Demokrácia, 1947. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1947-09-28 / 39. szám

Korkép az Egyesült Nemzetek közgyűléséről Az orosz atombomba Mire és az atombomba amerikai ellenszerei Az európai országok küzdelme a háborús propaganda ellen A világpolitika szeptember máso­dik felében két nagy esemény körül kristályosodik. Az egyik az Egyesült­­Nemzetek Lake-Succeszi közgyűlése, a másik a Marshall-terv fejlődése. Mindkettővel kapcsolatban az általá­nos vélemény az, hogy a világpoli­tikai kibontakozás és az általános megbékülés még igen távoli remény és kelet és nyugat ellentéte még ki­mondhatatlanul sok nehézséget okoz­hat. De ugyanakkor a legújabb ese­mények és főleg nyilatkozatok tanú­sága nyomán az is nyilvánvaló lett, hogy közvetlen összeütközéstől, vagy háborútól a jelen pillanatban nem kell és nem lehet tartani. Nem mintha a két ellentétes nézet, az orosz és az amerikai, közelebb került volna egymáshoz. Erről szó sincsen, sőt Marshall és Visinszky Lake­ Succesz-i beszédei azt igazolják, hogy az ellentét és főleg az antipátia nagyobb, mint valaha volt. De a két vetélkedő közé egy harmadik tényező tolódott: Európa. Bármily gyenge és egyenetlen a szerencsétlen földrész, egyben valamennyi állama megegye­zik, a „nyugati“ rész nemzetei épúgy, mint a „keleti része: egyik sem akar háborút. A nyugati rész rokonszenve, illetve anyagi érdeke inkább Amerika felé mutat, a keleti részé inkább a szovjet felé, de mindkét rész annyira tisztában van a harmadik világháború szörnyűségével, hogy egyformán vég­­romlásnak tartaná, ha nyugat és ke­let nézeteltéréseit nem lehetne más­ként kiegyensúlyozni, csak erőszak­kal. Ha az atombomba ellenszere meg­­van, kétségtelen, hogy az oroszok is hamar megszerzik. Ha pedig az atombombát és ellenszerét mindkét fél ismeri, s a „csodafegyverek“ és ellenszereik kölcsönösen lerontják egymást, akkor egyik félnek sincsen meg a „másodpercek alatt ható“ biz­tos fölénye és nem tud villámhábo­rút nyerni. A háború ismét hosszú lesz, borzalmas, minden erőt és ener­giát lekötő küzdelem, a szenvedő fél pedig: Európa. Nem csoda, ha a hírek hatása Rettegés a­­­osszú és elkeseredett, „harmadik világháborúsé16” Mik azok a legújabb események és tényezők, amelyek az európai népek­nél döntően megnövesztették a há­borútól való félelmet? Mindenekelőtt a katonai szakértők egyre sűrűbbé vál­­ nyilatkozatai ar­ról, hogy az eljövendő háború szin­tén nem lehetne rövid, fájdalommen­tes küzdelem, mint az első és a má­sodik sem volt az, hanem ismét öt­hat, sőt tízéves totális, pusztító vi­lágháború volna, amelynek legádá­zabb küzdelmei az európai kontinen­sen folynának le és a sivataggal egyenlővé tennék a hajdan viruló földrészt. A katonai szakértők egy-_­szerűen nevetségesnek tartják az új „csodafegyverekről“ alkotott naív és laikus véleményt. Nem mintha a Az egyik —­ általánosan ismert — híradás arról szól, hogy a Szovjet­unió elérkezettnek látta az időt, hogy fellebbentse a fátylat a saját atomkutatásainak eredményeiről. Éppen az Egyesült Nemzetek folyó­irata,­ a World, közölte szeptember közepén minden bizonnyal, hogy a szovjet atomváros Szibériában, Ir­­kucktól északra, tehát a legmegkö­­zelíthetetlenebb vidéken, már felépült. Ha atomtelep van, — egy egész orosz atom­város, mint a World Cikkírója, Lester Raymond közli, atomváros, mely nagyobb és korsze­rűbb, mint Oak­ Ridge, az amerikai ve­zérlő atomtelep, — akkor a Szov­jetunió feltétlenül birtokában van az atombontás titkának is és megfelelő elemekkel (urániummal) rendelke­zik, hogy az atombombát kigyártsa. Erősíti e feltevést az a közlés, hogy a Szovjetunió az atomvárossal egy­idejűen száz más iparvárost épített