Délvilág, 2013. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-02 / 101. szám

2013. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK Adóemeléssel drágult az autógáz SZEGED FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A kormány két lépésben, két­szer 50 százalékkal emelte az autógáz jövedéki adóját, így május elsejétől 16 forinttal drá­gult az LPG. Az adóemeléssel Szegeden egy liter autógázért 248-273 forintot kérnek. A kor­mány indoklása szerint „az adómérték-emelés olyan ter­mékekhez kötődik, amelyek fo­gyasztása fokozott egészség­kockázatot jelent, azaz a tör­vényjavaslat egyfelől az egész­ségügy számára többletforrást teremt, másfelől pedig a növek­vő árak miatti fogyasztáscsök­kenés révén enyhülhet az Még Ausztriában is olcsóbb Talán meg sem lepődünk, hogy tőlünk nyugatra a magasabb élet­­színvonallal olcsóbb üzemanyag is párosul Ausztriában - 300 fo­rintos euróárfolyammal számolva - 254 forint egy liter autógáz, míg a szlovákoknál 219. Európa leg­gazdagabb országában, Luxem­burgban mindössze 174 forintnyi eurót kell a kasszánál hagyni egy liter LPG-ért, Romániában pedig 216 forint az autógáz literje, egészségügyi ellátórendszer le­terheltsége”. Ugyanakkor szak­mai szervezetek megjegyzik, az LPG az egyik legkörnyezetbará­­tabb, nagy tömegek számára el­érhető alternatív üzemanyag - és közel 130 forinttal olcsóbb, mint a benzin. A tartósan 400 forint feletti benzinár sokakat az autógáz fe­lé terelt. Mivel az átalakítás autótípustól függően 170-250 ezer forintba kerül, egy autógá­zos beszereléssel foglalkozó cégnél úgy vélték, az adóeme­lés a megtérülést a jelenlegi, át­lagosan 20 ezer kilométerről nagyjából 38 ezer kilométerre növeli. Az autósok többségének már elveheti a kedvét a beruhá­zástól, véget vethet az elmúlt hónapokban tapasztalható fel­lendülésnek. Érdekesség, hogy az autó­gázt számos nyugat-európai or­szágban éppen kisebb egész­ségkárosító hatása miatt része­sítik pozitív megkülönböztetés­ben. Franciaországban 2000 euró - mintegy 600 ezer forint - adókedvezményt kap, aki át­alakítja autóját, Németország­ban 2018-ig államilag garantál­ják a kedvezményes tankolást. Fokozott egészségkockázatot jelent­­ a kormány szerint. A szakma máshogy látja. FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA Parragh László: Nagyon közel voltunk már a falhoz A felsőoktatással és a szakkép­zéssel kapcsolatos változtatáso­kat nem a kamara kényszeríti ki, hanem az élet - vallja Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki nem­régiben előadást tartott a köz­testület megyei beszámoló kül­döttgyűlésén. SZEGED BAKOS ANDRÁS_____________ - Az önkormányzatok nem érte­nek a gazdaságfejlesztéshez - mondta ön. Ám amikor a megyei önkormányzat kikérte a vállalko­zók véleményét az új fejlesztési terv készítésekor, kevesen vála­szoltak. Biztos, hogy 2014-től ésszerűbben fogjuk felhasználni az uniós forrásokat?­­ Márpedig a kamara tagja­it leginkább most az uniós for­rások ügye érdekli. 