Demokrácia, 1947. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1947-09-28 / 39. szám
Korkép az Egyesült Nemzetek közgyűléséről Az orosz atombomba Mire és az atombomba amerikai ellenszerei Az európai országok küzdelme a háborús propaganda ellen A világpolitika szeptember második felében két nagy esemény körül kristályosodik. Az egyik az EgyesültNemzetek Lake-Succeszi közgyűlése, a másik a Marshall-terv fejlődése. Mindkettővel kapcsolatban az általános vélemény az, hogy a világpolitikai kibontakozás és az általános megbékülés még igen távoli remény és kelet és nyugat ellentéte még kimondhatatlanul sok nehézséget okozhat. De ugyanakkor a legújabb események és főleg nyilatkozatok tanúsága nyomán az is nyilvánvaló lett, hogy közvetlen összeütközéstől, vagy háborútól a jelen pillanatban nem kell és nem lehet tartani. Nem mintha a két ellentétes nézet, az orosz és az amerikai, közelebb került volna egymáshoz. Erről szó sincsen, sőt Marshall és Visinszky Lake Succesz-i beszédei azt igazolják, hogy az ellentét és főleg az antipátia nagyobb, mint valaha volt. De a két vetélkedő közé egy harmadik tényező tolódott: Európa. Bármily gyenge és egyenetlen a szerencsétlen földrész, egyben valamennyi állama megegyezik, a „nyugati“ rész nemzetei épúgy, mint a „keleti része: egyik sem akar háborút. A nyugati rész rokonszenve, illetve anyagi érdeke inkább Amerika felé mutat, a keleti részé inkább a szovjet felé, de mindkét rész annyira tisztában van a harmadik világháború szörnyűségével, hogy egyformán végromlásnak tartaná, ha nyugat és kelet nézeteltéréseit nem lehetne másként kiegyensúlyozni, csak erőszakkal. Ha az atombomba ellenszere megvan, kétségtelen, hogy az oroszok is hamar megszerzik. Ha pedig az atombombát és ellenszerét mindkét fél ismeri, s a „csodafegyverek“ és ellenszereik kölcsönösen lerontják egymást, akkor egyik félnek sincsen meg a „másodpercek alatt ható“ biztos fölénye és nem tud villámháborút nyerni. A háború ismét hosszú lesz, borzalmas, minden erőt és energiát lekötő küzdelem, a szenvedő fél pedig: Európa. Nem csoda, ha a hírek hatása Rettegés aosszú és elkeseredett, „harmadik világháborúsé16” Mik azok a legújabb események és tényezők, amelyek az európai népeknél döntően megnövesztették a háborútól való félelmet? Mindenekelőtt a katonai szakértők egyre sűrűbbé vál nyilatkozatai arról, hogy az eljövendő háború szintén nem lehetne rövid, fájdalommentes küzdelem, mint az első és a második sem volt az, hanem ismét öthat, sőt tízéves totális, pusztító világháború volna, amelynek legádázabb küzdelmei az európai kontinensen folynának le és a sivataggal egyenlővé tennék a hajdan viruló földrészt. A katonai szakértők egy-_szerűen nevetségesnek tartják az új „csodafegyverekről“ alkotott naív és laikus véleményt. Nem mintha a Az egyik — általánosan ismert — híradás arról szól, hogy a Szovjetunió elérkezettnek látta az időt, hogy fellebbentse a fátylat a saját atomkutatásainak eredményeiről. Éppen az Egyesült Nemzetek folyóirata, a World, közölte szeptember közepén minden bizonnyal, hogy a szovjet atomváros Szibériában, Irkucktól északra, tehát a legmegközelíthetetlenebb vidéken, már felépült. Ha atomtelep van, — egy egész orosz atomváros, mint a World Cikkírója, Lester Raymond közli, atomváros, mely nagyobb és korszerűbb, mint Oak Ridge, az amerikai vezérlő atomtelep, — akkor a Szovjetunió feltétlenül birtokában van az atombontás titkának is és megfelelő elemekkel (urániummal) rendelkezik, hogy az atombombát kigyártsa. Erősíti e feltevést az a közlés, hogy a Szovjetunió az atomvárossal egyidejűen száz más iparvárost épített