Diárium 1940 (1-10. szám)
1940 / 8. szám - SZÍNHÁZ
4 XIV. RENÉ. Vígszínház. Szezonnyitó, bemelegítő színházi műsorunkban a Vígszínház első darabja Harsányi—Zágon—Eisemann zenés játéka valószínűleg sokáig nem kerül le a színház játékrendjéről. Régen láttunk ilyen harmonikus, finom, kedves, könynyed és szellemes játékot, mint amit Harsányi Zsolt és Zágon István évadnyitóul írt. A fiúnak nevelt leány-trónörökös, s körülötte a marakodó, nem is „uralkodó"-, hanem kereskedőcsalád, ha nem is maradandó értékkel, mindenesetre jobbízűen szórakoztat, mint akár Rabagas és környezete. Az ötletes, de persze operettszerűen könnyedén áttekinthető mese nem helyzeteivel mulattat, hanem szellemes párbeszédeivel, s azzal a csendes gúnnyal, ami a párbeszédekből s mögöttük kicsendül. Mi ez a gúny? Az operett, a mesterkélt színpadi világ igen finom kifigurázása, azé a világé, ahol a lányból fiú lesz, a hercegből kaszinótulajdonos. A szereplők egymást csapják be, a közönség észre sem veszi, hogy róla van szó. Érdeme a darabnak, hogy nincs egy hülye sem benne, színpadjaink elengedhetetlennek látszó melegházi tenyésztése. A színház remekül összehangolt előadása csak fokozza a darab kedvességét. Tolnay Klári finomsága minden szerepében uralkodó, most ízléséről beszélhetnénk ráadásul. Ajtay Andor a karakterábrázolás könnyed magasiskoláját mutatta be. Talán még sohasem tetszett anynyira, mint most. De Mezey Mária, Ladomerszky Margit, Egerváry Bea, Feleky Kamill és a szárazhumorú Dénes György, valamint a pár mondatszerepű Kőmives Sándor mind hozzájárultak a kellemes estéhez, nemkülönben az egyszerű eszközökkel bemutatkozó Szilassy László is. Eisemann zenéje kiegészítő muzsika, nem önálló szereplő, ezért jobban is hat. AZ ÖRDÖG NEM ALSZIK. Magyar Színház. Hogy miért nem alszik? — nem tudjuk. A közönség a legnagyobb éberséggel, percenként fölhangzó nevetéssel figyel pedig rá. A cím semmiképen sem illik a darabhoz, legfeljebb csalogatóként került a színlapra, hogy Vaszary Gábor erősen borsos és fűszeres témáira emlékeztessen, s elfedje a háború miatt hiányzó exportcikkek nélkül készült illedelmes, kedves játékot. Játék a kastélyban, volna illőbb cím, nagy, önfeledt, jókedvű, de átlátszó helyzetekre épülő játék. Mulattatásra, csak mulattatásra való, egész a bohóckodásig. Szerkezetével meglep, mert a harmadik felvonással érkezik el céljának csúcsához; állandó derültség a színház. Igaz, a második felvonás annál kevesebbet ad, a bohócjelenetek nem illenek bele, ízléstelenek is, bár még gyorsítják az előadás meglepő ütemét. Az előadásban jelenetenként észrevehetünk valami felülről belekerült rendet, pontosságot, szép reményeket ébresztő művészi mértéktartást, kétségkívül az új igazgató, Csathó Kálmán eredménye. Hihetőleg ő fojtotta le a burleszket vígjátékká, sőt zenés vígjátékká. A közönség zavartalan jókedvvel hálás. A gondos színészi munka is bizonyára Csathó ösztönzésére kapott meglepő színeket. Elsősorban a már régen komolyabb feladatokra hivatott Hajmásy Miklóst kell kiemelnünk, hinni szeretnők, hogy ebben az évadban nagy feladatban lesz módunk méltatni. A kedvesen karikírozó Törzs és Mihályfi mellett ezen a színpadon bemutatkozó Muráti Lili csillogtatja a „modern" leány alakítására kész tehetségét. Az epizódisták közül Pálóczi Lászlót és a nagy karakterkészségű Görbe Jánost kell kiemelnünk. A PÓDIUM ÚJ MŰSORA. Pesti Színház. A népszerű, irodalmi kabaré még vendéghelyiségben, a Pesti Színházban kezdte meg új évadját. Műsorán valami tartózkodás, ködszerű, finom tónus érezhető, mely egyfelől hangulatos, időszerű és megható „komoly" számaiban irodalommá emelkedik, másfelől tréfáiban, paródiáiban a burleszkig föloldódik. Nem gondtalanság, érezhető gondosság alakította a műsort, a vendég, vígszínházi művészek is mélyítik a kabaré-stílust. A régen nem látott Bulla Elma kis magánjelenetében fokozott egyszerűségével, a legapróbb árnyalatokig művelt hanghatásaival nemes ékköve a műsornak. Mellette Bihary József ábrázolóművészete, Ladomerszky Margit ízlése képviselik a „színházat". Rátkay Márton egyre új ripacsfigurája, Gárdonyi Lajos sokszínű mókája, Köpeczi-Boócz választékossága s a Pódium művészeinek friss, ötletes játéka Kondor Ibolyával és Kőváry Gyulával az élen lendítették a kétarcú műsort. Persze Békeffy László cinikus, itt-ott keserű szellemessége most is a motor. Hatása nemcsak a közönségen látszik, színészein is, akiket szüntelen karakterábrázolásra ösztönöz. Hegyi Péter és különösen Mihályi Ernő, komoly, nagyobb feladatra hivatott, értékes színészek. KENYERES IMRE: A szerkesztésért és kiadásért felelős : Dr. MÁTÉ KÁROLY. 35.011. — Kir. M. Egyetemi Nyomda, Budapest. (F. : Thiering Richárd.)