Demokrácia, 1947. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1947-09-21 / 38. szám

* ___________________________________________tyű­ühünk __ Erkölcsi botrányek a legfelsőbb hatványon BERLINI HÁREMÉLET Kyrt Fischer és négy felesége a bíróság előtt . A feleségek szerint az „erkölcstelenség" a mai Berlinben az ötödik feleségnél kezdődik Budapesten az elmúlt héten tra­gikomikus feltűnést keltett Szemző Alfréd negyvenéves, állítólagos szín­házi rendező erkölcsi botránya. Szemző szabályos írásbeli szerződé­­seket kötött fiatal „tapasztalatlan“ lányokkal, akiknek „garantálta“, hogy színésznőket nevel belőlük és elhelyezi őket a színházaknál jó sze­­repekben, amiért ellenszolgáltatásul — persze előre — az illető fiatal höl­gyek szintén írásban kötelezik magu­kat, hogy „anyagi" ellenszolgáltatás nélkü­l“ mindaddig „barátnői“ lesz­nek Szemzőnek, amíg az utóbbinak tetszik. Rengeteg fiatal leány írta alá a szerződést és teljesítette a vállalt kötelezettséget, persze anélkül, hogy Szemző színésznőt nevelt volna be­lőlük. Mondanunk sem kell, hogy a különös megállapodások ezen buktak meg (mert barátnőit Szemző nem hozta be a színházakba), nem pedig az ügyletek erkölcsi részein. Az alá­író és a kötelezettségeket angyali romlottsággal teljesítő naiv fiatal „barátnők“ erkölcsileg tehát legalább oly bűnösek az ügyben, mint Szem­ző, illetve a legbűnösebb az a pesti mentalitás, amely a régi színházi­la­g különbség csak az, hogy a ber­lini botrány inkább „az idők m­é­­hében fogant“, mint a mienk, s in­kább következménye a kornak és a helyzetnek, mint Szemző esete, s en­nélfogva, bármily szörnyű és hallat­lan, mégis inkább hangos megbocsá­tásra. A berlini bíróságon jelentkezett Kurt Fischer gazdag kereskedő és arra kérte a hatóságokat, válasszák el­­ négy feleségétől, akikkel eddig a legnagyobb egyetértésben és köl­csönös megállapodással közösen együtt élt berlini lakásában, teljesen úgy, ahogy a mohamedánok vagy a kínaiak élnek együtt feleségeikkel és mellékfeleségeikkel. Együtt élt, de most már nem bírja tovább. Sem anyagilag, sem lelkileg. A négy feleség az­ban nem akar távozni. Igen jól érzi magát a meg­osztott férjnél, esze ágában sincs fel­bontani a szép anyagi biztonságot adó meghitt együttest. A férj a ha­tóságokhoz fordult, azt sem bállja, ha megbüntetik. A négy feleség azonban nem akar távozni, megjelent a bíróság előtt s csodálatos összetartással kije­lentette, hogy a férj csak azért akar megszabadulni tőlük, mert egy ötö­dik leányba szerelmes, s ezt az ötödi­ket a négy előző már nem hajlandó megtűrni a „háremben“. — Mi fog történni — vallották fel­háborodva, — ha Kurt minden há­rom hónapban új feleséget hoz kö­zénk? Most jönne az ötödik, azután a hatodik, hetedik, tizedik. Felborul az anyagi egyensúly. Ennyi kiadást Kurt sem bírhat, és jpl rosszabbul élnénk. Tud­­ Isten mi­re't'og­fortfeozásokra kényszerítene a férj. Nem, az ötödiket nem tűrjük, bár tudjuk, hogy a leány szívesen jönne közénk, elismeri elsőbbségünket és mindent elkövet, hogy megnyerjen. Az összegabalyodott családi életek Az elképedt birák most már kí­váncsian kutatták, hogyan keletkezett a furcsa családi k­ötös? Igen egyszerűen és természetesen. A körülmények hozták össze. Kurt Fischer fiatal házas volt 1942-ben, amikor bevonult katoná­nak. Az összeomlás után hiába ke­reste elhagyott szép, fiatal feleségét Berlinben, eltűnt, s akadtak tanúk­akik „láttál”, amikor a bomba agyon­­vágta Kurt szomorkodott, majd munka után nézett. Szerencséje volt, s különböző ügyes üzlettel aránylag szép vagyont harácsolt össze. Rend­behozott egy romlakást, valah­onnét bútorokat szerzett, s mivel különben is mulatós természet volt, jól és egyre vidámabban élt. 1946. derekán holttá