Délvilág, 2013. május (69. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-02 / 101. szám
2013. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK Adóemeléssel drágult az autógáz SZEGED FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A kormány két lépésben, kétszer 50 százalékkal emelte az autógáz jövedéki adóját, így május elsejétől 16 forinttal drágult az LPG. Az adóemeléssel Szegeden egy liter autógázért 248-273 forintot kérnek. A kormány indoklása szerint „az adómérték-emelés olyan termékekhez kötődik, amelyek fogyasztása fokozott egészségkockázatot jelent, azaz a törvényjavaslat egyfelől az egészségügy számára többletforrást teremt, másfelől pedig a növekvő árak miatti fogyasztáscsökkenés révén enyhülhet az Még Ausztriában is olcsóbb Talán meg sem lepődünk, hogy tőlünk nyugatra a magasabb életszínvonallal olcsóbb üzemanyag is párosul Ausztriában - 300 forintos euróárfolyammal számolva - 254 forint egy liter autógáz, míg a szlovákoknál 219. Európa leggazdagabb országában, Luxemburgban mindössze 174 forintnyi eurót kell a kasszánál hagyni egy liter LPG-ért, Romániában pedig 216 forint az autógáz literje, egészségügyi ellátórendszer leterheltsége”. Ugyanakkor szakmai szervezetek megjegyzik, az LPG az egyik legkörnyezetbarátabb, nagy tömegek számára elérhető alternatív üzemanyag - és közel 130 forinttal olcsóbb, mint a benzin. A tartósan 400 forint feletti benzinár sokakat az autógáz felé terelt. Mivel az átalakítás autótípustól függően 170-250 ezer forintba kerül, egy autógázos beszereléssel foglalkozó cégnél úgy vélték, az adóemelés a megtérülést a jelenlegi, átlagosan 20 ezer kilométerről nagyjából 38 ezer kilométerre növeli. Az autósok többségének már elveheti a kedvét a beruházástól, véget vethet az elmúlt hónapokban tapasztalható fellendülésnek. Érdekesség, hogy az autógázt számos nyugat-európai országban éppen kisebb egészségkárosító hatása miatt részesítik pozitív megkülönböztetésben. Franciaországban 2000 euró - mintegy 600 ezer forint - adókedvezményt kap, aki átalakítja autóját, Németországban 2018-ig államilag garantálják a kedvezményes tankolást. Fokozott egészségkockázatot jelent a kormány szerint. A szakma máshogy látja. FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA Parragh László: Nagyon közel voltunk már a falhoz A felsőoktatással és a szakképzéssel kapcsolatos változtatásokat nem a kamara kényszeríti ki, hanem az élet - vallja Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki nemrégiben előadást tartott a köztestület megyei beszámoló küldöttgyűlésén. SZEGED BAKOS ANDRÁS_____________ - Az önkormányzatok nem értenek a gazdaságfejlesztéshez - mondta ön. Ám amikor a megyei önkormányzat kikérte a vállalkozók véleményét az új fejlesztési terv készítésekor, kevesen válaszoltak. Biztos, hogy 2014-től ésszerűbben fogjuk felhasználni az uniós forrásokat? Márpedig a kamara tagjait leginkább most az uniós források ügye érdekli. 