Délvilág, 2002. december (59. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-09 / 286. szám

HÉTFŐ, 2002. DECEMBER 9. ■AKTUÁLIS* Nem csak a vízumkényszertől kell félnünk Kevesebb vásárló és kocsi? Amennyiben jövőre bevezetjük a jugoszlávokkal szemben a ví­zumkényszert, kevesebben ér­keznek majd a határon túlról Szegedre vásárolni. Ráadásul egyre több áruház is épül oda­át. MUNKATÁRSUNKTÓL Megfogyatkozhatnak a Szerbiá­ból érkező vásárlók a szegedi bevásárlóközpontokban, miu­tán a szlovén­ Mercator-lánc ma megnyitja első hipermar­­ketjét Belgrádban - értesült a beruházásról lapunk. Ugyan­akkor még ebben a hónapban megnyílik a görög Veropou­­los-áruházlánc első egysége is, jövőre pedig megérkezik a Cora a szerb fővárosba. Az elszigetelődés évei, vagyis a Milosevics-rezsim miatt Szerbia kimaradt a kelet-közép-európai hipermarket-boomból. Aki meg­engedhette magának, az az utób­bi években Szeged irányába in­dult el, ha be akart vásárolni. A Mercator mintegy 30 ezer féle cikket kínál majd, szemben a szerbiai boltok 7 ezres átlagával. A cég egyébként ezzel csak visz­­szatér régi dicsősége helyszínére, hiszen az áruházlánc már a haj­dani Jugoszláviában is létezett, új, 70 ezer négyzetméteres belg­rádi hipermarketje pedig a legna­gyobb lesz az ex-Jugoszlávia terü­letén. A Mercator terjeszkedni készül Bulgáriában­ és Romániá­ban is. Az ismeretek birtokában tehát a szegedi bevásárlóturizmust már nemcsak az EU-csatlakozá­­sunk előttre tervezett vízum­­kényszer veszélyezteti. A helyi kereskedők abban bíznak, a Vaj­daságból érkezők inkább Szeged­re jönnek majd, hiszen keveseb­bet kell autózniuk, mintha Belg­­rádba mennének. És arra is van remény,­ hogy a jugoszlávok olyan vízumot kapnak majd, amely többszöri utazásra jogosít­ja fel déli szomszédainkat. Bizonyára kevesebb lesz a munkájuk a vámosoknak a röszkei határátkelőn, ha bevezetik a vízum­­kényszert. Fotó: Schmidt Andrea Makón mindent megvesznek, ami csak kapható Minden harmadik vevő romániai Gondban lennének a makói üzletek, ha egyszer megszűnne a bevásárlóturizmus. Például a Penny Marketben minden har­madik vevő Romániából érkezik. A Szegedi utcai áruház parkolójában szin­te mindig sok az autó. Közülük nem egy román rendszámú. Megesik, hogy a bevá­sárolni érkezők szervezetten, csoportokba verődve, mikrobusszal érkeznek, de az sem ritka, hogy hárman-négyen egy na­gyobb kocsival. Mint az a társaság, akiket éppen bepakolás közben próbáltunk szóra bírni. A borostás, a mi fogalmaink szerint rosszul öltözött, negyven-ötvenes férfiak bizalmatlanok, szűkszavúak és nem tud­nak, vagy nem akarnak magyarul megszó­lalni. Annyit azért elárulnak: Pécskáról érkez­tek és azért jöttek Makóra, mert itt még mindig jóval olcsóbban tudnak bevásárolni, mint otthon, akár a nagyobb áruházakban is. A régi, sötét színű Renault gyorsan meg­telik, csodálkozom, hogyan fér el például annyi lefóliázott kétliteres kóla, amennyit belepakolnak. A mennyiségből úgy tűnik, nem csupán a maguk számára viszik a hol­mit. - Nincs a romániaiakkal semmi bajunk, rengeteget vásárolnak, rendesen fizetnek. Ha nem jönnének, bizony megérezné a forgalom - mondja a kasszában ülő fiatal eladó, mi­közben szorgosan jár a keze és számol. Bár hét közben sem kevés a vásárló, szombaton valóságos csúcsforgalom alakul ki, a pénztá­rak mögött hosszú sor kígyózik és akár