Délvilág, 2002. december (59. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-09 / 286. szám
_ __________________________________________ »KULTÚRA»___________________________________________HÉTFŐ, 2002. DECEMBER 9. A Szegedi Kortárs Balett jubileumi ősbemutatói Tűzmadarak egy varázsló kertjében Páratlan klasszikus repertoárral rendelkezik immár az idén 15 éves Szegedi Kortárs Balett. Művészeti vezetője és koreográfusa, Juronics Tamás a jubileumi ősbemutatóra a Tűzmadárral folytatta a Sztravinszkij-feldolgozások sorát és hatalmas táncos crescendóval, Ravel Bolerójának megjelenítésével mutatta meg személyes alkotói erőit és társulatának egyedi képességeit. Nyilvánvalóan itt lenne az ideje már a komoly elemzésnek a repertoár klasszikus feldolgozásairól, hiszen Juronics Tamás és az együttes páratlan dolgot vitt véghez. Birtokolják immár azoknak a 20. századi balettzenéknek a modern táncszínházi, egyedi hangvételű, saját feldolgozásait, amely zenék a megszületésük óta minden jelentős koreográfusnak kihívást, erőpróbát jelentettek. Nem tudok olyan hazai együttesről, amelynek hasonló méretű, eredeti repertoárja lenne a klasszikusokból. Lehet persze mondani, hogy a szükség vitte rá Juronicsot, hogy ekkora erőpróbára vállalkozzon, hiszen, bár a modern tánc nyelve egyetemes, nemzetközi, a világ színpadain mégis a közismert klasszikusok klasszis feldolgozásaival lehet tekintélyt, rangot szerezni. Márpedig akinek nincs saját színpada, előadói otthona, az mintegy ki van űzve a világ deszkáira - ahol sikerre esélyes, profi produkció kell. Egyetemes táncélet Bartók-sikereik vagy a Carmina Burana már nemzetközinek mondható karrierje azt mutatja, hogy Juronics és a szegedi együttes beverekedte magát az egyetemes táncélet kortárs áramába és ott elismerésre méltóan helytáll. Egykori vezetőjüknek, Imre Zoltánnak legendás műveltsége, művészi tartása is benne érződik ebben a személyes és kollektív teljesítményben, s jó volt látni a mostani esten, hogy a belső főhajtások mellett a korán elhunyt koreográfus emléke formálisan is jelen van, hiszen kiállítás szól Imre Zoltánról a színházi folyosókon. A Bolero az elsöprőbb erejű a két darab közül, s az összevetésre az jogosít, hogy a Ravel-feldolgozás nemcsak az előadás idejében, hanem tartalmilag is folytatása a Tűzmadárnak. Ugyanaz a két táncos tehetség, Barta Dóra és Mészáros Máté táncolja a Bolero páros szólóját, mint a Tűzmadár mesés-valóságos szerelmes párját. Az ő minden akadályt legyőző, tűzben-vérben született kapcsolatuk, gátlástalan és ellenállhatatlan szerelmük fokozódik a Bolero crescendójával a végletes szenvedélyességig. Tűzmadár Első pillantásra meghökkentően didaktikus megoldást vállal Juronics a klasszikus zene, a mese-librettó „modernizálása" céljából a Tűzmadárban. Az ismert mesét, amelyben a herceg beleszeret a gonosz varázsló kertjében fogva tartott elvarázsolt hercegnők legszebbikébe, a Juronics-koreográfiában egy táncegyüttes készül előadni. A társulat tagjai közötti, bonyolultnak tetsző, szerelmi háromszögeket mutató kapcsolatok sorsa jól követhető a mese előadása közben. Hiszen a táncosok ki-kibújnak szerepeikből, vagy szerepeikben is a valóságos életük szerint cselekszenek. Furcsa, kusza, szövevényes világ áll elő a színpadon, olyasmi, mint az életünk, ebben az immár 21. században. A főszereplője az én, az ego, az önérvényesítés, az akarat minden előtt. Ami a törtető, mindent és mindenkit letipró önérvényesítés következtében történik, egyszerre érthető, fölfogható, átélhető - hiszen a sajátunk - és elborzasztó. A herceg-táncos és a hercegnő-táncosnő megölik egymás szerelmi vetélytársait. A társaikat. Fekete színház Szcenikailag rendkívül sok ötlettel, artisztikus megoldásokkal operál a feldolgozás. Juronics a varázsló sötét kertjének és a szerelmes valóság fényének ellentétes és mégis rokon világát az együttes állandó és kifogyhatatlan invenciójú tervezőjének, Molnár Zsuzsának a segítségével és a világításmester Stadler Ferencnek köszönhetően a „fekete színház" effektusaival mutatja