Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
ti Vásárhelyen a lap! Vásárhely telt házzal búcsúzott az óévtől Mintha két nappal előre hozták volna Vásárhelyen a szilvesztert, már csütörtökön és pénteken durrogtak a városban és környékén a petárdák, harsogtak a trombiták, hirdetve: ünnepre készül a lakosság. Az esztendő utolsó napján viszont a harsány utcai szórakozást felváltotta a készülődés, sürgés-forgás, utánfutókkal hordták a házigazdák az italokat, csomagtartókban szállították a pékhez a finoman fűszerezett malacokat. Aznapra telt ház volt minden nyitva tartó szórakozóhelyen, sorra elkeltek az asztalok a Phoenix Klubban, a Vén diófában, a Bagolyvárban, a Hordóban, a Liget vendéglőben, a Vigadóban - hogy csak néhány ismertebb éttermet, kocsmát említsünk. Vendéget ugyanakkor még váratlanul is tudtak fogadni az óriási sportcsarnokban, ahol ugyancsak a Phoenix tartott szilveszteri mulatságot. Az étterem főnökétől, Bonus Istvántól megtudtuk, hogy a klubban zártkörű rendezvényt szerveztek, ahol több, különálló társaság koccintott az új esztendőre. Éhezni sem kényszerültek a vendégek, mert a vacsora ugyan egységes volt, de több fogásból állt. Éjfélkor a pezsgő mellé virslit és vörös bort, majd kocsonyatortát szolgáltak fel. S míg csak egy vendég is ropta a közép- és idősebb korosztályból, addig nyitva tartottak. Másik rendezvényükön, a sportcsarnokban a fiatalok diszkózenére táncoltak át az új évbe. A szórakozóhelyek mindegyike jó zenével, valamint étel- és italkülönlegességekkel várta a vendégeket, igyekezvén eleget tenni a legigényesebb kívánságoknak is. Ahol pedig az otthonokban baráti társaságok gyűltek össze, eleve a közös óhajok teljesültek a menü összeállításában. Ezek közül a prímet a sült malac vitte el, különféle speciális salátákkal, de nagy keletje volt a sült pulykának és a díszes hidegtálaknak, desszerteknek is. Az elmúlt szilveszter éjszakájából a sport sem maradt ki Vásárhelyen. Lelkes idősek és fiatalok immár négy-öt esztendeje rendszeresen - ezúttal is megrendezték a szilveszter éjféli futást. Az Ifjúsági Park startjánál minden résztvevő örült a találkozásnak, szerette embertársát. Mint hírlik, az arra dolgozó rendőröket sem hivatalosan intézkedő személyekként, hanem szívélyesen, barátsággal fogadták a szebb, jobb jövőért-jelenért futók. Hivatalos információt kértünk az új év első napján a vásárhelyi rendőrkapitányságtól, érdeklődve a szilveszteréjszaka egyéb történései iránt. Mucsi János rendőr főtörzsőrmester egyebek között elmondta, hogy csendes, átlagos éjszaka volt. A szilveszterhez kötődően petárdák ugyan robbantak szép számmal, ebből eredően azonban baleset szerencsére nem történt. Akit viszont rajtakaptak az engedély nélküli petárda tartásán vagy használatán, annak zsákmányát elkobozták, s eljárást kezdeményeznek ellene. A szakértői megítéléskor egyenként teszik mérlegre az ügyeket, figyelembe véve az elkövetés körülményeit. Mint a főtörzsőrmester elmondta: az átlagos éjszaka eseményeibe tartozott két családi perpatvar is, amelyekhez rendőri intézkedést kértek. Az egyik esetben előállították a durva élettársat, aki erős szilveszteri mámorában akarta rendre nevelni asszonyát. A városi Erzsébet Kórház ügyeletes főorvosától kapott tájékoztatás szerint családias hangulatban telt a szilveszter, mert baleset vagy egyéb más, erőszakos sérülés miatt nem vették igénybe az orvosok segítségét. A tűzoltóság híradó ügyeletese, Németh László sem panaszkodott, mindössze két kisebb tűzhöz riasztották őket. Szombaton 9 óra 10 perckor egy ego szemeteskonténer oltásához Pál utca 10. szám e . 