nyilvánította feleségét (ez ma aránylag könnyen megy Berlinben), s másodszor is megnősült. Alig töl­tötte el mézesheteit, új, szép, fiatal szőke feleségével, amikor megjelent az első asszony. Nyugaton volt, el­kallódott, azt­ hitte férje meghalt, csak most szerzett tudomást róla, amikor visszaverődött Berlinbe. A régi asszony követelte jogait. Az új is. Nem tudtak megegyezni. Az­­ok, filmek, botrányok és felfújt szenzációk iskolája nyomán a fiatal leány szemében a ragyogó színésznői pályát oly ellenállhatatlanul kívána­tossá teszi, hogy mindent könnyen és szinte természetesen feláldoz érte, családját, jövőjét, egészségét és első­sorban erkölcsét és leányságát. A Szemző-botrány mindenesetre háború utáni tünet és az erkölcsök általános meglazulásának, — vagy ha akarjuk, az elszaporodott és egyedül­­maradt nak kétségbeesett lezüllésé­­nek — jele. Ne gondoljuk, hogy Bu­dapest egyedül áll az eféle tünetek­kel. Sőt aránylag sokkal tisztesé­­gesebben és normálisabban ússza meg a nagy letörést, mint például az olasz, német, vagy osztrák városok. Berlin és Bécs óriási nőtöbbletéről és az ezzel kapcsolatos erkölcsi elva­­dulásról már sokat hallottunk. Ép­pen amikor nálunk a Szemző-bot­rány háborítja föl, vagy mulattatja a közvéleményt (ki-kit ízlése szerint) olvasunk egy berlini „polgári per­ról“, amely csakhamar bűnperré vált és elképesztő botránytartalmá­­val valóban elhomályosítja a mi Szemző-esetünket, mint a szerecsen, s Fischer üzletei is valószínűleg feketék voltak), a pénz ömlött hozzá. Új lakása szépült, az egész város irigyelte gazdagságát. Vi­gasztalásul csakhamar új barátnőt keresett, ami nem nehéz feladat a mai Berlinben, ahol öt fiatal leány jut egy férfira, ötven­egy mulatós fiatal férfira és ötszáz egy olyan fiatal mulatós német férfira, aki mellesleg gazdag is. Tizenhétéves, tűzvörös fiatal szépséggel költözött össze, s boldogan élt gazdagságában. Hideg és szerelem 1947 februárjában, a legszörnyűbb berlini hideg és nyomor idején egy­szerre megjelent Kurt Fischernél két volt felesége. Velük volt a harmadik, a tizenhétéves barátnő is. Mind a hárman sírtak, mind a hárman kö­nyörögtek. — Nem bírjuk a nyomort és a hideget — hajtogatta a két feleség és a tizenhétéves barátnő bólogatott — te jól élsz, mindened van, mi semmit sem tudunk szerezni, hiába adsz pénzt, mert a dolgok megszerzé­séhez nem csak pénz kell, hanem ügyesség is, s akinek nincs szeren­cséje, semmit és senkit nem talál, aki segíthetne. Végy vissza házadba. Hiszen szeretsz bennünket. Szépek és fiatalok vagyunk. Megegyeztünk előbb ketten, majd bevontuk Trudet is (így hívták a tizenhétéves barát­nőt), s­ őt is megnyertük a tervünk­nek. Tekintsd úgy, mintha mohame­dán volnál és több feleséged F'/teffu-. Вяккъфг?' -iQlfiS&n­k bele,'"Hogy kö­zösen élj velünk. Berlinben az ilyesmi ma nem ritkaság. Csak en­gedd meg, hogy szép, meleg laká­sodba költözzünk. L­álni fogod, nem lesz baj. . . Az asszonyok szépek voltak, könny csillogott szemükben. A tizenhétéves Trude külön könyörgött társnőiért. (Az öregebbek valahogy megnyerték a kis tapasztalatlan, jószív és a régi erkölcsökről nem sokat tudó leányt). — Legalább nem jársz el hazul­ról és nem nézel idegen nőkre — mondta angyali naivsággal Trude. A negyedik nő becsempéssze húgát is a családba, s így a két „mellékfeleség“ helyzete erősödjék­, a nők kedvesek voltak s Ki­rt egy ideig kitűnően érezte magát otthon. Telt, múlt az idő, Kurt kissé unni kezdte a négy asszonyt és esténkint megint ellát­ogatott. 