Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-17 / 41. szám
1995. FEBRUÁR 17., PÉNTEK Az 1992-ben Szentesre került Selye-hagyaték, illetve a Selye-Szabó alapítvány azon elképzelése, hogy a városban ‘96-ban beindít egy Harvard típusú egyetemet, napjainkra ismét az érdeklődés középpontjába került. Sajnos azonban nem azért, mert küszöbön van a kitűzött célok végleges megvalósítása. Közeledik viszont - a két önkormányzat megállapodása szerint - az a határidő június 30-a amikorra az alapítvány használatába adott volt megyeháza épületéből ki kellene költöznie a napjainkban még ott működő levéltárnak. Mivel a hírek szerint az azt fenntartó Csongrád megyei közgyűlésnek nincs pénze új levéltár építésére, a város pedig nem tud számukra megfelelő helyet felajánlani, kíváncsiak voltunk, vajon milyen módon képzelik el az érintettek a kérdés rendezését. Tekintettel arra is, hogy az alapítvány - a földhivatali bejegyzés szerint - jogos használója és egyben haszonélvezője a patinás műemléki épületnek. Az ügy szálait bogozva azonban kiderült: nem csupán a pénzhiány teheti bizonytalanná a Csongrád Megyei Levéltár szentesi részlegének elköltöztetését, hanem bizonyos jogviták is, amelyeket az érintett hatóságok sem egyformán értelmeznek. Az ügy lényegében az 1991. évi XXXIII. törvény megjelenésével kezdődött, amely az egyes, állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról rendelkezett. Információink szerint akkor a Csongrád megyei önkormányzat - a várossal való jó kapcsolat érdekében - egy gesztus értékű lépést tett, melynek értelmében nem kérte, hogy tulajdonába adja a VÁB a levéltári helyiségeket. A megyének ugyanakkor garanciát jelentett a törvény azon része, amely 1992. január 1-jétől kimondta számára a térítésmentes használat jogát. Erről egyébként ‘92. január 15-én a két önkormányzat írásban külön is megállapodott. A „bomba” akkor robbant, amikor közel egy év múlva kiderült: a szentesiek „elfelejtették” a most már szerződés szerint is létező használati jogot bejegyeztetni a földhivatalban. Sőt, az épület egészét a Selyealapítvány térítésmentes használatába adták, figyelmen kívül hagyva az előbb említett megállapodást. Emellett ígéretet tettek arra is, hogy az épületben működő intézményeknek - így a levéltárnak is - máshol biztosítanak majd helyet. - Mit szóltak önök akkor mindehhez? - kérdeztük dr. Blazovich Lászlót, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatóját. - Kértük a használati jog bejegyzését, hivatkozva a törvényre, és a két önkormányzat közötti megállapodásra. Miután a város tiltakozott ez ellen, Csongrád megye közgyűlése a kérdés tisztázása érdekében a VAB-hoz fordult, amely a törvényben garantált térítésmentes használati jogunkat határozata állapította meg. Szentes város ez ellen fellebbezést nyújtott be a Belügyminisztériumhoz. De létezik egy olyan megállapodás is, amely arról szól, hogy a levéltár 1995. június 30-ig elhagyja jelenlegi helyét. Tudomásom szerint a megyei önkormányzat csak arra tett ígéretet, hogy megfelelő hely biztosítása esetén költöztet el minket. De eddig a város nem ajánlott fel olyan épületet, amelyet - a szakmai szempontok figyelembevételével - elfogadhattunk volna. Ám a BM válasza előtt - egy újabb egyezkedés alapján - Szentes város önkormányzata vállalta, hogy végleges kiköltözésünkig biztosítja a megye, pontosabban a levéltár számára a térítésmentes használat jogát. Szirbik Imrét, Szentes város polgármesterét részben ezen minőségében, részben pedig mint a Csongrád megyei közgyűlés tanácsnokát, a pénzügyi bizottság elnökét kerestük fel, hogy miként látja ő e vitás helyzetet. A levéltár kiköltöztetésére vonatkozó városi elvárás alapját akkor az képezte - amit máig nem sikerült megerősíteni -, hogy az alapítvány rendelkezik olyan anyagi forrással, amely garantálja a Selye-könyvtár teljes berendezésének finanszírozását. Ez eddig nem történt meg, sőt - túl a jogi ellentmondásokon - mint közgazdásznak, kételyeim vannak