2004 és 2008 között a magyar gazdaságban érdemes volt beruházni, nőtt a kereslet. Most más a helyzet. Az lenne a természetes, hogy ha például Magyarország kötelező pénztárgépcserére készül, első lépésben az állam a hazai pénztárgépgyártó cégeknek adna olyan forrásokat, amelyekből kapacitásukat fejleszthetik. Ha lakás-felújítási program indul, előtte célszerű helyzetbe hozni a hazai szigetelőanyag-, festék-, csap- és csempegyártást, hogy rá tudjon mozdulni a programra. Különben nem saját termelési kapacitásainkat indítjuk be, hanem importot generálunk, így érdemes programot írni, és megindul a gazdaság, a cégek adót fizetnek, abból épülhet uszoda. Nálunk a fordítottja történt: megépítettük az uszodát, és most nincs az önkormányzatnak pénze a fűtésére, mert nincs adóbevétele. Ezt a legfelső kormányzati szinten belátta a politika, de a végrehajtó hatalom - és a pályázati tanácsadók, bankok - egy része abban érdekelt, hogy a régi struktúra maradjon fenn. - A mostani felsőoktatás a kamara szerint „szétfolyik”. Biztos lehet benne, az egyetemeken is tudnak ilyeneket mondani az önök felsőoktatást átalakító elképzeléseiről. Ki fogja feloldani a kölcsönös bizalmatlanságot? - Hiszek abban, hogy az embereket az érdekeik mozgatják. A korábbi irányelv alapján növelték a felsőoktatásban részt vevők számát, és mivel mérnököt képezni drágább, mint történelemtanárt, a lehető legolcsóbb képzési típusokat vitték az intézmények. A rendszerváltás után az egyetemista korosztályhoz hozzájöttek azok a fiatalok, középkorúak, akik még diplomát akartak szerezni. A 2000-es évektől ezért komoly infrastruktúra-bővítés indult, uniós pénzből, szinte minden intézményben. Nem vonom kétségbe, hogy ez jó szándékkal történt, de látni lehetett, hogy a hallgató-utánpótlás nem lesz mindig olyan bőséges. Most eljött az igazság órája, egyes főiskolákon drasztikusan csökken a jelentkezők száma. A változtatást nem a kamara kényszeríti ki, hanem az élet. A politikának kezdenie kell valamit a felesleges kapacitással, amit nehéz átcsoportosítani, mert ugyanez jellemző a szakképzésre is. Egy blog arra figyelmeztet, hogy hiányszakmák nem csak azért léteznek, mert azokra nem képeznek elég fiatalt. Azért is, mert a végzettek az állásajánlatok láttán inkább másfelé indulnak. Mi a garancia arra, hogy az önök által szorgalmazott átalakítással jobb lett a szakképzés? - Nincs garancia, de úgy nem maradhatott, hogy 100 beiratkozott gyerekből 33 lemorzsolódott menet közben, és csak a végzettek fele tudott elhelyezkedni valahogy. Blogot azért nem olvasok, mert olyat csak elégedetlen emberek írnak. Tény, hogy a szakképző intézetek az első két évben a gyerekek lemaradását pótolták a közismereti tárgyakban. Most, hogy több szakmai képzés lesz, kevesebb közismereti tárgyat tanító pedagógusra és több szakmat oktatóra lesz szükség. Egzisztenciák sérülnek, sok ember életébe belenyúltunk, de úgy nem mehetett tovább, ahogyan eddig, fejjel neki a falnak. Nagyon közel voltunk már a falhoz. Parragh László szerint sok ember életébe belenyúltak, de úgy nem mehetett tm/áhh -3hr*/TW-hr* • AKTUÁLIS 3 Májusi imádságok * 5RFI FERENC orfi@delmagyar.hu A munka ünnepére hangolva pár nappal ezelőtt a jaki templom előtt Orbán Viktor Szent Benedek híres mottóját idézte, „Ora et labora”, azaz imádkozz és dolgozz a magas labdát azért is adhatta fel magának a miniszterelnök, hogy azt elegánsan levéve kapura lőhessen egész Európának és a kétharmad előtti Magyarországnak is, amelynek vissza kell találnia az imádság és a munka hagyományához. Szép gondolat, kár, hogy sántít több lábra is. Először is, Szent Benedek a reguláit a szerzetesekhez intézte, felfogása szerint ugyanis a szerzetesi életnek az ima mellett része a munka is, a föld megművelése