Demokrácia, 1947. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-26 / 4. szám

Színház, mózi, ridió műsorai alléMer forint Ara: 1947 JAGUAR 26 VI. ÉVF. 4. SZÁM Zűrzavar a magyar külkeres­kedelemben A P®$Imaniezl8y-§$giNo­ ®sság f fesntasztikus regénye Valóságos szabadrablás folyik a Szabadsághegyen A NYOLCADIK EMBER Az ügyvédek a mentelmi jog je­lentőségét fejtegették, a paraszt-kép­viselők, akikre jobbról-balról annyi hivatkozás történt ezekben a nehéz napokban, szájról-szájra adták egy­másnak a követelést hogy a 8 kö­zül egyiket a fiatal baranyai parasz­tot, aki közöttük ült és maga elé me­redve hallgatta a vitatkozást, ne ad­ják ki a nyomozó hatóságok rendel­kezésére. Azután ennek a mentelmi jogát is felfüggesztették, előbb azon­ban beszéltek , róla a pártértekezle­ten és meghallgatták az érdekeltet, amint ártatlanságát hangoztatta és mondta, hogy semmi köze sincs az összeesküvéshez, a részesek nem ba­rátai, hanem ellenségei voltak, nem tudja, miért vették gyanúba őt is, de pártjának és barátainak nem akar nehézségeket okozni, ezért maga kéri mentelmi joga felfüggesztését Nagyjában ezt mondta el később a nemzetgyűlés üléstermében is, ahol csendben meghallgatták, azután a kisgazdapártiak megtapsolták és tap­solt neki a szociáldemokrata párt nagy mártírjának özvegye is. Nem az összeesküvési ügy gyanúsítottjá­nak, hanem az egyszerű embernek és egyszerű szavainak. Az ügy szo­cialista előadója megköszönte a kép­viselő lemondását, megmondta, hogy ennek a nyolcadiknak az ügye való­ban egészen más, mint a vele együtt emlegetett hété. A belügyminiszter maga is elis­merte, hogy ennek az embernek az ügye egészen más, mint a többié s hogy az ellene felhozott tanúvallo­mások nem lehetnek perdöntőek egy főbenjáró ügyben. Parasztok és nem­parasztok mentek a miniszterhez és ígérte nekik, hogy ezt a nyolcadikat nem is fogatja le rendőrségével, csak akkor, ha később súlyos bizonyíté­kok merülnek fel ellene. Egy men­telmi ügy ily módon politikai ese­ménnyé nőtt s helyes, ha jelentősé­gét és visszhangját kellőképpen ér­tékeli mindenki, aki politizál, végre­hajtó vagy ítélkező hatalmat gya­korol. A személy itt nem számít s még az sem számítana, ha az érdekeltnek a maga ártatlanságáról tett nyilvános vallomását valami későbbi esemény gyengítené vagy megdöntené. Ebben az esetben a gyanú túlzásaival szem­ben tiltakozott a nemzetgyűlés „köz­véleményének“ túlnyomó része. Nyolc képviselő sorsáról ítélkeztek. Egyetlen szó nem hangzott a bűnösök ment­ségére. A két ellenzéki felszólalóban a jogászi lelkiismeretesség szólalt meg, amit túlbecsülni nem szükséges, de lebecsülni sem szabad s még ke­vésbé volna helyes elnémítani a ma­gyar törvényhozásban. Más kérdés, hogy a jogászok elvi nyilatkozatait milyen mértékben lehet figyelembe venni forradalmi időkben és olyan forradalmi helyzetekben, amiket pél­dául egy leleplezett bűnös államelle­nes összeesküvés is teremteni tud egy nemzet életében. Különben az egész nemzetgyűlés eggyé forrott az ösz­­szeesküvés elítélésében, a demokrá­cia és a köztársaság védelmének el­szántságában. Ha a nyomozásra, letartóztatásra és a bírói eljárásra kikért hét kép­viselő mellett nincs ott a nyolcadik, valószínűleg teljesen egyhangú sza­vazással vonta volna meg a nemzet­­gyűlés gyanúba és a bemutatott bi­­zonyítékok szerint súlyos bűnbe ke­veredett tagjaitól a mentelmi jog vé­delmét , nyolcadik ember esete megzavarta az összhangot. Nemcsak a kisgazdapártiak, nemcsak a polgári ellenzék, nemcsak a parasztpárt és a pártonkívüliek ellenezték a fiatal pa­­rasztképviselő mentelmi ügyének a többiekével azonos elbírálását, ha­nem szociáldemokraták is. A képvi­selőnő, aki tapsolt az ülésteremben, mikor a vádlott, önként lemondott mentelmi jogáról, az előadó, akit a képviselő nyilatkozat­ tétele újabb fel­szólalásra és szavakba öntött barát­ságos elismerésre késztetett s azok a