Állami főreáliskola, Déva, 1906
90 Adatok az 1900 — 907. tanév történetéhez Deák-térre indultunk. Elhaladtunk az egyetem központi épülete és az egyetemi könyvtár palotája mellett; az Erzsébet-téren megmutattuk növendékeinknek a fehér márványból készült Semmelweis-szobrot. A Deák-téren a földalatti villanyosra ülve kijutottunk a Városligetbe, ahol először is az állatkertet kerestük föl. Itt mindjárt a bemenetnél nagy mulatsága akadt kisebb növendékeinknek, akik kacagva nézegették a maguk és társaik eltorzított alakját a bejáróval szemben fölállított homorú és domború tükrökben. A kissé elhanyagolt kertben végigjárva, legtovább időztünk a majomházban, ahol sűrűn hangzott föl a vidám kacaj a bohókás majmok furcsa mozdulatainak és csinjeinek láttára. Miután még kellő bámulattal adóztunk a népszerű „Jónás“-nak is, átmentünk az akkor még rendezés alatt álló szépművészeti palotába. A szép, nyílt oszlopcsarnokos homlokzatú palotát, s vele szemben a görögstilü műcsarnokot, Schikedanz és Herzog műépítők tervezték. A szépművészeti palota díszes, tágas csarnokain áthaladva, Nyáry Sándor úr, a képtár őre, a legnagyobb szívességgel kalauzoltatok bennünket a régi mesterek nem egy kiváló nagybecsű alkotását magukban foglaló kisebb-nagyobb termeken keresztül, majd átmenve a magyar és idegen modern művészek osztályába, Nyáry úr maga vette át a kalauzolást és a legszeretetreméltóbb modorban magyarázott és figyelmeztetett bennünket a kiválóbb műalkotásokra. Különösen nagy érdeklődést mutattak növendékeink a történelmi festmények és a tájképek iránt. Látható gyönyörködéssel szemlélték Munkácsy, Zichy, Székely Bertalan, Benczúr s más kiváló mesterek festményeit. Úgy tetszik, hogy az itt látottak szereztek eddig nekik legtöbb gyönyörűséget. Utunkat tovább folytatva, elhaladtunk a készülőférben lévő Árpád-emlék előtt s a hídon átkelve, megtekintettük az ezredéves kiállítás emlékét őrző s újraépült szép történelmi épületcsoportot, amely most mezőgazdasági múzeum gyanánt szolgál. Előtte van Anonymus érdekes szobra. Tovább menve a régi iparcsarnok előtt elterülő parkon keresztül a villanyos állomásra értünk, ahonnan a Damjanich- és Rottenbiller-utcákon, majd a Kerepesi-úton keresztül hazaértünk. A délután jó részét pihenésre szántuk s nagyobb nevén-