Délvilág, 1994. augusztus (51. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-10 / 186. szám
8 Makó és környéke • Lapok egy néprajzkutató noteszából • Az I. világháború kitörésének 80. évfordulójára Háborúk, életek, borzalmak, számok... „Éppen vasárnap volt, s ez mindig nagy eseményszámba ment, mert az akkori lóvásártéren éppen akkor mérkőzött egymással az FTC (Földeáki Torna Club) és a népszerű nevén Makk (Makói Atlétikai Club) csapata. Földeáki Návay Lajos, Csanád vármegye teljhatalmú főispánja, az Országgyűlés elnöke a klubház elől szemlélte a kemény játékot. Egyszer, amikor javában rúgták a labdát a gyors lábú fiúk, lovasfutár érkezett a futballpályára. Le sem szállva, lihegve, nagy hevesen kereste Návay Lajos kegyelmes főispán urat. Mit sem törődve a mérkőzéssel, Návay Lajos elé rúgtatott, s lováról lehuppanva, illő tisztelgés után elhadarta: - Kitört a háború! A vármegye ura nem akart hinni a fülének, s elismételtette a futárral a közleményt. A mérkőzést menten lefújták, s a borzalmas hír végigsöpört a tömegen, majd a falun. Azután jött a mozgósítás, a világégés, jöttek a borzalmak.” Nádasdi Mihály földeáki adatközlőm így emlékezett azokra a napokra: „Úgy emlékszem, Péter- Pál napján történt, amikor kilencéves gyermek voltam. Ivóvízért mentem a nagymalom udvarára. Embereket láttam csoportosulni, nézték, olvasták a plakátot: »Kitört a háború! Meggyilkolták Ferenc Ferdinándot és feleségét! Hadat üzentünk Szerbiának! Katonai bevonulás 21 évtől 52 éves korig...« Földeákon majális készült, a „rúzsalakodalom”. Az ünnepség elmaradt. Volt nagy sürgés-forgás a faluban. Mentek az emberek az állomásra. Sírás és jajgatás mindenütt. A bevonulok azt mondták: »Ne sírjatok, mert nekünk Szerbia egy früstökre való!» De bizony nagyon kemény dió volt a Száva, mert sok embert eltemetett...” Tóth Ferenc Egy makói hagymáscsalád című művében így írja le Diós Sándor (1899-1976) visszaemlékezését az I. világháború kitörésével kapcsolatban: „1914. július 27-én, vasárnap reggel a városhoz közel lévő szérünket takartam le szalmával, hogy a nap fel ne süsse. Reggel hat óra volt. A szél a város felől fújt, hallom, hogy dobolnak. Tisztán hallottam a dobos szavait: »Őfelsége első Ferenc József, Ausztria császára, Magyarország apostoli királya kiáltványa. Mindent jól meggondoltam és mindent megfontoltam, de a háború elkerülhetetlen. A hadüzenet Szerbiának megtörtént. A hadműveletek megindultak, csapataink Szerbiában megkezdték a dicsőséges előnyomulást... Mint a legfelsőbb hadúr, Őfelsége elrendeli, hogy minden tartalékos a legközelebbi csapattestéhez 24-32 éves korig 24 óra alatt, minden 32-42 éves korig 48 óra alatt bevonuljon!« Piciny gyermekkorom óta ismeretem a Földeákon, 1894. április 7-én született Rakonczai János bácsit, aki 93 éves korában így emlékezett a világháborúra: „1915 újév napján, mint katonát, az I. világháború frontjára vezényeltek. Nemsokára Isonzóban találtam magam, ahol tizenhat, géppuskalövedék okozta lyukat számláltam meg köpenyem alján, míg 1915. október 28-án olasz fogságba estem. Isonzó húsdarálójáról hoszszú, drámai könyveket írtak, de csak aki átélte azt, az tudja, mit jelentett élve kikerülni a poklok poklából. Olaszországban, Páduában, egy irdatlan, három méter magas kőfallal kerített kolostorban voltunk foglyok 1917 májusáig. Innen Genovába, egy lágerba kerültünk. Ott éltünk pár hónapot. Majd Lombardiába adtak ki bennünket, ahol rizsföldeken is dolgoztunk parasztoknál. Az ingyenturizmus útját jártam 1919. november 25-ig. Akkor értem haza eredeti, de már elnyűtt magyar katonaruhámban szülőfalumba, Földeákra. A béresélet, a más kezelába-élet tovább folytatódott...” Az I. világháború „embermérlege” is hadd álljon itt: a mozgósított katonák létszáma több, mint 65 millió, elesett, meghalt 8 millió 538 ezer, megsebesült, fogságba esett, eltűnt közel 29 millió. Magyarország - az 1914-es határok közül - mintegy 3 millió 800 ezer katonát küldött a harcterekre. Ezek közül elesett, meghalt 661 ezer, megsebesült 743 ezer, fogságba esett, eltűnt 743 ezer ember. Földeákról