Délvilág, 1996. szeptember (53. évfolyam)

1996-09-24

Kedd, 1996. Szept. 24. Khán pechje • Munkatársunktól A makói rendőrök a hét végén három illegális ha­tárátlépővel, egy ittas veze­tővel foglalkoztak, ugyan­akkor n­yomoztak egy ello­pott rádiótelefon, valamint egy kromofággal leöntött Mercedes ügyében is. A nagylaki határőrök szeptember 20-án fogták el és állították elő a pakisztáni születésű, ám hat éve Ro­mániában élő Mohamed Amir Khánt, aki két egyip­tomi állampolgárt próbált átcsempészni Magyaror­szágra. A csempész fejenként há­romszáz amerikai dollárért vállalta az akciót, az egyip­tomiak két-kétszáz dollárt már átadtak, a maradék vi­teldíjat a megegyezés sze­rint Makón fizették volna ki. Mohamed Amir Khán el­len a rendőrség embercsem­pészet alapos gyanúja miatt indított eljárást, míg az egyiptomiakat kihallgatásuk után visszaadták a határ­őröknek, akik viszont a ro­mán hatóságoknak adták át őket. Szombaton reggel a ma­kói rendőrök előállítottak egy férfit, aki ittasan vezette autóját. Nem sokkal később egy bejelentés érkezett a ka­pitányságra, miszerint a Szegedi utcán egy ott par­koló Mercedest valaki leön­tött kromofággal. Vasárnap este szintén egy Szegedi utcai eset adott munkát a rendőröknek; az egyik lakásból eltűnt egy százötvenezer forintot érő rádiótelefon. Az eddig is­meretlen tettes az ajtó befe­­szítésével jutott be a lakás­ba. Barátsági fórum • Munkatársunktól Kubai-magyar barátsági fórumot tartanak Makón, a Munkáspárt szervezésében szeptember 26-án, délután 5-kor a Rákóczi u. 24. alatti klubhelyiségben. A fórum vendégei: Car­los Trejo Sosa, a kubai köz­társaság magyarországi nagykövete, és Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnö­ke. Szentesen Házasságot kötött: Dan­­csó Béla (Vásárhelyi u. 10.) és Bölcskei-Molnár Andrea (Nagyhegy 424.), Malkócs Ernő (Nyíri köz 4.) és Grá­­nicz Edit (Gergely u. 53.), Szanyi Zoltán (Petrovics So­ma u. 1/A) és Vígh Terézia (Sima F. u. 20.), Lukács Zol­tán (Hódmezővásárhely, Va­dász u. 5.) és Bőhm Szilvia (Hódmezővásárhely, Ormos E. u. 12.), Bozák Sándor Ist­ván (Somogyi B. u. 3.) és Farkas Etelka Rozália (Deák F. u. 58.). Született: Suti József és Horváth Erikának (Fertő 18.) Márió, Tarány András és Ko­zák Ágnesnek (Korsós sor 12/A) Ágnes, Lázár Miklós és Berezvai Máriának (Kis­­ház u. 13.) Dávid, Berényi Imre és Mihály Gyöngyinek (Orgona u. 8.) Endre, Masz­lag Mihály és János Enikő Bertának (Őze L. u. 12.) An­namária, Gálik János és Obema Máriának (Csépa, Al­kotmány u. 15.) Máté, Borsi János és Fúvó Tímeának (Mindszent, Napkelet u. 8.) Henrik, Balázs István és László Erzsébetnek (Tisza­­földvár, Tavaszmező u. 23.) Barbara, Pekár Csaba Pál és Bakuya Erzsébet Tündének (Szarvas, Alkotmány u. 34.) Edina, Kardos János és Bor­bély Irénnek (Tiszaföldvár, Retek u. 10.) János, Czinka István és Varga Hanának (Csépa, Zrínyi u. 55.) Viktó­ria, Halmai József és Verő Erikának (Csépa, Jókai u. 5.) Vivien, Barta Zoltán és Mu­­csi Anitának (Csongrád, Ras­­sió u. 4.) Zsófia, Hegedűs Jó­zsef és Almási