2004 és 2008 között a magyar gazda­ságban érdemes volt beruház­ni, nőtt a kereslet. Most más a helyzet. Az lenne a természe­tes, hogy ha például Magyar­­ország kötelező pénztárgép­cserére készül, első lépésben az állam a hazai pénztárgép­gyártó cégeknek adna olyan forrásokat, amelyekből kapa­citásukat fejleszthetik. Ha la­kás-felújítási program indul, előtte célszerű helyzetbe hoz­ni a hazai szigetelőanyag-, festék-, csap- és csempegyár­­tást, hogy rá tudjon mozdulni a programra. Különben nem s­aját termelési kapacitásain­kat indítjuk be, hanem impor­tot generálunk, így érdemes programot írni, és megindul a gazdaság, a cégek adót fizet­nek, abból épülhet uszoda. Nálunk a fordítottja történt: megépítettük az uszodát, és most nincs az önkormányzat­nak pénze a fűtésére, mert nincs adóbevétele. Ezt a leg­felső kormányzati szinten be­látta a politika, de a végrehaj­tó hatalom - és a pályázati ta­nácsadók, bankok - egy része abban érdekelt, hogy a régi struktúra maradjon fenn. - A mostani felsőoktatás a ka­mara szerint „szétfolyik”. Biztos lehet benne, az egyetemeken is tudnak ilyeneket mondani az önök felsőoktatást átalakító el­képzeléseiről. Ki fogja feloldani a kölcsönös bizalmatlanságot? - Hiszek abban, hogy az embereket az érdekeik moz­gatják. A korábbi irányelv alapján növelték a felsőokta­tásban részt vevők számát, és mivel mérnököt képezni drá­gább, mint történelemtanárt, a lehető legolcsóbb képzési tí­pusokat vitték az intézmé­nyek. A rendszerváltás után az egyetemista korosztályhoz hozzájöttek azok a fiatalok, középkorúak, akik még diplo­mát akartak szerezni. A 2000-es évektől ezért komoly infrastruktúra-bővítés indult, uniós pénzből, szinte minden intézményben. Nem vonom kétségbe, hogy ez jó szándék­kal történt, de látni lehetett, hogy a hallgató-utánpótlás nem lesz mindig olyan bősé­ges. Most eljött az igazság órá­ja, egyes főiskolákon draszti­kusan csökken a jelentkezők száma. A változtatást nem a kamara kényszeríti ki, hanem az élet. A politikának­­ kezde­nie kell valamit a felesleges kapacitással, amit nehéz át­csoportosítani, mert ugyanez jellemző a szakképzésre is.­­ Egy blog arra figyelmeztet, hogy hiányszakmák nem csak azért lé­teznek, mert azokra nem képez­nek elég fiatalt. Azért is, mert a végzettek az állásajánlatok láttán inkább másfelé indulnak. Mi a ga­rancia arra, hogy az önök által szorgalmazott átalakítással jobb lett a szakképzés? - Nincs garancia, de úgy nem maradhatott, hogy 100 be­iratkozott gyerekből 33 lemor­zsolódott menet közben, és csak a végzettek fele tudott el­helyezkedni valahogy. Blogot azért nem olvasok, mert olyat csak elégedetlen emberek ír­nak. Tény, hogy a szakképző intézetek az első két évben a gyerekek lemaradását pótolták a közismereti tárgyakban. Most, hogy több szakmai kép­zés lesz, kevesebb közismereti tárgyat tanító pedagógusra és több szakmat oktatóra lesz szükség. Egzisztenciák sérül­nek, sok ember életébe bele­nyúltunk, de úgy nem mehe­tett tovább, ahogyan eddig, fej­jel neki a falnak. Nagyon közel voltunk már a falhoz. Parragh László szerint sok ember életébe belenyúltak, de úgy nem me­hetett tm/áhh -3hr*/TW-hr* • AKTUÁLIS 3 Májusi imádságok * 5RFI FERENC orfi@delmagyar.hu A munka ünnepére hangolva pár nappal ezelőtt a jaki templom előtt Orbán Viktor Szent Benedek híres mottóját idézte, „Ora et labora”, azaz imádkozz és dolgozz­­ a ma­gas labdát azért is adhatta fel magának a miniszterelnök, hogy azt elegánsan levéve kapura lőhessen egész Euró­pának és a kétharmad előtti Magyarországnak is, amely­nek vissza kell találnia az imádság és a munka hagyomá­nyához. Szép gondolat, kár, hogy sántít több lábra is. Először is, Szent Benedek a reguláit a szerzetesekhez intézte, felfogása szerint ugyanis a szerzetesi életnek az ima mellett része a munka is, a föld