fel, ahol az atommal kapcsolatos egyéb ipari munkákat elvégzik. Eddig is sokszor szó esett már az orosz atomkutatásokról. De ily pozitív bejelentés csak most történt. A Szovjetuniónak sikerült az elmúlt három esztedő alatt (1945—47) a legnagyobb titokban (éppúgy, mint 1942 és 45 között Amerikának) megépíteni a saját gigantikus atomtelepét a hozzávaló hatalmas segédiparral együtt. A világ most egyszerre befejezett tények előtt áll. Lehet, hogy a szovjet atomkutatás néhány évvel még elmaradt az amerikai mögött. De ha ma csak ott tart, ahol az amerikai 1945-ben volt, vagy a közeljövőben, mondjuk 1940-ban, „csodafegyverek“ nem léteznének. Megvannak, de korántsem alkalmasak arra, hogy „villámháborút“ eredményezzenek s csak arra jók, hogy a pusztítás arányait és az emberiség szenvedéseit mindenütt meghatványozzák. Miért? Azért, mert először: mindenkinek vannak csodafegyverei'*; másodszor, mert e hadászat еду-két év óta birtokában van már a „csodafegyverek“ ellenszerének is. Erre vonatkozólag csak két új adatot ismertetünk, két olyan hírt, amely a sajtómegfigyelők egyöntetű véleménye alapján igen mély benyomást keltett Lake Successben és lényegesen befolyásolta az elhatározásokat, vagy 1949-ben ott fog tartani, már elég, mert az 1945-ös atombomba szintén elegendő ahhoz, hogy például New Yorkot, vagy az európai nagyelképzelhető, mily mélységes hatást tett az Egyesült Nemzetek tagjaira a World első hivatalos beszámolója az orosz atomkutatások eredményéről. Az amerikai háborúspártiakat talán arra csábította, hogy a háború kitörését meggyorsítsák („még mielőtt az oroszok teljesen készek“), de az európai kiküldötteket az ellenkező irányban befolyásolta. Ha az oroszoknak éppúgy van atombombájuk és rakétafegyverük, mint az amerikaiaknak, akkor még inkább mindent el kell követni, mint eddig, hogy a háború kitörését meggátolják, mert a borzalmas fegyver, az amerikai éppúgy, mint az orosz, az új háborúban elsősorban Európát puszítatná el s talán már nem milliónyi, hanem százmilliónyi áldozatot követelne a szerencsétlen kontiensen. A másik hír, amely ugyanolyan mély hatást keltett, mint az első, szinte azt mondhatnánk: az ellenkezője az elsőnek. Néhány amerikai lap szerint „amerikai tudósok feltalálták a módját, miként hárítsák el az atomlövedékekkel való esetleges támadást". ■— A felfedezett készülék lehetővé teszi — írják —, hogy az atombombákat szállító repülőgépeket már távolból „betájolják“, s ugyanakkor felrobbantsák a gép rakományát. Erről a találmányról is tudott már a világ, s a magyar sajtó szintén foglalkozott vele. De határozottan és városokat villámgyorsan megsemmisítse.S „ha ezt megtette, vagy az atombombagépek ezt kölcsönösen megtették“ — írják a katonai szakértők — „akkor nyugodtan sor kerülhet az új feltételek között lezajló rendes és hosszadalmas háborúra“A polgári lakosság pusztulására senki sem gondol közülük. Úgy látszik, a katonák egyenesen boldogak, hogy senki sem „zavarja“ majd stratégiai és taktikai hadműveleteiket.) Köztudomású az is, hogy az atombomba mellett létező másik „csodafegyver“, a rakétafegyver terén az oroszok legalább akkora előhaladást tettek, mint az amerikaiak. A rakétafegyver német találmány s a V. 2. titkát az oroszok a háború után éppúgy megismerték, mint az amerikaiak, s természetesen éppúgy továbbfejlesztették. Az atombombát szállító fegyvernem (a lövedék mellett az ágyú) épp oly ismeretes tehát Moszkvában, mint Washingtonban, pozitívan a kísérletek eredménye csak most vált ismeretessé, amikor sikerült Amerikában több bombaszállító (és távolból irányított) repülőgépet az új találmány segítségével