Délvilág, 2000. december (57. évfolyam)
2000-12-18
4 Kapcsolatok Ha karácsony, akkor hal A karácsonyi menüből eddig kevés helyen hiányzott a halászlé vagy a rántott-, illetve roston sütött hal. Vajon a téli tiszai ciánszennyezés befolyásolja-e még a halvásárló háziasszonyok döntését? Egyen halat, a legjobb falat ilyen egyszerűen hangzott az egykori felszólítás, ami akár közvetlen, személyhez szóló kérésnek, ajánlásnak is beillik. Ma másként hangzanak a reklámszövegek, melyeknek legsikerültebbjét - Holnap holnap - mindenképpen érdemes megfogadnunk, mert tudományosan megalapozott, hogy a halak koleszterinben szegény húsa kifejezetten ajánlott a szív- és érrendszeri betegségben szenvedőknek. Heti kétszeri halfogyasztás jelentősen csökkenti a szívinfarktus, az agyi érkatasztrófa és más hasonló életveszélyes kór esélyét. Ami még ezentúl is a halfogyasztás mellett szól: az ára, ami a többi húséhoz viszonyítva még mindig alacsonyabb. - Állandónak mondhatók, vagy nagyon is változók a halfogyasztási szokásaink? - kérdezzük dr. Orosz Sándort, a Haltermelők Országos Szövetségének igazgatóját. - Ami a halfogyasztás mértékét illeti, nincs okunk az elégedettsége, mert az idén csökkent az egyébként sem ideális fogyasztási kedv, hangzik a rövid, tömör válasz. Az okokat kutatva azonban ennél bővebb magyarázattal is szolgál 37 igazgató. Tíz százalékkal kevesebb az idei haltermelés az elmúlt évinél. A belföldi fogyasztók érdektelenségére és az export jó ideig tartó teljes szünetelésére a fő magyarázat, hogy a Tisza egy éve bekövetkezett ciánszenynyeződése elriasztotta a vásárlókat és jó ideig tétlenségre kényszerítette a térség haltermelőit, halászait. A szennyezésről szóló hírek pedig azoknak a kereskedőnek is ártottak, akik a halat nem a Tiszából és a folyó vízgyűjtő területeiről szerzik be. A kiskereskedelmi forgalom 71 százalékra esett vissza. Igaz, a második negyedévben már 90 százalékos volt, de az első félév forgalma így is csak 83 százaléka lett az elmúlt évinek. A tiszai szennyezés utóhatása még érezhető, bár a folyó sokkal hamarabb „magához tért”, mint azt a szakemberek korábban remélték. Tehát a sérülékeny vízi világ és környezet gyorsan gyógyul, emléke, az agonizáló folyó és halvilágának képe azonban még élénken él az emberekben. Még mindig „gyanúsnak” találják azokat a halakat is, amelyek távolról sem vallhatják „szülővizüknek” a jó öreg Tiszát. Tehát a belföldi vásárlók még azt a kevéske halmennyiséget sem vették meg, mint máskor. A ponty exportja is visszaesett, s már Németországban, a legfontosabb külföldi vevőknél, sem olyan kelendő, mint korábban. A magyar lakosság az évente átlagosan elfogyasztott 2,6-2,8 kilogramm halmennyiség nagy része ilyenkor ünnepek táján, karácsony idején kerül az asztalra. Ez a hal elsősorban a ponty. Orosz Sándor szerint legalább 60 százalékban ez a halfajta teszi ki nálunk a halfogyasztást, noha a piaci kínálat igen gazdag. Számtalan halfajta kapható nálunk, a harcsától a fogasig, a tonhaltól a heringig, a busától a pisztrángig, vagyis édes- és sósvízi halak, növényevők és ragadozók között válogathatnak az érdeklődők és halkedvelők. Az ínyencek egyre inkább a különleges és már nálunk is kapható „tengeri herkentyűket" keresik. Nem tartják sikknek az