ne­gyedórát, olykor még többet is kell várni a fi­zetésig. Ennek ellenére senki sem türelmet­len. A makói boltokban vásárlók közül min­den harmadik Romániából érkezik. Megle­pően tájékozottak az árakat, sőt, az akció­kat illetően is. A kérdésre, hogy mit visz­nek a leggyakrabban, azért nem lehet vála­szolni, mert szívesen vásárolnak mindent­­ a tartós élelmiszertől, a konzervtől az édességen át a sajtig, üdítőig és szeszes italig. Még fagyasztott zöldséget és húsfé­leséget is visznek, pedig kérdéses, ezek mi­lyen állapotban érnek célba. Most, kará­csonyhoz közeledve sokan vásárolnak édességet, mint mi is. Népszerűek körük­ben az itt viszonylag kis mennyiségben, de ugyancsak olcsón kapható híradástechni­kai eszközök. A rohamnak nincs szezonja, mert egész évben egyenletesen jönnek Romániából a bevásárlóturisták. A Penny bejáratát fél órán át figyelve, gyors fejszámolással a kö­vetkeztetés: a nyitvatartási időt figyelembe véve, naponta legalább ezerötszáz vásárló fordul meg a Szegedi utcai üzletben. Ha kö­zülük minden harmadik romániai, az csak Makón naponta ötszáz vásárlóturistát je­lent. SZABÓ IMRE Tisztújító küldöttgyűlést tartott a MIÉP Kovács László maradt az elnök Kovács László maradt a MIÉP megyei szervezetének elnöke. Jóllehet Kovácsnak volt kihí­vója, fölényesen győzött a hét­végi tisztújító küldöttgyűlé­sen. Tisztújító küldöttgyűlést tartott szombaton a Magyar Igazság és Élet Pártjának Csongrád megyei szervezete az algyői Kastély Ho­telben. Az elnöki posztért ketten szálltak harcba: a hódmezővá­sárhelyi Kovács László és a szege­di K. Szabó Sándor. A küldöttgyűlés Kovácsnak szavazott bizalmat, így továbbra is ő irányítja a MIÉP megyei szervezetét. Alelnöknek Gera Fe­rencet, a tömörkényi alapszerve­zet vezetőjét, a Becsületbíróság elnökének Tóth Sándornét, az if­júsági tagozat vezetőjének pedig Borsodi Attilát választották meg a küldöttek. A párt országos választmányá­ba Gera Ferencet és Fagyas Bélát delegálták. A februárban esedé­kes országos elnökválasztással kapcsolatban Kovács László a voksolást követő sajtótájékozta­tón elmondta: jóllehet most még nem tudni, lesz-e kihívója Csur­ka Istvánnak, a Csongrád me­gyeiek a küldöttgyűlésen támo­gatásukról biztosították a pár je­lenlegi első emberét. A megyei elnök a Pannon Rá­dió elleni támadást otromba­ságnak, az ifj. Hegedűs Lóránt ügyében hozott bírósági ítéle­tet pedig igazságtalannak ne­vezte. - Ám hiába akarnak bennünket megfélemlíteni, nem adjuk fel a küzdelmet. Üzenjük azoknak, akik a MIÉP bedarálására törekszenek, hogy a párt egységes - hangsúlyozta Kovács. A megyei elnök, aki az orszá­gos elnökségnek is tagja, kér­désre válaszolva közölte: biztos abban, hogy Csurka István ve­zeti majd továbbra is a pártot. Az EU-csatlakozással kapcso­latosan megjegyezte, a MIÉP tovább gyűjti az aláírásokat és népszavazást kezdeményez ab­ban az ügyben, hogy a termő­föld ne kerülhessen külföldiek kezébe. sz. c. sz. A makói espereskerületnek is fel kell készülnie a paphiányra Világi plébániavezetők jövője Csökken a katolikus papnak je­lentkezők száma, így a Sze­­ged-Csanádi egyházmegyében is gondot jelent a paphiány. Az egyházközségek több mint fele már most is plébános nélkül működik például a makói es­pereskerületben, megoldást vi­lági templomigazgatók kineve­zése jelentene. A múlt héten egyeztettek a szeged-csanádi