Délvilág, 2006. augusztus (62. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-05 / 182. szám

SZOMBAT, 2006. AUGUSZTUS 5. Sokan pályáztak az eddigi legnagyobb, húszmillió forintot érő jackpotra Háborog a kaszinóalvilág A szegedi alvilág nem tudja megemészteni, hogy a Botond Casinóból két hete az orruk elől más vitte ki a 15 hónapja hal­mozódó húszmilliós jackpotot. Városszerte elképesztő történe­tek keringenek a nyerés körül­ményeiről, amit csak erősít, hogy a nyertes azt állítja, nem is játszott, így nem is nyerhetett. MUNKATÁRSUNKTÓL „Nem játszottam, így nem is nyerhettem!" - üzente vissza az a férfi, akiről tényként beszélik a szegedi éjszakai élet szereplői, hogy a Széchenyi téren, a Matu­zsálem étteremben működő Bo­tond Casinóban július 22-én ne­ki fizették ki a város történeté­nek eddigi legnagyobb, 15 hó­napja halmozódó jackpotját, 19 millió 906 ezer 251 forintot. A szegedi kaszinók belső életét és működését jól ismerők azt ál­lítják, hogy a fiatal szegedi férfi öt napon keresztül, keddtől szombatig folyamatosan játszott az úgynevezett nagygépeken. Szerintük másokat nem is en­gedtek a nagyobb nyerési esélye­ket kínáló gépek közelébe. A sze­gedi kaszinóalvilág háborog, tag­jai városszerte azt terjesztik, „le volt játszva", hogy ki nyerheti meg a mintegy húszmillió forin­tot. Amire természetesen ők is pályáztak, hiszen a gépekbe, ahogy fogalmaztak, „mi is szá­­molatlanul hordtuk a pénzt". A szegedi éjszakai életet jól is­merő taxisok is arról beszélnek, hogy a „kivitt" jackpot óta for­tyog a helyi alvilág. Sokan szeret­ték volna megkaparintani a majd húszmillió forintot. Két hét telt el, de néhányan még mindig nem akarják tudomásul venni, hogy az orruk előtt más vitte el az ed­digi legnagyobb nyereményt. Július 22-e óta három jackpo­tot fizettek ki a Széchenyi téri kaszinóban, de egyik sem érte el az egymillió forintot. A második legnagyobb nyereményt - vala­mivel több mint hárommillió fo­rintot - tavaly fizették ki.­­ Hozzám is eljutottak külön­böző mendemondák, tudom is, hogy részben kik terjesztik. Az emberek egy része irigységből, mások rosszindulatból állítanak valótlanságokat - mondta la­punknak készségesen nyilatkoz­va a kaszinó helyét bérbeadó Bo­tond Étterem Kft. ügyvezetője. Gácsér Béla cáfolta, hogy a nyertes, akit ő sem akart meg­nevezni, öt napon keresztül, fo­lyamatosan hat géppel játszott volna. Az ügyvezető megmutat­ta a bővülés előtt álló étterem­ben, illetve kaszinóban, hogy melyek azok a gépek, amelyek­kel a nyertes férfi játszott. El­mondta, a rulett kivételével va­lamennyi géppel meg lehet nyerni a jackpotot. A későbbi nyertes három egymást követő nap játszott egyszerre há­rom-négy géppel.­­ Mivel 15 hónapja halmozó­dott a főnyeremény, már koráb­ban is előfordult, hogy néhányan „rámentek" a jackpotra. Egyéb­ként a gépeket be lehet állítani, hogy mekkora összeg után adja ki a nyereményt. A mintegy húszmillió forint csak Szegeden számít rendkívülinek, a főváros­­­ban még ennél is nagyobb szo­kott lenni a jackpot - tette hozzá Gácsér Béla. „A nyertes három egymást követő nap játszott, egyszerre három-négy géppel" Fotó: Kálnok Csaba A kegyelmi kérvény még a szegedi bíróságon van Az aláírások megérkeztek Sólyom László hivatalába A börtönbüntetésre ítélt szentesi or­vosoknak kegyelmet kérő barátok, szimpatizánsok aláírásai megérkez­tek a köztársasági elnök hivatalába. A Szegedi Városi Bíróság viszont ké­sőbb továbbítja a dr. Geönczeöl