Délvilág, 1994. június (51. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-29 / 150. szám
2 Vásárhelyen a lap! • A vásárhelyiek továbbra is lelkesen készülnek Rómába Kétszer hat kiválasztott Dönteni szinte mindig nehéz. Különösen akkor, ha egy olyan lelkes kis társaság tagjai közül kell választani, mint amilyenek a Játék határok nélkül vetélkedőre készülő vásárhelyiek. A tegnapi, embert próbáló hőség ellenére a fiatalok többsége ugyanis teljes erőbedobással küzdött a teljesítményfelmérés újabb fordulóján. Először a városi sportcsarnokban, ahol különböző, látványos, de kitartást és ügyességet is igénylő gyakorlatokon mérték össze tehetségüket. Ezt követte a strandi „vizes próba”. Ott például beöltözve kellett a vízben bizonyos akadályokon túljutniuk. A stopperóra pedig - mellőzve minden jóindulatot - jelezte: éppen most ki miként produkált, és a társaság zöme mind a nyolc típusú próbatételen, erején felül teljesített, így azután kissé hálátlan feladat hárult Szuromi István vezetőedzőre, amikor a Phoenix Étteremben közölnie kellett, kik maradnak benn abban a két hatfős csapatban, amelyből majd kiválasztják a római verseny négy lány, illetve négy fiú résztvevőjét. A kéthónapos felkészülés alatt bizonyított teljesítményükért kapott pontok, valamint az edzők és a játékosok szavazatai alapján kialakult összeredmény - amely némely esetben igen szoros lett - kegyetlenül meghatározta a sorrendet. Ez pedig amennyire örömet, annyira bánatot is okozott az érintetteknek. Szuromi István azonban kihangúlyozta: sajnálják ugyan a „kiszóródottakat”, de nincs mit tenni, Rómában ugyanis nemcsak Vásárhelyt, de Magyarországot is a lehető legjobb teljesítménnyel kell képviselnie majd a nyolc versenyzőnek. Erre pedig az öszszesítés alapján kiválasztottak - Bánfi Evelin, Bokor Katalin, Gera Andrea, Hegedűs Ildikó, Karácsonyi Judit, Ördögf Bea, Kádár Zsolt, Kovács László, Pogány Tamás, Posztós Sándor, Szabados Henrik és Szalai László - adnak reményt. Ezért a hátralévő egy hónapban már csak nekik kell részt venniük a további kemény felkészítő edzéseken. N. Rács Judit Fotó: Tésik Attila Néhány nappal ezelőtt a meteorológiai nyár után ránk köszöntött a csillagászati nyár is. Tetejében olyan kánikula kíséretében, amely elhozta most már a hamisíthatatlan strandidényt. Miközben őgyelnek a félmeztelen urak és bikinis hölgyek között megfelelő beszélgetőtársat keresve, utcai ruházatomban úgy nézek ki, mint egy jól kifejlett adóellenőr. Megjelenésemmel mégsem keltek nagy riadalmat, mert a strand most az önfeledt játéké. A kisebbek labdáznak vagy vízbefojtást játszanak, a nyugdíjasok inkább sakkozgatnak. Széphegyi Eszter - a Játék határok nélkül című vetélkedőre készülő hódmezővásárhelyi csapat tagja pedig éppen beszélget. Kérésemre rövidesen velem folytatja.• Hogy áll a csapat, hol tart a felkészülésben? -kérdezem.. - Majdnem mindennap van edzésünk, csak elvétve a vasárnapot hagyjuk ki - válaszolja. - Szoktunk úszni, de volt vívó- és atlétikatréning is. Ezenfelül lovagoltunk, íjaszkodtunk, bicikliztünk, de többször mentünk a laktanya akadálypályájára is. Meggyőződésem, hogy valahol az élen fogunk végezni Rómában, ugyanis a felkészülés alatt kitűnő társaság, nagyszerű csapatszellem alakult ki. Úgy vélem, bárhogyan áll is össze végül a négy-négyfős csapat, esélyesek leszünk az első helyek egyikére. • Televíziós vetélkedőkön kívül mivel foglalkozol? A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola másodéves biológia-testnevelés szakos hallgatója vagyok. De a vizsgaidőszaknak már vége. • Akkor most pihengetsz itt a strandon? - Éppen úszónapközit tartok kisgyerekeknek. Negyven-ötven kicsire vigyázunk reggel 8-tól délután 4-ig. Játékokat