Délvilág, 2010. november (66. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-06 / 258. szám
A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE »NAPRÓL NAPRA MINDIG MÁS A magyar zászló is ott lobog a Cirque du Soleil sátrán, többek közt Bós Gergelynek köszönhetően. Jelenleg a híres társulaton belül a legmagasabb pozícióban lévő magyar artista. Légakrobataként olyan ruganyos, mint a gyík és vezetőedzővé küzdötte fel magát. CIRKUSZMŰVÉSZET RIMÁNYI ZITA___________________ - Az artistának a csúcsot jelenti, ha bekerülhet a Cirque du Soleil társulatába? - Igen, olyan, mint a színésznek, ha a Broadwayre kerül, onnan nincs feljebb. Igaz, nekem még egy lépést jelentett előre, hogy a Cirque du Soleil-nél ar tistából vezetőedző lettem. Ez felér a művészeti vezető szintjével az akrobatikai rész szempontjából és még sokáig folytathatom ezt a munkát, míg a fellépők jellemzően csak harmincöt éves korig maradnak. De a hangomat edzőként sem emelem fel soha, hiszen itt mindenki profi. Már eleve csak olyanokat válogatnak be a társulatba, akik magas szintet elért sportolók, tornászok, gumiasztalon ugrók. Komoly szabályok, órarend szerint dolgozunk. A lényeg a biztonság, mert pici hibából is baleset lehet. - Mi a fő különbség a hagyományos cirkuszok és a Cirque du Soleil között? - Amikor idekerültem, akrobataként már „kész” voltam, viszont az itt szükséges mozgásművészeti részt meg kellett tanulnom, és a színészi eszközök használatát is. Eleinte ez nehéz. Kitartást kíván, hogy az ember a technikára és az előadásmódra egyszerre figyeljen és később is nagy koncentráció kell hozzá. Először nem is értettem, mit akarnak tőlem, amikor olyan feladatot kaptam, hogy „Legyél gyík! Játszd el, hogy gyík vagy!”. Később kiderült, hogy tényleg gyíknak kell lennem, úgy kell kinéznem és megtanultam, hogy ha hirtelen meg kell állni, akkor minden ujjpercem is abban a pillanatban lemerevedjen. A legfőbb különbség az artisták szempontjából a hagyományos cirkuszokhoz képest, hogy minden sokkal kényelmesebb. Nem kell foglalkozni a szervezéssel, nem is kell rá költeni, így arra figyelhetünk minden erőnkkel, hogy a színpadon a legjobban szerepeljünk. Itt a magas színvonalú produkciót szolgálja minden. A szállásunk mindig előkelő helyeken van, az étkezést is megszervezik. Jó a fizetés: míg a lakókocsival utazó cirkuszok a túlélésről szólnak, amit mi keresünk, az nálunk marad. Még gyúrónk is van és szinte kórház utazik velünk. Tíz hét műsor után két hét szabi. Hétfő és kedd szabadnap, szerdán hosszú próbát tartunk, csütörtökön és pénteken előadások előtt rövidebbet és persze a hétvégén is fellépések vannak. Magunkat sminkeljük, ez eleinte három órát vesz igénybe, később már csak feleennyi ideig tart. - Nincs túl nagy ellentét az előadás teremtette álomvilág és a valóság, a produkció káprázatos látványvilága és az artisták kemény munkája között? -A műsor tényleg különleges vlágba repít, az evolúció lába, de a taps azt mutatja, hogy kell ez a közönségnek ahhoz, hogy úgy érezze, „felemelték” a látottak. Abban segítünk, hogy másképp láthassa a valóságot, mint a mindennapokban. Úgy érzem, ez a show különlegesen van összerakva, így teremt teljességet. Valóban komoly munkát végzünk mint artisták, de a háttértechnika révén megteremtett tündérviágban mi is jobban élvezzük a fellépést. Még a furának tűnő jelmezeket is nagyon szeretem, szinte hozzám nőttek. - Nem törpül el ebben a műfajban maga az akrobatamutatvány, annak nehézsége a gyönyörködtetés közepette? - A koreográfia és a zene is úgy épül fel, hogy kiemeli a nehezebb elemeket, olyankor még dobpergés is van, mint a hagyományos cirkuszban. A Saltimbancóban például a nehezebb mutatványok közé tartozik az orosz hinta, aminek egyik végéről kilenc méter magasba lendíti a hintát hajtó ember a társát és az ugrónak egy kis alapterületű szivacsra kell megérkeznie. Ebben vettem részt én is és ennél a résznél biztosítókötelet se használunk, de egyébként a veszélyesebb mutatványoknál igen. Például a trapézosok. A látványhoz szerintem éppúgy hozzájárul a magas színvonalú akrobatikai munka, mint a fény- és hangtechnika, egyik nélkül sem működne a show. A szereplők pedig minden szerepet ismer nek, bárkinek a helyére be tudnak ugrani. - Milyen dicséreteket szokott kapni a nézőktől? - Előfordult, hogy a rajongók feltelefonáltak a hotelportáról a szobámba. Szívesen találkoztam velük, együtt kávéztunk, ebédeltünk. Dél-Amerikában az argentínai és a brazíliai magyarok szeretetéből kaptam bőven, amikor a turné ezekben az