Ti­bor és dr. Kovács Ágnes által benyúj­tott kegyelmi kérvényeket az Igaz­ságügyi és Rendészeti Minisztérium­ba. Mint arról lapunkban korábban beszá­moltunk, postára adtak a szentesiek 5689 aláírást a köztársasági elnöknek címezve. A mellékelt levélben arra ké­rik az államfőt, gyakoroljon kegyelmet a jogerősen letöltendő börtönbünte­tésre ítélt dr. Kovács Ágnes volt kór­házigazgató és dr. Geönczeöl Tibor baleseti sebész ügyében. Kovács neve mellett 2695, Geönczeölé­ mellett pe­dig 2994 szignó szerepelt. A különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt elítélt orvosok érdeké­ben született aláírások megérkeztek a Sándor-palotába - erősítette meg Wé­­ber Ferenc. Az államfő szóvivője kér­désünkre válaszolva elmondta: az alá­írások hitelességét nem ellenőrizték. Az érvényben lévő jogszabályok sze­rint a kegyelmi eljárás keretében a ci­vil kezdeményezés semmiféle szem­pontból nem befolyásolja Sólyom Lászlót a döntésében. A két elítélt korábban benyújtotta kegyelmi kérvényét a Szegedi Városi Bírósághoz. A bíróság által kiadott közlemény szerint a kérvény elbírálá­sához szükséges adatokat az elsőfokú hatóságnak kell beszereznie. A két szentesi orvos esetében környezetta­nulmányt készíttet és erkölcsi bizo­nyítványt szerez a városi bíróság. Amint ezek az adatok hiánytalanul megérkeznek Szegedre - várhatóan a jövő hét elején - azokat az összes töb­bi irattal együtt továbbítják az igazság­ügyi és rendészeti miniszterhez, Petré­­tei Józsefhez. A miniszter számára adott a lehetőség, hogy javaslattal, vagy anélkül küldje el az államfőnek a kegyelmi kérvényeket, de mindenkép­pen eljuttatja a Sándor-palotába. A köztársasági elnök aztán mérlegel: ke­gyelme csak akkor válhat érvényessé, ha az igazságügy-miniszter azt ellen­­jegyzi. Szerettük volna, ha az aláírások nagyjából a kegyelmi kérvénnyel egy időben érkeznek meg a köztársasági elnökhöz - fogalmazott Garai Ferenc­­né. Az akció egyik kezdeményezője azt mondta, céljuk elérésében talán mégis segít, hogy a köztársasági el­nöknek tudomása van csaknem hat­ezer támogató kérésről. Mindkét elítélt szabadlábon várja ügye alakulását. Kovács Ágnes szeptem­ber 21-éig haladékot kapott, addig nem kell börtönbe vonulnia. A bíróság orvos szakértőt rendelt ki, akinek meg kell ál­lapítania, hogy Geönczeöl Tibor tényleg életveszélyes egészségi állapotban van-e. Sorsuk tehát véglegesen hetek múlva dőlhet el. B.G. »AKTUÁLIS" Nagylaknál várni kell, Röszkén nem lesz kényszerpihenő Ma és holnap ismét jelentős, akár egy-másfél órás torlódásra is fel kell készülniük azoknak, akik Nagylak­nál szeretnék elhagyni Magyarorszá­got. Röszkén ezzel szemben - az új horgosi átkelő megnyitása miatt - nem várható érdemi kényszerpihenő, pedig ott még nagyobb lesz a for­galom. Míg egy átlagos nyári hétköznapon öt-hat ezer ember lépi át kifelé a ha­tárt Nagylaknál, a hét végén ennek a forgalomnak legalább a duplája várha­tó - mondta el lapunknak a nagylaki határőr-parancsnokság egyik munka­társa, Vízhányó László zászlós. Emiatt akár egy-másfél órás várakozásra is kényszerülhetnek az utazók. Mint ilyenkor általában, a torlódást most is a nyugat-európai országokból - főként Spanyolországból és Olaszországból -­­hazafelé tartó, zömében román ven­dégmunkások okozzák. A nagy forga­lom előszele már pénteken is tapasz­talható volt. Vízhányó László azt ta­nácsolja az érintetteknek, amennyi­ben tehetik, mindenképpen kerüljék ki Nagylakot. Két útirányt is