szocialista mentelmi bizottsági tagok, akik az egyszer már meghozott ha­­tározat revíziójára is hajlandóságot mutattak, s csak a másik munkás­párt óhajára maradtak meg végül is az eredeti döntés mellett. Tulajdon­képpen a belügyminiszter is a kép­viselő mellé állt,a­mikor a hozzá in­tézett kérdésekre megmondta min­denkinek, hogy ennek az embernek a letartóztatására a kérdés eldöntésének időpontjáig valóban nincsenek meg a szükséges bizonyítékok. A nyolcadik ember, személyétől teljesen függetlenül, jelképes jelentő­séget kapott, minthogy megzavarta a a nemzetgyűlés összhangját egy ügy­ben, amelynek elbírálásában és meg­ítélésében különben teljes volt az egyetértés. Ezért természetesen nem öt, hanem azokat terheli a felelősség, akik a másik hét mellé, velük egy sorba állították és a felette ítélkező háromszáz képviselő közül kétszázöt­venben lelkiismereti konfliktust éb­resztettek. Jó politikusok és jó rend­őrök is elkövethetnek hibákat, de csak akkor maradnak jó politikusok és jó rendőrök, ha saját hibáikból is tanulnak és többé nem ismétlik meg azokat. Ez a megállapítás a belügy­miniszterre is vonatkozik. Hibát kö­vetne el, ha elnézése, közegeinek túl­buzgósága folytán ebben az összees­­küvési ügyben, amelyet minden jó magyarnak, a demokrácia minden be­csületes hívének el kell ítélnie, a bű­nösökkel egyvonalban általában el­szaporodnának a „nyolcadik embe­rek“. Akiket komoly bizonyítékok nélkül bűnösnek neveznek, vagy egy­szerűen „megmártogatnak“ a gyanú­ban. A mastvai köztársaságnak ez az első nagy pere a demokrácia ellen­ségeivel szemben. Az erélyes és okos nyomozás sikerével legalább egyen­rangú politikai jelentősége van an­nak, hogy a perben egységes közvé­lemény álljon az ítélőbírák mögöt. Ennek pedig legfontosabb előfelté­tele, hogy kérlelhetetlenek legyein­k a bűnösökkel szemben, de senki el­len sem emelték fel még a gyanúsítás szavát sem, akinek vétkességét a nemzet előtt lehetetlen volna bebizo­nyítani. Legyünk óvatosak. A de­mokráciáért. Milyen lesz a korrupcióelleni A Kisgazda Párt korrupcióellenes törvényjavaslatának ismeretlen részletei : A közigazgatás reorganizálása, Közigazgatástudományi Intézet felállítása, a korrupciógyanús pozíciók átszervezése A közélet tisztulásának, a demokrácia megerő­södésének jele az a nagyszabású mozgalom, ame­lyet elsőnek a Kisgazda Párt indított meg a kor­rupció ellen. Az ország köztisztviselőtársadalmá­nak balkanizálódása ellen indított harcot a koa­líció minden pártja magáévá teszi. Véget kíván­nak vetni a suttogásoknak, annak, hogy lel­kiis­meretlen elemek kezében szabott ára legyen egyes engedélyeknek. De elejét kívánják venni annak a korrupciós jelenségnek­ is, amelyről legutóbb szá­molt be a sajtó: csinos asszonyok iparágszerűen űzött kijárási manővereinek. El kell tűnnie az in­flációs korszellemnek. Aki­ sokat akar keresni, hagyja ott a közalkalmazotti pályát A korrupciós szellemnek el kell tűnnie a közhivatalokból, végzi, államügyészi jogkörrel. E célból államügyészséget, rendőrséget igénybevehet, de eljárhat a hozzá be­osztott rendőri közegek útján is. A Bizottság a vizsgálati adatok alapján utasíthatja saját ügyészét, hogy emeljen vádat Az iratok átté­tele mellett az államügyészséget is uta­­síthatja vádemelésre. Szolgálati vét­ség gyanúja esetén felhívja az illeté­kes minisztert a fegyelmi eljárás el­rendelésére. Meg is szüntetheti az el­járást, ha a gyanú megdőlt, ha pedig szükségét látja további vizsgálatot rendelhet el. Olyan közhivatali bűn­cselekményekben, amelyekben a vá­dat, a bizottság saját ügyésze útján képviseli, kizárólag a budapesti bün­tetőtörvényszék illetékes. Egyfokú fellebbezésnek a Kúriához van helye. A Bizottság működéséről három-t­­avonként a nemzetgyűlésnek tesz elöntést. Mi van a Kisgazda Párt korrupcióellenes törvénytervezetében ? A Kisgazda Párt igazgatási osztálya külön bizottságot küldött ki a