1917 augusztus elején egyszer aztán ő jelent meg a négy­ feleség előtt. Egy új nővel, az ötödikkel. — Eddig minden kívánságot okat A „benderista bandák“ garázdál­kodásáról, arról a szervezett had­járatról, amely eleinte csak Lengyel­­országban, később Észak- és Közép­­szlovákiában ejtette rémületbe a lakosságot, hetek óta ír az európai sajtó, de kevesen tudják, hogy mikor és hogyan keletkezett ez a mozgalom, amelynek története szoro­san összefügg Hitler lázálmas kül­politikájával. Kezdjük azon, hogy szervezett, jól felfegyverzett, helyenként igen szak­szerűen vezényelt katonaszökevény- és bűnöző katonaalakulatokról van szó, s hogy Handera nevű vezérük nemcsak, hogy élt, hanem valószínű­leg még most is él és személyesen vezeti és irányítja egykor igen reális célokért elindított „hadjáratát“. Ezt a sokat emlegetett, titokzatos Ben­dert, tulajdonképpen Bandera István­nak hívták, úgy hogy alakulatait is „banderisták“-nak kellene nevezni. Revolverlövéssel kezdődött Bandera István 1933-ban, még igen fiatal ember volt. Galíciai, ukrán diák létére, Varsóban látogatta a műegyetemet és egy napon elhatá­rozta, hogy megöli az akkori lengyel belügyminisztert, Pieratzkyt. Egy re­­volverlövéssel terítette le a minisztert abban a pillanatban, amikor elhagyta hivatalát. Ez a revolverlövés jelezte a szélsőséges politikai és világnézeti eszmékkel viaskodó diák szörnyű „karrierjének“ a kezdetét. Bandera a merénylet után Német­országba menekült és ott azonnal Hitlerékhez ná­lakozott. Tárt karok­nál fogadták, mert РсАчК'к, Ьщ? '/!ДО „hasznavehető“, elszánt, politikai kalandorral van dolgok. Bandera Ribbentrop és későbben Himmler előtt kifejtette terveit. Ezek a tervek nem is voltak kisméretűek és Hit­ler szempontjából igen érdekeseknek bizonyultak. Független, hatalmas Ukrajna megteremtéséről, beszélt Ban­dera Hitlereknek, „Nagyukrajnáról“, amely a németek keleti szövetségese lett­ volna s amely későbben, a háború folyamán, igaz, hogy nem úgy, ahogyan azt Bandera elképzelte, rövid időre részben létre is jött. Bandera már a lengyel hadjárat megkezdése előtt német anyagi támo­gatással megszervezte Lengyelország­ban az első ukrán „szabadcsapato­kat“ és kihasználva az akkori len­gyel-ukrán ellentéteket, meglehetős eredményeket is ért el. Amikor később Hitler hadjárata megkezdő­dött, a breslaui német adóállomás már­ Bandera jelszavaival szabo­tázsra és ellenállásra szólította fel az ukrán lakosságot. A tartalék nagyság Bandera maga is megjelent Len­gyelország ukránlakta területein, fő­leg Podoliában, Wolhyniában és a Pripjet vidékein, ahol megszervezte teljesítettem — mondotta­ — A ti­­ kérésetek volt, hogy négyetekkel­­ együtt éljek. Meglettem. Most nekem­­ van kívánságom. Most én hozok va­­­­akit. Bemutatom ötödik feleségtár- c­salokat, ő is itt fog lakni. De Kurt Fischer elszámította ma­­j­dát. A négy asszony hallani sem ki k­í­vánt az ötödikről. Mint négy fúria­­ esett neki, a megszeppent csinos ölö­­j­fik nőnek. Ezt nem ők hozták, nem­­ volt megbeszélés köztük, nem keltett. Kurt haragba jött. Ki akarta dobni mind a négy meglévő nőt és csak az ötödikkel maradni. Nem mentek. Konokul, erőszakkal maradtak, s Kurt tehetetlen volt a néggyel szem­ben. Dühében és haragjában a ható­ságokhoz fordult. S ezzel kipattant­­ a különös erkölcsbotrány. A nők is, Kurt is azzal védekeztek­­ a bíróság előtt, hogy a tömeges nő­együttélések egy férfival, Berlinben ma általában elfogadott dolgok. De négy a felső határ, mondották az asszonyok. A négy feleségen felüli az „О. U. N.