Ilonának (Gá­doros, Tanya 9.) Adrián, Kö­­vér-Kis Imre és Berezvai Mónikának (Nagymágocs, Szántó-Kovács J. u. 33.) Im­re, Árvai Sándor és Serfőző Ildikónak (Tiszaföldvár, Ku­rázsi E. u. 5/A) Dániel, Patkó Zsolt és Szabó Annamáriá­nak (Tiszasas, Május 1. u. 19.) Evelin nevű gyermeke. Meghalt: Pászti-Tóth Já­nos (Arany J. u. 14.), Vaczkó Istvánná Potoczki Rozália (Wesselényi u. L), Seres Mi­hályné Sipos-Szabó Matild (Kossuth u. 21.), Szabó Fe­­rencné Musa Lídia (Somogyi B. u. 86/A), Somogyi Antal­­né Sáfrány Klára (Wesselé­nyi u. 35.), Hesz Pálné Árent Erzsébet (Dunaharaszti (Sző­lőhegy u. 36.), Pintér Ferenc­­né Szepesi Erzsébet (Csong­rád, Arany J. u. 23.), Csinos- Szűcs Lajosné Csinos Mária (Nagymágocs, Arany J. u. 36.), Nádas Mihály (Kun­­szentmárton, Kert u. 1.), Kor­­ponai Istvánná Varga Rozália (Kunszentmárton, Dankó P. u. 17.), Sebők Mihály Béláné Kis Eszter (Szegvár, József A. u. 29.), Forrai László (Csongrád, Báthori u. 7.), Kovács Lajos (Kunszentmár­ton, Nádor u. 9.). Vásárhelyen Házasságot kötött: Nagy László (Jókai u. 42.) és Ros­tás Judit (Ferenc u. 22.), Jóri Zoltán Levente (Szentes, Sáf­­rán M. u. 1/A) és Csölle Hen­riett (Bakay N. u. 26.) Bíró Sándor és Kovács Tünde Zsuzsanna (Szeged, Szamóca u. 6.), Ombódi Gyula és Tóth Szilvia Katalin (Kaszap u. 25.), Petrucz János Gyula (Tanya 1057.) és Tapodi Tí­mea (Kútvölgy, Bem J. u. 10.), Czékmán Imre (Szi­­káncs, Petőfi u. 1.) és Szuro­­mi Anikó (Székkutas, I. kör­zet 42.), Balog János László és Galambos Csilla (Tátra u. 20.). Született: Mosoni Sándor és Tóth Editnek (Görbe u. 57.) Éva, Mihályi Csaba Pál és Asztalos Erikának (Ka­szap u. 16.) Csaba, Kovács Imre és Arany Gabriella Er­zsébetnek (Békéssámson, Andrássy u. 8.) Ákos, Paplu­kács Károly András és Hor­váth Erikának (Tanya 2036.) András, Kasza Tibor és Fe­hér Erikának (Rudnay Gy. u. 14.) Erik, Kató Ferenc János és Fejes Brigittának (Békés­sámson, Bacsó B. u. 4.) Ro­land, Hetényi István és Szilá­gyi Krisztinának (Tanya 5409.) Veronika, Boldizsár Lajos Ernő és Makra Anitá­nak (Lévai u. 14.) Anett, Lá­da István és Petrecz Andrea Dórának (Nyárfa u. 2/A) Bence István, Szenti Imre Zsolt és Lencse Anitának (Nád u. 8.) Dániel, Zaka László és Diószegi Margit­nak (Nád u. 7.) László Nor­bert, Antal Gábor és Kincses Andreának (József A. u. 35.) Gerda nevű gyermeke. Meghalt: Bodrogi Sán­­dorné Szűcs Rozália (Ma­dách u. 10.), Sibán Józsefné Churávy Etelka (Kutasi út 21.), Kis Mihályné Török Er­zsébet (Mártély, Körút 9.), Simon Ernő (Oldalkosár u. 3.), Gál Istvánná Takács Juli­anna (Bakay N. u. 5.), Musa László Sándor (Dózsa Gy. útja 16.), Mikula Józsefné Szabó Anna (Mindszent, Szent István u. 33.), Kispál Julianna (Makai u. 74.), Var­ga János (Serháztér u. 6.), Suti Istvánná Pölös Rozália (Mindszent, Bereczki J. u. 46.). Makán Házasságot kötött: Ko­valcsik János (Pitvaros, Dó­zsa u. 68.) és Anga Andrea (Ószegedi u. 28/B), Kiss Im­re és Kovács Erzsébet (Ver­­nök u. 18.), Csonka László és Sipos Zsuzsanna (Kolozsvári u. 4.), Diós Károly József (Szent István