megművelése a Te­remtő szándéka szerint. Másrészt rendkívül hamis azt a látszatot kelteni, mint­ha a vén kontinens tényleg Szent Benedek regulái szerinti élte volna vitági életét az elmúlt évszázadok­ban, az imádság és a munka harmóniájá­ban. Istenkáromlás lenne idilli világnak beállítani akár a középkor jobbágyvilágát, akár a korai kapitalizmus embertelen munkakörülményeit, gyermek­­munkáját csak azért, mert mennyiségre talán többet imádkoztak és dolgoztak az emberek, mint manapság. Ha már mindenképpen imádkoztatni akar a miniszterelnök, akkor Szent Benedekhez illő alázattal azt kellett volna ja­vasolnia, hogy: imádkozz, hogy legyen munkád, imád­kozz, hogy legyen értelmes munkád, imádkozz, hogy a munkádból meg is tudjál élni! Egyébként pedig a havi 28, 37, legjobb esetben 49 ezer forintos közfoglalkoztatás és általános munkavállalói létbizonytalanság mellett in­kább ne beszéljünk imádkozásról - magánszféránknak legalább ezt a részét hagyják békében a politikusok! Visszatérve a földre, Szent Benedektől igen távol ke­rülve, pártunk és kormányunk már leverte az új cölöpö­ket, a melósnak kuss, a panelprolinak (mily szép kövér­­lászlói zsoltáros!) meg pláne! Az új munka törvényköny­vét úgy nyomták le az emberek torkán, mint tömőlibának a kukoricát. Morogtak a szakszervezetek, mint a bundás­­kutya, de tétlenül nézték végig, hogyan sodródnak a munkavállalók - érdekvédelmi szervezeteikkel együtt - egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe. Munkaadójuk, élén az állammal, akkorát rúghat beléjük bármikor, amekko­rát csak akar. Az ünnep előtt rózsaszín adatok jöttek arról, hogy nőtt a foglalkoztatottak száma az első negyedévben a tavalyi hasonló időszakhoz képest (ami persze elsősorban a köz­foglalkoztatásnak köszönhető). Mondhatnánk - mond­ják is -, hogy hurrá, ha nem tudnánk, hogy közben a munkanélküliségi ráta az elmúlt 15 esztendőben csak egyszer - 2010 tavaszán - látott magasságra, 11,8 száza­lékra ugrott. Pedig az utóbbi pár évben százezrek hagyták el az országot, ami csak javított a munkaügyi statisztikán. Nem kétséges, az egymillió munkahely ígérete nem több, mint kipukkant lufik gumirongya a majálison. De van helyette rezsicsökkentés - ha már a kötelező választási regisztrációval nem sikerült kizsűrizni a me­lósok jó részét -, s ha így megy, lesz még kenyér-, sör­­meg virsliárcsökkentés is. Most kezdődik csak az igazi majális, kérdés, kitart-e a jövő évi választásokig. ff Az egymillió munkahely ígérete nem több, mint kipukkant lufik gumirongya a majálison. Díj az EDF DÉMÁSZ-nak CSONGRÁD megye. Idén is az EDF DÉMÁSZ lett a leginkább fo­gyasztóbarát szolgáltató: a Ma­gyar Energiafogyasztók Szövet­sége a szegedi székhelyű rész­vénytársaságnak ítélte oda az Energiafogyasztók Díját 2012-es tevékenysége alapján. Az elmúlt 17 évben 13. alkalommal kapták meg az elismerést. Ezt úgyneve­zett felhasználói elégedettségi vizsgálat előzi meg, amely a Ma­gyar Energia Hivatal előírásai alapján zajlik. Kiderült: az EDF DÉMÁSZ lakossági és kisüzleti ügyfelei az országos átlagnál jó­val elégedettebbek, pozitívnak tartják például, hogy a számlák érthetők, és az ügyfélszolgálat jól kezeli a panaszokat. Lipóti Pékség Köszönjük a bizalmat! Folytatódik a „Wellnesshétvége” nyereményjátékunk, részletek a Széchenyi téri üzletünkben. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat! • Szeged, Széchenyi tér 16.

Next