az alapítvány működésének pénzügyi megalapozottságát illetően. Tudni kell ugyanis, hogy még 1993-tól milliós nagyságrendű közüzemi díjjal tartoznak a városnak. Ezért az épület teljes felújítására, a könyvtár berendezésére tett ígéretük e pillanatban megkérdőjelezhető. Ami pedig a Harvard típusú egyetemet illeti, az szintén egy távoli, ködbe vésző ügynek látszik. Amennyiben pedig ez igaznak bizonyul, valójában nem létezik az a feszítő erő, amely a levéltár kiköltöztetését indokolttá tenné. Hiszen jelenleg sem a városnak, sem a megyei közgyűlésnek - bár adott be erre céltámogatási kérelmet - nincs pénze még a költözésre sem, nemhogy egy megfelelő, új levéltár megépítésére. Mi történik akkor, ha esetleg kiderül: az alapítvány fizetésképtelenné vált? - Amennyiben megszűnne működni, akkor az ingatlan használati jogát a város mint tulajdonos visszakapná. A földhivatalban Hevérné Juhász Anikó csoportvezető szerint az ingatlanbejegyzés körül kialakult problémát nincs joguk felülvizsgálni. Indokként pedig átnyújtotta a BM határozatát - ez volt a válasz Szentes város ‘94 áprilisában a VÁB határozata ellen beadott fellebbezési kérelmére -, amely a megindított eljárást azon indokkal szüntette meg, hogy időközben - ‘94. november 22-én - a két önkormányzat megállapodott a levéltári ingatlanrész térítésmentes használatba adásáról, mégpedig úgy, hogy eltekintenek annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésétől, így a vitatott 739 négyzetméternyi terület jog szerinti használója a megyei levéltár, míg bejegyezve továbbra is a Selye-alapítvány marad. Dr. Barta László, a szentesi levéltár igazgatója: - Mi itt egy fedél alatt jól megférünk a Bibliotheca Universalis-szal. Az alapítvány itteni képviselői és mi is tudjuk azonban, hogy intézményeink fenntartóinak ellentétesek az érdekeik. Egyelőre indokolatlannak tartom azonban kiköltöztetésünk bármilyen szintű szorgalmazását. Természetesen ha a Selye- Szabó alapítvány már fel tudta volna újíttatni az épületet, és csak mi lennénk az akadálya az egyetemi képzés beindításának, akkor várnánk, hogy fenntartónk, a Csongrád megyei önkormányzat megfelelő helyre költöztessen bennünket. Az igazság viszont az, hogy nemcsak az épület jelentős részét nem hozatta rendbe az alapítvány, de majdnem egy esztendeje a mi villanyóráinkathasználják, és fogyasztásuk árával tartoznak nekünk. Ha pedig ennyire nincs pénzük,akkor értelmetlen lenne mintegy százmilliós költségbe venni a várost, vagy a megyei közgyűlést, és egy ekkora levéltárat újabb hatalmas összegekért kiköltöztetni. Ferró József, a Bibliotheca Universalis igazgatója és felesége, Eszter, aki az ügyvezető-igazgatói teendőket látja el, nagyon szívélyesen fogadott minket, s örömmel mutatták meg a már berendezett könyvtárrészt. Beszélgetés közben pedig hangsúlyozták: nincs úgymond háborús helyzet a levéltár és közöttük, az inkább barátinak mondható. Megértik azt is, hogy a levéltár kiköltöztetése sokba kerül. Ezért türelemmel várják, míg a város teljesíteni tudja szerződésben vállalt kötelezettségét. Az alapítvány pénzügyi helyzetéről szólva viszont elmondták, hogy adósságaikat természetesen kifizetik, hiszen a folyamatos gyűjtési akciónak köszönhetően, rendelkezésre áll a szükséges pénz, így, véleményük szerint, annak sem lesz akadálya, hogy ‘96-tól - ha részben is - beinduljon az egyetemi képzés Szentesen. De addig kiállítások, szimpóziumok szervezésével kínálnak érdekes programokat az oda látogatóknak. A házaspár azonban nem tudott konkrét választ adni arra: mikor rendezik tartozásaikat, mennyi az a türelmi idő, amíg elnézik, hogy a szerződés szerint rendelkezésükre bocsátott épületben levéltár is működik, valamint mikor és milyen ütemben tervezik az ingatlan helyreállítását, az egyetemi képzés előkészítését. Mindez persze nem igazán megnyugtató. Felmerül ugyanis a kérdés: volte joga a városnak az épület levéltári részét egyszerre két intézménynek is térítésmentesen használatba adni? Ezenkívül