katolikus egy­házmegye espereskerületeinek vezetői Gyulay Endre megyés püspökkel az egyházi felada­tok jövőjéről. A tanácskozá­son felvetődött: az évtizedek óta jellemző paphiány már a közlejövőben is komoly gon­dot jelenthet az egyházi ellá­tásban. Idős lelkészek A kevés papi szemináriumba jelentkező fiatal mellett országo­san is komoly problémát jelent, hogy a jelenleg aktív katolikus lelkészek zöme időskorú, hatvan év feletti, így nem nehéz kiszá­mítani: egy évtizeden belül is a mostaninál jóval kevesebb pap szolgál majd a szeged-csanádi egyházmegyében. De már most is rendkívül nehéz a helyzet, hi­szen például a makói espereske­rületben is több plébániahivatal áll üresen, mint amennyiben pap lakik és dolgozik. A hiányt eddig átszervezéssel oldották meg, ám a jövőben más megoldást kell ke­resni. Napi dilemmák - Jelenleg tizenhat egyház­­község tartozik a makói espe­reskerülethez, ebből hét hiva­tal élén áll plébános, a többi kilenc plébánia úgynevezett fi­­lia, azaz más plébániához ren­delt egyházközség, így termé­szetesen a papi feladatokat is az anyahivatal papja látja el - tudtuk meg Katona Pál espe­restől, a makói belvárosi plé­bánia vezetőjétől.­­ A hamaro­san egyre súlyosbodó paphi­ányból fakadó problémákra természetesen számos megol­dást lehetne találni, többen felvetették a papi közösségek gondolatát, azaz, hogy a jövő­ben három-négy plébániáról lássák el az espereskerületet, ám ennek megvalósítása szá­mos akadályba ütközik. Ered­ményes megoldást jelentene azonban, ha az egyházmegye vezetése a komoly feladatra vállalkozó világi híveket bízná meg az egyes települések templomainak igazgatásával. Ezt a püspök is támogatja. A püspök véleménye Gyulay Endre lapunknak el­mondta: már évek óta szószó­lója a pappá nem szentelt hí­vek pasztorális munkába való bevonásának. Az egyházi jog szerint családos férfiak akoli­tusként, azaz a misézésen és a gyóntatáson kívül szinte min­den szertartás elvégzésére al­kalmas világiként és diakónu­sokként, azaz szerpapokként vezethetnék a közeljövőben az egyes települések egyházközsé­geit. Az egyházmegye erre a szolgálatra vállalkozó családo­kat vár, és így elképzelhető, hogy hamarosan a plébániák többségét hívő családok veze­tik. ILLYÉS SZABOLCS PLÉBÁNIÁK ÉS FILIÁK A MAKÓI ESPERESKERÜLETBEN A plébániák élén pap áll, a filiák a plébánia alá tartoznak, így oda egyelőre nincs kinevezve saját vezető. Makó belvárosi plébánia filiája: Makó-Bogárzó. Makó újvárosi plébánia filiája: Maroslele. Földeáki plébánia filiája: Óföldeák. Apátfalvi plébánia filiái: Magyarcsanád, Királyhegyes. Csanádpalotai plébánia filiája: Nagylak. Kövegyi plébánia filiái: Csanádalberti, Ambrózfalva vala­mint Nagyér. A pitvarosi plébánia önálló. ­ A béke embere PANEK SÁNDOR Szalay István egykori országgyűlési képviselő (MSZP), a szegedi polgármesterből lett egyházügyi államtitkár bekerült az egyházfi­nanszírozási vita őrlőkövei közé. A tanárképző egykori matema­tikus-főigazgatójáról a jobboldali sajtó némileg igazságtalanul ál­lítja, hogy kívül áll az egyházügyi kérdéseken, hiszen szegedi pol­gármesterként alkalmas tárgyalópartner volt az egyházi ingatla­nok rendezésében. Államtitkárként azonban jóhiszemű ember­nek megoldhatatlan helyzetbe került: pártja úgy készül egy nem­zetközi vonatkozású parlamenti döntést semmibe venni, hogy neki kellene elterelni