meg. A színpad úgy működik, mint a fekete test, amely minden ráeső fényt elnyel, tehát minden feketének látszik, kivéve az UV-fénnyel megvilágított fehéret. A szcenikai truváj határozottan megemeli a darabot. A varázsló sötét kertjében mint átláthatatlan űrben, súlytalanságállapotban röpködnek az elvarázsolt hercegnők és miegyéb lények, pillangók vagy gyilkos méhek; a nők akkor válnak meg fejüktől és egyéb testrészeiktől, amikor csak akarnak, vagy arra szállnak, amerre a gonosz erő éppen repíti őket. A gonosz nőttön nő az események előrehaladtával: sötét leple előbb Kolozsi Viktória kislányos testét takarja, utóbb Juronics két méterével változik óriássá. A képzelet és a valóság keveredésében a tűzmadár ellentétes utat jár be, aki táncolja, egyre több madárjelmeztől szabadul meg, ám belsőleg egyre jobban hasonlít a jóakaratú csodás hőshöz, A Tűzmadárhoz, a táncos Kalmár Attila. Az egymást Káin vétke árán elért szerelmesek a Bolero keskeny színpadi ösvényén kezdik meg monoton táncukat. Ahogyan haladnak a fekete színpad eleje, a közönség felé, fehér futószalagjuk újra és újra visszaviszi őket a kezdethez. Újra és újrakezdett, egyre fokozódó ütemű szerelmi táncuk egyre inkább magával ragadja kezdetben ellenálló, közönyös közegüket. A fékevesztett, őrjöngő, agresszív, minden gátat elsöprően energikus, folyamatos mozgás mögött az ismétlődő „utak" során egyre több fáradtság gyülemlik. Talán majd a gyerekeink A felajzottság csúcspontján, a szó szoros értelmében vérzivatarban végigvitt végső tobzódásban megint egy váratlan, meghökkentően didaktikus fordulattal következik el a vég: két kisgyerek, egy lány és egy fiú lép a színpadra, az őrületes szólót, a páratlan erőkifejtést kívánó, önpusztító és másokat kényszeresen követésre ingerlő, mindeneken átgázoló önérvényesítést produkáló pár őket megérintve mintegy rájuk testálja az erőt? Hátha máshogyan élnek majd vele? A fekete-fehér, de egyre több vérszínt mutató Bolero-színpadon Barta Dóra és Mészáros Máté fantasztikus páros szólót produkál. Nehéz mozgáskombinációkban gazdag, elsöprő dinamikájú, elemi erejű, roppant látványos, magával ragadó táncok egyenrangú megjelenítése a hasonló jelzőkkel leírható Ravel-zenének. Az említett szólistákon kívül Markovics Ágnes, Nemes Zsófia, Balkányi Kitty, Aczél Gergő, Gulyás István, Sárközi Attila táncolta a két darab szerepeit. Méltó jubileumi ősbemutató volt. SULYOK ERZSÉBET Elemi erő a Boleróban. Fotó: Schmidt Andrea ISMÉT OTTHON SZEGEDEN Megint felállva ünnepelte a szegedi közönség az együttest az ősbemutató estéjén, szombaton. Legföljebb az nem veszi észre, aki homokban tartja a fejét, hogy az itthoni színházban csak igen ritkán látható Szegedi Kortárs Baletthez az idő előrehaladtával egyre jobban ragaszkodik - alighanem egyre növekvő - tábora. Valószínűleg ezt érzékeli a város új vezetése is, hiszen a csapat 15 éves jubileumi estje alkalmából a szegedi polgármester, Botka László állt ki a színpadra, köszönteni a táncosokat és megcsillantani a reményt. Azt mondta, azon lesznek, hogy mielőbb ismét a Szegedi Nemzeti Színház legyen a társulat teljes értékű otthona. A vásárhelyi Béketelepen virul a Sárga Rózsa Kétszeresen is fiatal a vásárhelyi Béketelepi Olvasókör, részint a város legfiatalabb olvasóköre, részint számos fiatal is a tagjai közé tartozik. Az alig több, mint három éve megalakult, jelenleg nyolcvannégy tagot számláló olvasókör vendégegyütteseket is meghívott dalköre, a Sárga Rózsa műsorára. Vásárhelyt a Belvárosi Olvasókör népdalköre és a Rozmaring Népdalkör képviselte, de a Kübekházi Asszonykórus és a szegedi Rúzsa Sándor Népdalkör szintén a föllépők között szerepelt. Maga az olvasókör - tudtuk meg Radics Rudolfné elnöktől - kertbarátköri előzményekre tekint vissza. - Olvasókörként sokkal több területtel foglalkozhatunk, mint kertbarátkör korszakunkban, és több támogatáshoz is juthatunk. Egyébként is, sokan jelezték: korábbi lakóhelyükön, tanyán is rendszeres olvasókörjárók voltak, és városba kerülésük után sem szeretnének fölhagyni ezzel. Ezek