tíz perccel felszállása után (anélkül, hogy a felszállás helyéről és idejéről az elhárítók tájékozva lettek volna ötezer kilométer távolságból a tenger felett felrobbantani. A jövőben tehát az a repülőgép, amely az atombombát hozza, nem érhet célt. A harc a levegőben egymást megtaláló rakétagépek és rakétalövedékek harca lesz. (Mert az „elhárító fegyver“ egy villámgyors rakéta, amelyet az ellenrakétagép felszállásának különleges szerkezetekkel azonnal megtudott pillanatában lőnek ki, s amely a levegőben automatikusan megtalálja az ország felé szálló és atombombát vivő ellenséges rakétarepülőgépet.) De senki sem kérdi, mi történik azokkal az emberekkel, akik a levegőben felrobbanó gépek és atombombák alatt laknak. Elvégre nem minden rakéta halad majd lakatlan vidék fölött Egy-egy atombomba hatása pedig száz és száz kilométerre kiterjed, ha nem is a robbanás, de a rádióaktív erő. Mi történik a gépek útja alatt elterülő föld lakóival? Ez a föld a legnagyobb valószínűség szerint pedig Európa közepe és nyugati fele lesz. Az orosz atombomba Az atombomba ellenfegyvere Látogassuk a KIMORT Kisgazda Mozgóképüzemi rt. filmszínházait ! t ív. KOSSUTH LAJOS-6. 18. Telefon: 189-707. Botrány a túlvilágon Előadások ki5. */*7. U*9. Sz„ v„ ü. V23 kor is. $Ы0Ш m akacfa utca 4. szerdáig: Fillfegyelme csütörtöktől: ECélarcú nő Előadások mindennap Ц2 %i *áft . V . ü. *‘illis • 'fi* , , \ ' П. CORVIN TÉR Я ЩНОСЛ Telefon: 257—013 útját járom Miix'énn^P ' fél 6, fél 7, fél 9. V. fél 3-kor is. 6Ь/ЩШ VII ERZSÉBET KÖRÚT 28. Szerdáig: G I L D& csütörtöktől Végre együtt Előadások : 2. 4, 6. S. Vas. és ti. *'812 is Apud VfL. BAROSS TÉR 32. szerdáig: Földkariatív csütörtöktől: Leánysors Előadások: 4. 0, 8. Vas. és 0, 2 is " 1VH., ERZSÉBET-KÖRÚT 39. szerdáig: (Szedermes Tóm )csütörtöktől: Zöldkakadu Mindennap: 10. 12. 1. 4. 6 és 8 órakor Mi ez igazság a svéd Miáásstrezás kürti! Ezrek és ezrek jelentkeznek ötszáz helyre A legutóbbi hetekben állandó izgalomban élnek a nógrádi és borsodi falvak földmunkásai. Ilizottság járja a falvakat és munkásokat toboroznak svédországi mezőgazdasági munkára. Az ottani községek jegyzőinek jelentése szerint igen sokszor éjjel álmából verik fel a jegyzőt, hogy a szükséges iratokat megszerezzék. A svédországi földmunkás-toborzás „alkalmasai“ nyolcvan kilogramm poggyásszal indulhatnak a külföldi munkára. Engedélyük van arra is, hogy a családjukat magukkal vigyék, de a Svédországba indulók jelentékeny része a családnélküli, nőtlen, fiatalabb generációból kerül ki. A munkások szerződtetése két évre szól s ez idő alatt a svéd mezőgazdasági munkabéreknek megfelelő munkabérre van joguk. Olyan hírek is terjedtek el, hogy a svédországi magyar földmíves kolonisták földhöz is jutnak svéd munkavállalásuk esetén. Ahogyan valaha Amerika volt a magyar kivándorlók álma, úgy tekintenek most Svédország felé. Ez az az álomföld, ahol méz, tej csurran, ha nem is a kutakból, de az asztalokra s a magyar munkások a nagyobb darab kenyér reményében ezrével jelentkeznek a távoli északi országba való kiutazásra. Mi az igazság a svéd munkástoborzás körül? Ennek a felderítésére három érdekképviseletet kérdeztünk meg. Mert nem közömbös a magyar jövőre nézve, hová és milyen körülmények közé kerülnek véreink. Elsőnek a Magyarok Világszövetségébe látogattunk el. Ács Tivadar ügyvezető alelnök a következőket mondotta: — Mi a külföldön élő magyarok ügyeivel foglalkozunk. A kivándorolni szándékozók pedig még itt vannak. Annyiben mi is érdekelve vagyunk, hogy a svédországi munkástoborzás hírére nap mint nap tömegesen keresnek fel bennünket olyanok, akik szívesen