Délvilág, 2001. március (58. évfolyam)
2001-03-03
Szombat, 2001. Március 3. A genetika titkai A sejtosztódás Az előző héten megismerkedtünk a sejtalkotókkal, melyek a sejtben lejátszódó anyagtermelésért, energiatermelésért és anyagátalakításért felelősek. Most ismerkedjünk meg a sejt irányítóközpontjával, a sejtmaggal. A sejtmagot az úgynevezett maghártya választja el a sejtplazmától. A maghártyán pórusok találhatók, amelyek elősegítik a mag és a sejtplazma közötti intenzív anyagcserét. A sejtmagban található az az információ, amely egyénre szabott, és tulajdonságainkért felelős. Az információ a DNS-ben (dezoxiribonukleinsav) kódolt. Az információ átadás során a DNS-ről egy hírvivő molekula, az úgynevezett mRNS (messenger ribonukleinsav) képződik, mely szerves része a fehérjeképzésnek. A sejtmag fő tömegét elsősorban a DNS teszi ki, amely részlegesen csomagolva, fehérjemolekulákra tekeredve alkotja az erősen festődő kromatint. A sejtmagon belül található még a magvacska, amely szerepet játszik a sejtosztódásban. Benne az rRNS (riboszomális ribonukleinsav) génjei, valamint nagy mennyiségű RNS található. A sejtmag alakja sokféle lehet. Általában gömb alakú, de előfordul megnyúlt, tojásdad, orsó, pálcika, lapos, vese, karéjozott alakú sejtmag is. A sejtmag alakja általában jellemző a sejtre. A sejt osztódásra képes. A testi sejtek osztódásának folyamatát mitózisnak nevezik. Ezzel pótlódnak az elpusztult sejtek, vagy az egyedfejlődés során így alakulnak ki a különböző szerveinket alkotó specializálódott sejtek. Az osztódási folyamat során egy sejtből kettő lesz, két, ugyanazokat az alkotókat tartalmazó leánysejt. Van egy másfajta sejtosztódás is, amely az ivarsejtekre jellemző. Ez a meiózis, és abban különbözik a mitózistól, hogy itt a genetikai állomány egésze pontosan elfeleződik a két utódsejt között. A sejt tehát nem más, mint az élővilág alapköve, a sejtek együttműködő, nagy egységei a magasabb rendű organizmusok. (Cikkünk dr. Raskó István és az SZBK támogatásával készült. Folytatjuk:) Antal Péter Szabadság és manipuláció Hogyan is működik a beszéd? A Helikon Kiadó gondozásában tavaly megjelent Philippe Breton „A manipulált beszéd” című munkája arra a problémára hívja fel a figyelmet, hogy a modern társadalmakban napjainkra az élet szinte minden területén mindennapossá vált a manipuláció. Véleménye szerint a különféle rábeszélő technikák elburjánzása a demokrácia lényegét veszélyeztetik, illetve sértik az emberi méltóság alapjait. A nyugati társadalmakban, amelyek önmagukat „a kommunikáció társadalmának”, demokratikusnak, átláthatónak és racionálisnak tartják, félelmetes mértékben megnőtt a manipulációs technikák jelenléte. A szerző munkájának egyik érdeme, hogy kitüntetett figyelmet fordít a probléma társadalmi felelősségének kérdéseire. Mivel gyakorlatilag ezek a technikák semmiféle ellenállásba nem ütköznek, elárasztják a politika, a reklám, a marketing területét ugyanúgy, ahogy az emberi kapcsolatokat és az érzelmi viszonyokat. A közvéleményt nemcsak megalapozatlan, vagy hamis érveléssel vezetik félre, hanem az érzelmeket is manipulálják: a csábításra, az erotikára, a hipnózisra, vagy az ismétlésekre építenek, hogy erőnek erejével átvigyenek egyébként elfogadhatatlan üzeneteket. Philippe Breton művében gazdag példákkal illusztrálva a manipulációs eljárások tizenegy nagyobb típusát vázolja fel. A könyvből kiderül: az ellentmondásos helyzetet jellemzi, ugyan a demokrácia szabályainak megfelelően a véleménynyilvánítás szabadságának védelme elengedhetetlen, és a befogadás szabadságáé is, azonban míg a demokratikus intézmények nagy gonddal vigyáznak az elsőre, kevésbé érdeklődnek a második iránt. Breton megfogalmazása szerint a manipulált beszéd erőszak: először is az ellen, akinek a beszédet