Demokrácia, 1947. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1947-12-28 / 52. szám

ф Mit jelent a nagy és mit a kicsi kéz? A legfontosabb kérdés, amit a tenyértudós figyelembe vesz akkor, amikor egy ember jellemét analizálja, hogy milyen nagy a keze a testhez viszonyítva. Nagy kezek általában csendes, szemlélődő, majdnem zárkózott természetre engednek következtetni. Az ilyen emberek pontosságra törekszenek, szívósak cselekedeteikben, szilárdak elhatározásukban, másrészt azonban bizonyos mértékig nehézkesek. Szélsőséges esetekben az ilyen nagy kezek önzést és szűk látókört is jelenthetnek. A kis kéz érzékenységet fejez ki, olyan szellemet, amely szintézisre és széles látókörre törekszik. Az ilyen emberek aktívak és fogékonyak, üzleteik túláradnak és ez sokszor türes mellenné teszi őket. A hosszú kezek az önbizalom hiányát jelentik. Az ilyen emberek többnyíre félénkek és tétovázók, akik mindenben a nehézségeket látják, anélkül, hogy megtalálnák a kiutat. Kitartóak azonban és ezért alacsonyabb beosztásban, kisebb állásokban nagyon használhatók, de csak ott, ahol nincs jelentősége a személyes felelősségvállalásnak. Ezzel szemben a széleskörű emberben bizonyos dinamizmus és önmagában biztos optimizmus van. A hüvelykeus] leleplez... . Az ujjak között természetesen a legfontosabb a hüvelykujj, amely a kézen is bizonyos önállóságot mutat. A hüvelykujj az ember tudatalatti ösztönös lényét fejezi ki. A legfontosabb az a szög, amelyet a hüvelykujj a kézfelülethez alkot. Normálisan ez 60 fokú, ebben az esetben bizonyos önállóságra lehet belőle következtetni. Minél nagyobb a szög, annál erősebb az egyén önállósága, míg egy kisebb szög másoktól való függőséget jelent, sőt néha bizonyos lehetetlenséget tükröz vissza. Tegyük kezünket természetes tartásban az asztalra. Ha a hüvelykujj ívet rajzol és az ujj hegye lefelé görbül, akkor az illető kapzsi. Fordított esetben, amikor az ujjhegy fölfelé mutat, gavallérosabb, altruista természetről van szó. A hosszú hüvelykujjból vitális, szuggesztív személyre lehet következtetni. De nem kell ennek túlzottan örülni, a túlhosszú hüvelykujj zsarnoki hajlamokat árul el, sőt a gyilkosoknak is többnyire igen hosszú a hüvelykujjuk. A rövid hüvelykujj viszont rossz jel: a kezdeményező erő teljes hiányát mutatja és tulajdonosa többnyire nagyon könnyen befolyásolható. Az idiótáknak és majmoknak többnyire nagyon rövid a hüvelykujjuk. Állati primitívségre vall az is, ha a hüvelykujj nagyon mélyen, a kéz alsó részéből nő ki. A hüvelykujj vastagságából az ember egészségi állapotára is lehet következtetni, ha vékony, akkor többnyire gyenge egészségű ember áll előttünk. Erős hüvelykujj önfejűséget és durvaságot is jelent. A szép Katat írta, IGNÁCZ HÓZSA A fehérre meszelt ámbitus talái sorjában díszelegtek a pompás vadásztrófeák. Különleges agyancsók az ajtó szemöldökfája fölött, kifényesített agyarak, kitömött mókus a polc tetején, hosszúkörmü medvebőr a háncsból fonott heverőn. A zöldposztós fogason ódon, új és legeslegújabb vadászfegyverek. Mint egy múzeumban, hely nem volt hová leülni. Az egyetlen tötröttlábú karosszéken egy beteg, kivénhedt macska gubbasztott. Az asszony idegesen nézte a falat. Gyűrődés nélküli, keskeny cipőjében, mint a ragadozók karma, úgy görbültek lefelé a lábujjai, színre fogta velük az ambitus rozsdaszínű kockakövét. Dereka kinyúlt, a fejét hátra vetette.. Fönt, az ebédlőajtó fölött bekeretezett, négyzetméternyi kartonpapírokon különleges évszámok sorakoztak. Ezekre a legbüszkébb a férje. Ilyen vadásztrófeája nincsen senkinek, sehol. Csak itt lehetett ezt gyűjteni, a Rétyi Nyír csodálatos tocsogóiban, ahol a fehértörzsű, lenge fák bokáig álldogálnak