szervezünk nekik, de úszást is oktatok. • Kik jelentkezhetnek a vízinapközibe? - Általában 6-8 éves korig bárki, aki kedvet érez. A tanfolyam díja hetente 800 forint, amely magában foglalja a tízórait és ebédet is. Jelentkezni pedig - ha már erről is szó eshet - Zaka Ildikónál lehet. Sz. A. strandifórum Határtalan játék a fürdőben A vásárhelyiek esélyesek az első helyek egyikére - mondja Széphegyi Eszter. (Fotó: Tésik Attila) A Szegedi Szabadtéri Játékok új forgószínpada kedden kiállta a technikai teherpróbát, nincs tehát akadálya annak, hogy az ország egyetlen forgószínpaddal is rendelkező szabadtéri színpadán, tíz nap múlva megkezdődhessenek a játékok nyitóelőadásának, Erkel Bánk bán című operájának próbái. Az idei évadra megújult a szegedi szabadtéri, önkormányzati támogatással és a játékok alapítványának pénzéből kicserélték a régi, elavult nézőteret, korszerűsítették a világítást, valamint elkészült az a raktár, amelyben az év tíz hónapjában tárolják a lebontható lelátót. A felújítás során építették meg a korszerű színjátszásnál ma már nélkülözhetetlen forgószínpadot. A teherpróbát több mint száz vakációzó gyermek segítségével tartották, s hogy a több tonnás teherbíró képességű színpadot alaposan megterheljék, nehezéknek ráraktak még különféle kellékeket is. Az idei évad július 15-én kezdődik az Erkel-operával. Az Állami Népi Együttes az Elindultam szép hazámból című produkciójával lép fel a csillagtetős színházban, láthatja továbbá a közönség Verdi Otello című operáját. Nagy érdeklődésre számíthat az évadot záró musical: A. Boublil-C.-M. Schönberg Miss Saigon című zenés darabja. A teherpróba sikerült Mint annyi más dolog a világon, változóban van az orvostársadalom érdekképviseleti és szerveződési formája is. Hosszú előkészületek után olyan állásfoglalás született az illetékesek részéről, ami egyebek között kötelezővé teszi a tagságot a Magyar Orvosi Kamarában. Ilyenfajta feltétellel szemben mindig támad valamilyen ellenérzés az érdekeltek körében, hiszen az elmúlt évtizedekben központilag modták meg szinte mindenki számára, hogy mit szabad, vagy mit érdemes csinálni. A kötelező jelleg talán arra utal, hogy a kamara bizonyos köztestületi funkciókat vesz át az államtól, eddig nem létezett jogkörökkel együtt, és lehetőség nyílik a szervezeti önigazgatásra is. Minden hasonlat sántít, de érdemes odáig visszanyúlni, hogy például a középkori céhekben elsőrendű követelmény volt a szakmai teljesítmény, valamint - mai kifejezéssel - az erkölcsi megbízhatóság. Modern szituációba átültetve: minden valószínűség szerint a kamara helyi szervezetei döntenek esetleg fegyelmi kérdésekben, minősítést adnak, véleményeznek határeseteket és így tovább, anélkül, hogy hatósági vagy egyéb szankcionálási feladatra vállalkoznának. Természetesen nem hanyagolható el a szervezetek szakszerű és színvonalas működése az etikai követelmények megfogalmazásában és megtartásában sem, valamint elsődleges módon mérleget vonhatnak egy-egy problematikus, vagy ellenkező előjelű kiemelkedő esetben az illető orvos magatartásáról és munkájáról. Minden mozzanat végső soron a betegek ellátását szolgálja, hiszen a kamara helyi szervezeteinek működése nem választható el a magyar egészségügy teljes valóságától. Persze az orvostársadalom tekintélyének megszilárdításában is hárulnak tennivalók a már említett szervezetekre, és ezzel még korántsem foglaltuk össze a lehetőségek és célkitűzések sorát. Az országos hálózat kialakulása az őszi hónapokra várható. Ennek helyi eseménye volt az elmúlt napokban Szentesen a Magyar Orvosi Kamara városi és térségi szervezetének újraalakítása. Ide tartoznak a kórház, a rendelőintézet orvosai, továbbá a háziorvosok csapata