tér 2.) és Tóth Ildikó (Révész u. 68/B), Ádok János (Kiszombor, Kör u. 101.) és Barczi Anikó (Kiszombor, Pollner K. u. 31.), Bódi Sándor (Adriai u. 13.) és Erdei Szilvia (Szilá­gyi D. u. 54.), Nagy Sándor és Vajda Gabriella (Szeged, Csongrádi sgt. 43.), Vörös Attila (Verebes u. 28.) és Er­dei Erika (Verebes u. 24.). Született: Bódi Sándor és Tóth Erikának (Csokonai u. 7.) Laura, Medve Imre és Kollár Eddának (Szúnyog u. 19/A) Imre, Csizmadia Zsolt és Hürkecz Ildikónak (Sze­ged, Csallóközi u. 14/B) Re­náta, Szabó Zsolt és Brezina Brigittának (Pitvaros, Rákó­czi F. u. 82/A) Bence nevű gyermeke. Meghalt: Újhelyi Antal (Fütő u. 8.), Magyar András­­né Báló Etelka (Béke u. 6.), Czoller Lajos (Nagyér, Petőfi u. 1.), Talpai Mihályné Tóth Margit (Kiszombor, Régi Makói u. 29.), Sziráki Sándor (Batthyány u. 23.), Lohmann János (Magyarcsanád, József A u. 6.), Szalai Zoltán Imre (Almási u. 58.), Huszár Kál­mánná Kiss Margit Jolán (Csanádpalota, Muskátli u. 36.), Zsikai Sándor (Bercsé­nyi u. 7.), Kapa Józsefné Gyüre Mária (Kiszombor, Szántó K. J. u. 6.), Udvarhe­lyi László Gyuláné Rutai Ka­talin (Kiszombor, Pollner K. u. 64.), Kádár József Imre (Kolozsvári u. 7.), Fekete Sándorné Fekete Gizella (Csanádpalota, Csalogány u. 1.), Jurnyik Ferenc (Bat­thyány u. 23.). Csongrádon Házasságot kötött: Po­zsár Róbert (Tulipán u. 9.) és Surányi Erika (Bethlen Gá­bor u. 9.) Márton Róbert (Szentes, Veres Péter u. 31.) és Szögi Gabriella (Fő u. 6-10.), Kardos András (Hód­mezővásárhely, Hattyas u. 35.) és Csűrös Erika (Vég u. 39/A). Meghalt: Szabó Gyula (Gyöngyvirág u. 7-9.), Pászti Antalné Szilágyi Mária (Szentes, Nagynyomás 86.), Surányi Etelka (Thököly u. 44.), Keller János (Tanya 193.). • Határozat van, hát még nincs Szegváron Nevelőotthonos csiki-csuki „A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok-sok önzetlen tiszta szeretet" - hirdeti a goethei idézet a szeg­vári nevelőotthon kapu­jában. Ezt várta a minap az intézmény vala­mennyi dolgozója Ratkai Imrétől, a megyei köz­gyűlés alelnökétől, Ga­lambos Lászlótól, a GYI­­VI igazgatójától és dr. Nábik Istvántól, a nagy­község polgármesteré­től, amikor leültek ta­nácskozni. Mint arról korábban hírt adtunk, a megyei közgyűlés határozata értelmében a szegvári nevelőotthon lakói­nak és dolgozóinak sorsa megpecsételődni látszik. Ha­tározat már született a csalá­di otthonos neveltetésre, de még mindig hiányzik a leg­fontosabb, maga a ház... A vélemények megoszlot­tak a második „félidei” egyeztetésen is Szegváron. Mi lesz a 47 gyerekkel, a 28 dolgozóval, s a hajdani Ká­rolyi-kastéllyal? Magyar Sándorné igazga­tónő köszöntője után Galam­bos László, a megyei köz­gyűlés Gyermek- és Ifjúság­­védelmi Intézetének igazga­tója ismertette a jelenlévők­kel a szeptember 9-i egyezte­tés óta történt fejleményeket. Az akkori dolgozói meghall­gatáson mindössze heten vál­lalták a huszonnyolcból a családi otthonos nevelési formát. A megyei önkor­mányzat által biztosított 3 millió forintból még mindig nem tudtak a községben megfelelő ingatlant