országokban járt. Ők is főként a ruganyosságomat dicsérték, azt mondták, hogy a testem úgy mozog, mint a higany. A kezeimmel lazán összevissza kalimpálok. Ez hozzátartozik a produkcióban megformált karakteremhez, mindenkinek megvan ugyanis a sajátja és az improvizálás is nagy hangsúlyt kap annak megformálásában. Ruganyosan, mint a gyík körforgá CÓ SZEMLÉLET Minden fellépőruhát, kiegészítőt, felszerelést vagy eszközt a montreali székhelyen készítenek,mely a város különösen szegény negyedében található. Az épület egy egykori szeméttelepen épült fel, és újrahasznosítva a talaj kipárolgását, energiát is termelnek. Jó kedély és optimizmus” - ez a jelszava a híres Cirque du Soleilnek: az idegek felborzolása helyett színes képekben, a mozgásszínház eszközeivel fest álomvilágot. A Nap Cirkusza egy montreali székhelyű cirkusz, 1984-ben Guy Laliberté és Daniel Gauthier alapította. Nincsenek állatszámai, viszont az akrobaták munkáját más művészetekkel ötvözi. Napjainkban több mint 3000 alkalmazottat foglalkoztat a társulat. Az év minden napján a világ valamely pontján éppen előadást tart a Cirque du Soleil. Alapítói új műfajt teremtettek és a megszokottól eltérő körülményeket az artistáknak. A művészek náluk a hónapokig tartó turnékra vihetik magukkal feleségüket, gyermekeiket. Ellátásukat, tanításukat a Cirque vállalja és az artistáknak teljes biztosítást nyújt. A jelmezeket, a felszereléseket a montreali székhelyen készítik, amely a város szegénynegyedében található. A Cirque du Soleil zenéi nem hasonlítanak a hagyományos cirkuszban megszokott dallamvilághoz. Legalább annyira elbűvölők, andalítók, mint dinamikusak. Zenéi közé tartozik René Dupéré Alegria című dala, amelyre magyar szöveget írt Geszti Péter, és Oláh Ibolya adta elő Magyarország címmel. A Nap Cirkusza TURNÉK Saltimbanco, Alegria, Quidam, Drakion, Varekai és legutóbb Corteo. Az állandó előadások: Mystere (Las Vegas), Ő (Las Vegas), La Nouba (Orlando), Zumanity (Las Vegas), Kä (Las Vegas). Hétfő Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Kedd Gyógyír Szerda Légyott Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár Szieszta Névjegy: Bós Gergely szülei sportolók, édesapja kerékpározott, édesanyja kézilabdázott és fiuk talán más gyermekeknél jobban élvezte kiskorában a játszótéren a mászókázást. Amikor a továbbtanuláson gondolkodott, egy hirdetésben olvasott a budapesti Artistaképző Intézet felvételijéről. Úgy vélte, „ez neki jó lesz”. Okleveles művészként végzett az intézetben és tanfolyamtársaival együtt járta a világot közös produkciójukkal. Az ugrócsoporttal több nemzetközi díjat is kapott. Később négyen alakítottak együttest és 2004-ben a Halálkerék című mutatványukkal Magyarországon, a Fővárosi Nagycirkuszban megrendezett nemzetközi fesztiválon a „Rendkívüli” díjat nyerték el. Itt látta Gergőt a Cirque du Soleil tehetségkutatója és meghívta a társulat kanadai központjába válogatójukra. Erre sem lehet önként jelentkezni, csak meghívás alapján, mégis az egész napos feladatsor teljesítése után 30-ból 6 embert vettek csak fel. A magyar fiatalnak ez sikerült, megkezdődött számára Montrealban a 4 hónapos edzőtábor. Ma már a Saltimbanco című produkció artistavezetője. A 31 éves fiatal tanítja be a számokat, edzi az artistákat. Pár hónapja még minden előadáson fellépett és ha kell, most is bármelyik előadáson színpadra áll. Felesége is magyar és szintén a Saltimbancóhoz tartozik: a jelmezekkel foglalkozik a varrodában. A Cirque du Soleil-hez Gergely tudomása szerint féltucatnyi magyar tartozik, más produkcióikban szerepelnek, többek közt Las Vegasban. SZALTÓ A SZÍNPADRA A Saltimbanco a Cirque du Soleil legrégebben futó és egyik legfőbb show-ja, premierje 1992-ben volt. A társulat meghatározása szerint az élet ünneplése, amelynek jelenleg futó verzióját kifejezetten a nagy arénák technikai lehetőségeit kihasználva alkották meg. A vihar és a szélcsend az erő és a költészet között a Saltimbanco egy jelképes utazásra viszi nézőit egy város szívébe. Álomvilágba repít, egy kitalált helyre, ahol a változatosság ad reményt. A családokról és a társaságokról, az utcák nyüzsgéséről és a felhőkarcolók magas tornyairól szól. A produkció címe az olasz „saltare in banco” kifejezésből ered, amely annyit tesz: ■ ugrás a színpadra. Az új Saltimbanco-turné az elmúlt 3 évben több mint 100 városba jutott el. Az előadás egy óriási, több mint 700 négyzetméteres, félköríves színpadon játszódik és az aréna teljes magasságát bejátsszák légtornászai, rúdakrobatái és zsonglőrei.