a gyanút: mindez nem a katolikus és refor­mátus egyház jobboldalhoz húzó megnyilvánulásai miatt törté­nik. És az is a véletlen műve, hogy a társadalmat megosztó kér­désben a szocialista párt sem az országgyűlési, sem az önkor­mányzati választások előtt nem állt elő tervével, hanem csak pár héttel a törvényi változás határideje előtt. Az MSZP-s sunyipoliti­ka buliját egy magát nagyvonalúnak ismerő ember viszi el. A vita magva: a magyar kormány 1997-ben megállapodást írt alá a Vatikánnal, amelybe 2001 -ben beiktatta azt a parlament ál­tal elfogadott módosítást, miszerint az egyházak állami támoga­tásának alapja 2003. január 1-jétől nem a személyi jövedelem­­adóból felajánlott 1 százalékok aránya lesz, hanem az, hogy a népszámlálás alkalmával milyen egyházhoz tartozónak vallották magukat az emberek. A módosítás logikája szerint az egyházi ho­vatartozásról nem fest hiteles képet, ha csak az adózó állampol­gárok körét mérik fel, továbbá a felajánlásokból levonható követ­keztetés a nagyobb egyházak számára túlzóan kedvezőtlen, hi­szen híveik átlagban kevésbé jómódúak, mint a kisebb egyházak hívei. A katolikusok és reformátusok között például lényegesen nagyobb a nem adózó nyugdíjasok aránya, mint a kisegyházak­­ban, és a korábbi 1%-os adatok tanulsága szerint a kisjövedelmű emberek is többen vannak, mint egynémely más egyházban. Ez­zel szemben az MSZP és az SZDSZ az adórész felajánlására ala­pozott „valláspiaci" megmérettetést látja helyesnek, amelynek lé­nyege, hogy nem a tényleges társadalmi beágyazódottság számít, hanem az, hogy ne legyen különbség történelmi egyház és kisegy­­ház, sőt, marginális szektajellegű egyház között. Ez utóbbi felfogást, amely önmagában egy méltányolható libe­rális demokrata álláspontot tükröz, az MSZP-SZDSZ-kormá­­nyok arra használták fel, hogy a kisegyházak erősítésével azokat a hagyományos egyházakat gyengítsék, amelyek vélhetőleg a poli­tikai ellenfélnek fontosak. A mai kormányoldal célozgatásokkal érzékelteti, hogy vele szemben pénzéhes, politizáló nagyegyhá­zak állnak, noha a tét a kor viszonyaihoz (igaz, lassan és nehezen kommunikálva) alkalmazkodó egyházak társadalmi szerepének megtalálása lenne. Szalay István a béke embere, a fenti célt bizonyára szívből vall­­ja, de úgy tűnik, ilyen pártháttérrel és ilyen politikai környezet­ben nem lesz hatékony. Hogy Szalay már-már naivan vágyik a megegyezésre, az a félreértés is mutatja, amellyel a vatikáni nun­­ciussal tartott tárgyalásáról állt fel: a két fél teljesen mást értett a megbeszélteken. Egészen a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságáig jutott az államtitkárnak az a félrehallása, hogy a nuncius elfogadta a szocialisták módosításait­ az egyház­nak kellett cáfolnia. Ugyancsak a szegedi szocialista politikus jó­hiszeműségét mutatja áthidaló javaslata, miszerint név nélküli, 4 évre szóló szavazó-nyilatkozó kártyát kellene bevezetni arról, hogy az állam melyik egyházat támogassa. Sajnos ezt sem fogadta lelkesedés, mert nyilvántartási problémákba ütközik és eredmé­nye alighanem megegyezne a népszámláláséval. A legutolsó hírek szerint Semjén Zsolttól (Fidesz), az ellenzéki oldalról új kompromisszumos javaslat érkezett: legyen választha­tó az 1% és a népszámlálás közül az az elbírálás, amely az egyhá­zaknak kedvezőbb. Hátha ez a javaslat Szalay segítségére lesz.

Next