vásárolni a családi otthonos nevelés­hez. Az igazgató javasolta, hogy ne arról vitázzanak ezen a fórumon, melyik ne­velési forma felel meg leg­jobban a gyerekeknek. Ratkai Imre, a megyei közgyűlés alelnöke számada­tokkal támasztotta alá, hogy a megyei költségvetés szem­pontjából a tervezett megol­dással lényegesen több pénz jutna a gyerekekre. Ma egy férőhely fenntartása a szeg­vári intézetben 524 ezer fo­rintba kerül, míg ugyanez, egy családi házas nagymágo­­csinál csak 300 ezerbe. Ugyanakkor az állami költ­ségvetésből 270 ezer norma­tív támogatást kapnak fejen­ként egy évre. Nem akarnak olyan helyzetet teremteni - mondta az alelnök -, hogy fűtés, világítás nélkül marad­janak a gyerekek. Magyar Sándorné, a neve­lőotthon igazgatója azzal kezdte, hogy türelmesen vé­gighallgatta a megyei köz­gyűlés gondjait, s remélte, vi­szonzásra talál az ő felvetése is. Mire mondjak igent? - kérdezte elkeseredetten, majd az intézetis gyerekekben okozott törésről, a személyi és tárgyi feltételek hiányáról ejtett szót. A dolgozóinak vé­delmébe kelt, amikor azt hangsúlyozta, hogy 1­7.585 forintos átlagfizetéssel, több mint húszéves átlag munka­­viszonnyal a megyei önkor­mányzat „fekete bárányai­ként” utcára kerülnek. Majd a gyerekek már-már lelences kinézete miatt ágák­. Kirakják a gyerekeket, és csizmát nem tudunk nekik venni télire? - kérdezte kifakadva. Galambos László, mint a gyerekek intézeti gyámja, néhány dologban egyetértett az igazgatónővel, de korábbi véleményétől nem tért el: a határozatot végre kell hajta­ni! Csak az nem mindegy, hogyan és mikor - tette hoz­zá. Álláspontja szerint az egyszerre költöztetés lenne az ideális mind a gyerekek, mind a dolgozók szempont­jából. A Gyivi igazgatója ezután már azon elmélkedett, mi lesz, ha nem vállalják a dol­gozók a családi házas variá­ciót. Felvetéseinél - melyek szerint elviszik az összes gyereket Szegvárról, vagy más településen keresnek ne­kik házat, esetleg meghirde­tik az állásokat - néma csend ült a teremre. Csak fokozta ezt kérdése: - Kinek lesz jó? Az intézmény gazdasági vezetője azt kérte, mondják ki, mennyivel jut több gyere­kenként, ha őket bezárják? Javasolta továbbá: vigyék el őket olyan helyre, ahol már működik ilyen nevelési for­ma, s támpontot ad a dönté­sükhöz. Ezt követően az igazgatónő felajánlotta az in­tézmény egy részét idegen­­forgalmi és közétkeztetési célra is, csakhogy maradhas­sanak a gyerekek és a sze­mélyzet. Többen szóltak hozzá újfent a korábbiak kö­zül, de érdemi döntés csak egy született. Jövő héten el­viszik a dolgozókat, akik tegnap már tizennégyen vol­tak kiváncsiak az előszállási példára. De, hogy mi lesz ve­lük, s mi a gyerekekkel, az még mindig várat magára Szegváron... Révész János Vajon ki lesz az új lakója a szegvári Károlyi-kastélynak?... (Fotó: Enyedi Zoltán) Megyei Körkép 7 H­angulat a húsüzemben Ú hangulat a húsüzemben!... Igen, egy dunántúli hús­­f­ üzemben, ahol - mint olvasom az újságban - elbo­csátások folynak. A dolgozók idegesek, a légkör feszült, a levegőben elektromos