szánják, de a beszéd ellen is, amely a demokrácia alappillérét jelenti. Azt, hogy miért foglal el társadalmunkban a manipuláció ilyen nagy helyet, és miért vagyunk rá ennyire fogékonyak, a szerző három okra vezeti vissza. A kultúránkban és oktatási rendszerünkben semmi sem készít fel bennünket arra, hogy elgondolkozzunk a meggyőzésre alkalmas módszerekről, és így kritikusan tudjuk szemlélni azokat. Az erre szolgáló beszéd és technika a kultúrán, és főként az egyetemeken kívül fejlődik ki. A második elem jelenkori fejlemény: a meggyőzés terepe összeér azokkal a tudományos teóriákkal, amelyek úgy vélik, uralmuk van az ember és az emberi szó fölött, a pszichoanalízissel, a pszichológiával, a viselkedéstudományokkal és a biológiával. A harmadik összetevőként azt a hihetetlen mérvű munkamegosztást jelöli meg, amely nagymértékben felmenti az egyént a felelősség alól. Ezek az okok összefüggnek egymással. A manipuláció, azaz a hatékonyság kultusza, értelemszerűen virágzik egy olyan világban, ahol a beszédnek nincs többé támpontja, és ahol az egyik beszéd annyit ér, mint a másik. Minden úgy zajlik, mintha a 20. századot nem érdekelné, hogyan is működik a beszéd. Véleménye szerint a manipuláció puszta léte aláaknázza a demokrácia alapjait, és leglényegesebb elemétől fosztja meg ezt a politikai rendszert a szólásszabadságtól. A másik szempont: ezek a módszerek az emberi méltóság alapjait érintik, mivel önmagától fosztja meg az embert, és mások játékszerévé teszi. Breton okfejtése nyomán a manipuláció elleni legjobb védekezés a technikák felismerése és értelmezése. Lévay Gizella Stefánia III. Miért nem a Nap kering a Föld körül? A kilenc nagy és a százezer kicsi A Nap akkora, mint egy futball-labda, a Föld csak borsszem méretű. A Merkúr, a Plútó és a Hold mustármag-nagyságú, a Jupiter akkora is van, mint egy golflabda. A Szaturnusz cseresznye, az Uránusz és a Neptunusz pedig borsó méretű, így képzelhető el a Naprendszer, ha a valóság ötmilliomod részére kicsinyítjük. Általánosságban fogalmazva a Naprendszeren értjük a Napot a körülötte keringő kisebb-nagyobb testek összességével együtt, azt a tartományt, amelyben a Nap gravitációs tere dominál. Ez körülbelül 2-3 fényév sugarú gömb. A Naprendszerbe a következő égitesteket soroljuk: Nap, 9 nagybolygó és azok eddig ismert mintegy 90 holdja, körülbelül százezer kisbolygó, üstökösök és meteorok, bolygóközi (interplanetáris) anyag. A nagybolygók, kisbolygók, üstökösök és meteorok Kepler törvényeinek megfelelően közelítőleg körpályán keringenek a Nap körül. Mozgásuk annál lassúbb minél távolabb vannak a Naptól. A Nap körül kilenc bolygó kering, s közülük hetet holdak kísérnek, kivétel a Merkúr és a Vénusz. A bolygók naptávolságuk sorrendjében: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó. A kilenc nagybolygó pályája - a Merkúr és a Plútó kivételével - szinte pontosan egy síkban, az úgynevezett ekliptikában helyezkedik el. A legtávolabbi bolygó, a Plútó százszor messzebb van a Naptól, mint a legközelebbi, a Merkúr. A bolygókat a Nap tömegvonzása tartja ellipszispályájukon. A Föld is pontosan ugyanakkora erővel vonzza a Napot, mint a Nap a Földet. Az ugyanakkora erőnek a hatása a viszonylag kis tömegű Földre számottevő, míg az óriási tömegű Napra viszont elenyésző. Ezért kering a Föld a Nap körül és nem fordítva. Nemcsak a Nap és a körülötte keringő égitestek vonzzák egymást kölcsönösen, hanem ilyen kölcsönhatás áll fenn a keringő égitestek között is. A Naprendszer viszonylagos méreteinek áttekintéséhez a legjobb módszer az, ha egy erősen kicsinyített modellt képzelünk el. Kicsinyítsük képzeletben ötmilliárdod részére a Naprendszert. Ez azt jelenti, hogy a modell 20 centimétere százezer kilométerrel lesz egyenlő a világban. Ebben a modellben a Nap akkora lesz mint