a kicsiny tavakban, tocsogókban, mint fehér ingüket lebbentő, vetkező leánykák. A tavacskák idején százezer fehér tavirózsa ringatja porcelánvirágjait, a tocsogók mentén milliárd tücsök zenél és járja örökös táncát a lepke, sáska, méhe-raj. És tavasz fakadása előtt egy pillanattal, az első megrendülő tücsökhangra, mint a repülő felhő úgy zúg át a Rétyi Nyír fölött a vonuló szalonkák ezerszer ezernyi serege. Jönnek pár a párral. A hím szerelmes csőrét boldogan kitárja és a szalonka-szerető, mint egy nyitott ollóba, úgy dugja bele a maga csókra nyílt, karcsú csőröcskéjét a férjéébe. S gyengéden összezárt csőrökkel, csókolózva repülnek a szerelmes kis madarak a selymesfürű tocsogók partján, ahol egy karcsú nyírfa mögött felhúzott puskával vár a vadász. És egyetlen dörrenésre két kis szívet túr keresztül a halált hozó serét. Akkor a vadász boldogan nevet fel. A kis tetemekhez siet és kitépi a hím apró dísztollait. Picike tollak, kéthárom centisek. Sok ezer kell belőlük, ha valaki olyan különleges „trófeát“ akar, mint a férje. Ő abból a sokszor két kicsi tollacskából, amit az egyetlen év alatt, lőtt kismadarakból tép ki, kirakja az esztendő évszámát ... Az asszony nézi a sárguló kartonlapokon a két-három arasznyi tollból ragasztott számokat. 1930. Milyen kicsike szám. Alig arasznyi. Akkor volt az esküvőjük. 1933. Szinte méteres betűkkel. Akkor már egyedül leste László a vonuló szalonkákat. 1932 Ezt akkor rakta ki, mikor a fiúk megszületett. 1938 helye üres. Akkor egy évig nem vett puskát a kezébe. Akkor váltak el. — Ha csakugyan elváltunk volna! — mormolja az asszony és egyre keményebbre feszíti a derekát. A falon negyven év évszámai sorakoznak. Mert így vadászott a férj apja is, így gyűjtötte a szalonkatollakat a nagyapja is húsz meg negyven évvel ezelőtt. De ő csak az utolsó számokat nézi. A legutolsót. Amellett van egy kis külön kartonlapcoska. Abba is be van szúrkodva hat tollacska. Ezeket már a fia, a Kis Sándor zsákmányolta az idén. Kamasz szeme mámorosan csillogott, átölelte őt és azt mondta: — Tudod, milyen gyönyörűen hull le egy olyan szerelmes madárpár, kicsi mamám? Egyszerre, együtt csuda hecc, tudod? Igaza volt, hogy elment közülük. Nem tudja örökre vállalni ezt az életet. Az ő örömét ezek soha, soha meg nem értik. A városban küzdeni kell az életéért, de a küzdelemhez társai vannak ott. Mások, mint ezek itt, újak, modernek, igazi pajtások... és mégis, mégse tud élni László nélkül és a fiú nélkül. Mégis hazajött. Pedig az kellene inkább, ha lehetne, hogy kiragadja innen a gyereket, elvigye magával. Másnak és másként nevelje fel. Nem élet ez: elélni lassan a régiektől maradt kicsiny vagyont. Nem kezdeni semmit, nem szaporítani semmit, csak élni, élvezni az életet. Igen, és mégis éppen a furcsán vonzó bennük, amit megvet, hogy tudnak élni. Tudnak örülni önmagukban, egyedül a természettel. Úgy folytatják a múltat, mintha nem történt volna soha, semmi ezer éve. Lászlóval nem lehet beszélni semmi másról, mint az erdők meg fák, a vadak életéről. Milyen csodálatosan, milyen varázslatosan mondta el egyszer fiatalasszony korában, hogy hogyan szeretnek a szarvasbikák. Meggyűlt a vére tőle, felparázslott a képzelete és szerette, veszettül szerette az emberének erdőízű szavait. Még a kopott vadászzekéjét is szerette s elfogta a vad vágyakozás, mikor egyszer átölelte az erdőjárta, szétpirositotta férfit és a hajában, szép, csillogó fekete hajában simogató ujjai kifésültek egy beleakadt száradt vadvirágot. Féltékeny volt és reszketett dühében, amikor napokig leste várta az alkalmat, hogy egy „fontos dolgot“ megbeszéljenek. Kettejük sorsáról lett volna szó. Arról, hogy ő itt nem bírja tovább A falusi