fel, ahol az atommal kapcsolatos egyéb ipari munkákat elvégzik. Eddig is­ sokszor szó esett már az orosz atomkutatásokról. De ily po­zitív bejelentés csak most történt. A Szovjetuniónak sikerült az elmúlt három esztedő alatt (1945—47) a legnagyobb titokban (éppúgy, mint 1942 és 45 között Amerikának) meg­építeni a saját gigantikus atomtele­pét a hozzávaló hatalmas segéd­­iparral együtt. A világ most egy­szerre befejezett tények előtt áll. Le­het, hogy a szovjet atomkutatás né­hány évvel még elmaradt az ameri­kai mögött. De ha ma csak ott tart, ahol az amerikai 1945-ben volt, vagy a közeljövőben, mondjuk 1940-ban, „csodafegyverek“ nem léteznének. Megvannak, de korántsem alkalma­sak arra, hogy „villámháborút“ eredményezzenek s csak arra jók, hogy a pusztítás arányait és az embe­riség szenvedéseit mindenütt meg­­hatványozzák. Miért? Azért, mert először: mindenkinek vannak csodafegyverei'*; másod­szor, mert e hadászat еду-két év óta birtokában van már a „csodafegyve­rek“ ellenszerének is. Erre vonatko­­zólag csak két új adatot ismertetünk, két olyan hírt, amely a sajtómegfi­gyelők egyöntetű véleménye alapján igen mély benyomást keltett Lake Successben és lényegesen befolyá­solta az elhatározásokat, vagy­ 1949-ben ott fog tartani, már elég, mert az 1945-ös atombomba szintén elegendő ahhoz, hogy például New­ Yorkot, vagy az európai nagy­elképzelhető, mily mélységes ha­tást tett az Egyesült Nemzetek tag­jaira a World első hivatalos beszá­molója az orosz atomkutatások ered­ményéről. Az amerikai háborús­­pártiakat talán arra csábította, hogy a háború kitörését meggyorsítsák („még mielőtt az oroszok teljesen készek“), de az európai kiküldötte­ket az ellenkező irányban befolyá­solta. Ha az oroszoknak éppúgy van atombombájuk és rakétafegyverük, mint az amerikaiaknak, akkor még inkább mindent el kell követni, mint eddig, hogy a háború kitörését meg­gátolják, mert a borzalmas fegyver, az amerikai éppúgy, mint az orosz, az új háborúban elsősorban Európát puszítatná el s talán már nem mil­liónyi, hanem százmilliónyi áldozatot követelne a szerencsétlen kontiensen. A másik hír, amely ugyanolyan mély hatást keltett, mint az első, szinte azt mondhatnánk: az ellenkezője az első­nek. Néhány amerikai lap szerint „amerikai tudósok feltalálták a mód­ját, miként hárítsák el az atomlöve­dékekkel való esetleges támadást". ■— A felfedezett készülék lehetővé teszi — írják —, hogy az atombom­bákat szállító repülőgépeket már tá­volból „betájolják“, s ugyanakkor felrobbantsák a gép rakományát. Erről a találmányról is tudott már a világ, s a magyar sajtó szintén foglalkozott vele. De határozottan és városokat villámgyorsan megsemmi­sítse.­­S „ha ezt megtette, vagy az atombombagépek ezt kölcsönösen m­egtették“ — írják a katonai szak­értők — „akkor nyugodtan sor ke­rülhet az új feltételek között lezajló rendes és hosszadalmas háborúra“­­A polgári lakosság pusztulására senki sem gondol közülük. Úgy lát­szik, a katonák egyenesen boldogak, hogy senki sem „zavarja“ majd stra­­tégiai és taktikai hadműveleteiket.) Köztudomású az is, hogy az atombomba mellett létező másik „csodafegyver“, a rakétafegyver te­rén az oroszok legalább akkora elő­­haladást tettek, mint az amerikaiak. A rakétafegyver német találmány s a V. 2. titkát az oroszok a háború után éppúgy megismerték, mint az amerikaiak, s természetesen éppúgy továbbfejlesztették. Az atombombát szállító fegyvernem (a lövedék mel­lett az ágyú) épp oly ismeretes te­hát Moszkvában, mint Washing­tonban, pozitívan a kísérletek eredménye csak most vált ismeretessé, amikor sikerült Amerikában több bomba­­szállító (és távolból irányított) re­pülőgépet az új találmány segítségé­vel