“ nevű katonai alakula­tokat, az ukrán nacionalisták szer­vezeteit. Akkoriban tűntek fel az első ukrán nemzetiszínű zászlók, kék-sárga színeikkel, Németország­ból pedig dűlt a pénz meg a fegyver. Ugyanakkor rengeteg ukránt képez­tek ki Németország szívében és meg­tanították őket arra, amit ezek a jóhiszemű önkéntesek még nem tud­tak, hogyan kell a Gestapo mód­szereivel „rendre és fegyelemre“ szoktatni a polgári lakosságot. Ban­dera akkoriban már a rejtélyes és a nyilvánosság előtt szinte sohasem szereplő német „tartalék-nagyság­hoz“ tartozott. Meg volt győződve arról, hogy Hitler állja a szavát és felszabadítja, önállóvá teszi az ukrán népet. Amikor 1941 június huszon­kettedikén megkezdődött Hitler had­járata Oroszország ellen, Bandera Berlinben tartózkodott. Kitörő öröm­mel hallotta, hogy mindenütt ahová a német csizma lép, ott leng a horogkereszttel együtt az ukrán nem­zetiszínű zászló is. Az ukrán elnökjelölt Megkezdődött tehát „Nagyukrajna“ megteremtése. Bandera abban bízott, hogy ő lesz az ukrán köztársaság első „elnöke“. Mindent megtett, hogy egy Konovaletz nevű ukrán ezredes segítségével Amerikában is ukrán légiót állítson fel. Negyvenmilliós Ukrajnáról álmodozott, egy óriási ukrán birodalomról, amelyben min­den van, ami az élethez kell, vas, szén, só, olaj és arany. Ekkor még vakon bízott a német vezérkar ígére­teiben. Nyugat-Ukrajnában sikereket is ért ёГ, iftr K­ tffísr Ukrainában, amely min­dig is szovjet A&Mlet volt, hallani sem akartak Bandera­ ,szabadságá­ról“. Bandera azonban nem'14.yitott. Egy Melnik nevű alezredest vezényzett Kelet-Ukrajnába azzal, hogy szer­vezze meg a felkelést. Melnik el is indult, de vonatját Zsitomir közelé­ben felrobbantották és Melnik életét vesztette. A németek kétszínű játéka Ekkor támadt Banderában az első gyanú, hogy a németek kétszínű játékot űznek vele. Rövidesen meg­győződött arról, hogy a vonatot maguk a németek robbantották fel, akiknek már rég nem tetszett Ban­dera nagyszabású terve. Bandera elmenekült Németországból és kiált­ványban felszólította az ukrán népet, hogy fogjon fegyvert Hitlerék ellen. Közben azonban ő is, bandái is, részt vettek a zsidók ellen folytatott SS-hadjáratokban. Híz a borzalmas tömegmészárlás 1941-ben kezdődött és a banderisták, akik akkor vették fel ezt a megjelölést, mindenben segítették a vérben gázoló, gyilkos németeket. Rengeteg aranyat, ékszert zsákmányoltak. Minden banderista zsebe tele volt a szerencsétlen áldo­zatoktól elrabolt pénzzel, dollárral, fonttal. Amikor az üldözött zsidók az erdőségekbe menekültek, a ban­­deristák azzal tüntették ki magukat, hogy halomszámra mészárolták buj­káló áldozataikat. Boumában egyet­len nap tizenhétezer zsidót küldtek a másvilágra. Ezekkel az „érdemek­kel“ Bandera újból megjelent a német hadsereg, főparancsnoksága előtt, a „szabad Ukrajna“ felállítá­sának érdekében. Kilzinger tábornok fogadta, a rablóvezérré és tömeg­­gyilkossá vált szabadségh­őst. Amikor család már Berlinben is erkölcstelen. — Miért? — kérdezte a bíró. — Mert öt és több nőt már lehe­tetlen tisztességesen eltartani, s ilyenkor a férjek a tapasztalat sze­rint aljas dolgokat követelnek fele­ségeiktől — volt a meglepő, de cso­dálatos magától értetődőséggel e­ő­­ adott válasz.­­ A bíróság szerint a mai Berlinben négy nőt sem lehet „tisztességesen“ eltartani. Kutatni kezdték Kurt Fi­scher jövedelmének forrásait és rá­jöttek, hogy honnét a vagyon, amely a csinos Kürtöt oly vonzóvá tette az asszonyok előtt. Ha nem is közvetlenül a nők miatt, de a nők következtében a feketéző, délceg Kurt Fischer most­­ alaposan lebukik.