22 óra 29.^Spig^ mentősó^^co»"^ mélymMtl.ez.A tóoldalkosár utca 7. szám alatti ház egyik emeleti lakásába kellett létrán feljutni, hogy kihozhassanak onnan egy idős, rosszullét miatt ájult aszszonyt, akihez a lakók riasztották a szakmai segítséget. A mentők és a tűzoltók közös akciójaként az asszonyt hamarosan kórházba szállították, így szilvesztereztünk hát 1994 utolsó éjszakáján, bízva abban, hogy az idei esztendőt is hasonlóképpen jó vagy még jobb hangulatban, még kevesebb bajjal, szomorúsággal zárjuk majd. Joó Erzsébet • Durrogott a pezsgő és a petárda • Malacok sültek a kemencében • Búfelejtő, szilaj rock and roll Fotó: Tésik Attila Mától Verák Tünde kolléganőnk várja hívását. Ne feledje! A telefonszámok: 341-905, 342-236. Mindennap délelőtt 10 és 12 óra között! Csörögjön bátran! Várjuk hívását! forró drót A Szög utcában bokáig érő sár van, amitől nem lehet közlekedni.- panaszolta T. T.-né. Ezt a problémát már korábban sokszor felvetették a lakók az illetékeseknek, mert szeretnék, ha utcájuk betonozott lenne, ám csatornázásra hivatkozva, elhalasztották az ügyet. Változás azonban azóta sem történt. K. J. olvasónk panaszolta, hogy a vállalkozók december 21-e óta nem tudják az önkormányzatnál elintézni a határidős áfás ügyeiket, mert semmilyen nyomtatványt nem lehet ahhoz beszerezni. Sőt, az OTP-nél sem lehetséges lebonyolítani az átutalást. ______________K. l.J Amikor nyitni akartam dolgom végeztével szerkesztőségünk legkisebb helyiségének ajtaját, „bevillant agyamba”, mi van akkor, ha bent rekedek? S jön csoda! Nem forgott a kulcs a zárban! Hiába rángattam jobbra-balra, nem ment! Hát ez nem lehet igaz! - gondoltam magamban. Rengeteg a dolgom, az elintéznivalóm és nem tudok kimenni! Az első reakcióm: megnéztem a kisablakot, hátha ki tudok mászni. De eszembe jutott, hogy minden hiába, hiszen a lépcsőház ajtaja zárva van, a lakók még nem költöztek be, tehát ez az út nem járható! Második reakcióm: dörömböltem és kiabáltam, hogy valaki segítsen már rajtam! Három kollégám volt a szerkesztőségben, akiknek igazán tetszett az én áldatlan helyzetem. Viccelődtek velem az ajtón keresztül, miközben szép lassan kezdtem kétségbeesni. Mi lesz, ha nem tudnak kiszabadítani? Nagy Kati titkárnőnk volt az egyetlen ember, aki megpróbált segíteni. Szabó Attila pedig megtalálta bennem a megfelelő hallgatóságot, végre kibeszélhette magát valakinek. Sajnos, az alany nem tudott elmenekülni. Elmesélte, miért nem lett szerzetes. Mint mondta: az a kolostor, amelybe annak idején invitálták, belülről sötét és hideg volt. De mennyivel jobb nekem, aki meleg, és világos WC-ben raboskodom. Nem érti, miért akarok miuuiban, hiszen nem fázok, rá?' sül még látok is. Úgyhoél ne panaszkodjak, mert úri dolgom van ! ntozott arról az arabról, aki vezetésként húsz évre befalaztatta magát kedvenc tevéjével egy barlangba. Hiába