tíz perccel felszállása után (anél­kül, hogy a felszállás helyéről és idejéről az elhárítók tájékozva lettek volna­ ötezer kilométer távolságból a tenger felett felrobbantani. A jövő­ben tehát az a repülőgép, amely az atombombát hozza, nem érhet célt. A harc a levegőben egymást meg­találó rakétagépek és rakétalövedé­kek harca lesz. (Mert az „elhárító fegyver“ egy villámgyors rakéta, amelyet az ellenrakétagép felszállá­sának különleges szerkezetekkel azon­nal megtudott pillanatában lőnek ki, s amely a levegőben automatikusan megtalálja az ország felé szálló és atombombát vivő ellenséges rakéta­­repülőgépet.) De senki sem kérdi, mi történik azokkal az emberekkel, akik a leve­gőben felrobbanó gépek és atom­bombák alatt laknak. Elvégre nem minden rakéta halad majd lakatlan vidék fölött Egy-egy atombomba hatása pedig száz és száz kilométerre kiterjed, ha nem is a robbanás, de a rádióaktív erő. Mi történik a gépek útja alatt elterülő föld lakóival? Ez a föld a legnagyobb valószínű­ség szerint pedig Európa közepe és nyugati fele lesz. Az orosz atombomba Az atombomba ellenfegyvere ­ Látogassuk a KIMORT Kisgazda Mozgóképüzemi rt. filmszínházait ! t ív. KOSSUTH LAJOS-6. 18. Telefon: 189-707. Botrány a túlvilágon Előadások k­i5. */*7. U*9. Sz„ v„ ü. V23 kor is. $Ы0Ш m­ akacfa utca 4. szerdáig: Fillfegyelme csütörtöktől: ECélarcú nő Előadások mindennap Ц2 %i *áft . V . ü. *‘illis • 'fi* , , \ ' П. CORVIN TÉR Я ЩНОСЛ Telefon: 257—013 útját járom Miix'énn^P ' fél 6, fél 7, fél 9. V. fél 3-kor is. 6Ь/ЩШ VII­ ERZSÉBET KÖRÚT 28. Szerdáig: G I L D& csütörtöktől Végre együtt Előadások : 2. 4, 6. S. Vas. és ti. *'812 is Apud VfL. BAROSS TÉR 32. szerdáig: Földkariatív csütörtöktől: Leánysors Előad­ások: 4. 0, 8. Vas. és 0, 2 is " 1VH., ERZSÉBET-KÖRÚT 39. szerdáig: (Szedermes Tóm )csütörtöktől: Zöldkakadu Mindennap: 10. 12. 1. 4. 6 és 8 órakor Mi ez igazság a svéd Miáásstrezás kürti! Ezrek és ezrek jelentkeznek ötszáz helyre A legutóbbi hetekben állandó izgalomban élnek a nógrádi és bor­sodi falvak földmunkásai. Ilizottság járja a falvakat és munkásokat to­boroznak svédországi mezőgazdasági munkára. Az ottani községek jegy­zőinek jelentése szerint igen sokszor éjjel álmából verik fel a jegy­zőt, hogy a szükséges iratokat megszerezzék. A svédországi földmunkás-toborzás „alkalmasai“ nyolcvan kilogramm poggyásszal indulhatnak a külföldi munkára. Engedélyük van arra is, hogy a családjukat magukkal vi­gyék, de a Svédországba indulók jelentékeny része a családnélküli, nőtlen, fiatalabb generációból kerül ki. A munkások szerződtetése két évre szól s ez idő alatt a svéd mező­gazdasági munkabéreknek megfelelő munkabérre van joguk. Olyan hírek is terjedtek el, hogy a svédországi magyar földmíves kolonisták föld­höz is jutnak svéd munkavállalásuk esetén. Ahogyan valaha Amerika volt a magyar kivándorlók­ álma, úgy tekin­tenek most Svédország felé. Ez az az álomföld, ahol méz, tej csurran, ha nem is a kutakból, de az aszta­lokra s a magyar munkások a na­gyobb darab kenyér reményében ezrével jelentkeznek a távoli északi országba való kiutazásra. Mi az igazság a svéd munkás­­toborzás körül? Ennek a felderíté­sére három érdekképviseletet kérdez­tünk meg. Mert nem közömbös a magyar jövő­re nézve, hová és milyen körülmé­nyek közé kerülnek véreink. Elsőnek a Magyarok Világszövet­ségébe látogattunk el. Ács Tivadar ügyvezető alelnök a következőket mondotta: — Mi a külföldön élő magyarok ügyeivel foglalkozunk. A kivándorol­ni szándékozók pedig még itt van­nak. Annyiben mi is érdekelve va­gyunk, hogy a svédországi munkás­toborzás hírére nap mint nap töme­gesen keresnek fel bennünket olya­nok, akik szívesen vállalkoznának erre a munkára. Természetesen mi az illetékes szervekhez küldjük őket. Az illetékes szervek egyike a FÉKOSz,­ a Földmunkások Országos Szövetsége. Itt Hont Imre titkárnál érdeklődtünk.