olcsó, növényevő busa fogyasztását, holott ez az egyik legegészségesebb és legfinomabb halfajta, ha megfelelően készítik el. A halászat hagyományosan sikeres ágazat és Orosz Sándor szerint idei árbevétele is meghaladja majd a 3 milliárd forintot. Ez 10 százalékkal kevesebb lesz ugyan az elmúlt évinél, de jogos a remény, hogy jövőre a helyzet kedvezőbben alakul és ennek megfelelően nő majd az árbevétel is. Mindenesetre a hazai halfogyasztás növelése érdekében összehangolt kampányt tervez marketing-programjában az ágazat. Azt szeretnék, ha egy lakos egy évi halfogyasztása a jelenlegi 2,8 kilogrammról legalább 5 kilogrammra növekedne. Ehhez a kiváló és orvosilag is támogatott tervhez mi a magunk eszközeivel mit tehetnénk hozzá ilyenkor, karácsony közeledtén, amikor a hal kétségtelenül ünnepi főszereplő? Talán csak annyit, hogy újra idézzük a régi, szelíd ajánlatot: Egyen halat, a legjobb falat! Leopold Györgyi A legtöbb ponty a halastavakból kerül asztalunkra. (Fotó: Gyenes Kálmán) Munkatársunktól Múlt pénteken megtartottuk azt a sorsolást, melyen hűséges olvasóinkat jutalmaztuk meg. Egymillió forint összértékben osztottunk szét műszaki cikkeket és egyéb tárgyakat a Délmagyarország és a Délvilág régi előfizetői között. A szerencsés délvilágos nyertesek névsora a következő. Délvilágos bögrét nyert (mindenki két darabot): Juhász Antal (Mindszent, Táncsics Mihály utca 74.); Mikecz Károly (Szentes, Temető utca 45.); Török Józsefné (Szentes, Nagyörvény utca 94.); Héja József (Szentes, Huszár utca 28.); Széll Ferenc (Maroslele, Rákóczi utca 50.); Varga János (Szegvár, Bartucz L. utca 13.); Nagy István (Derekegyház, Szántó Kovács János utca 9.); Győri Lászlóné (Nagymágocs, Mátyás király utca 95.); Kiss Pál (Makó, Verebes utca 13/A.); Tési Vass János (Szentes, Kisér utca 47.); Lévai András (Fábiánsebestyén, 06 Támpont 1.); Afra Antalné (Szentes, Váradi Lipót utca 8.); Aracsi Bálint (Hódmezővásárhely, 72 Támpont 1.); Almási Sándor (Szentes, Knézich Károly utca 4.); Dósai M. Gábor (Szentes, Nyár utca 7.); Dunai János (Hódmezővásárhely, Kert utca 23.); Bálint Sándorné (Hódmezővásárhely, Szent László utca 27.); Markó János (Hódmezővásárhely, Pálffy utca 15/A.); Hegedűs Bálint (Nagymágocs, Rózsa Ferenc utca 40.); Hajdú Imre (Szentes, Boros Sámuel utca 52.); Surányi Zsolt (Makó, Jókai utca 12.); Kiss Ernőné (Hódmezővásárhely, Fürkehalom utca 8.); Ménesi Sándor (Mindszent, Kinizsi utca 36.); Széchenyi Lászlóné (Szegvár, Kórógy utca 31/A.); Németh János (Kiszombor, Kör utca 127.); Boldizsár Bálint (Szentes, Lechner György utca 16.); Sennyei József (Hódmezővásárhely, Malom utca 10.); Zsótér Sándor (Mindszent, Téglás utca 37.); Lipták Jánosné (Makó, Meskó utca 54.); Török Bálintné (Hódmezővásárhely, Kutasi út 7/A.); Virág Imre (Hódmezővásárhely-Szikáncs, Dózsa György utca 47.); Varga Sándor (Szentes, Dr. Berényi Imre utca 147.); Bús János (Felgyő, Kossuth Lajos utca 13.); Sárosi Mihály (Hódmezővásárhely, Révai utca 8.); Musza Lászlóné (Hódmezővásárhely, 66. Támpont 21.); Szabó Józsefné (Szentes, Lechner György utca 10.); Dóka István (Csanytelek, Ady Endre utca 40.); Papp István (Szentes, Nagyörvény utca 48.); Olasz Imre (Hódmezővásárhely, Bajcsy-Zsilinszky Endre utca 40.); Varga Mihályné (Apátfalva, Arany