kor­rupcióellenes törvényjavaslat meg­alkotására. A tervezet abból indul ki, hogy a korrupció elszaporodásának három döntő momentuma van. .A köz­erkölcsök általános, háború okozta lazulása, az alacsony közalkalma­zotti fizetések,­­ amely különösen az infláció alatt volt erkölcsromboló hatású. Harmadsorban pedig az, hogy a korrupciós bűncselekmény kivizsgá­lásakor igen sok esetben mentik meg vagy enyhítik a pártok bajbajutott párttagjaikat, amely közbenjárás az­után igen káros hatású. A kiküldendő Bizottság saját kö­zegei vagy az egyébként arra illetékes hatóság útján, közhivatali bűncse­lekmények vagy fegyelmi vétségek felderítése céljából, bármely közületi szerv vagy bármely közszolgálati al­kalmazott működését megvizsgálhatja. Ha közhivatali bűncselekmény vagy fegyelmi vétség gyanúja forog fenn, megteszi a törvényben előírt intézke­déseket. A nemzetgyűlés által kiküldendő korrupcióellenes­ bizottság kilenc tag­ból áll, öt tagját a nemzetgyűlés két-két A javulás a korrupciós mentőkö­­rülmény eshetőségének teljes kikü­szöbölésén nyugszik. Bármely párt tagjaként követ el valaki korrupciós bűncselekményt, annak bűnhődnie kell. Éppen ezért olyan szervre kell bízni az ellenőrzést,­ amely a kor­mány és a pártok felett áll. A tör­vényjavaslat szerint a nemzetgyűlés által kiküldött állandó bizottság őr­ködne a közélet tisztasága felett. A bizottság életrehívása nem ellenkezik a magyar alkotmányjoggal. A pa­la­mentnek joga van nemcsak a felelős­­ségrevonáshoz, hanem közvetlen úton gyakorolt vizsgálathoz is, tagját pedig a nemzetgyűlés elnöké­nek felhívására a Kúria és a Köz­igazgatási Bíróság teljes ülése küldi ki, titkos szavazással, tagjai sorából. A Bizottság a törvény hatálybalé­pésétől számított harminc napon be­lül alakul meg. A Bizottság mellett az ügyviteli teendők ellátására és a szükséges vizsgálatok lefolytatására külön hivatalt szerveznek. Ez szerve­zetileg a nemzetgyűlés elnöki hivata­lának elkülönített része. A Bizottság a hozzá beérkezett fel­jelentések alapján, valamint a hiva­talból vagy más úton tudomására jutott bűncselekmények ügyében, a vizsgálatot (nyomozást) vagy saját közegei útján folytatja le vagy pedig az ügyet az illetékes államügyészség­hez teszi át. A vizsgálatot és szüksé­ges nyomozást a Bizottság ügyésze Mire jogosult a Parlamenti Bizottság? A Közalkalmazottak Szakszervezetének véleménye A törvényjavaslat nagy horderejű lépés a közélet megtisztítása terén. Hogyan látják a korrupció kérdését az érdekelt közalkalmazottak? A Közalkalmazottak Országos Szak­­szervezetének vezetősége már több alkalommal foglalkozott a korrupció­ellenes harc kérdésével. A kialakult vélemények szerint a harc első had­mozdulatához tartozna a közigazgatás reorganizálása. Ennek a legkitűnőbb példáját Franciaország nyújtotta. A francia közigazgatás vezet ma egész Európában. A franciák a felszabadu­lás után azonnal hozzáláttak аз új közigazgatási rendszer kidolgozásá­hoz. Két évig tartott a reform meg­alkotása. Csak, amikor ez elkészült, akkor láttak hozzá a B-listázáshoz. 80.000 francia köztisztviselőt menesz­tettek úgy, hogy helyükön nem tá­madt űr. Hivatalok megszüntetésével, szét­szórt és széttöredezett hivatalok cen­tralizációjával elérték a megközelí­tően tökéletes közigazgatást. Magyar viszonylatban hiányzik ez. Pártszem­pontok miatt túl sok a hivatalaink száma, nagy a pártpolitikai vonalon ellenőrző tisztviselők tömege. De tá­vol áll a racionalizálás tényétől mi­nisztériumaink nagy száma is. A korrupcióellenes harc eredmé­nyességéhez tartozik az is, hogy az illetményviszonyokat fokról-fokra, d­e állandóan javítsák az ország anyagi erőforrásainak növekedésével egyenes arányban. A megerősödött ország több köztisztviselő-munkaerőt igé­nyel majd. Nem a közalkalmazottak számát kell növelni, hanem a feles­leges hivatalok, pártarány miniszté­riumok összevonásával, nem több, de

Next