vállalkoznának erre a munkára. Természetesen mi az illetékes szervekhez küldjük őket. Az illetékes szervek egyike a FÉKOSz, a Földmunkások Országos Szövetsége. Itt Hont Imre titkárnál érdeklődtünk. — A földmunkások között munkanélküliség nan — mondotta. — Ezért járultunk hozzá a svédországi munkástoborzáshoz, összesen félezer magyar munkást visznek ki. Nagyrészben olyanokat, akik az állattenyésztésben jártasak. Két hónapja tartózkodik itt egy svéd bizottság, amely minden toborzott munkást megvizsgál. A munkások kiválasztásánál és szerződésénél jelen van a Földmunkás Szövetség kiküldöttje is. Nem svédországi letelepedésről, hanem két-háromévi bérmunkáról van szó. Ismételjük, vigyázunk a magyar mezőgazdaság érdekeire, s ha amint remény van rá, a magyar mezőgazdaság felszívja a munkanélkülieket, továbbmenőleg nem fogjuk párlalni a külföldre szóló munkástoborzásokat. A Magyar Kivándorlókat és Viszszavándorlókat Védő Irodánál is érdeklődtünk. Azt az információt kaptuk, hogy ez a kislétszámú munkásvándorlás, hasonlóan a jugoszláviai akcióhoz, kölcsönmunka és tanulmányút jellegével bír. A munkások belügyminiszteri engedéllyel mennek ki — egyidőre — de вещ vándorolnak ki az országból, mert az egész akció csak munkaszerződésük lejártáig tart. A magyar vidék izgalma a megnyugtató nyilatkozatok szerint rövidesen lecsillapodik, mert a félezres kvóta bételtével újabb svédországi munkaszerződéseket nem adnak ki. Ez a kezdeményezés nem előszele egy újabb amerikai méretű kivándorlási hullámnak. Azoktól, akik az utóbbi időben Angliában jártak, már sok jót hallottunk a PICCADILLY cím Anglia nemzeti nagydíját nyert filmről. Egy ideig úgy nézett ki, hogy Magyarországon a film nem kerülhet bemutatásra valutáris okokból, de most hogy az angol-magyar kereskedelmi szerződés létrejött, sikerült módot találni az utóbbi évek legnagyobb angol filmjének behozatalára is. Úgy hírlik, hogy a közeljövőben díszes külsőségek mellett az angol követség bemutatja PICADILLY-t Budapest mozilátogatóinak. székele, asztalok, billiárdasztalok, tányérok, üvegáruk, alpacca felszerelések olcsón nél Népszínház u. 31. Tel: 139 274. alatt az európai delegátusok Lake Successben mindent elkövetnek ennek elhárítására. Véleményünk az, hogy a legtökéletlenebb kompromiszszum és a legkezdetlegesebb élet is többet ér, mint az új szörnyű és hosszú háború és Európa elpusztulása. Számolni kell Európa egyre növekvő háborúellenes hangulatával és tudomásul kell venni ezt az új tényezőt, amelynek célja a közvetítés és a kiegyenlítés, amelynek egyetlen pozitív és megingathatatlan elve van: semmi áron háborút és bánni áron békét. Hároméves fennállását ünnepli az Új Szó. A szovjet hadsereg magyarországi lapjának legnagyobb szerepe az volt, hogy megismertette a magyarsággal az előttünk évtizedeken át elzárt Szovjetunió gazdasági, katonai és kulturális jelentőségét, a velünk szomszédos birodalom mindennapi életét, gigászi erőfeszítéseit, páratlan alkotásait. Az Új Szó hároméves munkájával kimélyítette a szovjet-magyar barátságot s azon a tényen keresztül, hogy az Új Szó-t fennállása, óta Illés Béla, a magyar irodalom kitűnősége szerkeszti, nemzeti vonalon is elismerte a szovjet hadsereg és a Szovjetúnió azt, hogy a magyar barátságot, a magyar nép helyes informálását tehetségeinken át kívánja megvalósítani. S ez a munka szakadatlanul továbbfolyik a szovjet magyar művészcserével. kultúrdelegációk és a Magyar-Szovjet Társaság kitűnőés eredményes munkájával. 3 Dmémcia előfizetési ára 1 hónapra 4.— forint Я hónapra 12.— forint S hónapra 24.— forint Postatakarékpénztár: csekkszámla szám: 1760.