­­ — A földmunkások között munka­nélküliség nan — mondotta. — Ezért járultunk hozzá a svédországi munkástoborzáshoz, összesen félezer magyar munkást visznek ki. Nagy­részben olyanokat, akik az állatte­nyésztésben jártasak. Két hónapja tart­ózkodik itt egy svéd bizottság, amely minden toborzott munkást megvizsgál. A munkások kiválasztá­sánál és szerződésénél jelen van a Földmunkás Szövetség kiküldöttje is. Nem svédországi letelepedésről, hanem k­ét-háromévi bérmun­káról van szó. Ismételjük, vigyázunk a magyar me­zőgazdaság érdekeire, s ha amint remény van rá, a magyar mezőgaz­daság felszívja a munkanélkülieket, továbbmenőleg nem fogjuk párlalni a külföldre szóló munkástoborzáso­kat. A Magyar Kivándorlókat és Visz­­szavándorlókat Védő Irodánál is ér­deklődtünk. Azt az információt kap­tuk, hogy ez a kislétszámú munkás­­vándorlás, hasonlóan a jugoszláviai akcióhoz, kölcsön­munka és tanul­mányút jellegével bír. A munkások belügyminiszteri engedéllyel mennek ki — egy­­időre — de вещ vándorolnak ki az országból, mert az egész akció csak munka­­szerződésük lejártáig tart. A magyar vidék izgalma a meg­nyugtató nyilatkozatok szerint rövi­desen lecsillapodik, mert a félezres kvóta bételtével újabb svédországi munkaszerződéseket nem adnak ki. Ez a kezdeményezés nem előszele egy újabb amerikai méretű kiván­dorlási hullámnak. Azoktól, akik az utóbbi időben Angliában jártak, már sok jót hal­lottunk a PICCADILLY cím Anglia nemzeti nagy­díját nyert filmről. Egy ideig úgy nézett ki, hogy Ma­­gyarországon a film nem kerülhet bemutatásra valutáris okokból, de most hogy az angol-magyar kereske­delmi szerződés létrejött, sikerült mó­dot találni az utóbbi évek legna­gyobb angol filmjének behozatalára is. Úgy hírlik, hogy a közeljövőben díszes külsőségek mellett az angol követség bemutatja PICADILLY-t Budapest mozilátogatóinak. székele, asztalok, billiárd­­asztalok, tányérok, üvegáruk, alpacca felszerelések olcsón nél Népszínház u. 31. Tel: 139 274. alatt az európai delegátusok Lake Successben mindent elkövetnek en­nek elhárítására. Véleményünk az, hogy a legtökéletlen­ebb kompromisz­­szum és a legkezdetlegesebb élet is többet ér, mint az új szörnyű és hosszú háború és Európa elpusztu­lása. Számolni kell Európa egyre növekvő háborúellenes hangulatával és tudomásul kell venni ezt az­ új tényezőt, amelynek célja a közvetí­tés és a kiegyenlítés, amelynek egyet­len pozitív és megingathatatlan elve van: semmi áron háborút és bánni áron békét. Hároméves fennállását ünnepli az Új Szó. A szovjet hadsereg magyarországi lapjának legnagyobb szerepe az volt, hogy megismertette a magyar­sággal az előttünk évtizedeken át elzárt Szovjetunió gazdasági, ka­tonai és kulturális jelentőségét, a velünk szomszédos birodalom mindennapi életét, gigászi erőfe­szítéseit, páratlan alkotásait. Az Új Szó hároméves munkájá­val kimélyítette a szovjet-magyar­ barátságot s azon a tényen keresz­tül, hogy az Új Szó-t fennállása, óta Illés Béla, a magyar irodalom kitűnősége szerkeszti, nemzeti vo­­nalon is elismerte a szovjet had­sereg és a Szovjetúnió azt, hogy a magyar barátságot, a magyar nép helyes informálását tehetsé­geinken át kívánja megvalósítani. S ez a munka szakadatlanul to­vábbfolyik a szovjet magyar mű­­vészcserével. kultúrdelegációk és a Magyar-Szovjet Társaság ki­tűnő­­és eredményes munkájával. 3 ­ Dmémcia előfizetési ára 1 hónapra 4.— forint Я hónapra 12.— forint S hónapra 24.— forint Postatakarékpénztár: csekkszámla szám: 1760.

Next