Délvilág, 1996. szeptember (53. évfolyam)
1996-09-24
Kedd, 1996. Szept. 24. Khán pechje • Munkatársunktól A makói rendőrök a hét végén három illegális határátlépővel, egy ittas vezetővel foglalkoztak, ugyanakkor nyomoztak egy ellopott rádiótelefon, valamint egy kromofággal leöntött Mercedes ügyében is. A nagylaki határőrök szeptember 20-án fogták el és állították elő a pakisztáni születésű, ám hat éve Romániában élő Mohamed Amir Khánt, aki két egyiptomi állampolgárt próbált átcsempészni Magyarországra. A csempész fejenként háromszáz amerikai dollárért vállalta az akciót, az egyiptomiak két-kétszáz dollárt már átadtak, a maradék viteldíjat a megegyezés szerint Makón fizették volna ki. Mohamed Amir Khán ellen a rendőrség embercsempészet alapos gyanúja miatt indított eljárást, míg az egyiptomiakat kihallgatásuk után visszaadták a határőröknek, akik viszont a román hatóságoknak adták át őket. Szombaton reggel a makói rendőrök előállítottak egy férfit, aki ittasan vezette autóját. Nem sokkal később egy bejelentés érkezett a kapitányságra, miszerint a Szegedi utcán egy ott parkoló Mercedest valaki leöntött kromofággal. Vasárnap este szintén egy Szegedi utcai eset adott munkát a rendőröknek; az egyik lakásból eltűnt egy százötvenezer forintot érő rádiótelefon. Az eddig ismeretlen tettes az ajtó befeszítésével jutott be a lakásba. Barátsági fórum • Munkatársunktól Kubai-magyar barátsági fórumot tartanak Makón, a Munkáspárt szervezésében szeptember 26-án, délután 5-kor a Rákóczi u. 24. alatti klubhelyiségben. A fórum vendégei: Carlos Trejo Sosa, a kubai köztársaság magyarországi nagykövete, és Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. Szentesen Házasságot kötött: Dancsó Béla (Vásárhelyi u. 10.) és Bölcskei-Molnár Andrea (Nagyhegy 424.), Malkócs Ernő (Nyíri köz 4.) és Gránicz Edit (Gergely u. 53.), Szanyi Zoltán (Petrovics Soma u. 1/A) és Vígh Terézia (Sima F. u. 20.), Lukács Zoltán (Hódmezővásárhely, Vadász u. 5.) és Bőhm Szilvia (Hódmezővásárhely, Ormos E. u. 12.), Bozák Sándor István (Somogyi B. u. 3.) és Farkas Etelka Rozália (Deák F. u. 58.). Született: Suti József és Horváth Erikának (Fertő 18.) Márió, Tarány András és Kozák Ágnesnek (Korsós sor 12/A) Ágnes, Lázár Miklós és Berezvai Máriának (Kisház u. 13.) Dávid, Berényi Imre és Mihály Gyöngyinek (Orgona u. 8.) Endre, Maszlag Mihály és János Enikő Bertának (Őze L. u. 12.) Annamária, Gálik János és Obema Máriának (Csépa, Alkotmány u. 15.) Máté, Borsi János és Fúvó Tímeának (Mindszent, Napkelet u. 8.) Henrik, Balázs István és László Erzsébetnek (Tiszaföldvár, Tavaszmező u. 23.) Barbara, Pekár Csaba Pál és Bakuya Erzsébet Tündének (Szarvas, Alkotmány u. 34.) Edina, Kardos János és Borbély Irénnek (Tiszaföldvár, Retek u. 10.) János, Czinka István és Varga Hanának (Csépa, Zrínyi u. 55.) Viktória, Halmai József és Verő Erikának (Csépa, Jókai u. 5.) Vivien, Barta Zoltán és Mucsi Anitának (Csongrád, Rassió u. 4.) Zsófia, Hegedűs József és Almási Ilonának (Gádoros, Tanya 9.) Adrián, Kövér-Kis Imre és Berezvai Mónikának (Nagymágocs, Szántó-Kovács J. u. 33.) Imre, Árvai Sándor és Serfőző Ildikónak (Tiszaföldvár, Kurázsi E. u. 5/A) Dániel, Patkó Zsolt és Szabó Annamáriának (Tiszasas, Május 1. u. 19.) Evelin nevű gyermeke. Meghalt: Pászti-Tóth János (Arany J. u. 14.), Vaczkó Istvánná Potoczki Rozália (Wesselényi u. L), Seres Mihályné Sipos-Szabó Matild (Kossuth u. 21.), Szabó Ferencné Musa Lídia (Somogyi B. u. 86/A), Somogyi Antalné Sáfrány Klára (Wesselényi u. 35.), Hesz Pálné Árent Erzsébet (Dunaharaszti (Szőlőhegy u. 36.), Pintér Ferencné Szepesi Erzsébet (Csongrád, Arany J. u. 23.), Csinos- Szűcs Lajosné Csinos Mária (Nagymágocs, Arany J. u. 36.), Nádas Mihály (Kunszentmárton, Kert u. 1.), Korponai Istvánná Varga Rozália (Kunszentmárton, Dankó P. u. 17.), Sebők Mihály Béláné Kis Eszter (Szegvár, József A. u. 29.), Forrai László (Csongrád, Báthori u. 7.), Kovács Lajos (Kunszentmárton, Nádor u. 9.). Vásárhelyen Házasságot kötött: Nagy László (Jókai u. 42.) és Rostás Judit (Ferenc u. 22.), Jóri Zoltán Levente (Szentes, Sáfrán M. u. 1/A) és Csölle Henriett (Bakay N. u. 26.) Bíró Sándor és Kovács Tünde Zsuzsanna (Szeged, Szamóca u. 6.), Ombódi Gyula és Tóth Szilvia Katalin (Kaszap u. 25.), Petrucz János Gyula (Tanya 1057.) és Tapodi Tímea (Kútvölgy, Bem J. u. 10.), Czékmán Imre (Szikáncs, Petőfi u. 1.) és Szuromi Anikó (Székkutas, I. körzet 42.), Balog János László és Galambos Csilla (Tátra u. 20.). Született: Mosoni Sándor és Tóth Editnek (Görbe u. 57.) Éva, Mihályi Csaba Pál és Asztalos Erikának (Kaszap u. 16.) Csaba, Kovács Imre és Arany Gabriella Erzsébetnek (Békéssámson, Andrássy u. 8.) Ákos, Paplukács Károly András és Horváth Erikának (Tanya 2036.) András, Kasza Tibor és Fehér Erikának (Rudnay Gy. u. 14.) Erik, Kató Ferenc János és Fejes Brigittának (Békéssámson, Bacsó B. u. 4.) Roland, Hetényi István és Szilágyi Krisztinának (Tanya 5409.) Veronika, Boldizsár Lajos Ernő és Makra Anitának (Lévai u. 14.) Anett, Láda István és Petrecz Andrea Dórának (Nyárfa u. 2/A) Bence István, Szenti Imre Zsolt és Lencse Anitának (Nád u. 8.) Dániel, Zaka László és Diószegi Margitnak (Nád u. 7.) László Norbert, Antal Gábor és Kincses Andreának (József A. u. 35.) Gerda nevű gyermeke. Meghalt: Bodrogi Sándorné Szűcs Rozália (Madách u. 10.), Sibán Józsefné Churávy Etelka (Kutasi út 21.), Kis Mihályné Török Erzsébet (Mártély, Körút 9.), Simon Ernő (Oldalkosár u. 3.), Gál Istvánná Takács Julianna (Bakay N. u. 5.), Musa László Sándor (Dózsa Gy. útja 16.), Mikula Józsefné Szabó Anna (Mindszent, Szent István u. 33.), Kispál Julianna (Makai u. 74.), Varga János (Serháztér u. 6.), Suti Istvánná Pölös Rozália (Mindszent, Bereczki J. u. 46.). Makán Házasságot kötött: Kovalcsik János (Pitvaros, Dózsa u. 68.) és Anga Andrea (Ószegedi u. 28/B), Kiss Imre és Kovács Erzsébet (Vernök u. 18.), Csonka László és Sipos Zsuzsanna (Kolozsvári u. 4.), Diós Károly József (Szent István tér 2.) és Tóth Ildikó (Révész u. 68/B), Ádok János (Kiszombor, Kör u. 101.) és Barczi Anikó (Kiszombor, Pollner K. u. 31.), Bódi Sándor (Adriai u. 13.) és Erdei Szilvia (Szilágyi D. u. 54.), Nagy Sándor és Vajda Gabriella (Szeged, Csongrádi sgt. 43.), Vörös Attila (Verebes u. 28.) és Erdei Erika (Verebes u. 24.). Született: Bódi Sándor és Tóth Erikának (Csokonai u. 7.) Laura, Medve Imre és Kollár Eddának (Szúnyog u. 19/A) Imre, Csizmadia Zsolt és Hürkecz Ildikónak (Szeged, Csallóközi u. 14/B) Renáta, Szabó Zsolt és Brezina Brigittának (Pitvaros, Rákóczi F. u. 82/A) Bence nevű gyermeke. Meghalt: Újhelyi Antal (Fütő u. 8.), Magyar Andrásné Báló Etelka (Béke u. 6.), Czoller Lajos (Nagyér, Petőfi u. 1.), Talpai Mihályné Tóth Margit (Kiszombor, Régi Makói u. 29.), Sziráki Sándor (Batthyány u. 23.), Lohmann János (Magyarcsanád, József A u. 6.), Szalai Zoltán Imre (Almási u. 58.), Huszár Kálmánná Kiss Margit Jolán (Csanádpalota, Muskátli u. 36.), Zsikai Sándor (Bercsényi u. 7.), Kapa Józsefné Gyüre Mária (Kiszombor, Szántó K. J. u. 6.), Udvarhelyi László Gyuláné Rutai Katalin (Kiszombor, Pollner K. u. 64.), Kádár József Imre (Kolozsvári u. 7.), Fekete Sándorné Fekete Gizella (Csanádpalota, Csalogány u. 1.), Jurnyik Ferenc (Batthyány u. 23.). Csongrádon Házasságot kötött: Pozsár Róbert (Tulipán u. 9.) és Surányi Erika (Bethlen Gábor u. 9.) Márton Róbert (Szentes, Veres Péter u. 31.) és Szögi Gabriella (Fő u. 6-10.), Kardos András (Hódmezővásárhely, Hattyas u. 35.) és Csűrös Erika (Vég u. 39/A). Meghalt: Szabó Gyula (Gyöngyvirág u. 7-9.), Pászti Antalné Szilágyi Mária (Szentes, Nagynyomás 86.), Surányi Etelka (Thököly u. 44.), Keller János (Tanya 193.). • Határozat van, hát még nincs Szegváron Nevelőotthonos csiki-csuki „A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok-sok önzetlen tiszta szeretet" - hirdeti a goethei idézet a szegvári nevelőotthon kapujában. Ezt várta a minap az intézmény valamennyi dolgozója Ratkai Imrétől, a megyei közgyűlés alelnökétől, Galambos Lászlótól, a GYIVI igazgatójától és dr. Nábik Istvántól, a nagyközség polgármesterétől, amikor leültek tanácskozni. Mint arról korábban hírt adtunk, a megyei közgyűlés határozata értelmében a szegvári nevelőotthon lakóinak és dolgozóinak sorsa megpecsételődni látszik. Határozat már született a családi otthonos neveltetésre, de még mindig hiányzik a legfontosabb, maga a ház... A vélemények megoszlottak a második „félidei” egyeztetésen is Szegváron. Mi lesz a 47 gyerekkel, a 28 dolgozóval, s a hajdani Károlyi-kastéllyal? Magyar Sándorné igazgatónő köszöntője után Galambos László, a megyei közgyűlés Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetének igazgatója ismertette a jelenlévőkkel a szeptember 9-i egyeztetés óta történt fejleményeket. Az akkori dolgozói meghallgatáson mindössze heten vállalták a huszonnyolcból a családi otthonos nevelési formát. A megyei önkormányzat által biztosított 3 millió forintból még mindig nem tudtak a községben megfelelő ingatlant vásárolni