több mint 1300 ember vonult be, s küzdött, vérzett a csatatereken, s közülük 243 halt hősi halált, s került fel neve a hősök szobrára. Makó város I. világháborús embervesztesége 2475, a fogságban elpusztultakkal együtt 2500 férfiember; a felnőtt (akkori) férfilakosság 13,25 százaléka, s 8 volt hadifogoly maradt a Szovjetunióban. A II. világháborúban a világon 50 millió ember pusztult el. A makói hősi emlékmű 503 katonahalott (hadifogolytáborban, „malenkij robotban” elhunyt) személy nevét kiáltja a világba, s említést tesz 1159 elpusztult zsidóról, s a Makón elesett 218 magyar honvédről, de felsorolja azt a 68 makói lakost is, akik a háborús cselekmények következtében vesztették életüket, köztük gyermekek, anyák, öregek. A földeáki hősök szobrára és hősök emlékművére 118, II. világháborús hős neve került fel. Hozzáteszem: hány hősi halott és neve merült feledésbe, mert 1989-re, a II. világháborús hősi emlékmű felavatására már a szülők, rokonok, adatszolgáltatók is elhunytak! Püspöklétéről (ma Maroslele) az I. világháborúban 77, a II. világháborúban 87 ember áldozta életét a hazáért. Hazánk II. világháborús kára összesen 34 milliárd 600 millió aranypengőt tett ki. A nemzeti összjövedelem 1938-39-ben körülbelül 5 milliárd pengő volt, a háború tehát mintegy hét esztendő nemzeti jövedelmét emésztette fel. Kárt szenvedett a bánya- és gyáripar üzemeinek 93,2 százaléka, a gyáripar 90 százaléka. Kevesebb lett az állatállomány, 1938-ról 1945-re jó 485 ezerrel, szarvasmarha 812 ezerrel, sertés 4 millió 110 ezerrel, juh 1 millió 301 ezerrel. A lakások károsodása Budapesten 29 ezer 987, a lakások 84,1 százaléka, vidéken 90 ezer. 576 ház, a lakások 5,5 százaléka, az államvasutak gördülő anyagának károsodása 84,7 százalék. Akik megérték s túlélték mindezeket, mindannyian borzadállyal gondoltak a történelem e kegyetlen korszakaira, s fennhangon kiáltják: soha többé háborút! Kép és szöveg: Rácz Sándor Jó néhány évvel ezelőtt gyűjtést végeztem szülőfalumban, Földeákon, ahol Szabó Zoltán (aki időközben elhunyt), édesapám első unokatestvére mesélte el emlékeit az I. világháború kitöréséről. Az akkor alig tízéves, falusi gyermek emlékezete így rögzítette a látottakat, hallottakat. • • • • Rakonczai János földeáki adatközlőm 93 éves korában házának udvarán • Ezen emlék a frontra indulás előtt, Szegeden készült. A szöveghű gobelinhímzés: „Szent legyen a Honszeretet előtted / Szeged / Királyért és a hazáért / Harczra mindig / készen áll / Szolgálati időm / Szeged 1914. december 18. / Rakonczai József / emlékéül." Ezen emlékét Rakonczai József még életében nekem ajándékozta Makón: kovács, asztalos, kötszövő, labdavarró, laboráns, kőműves, dísznövénytermesztő, söprűkötő, tehergépkocsivezető, árukiadó, felszolgáló, szakács, vendéglátóipari eladó, ápoló, temetkezési foglalkozás, vagyonőr, építési művezető. Munkaalkalmak szociális munkás, hitelfinanszírozási ügyintéző. Földeákon: varrónő,tésztakészítő. Magyarcsanádon: matematikatanár, óvónő. Maroslelén: szakács. Csanádalbertin augusztus 13-án, szombaton, délelőtt 9 órától a falu ISO éves fennállásának emlékünnepségét tartják - tudtuk meg Lengyel Lajos polgármestertől. A pontosabb program ismeretében minden közeli és távoli érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. A meghívott megyei és országos vendégek gyülekezése a községházán lesz 9 órakor. Délelőtt 10 órakor ünnepi beszédet mond Emlékünnepség Csanádalbertin Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke. Ezután az emlékoszlop leleplezésére, zászlószentelésre, illetve a falu evangélikus templomában ökumenikus istentiszteletre kerül sor. Makó térségét Gazdag János országgyűlési képviselő reprezentálja. A faluból elszármazottak népes csapatára is számítanak, sőt Szlovákiából további negyvenegynéhány vendéget várnak, ottani polgármestereket, akik kocsival, busszal érkeznek a nagy eseményre. Végül délután fél 6-tól reggelig tartó utcabállal fejeződik be az ünnepség. O. T. / ' ■' • Vámosok a végeken Rejtői figurát fogtak Gyulán A Vám- és Pénzügyőrség Csongrád és Békés megyei parancsnoksága