egy futball labda, nagyjából 30 centiméter átmérőjű gömb. A Föld akkorának tűnik mint egy borsszem, s mintegy 30 méterre kering a mini-Nap körül. A Föld pályáján belül kering a Vénusz és a Merkúr, amelyek közül az első ugyancsak borsszem méretű, míg az utóbbi csak akkora mint egy mustármag. E két kis golyóbis 12 illetve 21 méterre kering a futball labdától. A Mars, amely nem sokkal nagyobb a Merkúrnál, majdnem 50 méterre kering a modellbeli Naptól. A legnagyobb bolygó, a Jupiter akkorának tűnik mint egy golflabda (körülbelül 3 centiméter átmérőjű), és jó 150 méterre helyezkedik el a futballlabdától. A Szaturnusz akkora, mint egy jókora cseresznye, híres gyűrűjével 300 méterre van a Naptól. A megtermett borsószemhez hasonló Uránusz és Neptunusz 600 illetve 900 méterre keringenek a középponttól. Végül a Plútó amely ugyancsak mustármag méretű 1,2 kilométerre esik a Naptól. Ne feledkezzünk meg a kisbolygókról sem, amelyekből sok ezernyi kering a Mars és a Jupiter pályája között, mint megannyi porszem. A Hold amely egy újabb mustármagocska, csupán fél arasznyi sugarú pályán kering a Föld körül. • A csillagászat óriási ütemben fejlődik,melyet a könyvkiadás nehezen tud követni, ezért a szakterületen különösen nagy az Internet szerepe. A Szegedi Csillagvizsgáló honlapján (http:il www.jate.u-szeged.hu/obs) a friss hírek, az egyetemen folyó csillagászati oktatás bemutatása mellett a szakdolgozatok is megjelennek. Ebből nyújtunk ízelítőt cikksorozatunkkal, először Varga Zoltán dolgozatából. Az információk rohamos bővülése miatt szükséges módosításokat témavezetője, dr. Szatmáry Károly végezte el. (Folytatjuk.) A Nap koronája (balról) és a kilenc bolygó Egy szegedi fizikus tapasztalatai Strasbourgban A másik felet nem kérdezik A francia sajtó nem veti el a sulykot a Zámolyból Strasbourgba menekült romák ügyében, de mivel nem kommentálja, nem is cáfolja az általuk elmondottakat. A politikusok egy része pedig arra használja a történteket, hogy további feltételeket szabjon uniós csatlakozásunkhoz, jóllehet a romák helyzete Franciaországban sem problémamentes. így látja a helyzetet „testközelből" Szörényi Tamás szegedi fizikus, aki nemrég jött haza Strasbourgból. Szörényi Tamás fizikus az elmúlt három évben az őszi szemesztert Strasbourgban, a Louis Pasteur Egyetemen töltötte. Mivel nemrég jött vissza Szegedre, friss élményei vannak azzal kapcsolatban, hogyan értékeli a helyi sajtó, a francia politikusok és a közvélemény a Strasbourgba menekült zámolyi romák ügyét. Romakérdés itt és ott Mint mondja, a sajtó, a televízió és a Demieres Nouvelles d’Alsace című helyi napilap augusztus óta havonta többször foglalkozik a témával, és a vezető országos napilap, a Le Monde is rendszeresen közöl cikkeket a romakérdésről, melyekben gyakran emlegetik a Magyarországról menekült cigányokat. Az újságírók általában nem vetik el a sulykot, nem esnek túlzásokba, ugyanakkor folyamatosan ébren tartják az ügyet. Azzal, hogy nem kommentálják, kétségbe sem vonják a romák vagy a francia politikusok által mondottakat. A cikkek egy része annak alapján közelíti meg a magyarországi cigány menekültek ügyét, hogy Franciaországban szintén problémás a romák helyzete. Ezek az írások az ottani problémákkal összevetve, mértéktartóan tájékoztatnak a ügyről. Igaz, Franciaországban mindössze 450-500 ezer roma él, ami a népességnek kevesebb, mint egy százaléka, de a félmillió roma folyamatosan vándorol. Ezért a nyilvánosság előtt is állandóan napirenden vannak azok az erőfeszítések, amelyeket a kormányzat tesz a romák letelepítése érdekében - inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az elképzelés az, hogy olyan fogadóhelyeket jelölnek ki bizonyos településeken, ahol a cigányok egy tömbben, de az ottani lakosság életterében, viszonylag