a családi otthonos neveléshez. Az igazgató javasolta, hogy ne arról vitázzanak ezen a fórumon, melyik nevelési forma felel meg legjobban a gyerekeknek. Ratkai Imre, a megyei közgyűlés alelnöke számadatokkal támasztotta alá, hogy a megyei költségvetés szempontjából a tervezett megoldással lényegesen több pénz jutna a gyerekekre. Ma egy férőhely fenntartása a szegvári intézetben 524 ezer forintba kerül, míg ugyanez, egy családi házas nagymágocsinál csak 300 ezerbe. Ugyanakkor az állami költségvetésből 270 ezer normatív támogatást kapnak fejenként egy évre. Nem akarnak olyan helyzetet teremteni - mondta az alelnök -, hogy fűtés, világítás nélkül maradjanak a gyerekek. Magyar Sándorné, a nevelőotthon igazgatója azzal kezdte, hogy türelmesen végighallgatta a megyei közgyűlés gondjait, s remélte, viszonzásra talál az ő felvetése is. Mire mondjak igent? - kérdezte elkeseredetten, majd az intézetis gyerekekben okozott törésről, a személyi és tárgyi feltételek hiányáról ejtett szót. A dolgozóinak védelmébe kelt, amikor azt hangsúlyozta, hogy 17.585 forintos átlagfizetéssel, több mint húszéves átlag munkaviszonnyal a megyei önkormányzat „fekete bárányaiként” utcára kerülnek. Majd a gyerekek már-már lelences kinézete miatt ágák. Kirakják a gyerekeket, és csizmát nem tudunk nekik venni télire? - kérdezte kifakadva. Galambos László, mint a gyerekek intézeti gyámja, néhány dologban egyetértett az igazgatónővel, de korábbi véleményétől nem tért el: a határozatot végre kell hajtani! Csak az nem mindegy, hogyan és mikor - tette hozzá. Álláspontja szerint az egyszerre költöztetés lenne az ideális mind a gyerekek, mind a dolgozók szempontjából. A Gyivi igazgatója ezután már azon elmélkedett, mi lesz, ha nem vállalják a dolgozók a családi házas variációt. Felvetéseinél - melyek szerint elviszik az összes gyereket Szegvárról, vagy más településen keresnek nekik házat, esetleg meghirdetik az állásokat - néma csend ült a teremre. Csak fokozta ezt kérdése: - Kinek lesz jó? Az intézmény gazdasági vezetője azt kérte, mondják ki, mennyivel jut több gyerekenként, ha őket bezárják? Javasolta továbbá: vigyék el őket olyan helyre, ahol már működik ilyen nevelési forma, s támpontot ad a döntésükhöz. Ezt követően az igazgatónő felajánlotta az intézmény egy részét idegenforgalmi és közétkeztetési célra is, csakhogy maradhassanak a gyerekek és a személyzet. Többen szóltak hozzá újfent a korábbiak közül, de érdemi döntés csak egy született. Jövő héten elviszik a dolgozókat, akik tegnap már tizennégyen voltak kiváncsiak az előszállási példára. De, hogy mi lesz velük, s mi a gyerekekkel, az még mindig várat magára Szegváron... Révész János Vajon ki lesz az új lakója a szegvári Károlyi-kastélynak?... (Fotó: Enyedi Zoltán) Megyei Körkép 7 Hangulat a húsüzemben Ú hangulat a húsüzemben!... Igen, egy dunántúli húsf üzemben, ahol - mint olvasom az újságban - elbocsátások folynak. A dolgozók idegesek, a légkör feszült, a levegőben elektromos kisülések