fenyegettem meg, hogyha nem hagyja abba a „bátorítást”, és egyszer kijutok onnan, behúzok neki egyet! De csak folytatta. Elmondta: van, aki néhány év magánzárka után elfelejt beszélni. Később azon meditált, lyukon keresztül? \~után rájön, hogy biztos akad néhány rágcsí]'a ^oxnmrirr • lépcsőig'g^eges a húsa, nain a kínaiak és az indiaiak is azt fogyasztják. Közben Kati szerzett egy mgc/k kulcsot, amivel hosszú, nehéz próbálkozások után kiszabadított. Attila legártatlanabb képpel nézett rám. Amikor neki akartam esni, azt mondta: - Én csak tartottam benned a lelket, vigyáztam hogy ne ess kétségbe. Igazán hálás lehetnél nekem! Elvégre az igazi segítséget én nyújtottam a nehéz percekben. Erre mit felelhettem volna? - Végre szabad vagyok! - és jót nevettünk az egészen. • Mindenkit érhet baleset! Szorult helyzetben az illemhelyen Mindannyiunkkal előfordultak már szörnyű esetek. Ránk ijesztett egy ufó, vagy elgázolt egy elefánt, de volt, akinek a feje szorult bele az oktatósékába. De mi ez ahhoz képest, ami velem történt? 1995. JANUÁR 2., HÉTFŐ megkérdeztük • Lányi Lászlót: Hogyan él Ausztráliában? • Miért hagyták el Magyarországot? - kérdeztem Lányi Lászlót. - Látogatóba mentünk a feleségemmel Németországba, és megdöbbentett a kinti nyugodt, kiegyensúlyozott élet. Nem rohantak, nem idegeskedtek az emberek úgy, mint itthon. Amikor hazajöttünk ebbe a kapkodó életstílusba, úgy éreztem, el kell mennünk innen. Különben a feleségem már régóta hajtogatta, hogy szeretne világot látni. Két évig Nürnbergben éltünk. Szerettünk volna Európában maradni, de semmilyen jogcímen nem fogadtak bevándorlókat, egyedül Ausztráliába mehettünk. • Mihez kezdtek ott? •-Megérkezéstől kezdve önállóak voltunk, és mindent magunknak kellett intézni. Egy évig mindketten angolt tanultunk, és elfogadtattuk a diplomáinkat. A feleségem egy év múltán elhelyezkedett egy angol nyelvű gyógypedagógiai iskolában, ahol a mai napig tanít. Én közben elvégeztem egy szemeszter komputertanfolyamot. Ezután el kellett mennem néhány hónapra ingyen dolgozni, hogy meglegyen a gyakorlatom, mert különben nem juthattam volna álláshoz. Ma már ugyanolyan munkát végzek, mint amilyet itthon is csináltam. Termelésprogramozó vagyok. Lányi László Vásárhelyen, az Alföldi Porcelángyár Edénygyárában mint termelésirányító csoportvezető dolgozott 1988 szeptemberéig. Ismerősei megdöbbenésére, váratlanul elutazott a feleségével, és Németországban maradtak két évig, majd Ausztráliában kötöttek ki. Jelenleg is ott élnek és dolgoznak. Hat év után most jött haza először meglátogatni a szüleit és barátait. • Milyen érzés itthon lenni? Furcsa. Nagyon sok minden megváltozott, de van, ami maradt a régiben. Mindenesetre nagyon jó itthon. Ha elfogadható munkalehetőséget találok a szabadságom ideje alatt, akkor néhány évre hazaköltözünk. Ugyanis ha valaki felnőtt fejjel hagyja ott a szülőföldjét, nem tud igazán új hazát találni. Meg kell tanulni együtt élni ezzel az érzéssel. Hogyha itthon vagyok, akkor Ausztrália hiányzik, ha ott vagyok, akkor meg Magyarország. De bárhol is élünk, mindenütt megtartjuk és vállaljuk magyarságunkat, és munkánkkal, illetve viselkedésünkkel nem hozunk szégyent hazánkra. V. T. Fotó: Hárs László