érdekes a BM álláspontja is, hiszen csak a fellebbezési eljárást szüntette meg, de nem helyezte hatályon kívül a VÁB-határozatot. Továbbá, ha a Selye-alapítvány a teljes épület hivatalosan bejegyzett használója, miért nem kell neki írásban hozzájárulnia a megyei önkormányzat levéltárra vonatkozó térítésmentes használati jogához? És ez csupán néhány a logikusnak tűnő kérdések sorából, amelyekre a több napig tartó kutatómunka után sem kaptunk senkitől sem kielégítő választ. Az egész ügyben talán az egyetlen pozitív körülmény az, hogy végül is a levéltár még (!) a régi helyén van, és ez az egész huzavona lényegében nem akadályozza működését. Mégis vitathatatlan, valakinek végre tisztáznia kellene a helyzetet, mert a jelenlegi problémák fenntartásának valamennyi érintett fél - így vagy úgy - kárát látja N. Rácz Judit • Hibát követett-e el Szentes önkormányzata? • Egy elfelejtett földhivatali bejegyzés következményei • Az alapítvány milliós tartozása Botrány a Selye-hagyaték körül? A stresszelmélet atyjának, Selye Jánosnak a hagyatéka az egykori megyeházán lelne végső otthonra Dr. Barta László, a szentesi levéltár igazgatója bízik abban, hogy az esetleges költözés sem veszélyezteti majd az értékes dokumentumokat. (Fotó: Hárs László) Szirbik Imre polgármester Megint mond valamit a statisztika. Mert az olyan csodajószág, mindig mond valamit. Most azt mondja, természetesen külföldi fölmérésekre hivatkozva, hogy minél magasabb az ember, annál hamarabb meghalhat. Kosarasok, égimeszelők, reszkessetek! Kismillió adatból áll össze egy ilyen magvas adat, pár évvel ezelőtt még rémüldöztünk volna: egy élet kevés rá, hogy töviről hegyire összevesse a kutató, vagy akár egy csoport, hány centis ember mikor halt meg. Szerencsére nem temetőben mérték meg őket, előszedték a kórházi-klinikai adatokat, osztottak, szoroztak, és valami mindig kijött. Áldás mostanában már a számítógép, egy billentyű ide, két billentyű oda, egy kicsit gondolkodik a gép a benne rejlő bitek ritmusa szerint, aztán kiköpi a kívánt számot. Persze, bele is kell ütni mindazt, aminek átlagát keressük. Prokrusztész nyilván nem volt ennyire járatos a számításokban, ő még hagyományos eszközökkel dolgozott. Megfogta jó erős marokkal a pácienseit, belefektette egyszabású ágyába, és levágott belőlük akkorát, amikorra kilógott. Halványul az emlékezetem, már ködösen se rémlik: a fejénél fogva rövidítette-e meg őket, vagy a lábuk Magas a tarló nál kezdte, de radikális módszer volt, az biztos. Akinél ez a műtét sikerült, ha sikerülhetett egyáltalán, az már jó eséllyel indult akár a számítógépes statisztikagyártásban is. Régi legenda a Prokrusztészé - aki nemcsak rövidíteni tudott, de nyújtani is, a kuncsaft holtáig, vegyünk egy egészen mást. Jön a nagy kaszás, a mostani mondás szerint legtöbbször bejelentés nélkül, és suhint. Amikor például kamionnal ütközik az autó. Amióta a statisztikát hallottam, tudom, termetre legalább háromméteres az a csontváz. Ilyen magas tarlót csak az tud hagyni. A másfél méteres még talpon maradhat, amikor az egynyolcvanas már kévébe köttetik. Ha csak a marokszedő sarlója bele nem akad a másfelesbe. Mert a kaszás után, mindenki tudja, marokszedő járt. Az ántivilágban még kukával, azaz kampóval szedte, később azonban modernizálódott ő is, és áttért a sadóra. És a kévekötőről még nem is beszéltünk. Lehet, hogy a hosszabb szálúakból csavarta az is a kötelet, hiszen abba több marok is belefért? A mi vidékünkön, otthon, kötőfával kötöztek, azzal lehetett jól megcsavarni a kötelet. Meglehet, a nagy kaszás is ilyen segéderőt alkalmaz, hiszen Jurinty munkát ritkán végez. Örömmel jelentem a teljes aratóbandának, magam alacsony növésű vagyok, és lemenőim se nőttek az égig. Gyatra azonban az ember, ezt is csak ideiglenesen meri kijelenteni. Hátha holnap jön egy másik statisztika, amely azt mondja, a jegenyefa ugyan nem nő az égig, de tovább él, mint a fűszál. Mert azt még a baromállat is lelegeli. Horváth Dezső