mellett nagyméretű húsvágó kések cikáznak. Ez van hát a húsüzemben, amelynek tulajdonosa eléggé határozottan bánik a munkavállalókkal, jóllehet nem annyira, mint a húsüzem dolgozói az üzem falain belülre került húsokkal. Nem darabolja őket orrára és tarjára például - igaz, bizonyos pofozkodásról lehetett hallani -, és nem rakja őket parizerbe, amint húsföldolgozók a fél sertés egyes elemeit, amely fél sertés, szebb időkben, egész sertés volt valahol. Boldogan röfögve rágcsálta a kukoricát, habzsolta a moslékot, még böffentett is, miután kiürült a vályú, a böffentés után pedig szája elé kapta kezét, s pironkodva ezt mondta: „malac”. Sugárzó sertéslétről álmodott, sertéskor legvégső határa utáni, végelgyengülésben való elhullásról, valamint nem hitt a mesékben, amelyeket ódivatú mangalicák terjesztettek, s amik szerint emberi lények többek között sertéshúsevésből (?!) tartanák fönn magukat. - Szalonnával mosdanak, és kolbásszal törölköznek - suttogták a sertés-rémhírterjesztők, s mi magunk, emberi lények most elképedve olvassuk e rágalmakat, a leghatározottabban visszautasítjuk őket, egyszersmind azt is, miszerint kolbászból van a kerítés. Nem, a kerítés nincs kolbászból, egyre kevésbé van abból, hovatovább kerítés sincs, azazhogy van, de hát mit kerítsen be vele az egyén, kárpótlási jegyei egy csoportját?... Nem, az emberi élet korántsem oly fényes élet, mint azt a sötétben bujkáló sertés-rémhírterjesztők láttatják, itt van rögtön a pannon pofozkodás ügye, általánosságban meg a hangulat a húsüzemben, ugye. Az egyik férfi, aki tizenöt éve dolgozott a cégnél, reggel beállt a műszakba. Miután beállt, a műszakvezető szólt neki, álljon ki, öltözzön át, menjen le a munkaügyre, majd haza. Ilyenek vannak az emberek közt, a sertések fölötti szinten. Vajon a még föntebb, húsüzemtulajdonosi szinten mik lehetnek? Elképzelni sem tudjuk ezt, föltehető viszont, nem áll legjobban a tulaj szénája, ha már olyannyira fontos neki a létszámcsökkentésből származó bérmegtakarítás, hogy pofozkodásig hagyja fajulni a dolgot, továbbá addig: a sajtó úgy csámcsog az egészen, mint egy... Mint egy sertés. Gondolható, harc folyhat a húspiacon, mindent meg kell tennie a tulajnak azért, olcsóbban tudja előállítani, s így eladni a húst, amelynek - bumeránghatás! - híg lesz a leve. Mindezt csupán azért mondom, legyünk tisztában azon alapvető ténnyel, miszerint sehol sem jó senkinek, ahol épp tartózkodik. Hússertésnek nem jó a húsüzemben, húsüzemi dolgozónak nem jó a húsüzemen kívül, húsüzemtulajdonosnak nem jó a húspiac körülményei közepett. Sehol nem jó, nem csoda, hogy hangulat van a húsüzemben. Helyesen mondta Kiss-Görbe Pali, miután magához tért évtizedes kábítószermámorából, s körülnézve megrázkódott a látványtól: E világ kész disznóól. ” Farkas Csaba Már a papagy is tudja, hogy telefonon várjuk hirdetését! Hétfőtől péntekig : 7-12-ig:481-281 (Csak Mórral és gyászkötemények) 8-12,14-17-ig: 318-999,7-11-ig:320-239 , 8-14-ig: 481-411,311-310 a