tájékoztatta lapunkat arról, hogy az elmúlt héten milyen események tarkították munkájukat. A devizaszabálysértések száma 13, a vámszabálysértéseké 27 volt, 3 esetben füleltek le csempészeket, ugyancsak három alkalommal történt tüzelőolajjal visszaélés. Nagylaknál kérdőre vontak egy belépő román férfit, ugyan honnan van neki 155 ezer, minap leértékelt magyar forintja. A páciens elmondotta: a pénzt egyszer már kicsempészte az országból, most hozta volna elkölteni. A történet nem hatotta meg különösebben a pénzügyőröket. A múlt hét közepétől kezdődtek a kábítórszerfelderítési napok. Csütörtökön virradóra megy a lányka a folyóra, így folytatódna a népdal, de a vámosok nem voltak nótás kedvükben Gyulánál egy gyalogos új-zélandi hivatásos katona ballagott be Magyarországra. A derék zsoldos nem akármilyen „arzenált” hozott magával. A szerelvényéhez tartozott: 2,5 kilogramm hasis, 1 gramm marihuána, 2 hasispipa, 2 speciális, kábítószer fogyasztásához szükséges kanál, 2 hasismelegítő lemez, 1 pipaszűrő, 1 kokaintartó szelence, cigarettapapír és egy steril fecskendő. A férfi vagy valami különleges alakulathoz tartozhat, avagy nem állhat távol a kábítószerkereskedelemtől. Ezt a figurát Rejtő Jenő sem találhatta volna ki jobban. A nagylaki esetről már külön cikkben is szóltunk. Ha valaki lemaradt volna hírről, pénteken egy török kamionos 151 csomag 85,6 kilogramm súlyú, 830 millió forintot érő heroint kívánt behozni az országba. Amikor érezte, hogy forróvá kezd válni lába alatt a nagylaki talaj, akkor hátra hagyta útlevelét, kamionját, a csomagokat és elmenekült a helyszínről. Azóta is keresik őt. V. Fekete Sándor 1994. AUGUSZTUS 10., SZERDA István juhász a pusztában Makótól mintegy húsz kilométerre, a Tótkomlósi úttól alig látható messzeségben, a nemzeti természetvédelmi ősgyep szélén délibábszerű jelenségként nagyobb birkanyáj legelészik. Közelükben viharvert supa (akál) és egy lakókocsi. Érkezésünkkor a juhász alig bírja visszaparancsolni népes kutyafalkáját. Megtudjuk: Dani István a környék egyik legrégebbi juhászdinasztiájának tagja, s családjával együtt - mint a bibliabeli Mózes - vállalva a nomád élet viszontagságait, kivonult a pusztába, ugyanis a közelben lévő szolgálati épületet, amelyben tíz esztendeig laktak, az Agromaros Szövetkezet eladta más vállalkozónak. Most a nagyüzem 135 hektárnyi kaszálóját bérli saját jószágai és a vendégbirkák számára. A látóhatár peremén hatalmas fűszéna körbálák sorakoznak eladásra, illetve előkészítve a téli takarmányozásra. • Hogy megy a dolga a juhásznak? — kérdezem a vidám tekintetű fiatalembert. - Nekem itt nem túl jól, valahogy elvegetálunk - válaszolja. - Továbbra is alacsony a gyapjú és a bárányok felvásárlási ára. Gyaníthatóan valakik lefölözik a hasznot. Ráadásul augusztus végére teljesen kiszárad a szikes puszta, jóformán legeltetni sem lehet. Ezért kell a sok széna, de ez tovább növeli az önköltséget. Van azért kellemes része is ennek a szakmának, amikor például különféle események alkalmával felkérnek bográcsos pörkölt főzésére - saját alapanyagból. Nem dicsekvésből mend Olasz Tibor dóm, de eddig még mindenki elégedett volt a főztömmel. István, a juhászfamília legfiatalabb tagja feleségével és négy kisgyermekével nyáron itt kint, télen pedig makói házában éldegél. Ivóvizet a Rózsa Sándor korabeli ásott kútból nyernek, élelemért a városba járnak gépkocsijukkal. Munkáját segíti egy román gyártmányú, öreg traktor, pótkocsival és más munkagépekkel felszerelve. Gyermekei pirospozsgásak, jól érzik magukat a szabad természetben, játszadoznak a bárányokkal, kutyákkal. A nagyobbak időnként már segítenek a szétszéledt nyájat összeterelni. Két tehenük a közelben legelészik, tehát friss tejre sincs gondjuk. Lassan lebukik a vörösen izzó napkorong, hangosan gágogó vadkacsák húznak el felettünk, a távolban pedig nagytestű túzokok vonulnak éjjeli szállásukra. A végtelennek tűnő puszta valóban lenyűgöző, különösen a városi ember számára, ám az élet itt nem leányálom. Aki azonban egyszer megszereti, vállal minden nehézséget, viszontagságot.