a Teremtő szándéka szerint. Másrészt rendkívül hamis azt a látszatot kelteni, mintha a vén kontinens tényleg Szent Benedek regulái szerinti élte volna vitági életét az elmúlt évszázadokban, az imádság és a munka harmóniájában. Istenkáromlás lenne idilli világnak beállítani akár a középkor jobbágyvilágát, akár a korai kapitalizmus embertelen munkakörülményeit, gyermekmunkáját csak azért, mert mennyiségre talán többet imádkoztak és dolgoztak az emberek, mint manapság. Ha már mindenképpen imádkoztatni akar a miniszterelnök, akkor Szent Benedekhez illő alázattal azt kellett volna javasolnia, hogy: imádkozz, hogy legyen munkád, imádkozz, hogy legyen értelmes munkád, imádkozz, hogy a munkádból meg is tudjál élni! Egyébként pedig a havi 28, 37, legjobb esetben 49 ezer forintos közfoglalkoztatás és általános munkavállalói létbizonytalanság mellett inkább ne beszéljünk imádkozásról - magánszféránknak legalább ezt a részét hagyják békében a politikusok! Visszatérve a földre, Szent Benedektől igen távol kerülve, pártunk és kormányunk már leverte az új cölöpöket, a melósnak kuss, a panelprolinak (mily szép kövérlászlói zsoltáros!) meg pláne! Az új munka törvénykönyvét úgy nyomták le az emberek torkán, mint tömőlibának a kukoricát. Morogtak a szakszervezetek, mint a bundáskutya, de tétlenül nézték végig, hogyan sodródnak a munkavállalók - érdekvédelmi szervezeteikkel együtt - egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe. Munkaadójuk, élén az állammal, akkorát rúghat beléjük bármikor, amekkorát csak akar. Az ünnep előtt rózsaszín adatok jöttek arról, hogy nőtt a foglalkoztatottak száma az első negyedévben a tavalyi hasonló időszakhoz képest (ami persze elsősorban a közfoglalkoztatásnak köszönhető). Mondhatnánk - mondják is -, hogy hurrá, ha nem tudnánk, hogy közben a munkanélküliségi ráta az elmúlt 15 esztendőben csak egyszer - 2010 tavaszán - látott magasságra, 11,8 százalékra ugrott. Pedig az utóbbi pár évben százezrek hagyták el az országot, ami csak javított a munkaügyi statisztikán. Nem kétséges, az egymillió munkahely ígérete nem több, mint kipukkant lufik gumirongya a majálison. De van helyette rezsicsökkentés - ha már a kötelező választási regisztrációval nem sikerült kizsűrizni a melósok jó részét -, s ha így megy, lesz még kenyér-, sörmeg virsliárcsökkentés is. Most kezdődik csak az igazi majális, kérdés, kitart-e a jövő évi választásokig. ff Az egymillió munkahely ígérete nem több, mint kipukkant lufik gumirongya a majálison. Díj az EDF DÉMÁSZ-nak CSONGRÁD megye. Idén is az EDF DÉMÁSZ lett a leginkább fogyasztóbarát szolgáltató: a Magyar Energiafogyasztók Szövetsége a szegedi székhelyű részvénytársaságnak ítélte oda az Energiafogyasztók Díját 2012-es tevékenysége alapján. Az elmúlt 17 évben 13. alkalommal kapták meg az elismerést. Ezt úgynevezett felhasználói elégedettségi vizsgálat előzi meg, amely a Magyar Energia Hivatal előírásai alapján zajlik. Kiderült: az EDF DÉMÁSZ lakossági és kisüzleti ügyfelei az országos átlagnál jóval elégedettebbek, pozitívnak tartják például, hogy a számlák érthetők, és az ügyfélszolgálat jól kezeli a panaszokat. Lipóti Pékség Köszönjük a bizalmat! Folytatódik a „Wellnesshétvége” nyereményjátékunk, részletek a Széchenyi téri üzletünkben. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat! • Szeged, Széchenyi tér 16.