munkához nem ért, de kell, kell dolgoznia valamit, mert megfullad különben. Kell lennie egy helynek valahol, ahol ő is hasznos ember, nemcsak kis semmi dísze egy máladozó, isten háta mögött öreg kúriának, nemcsak csecsebecse egy öregedő férfinak és egy gyereknek, aki éppen úgy indul, mint az apja... De nem tudott vele beszélni, mert azokban a napokban Lászlónak sokkal fontosabb izgalma volt. Egy fészkelő fülemülét fedezett fel a kert törpe tuja bokrán és azt leste hajnaltól délig és mielőtt a lebukó nap pirosra festette volna a nyirek fehér oldalát. Háziállataira rá sem hederített. A gazdaság eltengődött úgy, ahogy az öreg béres vezette, de a kedvenc Orfi kutyával néha napokig járta a mezőt, térdig állt a vízben, hogy elejthessen egy különleges tőkésrucát. A feszülő politikai helyzet megvitatása helyett arról mesélt csillogó szemmel, boldog izgalommal, hogy a világ összes teremtményei közül a legkacérabb a nőstény vadkacsa... Nem érdekelték a köz izgalmas ügyei, de arról bezzeg regényt tudott mondani, hogy miért élnek tavi kaszinóéletet a vadkacsák hímjei. S ha még leírta volna őket. Ha valami céllal, valami haszonnal élte volna a maga furcsa szépségekkel zsúfolt különc életét, de László csak önmagának és a természet örömeinek élt s mikor a kisfiút is magával vitte Pestre, nevetve hasonlította őt az őzanyához, aki a gidáját még akkor sem meri elengedni magától, mikor bakjához randevúra megy. De milyen vért pessdítően beszélt a párzó denevérről, vagy az éjszaka legpuhább s legékesebb madaráról, a szerelmes bagolyról. És olyan erős volt László, mint a medve, diadalmas, mint a szarvasbika, hűséges, mint a gém, ostromló, mint az őzbak. Ha egyszer halálra ölelte volna, igen, sokszor gondolta, hogy ez lett volna az egyetlen, a legjobb. Mert nem tudott élni vele se. De nélküle pokol a világ, aljas céltudat hajtott kívüle minden embert, a város csupa törtetés, lázas törekedés, egyébről sincs benne szó, mint a politikáról, örökös izgalomról. László nélkül nincsen őszinte, tiszta öröm. Lászlóval? Megrázkódott. Hiszen azért jött, hogy örökre elbúcsúzzanak. Az a másik vár rá a városban. Megértő, nagyvonalú társa lesz és azonfelül is valaki, aki cselekszik, valaki, akire ezrek hallgatnak, akit élre lendített az új idők vihara. Egész ember. Nincs benne semmi múltszázadi romantika. Kiváló férfiú... csak éppen... éppen nem László. Milyen barbárnak, mennyire ázsiainak tart a másik minden múltban élő, elhúzódó embert. Hogy nem ismeri a László fajtáját. Maradinak, tunyának képzeli, mert nem kíván cselekedni semmi feleslegest. Aljas úri passziónak nevezi a vadászatot, egyenlőtlen harcnak ember és állat között és fogalma, halvány fogalma sincs ,a legősibb szenvedély velőt bizseregtető örömeiről... Mikor magával vitte őt is, Lóháton mentek vágtatva a kükörcsines dűlőig. Aztán a lesen, a szarvasles gödreiben, mikor már csak ketten voltak, mert az öreg János visszavitte a lovakat, miután lepakkolta a fegyvert és az ennivalót, mikor ketten bújtak össze a gödörben és jöttek vágtatva, dübörögve *. szarvasok vad indulattal át az ár- ri Vízszintes sorok: 1. A karácsonyi szózat eleje. 13. Szövet, amelynek felületét az alapszövetből kiemelkedő bolyhok vagy hurkok borítják. 14. Ilyen bál is van. 15 Vér-út. 16 Kötőszó. 17. Benedekrendi szerzetes, régész, a pannonhalmi főapátság könyv- és levéltárnoka volt. (1858—1908. Viktor). 20. Ukrajna fővárosa. 22. Város Csehországban, söre híres. 23. APG. 24. Férfinév. 25. Élénk. 26 Vissza, gyalogos katona. 27. Ételízesítő. 28. .. . marsi 29. Haditokkasttak jelvényrövidítése. 30. Torontálmegyei község, egy része Jugoszláviához, egy része Magyarországhoz tartozik. 31. Hatalmas cseh nehézipari vállalat. 