az okok vezettek a kör megalakulásához. Béketelep olvasóköre a csúcsi testvérszervezettel egyazon épületben lakik - ez alighanem a „békés egymás mellett élés csúcsa". Mi mindennel foglalkozik a kör? Mindennel, ami kultúra, hagyomány, jövő. Szüreti mulatságok éppúgy említhetők, mint színdarabok előadása, író-olvasó találkozók rendezése, és így tovább. A legemlékezetesebb alkalmak közé a szüreti, lovas kocsis fölvonulások tartoznak. - Volt eset, mikor tizennégy kocsira sem fért föl mindenki, ők biciklivel követték a menetet - így Radics Rudolfné. Ebből is látható: az olvasókör élénk társas életet él, nyugdíjasklub már a Dunántúlról is érkezett hozzájuk vendégeskedni, ők maguk pedig egy szegedi, hasonló csoport meghívásának tettek eleget. Ifjúsági klubja is van a körnek, vezetését Marton Sarolta látja el - felelősségteljes munkája mellett - kitűnően. A gyerekeket, unokákat a szülők, nagyszülők hozzák el az olvasókörbe, de sokan maguktól is jönnek, és akik jöttek - itt maradnak. Valamit nagyon tud a Béketelepi Olvasókör, ha már kitartanak mellette a fiatalok! F.CS. Egészségmegőrző gumeihoklub alakult Vásárhelyen A hetvennegyedik kiállítással nyitottak Egészségmegőrző gumeihoklub alakult és tartotta első programját a vásárhelyi egykori Mérleggyár első emeleti oktatótermében. Ez alkalommal nyitotta meg Szenténé Kálvai Mária grafikus tárlatát Dömötör János nyugalmazott múzeumigazgató. MUNKATÁRSUNKTÓL A grafikák, toll- és tusrajzok és üvegképek mellett a résztvevők megcsodálhatták a Kolozs megyei Szék faluból származó kézimunkákat, valamint a Garai kerámia karácsonyi hangulatú edényeit. Huszonöt éven keresztül működött a központi rendelőintézetben az az egészségügyi klub, melyhez kötődtem. Három évvel ezelőtt azonban megváltozott a helyzet, így ma már csak a cukorbetegek klubja működik ott. Az igény a régi forma iránt azonban megmaradt, így arra gondoltam, létre kellene hozni valami hasonlót - mondta Faragó Katalin, a klub életre hívója, a Magyarországi Yumeiho Egyesület elnöke. - Adott volt ez az oktatóbázis, és ide követtek az egészségügyi klub tagjai, akik szorgalmazták is a megalakulásunkat, így nekem már csak a karmester szerepe maradt. A klub, melyben az első napon - a hagyományokat is beleértve - a hetvennegyedik kiállítása nyílt meg, folytatja a kulturális munkát. Terveznek baráti esteket, folytatják a gumeihomasszázzsal kapcsolatos egészségügyi munkát, bemutatkoznak a közgyűlés tagjai, de lesz babamasszás, eszperantó foglalkozás, és sok minden más program. A klub januárban választja meg vezetőségét. Naiv festmények az Aranyszigetben Ballószögtől Indiáig Karácsony előtt mindig történik valami a csongrádi Aranysziget Otthonban, ami bensőséges hangulatot teremt a lakók körében. Most a félszázadnál is régibb gyermekkor világa jelenik meg bűbájos képeken. Dulity Tibor festőművész nyitotta meg az Aranysziget Otthonban Élő Idősekért Alapítvány által szervezett tárlatot. Mint mondta: nagy szerencséje Tóth Hanának, hogy nem nagyvárosban, hanem falun, a Kecskeméttől 10-12 kilométerre lévő Ballószögön született 1933-ban és sokáig nem festett, noha szépen rajzolt már iskolásként is. A férje elvesztése okozta megrendülésből kiutat, az élet folytatásához szükséges kapaszkodót az jelentette, hogy elkezdte megfesteni a gyermekkorából rögzült élményeket. Sohasem tanult festeni. Festőnek született. Kifogyhatatlan mesélő kedvvel vall mívesen kidolgozott képein. Művei derűt és harmóniát árasztanak. Dr. Gombkötőné Tóth Ilona 1981 óta fest rendszeresen és 1982 óta nem csak hazai egyéni és csoportos kiállítások gyakori szereplője, hanem külföldön - Norvégiában, Németországban, Japánban, Dániában, Indiában és Franciaországban - is megismerték már a lelkén átszűrt, tiszta világot ábrázoló festményeit. Külhoni elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tagja a Naiv Művészek Nemzetközi Szervezetének. B. GY. GY. A Kecskeméten élő művész, dr. Gombkötőné Tóth Ilona a Szent családot és betlehemezőket ábrázoló képei előtt. Fotó: Bálint Gyula György