stb. Tíz orvost képvisel egy küldött, és a jövőben a megválasztott 15 orvos alkotja a szervezeti működés személyi feltételrendszerét. A helyi szervezet küldöttközgyűlések által fejti majd ki tevékenységét. A megválasztott orvosok a megyei testületben is részt vesznek, és innen kerülnek ki az országos küldöttek. A már említett alakuló ülés eredményeként a szervezet elnöke dr. Vajdovich István, alelnök dr. Garbacz Olga, titkár dr. Fejes Kinga. Sz. R. • Kamarai alapon Orvosok tömörülése a szentesi térségben 1994. JÚNIUS 29., SZERDA Működnek-e a művésztáborok? A vásárhelyi alkotóműhely mára már fogalommá vált a magyar képzőművészetben. Alkotói ismertek és elismertek országszerte. A mártélyi táj különleges varázsának, szépségének köszönhetően a hivatásos és amatőr művészeknek szinte zarándokhelyévé lett ez a vidék az elmúlt évtizedekben. Az őket váró és befogadó művésztáborok, illetve alkotótelepek jelenéről Fodor Józsefet, a vásárhelyi és mártélyi művésztelep vezetőjét kérdeztük. • Milyen lehetőségek fogadják az ide érkező művészeket? A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány két alkotóházat üzemeltet itt. Az egyik Vásárhelyen van, a Virág utcában, a másik Mártélyon, közvetlenül a Tiszaparton. Ide az Alap tagjai kaphatnak beutalót hoszszabb-rövidebb időre. A Virág utcai házunk egész évben nyitva áll, a mártélyi telep azonban nincs téliesítve, így csak júniustól október végéig üzemel. • Kik járnak ide? - A kialakult művészi műhely és a táj adja a telep vonzását. A vásárhelyi művészet realista és az alföldi realizmus hagyományaira épül. Azok a művészek fordulnak meg itt többet, akik hasonló alapállásúak. A témavilág vonzza őket. Azonban nemcsak képzőművészek vehetik igénybe, hanem a társművészetek képviselői is, így például zenészek, építészek és fotósok is kötődnek ide. Makovecz Imre és Csete György visszatérő vendégeink. Rózsa Pál zeneszerző, Balla András fotós szintén. Ez kapuja is a vásárhelyi iskolának, illetve kolóniának. Egyik módja ez a vérfrissítésnek, mert ha az ország minden tájáról érkező művészek megszeretik ezt az atmoszférát és ebben a szellemben dolgoznak, akkor meghívást kapnak az Őszi Tárlatra, illetve önálló kiállítást rendezhetnek a városban. • Milyen kínálattal fogadják az amatőröket? Idén már 29. alkalommal nyílik meg a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola, ahol két héten át - augusztus első két hetében - művésztanárok szakvezetésével stúdiumokon, de akár szabadon is alkothatnak a táborozók. A célunk az, hogy esztétikai, etikai és nem utolsósorban manuális indíttatást adjunk a résztvevőknek, hogy önmagukat tovább tudják fejleszteni. De nem iskolás jelleggel, mertarra vigyázunk, hogy ,,öröm”-festéssel, rajzolással érjük el ezeket az eredményeket. Sz. A. Fotó: Tésik Attila T. O. telefonált szerkesztőségünkbe, hogy a Nagy Imre és a Hódzó utca kereszteződésénél kiásták a fél éve elültetett élősövényt, mert kanyarodó sávot akarnak kialakítani, majd közlekedési lámpákat felszerelni. Olvasónk azt kérdezi: miért nem tudnak az illetékesek fél évre előre gondolkodni? Ilyen sok pénze van a városnak? Rákos Kálmánné elmondta, hogy minden héten kimegy a Dilinka temetőbe. A Csomorkányi út nagyon rossz állapotban van, mert egy maszek Tüzép-telepes teherautói több száz tonnás rakománnyal naponta sokszor fordulva teljesen tönkretették az utat. A minap egy néni belehajtott az egyik repedésbe és elesett. A hölgy kíváncsi lenne: miért nem kötelezik a vállalkozót arra, hogy a tönkretett utat időnként megcsináltassa? Ma is Verák Tünde kolléganőnk várja hívásukat. Ne feledje! A telefonszámok: 341-905, 342-236, 342-419. Mindennap délelőtt 10 és 12 óra között! Csörögjön bátran! Várjuk hívását!