komfortos körülmények között telepedhetnek le. A fogadóhelyek kijelölése és működtetése kapcsán persze ott is legtöbbször vita bontakozik ki a lakosság és a helyi önkormányzatok között. A politikusok és a sajtó egy része ugyanakkor nem vesz tudomást a megoldatlan franciaországi problémákról, és saját politikai érdekeinek megfelelően tálalja a zámolyi romák ügyét. Az esetet arra próbálják meg felhasználni, hogy további feltételeket támasszanak a csatlakozásra váró országokkal szemben. A rasszizmus áldozatai Az egyik politikus kijelentette, hogy Magyarországnak nincs helye az Európai Unióban addig, amíg „nem bánnak emberként a cigányokkal”. Marie Hélène Gillig az Európai Parlament egyik francia képviselője pedig azt vetette fel, hogy a csatlakozásra váró országoknak feltételként kellene szabni az emberi jogok tiszteletét is. Kijelentette, hogy ebben a térségben a romák professzionális és szociális kirekesztés áldozatai. A politikai hangulatkeltéshez jó alapot szolgáltat az ENSZ augusztusban közzétett és nagy nyilvánosságot kapott munkaanyaga, amely leszögezi, hogy az Európa 40 országában élő 8-10 millió roma a rasszizmus elsődleges áldozata. A francia politikusok számára is nyilvánvaló, hogy már most fel kell készülni arra, hogy a közép-kelet-európai államok uniós csatlakozásával az ott élő, 60-70 százalékban munkanélküli romák szabadon vándorolhatnak majd Európában. A figyelmeztetéseket azonban nem kísérik konkrét javaslatok; nyilvánvaló, hogy a francia politikusok sem tudják a megoldást a problémára. Nem véletlen, hogy július 24-e óta nem dőlt el: megkapják-e a zámolyi romák a politikai menedékjogot. A Magyarországról Strasbourgba menekült romák minden fórumot, és a sajtó élénk érdeklődését is kihasználják arra, hogy elmondják: hazájukban ki vannak rekesztve, nem dolgozhatnak és a gyerekeik nem járhatnak iskolába. Szörényi Tamás szerint ez az ő szempontjukból érthető. A fő probléma az, hogy a reakciókból kiderül: Franciaország nem rendelkezik megfelelő információkkal arról, milyen törekvések és programok vannak Magyarországon a romák problémáinak megoldására. Meghívó nélkül Ezen sajnos a francia sajtó sem próbál meg változtatni: a romák és a francia politikusok kijelentéseit a lapok kommentár, szerkesztőségi állásfoglalás nélkül teszik közzé, nem kérnek információkat Magyarországról vagy a magyar külképviseletektől sem. A cikkekben nem próbálják meg kideríteni az állítások igazságtartalmát, és arra sem kíváncsiak, az egyes esetek mennyire jellemzők Magyarországon. Ez történt tegnap is, amikor a zámolyi romák képviselőit francia emberjogi csoportok és szakszervezetek hívták meg a párizsi nemzetgyűlés épületébe egy sajtókonferenciára. A rendezvénnyel az EU-csatlakozásra legesélyesebb középkelet-európai államokban élő kisebbségek helyzetére kívánták felhívni a figyelmet, ugyanakkor sem Kékessy Dezső párizsi nagykövet, sem a követség nem kapott meghívót a sajtókonferenciára. Körösi Csaba, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára szerint ebből arra lehet következtetni, hogy ez a rendezvény sem annyira a megoldást segíti, inkább politikai harc részévé akarja tenni az ügyet. Érdekes, hogy a zámolyi romák ügyében illetékes hatóság, a Prefektúra soha nem szólal meg, így a közvélemény nem tudja pontosan, milyen és honnan származó információk alapján, milyen szempontok szerint döntenek majd a menedékjog-kérelemről. Szörényi Tamás tapasztalata szerint azok a francia kollégák, akik évek óta kapcsolatban állnak a magyar kutatókkal, nem adnak hitelt a szélsőséges állításoknak. Ebben a körben a magyar tudomány reputációja kihat az egész ország megítélésére. Kérdés azonban, hogy aki kizárólag a sajtóból tájékozódik, mit gondol erről a Franciaországban is kényesnek számító problémáról. Keczer Gabriella