János utca 12.); Meggyesi Imréné (Makó, Móra Ferenc utca 42.); Vad Sándor (Hódmezővásárhely, Bálint utca 14/A.); Berkecz Mihály (Szentes, Kígyó utca 2.); Horváth József (Makó, Kölcsey utca 5.); Szilágyi Ferenc (Hódmezővásárhely, Makói út 29.); Huszár Mihály (Makó, Wekerle utca 17.); Kóczon László (Szentes, Szalai utca 17.); Török Sándor (Szentes, Vécsey Károly utca 5.); Deák János (Hódmezővásárhely, Szent István utca 90.); Lucz József (Hódmezővásárhely, Móricz Zsigmond utca 46.); Szögi Mihály (Csongrád-Bokros, Hóvirág utca); Varga Péterné (Derekegyház, Petőfi Sándor utca 10.); Temnes Károly (Szentes, Aponyi tér 1/6.); Zsíros János (Mártély, Községház utca 5.); Kiss Antal (Makó, Tinódi utca 2.); Csurgó Imre (Szegvár, Szentesi utca 12.); Bódi Pálné (Csongrád, Iskola utca 28/A.); Tábit Lajos (Hódmezővásárhely, Kálmán utca 11.); Molnár Imre (Szentes, Kéreg utca 37.); Tajnai Szabolcs (Szentes, Bercsényi Miklós utca 49.); Szilágyi Györgyné (Hódmezővásárhely, Oldalkosár utca 8/C.); Kaszás Mihály (Székkutas, Arany János utca 1.); Gémes István (Mindszent, Tisza utca 19.); Kecskeméti Sándor (Hódmezővásárhely, Kaszap utca 12.); Gyuris István (Fábiánsebestyén, Kossuth Lajos utca 4.); Zsemberi János (Szentes, Korsós sor 4.); Szalai Imréné (Hódmezővásárhely, Gonda József utca 4/A.); Ménesi Ferencné (Mindszent, Hét Halász utca 16.); Maczelka Ferenc (Nagymágocs, Táncsics Mihály utca 4.); Tóth Sándor (Csongrád, Vasút utca 4.); Szép József (Makó, Vasvári Pál utca 22.); Máté Pálné (Hódmezővásárhely, Királyszék utca 56.); Kiss Sándor (Mártély, Tornyai János utca 2.); Molnár Imre (Szentes, Deák Ferenc utca 5/A.); Tirla László (Mártély, Jókai Mór utca 2.); Fodor Árpádné (Szentes, Csongrádi út 20.); Imre Mátyás (Apátfalva, Hunyadi utca 16/A.); Lengyel Zoltán (Makó, Tátra utca 7.); Sántha Endre (Makó, Mikes Kelemen utca 2.); Hevesi Lajosné (Szentes, Jókai Mór utca 155.); Szőke István (Mindszent, Kodály Zoltán utca 61.); Simon Józsefné (Hódmezővásárhely, 65/1. Támpont 1.); Balogh Sándor (Szentes, Dózsa György utca 119/A.); Hajdú Ferenc (Csongrád, Jegenye utca 37/A.); Bihari János (Szegvár, Kinizsi utca 21.); Dienes Imréné (Hódmezővásárhely, Makói út 28.); Szakácsi Istvánné (Mindszent, Móricz Zsigmond utca 13.); Szénási Jánosné (Derekegyház, Szántó Kovács János utca 12.); Szeri István (Tömörkény, Kossuth Lajos utca 39.); Tóth Attila (Hódmezővásárhely, Rét utca 40.); Vass Sándor (Szentes, Brusznyai Árpád sétány); Mihály Ferenc (Csanytelek, Pusztaszeri utca 56.); Törőcsik Mihály (Hódmezővásárhely, Kisfaludy utca 8/A.); Csanki István (Hódmezővásárhely, Nád utca 6.); Molnár Sándor (Hódmezővásárhely, Pál utca 65.); Borsi Gyuláné (Hódmezővásárhely, Rudnai Gyula utca 20.); Tajnai Imre (Szentes, Rákóczi utca 57/B.); Hegedűs László (Hódmezővásárhely, Rárósi utca 99.); Zatykó János (Kiszombor, Széchenyi utca 16.); Bernáth János (Makó, Liget utca 74/A.). Hajszárítót nyertek: Balázs László (Kiszombor, Szőlő utca 44.); Szabó Zoltán (Hódmezővásárhely, Nádor utca 32/A.); Gyovai Ferencné (Hódmezővásárhely, Szabadság tér 77.); Demján Imréné (Hódmezővásárhely, Botond utca 63.); Erdélyi Miklós (Hódmezővásárhely, Táncsics utca 24.); Hevesi Ferenc (Mindszent, Petőfi utca 2/A.); Szabó Antalné (Makó, Perczel utca 43.); Lucz Mihály (Szegvár, Jaksa János utca 12.); Tóth L. János (Apátfalva, Maros utca 59.); Szénási László (Szentes, Ürge utca 37.). Kenyérpirítót nyertek: Vízi István (Makó, Károlyi Mihály utca 3.); Fejes Imre (Hódmezővásárhely, Kistópart utca 70/A.); Szikora Pál (Klárafalva, Rákóczi utca 115.); Széll Imre (Makó, Kolozsvári utca 72.); Szűcs Imréné (Hódmezővásárhely, Körte utca 21.). Szendvicssütőt nyertek: Hepp Csaba (Makó, Toldi utca 46/A.); Pólya Imre (Makó, Szent Lőrinc utca 7.); Szabó János (Szentes, Balogh János utca 7.); Szarka Tibor (Árpádhalom, Dózsa utca 12.); Szilágyi Istvánné (Makó, Kálvária utca 64.). Hordozható rádiómagnót nyertek: Lonean Tivadar (Hódmezővásárhely, Mikszáth utca 2/A.); Horváth János (Hódmezővásárhely, Kohán György utca 7/B.); Halla László (Hódmezővásárhely, Szabadság tér 61.); Forrai Imre (Maroslele, Rákóczi utca 163.); Szigetvári Mihály (Makó, Rigó utca 7.). Kávéfőzőt nyertek: Vikkert Ferenc (Hódmezővásárhely, Holló utca 40.); Szabó Lajos (Makó, Kálvária utca 76/A.); Németh Balázs (Szentes, Balogh János utca 14/A.); Rédecsi Lajosné (Hódmezővásárhely, Botond utca 26.); Mónus Pálné (Hódmezővásárhely, Jókai Mór utca 24.). CD-s walkmant nyertek: Dombi Kiss István (Hódmezővásárhely, Szőlő utca 39.); Erdőháti Miklós (Szentes, Németh László utca 12.). Grillsütőt nyert: Bodó Géza (Hódmezővásárhely, Rudnai Gyula utca 2/A.). FŐNYEREMÉNYEK: Rádiós magnót nyert: Berezváriné Korpa Ildikó (Szegvár, Farkas utca L). Videomagnót nyert: Opre Péter (Makó, Luther utca 14.). Színes televíziót nyertek: Tóth Lajosné (Makó, Csanád vezér tér 2.); Csikós Istvánné (Szentes, Szondi utca 3.). Mosógépet nyert: Tódás Zoltán (Szentes, Mátyás király út 33.). Hűtőszekrényt nyert: Varga Árpád (Makó, Wekerle utca 47.). A Délvilág napilap előfizetőinek szerencsés nyertesei nyereményeiket a helyi szerkesztőségekben vehetik át. A főnyereményeket viszont a szegedi Cora áruházban kapják meg. A bögréket és a műszaki cikkeket december 19-e és 22-e között vehetik át a nyertesek. A személyi igazolványát mindenki hozza magával. Díjtalanul hívható terjesztési zöld szám: 80/821- 821. Az akció a Cora Hipermarket támogatásával jött létre (Szeged, Zápor utca 4., ingyenes buszjárat). Nyerteseink névsora Hétfő, 2000. Dec. 18. IC |_____hatszög | Rózsa Gábor Szentesi színképek - VI. temetőjáró voltam, már hároméves koromban. A gyevi őskert, szemben Gedó régi mulatójával volt a családi temetőnk, mert Baktóból haltak az őseink, ott meg a magas talajvíz miatt nem nyitottak sírkertet. Naponta jártunk, kerékpároztunk, vagy villamosoztunk el mellette, és be-bepillantva a kereszt jelét hintettük magunkra: villamoson ülve a mellünkre, biciklin csak a homlokunkra, a szocialista korban meg gondolatban - szakravizuálisan... Nagymamikámmal jártam ki sírt gondozni, hetente legalább egyszer, de családi és sátoros ünnepek előtt minden esetben. Otthonról toltam a virágfüldet kis talicskámban, amit az alsóvárosi búcsúban kaptam - oda mindig elmentünk... Érdekes, hogy mindig kint talált egy másik özvegyet, akivel kitárgyalták, kik haltak meg, kik milyen betegek, és hogy mikor lesz a következő temetés... Háztól is temettek még, olyankor Szent Mihály lova a haranglábnál és a nagy temetőkeresztnél is megállt. Onnan mentek sűrű harangszóval