33. Feltételes szócska. 34. Skótország királya, kit saját hadvezére. Macbeth, meggyilkolt. 35. Magyar költő és kritikus. (1804—58.) Az „Aurora“-kor vezet© tagja, a Nemzeti Színház igazgatója. 38. Kiváló színészünk (Új Isten Thebában) neve végéről a második S- betű lemaradt (Zoltán). 40. Ilyenkor van a szezonja. 41. Vissza: német fejedelemség volt (ék hiba). 43. Vissza:......... Jesu, a „Jézus mondásai“. 44. Növény (ék hiba). 45. . . . völgyi Alpok. A keleti Alpok központi vonulata Tirolban, az olasz-osztrák határon. 46. Szám. 47. Futás németül (vissza). 48. Földön mászni. 50. Dán pénzegység. 51. OKT 52. Olcsó színházi hely. 53. Bibliai víz(I) 54. Idegen női név. 55. Rossz előjelű. 56 Zamat. 57. GN. 58. Párizsi szobrász, történeti és allegorikus művei híresek. (Buffon, VII. Pius, Napoleon, Szt. Cecilia, Carrera) keresztnevének kezdőbetűjével. (1801—1884.) 60. Kirakna. Függőleges sorok: 1. Mulatozások. 2. Nemzet. 3 Esztergom megyei község. (Legénybarlangja híres.) 4. Vészjel. 5. Régies megszólítás. 6. Francia mandátumterület francia neve. 7. A récefélék hímje (ék. hiba). 8. Dán sziget, a szárazföldtől a 19 km. hoszszú Alssund választja el. 9. . .., adok, bacchánsnők. 10. Becézett női név. 11 GC. 12. Földtanban a felső triász karni emeletének legmélyebb szintje. 13. A karácsonyi szózat folytatása. 18. Az olyan ember neve aki az élet gyönyöreit kergeti. 21. Azonos magánhangzók, zók. 22. . .. esti, Románia olajiparának központja. 23. Futóhomok ellen ültetik. 25. összeesik. 26. Vissza, asszony, nő oroszul (fon). 28. Kioszt. 30. Férfinév, becézve. 32. Sírva kiabál (ék, hiba) 33. Vissza. .. King. Sommerset Maugham műve. 34. DZ. 36. összetett mássalhangzó. 37. Azonos magánhangzók. 39. Japán egyik legdélibb szigetén. 42. Zajt okozna. 44. Faragjam-ikerszava. 45. A függ. 5. tárgyesetben 48. Hideg — németül nőnemben. 49. Idegenlégiós regényalak (tessék beírni: Zaske). 50. Állat. 52. Nigériai tartományi székhely, forgalmas vásárhely és karavánállomás. 53. A függ. 50, de sokanvannak. 55. Vissza: bibliai alak. 56. Menjetek! — latinul. 59. Mindig ez van. 61. Diák igéje. 62. Névtelen adakozó monogrammja. Tométánia keresztrejtvénye Karácsonyi szózat *] И 2 3"“”Г 5 6 ! 7 8 & 10 11 L 2L 13s rr~ г i i«i 17 13 1 19 hn '2Г’"’ s 22 j m 23 24i!$ 25 m 28 27 28 Ж 29” I 30 31 32 Ii 331 __jI 34 g| 35 зг*i37 ЗУ TЗУ ■ It) m 41 42 13 ii u 1 15 46 47 1 43 49 1 50 5“iin 52 Ж 53 54 iS 50 j m 56 "" m 58 “ *m 606i V ■мша1 РеяиШссл________________________________ А kéz-а lélek lükre Miképpen lehet a kéz formájú búj az ember jellemére és tulajdonságaira következtetni A világnak most kétségtelenül leghíresebb a tenyértudósa Henri Mangin, akinek Párisban a Rue de Passy-ban van a „rendelője“. Ez a különös ember, aki sokkal több az általában ismert tenyérjósoknál, nem annyira a tenyér apró vonalkáiból és ráncaiból következtet az ember jellemére és jövőjére, mint inkább a kéz és az egyes ujjak formájából. Henri Mangin egyáltalán nem hasonlítható azokhoz a tenyérjósokhoz, akik vásári módon produkálják magukat, hanem komoly tudós. Kereskedelmi alkalmazottból lett világhírű tudóssá, autodidakta, aki orvostudományt és pszichológiai tanulmányokat is folytatott és a chiromantiának ma világszerte elismert tekintélye. Egész sor könyve jelent meg, amelyeknek egyrésze a közönség számára próbálja népszerűsíteni a tenyérjóslást. Egyben mindenesetre különbözik Henri Mangin a szokványos tenyérjósoktól: tudományos lelkiismerete nem engedi meg, hogy a jövőt is megmondja a kezek vizsgálása során. Nem mintha a tenyérből nem lehetne a jövőre is következtetni, de Henri Margin szerint itt nincs meg az az alap, amelyből egész határozottan meg lehetne