a templom és a városháza közötti teret, a fogadásra kijelölt helyet is. Esőzés időszakában - a korabeli szokásokhoz híven - Csongrádon a járdákat deszkapallókkal tették járhatóvá. Most is pallókat fektettek le a városháza előtt ahhoz a kocsiúthoz, melyen a vendégek érkeztek. A megérkezés a késő esti órákra húzódott, s az elöljáróság is türelmetlenül, az izgalomtól áthatva toporgott. A várva várt kocsi Kossuth tal és társaival végre megérkezett az előre kijelölt helyre, a deszkapallók egyik végéhez. A csongrádi bíró természetesen elsőnek kívánta köszönteni Kossuth Lajost, aki éppen lelépett a kocsiról. A bíró nagy igyekeztében erősen rálépett a palló egyik végére, mire annak másik vége 50-60 centiméterre felemelkedett. A helyi elöljáró megijedve a palló viselkedésétől, leugrott róla. A baj azonban ott kezdődött, hogy a pocsolyás vízbe visszahulló deszka nagyot loccsant, és szemközt csapta a küldöttséget. Dombormű, mely tavaly került a gimnázium falára. (Felirata: „A DEMOKRÁCIA HATALMASSÁ CSAK A KÖZMŰVELŐDÉS ÁLTAL VÁLHATIK” - KOSSUTH KÉSZÍTETTE: A BJ GIMNÁZIUM ÉS A KOSSUTH SZÖVETSÉG -1993 Kossuth elmosolyodott, és nevetve mondta a megijedt bírónak: „Bátyámuram! írja ki a falu végén lévő táblára, hogy: Ez a falu, város!” Ez a szólás még jelenleg is él a csongrádiak nyelvében, s például akkor szokták mondani, ha valamilyen szolgáltatás nem éri el a kívánt szintet. (Gát László Csongrád történelmi olvasókönyve alapján) HÉTFŐ, 1994. MÁRCIUS 14. A gatyás gróf hazavágtatott Abban az időben leggyakrabban Pest és Csongrád között legtöbben kocsin közlekedtek, ami sáros idő esetén egy hetet vagy többet is igénybe vett. Az országos események híreit terjesztette a Pestről egy-két helyre járó újság. Működött abban az időben már a közigazgatás is, aminek útján a nagyobb eseményekről értesítették a községek, városok elöljáróit, azok meg a lakosságot. Ezeken az utakon juthattak el a pozsonyi és a március 15-i események hívei Csongrádra. A hagyomány szerint azonban a csongrádi Bagi József - a gatyás gróf - is fenn volt Pesten a József-napi vásáron. A március 15-i események láttán egy nap alatt (?) hazavágtatott Csongrádra, de a látottakról, hallottakról nem szólt senkinek semmit, hanem rögtön felvásárolta a városban és környékén a birkákat, számítva arra, hogy a háborúban kell a birkahús és a gyapjú. Később óriási haszonra tett szert ezzel a vállalkozásával is. Csongrád vármegye közgyűléseit ebben az időben Szegváron tartották. Az 1848. március 31-re összehívott rendes közgyűlésen sem a főispán, sem az alispán nem jelentek meg. A Dobossy Lajos másodalispán elnöklete alatt lefolyt gyűlésen - a Batthyánykormány 1848. március 22-én kiadott rendelete értelmében - a rend megtartása, a zavargások megfékezésére egy állandó választmányt hoztak létre. Csongrádról a választmány tagjai lettek: Faragó István, Bakos József és Kádár Imre. A megyei választmány mintájára és felhívására Csongrádon 1848. április 1-jén a községháza tanácstermében alválasztmány alakult, melynek elnöke lett Müller Antal szolgabíró, alelnöke Bogyó Mihály, jegyző Kádár Henrik. Tagjai lettek: Draskovics Alajos, Kovács Mátyás, Bódi János, Belkcay Tamás, Kocsis Imre, Blázsik Pál és Bene Lajos. Az alválasztmány megalakulásának napján dobszó útján felhívta a lakosságot a nemzetőrségbe való belépésre. Április 2-án pedig a községháza előtt népgyűlést tartottak, ahol felolvasták a miniszterelnök küldött nyilatkozatait, magyarázattal ismertették az új törvényjavaslatokat: az úrbérről, a dézsmáról, a közteherviselésről és a pénzbeli tartozások megszüntetéséről hangsúlyozva, hogy az egyes „... törvénycikk annak kihirdetése után lép életbe”.9