a nyitott sírhoz Először mindig megnéztük a sírgödröt, hiszen az egyik falában ott voltak a felmenők, vagy csak az ura szegény elholtnak. (Padmalyosan ástak.) Azután végigjártuk az utolsó utat, hallgattuk a mindig puritán búcsúztatót, rögöt vetettünk. Játszotta a felsővárosi cigánybanda az elholt kedves nótáját. De sose maradt ki Dankótól, hogy: „Most van a Nap lemenőbe...” Tálakban hordták körbe az elhunyt kedves ételét — érdekes, hogy csak a rizses húsra emlékszem, ebből aki vett, elfogadta a meghívást a torra. Oda engem már nem vittek. A lila krepp koszorú-szalagok voltak divatban, színarany betűkkel. Hófehér volt a gyermek- vagy a szűztemetés. És csönd volt! Halkan léptünk, suttogtunk, lebegett köztünk a Lélek, aki még lát és hall, és szép ruhában voltunk. Belenéztünk a koporsóba is. Megnyugodtunk, ha kisimult az ismerősünk arca, és hetekig beszéltek az asszonyok arról, hogy mit olvastak ki belőle. Akárhol jártam a Világban, ha csak kevés időm volt is rá, elmentem a temetőbe. László Gyula szerint iti. a sír a halott háza, a temető a halottak városa. Szerintem is hozzátartozik a városképhez. Ezért is nehezményezem, hogy szülővárosom - dacára Koczor Gyuri barátom minden erőfeszítésének - oly bűnös módon tarjányi ebek harmincadjára hagyta ezt a szép őskertet. Sír a lelkem, ahányszor arra utazom, és arra gondolok, micsoda „vandál” város is lehet Szeged... (A szerző mérnök-muzeológus Szentesen.) 25 éve Kiszombor nagyközségi közös tanácsa sok gondot fordít a település és a társközségek fejlesztésére. Kiszomboron már állnak a száz gyermek befogadására alkalmas négy foglakoztató helyiséget magában foglaló óvoda épületének falai. 1974-ben kezdtek az építkezéshez, s 1976. szeptember 30-ra szeretnék átadni az apróságoknak. A közelmúltban került átadásra egy összekötő új, portalanított műút, 270 méter hosszúságban. Az új út egyszerűsíti a Szegedről Makóra és viszont történő forgalom lebonyolítását, s mentesíti Kiszombor központjának egyébként is túlzsúfolt átmenő forgalmát. (Csongrád Megyei Hírlap, 1975) Fejlődésiszombor 10 éve Sztoricsata a Centerben Az ötvenes években a vasfüggöny mögötti Magyarosrzágról semmit sem tudtak a határainkon túl élő emberek, az aranycsapat összeállítását viszont mindenki ismerte. A Sebes Gusztáv vezényelte legendás tizenegyből már csak öten vannak közöttünk, a többiek már valahol az égi gyepen kergetik a labdát. A köztünk élő örökifjú fiúk élménybeszámolókra járnak több mint harminc esztendeje. Buzánszky Jenő és Hidegkúti Nándor néhány napja Szegvár vendége volt, a Center söröző avatóünnepségének fényét emelték. (Délvilág, 1990) Régi Hónapok óta naponta járok gépkocsival Szentesre és minden alkalommal megnéztem, hogy fenn van-e még a Vásárhely felé vezető úton lévő, a szentesi vámházhoz közel eső iskolán a régi címer? Mindeddig azért nem tettem szóvá, mert vártam hátha valakinek eszébe jut a régi és gyűlölt rend jelképét onnan levenni. S új címer nos nem jutott senkinek eszébe, úgy látszik nem tudják sokan még azt, hogy több mint egy éve új Alkotmánya van dolgozó népünknek, s ezzel új címere is van. Félő, hogy az iskolán belül is a régi címernek megfelelően, a régi szellem uralkodik, s gyermekeink nevelése is abban a szellemben történik. (Viharsarok, 1950)