állapítani egy ember jövőjét. Henri Margin nem akar a vak véletlen prófétája lenni, hanem hivatott magyarázója és kielemzője az emberben szunnyadó tulajdonságoknak. Sokszor adott már tanácsot szerelmeseknek, hogy házasodjanak-e össze vagy sem, mert a kéz formájából meg tudja állapítani, hogy a házasság szerencsés lesz-e; számtalan fiatalembernek megmondotta már, hogy mi az a hivatás, amelyet választania kell, sok művésznövendéket orvosi pályára utasított és szerencsétlen kereskedőket rábeszélt arra, hogy iratkozzanak be a képzőművészeti akadémiára. Olyan esetekben, amikor az orvosok tehetetlenül rázták a fejüket, nagyon gyakran megállapította már a titkos betegséget és kórházakban végzett kísérleteik során a betegek ezreiről meglepően jó diagnózist csinált. Henri Mangin szerint nemcsak a kéz belső felületén látható vonalak árulják el egy ember jellemét és sorsát. Ahogyan az arc jellegzetességét nem egyedül a bőrfelületen mutatkozó vonalak határozzák meg, hanem a koponya formája és az egész arcberendezés, ugyanígy a kéznél annak formája a legdöntőbb jelentőségű. A többi ujj inkább az ember szellemi funkcióiból és egész mentalitásából árul el sok mindent. Nagyon hosszú ujjú emberek többnyire szélsőséges individualisták, idegesek és mindig elégedetlenek."Rövidujjú emberek türelmetlenségre, meggondolatlanságra hajlamosak. Amíg a hoszszúujjú emberek gyakran szeretnek sokat beszélni akkor, ha egyszer szóhoz jutottak és szívesen térnek el a tulajdonképpeni tárgytól, addig a rövidujjúak pontosan és tömören fejezik ki magukat. A vastagujjú emberek többnyire nyerstermészetisek, míg a szeretetreméltó természetűeknek hosszúak az ujjaik. Hegyesen végződő ujjak különös érzékenységet fejeznek ki, de néha hiszékenységet, a misztikumra és babonára való hajlamosságot, sőt bizonyos esetekben aszkéta természetet, míg a kövér kés, párnázott ujjak bujaságot és általában erotikus tulajdonságokat sejttetnek. A kéz akkor arányos, ha a középső ujj az ujjperc kétharmad részével hosszabb a mutató- és gyűrűsujjnál, amelyek normálisan egyenlő hosszúságúak. A mutatujjból következtetni az egyénnek szociális beállítottságára. Ha különösen hosszú, akkor ez öntudatosságra és becsvágyra mutat, szélsőséges esetekben az én túltengésére vall." A rövid mutatóujj nagy szerénységet fejez ki. Hosszú középső íj azt jelenti, hogy tulajdonosa szedl önmagába, mélyedinti, hajlamos a blankóliára és bizonyos mértékig ehetetlen a sorssal szemben. Nagyon teljes úgy pozitív, mint negatívzempontból a gyűrűsujj. Ha az hosszabb a normálisnál, akkor nem szokványos jellemmel van dolgunk, akár művészi tehetségről van szó, akár kalandos természetről. Az igazi tehetségről, intelligenciáról, szervező erőről, művészi szellemről és általában minden magas kvalitásról elsősorban a hosszú kisujj tanúskodik. Tudásszomj, nyílt ész, a közlés közvetlensége és könnyedsége, minden együtt jár a hosszú kisujjal, ha azonban az túl hosszúra nőtt, akkor már negatív,, irányba, fordul a jelentősége, az ilyen emberek nem mindig tisztességesek. De, nincs okuk a szomorkodásra azoknak sem, akiknek túl rövid a kisujjuk. az ilyen emberek többnyire rendkívül őszinték, de nincs gyakorlati érzékük és teljesen közömbösek a pénzzel szemben. A hosszúkás, keskeny köröm finom érzékenységet jelent, míg a széles több gyakorlati érzést és önzést. A puha köröm az erő hiányát, ideges ingerlékenységet jelent a kemény köröm sokkal erősebb szívósságot. A rózsásszínű köröm szenvedélyességről és hirtelen haragról beszél, a fényes köröm finom létekről, a tompa, színtelen köröm irigységről és bizalmatlanságról. A nagy és világosan látható félhold az egészség jele, hiánya vérkeringési zavarokra vall.