­­ S mit tesz a négy feleség? Talán hirdetést tesz közzé egy berlini új­ságban: „Egyedülálló gazdag férfi­hez négy csinosnak mondott és víg­kedély­ű nő azonnal elmenne felesé­btől “ azonban Bandera előadta a program­ját, Kitzinger hűvösen leintette. — Maguknak, —­ mondta a német generális, — nem adhatunk semmit, legfeljebb azt, amit a zsidóktól el­raboltak. És ezért is inkább kötél járna, semmint ukrán szabadság... Az igazi Bandera Bandera ekkor taktikát változta­tott. Bandáival eltűnt az erdők sűrűjében. Annyi a pénze, hogy az Olaszországból a frontra érkezett fasiszta alakulatoktól arany és éle­lem ellenében rengeteg hadianyagot vásárolhatott. A nagy condottiére —­ most ennek nevezi magát, — büszkén hirdette, hogy megkezdte guerilla­­harcát a németek ellen. A valóság­ban azonban nem merte összemérni a fejét, hanem újból tömegmészár­­lásokat rendezett és kegyetlen követ­kezetességgel pusztította a védtelen lengyel lakosságot. Bandera bandái nem ismertek sem isteni, sem em­beri törvényt. Vérgőzös mámorban, a legbarbárabb módon irtották a len­gyeleket. Falvakat gyújtottak fel, égő házakba kergették az anyákat és gyermekeket és állati vandalizmussal garázdálkodtak mindenütt. A falusi lakosság rémülten menekült a váro­sokba, ahová Banderaék még nem merészkedtek be. Irtózatos harc folyt mindenfelé. A Bandieristák külön­böző katonaszökevényekkel, akik idő­vel hozzájuk fesatlakoztak, most már vonatokat és hidakat is robbantot­tak, mire a németek azzal feleltek, hogy bombázóikkal százszámra pusz­tították az ukrán falvakat. Végül a győzelmes szovjet had­sereggel találkoztak a handeristák és újból az erdőkbe menekültek vissza. Idővel azonban igen nagy vesztesé­geket szenvedtek. A szovjet hadsereg lassan nyugati irányba szorította Bandera martalócait, akik az utóbbi időben Kelet-Szlováki­ábam is feltűn­­'■ !k B.fmi'eVjukrVagy Banderb, akiről már oly sokszor hirdették.­ ’//?,'Itt meghalt, rövidesen befejezi dicstelen földi pályafutását. (h. j.) kidul . '.itt újra tulet kire bánni át. A Kurt Fischer szabadulni akar háremétől Kurt Fischernek tetszett a megol­dás. Mulatságosnak és kényelmes­nek találta. Pénze volt, beleegyezett. Két-három hónapig boldogan élt Kurt a három nővel, amikor egy szép napon ismét eléje állt a három asszony. Ismét sírt és jajgatott. — Van Trudenak egy tizenhatéves húga — mondották. — Szegény nyo­morog és biztosan elzüllik, ha nem jön közénk. Vegyük be negyedik fe­leségnek, úgyis kell valaki, aki se­gít a háztartásban. Kurt hallani sem akart a család újabb gyarapodásáról. De amikor meglátta Trude húgát, aki szép is volt, bájos, fiatal és szégyenlős, beleegyezett. Vörös lett előtte a vi­lág és elvállalta a negyedik felesé­get. A háztartás kissé drága lett, de a harmónia teljes. A főfeleség szere­pét az első feleség töltötte be. Va­­agyongyötört Kurt Fischer végre úgy­­ lód? német alapossággal, m'­gszer- Szabadult, hány mind a kettőt W- ■. erre a háztartás'. s a inári’ három ‘.r'nytag kis Két tartasd! jj.i! fé’.é.'ég'.id­és és mulatásba lenálto szere­ncse tovább kedve­zett Fischernek, (a szerencse fekete, nő valódi nénei odaed­­iául r:\. •■­­dehneskedri' Prűdéi és húg:'' Szinte gyerekként kezelték (de Trude elég ravasz volt, hogy azért a szolgálatért, amit a két eredeti feleségnek tett. A hendenstabanditák és vezérük Bandera István Egy ukrán diák vérgőzös karrierje a Reccel Szerkeszti: LÁZÁR MIKLÓS I/амтар a Reg SEIL ШЖВВь ли-1!«. Hi A NÉMETEK KEDVENCEI Berlin.A British Control Com­mission egy kis közvéleménykutatást végzett annak megállapítására, hogy a­ külföldiek közül leit kedvelnek a németek. Az első helyre Churchill került, második helyre Sztálin, har­madik helyen XII. Pius pápa végzett. További helyezésekről nem számol be a jelentés. Vmsfófána politkai, társa­dalmi és gazdasági hetilap Felelős szerkesztő: ANTALFFY GYULA A kiadásért felel: Dr. CSORNGKY VIKTOR főszerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal VI. Eötvös utca 12. Telefon: 420—112. Előfizetési ára Magyarországon egy évre: 48 forint Vállalatoknak, kerü­leteknek, hatóságoknak 200­0 forint, Amerikában 7 dollár Svájcban 28 svájci frank. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza — ’Higgetlen­­n­yomda. Budapest, VI., Eötvös­ u. 12. Felelős: Lengyel Lajos igazgató.

Next