javasolt Románia felé: Kiszombor, illetve Bat­­tonya irányába. Mindkét helyen mini­mális lesz a kényszerpihenő, ha egyál­talán lesz. A röszkei határátkelőn még a nagy­lakinál is komolyabb forgalom várha­tó, torlódás azonban nem valószínű - tudtuk meg Buczkó Andor határrendé­szeti kiemelt főreferenstől. Ennek oka az, hogy a most megnyitott horgosi ál­lomás áteresztőképessége nagy, min­den bizonnyal a várható tizenötezer fős napi forgalom levezetése sem okoz majd gondot, így Buczkó Andor kerü­­lőutat sem javasolt a Szerbiába indu­lóknak - igaz, ezt egyébként sem tette volna, hiszen a másik, tiszaszigeti át­kelő ugyan működik, de éppen átépí­tés alatt áll. SZ. I. M. Nagylakon tízezres forgalom várható Fotó: Schmidt Andrea 3 Határostrom BÁTYI ZOLTÁN rajongó anyukák, síró kisgyerekek, a vitág majd minden nyelvén káromkodó férfiak, valamint köbméterekben mérhető szemét. És persze vámosok, határőrök, akik nem csupán a magyar, hanem az őrület határán is tántorogtak a fáradtságtól. Ilyen életképpel szolgálhatott a magyar sajtó úgy tíz évvel ez­előtt, amikor már megnyílt a világ Kelet-Európában is. Ám a ha­tárkapuk még korántsem készültek fel a turisták, vendégmun­kások, no meg a világgazdaság vérkeringésébe napi huszonnégy órás sefteléssel bekapcsolódó csempészek ostromára. Akkoriban előfordulhatott, hogy egy-egy kamion akár két napot is rostokolt Nagylaknál, s úgy tűnt, Csongrád megyében, hol három határ is ölelkezik, egyszer csak kitehetik a megtelt táblát. Hogy akkoriban pontosan hány millió utas fordult meg a határ­­állomásainkon, talán ki sem deríthető már. Egy biztos: milliós számok röpködtek a levegőben az előbb emlegetett káromkodá­sok mellett. A statisztikák szerint azóta a forgalom csak nőtt, de - legyen bármilyen fenyegető is egy-egy hétvégi utasroham - még csempészett zongorán sem lehetne lejátszani a különbséget. A déli régióban szinte minden határállomás megújult, előbb Nagy­lak, majd Röszke és Kiszombor dülleszthette büszkén a mellét, merthogy uniós normák szerint épített, nagy áteresztő képességű országkaput emeltek határában. Idővel a legális kereskedelemről is több szó esett már, mint a bő szoknyájuk alatt cigarettát csempésző, pörgő nyelvű asszonysá­gokról. És ki emlékszik már a délszláv háború idején, az ENSZ olajembargóját lelkesen éltető benzin- és gázolajfuvarosokra ?Ké­sőbb annak örülhettünk, hogy a megyénk városain, falvain átzú­duló forgalom egy része is sztrádára terelődött, így aki Szerbia felé vágtat, már autópályán teheti. Boldogságunk tehát akár felhőtlen is lehetne. Csak éppen ama bizonyos makói út (is) figyelmeztet: úthálózatunk még messze a tökéletestől. De erről talán éppen a makóiak tudnának legtöbbet mesélni. Merthogy ők érzik, milyen az, amikor egy évben kamio­nok százezrei tapossák az aszfaltot, s milyen, ha a hazafelé tartó, majd a munkahelyükre visszaigyekvő vendégmunkások autói­nak sora kígyózik végig a Maroshoz közel. Hagymaváros polgárait, a környező falvak lakóit tehát kevésbé vigasztalja, mennyit is szépült úgy általában a csongrádi határvi­lág. Boldogítsa hát őket az a remény: ha minden a tervek szerint alakul, aligha kell újabb tíz évet várni, míg egy határról szóló jegy­zetben már a Nagylakot Szegeddel összekötő, új sztrádát is dicsér­hetjük. V­ILÁGSZTÁROK­­VVK.. A DÓM SZÍNPADÁN! augusztus II., 1­­.. 20.­­1 JEGYÉRTEKESITES: Atrium, Karasi u. 9.. T.: 62/541-205 BANKBAN SZIKORA­I János WWW SZEG­EDI SZAB­A­DTE­RI HU

Next