kisülések mellett nagyméretű húsvágó kések cikáznak. Ez van hát a húsüzemben, amelynek tulajdonosa eléggé határozottan bánik a munkavállalókkal, jóllehet nem annyira, mint a húsüzem dolgozói az üzem falain belülre került húsokkal. Nem darabolja őket orrára és tarjára például - igaz, bizonyos pofozkodásról lehetett hallani -, és nem rakja őket parizerbe, amint húsföldol­gozók a fél sertés egyes elemeit, amely fél sertés, szebb időkben, egész sertés volt valahol. Boldogan röfögve rágcsálta a kukoricát, habzsolta a moslékot, még böf­fentett is, miután kiürült a vályú, a böffentés után pedig szája elé kapta kezét, s pironkodva ezt mondta: „ma­lac”. Sugárzó sertés­létről álmodott, sertéskor legvégső határa utáni, végelgyengülésben való elhullásról, vala­mint nem hitt a mesékben, amelyeket ódivatú mangali­cák terjesztettek, s amik szerint emberi lények többek között sertéshúsevésből (?!) tartanák fönn magukat. - Szalonnával mosdanak, és kolbásszal törölköznek - sut­togták a sertés-rémhírterjesztők, s mi magunk, emberi lények most elképedve olvassuk e rágalmakat, a legha­tározottabban visszautasítjuk őket, egyszersmind azt is, miszerint kolbászból van a kerítés. Nem, a kerítés nincs kolbászból, egyre kevésbé van abból, hovatovább kerí­tés sincs, azazhogy van, de hát mit kerítsen be vele az egyén, kárpótlási jegyei egy csoportját?... Nem, az em­beri élet korántsem oly fényes élet, mint azt a sötétben bujkáló sertés-rémhírterjesztők láttatják, itt van rögtön a pannon pofozkodás ügye, általánosságban meg a hangulat a húsüzemben, ugye. Az egyik férfi, aki tizenöt éve dolgozott a cégnél, reggel beállt a műszakba. Mi­után beállt, a műszakvezető szólt neki, álljon ki, öltöz­zön át, menjen le a munkaügyre, majd haza. Ilyenek vannak az emberek közt, a sertések fölötti szinten. Va­jon a még föntebb, húsüzemtulajdonosi szinten mik le­hetnek? Elképzelni sem tudjuk ezt, föltehető viszont, nem áll legjobban a tulaj szénája, ha már olyannyira fontos neki a létszámcsökkentésből származó bérmegta­karítás, hogy pofozkodásig hagyja fajulni a dolgot, to­vábbá addig: a sajtó úgy csámcsog az egészen, mint egy... Mint egy sertés. Gondolható, harc folyhat a húspiacon, mindent meg kell tennie a tulajnak azért, olcsóbban tudja előállítani, s így eladni a húst, amelynek - bumeránghatás! - híg lesz a leve. Mindezt csupán azért mondom, legyünk tisz­tában azon alapvető ténnyel, miszerint sehol sem jó senkinek, ahol épp tartózkodik. Hússertésnek nem jó a húsüzemben, húsüzemi dolgozónak nem jó a húsüzemen kívül, húsüzemtulajdonosnak nem jó a húspiac körül­ményei közepett. Sehol nem jó, nem csoda, hogy hangu­lat van a húsüzemben. Helyesen mondta Kiss-Görbe Pali, miután magához tért évtizedes kábítószermámorá­ból, s körülnézve megrázkódott a látványtól: E világ kész disznóól. ” Farkas Csaba Már a papagy is tudja, hogy telefonon várjuk hirdetését! Hétfőtől péntekig : 7-12-ig:481-281 (Csak Mórral és gyászkötem­ények) 8-12,14-17-ig: 318-999,7-11-ig:320-239 , 8-14-ig: 481-411,311-310 a

Next